Észak-Magyarország, 1961. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-01 / 1. szám

^as&ra ap, iwtl Jannär 1. fiSZAKMÄGY ARÖßSZ ÄÖ L/\KA'5ROMBOLO KAT l^EBU^I-Al^ODJ! AZT A MÉHÁKY 10-000^*05 UELTÄßHIANYT MAID &LßORONAL^LM<. Vízszintes: JL Üjévi üdvözlet (Folyt a függ. 15. sorban.) 12. Takar­mánynövény. 13. Jugoszláv város. 14. Állat fegyvere. 15. Megmüveletlen föld. 18. Füzei. 19. Idegen fiúnev. 20. Kartárs. 24. Erdős. 25. Két magán­hangzó. 26. Légnemű anyag. 27. Tar­tozást kiegyenlít. 29. Feddő szó. 30. Kettőzve: hangszer. 32. Állami jöve­delem. 33. Tojás, németül. 35. Burko­latsúly betűjele. 36. Nincs haja. 38. Ellentétes kötőszó. 39. Jelen nap. 40. Visszaránt. 41. Finnugor és török kc- veredésű nép. 42. Horgász felszere­lése. 43. Kicsinyítő rag. 44. Vissza: személyes névmás. 46. Gyomnövény. 47. Kötőszó. 48. Körülbelül. 49. Női becenév. 50. Illatos virág mással­hangzói. 51. Félig vala! 53. Alvilági nyelv. 56. Csúcsa. 58. Római 100 és 450. 59. Bent rámol. 61. Réz, nikkel és cink ötvözete. 63. Szerszám. 64. Nemesgáz. 66. Mélyedés, barlang. 67. Zenemű-forma. 69. Kis hely. 71. Mé­lyedés. Függőleges: 1. Varázslat. 2. Lendü­let. :i. Napra mássalhangzói. 4. Ide­gen helyeslés. 5. Ismeretlen. 6. Német város. 7. Kimondott mássalhangzó. 8. Vers szélei. 9. Vissza: zamata. 10. Éles, németül, fonetikusan. 11. Szél­vihar. 16. Lakoma. 17. Nyelvtani fo­galom. 20. A hindu mitológiában a szerelem istennője. 21. Francia né­velő. 22. Eleven. 23. Erdélyi város. 26. Domborművű klisé nyomtatásra. 28. Fekete-tengeri kikötőváros. 31. Remek. 34. Izomszalagja. 36. Egyesü­letbe lépett, 37. Ide-oda mozgat, 39. Tészták tölteléke. 45. Pestkörnyéki község 47. Női név. 52. Az öltözéke. 54. Tégladarab. 55. Zenei rövidítés. 56. Indíték. 57. Némán rakta! 58 írásbeli utalvány. 60. Rovó. kevert betűi. 62. Heveny. 63. Férfinév. 65. Nikkel fele. 66. Birka. 68. Személyes névmás. 69. Egyforma mássalhang­zók. 70. G. ős. 71. Növény része. FIJirÖKÖ Beküldendő az idézet megfejtése január 7-ig. A hibátlan megfejtők között könyvjutalmat sorsolunk ki. A rejtvényben az o, ó, illetve ö, ö között nem teszünk különbséget. A múlt heti számban közölt rejt­vény megfejtése: „Én most karácsonyra megyek. Régi, vén falusi gyerek. De lelkem hó alatt. Könyvjutalmat nyerlek: Szobosz- lay Lajos Miskolc, Nagyszalonta u. 2. sz... Lengyel Stefánia Miskolc, Sze­mere u. 2„ Tóth Nándorné Miskolc, II., Tavasz u. 6. sz. A könyveket postán küldjük el. GYE RMEKEKNEK Új esztendő köszöntése Hull a hó a földre, fára. Kispajtások ablakába. Tollat tűz a zöld kalapra, cseng a patkó, fend a késed sült malacra! Hull a hó. az útra csend öl, de szobádban nóta csendül, nóta csendül, zeng a lárma, új esztendő, hozzál bekét a világra! Bősz Jenő Újévi varázslás Az új évet minden nép nagy örömmel fogadja, s nagy zajjal, vigság* gal, lármával köszönti. Mert az újhoz mindig valami reménységei fűz­nek az emberek. Vannak különleges újévi szokások, amelyek arra len­nének jók. hogy szerencsét, boldogságot varázsoljanak, vagy pedig, hogy belelássunk a jövőbe. Nálunk magyaroknál is vannak ilyen, ma már tréfás újévi varázs­latok. Somló vidékén az a szokás, hogy egy görnyedt hátú öregembert haj­tanak végig a legények az utcán, s közben állandóan korbácsolják (persze csak jelképesen, mert mindig mellé ütnek). Az öregember az ó-cvet, a legények az új ével személyesítik meg. Éjfél körül megkezdődik „nyájfordítás” is. Kolompokkal, csengők­kel. karikás ostorokkal felszerelt legények veszik körül ilyenkor a háza­lhat. A „gazda” bemegy és megkérdezi: — Most jöttem Budáról, budai vásárról, hajtottam száz tinót, meg szabad-e téríteni? — Meg! — felelik a háziak. Erre csengőjével jelt ad, s lesz olyan zenebona, hogy az egész faluban hallani. Amikor megkapják jutalmukat, mennek tovább. Néhol a. piactérre hordanak mindenféle szerszámot. ekét, boronát, kapát, kaszát, víg láncot járnak körülötte, énekelnek, hogy szerencse, kísérje őket majd a nagy munkák idején. Élnek még ma is ezek a szokások. Ma már nem hiszünk varázsere­jükben, de kedves, szép játékként, megőrizzük népünk hagyományait. Jó játékok!]] KIP-KOP Egy játékos kimegy a szobából, míg a többiek közösen megbeszélik, hogy mi lesz a tennivalója. Például: öntsön magának egy pohár vizet, te­gyen bele egy kanál cukrot, és igya meg. A behívott játékossal nem köz­ük ezt. saját mozdulataiból magá­nak kell kitalálnia. Elindul a szobában, lesz-vesz. Ha olyan mozdulatot végez, amely a feladat végrehajtásához szükséges, akkor „Kip-kop” kulccsal, vagy fém­darabbal helyeselnek a játékosok. Ha a vízvezetékhez megy óriási ko­pogós. Ha elkezd mosakodni — mély­séges csend. Mindaddig, amíg ki nem találja, hogy mi volt a feladata. ÖRAVADÁSZAT Egy játékosnak bekötjük a szemét, háromszor jól megforgatjuk, azután útjára engedjük, hogy keresse meg hangja után az ébresztő-órát. Termé­szetesen nem előtte dugjátok el az órát, s fel sem húzzátok csengőre, mert a ketyegés alapján kell megta­lálni! Ha már gyakorlottak a játéko­sok. jobban el lehet dugni (szek­rénybe, fiókba), hogy nehezebb le­gyen a feladat. Válasz a kérdésekre: Megfejtés József Attiláról szőlő 1905-ben Budapesten. Édesapja szappanfőző, édesanyja mosónő. Ma­kón. Magyar-francia-filozóíia szakra. Párizsban igen. Rómában nem. Von­tatógőzösökön szolgált, tizenötéves korában (a Vihar, Török és Tatár ne­vű vontatókon), és ezeket sikálta« Ampa hajós kifejezés: védőit jelent Lázadó Krisztus — című verse mi­att. Juhász Gyula. Munkások. Összeállította: Pásztory Alajos ifj. Faragó Zoltán Csodálatos ember volt Abukir, bizony csodála­tos ember. Azt beszél­ték róla, érti az állatok nyelvét, .szamarával úgy beszélget, mintha csak a pajtása lenne. Történt egyszer, hogy Abukir, aki foglalkozás­ra nézve vándorföldmű­ves volt, csatlakozott egy karavánhoz, amelyik Abbes falu felé tartott. Itt éppen embereket ke­restek, a szüreti mun­kákhoz. Történt, hogy egy éjszaka, amikor tá­bort vertek, iszonyú si­ránkozás hasított bele a csendbe. Hasszán, a gaz­dag kereskedő tépte a haját és szakállát. Amig aludt, ellopták nyaká­ból a pénzeszacskóját. Mitévő legyen most, mi­ből vegye meg a sok-sok színes selymet, amit ha­za akart vinni a bazalt­jába. A tolvaj közöttük van. hiszen idegen nem volt még a közelükben sem. Ekkor előállt Abukir és így szólt A&uUii szatnaia — Én most kimegyek a sivatagba, imát mon­dok Allah-hoz, addig maradjatok nyugodtan. Ha pedig visszajövök, előkerítem a tolvajt. — Ezzel Abukir fog­ta a szamarát és elment. Amikor visszajött, így szólt: — Számáramat beve­zetem a sátorba, ti pedig egyenként menjetek be hozzá és fogjátok meg a fülét.. Szamaram tüstént megmondja nekem, ki volt közületek a tolvaj. Az emberek, egymás után, mind a tizenheten, bementek a sátorba, az­után kijöttek. Á szamár mind a tizenhétnél né­ma maradt. Ekkor Abu­kir ment be a sátorba, s amikor kijött, így szólt az emberekhez: — Szamaram már megsúgta nekem, melyi­kötök a tolvaj, ezért most csak álljatok egy­más mellé és nyújtsátok ki a kezeteket, tenyérrel felfelé. Amikor pedig az em­berek ott álltak egymás mellett és kinyújtották a kezüket tenyérrel fel­felé, Abukir odalépett midegyikük elé. és arcát tenyereik közé tette. Aztán odament a keres­kedőhöz és így szólt: — A sorban a hetedik a tolvaj. Ö lopla el pén- zeszaeskódat. Menj és kutasd át öt és holmi­ját, A kereskedő így is tett. Nagy volt az örö­me, amikor megtalálta erszényét, a haramia ételeszsákjában. Hálál­kodott. is Abukirnak, és tüstént megjutalmazta három aranypénzzel. Az emberek pedig a hara­miát átadták a csendbí­rónak. Másnap reggel tovább­ment a karaván. — Mond meg nekem — kérdezte Ibn Amar, a karaván vezetője Abu- kirt —. miképpen tud­tad meg, hogy ki volt a tolvaj? — Mi sem könnyebb ennél — válaszolta Abu­kir. — Szamaram mind­két fülét megkentem il­latos ámbrával. Tudtam, hogy a tolvaj néni me­részeli megérinteni a szamár fülét. Ezután már csak az volt hátra, hogy megszagoljam mindannyiuk tenyerét. Egyedül a tolvaj kezé­nek nem volt ambra ■szaga. De kérlek — mondta Abukir Ibn Amarnak — titkomat, ne mondd el senkinek. Hadd higyjék az embe­rek továbbra is, milyen varázslatos állat Abukir szamara.

Next

/
Thumbnails
Contents