Észak-Magyarország, 1961. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-21 / 18. szám

4 ÉSZAKMAGYARORSZÁG Szombat, 1961. janná* St, Harpagon a leánygimnáziumban Könyvespolc A Szépirodalmi Könyvkiadó könyveiből A FURCSA CÍM UTÁN mindjárt eláruljuk, hogy nem valami fukar gimnazista lányról akarunk írni az alábbi néhány sorban, hanem egy igen jól sikerült leánygimnáziumi irodalmi önképzőköri összejövetelről, amelyen Moliére A fösvény című darabját vitatták meg a színházban történt megtekintés után és erre az ülésre meghívták a darab főszerep­lőjét, a Harpagont alakító Némethy Ferencet. A Herman Ottó Gimnázium lá­nyai igen nagy örömmel fogadták a művészt, akit színpadról már nagyon jól ismertek, nagyon sok szerepben látták, a legváltozatosabb figurák­ban került eléjük, de a magánélet­ben még alíg-alig találkoztak vele. Legfeljebb az utcán látták és leg­többjüknek ez volt az első alkalom a személyes beszélgetésre. Látszott is a padokban ülő 50—60 lányon, hogy az érdeklődés nemcsak az önképző­köri vendégnek, hanem az ismert művésznek is szól. És amikor Kor- dos László igazgatóhelyettes rövid bevezetője után megindult a beszél­getés, illetve a vélemények nyilvání­tása a darabról, az előadásról, Né­methy Ferenc játékáról, megindult a kérdések áradata a felkészülésről és sok egyébről, hat bizony nem kel­lett biztatni őket; szinte egymás sza­vába vágva, de azért fegyelmezetten nyújtották fel karjukat, illetve emel­kedtek fel a pádból, hogy elmond­ják mondanivalójukat. NEHÉZ LENNE kronologikus sor­rendben visszaadni a sok-sok észre­vételt, tetszésnyilvánítást, kérdést, vagy éppen kifogást. Az első hozzá­szóló elsőnek Harpagon nagy mo­nológját említette, amelyben szerin­te kitünően juttatta kifejezésre a művész a fösvény szegényes gondo­latvilágát, csak a pénz körül tánco­ló egész lényét. Többen elmondták, hogy francia­órákon tanulták a darabot, így köny- nyebb volt a megértése. Nem egy kislánynak az volt a véleménye, hogy a rendezés és maga az alakító színész helyenként túljátszottá a tör­ténetet és a figurát. Ebben a kér­désben nagy vita alakult ki. Voltak, akik azt .állították, hogy Harpagon nem csupán nevetséges figura, ha­nem bizonyos fokig tragikus is, de a színpadon látott ábrázolásból a tra­gédiája nem tűnik ki- Mások — és ezek voltak többségben — helyesel­ték a rendező és a megjelenítő szí­nész felfogását: Harpagon ma már nevetséges. És ettől már csak egy lé­pés, volt a vitának az a pontja, hogy mit ad Moliére darabja a mának, al­kalmazható-e mondanivalója a má­ra, játszható-e modern környezet­ben, és a Moliére-i történet, illetve a A Színház- és Filmművészeti Fő­iskola igazgatósága az 1960—61. tanévre felvételt hirdet a színész, színházi rendező és filmoperatőr tanszakokra. Felvételre érettségi bizonyítvánnyal lehet jelentkezni. Rendezőknél előny a más pályán szerzett oklevél. Korhatár a színé­szeknél 17—22, a többi tanszakon 18—25 év. A felvételi kérvényeket, Moliére-i fösvény-figura tipikus le­het-e ma bármely országban, vagy előfordulhat-e. A vitában egyönte­tűen az a vélemény alakult ki, hogy nálunk és bármely szocialista or­szágban ez a figura nem lehet típus. Itt már csak a kinevettetéséről be­szélhetünk, a modern környezetbe való átültetése pedig hamis illúzió­kat keltene. Szó volt még a díszlet­megoldásokról, kosztümökről, más színészek alakításairól, az apának deus ex machina-ként való megjele­néséről és szerepeltetéséről, a hihe­tetlen véletlenek egész sorának al­kalmazásáról, amelyek a darab ötö­dik felvonásában szinte kergetik egymást, — általában a Moliére-i vígjátékok visszatérő jellemzőiről. ÜKÖM VOLT LÁTNI a kipirult leányarcokat, amint a maguk véle­ményét, vélt vagy helyes igazát véd­ve vitáztak egymással, mert a vita minden mondatából a művészet, a színpad tisztelete és szeretete mellett Kicrzóciött, hogy ezek a lányok nem­csak megnéznek egy-egy darabot a színházban, mint egy-egy szórakoz­tató megnyilvánulást, hanem bon­colgatják is azt. keresik benne a mondanivalót, tanulmányozzák, fog­lalkoznak vele. És éppen, hogy is­mereteiket tovább bővítsék, azért hívták meg körükbe a címszereplő Némethy Ferencet. Tőle akarták hallani, hogy miként látja „belülről” a darabot, az előadást, a maga figu­ráját, hogyan alakult ki benne a fi­gura, miként készült fel rá, általá­ban hogy látja a színész a rivalda túlsó oldaláról mindazt, amit ők a nézőtérről a tetszés tapsával, vagy a kevésbé tetszés tartózkodásával fo­gadnak. Némethy részletesen válaszolt a felmerült kérdésekre. Nem tudálé­kos előadást tartott, hanem valóban beszélgetett mindazokról, amik a lányokat érdekelték. Emlékezetes lesz sokáig a lányoknak ez a talál­kozó és nemcsak emlékezetes, hanem tanulságos is. De legalább ilyen ta­nulságos marad Némethy Ferenc­nek is. Hasznos, ha a színész mind gyakrabban találkozik a színpadon kívül is a közönséggel és a színpad­ra felhallatszó tapsok mellett a „szöveges” véleménynyilvánítást is meghallgatja. Ezt a célt nagyon jól szolgálják a munkás-művész találko­zók, de üdvös, ha a jövő színházi nézői, a most felnövekvő ifjúság 'Vé­leményét is megismeri és bizonyos fokig arra épít is a színművész. EZ AZ ÖNKÉPZŐKÖRI találkozó, Harpagonnak a látogatása a leány- gimnáziumban, ezt a céít jól szol­gálta. (bm) a saját és szülei adatait tartalmazó életrajzzal és igazoló iratokkal (va­gyoni és kereseti kimutatás, iskola, vagy munkahely ajánlása) 1961. március 1-ig kell beküldeni a főis­kola igazgatóságához (Budapest, VIII., Vas utca 2/c.) A határidőn túl érkező kérvényeket az igazga­tóság nem veszi figyelembe. Olty Magda főigazgató Programzene címmel a Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat művészeti szakosztá­lya és a Magyar Könyv Kereske­delmi Vállalat hanglemezbemutató­val egybekötött előadás-sorozatot in­dít. A sorozat első előadását ma este 7 órákor Erdélyi Lászlóné zeneisko­laigazgató tartja „A zene képábrá­zoló ereje” címmel a miskolci Értel­miségi Klubban. A műsoron: Ra­meau, Beethoven, Chopin. Csajkov­szkij, Muszorgszkij, Liszt és más zeneművek szerepelnek, melyeket a legújabb szovjet gyártmányú mű­vészlemezekről mutatnak be. A szo­kásos, hangulatos hanglemezsorsolás­sal fejeződik be a ma esti előadás is.------------o-----------­S zabó-varró tanfolyam az SZMT Művelődési Otthonban Szabó-varró tanfolyamot indított be az SZMT Művelődési Otthona. A tanfolyamon, amelynek első előadá­sát tegnap tartották, kezdők és ha­ladók számára van hathetes oktatás. Előadója Janovszky Károly. Az ér­deklődők még jelentkezhetnek a tanfolyamra az SZMT' Művelődési Otthonában. _------------o-----------­H EINE BIBLIOGRÁFIÁJA JELENT MEG WEIMARBAN Weimarban, a klasszikus német irodalommal foglalkozó intézet Heine bibliográfiát adott ki. A bibliográfia első része, amely 1959-ben jelent meg, életrajzi, irodalmi és tudomá­nyos adatokat tartalmaz Heine éle­téről és művéről. A most megjelent részben fel vannak sorolva Heine összes (költői és írói megnyilatko­zásai. akár könvvalakban. akár újsá­gokban vagy folyóiratokban jelen­tek meg.------------o-----------­E lhalasztották az ária- és dalestet Elmarad a Fiatal Művészek Klubja által január 23-ára hirdetett ária- és dalest több szereplő váratlan ‘meg­betegedése miatt. Az előadást előre­láthatólag egy hét múlva tartják meg. Cigány hál Miskolcon Cigánybált rendez a Zenészek Szakszervezetének megyei elnöksé­ge és az Országos Szórakoztatózenei Központ február 6-án este Miskolcon a Polónia Étterem helyiségeiben. Népes rendezőbizottság dolgozik a báli előkészületek lebonyolításában s arra törekszik, hogy az eddigieknél látványosabb, mozgalmasabb, szó­rakoztatóbb legyen az idei bál. Az étteremben Miskolc 16 legjobb népizenésze, élén Sárospataki Jónás Jancsi huzza a talp alá valót egész éj­jel, míg a presszó-részben Sajó Ala­dár kibővített tánczenekara játszik majd. Tombola- és szépségverseny köszönti az éjfélt. A műsor keretében a legjobb magyarnóta énekeseink: Solti Károly és Boross Jolán lépnek fel. Humorról Balogh Béla, a buda­pesti Déryné Színház fiatal komikus­művésze gondoskodik. A fiatalasszony Fekete Gyula regénye A terjedelmes regény címszerep­lője olyan fiatalasszony, aki nagyon sokat várt a házasélettől. Egész lé­nyét betöltő, napról-napra megújuló, soha meg nem fakuló élményt, a nagy és tiszta szenvedélyek kitelje­sedését. Ösztönösen a kor Rómeóját kereste, a mai legkülönbet. Találko­zott vele, és a felesége lett. Itt kezdődik a regény az írónak a könyv borítójának fülére írt önvallo­mása szerint. A szokatlanul nagy ki­terjedésű regényben végeredmény­ben nemcsak a címszereplő fiatal- asszony, hanem egy széthulló család­nak a története elevenedik meg előt­tünk az 1954—55—56-os években. Bár egy családról szól a történet, olyan családról ráadásul, amelynek a tagjai zömmel együtt élnek egy hatalmas lakásban, a történet mégis sok szálon fut, sokfelé ágazik, de a szálak mindúntalan egymásba kap­csolódnak, egymást bonyolítják. Hiányolhatjuk a regényből, hogy ter- jedelmessége és a hősöket ábrázoló, feltűnően sok — mondhatnánk túl­tengő számú és méretű — belső mo­nológ ellenére nem rajzolódik ki nlasztikusan. a történés társadalmi háttere, nem nyer megfelelő ábrázo­lási: a kor családon túli története. A cselekmény is igen hosszú ideig szin­te egyhelyben topog, és jóformán csak a regény második részében, amelyet bízvást nevezhetnénk má­sodik kötetnek is, vesz erősebb len­dületet a sodra. A regény hősei nem kiemelkedő emberek, nem hajtanak végre semmi különösebb hőstettet, az élet szürke kis katonái, akik a maguk munkaterületén elvégzik fel­adataikat, de gondolkodó emberek, akiknek ezernyi problémájuk akad. Ilyen maga a központi hős is, Juli, a fiatalasszony, aki — bár apja valaha munkás volt. anyja pedig paraszt cselédlány — már polgári nevelést kapott, és ábrándokat kerget, a mun­kában őrlődő és a maga módján őt nagyon szerető, talpig becsületes férj helyett, valami eszményített férj alakot kíván, élettársául és emiatt fut zátonyra rövid idő alatt a házas­sága. Feltétlen pozitívuma a regénynek, hogy a ma emberét, a ma emberé­nek vágyait, gondjait, örömeit, in­dulatait ábrázolja, még ha ezek az emberek és ezeknek vágyai, gondjai nem is a legjellemzőbbek társadal­munk mai életére. bm Valamelyik parancsolat Szántó Tibor novelláskötcte A fiatal iró új elbeszélései már kész írót ,mutatnak biztonságban, hangvételben, természetes könnyed­ségben. Szántó Tibor elbeszélésmód­ja rendkívül érzékletes, szűlcszavúan ír, de szerencsés sűrítőképességgel. Egészen kis terjedelmekben, 8—10 oldalakon bonyolult emberi sorsokat, viszonylatokat, összefüggéseket tud felvázolni. A kötet egyik leghoszabb és egyben legjelentékenyebb elbeszé­lése, a Farkasalma, két értelmiségivé lett munkásfiú, két testvér eltérő út­ját ábrázolja. Az egyik méltatlan házassága, egyéni könnyelműsége révén jut zsákutcába, a másik, akit szintén megérint e légkör, önerejéből, meg­őrzött emberségével emelkedik ki, illetve talál vissza a megzavart élet­út természetes ösvényére. Szántó Tibort nem a külső események ér­deklik elsősorban, hanem az emberi állapotok, de az általa megragadott emberi állapot annyira tartalmas, hogy múlttal és jövővel teljes élet- történetek kerekednek ki belőle. A mai életei adja, egyrészt természetes módon, másrészt egyéniségének és művészetének sajátos tülcröztetésé- ben és olyan szemlélet és erkölcsi igazságok jegyében, melyeket csak helyesléssel fogadhat az olvasó. A harismadár Benedek Elek novelláskötcte A híres, mesemondó Elek apó nemcsak meséket költött. Egyben szépíró is volt, a századforduló egyik kiemelkedő és igen sokoldalú író- művésze, aki rendesen magát, saját élményeit örökítette írásban. Szép- irodalmi alkotásainak színes, realis­ta valóságában közvetlenül ható csokrát alkotja A harismadár cím alatt megjelent kötet. A dolgozó né­pért aggódó, kora tüneteivel szem­ben finoman érzékelő, a haladó szem­léletű Benedek Eleket mutatják be ezek az írások. Alkotásaiban szere­tettel foglalkozik a dolgozó emberek­kel, és bennük hullámzik a szülőfa­lu és a városi élmények érzelemvi­lága. Egyforma biztos kézzel ábrá­zol városon és falun is. Mondaniva­lója kétségtelenül akkor- válik a leg­mélyebbé, amikor a meghurcoltak, a szenvedők életéből mutat be jellem­ző képeket. A száz éves Benedek Elek emlékét idéző novelláskötet irodalmi hagyományaival jegyzi el. nem a mesemondót, vagy a publicis­tát, hanem — a szépírót. Farkasok a küszöbön Sánta Ferenc novelláskötcte Sánta Ferenc, a felszabadulás trtári jelentkező fiatal prózaíró nemzedék egyik legtehetségesebb, legszuggesz- tívebb hangú elbeszélője. Uj novel- láskötete, a Farkasok a küszöbön, mindenekelőtt írói világának gazda­godásával örvendezteti meg az olva­sót; a felszabadulás előtti paraszti lét nyomorúságáról, szenvedéseiről, a. nácizmus embertelen világáról épp úgy olvashatunk ebben a szug- gesztív erejű kötetben, mint a disz- szidens-sorsról, vagy a. szövetkezeti parasztok életének jellemzően mai problémáiról. A kötet művészi egy­ségét a. témabeli változatosság mö­gött meghúzódó írói magatartás szenvedélyes humanizmusa, és mo­rális idealizmusa teremti meg. Sán­tát mindig a szegények, az elesettek, az elnyomottak és a megalázottak, az életben alulmaradófc sorsának er­kölcsi igazsága érdekli és készteti ábrázolásra, Uj kötete nyeresége a mai magyar elbeszélő irodalomnak. Felvétel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára A II. Rákóczi Ferenc könyvtár­ai ■ nak tagja lehet bárki, aki Miskolcon, vagy a megye területén állandó, bejelentett lakással ren­delkezik.” — Az „Útmutató”-ban ol­vastuk ezt. Csiszár Jolán, a könyv­tár dolgozója a következőket 'űzi hozzá: — Könyvtárunk valóban nagy lá­togatottságnak örvend. Egy nap át­lag 185-en fordulnak meg csak a fel­nőtt kölcsönzőben. Az ifjúsági köl­csönző és a felolvasóterem forgalma is hasonló, s évröl-évre emelkedik a könyvbarátok száma. Ezért könyvál­lományunkat is bővíteni kell. Talán elárul erről valamit a következő kis statisztika, amely a központi könyv­tár és a miskolci fiókkönyvtárak eredményeit szemlélteti: 1953. Könyvállomány 7335, beirat­kozott olvasók száma t465. látogatók száma 53 760. 1958. Könyvállomány 62 576, beiratkozott olvasók száma 8082, látogatók szárba 105 036. — Milyen könyveket olvasnak a legszívesebben az emberek? — Főleg szépirodalmi műveket. A régebbi magyar írók közül - Jókai, Mikszáth, Móricz írásai kedveltek, de népszerűvé váltak az új magyar írók, Mesterházi Lajos, Major Ottó művei is. Sokan keresik Berkest „Októberi vihar” és „Vihar után” című könyvét is. Külföldi írók közül Vidor Hugo. Dumas, Hamingway. Remarque a közkedvelt és az útleírásbkat szere­tik kérik Hanzelka és Zigmund könyveit. Nekünk azonban az a cé­Könyvtárban, emberek között lünk, hogy minél többen olvassanak ismeretterjesztő, népszerű politikai, ideológiai műveket. — Mennyit segít ebben a szabad­polc rendszer? — A szabadpolcra olyan könyve­ket teszünk, amiket mi akarunk ol­vastatni a látogatókkal. Szépirodal­mi és ismeretterjesztő polcunk van. „Érdekes könyvek”, „Tudomány, technika”, „Művészetek, sport" ’ — olvasom az ismeretterjesztő polcon, s megtalálom egymás mellett Vágh Oltó „A szocialista gyermekközösség kialakítása" című művét és dr. Se­bestyén Gyula könyvét, a regös éne­kekről ... Az egész kis terem emberekkel, idősebbekkel, fiatalabbakkal van leli. Vannak, akik beállnak az asztal előtt hiizódó sorba, mások a kataló­gusokat, vagy éppen a szabadpolco­kat böngészik. Kik ezek az emberek? j\/Tellettem egy fiatal lány nézege- ti a könyveket. Olyan fiatal, hogy megkérdezem tőle: — A felnőtt könyvtár tagja? — Igen. Egy éve. Azelőtt az ifjú­sági kölcsönzőbe jártam, — Szeret olvasni? — Nagyon! Nagymamával együtt szoktuk olvasni a könyveket, helyet­te is én járok el ide. Lakatos Ilonának hívják, a Lenin Kohászati Művekben, a nagyolvasz­tónál dolgozik.. Fizikai munkás. Mel­lette válogat a polcon Bodnár Já­nosáé, a megyei kórház egyik fő- ápolónője. A. Tolsztoj: 1. Péter cí­mű könyve van a kezében. — Azt hiszem, ki is fogom vinni — mondja —, mert nagyon szeretem az orosz és a szovjet írókat. Mit nem szeretek? A romantikusokat. .. Nagyon érdekelnek a II. világhábo­rúval foglalkozó könyvek és az új magyar írók művei. Szeretem illést, Kovay Lőrincet, a világirodalomból pedig Erenburgot. «' — Miért tartja előnyösnek a sza­badpolc rendszert? — Ami itt megtetszik, ami ked- vemrevaló, azt viszem el. Jó. hogy ezt megvalósították. A szabadpolcok előtt asztalok. Az asztalolcojL képes könyvismertetők, amelyekben a könyvek címlapjai mellett rövid tartalmat, ismertetést talál az érdeklődő. Az egyik ilyen könyvismertetőben lapozgat Ko­pácsi/ József, a Lenin Kohászati Mű­vek fiatal hőkezelője. ■— Három éve vagyok a felnőtt kölcsönző fanja. Az útleírásokat, tör­ténelmi regényeket szeretem. Ked­venc íróm Solohov és Osztrov- szkij ... Kohómérnök szeretnék lenni __ A fiatal fiú mellett egy idős bá­csika ül. A haja hófehér, vastagkere­tes szemüveget visel, kidolgozott kezében serceg a toll, ahogy írja a belépési nyilatkozat adatait: Kovács János, Széchényi u. 7. sz„ asztalos- mester ... — Hány ilyen Icartonlapot tetszett már kitölteni? — Bizony sokat. Fennállása óla tagja vagyok a könyvtárnak, talán ezrekre is tehető a kötetek száma, amelyet, már elolvastam. Az egész családnak, gyermekeimnek, unokáim­nak is kedvenc időtöltése a könyv- olvasás. Sokféle ember van itt. Beszéltem egy munkással, aki targonca­vezető az LKM-ben. A felesége vil­lamoskalauznő. Közösen olvassák a könyveket, ahogy a. férfi mondja: ..felfaljuk az egész könyvtárat”. Kérdezem a nevét. — Ne tessék felírni. A kezdőbetűt se. Nem szükséges, a sok kö­zül egy ember vagyok, aki szeret olvasni. Egy fiú és egy lány közösen keres­gélik a katalógusban, hogy mit is vigyenek ki. A lány azt mondja: — Verseket szeretnék olvasni. Sok ver­set, francia, angol, magyar költőktől. A fiú Anatole France, Viktor Hugo könyveit kedveli. A lány asszisztens a megyei kórházban, a fiú IV. osz­tályos a Közgazdasági Technikum­ban, — Együtt járnak a könyvtárba? — Nem ... ‘nem is ismerjük egy­mást. — Akkor hadd mutassam be ma­gukat egymásnak. — Tóth Margit vagyok. — Bátonyi István. Az új beíratkozólcról érdeklődöm Lovász Pálnétól, a. könyvtár dolgo­zójától, — Ma száznál több volt az új be­iratkozó. Általában az idén több férfi jár a könyvtári, a, mint nő. Közép­iskolástól nyugdíjasig mindenki, meg­fordul it.t. Sokan felkeresik még az első emeleti olvasótermet is. „Az olvasóterem több mint ezer kö­tetes kézikönyvtárában bibliográfiák, lexikonok, szótárak és egyéb kézi­könyvek állanak a látogatók rendel­kezésére." — Ezt is az útmutatóból ' tudjuk meg. Az ott dolgozó Szerencsi Nóra pedÁg elmondja, hogy mintegy 480 féle hazai és külföldi folyóirat, szaklap és napilap is jár az olvasó­terembe. — TC'izmüvelődési könyvtár vagyunk ' — mondja. — Tájkönyvtári feladatot is ellátunk Észak-Mogyar- ország területén. A Borsod-Ahauj- Zemplén megyében működő városi, járási és községi könyvtárak szakmai, felügyeleti szerve és módszer'ani segítője is a mi könyvtárunk. Olva­sóink, látogatóink száma egyre nő. Ennek nagyon örülünk. Szeretettel várunk ide mindenkit, mert azt akarjuk, hogy minél többen olvassák a könyvet, amely Gorkij szavaival. ” a „tudás forrása”. Ruttkay Anna

Next

/
Thumbnails
Contents