Észak-Magyarország, 1960. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-31 / 308. szám

4 ESZAKMAGTAKOBSZAG Vakációzó diákok a művelődési házban A z LKM Bartók Béla Művelődési Házában jártam egy hétköz­nap délután. Vakációzó diákokat ke­restem. A vidám zslbongás, kacagás hamar nyomukra vezetett. Az elő­adóteremben voltak. Éppen szellemi fejtörőt tartottak az általános Isko­lák tanulói részére. Volt ott izgalom, drukkolás: a hét iskola közül melyik nyeri a legszebb könyveket? Juj, csak hamar kitalálná Bíró Zsuzsi, mi U az b Heinc-Medin? — Én tudom! En tudom! — nyúj­togatják kezüket u gyerekek. A vezető tanár. Timkó István is «egit: — Az egyik nyáron különösen veszélyeztetett benneteket ez a be­tegség ... — Mindent elárult! A gye­rekek kórusban kiabálnak. Zsuzsi Is róvágjn: Parnlízis! Gyermekparalízis! Folyik a verseny, folyik a játék, nevetnek a gyerekek, szórakoznak — s tanulnak. — Kilenc általános iskolával, azon­kívül a Kohóipari Technikummal és a Kilián Gimnáziummal tartunk ál­landó. szoros kapcsolatot — mondja Kovát« György igazgató elv társ. — Nagyon örülünk, hogy jól érzik ma­gukat nálunk, s talán második ott­honuknak érzik már sokan ezt a házat. Megkérdeztem néhány gyereket a — Mondjátok, mi érdekel itt ben­neteket a legjobban? Az egyik ezt mondta: — A köny­vek ... A másik: A képzőművészeti szakkör... A harmadik: Szeretem a íilmelőadásokat... Egy társa közbe­vágott: — Érdekes a „Ki mit gyűjt Klub” 1»! És záporoztak a feleletek. Az egyik fiú azzal dicsekedett, hogy idejár balettet tanulni a húga. a má­sik, hogy ő is tagja a gyermek-népi- tánccsoportnak. Voltak, akik már az áprilisi «zavalóversenyt emlegették, * még kórushangversenyekről is be­szeltek. v Utam, nem jegyeztem egy szót ^ sem. Amikor elindultam, hogy riportot írjak a vakációzó diákokról, a villamosban is azon gondolkoztam: mit tudnának ilyenkor csinálni u ta­nuláson kívül? Künn a szabadban hideg van. játszani nem lehet. Ez a gonosz Télapó legalább egy kis ha­vat küldhetett volna, éppen csak annyit, hogy a domboldalról lesimul­jon a szán. a hegyeken megindulja­nak a sítalpak, akkor talán más lenne ez a szünidő. írhatnék nagy. répaorrú hóemberekről, akiket piros- arcú és kezű. kacagó gverckck készí­tettek. vagy nagy hócsatákról, ahol a fiúk legnagyobb igyekezete elle­nére a lányok győztek stb. Nem tud­tam. hogy ezek híján is van a diá­koknak, a fiatalságnak egv olyan helye, amit ml. gyermekkorunkban még nem ismertünk, és amit úgy hívnak: Művelődési Ház. 1 Álltam és hallgattam a gycreKeket. — Tessék nézni a plakátot: 30-án előadás lesz nekünk, általános isko­lásoknak a Dunántúl szépségeiről. Utána filmvetítés: ..Dunántúli kö­vek” a címe. Az előadások után egyébként mindig van filmvetítés. Vasárnap jöhetünk a Hiradó-moziba egész délután, délelőtt meg matiné van. hétfőn pedig könyvtári kölcsön­zés. csak a mi részünkre. — Te mit szerelsz olvasni? — kér­deztem uz <*gyik szőke kisfiút. — Regényeket. Jókait. Meg persze verseket is: Petőfit. Aranyt ... — sorolja, s csillog a szeme. Egy másik fiú ujjúval a január 6-ot jelző napra mutat. — Ekkor lesz a ..Munkásgyerekek — parasztgyerekek találkozója". Be­jönnek a halmaii úttörők vendég­ségbe. Csuda Jó lesz! 9-én meg ..Sportoló ifjúság" címmel tart elő­adást Kamarás István tanár úr. Ek­kor is lesz filmvetítés: „A Moszkva- csúcs meghódítói” ... És sorolja nekem tovább végig az egész januári műsort, magyaráz, talán a februárit is felolvasná, ha ki lenne írva. Ugye. mégis csak jó. hogy nem a repnorrú hóemberekről írtam? Ruttkay Anna Borsod legkisebb községe Ahol a eárnő udtarhölgye lakott ^ Hegyköz erdeivel, messze kékló hegyeivel Borsodnak, de ha­zánknak Is egyik legszebb, életmód­jában. népi szokásaiban egyik leg- összejorrottabb vidéke. Mindössze 20 faluból áll. s ezek közül kétségtele nül kitűnik közigazgatási ..rangjá­val" Kishózsva. Ugyanis ezt úgy tartják számon, mint megyénk nagy múlttal rendelkező, legkisebb önálló községét. Olyan kiesi, hogyha az em­ber elindul benne, azon veszi észre magát, hogy jóformán bele se ment még. máris kint van belőle és ott poroszkál a Nirírt felé vezető köves­Ez nem csoda, hiszen mindössze 2** házból All Az öregek «orinf régen sokkal raouobb volt. de elnént el ere­deti. 4 töldesurrk elöl. ha csak te hették. má* eidékre szökdöstek n szegény erde1 emberek, nvomoraa- fott parasztok A falu csendjére egyfelől a Szemlő. Senyő. Somhegy, a másik oldalon n Koromhegy. Vörösbegy rigyáz. .4: egyik hegy tetején — fenyőfák gyan- taszagú koszorújában — roggyant tetejű várkastély. A mohos zsindelyt messze hordta fele felől az idők vi­hara. Falai mállónak, ablakszemei bptöredeztak. s csorbulva, vakon me­rednek maguk elé. Mintha " k’fönf srózadofco»» fű- mna nődnének. amikor kán- rázalos fény ragyogta be a ka.’félő 16 termét, s hangos dárldők vérié1; Zttnba a Béke téren Valamelyik délután a Béke téren járva. cirkuszsátort pillantot­tunk meg. Közelebb kíváncsiskodtunk. A felirat szerint Motoros cirkusz ütött ott ta­nyát, s a ketrecben két oroszlán sétálgatott. — No — gondoltuk —. ha már itt vagyunk, meg­nézzük, mit is „ad" ez a produkció. S bizony, egyszerre melegünk lett. — A 20 perces elő­adás egy. erre a célra szerkesztett, öt méter átmérőjű szalagvasból összeállított gömbben bonyolódott le. Ebben végzik produkcióikat a motorosok, A gömb belsejében végzett motorosproduk­ció nem új. de az. hogy Miskolcon a kis szóke — ha jól hallot­tam — Marietta első­nek ült egyedül a gömbben száguldó mo­torkerékpárra ... — az már nagyon izgalmas. Az is érdekes volt. amint a másik motoros egy férfi, először óriási sebességgel száguldott körbe, többször szinte fejjel lefelé. majd újabb produkcióként, bekötött szemmel tűz- karikán, át vezette mo­torkerékpárját. csupán tájékozódó képességért egyik oroszlánnal — Zimbával — egybe­zárva. merész motoros mutatványokat produ­kált. Mindent egybe­vetve. a motorosok ha- láltmegvető bátorság­gal végezték produk­cióikat. s — az átlagos néző szemével nézve — mutatványaikat — ha szabad e kifejezést használnunk — ..bor­zalmasan szépnek" ér­tékeltük. Egy bizonyos: fáztunk, amikor be­mentünk ... — kinte- legedve jöttünk ki a sátorból. (sn) fel a környék csendjét. A falucska parasztjai pedig félve mertek csak felnézni rozzant viskóikból a fényes ablakokra. A kastély egyidőben a Bombelles grófoké volt, utoljára pedig Lónyay Menyhért gróf lakott benne. Eredetileg azonban Miklós cár építtette a cárnő egyik csinos udvarhölgye számára, aki szépségé­vel és titkaival ide rejtőzött, ebbe a világtól elzárt hegyközi falucská­ba... Csend hallgat a faluban, amely úgy húzódik meg a hegy tövében, mintha ma is félne még a kastély urától. Egy-egy kakas kukorékol néha valamelyik udvaron, ami aztán ''osszon elnyújtva messzire vissz­hangzik a hegyek között. Mert na­gyon visszhangoz völgyben fekszik Kisbózsva. Ki is használják ezt a kisvonat masinisztái, s valahányszor a kanyarba érnek skatulyányi moz­donyukkal. sohasem mulasztják el. hogy váltakozva hosszúi, rövidet ne fütlyentsenek éles gözsipjukkal. Ez aztán a kakasok hangjánál is mész- szebb visszhangzik hangosan. Játé­kosan. Irigykednek is a környékbeli gyermekek: milyen jó a mozdony- vezető bácsiknak, kedvükre játsza­dozhatnak. — Ha a községünk élete érdekli az elviársat. csak Palágyi Miklós bácsi­hoz tessék elmenni, ó itt mindenről tud — Igazított, el az utcán egy fia­talember. Felkerestük azonban nem találtuk otthon. Nagy- bózsrán volt. az ottani termelőszö­vetkezetben dolgozik, elnökhelyet­tes és az állattenyésztési brigád vezetője. De Palágyi néni szívesen fogadott, s amig a tésztát gyúrta a déli levesbe, készséggel válaszolt érdeklődésünkre. Milyen is egy ilyen parányi község élete? — Bizony Itt nemcsak azt tudjuk egymásról, hogy melyik házban mi fő ma délben, hanem azt is. kinek mennyi pénze can a bugyellárisában — mondja mosolyogva Palágyi néni. Szebb, könnyebb az élet Kisbózs- van is. Ősz óta már villany világit esténként. Az erdő. a bánya és a ter­melőszövetkezet ad megélhetést a 26 családnak. A legtöbben, összesen 20-an, mégis a nagybózsvaí Üj Élet­ben dolgoznak. Alig egy év alatt 8 új házat építettek, de a többit is át­alakították. Mindegyiken cseréptető piroslik. rádióantenna feszül A kisközségnek 6 tanácsi képvise­lője can Nagybózsván. közülük Fa­zekas Ciábornc elnökhelyettes a ta­nácsban. A gyermekek is Nagybózs- vára járnak iskolába, 3 kilométerre. Összesen 18 iskolás van. s nagy pa­naszuk a szülőknek, hogy a kis első­sök egyik héten délelőtt, a másikon pedig délután mennek és este néha 6 óra után jönnek haza sárban, sö­tétségben. tToraFnot tanulni a lusbózsvai szeretnek gvcrckpk^ Az et. múlt években a faluból arányszá­mukhoz viszonyítva szép számban vegeztek középiskolát, sőt ez a pici község dr. Iván László személyében ideggyógyászt. Kulcsár Tibor szemé­lyében pedig mérnököt adott a hazá­nak. Mindketten Budapesten dolgoz­nak. de haza-hazajönnek szüleik, ro­konaik látogatására. Most három kislány jár az általános iskola nyol­cadik osztályába: Boros Katalin, Gönczi Mária és Koper Gizella. Szeptemberben ók is valamelyik sátoraljaújhelyi középiskolába sze­retnének beiratkozni Ipari pályára is- sok jelentkező van. Orosz János­nak például mind az 5 gyermeke Budapesten tanult szakmát és jelen­leg is ott dolgozik: kőművesek, gép­lakatosok, művezetők. Az érettségi­zett klsbózsvai fiatalok könyvelők, vasúti tisztek lettek. Kíváncsian tudakoltuk, milyen ér­dekes esemény foglalkoztatja most a csendes téli napokon ennek a kis­községnek a lakosait. — Hogy mi újság nálunk? — ismé­telte el a kérdést Palágyi néni —. jószerével semmi különös. Hacsak az nem. hogy egy öreglegény végre is beadta a derekát és 40 éves fővel megházasodott. Ez a legnagyobb új­ság. özvegyasszonyt vett el a szom­széd faluból. De csak összeesküdtek, lakodalom nem volt. Hanem ezt megelőzően fiatalok házasodtak ösz- sze. akkor aztán volt lakodalom, de még milyen...» Olt colt az egész Kisbózsva. Mert tudja, igy élünk ml a ml kis falunkban. Jóban, rosszban egyek vagyunk, akár egy nagy-nagy család... Ennyit mondott Palágyi néni en­nek a hegyek, zúgó fenyvesek közé ékelt parányi községnek az életé­S fenn a M-s*0 fölött a vihar- oert kastély ablakai né­mán merednek maguk elé. A kastély omladozik, lakhatatlan. Kár azonban pusztulásnak engedni. A levegő fű­szeres. kristálytiszta, ez már magá­ban véve is gyógyító hatású. Gyö­nyörű üdülővé lehetne átalakítani még most is. a pompás stílusú, ki­tünően alápincézett épületet... Hegyi József XXXVIII. A z Idomszerüzem bővítése ügyé- ben megszületett a döntés. Az építési osztály javaslatát elvetették, csak egy toldulék épületet ragaszta­nak az üzemhez. Szerencsés rossz­kedvűen állt fel az értekezleten az asztal mellöl. Benkő a kíséretébe szegődött: — Ne mérgelődj. öregem. Magad ts be fogod látni, hogy így jobb. Te­vődtél. hát aztán? Azért vagyunk ennyien, hogy lm egy ember téved­ne. együtt segítsünk kiigazítani. Vagy azt hiszed, hogy csorbult a te­kintélyed? Ugyan! Hnnem régen sze­retnék valamit ajánlani neked. Ter­mészetesen tőled függ, én csak meg­teszem a javaslatomul A feleségem ts régóta unszol már. hogy menjünk el egyszer hozzátok, meg hát én is szeretném egyszer úgy igazán kibe- s/élgetnl magamat veled, de zavar­talanul. £s az otthonodra is kiváncsi vagyok. Szerencsés nyájas mosolyt erőltetett magára, és amilyen s/ívélvescn csak tudta, invitált« Benkót: — Hát persze, ez nagyon jó lesz. pajtás! ö. Júlia is hányszor nógatott már. s én szamár, mindig elfelejtet­tem. Na de most már nyélbeütjük. Tudod mit? Gyertek fel holnap, vagy holnapután. — Jó. Holnapután. Úgy estefele. — Mondjuk hat-hét óra tájban. — Akkor hát. megegyeztünk! — szorította meg Szerencsés kezét Ben­kő Szerencsés, amint magára maradt tüstént felhívta Júliát — Szivecském. Benkő és a felesé­ge holnupután este feljönnek hoz­Julia alig válaszolt néhuny szót. Letette a kagylót. Szerencsés alig várta, hogy hazakerüljön. Julia ez­zel focadta: — Tudod, hogy most a tűzzel ját ­— Nem tudtam kitérni! — legyin­tett kedvetlenül Szerencsés. — Hát jó. Mindent elintéztem Hány órára jönnek? Hétfelé? Rend­ben. A lány holnap szabadságra megy. Majd én főzök. — Te?“Na hiszen! - tréfálkozott Szerencsés — e* ugyan mit? HORVATH JÓZSEF: ARANYKA LIT KA — Csak nem gondoltad, hogy ban­kettet rendezünk a barátodnak? — sziszegte Julia. — Valami egyszerű sültet körettel, savanyúsággal, és egy üveg családi sört Semmi többet Szerencsés arca felderült: — Tényleg, milyen okoe vagy. Jú­lia! Én erre nem is gondoltam. Hát persze, nemes egyszerűség. Julia már kész volt. a vendégfoga­dás programjának további részletei­vel is: — A zenegépet — nagytakarítás örve alatt — átvitelem a szomszéd­ba. A házmester majd levisz né­hány feltűnő bútordarabot és sző­nyeget a pincébe. Már megbeszéltem vele is. Szerencsés körülnézett a szobában: — Ezt a szőnyeget okvetlenül vi­tesd le. És ezt az állólámpát is. Hát ezzel az ólomkristály készlettel m! lesz? — Ez az örökségem. Remélem, a párt titkárodnak így nem fog szemet szúrni. És meg kell szépen, ügyesen magyarázni, hogy ml még a falatot is ki spóroljuk a szánkból, csakhogy szép otthonunk legyen Az ilyen má­niát nem tiltja a szocializmus. A bú­torok nacv részét apáéktól kaptam, slussz. Es ficvelmeztetlek. János, hogy semmiféle szenti ment alizmus. Vigyázz, mert ezen a hülyeségen úgy elcsúszhatunk, mint a pinty. Szerencsés magára maradt. Fázó­san kuporodott le egy fotelbe. Te­hát Benkő idejön — gondolta. — S mit talál itt? Csupa hazugságot Én hazudni fogok neki. És Júlia is. És hazudnak a bútorok, a falak, min­den. De félt is. Hátha Benkő megint bí­rálni. figyelmeztetni akarja, mint a múltkor, s erre épp az Ő meghitt ott­honát tartja legalkalmasabbnak’ Vajon tovább kutatott, szimatolt volna? Ki tudhatja? Szégyenkezett önmaga előtt. Benkő talán éppen ab­REG EN Y ba a székbe telepszik majd. amelyben a minap Felpéczy fejtegeti«* a rend­szer ellenségeinek hitvallását. De hi­szen ez immár az ö hitvallása is! Mi- iyen szörnyen összegabalyodott min­den! Az egész élete egy kúszu go- molyag. Micsoda kegyetlen, gonosz tréfa az egész! Hogy is van ez? — töprengett Szerencsés. — ..Ha kapita­lizmus volnu, hatalmas úr volnék. De én harcolok a kapitalizmus ellen." Meg kell bolondulni! Amikor Benkőékct várták. lőcs- kán átalakult Szerencsés lakása Ju­lia úgy megváltozott, mintha világ- életében egyszerű, szerény háziasz- szony lett volna. Még kora délután átöltözött a cselédlány holmijába Felvett egy elnyűtt ruhát. íejkendöt kötött a fejére, lábára húzta a lány nagy. széles papucsát. Szerencsés fa­nyarul mulrttott rajta. Akár egy tűz­ről pattant falusi menyecske. A lakásból néhánv feltűnő darabo' átcipeltek a szomszédba. Juli« pá­ratlan körültekintt-ssel konsplrált Egész délután /.ugatta b porszívógé­pet. hadd hallja a szomszéd, hogy csakugyan nagytakarítás van. Hét óra előtt megérkeztek Benkö- ék. Julia Bcnköné nyakába borult: — Csakhogy végre megismerhet­lek. szivem. O. mennyit, beszél ne­kem az én Jánosom rólatok! És én is, milyen hálás vagyok nektek, amit' érte tettetek! — Ugyan, semmi, ez kötelessé­günk volt — hárította el Benkóné a teljesen őszintének ható hálálkodúst. — Meg aztán tudod, hogy János az én uram legkedvesebb barátja. Min­dig mondom neki. ha egy kicsit ösz- szezördülünk. hogy bezzeg, ha engem úgy szeretnél, mint a barátodat, ak­kor megkímélnél. . Szerencsés szive nagyot dobbant Nem nkart Benkő szemébe nézni. Előrestetett. s úgy tessékelte be a ' endégeket. Bcnkonek latva maradt a szája, amint körülnézett a lakásban. Még így. valamelyest mcgkopaszlva is egy ragyogóan berendezett otthon tárult u szeme elé. — Tyű. Janlkám. ez igen! Kit ütöt­tél le. hogy megszerezd a rávalót? Szerencsésné meggyőző szerény­séggel válaszolt a kérdezett helyett: — O. ha tudná. Benkő elvtárs. nogy ml milyen egyszerűen élünk! Semmit sem «-ngedünk meg magunk­nak. ami másoknak természetes. Sc­senki, de még egy mozijegyre sem költünk. Ketten vagyunk, és össze- kuporgattuk a lakásra valót. Minde­nünk n szép otthon. Feltettem ma­gamban: az én Jánosom mindig olyan otthontalanul hányódott, hat majd most kárpótolom. — Remek kis otthont varázsolt, asszonyom, ezt meg kell adni — bá­mészkodott még mindig ttenkő. — O hát, barálor-skám. megnyalhatod a tíz ujjadat, hogy ilyen feleséget fog­tál ki magadnak! Benkő ezt olyan őszintén mondta, hogy Szerencsés szempillantás alatt elhitte, s túltette magát azon a fel­villanó emléken, hogy Benkő elle­nezte házasságukat. Vacsorához ültek. Benkónck való­ban imponált, a vacsora szerénysége. Tartott attól, hogy Szerencsésék a kedvéért majd valami megerőltető költekezésbe keverednek, s így érez­te igazán jól magát. —- Hát bizony, mi még nem vittük ennyire — mondta. — De hát mind­kettőnk szülei öregek, s támogatjuk őket is. Meg tudja « fene. úgy el­megy az a kis pénz. — El bizony — alakoskodott. Sze­rencsés. — Mondd. le.mit csinálnál, ha rengeteg sok pénzed volna? — Ezen még sohasem gondolkoz­tam — nevetett Jóízűen Benkő. — Alighanem helyet találnék neki. — Ugyan — tréfálkozott Julia —. egv párttitkámak puritánnak kell lennie. Csak bajban lenne, ha sok pénze volna. — Tudja mit. asszonyom? Én vala­hogy csak elviselném ezt * bajt Hát. hogy mire is költoném? Szerez­nék rajta egy szép lakást, berendez­ném. ugye. anya? Berendeznénk a háztartást, gépesítve, úgy bizony! Tetőtől talpig felöltöznénk. Vennék egy jó motort, s ha nagyon sok pén­zem volna, akár egy autót is. Aztán... tényleg, befagyott a tudományom. Ja Igen. rengeteg könyvet vennék, és epv remek horgász (elszerelést is. De aztán? Lehet, hogy egy és más még eszembe jutna, de azt hiszem, ezzel kés*z. Ha ennél is több pénzem volna, alighanem visszaadnám an­nak. aki adta. — De hiszen ezek nyúrspolgnri áb­rándok! — jegyezte meg irónikusan Julia. — Nem igaz — tagadta Benkő —. miért ne élnénk kényelmesen, kitú­ró feltételek közt? Miért ne elégít­hetnénk ki minden normális kíván­ságunkat? Miért volna ez a nyárs- polgárok kiváltsága? Ez még nem rontja meg az embert. Ez n pénz nem tők«*, amelv mohón igyekszik •r.-*g<juplázni magát, s a mások zse­béből szippantja magához a szaporu­latot. Az. ember éljen minél Jobban, s fordíts]! élete gazdagításán mind­azt. a nüt becsületes munkájával, szorgalmával, tehetségével megsze­rezhet Szerintem ez a szocializmus. Én szívből örülök, hogy Jani máris ennyire vitte. Becsületes ember, megérdemli. A sor clálmoeítolta őket. Benköék kitűnően érezték magukat és ragasz­kodtak a közeli viszontlátogatáshoz. — Gyertek minél előbb. Janikám. Hat persze én szerényebb környezet­ben. de annál szívesebben látlak majd vendégül benneteket. Igaz. anya? Te pedig, vén medve, hamar bújj az ágyba, mer* már félórája fi­gyellek. benned búikál valami (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents