Észak-Magyarország, 1960. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-06 / 287. szám

BSZAKMAGTAROR8ÍAO Szocialista országok összefogásának nagyszerű példája Lengyelországban Varsó (MTI) A lengyelországi Tarnobrzegben december 4-én felavatták az Európa leggazdagabb kénlelöhelyeinek ki­aknázására épült bányát és kénfel- dolgozó kombinátot. Ezen a vidéken a föld mélye több mint száztíz mil­lió tonna értékes nyersanyagot rejt. Az ünnepségen beszédet mondott Wladyslaw Gomulka, a LEMP KB első titkára, aki e két létesítményt a szocialista országok összefogása nagy­szerű példájának nevezte. A Szov­jetunió műszaki dokumentációkkal és tapasztalatokkal, szakemberekkel, valamint gépekkel segítette a bánya kiaknázását és a kombinát építését. Csehszlovákia előnyős feltételekkel hosszúlejáratú hitelt nyújtott, amely­nek keretében Lengyelország értékes cseh gépeket vásárolt a kombinát számára. Gomulka hangsúlyozta: „Ha a szocialista táboron belül nem teszünk közös erőfeszítéseket a nyersanyagbázisok kiaknázására irá­nyuló beruházások terén, akkor né­ha tárineldensröl szóló rágalmak i terjesztésébe való bekapcsolódása. , Három nappal azután, hogy c közös \ kivizsgálás megtörtént, maga Af- ritsch úr. az Osztrák Köztársaság belügyminisztere, 1960. december 1-i parlamenti nyilatkozatában — »ajtó- jelentések szerint — úgy beszélt az állítólagos Sankt-Margarelhen-i ha- . tárincidensről. mintha az ténylege­sen megtörtént volna és megismétel­te azokat az adatokat, amelyek a kö­zös kivizsgálás során megdőltek, s amelyeknek tarthatatlanságát az osztrák részről jelen volt hivatalos személyek Is elismerték. Afrltsch úr ezzel a nyilatkozatával hivatalosan alátámasztotta és igazolta az oszlrák sajtó egy részének uszító rágalom- hadjáratát és az. ennek alapját ké­pező nyilvánvaló koholmányokat az osztrák parlament és a saját hivata­los tekintélyével valóságnak tüntet­ve fel, a két ország kapcsolataival szemben ellenséges magatartást tanú­sító és a hidegháború felszitása ér­dekében dolgozó körök kezére ját­szott. Egyes osztrák hivatalos köröknek é:. személyeknek ez a magatartása annál érthetetlenebb, mivel a Ma­gyar Népköz társaság és az Oszlrák Köztársaság között nemcsak diplo­máciai kapcsolat áll fenn. hanem az utóbbf Időben a két ország kap­csolatai . bizonyos mértékben meg­javultak, s megnövekedett a icét or­szág lakossága közötti személyes érintkezés is. A Magyar Népköztársaság népe és kormánya továbbra Is ezeknek a kapcsolatoknak szélesítésére, javí­tására és a. vitás kérdések rendező; sére törekszik. Hasonló kijelentések osztrák rész­ről ia több ízben elhangzottak. Ezt a célt szolgálták a legtöbb vitára al­kalmat adó határhelyzet rendezésére tett magyar javaslatok Is. amelyek osztrák hivatalos részről kedvező visszhangra talállak. Ha most egyes osztrák hivatalos körök ős személyek mégis támogatják a két ország kap­csolatai ellen irányuló szégyenteljes sajtóhadjáratot, úgy ez semmikép­pen sem egyeztethető össze a Ma­gyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság között fennálló kapcso­latokkal és csak azok megrontását eredményezheti. A Magyar Népköztársaság Kül­ügyminisztériuma a fentiek alapján a leghatározottabban tiltakozik az osztrák sajtó egy részének alaptalan és rágalmazó kampánya, valamint egyes osztrák hivatalos köröknek és személyeknek érthetetlen s a két or­szág kapcsolataival össze nem egyeztethető magatartása ellen, amellyel ezt. a hivatalosan is hazug­ságnak elismert. koholmányokon alapuló sajtóhadjáratot támogatják. A Külügyminisztérium a leghatáro­zottabban kéri a tisztelt követséget, hasson oda, hogy a két ország kap­csolatait zavaró hasonló jellegű ese­mények ne ismétlődhessenek meg, Pártházavatáson Tiszabábolnán tését. A párt több mint 450 ezer fo­rintot biztosított az építkezésre. Ez az összeg kevésnek bizonyult — de nem lett kevés. Nem, mert a tiszabábolnai dolgozók segítettek. Több mint húsz­ezer forint társadalmi munkát végez­tek. Ezért Is volt ott szombaton este h falu apraja-nagyja a pórthazava- láson. Az ünnepi beszédet Szaniszló Gyula elvtárs. a mezőcsáti járási pártbizott­ság titkára mondotta. Beszédében emlékeztetett a Horthy-rendszer ke­serves* éveire, a felszabadulás utáni megváltozott helyzetre, szólt az ellen­forradalomról. majd kérte a párttag­ságot. s a fiatalokat, hogy becsüljék meg a pártházat, tekintsék második otthonuknak. Ezt követően .Kovács János elvtárs. a megyei pártbizottság gazdasági osztályának munkatársa átadta. rendeltetésének az új párt­házat. A társadalmi munka jutalmául átadta a megyei pártbizottság aján­dékát Is, egy új televízió« készüléket, rádiót és a könyvtárat. — -Tiszabábolna termelőszövetke­zeti község kommunistái megérdem­lik, hogy kulturáltan berendezett párthá/.uk legyen, hogy nyugodt kö­rülmények közölt beszéljék meg községük továbbfejlesztésének kérdé­seit. Az a célunk — mondotta —, hogy minden községben hasonló vi­szonyok között dolgozzanak a kom­munisták. együtt a pártonkivüliekkel. A KISZ-fiatalok és az iskolás gye­rekek ezután szavalatokkal, néoitán- cokkal szórakoztatták a jelenvoltakal, majd közös ünnepi vacsorán vettek részt. Szép ünnepi est volt. amire bizo- I nyara sokáig emlékeznek majd a I falubeliek. 1 — török — Apró Antal vezetésével kormányküldöttség utazott Moszkvába Vasárnap a Nyugati pályaudvarról kormányküldöttség utazott Moszkvá­ba az 1961. évi kölcsönös áruszállítá­sok bővítésének megtárgyalása céljá­ból. A küldöttség vezetője: Apró An­tal, a Minisztertanács első elnökhe­lyettese; tagjai: Incze Jenő külkeres­kedelmi miniszter. Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke és Vályi Péter, az Országos Tervhivatal elnök­nél vrtte.se. A küldöttség búcsúztatására meg­jelent a kormány több tagja. Jelen volt V. I. Usztyinov. a Szov­jetunió budapesti nagykövete és a nagykövetség több munkatársa. (MTI) •/__ a fáradt ember Van úgy, hogy ha lefekszik. nem tud aludni, meri ébren tartják a fejét megrohanó gondolatok. Tel­nek az órák. az éjfél Is elmúlik, mégis késik az álom. amely lera­gasztaná a szemét. Valami fontos dolog játszódik le ilyenkor az em­ber képzeletében, amely talán to­vább folytatódik az álomban. Hogy az őszülő Danes Imre gyak­ran gondolkozott éjszakákon át, s hogy nem hagyta nyugton a gondo­lat, — nem lehet rajta csodálkozni. Már régóta „nógatták”: — Lépjen be a tsz-be, Imre bácsi. Aki úgy érti a dolgát, mint maga, annak a közösben telik meg igazán a zsákja, s a tsz is nagy hasznát Amikor így beszéltek, gyakran szeretett volna közbeszólni, elmon­dani érzéseit, de hát félt, hogy meg­ijednek tőle. meg aztán vendégnek nem olyan könnyű kitárni a szívét. Amikor a végleges választ várták, az Ilyen beszélgetések után —, mert sok este eltelt így — csak annyit mondott: még nem. S az asszony, a szintén munkára termett, rátarti életepárja helyeseli. Az álmatlan éjszakákon, a beszélge­tés közben fogant gondolatok forog­tak a fejében. Mert hát ki lát egy lélekbe, milyen szavakkal Is magya­rázta volna meg, hogy mennyire a szívéhez nőtt az a két mokány ló. a deres, meg a pej. Milyen ügyes jó­szágok! Három arasznyi helyen el lehet őket hajtani a cukorrépa-so­ron, a kukoricában. Bár az egytl kezdetben makacskodott, makrancos «ágát bánta egy-két zsenge kukori­cahajtás. de a „sebességváltó” ilyen­kor közbeszólt... És a deres, mej a pej úgy hasonlít munkában egy Danes Imre választott nak. hát ők se ördögök, s ha ök meg­tudják csinálni, akkor talán mi is... s a szállongó köd csteieaiK, m(ig közelebb hoz­za a villanygyújtást. Danes Imrét azonban munkában találom. S nem is amolyan gazdálkodónak való fog­lalatosságban. A veranda mennyeze­tét vakolja. A városból jött munká­soktól, az agitátoroktól még a ta­nácsházán hallottam, hogy Danes Imre a minap aláírta a belépési nyi­latkozatot;. Miért döntött így? Ezt jöttem tőle megtudakolni. — Még fel akartam verni ezt a kis maltert — mutat az „alkalmi kőműves" az edényként szolgáló kf- szuperált sózóteknóre, — de ha már eljött, meg kíváncsi is, akkor kerül­jünk beljebb, összekapargatja a maltert, hüvelykujjával lebökdös néhány felszáradt vakolatdarabot, aztán beljebb kerülünk a tisztára meszelt konyhába. Itt van a felesé­ge is, meg a nyolcadikos fiú, akin ugyancsak nem tudok kifogni, bár­mennyire is „egrecéroztátom” a nyelvtannal, a főnevekkel, meg a ragozással. — Aztán, hogyan gondolják most, hogy már tagjai az újonnan alakult tsz-nek? — összenéz Danes Imre. meg a felesége, mintha egyszerre akarnák kezdeni a beszédet. — Én úgy találom — kezdi az asz- szony — az lesz a leghitelesebb, hogy amikor a tsz-ben leszünk, szét­osztjuk a munkát, területenként. Ha valakinek aztán nem ízlik a kapá­lás, hát megdolgoztatjuk mással. — Úgy van, ahogy az asszony mondja — avatkozik közbe most hezen oldhatjuk meg a szocialista országok közös nyersanyagproblé máit olymódon, hogy ezzel egyidó- ben megszűnjenek az egyes országok között ma még fennálló különbsé­gek a gazdasági fejlődésben”. Monarehista szervezetet tiltottak be Ausztriában Bécs (MTI) A karlnthiai rendörigazgatóság betiltotta a monarehista mozgalom villachi szervezetének működését. A Volksstimme a betiltással kap­csolatban megjegyzi: nemcsak a vil­lachi monarehista szervezet, hanem az egész országos monarehista moz­galom sérti reslaurációs követelései­vel az Osztrák Köztársaság érvényes törvényeit. A lap felteszi a kérdést: mikor oszlatják fel tehát országszer­te a betiltásra már régen megérett osztrák monarchisták valamennyi szervezetét. Korán sötétedett, amit elősegített a falura boruló tejszinú köd t*. Az új pártház csakhamar benépesedett. Va­lamennyi ember szivét boldog öröm, megelégedés töltötte el. Annyira azonban talán senki sem örült az új pártháznak, mint az idős elvtársak. Mert hogyan is volt régen? A falu lakossága egyetlenegy em­bernek. Coburg hercegnek volt a cse­lédje. Nem kevesebb, mint 70 ezer hold földön gazdálkodott. Gazdálko­dott? Elösködött a tiszabábolnaiakon, akik a szó legszorosabb értelmében robotoltak látástól vákulasig. És ifi­ért? Sovány komencióért. A hasznot Coburg herceg vágta zsebre. Tellett is abból fényűzésre, külföldi utakra, dáridókra és a kései éjszakába nyúló tivornyákra... Hanem a nyomor, a nélkülözés és a féktelen kizsákmányolás felnyitotta a cselédség szemét. Többen szervezked­tek és a maguk módján sztrájkkal, követeléssel igyekeztek enyhíteni sa­ját és cseléd!ársaik helyién. Ám ezekéri u tettükért is sokszor meg­lakoltak. Balatoni József elvtársnak — aki a tsz elnöke — könnybelábadt a szeme. Fájó emlékekről beszélt, de nem tudta befejezni, hangja elfulladl. Sírt. A legkedvesebbtől, az édesapjától fosztották mee n letűnt rendszer pri­békjei. Megölték! Ezt már egy másik veterán mondta cl, aki maga Is szenvedő alanya volt a múlt társadálmánák. — Keserves élet volt az — mon­dotta. — Emlékszem a bujkálásokra, a sötét, hideg pincékre, ahol olaj- mécses mellett beszéltünk a jövőről. Vállaltunk minden kockázatot A' beszélgetés az új nártházban folyt. Még a nyáron kezdték az épí­Beköltöztek újjáépített lakóházaikba a Pitypalatty-völgyi árvíz károsultjai Ez év júniusában a Bükk hegység­ről lezúduló hatalmas víztömeg sú­lyos árvízkárokat okozott a Pitypa- latty völgyben fekvő bányászközsé­gekben. Kondón, Varbón, Parasznyán ■s Sjijólászlófalván 25 ház összedőlt, illetve súlyosan megrongálódott. A Harica. és.a Nyögő patakok, kíöntve medrükből, megrongálták az utakat, elvitték a hidakat. A víz visszavonulása után azonnal megkezdődött az árvíz okozta pusztí­tások helyreállítása. A Borsod me­gyei és a miskolci járási tanácsok minden erejükkel arra törekedtek, hogy mindenekelőtt a lakóházaikat állítsák helyre, hogy még a tél be­állta előtt saját otthonukba költöz­hessenek a károsultaik. Az árvízsúj­totta családoknak — ahol erre szük­ség volt — új házhelyeket jelöltek ki olyan helyen, ahol a patokok áradása nem tesz kárt. A családi házaik építé­sében több miskolci vállalat társa­dalmi munkában segített. A csaladok összesen 280 000 forint állami segélyt kaptak a lakásépítkezéshez és ezen kívül az OTP miskolci fiókja folyósí­tott számukra házépítési hitelt. ! Az árvízkárok helyreállítása si- ; körre vezetett. December elejére [mind a 12 rombadőlt ház helyett új •lakóház épült, a hajléktalanná vált •családok már be te költöztek ottho­nukba. Az év végéig további nyolc • lakóház elkészül, míg jövőre a kisebb •javításokra szoruló többi épületet is helyreállítják. ; Az állami tulajdemban keletkezett ■károk jelentős részét is helyrehozták. •Kijavították az utakat, s a Nvögő pa­jtákon pedig egy híd most készült el. ► Jövőre a Harica patak mederrendezé- jsére 2.4 millió forintot költenék, hogy • az árvízveszélynek elejét vegyék. Arany- és ezüstkalászos [ gazdák találkozója Miskolcon I A Hazafias Népfront megye! bl« fzottsága és a megye! tanács decem- tber 8-án, csütörtökön reggel rendezi X meg az arany- és ezüstkalászos gaz­1 * dák találkozóját Miskolcon, azSZMT székházban. A találkozón részt vesz és előadást (art Petőházl Gábor föld­művelésügyi miniszterhelyettes. . Újfajta nyomdagég sorozatgyártása : az NDK-Dan • A lipcsei nyomdagépgyárban X iövö év elején sorozatban kezdik 9 gyártani az első NDK-ban szer- 9 készteti anilin-nyomdagépet.amel( • papírra, celofánra, fóliára és polt ♦ etilénre, nyomtat. Az új sorozat* ♦ gyártás megkezdésével a Német l Demokratikus Köztársaság évente • többmillió márkát takarít meg. f mivel a hasonló gépeket eddig im­portálni kellett. már Danes Imre is. — Még nem tu-j dóm. hogy lesz. csak számolgat, tér-« vezget az ember, de azt hiszem,« ha állatokkal foglalkozunk, akkor« könnyebben tudunk boldogulni. En« eddig is szerettem a jószágot, nevel-« tem is mindig tehenet, malacot. De« hát nem Is lehetne másképpen, mert! mi enné meg a sok takarmányt? El-1 adni csak pocsékolás lenne. I így beszélgetünk. £a£.akj a percek, s ha szóba jön is még, mi-J ként volt régen, mindinkább az fog-J lalkoztat most bennünket, hogy mi-j ként lesz holnap? Abban egyezünk j meg végül is, ha jó lesz a vezetés, — j a tsz is jó lesz, s meg lehet találni 2 a. számítást. Az Istállóból pedig jó-j formán csak a lovak, a Manci, meg; a Lenke hiányzik majd. mert tehe-; net. növendéket, anyadisznót, meg; hízót ezután is tartanak. Ami a ház-, tájiba terem, meg amit a tsz ad ter­mészetben, az Itt válik majd pénzzé, értékké. S ha kezdetben egymásra is tekin­tettek. mondván, hogy ki kezdi a be­szélgetést, most már ott tartunk, hogy ki kell várnunk egymást, mert annyi minden meghányni, vetni való van. Venni kell majd egy traktort lg, ahogy ezt . most Danes Imre látja. Traktor nélkül nem gazdaság a gaz- ' daság. Amikor magának dolgozott, a mélyszántást aikkor is a gépállomásra ; bízta. Az sem mindegy, hogy melyik földbe ml kerül, erre nagyon kell vi­gyáznia a tsz-nek. Aztán sorolja még ■ Danes Imre a többit. S ahogy hallga­• tom a bizakodó szavukat, egyre In­kább arra gondolok: Danes Imre már < túl van az álmatlan élszakákon és. ha • néha álmosan Is ébredt a tépelődéssel virrasztott éjszakák után, most már ’ végleg választott. Garami Ernő másra, mint két iker. A tsz-ben meg valamelyik „gyerünk János” kezében ezek a kezes jószágok úgy elvadulnak, hogy a szíve-is belesza­kad 'az embernek. Aztán másra gondolt. mo® 46, a felesége meg 36 éves. Van hat hold földjük, bérelnek hozzá négyet Még könnyen mozognak, nem ne­héz megbirkózni a 10 holddal, de jöhet egy betegség, aztán a kórház, a patika, ami sokat elvihet. Meg a gyerelf is még csak most jár nyolca­dikba. Okas a gézengúz, ba kérde­zik, ügyesen válaszol, érti a nyelv­tant. a számolásban meg a felnőtte­ket Is levágja. Hát neki tanulni kel­lene... Idáig mindig a legelsők kö­zé tartozott. És jutott eszébe még számtalan hasonló gondolat. Tsz, vagy egyéni gazdaság? Amikor egymás mellé rakta őket, hol ez győzött, hol az. Az egyik bércben azt mondta ön­— Elélek már én életem végéig így. ahogy vagyok, a két lóval, két tehénnél, meg a 10 holdon. Aztán a másik gondolata ez volt: Mégis más lenne, ha olyan igyekvő gazdákkal állna össze, mint ő, akiket a kakaskukorékolás sokszor kint ta­lál a határban. És van is bizonyság már arra, hogy a tsz is jó lehet. Talán Tiszakeszibcn is jó lesz majd a Lenin Tsz is, meg az Alkotmány is. Mert jószágaik, épületeik vannak szépen, csak talán a vezetésben le­het valami hiba. De itt van a járás székhelyén, Mezőcsáton a Munkásőr Tsz. Ezek most is 70 forintot oszta­a magyar és az osztrák határőrizeti szervek képviselői között lefolytatott tárgyalás során kivizsgálásra került. A tárgyalás alkalmával — amelyet osztrák részről dr. Franz Hilinger úr. a burgenlandi biztonsági szolgá­lat helyettes vezetője vezetett —, az .állítólagos incidens során állítólag megtámadott osztrák vámőr soroza­tosan ellentmondásokba keveredett, állításai sorra megdőltek, s miután azok tarthatatlanságát az osztrák bi­zottság is elismerte. Javasolta a je­lenlévő magyar határközegeknek, hogy tekintsék az ügyet lezártnak. Ezekután Joggal el lehetett volna várni, hogy egyetlen személynek a vizsgálat során teljesen tarthatat­lanná vált állításaira támaszkodó sajtóhadjáratot legalábbis abba­hagyják. minthogy helyreigazításra — a szóban forgó, sajtóerkölcsöket semmibevevő sajtóorgánumoknak a Magyar Népköztársaság elleni ellen­séges magatartása Ismeretében — nem lehetett számítani. Ehelyett azonban a fentebb leírt eredménnyel zárult kivizsgálás után az osztrák állam tulajdonában lévő bécsi rádió is odaadta magát e szé­gyenletes akcióhoz és 1960. novem­ber 29-1 adásában megszólaltatta az uszításban élenjáró lapok főszerkesz­tőit. akik így a bécsi rádió nyilvános­sága előtt nemcsak megismételhették a sajtó rágalmait és uszító kijelenté­seit. hanem alkalmuk nyílt újabbak­kal is tetézni azokat. A rágalom­hadjárathoz ezenkívül csatlakozott a Wiener Zeitung, az osztrák kormány hivatalos lapja is. Mindezek után tovább folytatódott hivatalos osztrák személyeknek a A Magyar Népköztársaság Kül­ügyminisztériuma 1960. december 5- én szóbeli jegyzéket adott át dr. Walter Peinsipp úrnak, az Osztrák Köztársaság magyarországi követé­nek. A szóbeli Jegyzék a többi kö­zött a következőképpen hangzik: Az osztrák sajtó egy része az utóbbi napokban heves rágalomhad­járatot folytat a Magyar Népköztár­saság elien egy 1960. november 28- án történt állítólagos határi ncidens- scl kapcsolatban. A hecckampány során egyik-másik lap a legminösit- hetetlenebb hangon sértegette az Osztrák Köztársasággal diplomáciai kapcsolatban lévő Magyar Népköz­társaságot, annak hatóságait és ha­tárőrizeti szerveit, valamint egyes vezető személyiségeit, sót, azt köve­telte. hogy az Osztrák Köztársaság szakítsa meg a diplomáciai, kulturá­lis és guzdasági kapcsolatokat a Ma­gyar Népköztársasággal. Ez a felhá­borító rágalomhadjárat, amely nyil­vánvalóan a magyar—osztrák ál­lamközi kapcsolatokban az utóbbi időben bekövetkezett bizonyos fokú javulás megtorpedózására irányul, nélkülöz minden valóságos alapot. Az állítólagos határincidens, amely ebben az esetben az osztrák sajtó egy részének minősíthetetlen táma­dásaihoz ürügyül szolgált, a valóság­ban nem történt meg. s nem más, mint rosszindulatú, légbőlkapolt ko­holmány. Ezzel kapcsolatban a Magyar Nép- köztársaság Külügyminisztériuma megállapítja, hogy a szóban forgó ál­lítólagos határincidens az osztrák fél kérésére 1960. november 29-én 14,00 órakor Sankt-Margarethen községben A Külügyminisztérium sajtóosztálya közli

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents