Észak-Magyarország, 1961. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-19 / 16. szám

4 É8ZAKMAGYARORSZAG Csütörtök, 1961. január IS, Qeq.ij.ze te k A második kerületi édesanyák kérése Miskolc II. kerülete az elmúlt évek során sokai fejlődött. Határai egész Miskolcig. a nagyfeszültsé­gű felső-vezetékig nyúlnak. A Győri-kapuban, a volt Glósz-kité- röben az évek során ezerszámra épültek kényelmes munkáslal^ások. Vagy három kilométerrel odább. az újdiósgyöri Tátra utcában bér­házak sorakoznak egymás mellett. Megsokasodtak a diósgyörvasgyári munkás lakótelep lakói is. Sok családhoz bekopogtatott az öröm a gyermek jövetelével. A második kerületi édesanyák mindenkor örömmel veszik igény­be a Zöldkereszt díjmentes tanács­adásait. Szorgalmasan eljárnak a rendelésekre, mert tudják, hogy gyermekeik egészségét féltve őr­zik az orvosok, a. zöld-keresztes vé­dőnők. A gyermekek egészségvédelme azonban az őszi esős és a téli hi­deg hónapok alatt, nagy nehézsé­gekbe ütközik, mert Ujdiósgyör- ből, a Glósz-kitérőbpl, s a vasgyá­ri lakótelepről hideg villamosokon, vagy autóbuszokon kell utazgatni a kicsinyekkel, a hejöcsabaí mun­kásvonat vasgyári végállomásáig, a második kerületi Zöldkeresztig. A második ötéves terv során to­vább fejlődik a második kerület. Éppen ezért helyes lenne, ha a vá­rosi tanács egészségügyi vezetői a második kerületi tanáccsal kar­öltve intézkednének, hogy Ujdiós- győrben, vagy a Glósz-kitérőben létesítsenek egy újabb zöldkereszt- szolgálatot. Hálásak lennének ezért, az intéz­kedésért, a második, kerület ifjú édesanyái. (tiászlory) Kossuth országgyűlési tudósításai és Gyulai Pál levelezése az Akadémiai Kiadó első negyedévi termésében Az Akadémiai Kiadó idei első ne­gyedévi könyvterméséből sok értékes művet kap majd kezébe a szakem­ber és az olvasó, de jócskán jut be­lőle a külföldnek is. Különösen gaz­dag a történelmi anyag. Kossuth La­jos összes munkáinak ötödik kötete­kéül, mintegy nyoleszáz oldal terje­delemben közreadják az 1832—36. évi első reform-országgyűlés napló­jának befejező részét. Az országgyű­lési tudósítók záró kötete az ország- gyűlés utolsó hét hónapjának izgal­mas vitáit tárja az olvasó elé. A magyar irodalomtörténet-írás forrásainak harmadik köteteként megjelenik Gyulai Pál levelezése 1843-tól 1867-ig. Turóczi-Trostler .József akadémi­kus csaknem félévszázados tudomá­nyos munkásságának javát bocsátja a közönség elé a Magyar irodalom— világirodalom címmel megjelenő, csaknem ezerháromszáz oldalas két kötet. Mátrainé Zemplén Jolán hé­zagpótló munkája a magvar fizika történetét dolgozza fel 1711-ig. A zenetudományi tanulmányok Erkel Ferenc emlékének szentelt kötete a magyar operajátszás történetét teszi teljesebbé. II. Künn csoezogás hallatszott. Józsi, a bojtár jött'be. — Jujj — mondta, s lehajította válláról bundáját, a tűz­hely fölé tartotta lila kezeit, majd a tüzet élesztgette. András Miklós felé fordult: — Amikor olyan legényke voltam, mint. te, vért eresz­tettem a karomból. Meg tűzbe tartottuk a markunkat, ki bírja tovább! Engem nem győzött le senki... A fiú tudta, mit jelentsen ez. Mindig érzett egy csipetnyi lebecsülést András szavaiban. Igyekezett. uralkodni magán. Kicsit fojtott, de nyugodt hangon mondta: — Két óra lehet, négyre beérek. A bojtár csak most kapta fel fejét, most értette meg, mire megy a beszéd. Ijedt, kérdő arccal bámult Miklósra, azután csak annyit mondott: — Most jövök kintről — s gémberedett ujjaira mutatott. Miklós nem hagyta magát befolyásolni. — Ferenc bátyám merre van? — kérdezte a bojtárlói. — A hodályban — felelte Józsi s megnyugodott. Biztos volt benne, hogy az öreg lebeszéli a fiút esztelen tervéről. Miklós a falhoz lépett, ahol ruhái lógtgk. Felvette kötött ujjasát is, azután a téli kabátot, fejébe nyomta a kucsmát, kézbe kapta vastag kesztyűjét. András némán követte tekin­tetével a fiú minden mozdulatát. Miklós — bár hátra sem fordult — hátán érezte a lekicsinylő tekintetet. Izgalmában köszönni is elfelejtett, amint kilépett az ajtón. A!z előtérben megállt, pillanatig tétovázott, A hodályba menjen-e, szóljon-e nagybátyjának. Aztán ellenkező irányba fordult. Kilépett a szabadba. 'A szél gyengült ugyan, de így is éles volt. A fiú mé­lyebbre vonta homlokán kucsmáját, felhúzta -kesztyűjét, s nyújtott lépésekkel nekh'ágott a féllábszárig érő hónak. Nem mert a szoba ablakára nézni, attól tartott, András kissé gúnyos pillantása követi. Pedig a juhász mozdulatlanul feküdt a helyén. Hallotta a kinti nagy ajtó csapódását, szemöldöke megrebbent, aztán oldalára fordult, s behunyta szemét. A bojtár ránézett, de a férfi közömbössége megnyugtatta. Letelepedett a tűz mellé. Jó fél óra hosszat csend volt. Akkor bejött az öreg számadó. , Esőköpenyét eey vállrándítással a dikóra lökte. A kancsó­ért nyúlt. Ivott. Szép, tömött s alig őszülő bajuszát meg­törülte, s csak akkor vette észre, hogy Miklós télikrbátja nincs a falon. Nem kérdezősködött, gondolta csak kiment a fiú. Leheveredett ő is. Józsi többször lélegzetet vett mór. hogy szól az öregnek. - de mindig meggondolta. Tudta, az öreg nem kedveli a sok szót. Nem érdeklődik, hót bizonyosan .beszélt az öccsével. Sokáig a szokott délutáni csendet fülelték, a szelet, mely megkocogtatta ablakukat,. s változó hangokat adott. Józsi egyébbe] sem törődött, csak a tüzet rakta figyelemre méltó igyekezettel. András újra hátára fordult. Szemét, kinyitva állapította meg: — E meg csakugyan elment. Nem felelt senki. Percek múltán szólt csak a számadó: <— Hol a fiú? ­^BW®jnnBP,r A LEGENY PROBAJA nfigh„tmi».,<iiDi,..imunü]ji,1iUüuiiiiijii 4 , ilHiiiiilültmlllli] iilUliiiilitiiiilillu itfUjmií — Hazament. — .Nem bolondult tan meg? —■ kétkedett az öreg. de sokallta már távollétét. András akikor elmondott mindent. — Tudja, hogy bál van!, A lány is ott lesz, hát. épp a legény ne lenne? A mi időnkben se tettünk másképp. Az öregnek nem kellett sok magyarázat. A bojtár cso­dálkozott, hogy megingott egyszerre a nyugalma. Felállt. — És elengedtétek? — Hirtelen eredt meg a szava. Tudta, milyen csalóka a hóborította síkság, tájékozódni majdnem lehetetlen. Az erős szürkületben alig pár lépésnyire látni, a hóban kínos az előrehaladás. — Ejnye. András, tán még biz­tattad is? Hiszen nem sok kell az ilyen legénynek. Férfi- elszántság lakik benne, de a férfi-okosság még hiányzik. Gyors mozdulattal magára vette bundáját. Meggyújtotta a viharlámpát, fogta kampós botját, s sietősen indult kifelé. András csak akkor szólalt meg, mikor az öreg már üdvül volt: — No, hisz ha emberéletről volna szó. én is sietnék, de a legény talán már otthon is van. Józsi a magyarázkodásból megértette, hogy restelli a dolgot. Fülelt. Az ablakon át bevillant a távolodó viharlámpa & imbolygó fénye. * 1 Miklós elhatározta, hogy nyílegyenesen megy. A tanya- udvaron tájékozódott, elhaladt a nagy szalmakazal mellett, megállapította, merre lehet a falu. és sietett szaporán. Csak néhány méternyire látott, a szálldosó hó. az erős borulat ösz- szezsugorította a látóhatárt. Meg-megcélzott egy kiemelkedő buckát, hogy irányban tartsa magát. Ha semmi támpontot nem talált, hátra fordult, megnézte, hogy lábnyomai egyenes vonalban követik-e. Csak lassan haladhatott. A helyenként térdig érő hó fárasztóvá tette útját. Nadrágja szára átnedve­sedett a hótól. Kezeivel csapkodott, ha a hideg kesztyűje alá is bejutott. Leggyakrabban orrai: dörzsölgette. Órája nem volt. Csak ment. ment s leste a csúnya, titok­zatos szürkeséget, mely nem akart fogyni. Szinte végtelen sík legelőn kellett átjutnia, azután nagy szántóföldek követ­keztek, de fa sehoj. Amikor egy kis öntözőcsatornán áthaladj örült, remélte, már félúton van. De azután tapasztalnia kel­lett, hogy ezek a csatornák keresztül-kasul szelik a földeket. Tájékozódását újra elvesztette. Fáradtságot érzett. Jó volna megállni! De a szél, a fagy rpozgásra nógatta, nem mert megpihenni. Arca teljesen érzé­ketlen volt már, szeme könnyezett, kabátja felhajtott gallér­ján elől, vastag zúzmarává fagyott lehelete, lábszárát élesen csípte a hideg. Nadrágja kemény volt: a hó előbb átnedve­sítette. s az hamarosan jéggé fagyott. Egyre kevésbé látott. Jpélni kezdett. Hirtelen megállt, nem tudta, merre menjen tovább. Számítása szerint otthon kellene lennie, de semmi ismerős jel sehol. Végtelenül egyedül érezte magát a homályban. Azt az ijedtséget érezte, amit egyszer kisgyerek korában, mikor éjjel iegurult: ágyáról, s félálomban körül­tapogatta a szobát, de nem tudott visszatalálni fekhelyére. De most nem sírhatott, nem kiálthatott szüleinek. Tétova lépésekkel indult meg újra, Kiáltson? Csak nem nevetteti ki magát!-Miiyen gyámoltalanul hangzik: se-gft-ség! Nem bírta soká, félt, hogy vaksötét lesz, s végképp eltéved. Mély lélegzetet vett. s elkiáltotta magát: — Hé! Van itt valaki? Hangja szánalmasan gyenge volt a széJzúgásban. Mégis ismételgette a kiáltást. Ez még jobban kimerítette. Sokáig csatangolt, észre, sem vette, hogy újból saját, nyomaival talál­kozik. • Teljesen besötétedett, nagyokat bukott a csatornákban. — Marika, Marika — suttogta rekedten. Belebukott egy árokba. De jó! — gondolta, s elnyújtózoti. a földön. Már nem csípte a fagy, itt a szél se érte oly vadul. Csak lelkében érzett vad nyugtalanságot. A kislány beszédes, barna szemét látta. Egy szélroham havat csapott az arcába, nem fájt, de felriasztotta. Erősebb a fagy, mint a szerelem? — akarta kiáltani, de már nem tudta. Visszahanyatlott a földre. Tagjai annyira megdermedtek, hogy mozdulni sem volt kedve, pedig arra gondolt, befúrja magát a hóba. az még megmentheti. Nem tett semmit. Hosszú-hosszú percek teltek el halálos zsibbadtságban. Egyszerre mintha halovány fény derengene szeme előtt. Mintha élet-meleg áradna szét benne. Foga valami üveg­hez ütődött. Szuszogást hallott, valaki átkarolta. S úgy tűnt, mintha messziről szólongatná is valaki: — Eszmélj, fiam! Holnap ketten vágunk neki az útnak! KovátS Dániel mozi erre nem képes. Itt hetenkénl kellene cserélni a filmeket. Egy-egy műsorba általában tíz kisfilm fél be, ez együttesen adja egy játékfilm játszási idejét, az pedig havonta minimálisan negyven új kisfilm megjelenését és bemutatását kíván­ná. Erre jelenleg nincsen lehetőség és ezért kerül a Híradó-mozi műso­rába — az új kisfilmek mellé — nem egy esetben egy-egy már ismert is. A Híradó-mozi jelenleg hetenként kétszer vetít kisíi Im-műsort. A szű­kös filmellátás ellenére is meggon­dolandó, hogy a játékfilmek vetítésé­nek érintetlenül hagyása mellett nem lehetne-e emelni a kisfilm-mü- sorok számát egy-egy harmadik, dél­előtti előadás beiktatásával. | FILMGYÁRTÁSUNK — ha jelen­leg a játékfilmgyarlással nem is büszkélkedhet a nagyvilágban — a kisfilmekkel igen sok elismerést szer­zett a világ' legkülönbözőbb_ orszá­gaiban, a legkülönbözőbb filmverse­nyeken. Az országos filmforgalmazó szerveknek, de a filmgyáraknak is meg kellene fontolniok: elég le­het-e, ha csak a külföldi közönség dicséri a magyar kisfilm-gyártást, nem kellene-e jobban kiszolgálni a hazai kisfilm-kedvelők igényeit is? (bm) kisebb mozik és a legtöbb vidék: mozi műsorában megtaláljuk a kis- filmeket. A bemutató mozik is vetí­tenek olykor, azonban azoknál a; említett okok miatt nem lehet rend­szeressé tenni. 1 ITT KELL röviden szólnunk a! artistaműsorokról is. Azok felett nem a Megyei Moziüzemi Vállalat diszpo­nál. Ennek rendezése országos intéz­kedést kíván. Az artistaműsorokai azért rendszeresítették, a Moziüzemi Varieté Vállalatot azért hívták létre Budapesten, hogy az Artista Szövet­ség átmenetileg, szerződés nélkül álló tagjait foglalkoztassák. A mozi­beli artistaműsorokban gyakran ta­lálkozunk világszámnak számító ar­tista-produkciókkal, amelyekben olyan artisták lépnek fel, akik két, többhónapos külföldi szereplés kö­zött néhány hetet, vagy hónapot itt­hon töltenek, de sajnos, látunk gyenge, silány értékű produkciókat is, nem is kis számban. Ebben azon­ban nem tud intézkedni a Megyei Moziüzemi Vállalat. Beszéltünk, magáról a kisíilm-ellá- íásról is, amely korántsem kielégítő. Az is megesik, hogy a MOKÉP által meghirdetett kisfilmek egyike-mási- ka nem jelenik meg, vagy nem a jel­zett időpontban kerül a közönség elé, de az alapvető hiba a kisfilmek ke­vés száma. Egy-egy kismoziban tör­tént vetítés után azonnal küldeni kell a filmet a másik mozihoz, mert kevés a kópia és kevés maga a film. Ebből adódik, hogy s bizonyos idő múltán a közönség újra találkozhatik egy-egy már látott kísérőfilmmel. A miskolci Híradó-mozi eredetileg.hír­adók és kisfilmek játszására létesült öt esztendővel ezelőtt. A magyar kis- film-kiadás sajnos nem tud lépést tartani a vidék felvevő képességével. Míg a budapesti Híradó-mozi egy-egy új kisfilmet hetekig, vagy hónapo­kig játszhat, addig egy vidéki híradó­j A MOZILATOGATÓ közönség körében gyakran hallható panasz és a miskolci városi pártbizottság leg­utóbbi ülésén is szóba került, hogy mozijainkban nagyszerű a játékfilm­ellátottság, de hiány mutatkozik a népszerű tudományos kisfilmek ve­títésében. Valóban, a miskolci be­mutató mozik előadásain igen ritkán találkozunk kísérő kisfilmekkel és nem egy esetben talán az artistamű­sor veszi ei az időt a kisfilmek vetí­tésétől. A Borsod megyei Mozi üzemi Vál­lalat igazgatóságán Mráz Ferenc vál­lalati igazgatóval és Glósz Ferenc műsorosztáiy vezetővel beszélgettünk Miskolc, illetve Borsod megye mo­zijainak kisíilmellátásáról. Végignéz­tük a játékrendeket, a mozik mű­sorát hónapokra visszamenően, vala­mint a már elkészült jövőbeni mű­sorokat és megnéztük a rendelkezés­re álló kisfilmek jegyzékét is. A játékrendekből kitűnik, hogy a miskolci bemutató mozik kivételével általában minden moziban rendsze­resen vetítenek kísérőfilmet a ren­delkezésre álló kisfilmekből. Ezeket a bemutató mozik műsoraihoz azért nem tudják előre beosztani, mert a filmek osztásakor az új, még csak betek múlva bemutatásra kerülő fil­mek pontos méterhossza ismeretlen és az rendszerint csak akkor válik ismeretessé, amikor a filmet a gyár­ból kiszállítják, vagy — új filmek »setében — nem egyszer a miskolci bemutatást megelőzően egy-két nap­pal vál.ik bizonyossá. Akkor pedig már lehetetlen mellé kísérőfilmet psztani, annak odaérkezéséről gon- loskpdni. A vonatkozó rendelkezések szerint ugyanis a 2700 méter hosszú­ságú film mellé már csak a híradó isztható. A híradó hossza általában iOO méter és így együttesen teszik ki i normál, 3000 méteres filmhosszúsá- ;ot. Az utánjátszó moziknál a mozi- Izemi vállalat már ismeri a film losszát, játszási időtartamát, módjá­ban áll mellé kisfilmet osztani és azt' -endszeresen meg is teszi. A miskolci A KI S FI LM-E LLÁTÁS RÓ L Rőczey Ferenc előadásában hallot­tuk. A mozarti zongoraversenyekben a virtuóz fény, a kifejezés, a gondo­latok közlésének nemes, előkelő hangja páratlan harmóniába ölvad a hihetetlenül gazdag és olykor meg­döbbentően mély költői tartalommal. Ezekbery a versenymúvekberi a szó­lóhangszer meghitt társalgó hangja, a XVIII. századi koncert-tónus ész­revétlenül alakul át egy sokkal haj­lékonyabb, líraibb hangvételbe, amely megteszi a döntő lépést a beethoveni versenymű újszerű felfo­gása felé. R nrFerenc felfogása, stílus­ár tisztasága, finom dal­lamrajza. játékának könnyedsége a hallgatóság nagy tetszését nyerte meg. Szinte visszavitt ez a zongora­hang Mozart idejébe. Mégis felvető­dik bennünk a kérdés: a stílus ked­véért nem szűkítette-e le a szüksé­gesnél jobban a dinamikai határo­kat. A közönség meleg ünneplésére ráadásként a Für Elise-t hallottuk. A szólóhangszer a zenekarral teljes egyetértésben, jól kidolgozoltan hangzott. A szólistát és karmesteri egyaránt ünnepelte a közönség. Beethoven első szimfóniája, amely a nagy szimfóniák előremutatója, különösen a Scherzóban és Finálé­ban hozott szép megoldást. V. Zalán Irén értetni a sokszor fáradt muzsikusok­kal, azt könnyedén és hiánytalanul átviszi a zenekarra. Követelménye magas, de ennek módja olyan meleg emberségű és kultúrált, hogy a ze­nészek szívesen teljesítik. Felfogá­sának tisztasága, könnyű keze és vi­lágos mozdulatai nem hagynak két­séget tehetségét illetően. A mflcnr összeállítása nagyon n mu*°r egységes, szép stílus- ivet alkotott Mozart elődjétől, Mo­zarton át Beethovenig. Az első mű Johann Christian Bach: B-dűr szimfóniája volt. Johann Se­bastián Bach fiai nagy művészek, akiket a történelem nem juttatott rangjuknak megfelelő helyre. Mint az átmeneti korszak művészeit, fel­áldozták őket elődeik és utódaik kedvéért. Philipp Emánuel szinte Beethoven elődjének, Johann Chris- lián pedig Mozart elődjének tekint­hető. Megtagadta atyja, „a nagy Bach” stílusát, ízlését, teljesen el- olaszosodott és olasz néven, Giovanni Bachi néven, a milánói dóm karmes­tere lett. Mozart gyakran beszél le­veleiben Johann Christiiánról és azt mondja, szereti őt egész szívéből. Az előadott szimfónia és az utána következő Mozart-mű világosan mu­tatta a stílusrokonságot. Szépen, megformáltam frissen szólalt meg a ritkán hallható, bájos mű. Mozart A-dúr zongoraversenyét I A hétfeí est' zenekari hangver- “ nec/° seny szép élményt nyúj­tott a hallgatóságnak. Üjból bebizo­nyosodott, hogy városunk filharmo­nikus zenekara, megfelelő kézben, kiváltja a hallgatók olyan örömteli megállapítását: „Mennyit fejlődött a zenekar legutolsó szereplése óta!” A hétfő esti színházi hangverseny ritkán hallható új művel és zenei életünk kiválóságával, Németh Gyu­la karmesterrel ismertette meg váro­sunkat. Az, hogy zenekarunk hang­záskultúrában, szépségben, a szóla­mok egyöntetűségében, könnyedség­ben, szinte újnak tűnt, Németh Gyula kitűnő vezetésének érdeme. Németh Gyula budapesti zenei kö­rökben és szakkörökben máris nagy elismerést vívott ki ínagának, rövid hazai tartózkodása alatt. Az elmúlt évben jött haza a Szovjetunióból, ahol az egykori csepeli munkás zene­tanító évekig tanult a legkiválóbb szovjet zenefőiskolákon és karmes­terek mellett. A felszabadulás után munkás zenetanfolyamon tűnt fel rendkívüli tehetsége és államunk gondoskodása tette lehetővé a hazai és szovjet zenefőiskolák elvégzését. Miskolci rövid, de sokat jelentő munkájából kitűntek azok a szép erények, amelyek arra engednek következtetni, hogy zenei életünkben Németh Gyulára szép jövő vár. Hisz a szépben. Elképzeléseit meg tudja A filharmonikus zenekar hangversenye Vezényelt: Németh Gyula, közreműködött: Rőczey Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents