Észak-Magyarország, 1961. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-04 / 3. szám
I fttcrda, 1961. január 4. ESZAKMAGYARORSZAG 3 Zárszámadás előtt Alsóbereckiben REGGELRE megfagyott, de délre ismét felengedett a vendégmarasztaló sár. — Ide most csak gumicsizmában ajánlatos jönni, — mondják a falubeliek, — ősztől tavaszig mi sem járunk másban. Nem is igei) fogy el sehol annyi gumicsizma a megyében, mini a sárospataki és a sátoraljaújhelyi cipő- boltokban ... Kistóth Ferenc, a sá rospataki földmúvesszövetkezeti cipőbolt vezetője újságolta a minap, hogy ő már messziről felismeri a bodrogközi embert. Ha belép a boltba, szó nélkül teszi eléje a gumicsizmát. De vesznek szép félcipőket is, női szandálokat, tűsarkút és lapos sarkút egyaránt, amelyet a szék rénybe tesznek, s tavasszal szedik elő, ha a földpirító márciusi szél végignyargal a fekete bodrogközi földeken. Most még színültig vannak az árkok vízzel, jégpillék úszkálnak rajta és a lapályos részeken a vetést, a legelőt is elborította a sok esővíz. — Nem engedjük, hogy nagy kár! okozzon — mondják az alsóberecki Üj Erő Tsz-ben —, mert a tagság most is kint munkálkodik. Csatornákat ásunk és elvezetjük a vizet. Évtizedekkel ezelőtt és közvetlenül még a felszabadulás után is mérhetetlenül nagy károkat okozott a Bodrogközben a talajvíz. A lege- lögazdálkodási társulatok és a sorra alakuló termelőszövetkezetek azonban évről évre nagyobb területet hódítottak el tőle. A Bodrog mentén ugyan még mindig sok ezer holdra tehető területen garázdálkodik az ár és nem is terem itt más, csak sás és savanyú fű, de a termőtalajokban már kevesebb kárt tehet és mind kisebb lesz az a terület is, ahol most még a Bodrog vize az úr. Az alsóberecki Üj Erő Tsz tagjait járásszerte a legszorgalmasabbak között emlegetik. Az őszi munkákat — amennyire ezt a szeszélyes őszi időjárás miatt végezni lehetett — elsőnek fejezték be a járásban. Elmaradtak valamelyest a mélyszántással, de úgy tervezik, hogy tavasszal, amikor valamennyire már felszikkad a el az összesítés, de ebből máris kitűnik, hogy nagyon kifizetődő volt az állattenyésztés. A szarvasmarhaállomány tej- és tejtermékeiből átlagosan 8—10 ezer forintos bevételt könyvelhettek el. Sokat: jövedelmezett a juhállomány, amelynek nemcsak gyapjúját, hanem az alsóAz alsóberecki Uj Erő Tsz csibenevelő ópülete, amelyet az 1960-as gazdasági évben építettek. Eddig 6 ezer darab csirkét neveltek benne. föld, nyomban hozzálátnak a tavaszi szántáshoz és vetéshez. Amíg pedig a tagság a csatornaásással foglalkozik, a tsz vezetősége, a brigádvezetők az évi gazdasági mérleget készítik. Felleltározzák a vagyont, számba vesznek mindent, s beszámolót készítenek a közelgő zárszámadó közgyűlésre, hogy lássa a tagság is, hogyan gazdálkodtak. Még csak nagyvonalakban készült « Uj létesítmények, új üzemrészek Borsodban A Népszava a Kohó- és Gépipari Blinisztérium Tervező Intézetében szerzett tájékozódás alapján beszámol arról, hogyan fejlesztik tovább a kohászati és gépipari üzemeket. Szerelik és az új esztendő első felében üzembe helyezik Ózdon az oxigéngyárat. Ez évben sor kerül az Ózdi Kohászati Üzemek távlati fejlesztési tcrvtanulinányának és a III -as kohó korszerűsítési tervének elkészítésére. A gyári elcgytéren most mintegy 20« ember nehéz testi munkával szállítja az anyagot a kohó felvonóihoz. A tervezők előterv keretében megoldották az elegy téri munka gépesítéséi és az előreláthatóan 1961-ben elkészülő kiviteli terv megvalósítása itt is megszünteti majd a nehéz fizikai munkát. A diósgyőri Lenin Kohászati Művek nagykováesműhelyének korszerűsítése során olyan manipulátorokat terveznek a kovácsológépekhez, amelyek szintén nehéz testi munkát tesznek feleslegessé: gép szállítja és forgatja majd az anyagot. 1960-ban elkészült a diósgyőri durvahengermű újjáalakításának előterve, 1961-ben pedig sor kerül a kivitelezési tervek kidolgozására is. A borsodi ércelőkészítő tervezése keretében tervtanulmány és előterv készült az Ózdon és Diósgyőrött feldolgozandó szovjet ércszállítmányok osztályozásának, tömörítésének, darabosításának megoldására. berecki gomolyát is nagyon keresik az üzletekben. Ügy tűnik azonban, ezek mellett is egyik legjövedelmezőbb ágnak bizonyult a szerződéses szarvasmarha- és sertéshízlalás. December utolsó napjaiban pé'dául 200 ezer forintot kaptak egyösszegben a leadott állatok után és a zárszámadási előkészületekkel párhuzamosan együtthaladó jövő évi tervkészítés egyik fontos pontja most is: tovább szaporítani a sertés- és szarvasmarhaállományt, még több jószágra kötni hízlalási szerződést. ÜGY SZÁMÍTJÁK, hogy 35 forint körül lesz majd egy munkaegység értéke, s ez nem messze marad alul a tervezettnél. Ez idő szerint 93 család gazdálkodik Alsóbereckiben az Üj Erő Tsz ezer holdnyi területén. Szorgalmukkal és akaraterejükkel példát mutattak nemcsak a község másik termelőszövetkezetének, hanem a járásbelieknek is és könnyen lehetséges — mert erről most már sokat beszélnek —, hogy a zárszámadó közgyűlésen, vagy azután egyesül a község két termelőszövetkezete. Jóminőségű földek tartoznak az alsóberecki határhoz, szorgalmas, munkaszerető emberek lakják a falut, akik így vélekednek: Minek építkezzenek külön-külön, amikor egyesülve még többre mehetnek, még előbbre juthatnak. Onodvári Miklós Qzqjjzzteh Elmaradt jó szó miatt... — Adjon isten! — Mi kéne, ha vóna? — egyenesedett fel az első esztendei hó sepréséből az atyafi. A postás bácsi nagysietve elhadarta mondókáját. — Szörcsög Borcsa után menesztették ezt a kis hazait, jófajta disz- nóság lehet benne, úgy szaglik, a kutyák is a nyomomba szegődnek. Rajta van a neve, az utca is, csak a házszámmal van itt egy kis bökkenő. Kifogyhatott a végire a pennájukból a tinta, az isten se tuggya kivenni. — Hadd nézzem — meresztette az öreg az irka-firkára a szemét. — Hát ez úgy lehet kettes, mint hatos. — Visszaküldhetném a hiányos címzésért, de nem visz rá a lélek. Rajta van ezen az egyes, a másik számmal van a baj. Mondom magamnak: az istennek talpalsz vele? Küldd vissza cs slusz. Nem igaz? No. de igy gondolkozók: hátha egy deák- jányról van szó, azoknak meg. ha még tele is van a begyük, akkor is úgy jön a hazai, mint éhes embernek egy falat kenyér. Azért, végigjárom a házakat tíztől húszig. Valahol csak rábukkanok, úgyis jött csomag majdnem minden házhoz. — Maga tuggya — dűlt neki újfent a sepregetö. — Ha nyoma nem veszett, csak rátalál, az ember nem gombostű. — No, megyek. Jó napot! — emelte fel a postás a lábához tett. csomagot, A szomszédban se ismerték, de úgy a harmadik bérházban megtalálta a címzettet, a negyedik emeleten. Mondta is magában a lépcsődicséret miatyánkját. Beleizzadt, mire az utolsó lépcsőfok is elkopott a Iába alól, — Ph, az áldóját! — nyomta meg a csengőt egyszer, aztán mégegyszer felszabadultan. Dühös ajtócsapkodás, papucscso- szogás, krákogás. Fordult a zárban a kulcs, s egy másodvirágzású hajadon haragos tekintete vasvillázott a portásra. — Mit akar?! — förmedt rá. — Az embernek még ilyenkor sem hagynak békét! — Csomagot hoztam vóna. Már azt hittem, sohse találom meg — kezdte a postás bácsi, s nagy hajlandóságot. mutatott, hogy töviröl-hegyi- tc elmesélje a megtalálás történetét. — Elég a szószból! — ripakodott rá a vénlány. — Csak a kötelességét teljesítette. Aztán aláírta a nyugtát, a postás kezébe nyomta a kézbesítési dijat, s az ajtó ijedten csapta össze a szárnyait. , — No. ez jól kifizetett! Az áldóját! Pedig ott a lelkében, amíg a lépcsőket koptatta, már letakaritott egy tenyérnyi helyet, ahová elrakta volna, a ..hiányos címzettől” kapott jó szót, egy őszinte köszönömöt. Ment lehorgadt, bánatos fejjel. Jobbjában olyigen szorongatta a kézbesítési díj filléreit, hogy már nem is zőrgölődtclc a pénzdarabok, lucs- kosan összetapadtak az izzadtságtól. Mielőtt beszállt volna a reménykedés zöld színű autójába, unottan, a többesztendős gyakorlat ösztönös- ségével megszámolta a kézbesítési díiat. — 20 fillérrel kevesebb volt. Megrántotta a vállát. — Sebaj no, több is veszett Mohácsnál. G. M. Az elmúlt évben tovább javult az élelmezési ipar Az élelmezési ipar 1960. évi beruházásai közül kiemelkedik a pót-: sajtérlelö üzem építésének befejezése. 1960-ban helyezték üzembe a szekszárdi új tejüzemet. Egyenként napi ezer liter kapacitású tejpalackozó készült Győrött, Debrecenben és Pécsett. A parasztság munkáját könnyíti az újonnan létesített ötvennégy tejgyüjtőállomás is. Az élelmc-ési ipar csupán ezekre tízmillió forintot költött. Az állattartás könnyítésére — kétmillió forint költséggel — új takannányélesztő üzemet építettek Szabadegyházán. Korszerűsítettek a konzervipart is. A szegedi, a nagykőrösi, a kecskeméti konzervgyárban új gépsorokat állítottak üzembe. Rz ország {területién 150 irodalmi színpad működik A színjátszó együttesek néhány évvel ezelőtt próbálkoztak meg először irodalmi színpadok alakításával. Felvették a kapcsolatot a művelődési házak vezetőivel, s megállapodtak abban, hogy havonta egykét alkalommal mai és klassziku: magyar és külföldi költők. írók műveiből irodalmi esteket tartanak az otthon színháztermében. A kezdeményezés bevált, az idén tavasszal már negyven irodalmi színpad működött az országban, az év végére pedig számuk elérte a 150-et. j\ agy mama és Pisti a legjobb barátok voltak. Többszörösen kipróbált barátság volt az övék, nem akármilyen. Még Pisti hátulgombolós éveiben keletkezett és tartott rendületlenül az óvodás és iskolás évek alatt is. És csak egyszer ingott meg, azt akarom most elbeszélni, hogyan. Persze, kettejük barátságában Pistié volt a vezetőszerep. Ez onnan adódott, hogy Pistinek minden év, sőt tulajdonképpen minden egyes nap új és új feladatokat hozott, Pisti lépéseit az óvoda, majd a tanítónénik és a tananyag irányította, nagymama meg végeredményben önálló, független lény volt, akinek módjában állt az óvodához, majd pedig a tanitónónikhez és a tananyaghoz alkalmazkodni. Nagymama nevelte Pistit — így is lehet mondani, de végülis, mint említettem, az ö kapcsolatuk elsősorban arra az elmélyült, feltétlen barátságra alapozódott. Nagymama időbeosztása egyezett Pistiével, csak délelőtt, míg Pisti az iskolában ült, ő odahaza végezte el a házi teendőket, aztán együtt ebédeltek, s míg Pisti leszaladt játszani egyet, addig ő elmosogatott. A nap legfontosabb része ezután következett és igy festett: Pisti az asztalra teregette a füzeteket, nagymama feltette lábát a párnával megrakott sámlira és horgolt. Ez öregkorára szenvedélyévé vált, roppant energiával és hozzáértéssel csinálta a kisebb-nagyobb csillagosokat és pókhálószerűen lyukacsosokat, a lakás teli volt velük, s ha úgy szottyant kedve, boldog-boldogtalannak elajándékozta őket. Pisti mosolygott ezen a mánián. Nagymami különben kifogástalan barátnak bizonyult. Nagymama egyébként ugyanezt tette a focimeccsekkel kapcsolatban. Ha Pistinek ott kell lennie azon a bolond, ordítozástól roskadozó tribünön, ám legyen, de ő, nagymama, erre nem hajlandó. Erre az egyre nem, pedig minden zokszó nélkül hajlandó volt például gombfocizni (és hogy belejött! néha olyan fölényesen lerohanja Pisli szurokkal emeletesre épített játékosait, mint egy igazi „menő”), aztán sakkozni, megtanulni a csúzli készítés nemes tudományát, matinéra vonulni minden vasárnap, kirándulni a hegyekbe és persze olvasni. Ebben különösen megértették egymást, nagymama ugyanis édeskeveset olvasott eddigi életében, Pisti tudta is miért. s,Mit gondolsz, miből tanult apád és miért kapom én a nyugdíjat?” Pisti tudta, hogy nagymama egyfolytában ledolgozott harminc évet, tudta a hat elemit is, ezért szívesen megmagyarázta, ha valami nem stimmelt a tananyagban nagymamának. Ugyanis teljesen egyformán haladtak a ta- nulnivalóban, nagymama ki nem hagyott volna egyetlen Példát, egyetlen bekezdést sem. És hát mondom, főleg együtt olvastak. A „Pál utcai fiúk”-kát kétszer is végigolvasták, a i,Tanár úr kérem”-ről nem is beszélve, az fel se került a polcra. Ha a tanulásban elfáradtak, nagymama hátradőlt és azt mondta: most olvasd fel azt. hogy a jó tanuló felel. És amikor Pisti odaért, hogy Steinmanr. a grófnő, akkor felpuffasztotta arcát és nagymamának a könnye is csurgóit a nevetéstől. Olvastak elefántvadászatról, eszkimókról, Timur- p° , csaPatáról, az egri hősökről, később meg Jókait, Felofit, Mikszáthot, és nagymama lelkesedése elfeledtelte istivel, hogy kötelező olvasmányról van szó. pisti azonban gimnáziumba került s ez még nem is lett 1 volna baj, de a nyári táborozás után fejest ugrott a „kiszezésbe”, mint nagymama mondta. Ettől kezdve kevesebbet volt otthon, ilyesféle elfoglaltságai voltak: gyűlés, megbeszélés, előadás, szervezés, mert valami tisztséget is betöltött, ezt mór a nagymama nem tudta pontosan. A gombfoci, matinékorszak sajnos lejárt, még sakkozni is ritkábban ültek le kettesben, Pisti ugyanis vívóedzésekre járt és valami szakkörbe iratkozott, sőt kettőbe is. Nagymama horgolt és horgolt és várta Pistit haza. közben meg bosszankodott. Jó, jó, tanulni tanultak együtt, de Két jóbarát Pisti ezen kívül tele lett mindenféle más problémával. Például politikával. — Nem tudom mire jó ez — mondta neki nagymama egy végeláthatatlan, de állítólag még félkész függöny mellől — én sose politizáltam, aztán látod ... — De nagymama, ezt te se mondod komolyan — vitatkozott Pisti, aki újabban íelnőttes beszédmodort vett fel — nagyon jól tudod, hogy a politika mit jelent. Például a harmincévi munkádat egyfelől és a nyugdíjadat másfelől. Aztán, hogy la teszi zsebre a pénzt, amiért az emberek dolgoznak .. . — Lárifári — mérgelődött nagymama — mellébeszélsz. Én nem mondtam egy szóval se, hogy most nem jobb. persze hogy jobb és dolgozzon mindenki rendesen, akkor még jobb lesz. De a politikát hagyjátok a miniszterekre meg a diplomatákra. akiknek az a foglalkozásuk ... — Az a bajod, nagymama, hogy nem olvasol újságot és fogalmad sincs arról, mi történik a világban. Tudod például, mi van Kubában? Nem. no látod! Hát ott például az volt. hogy az amerikai tőkések remekül éltek abból, hogy a kubai munkások a saját földjükön termelt dolgokat feldolgozták szintén a saját földjükön, de az amerikai gyárakban, és kié lett a haszon? Az amerikaiaké. Most viszont az övék, és azért dühöngenek az amerikaiak ... — Te szemináriumot akarsz nekem tartani? — tette le harciasán a féligkész függönyt nagymama. — Látod, meg se hallgatsz, veled vitatkozni se lehet! Úgy látszik, téged ezeken a vacak horgolásaidon kívül nem érdekel semmi és főleg a más emberek baja nem érdekel. Sz nem valami gyönyörű dolog tőled, nagymama. Én különben politizálok ezután is, ahogy te mondod, erről sajnos nem tudsz lebeszélni! És Pisti kicsit sértetten, kicsit, öntudatosan elvonult. Nagymama ottmaradt egyedül és töprengeni kezdett. Horgolta a függönyt, közben el is készült vele, s egyszer- kétszer újra szóbakerült a kényes téma, de hamarosan az történt, hogy nagymama esak bólogatott, egykedvűen és fölényesen Pisti magyarázataira. Ebből az lett, hogy Pisti megmérgesedett, beszüntette a vitákat, amúgyis tele volt tennivalóval. De a barátságuk ebben az időben nem virágzott. Mit sütött ki horgolás közben nagymama, mit nem, azt nem lehetett tudni. De hogy valamit kisütött, az hamar kiderült és Pisti oldalát fúrni kezdte a kíváncsiság. Ilyeneket vett észre. Nagymama nem mosogatott el mindennap, néha csak leöblítette és félretette a szennyes edényt, holott ez azelőtt szentségtörésnek számított volna. Aztán: időnként egyszerűen nem volt otthon, mikor Pisti hazaért, vagy elment és odaszólt: tegyél a kályhára és egy óra múlva zárd el... Rejtélyes füzetkéket olvasott otthon és amikor Pisti érdeklődni próbált, erélyesen rászólt: törődj a magad dolgaival. Az igazi megdöbbenés az volt, amikor a szomszéd- asszony és nagymama között ilyen beszélgetés zajlott le Pisti füle hallatára: — Találtam egy nagyon érdekes mintát, majd áthozom megmutatni. — Sajnos — mondta fölényesen nagymama — nem horgolok, nincs rá időm. — No, de majd tetszik csinálni újra ... — Nem hiszem —«mosolygott elnézően nagymama, mint aki egy komoly titok birtokában mosolyog le a tudatlanokra —, éppen eleget csináltam, tíz lakás tele lenne a csipkéimmel. Hát nem szamárság ilyenre fecsérelni az időt? . Pisti hápogott, de csak magában, mert most már az ügy végére akart járni. -Ki is leste — szégyen, nem szégyen —, hová indul nagymama egy este és utána indult. Szerencséjére bejutott a bezárallan előszobaajtón az egyik szomszédhoz és ott ilyen szavak ütötték meg a fülét: ..a lakóknak kell összefogni”, „társadalmi munka”, aztán: „a legutóbbi előadáson”, meg: ..ez a Mobutu” és hasonlók. Odabent nagymama magyarázott a többieknek. És a gimnazista Pisti megdöbbenve tapasztalta, hogy nagymama alaposan kifogott rajta: a háta mögött „rákapott” a politizálásra. És majdnem azt lehet mondani, túlszárnyalta öt, Pistit, a „kiszezésével” együtt, lám, nagymama rendbe akarja hozni az udvart és a kicsiknek játszóhelyet csinálni — társadalmi munkában. Otthon aztán vacsoránál kirukkolt, félretéve a megingott barátságból fakadó makacsságot. — Nagymama, te jól átejtettél engem ... — Miért — nézeit rá nagymama, mintha a világ legtermészetesebb dolgáról lenne szó — megtaláltad a brosúráimat? — Égj' szót se szólsz, hagysz engem beszélni, higgyek, amit akarok és közben ... előadásokra jársz... meg szer- vezgetsz itten ... — Elvégre‘annyira el voltál foglalva — mondta nagymama ártatlanul egy picit élvezve Pisti leforrázotlságát, de aztán engedékenyen folytatta: — Te. ez a Mobuíú, rémes dolgaival. nem egészen tiszta előttem. Te mi> gondolsz... Ettől kezdve aztán nagymama és Pisti ismét a legesleg- jobb barátok lettek. Hallania Erzsébet
