Észak-Magyarország, 1960. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-30 / 307. szám

ESZAKMAC.YARORSZAC. A karaván bálád Qeqifzetík Jaj de nehéz a belépési nyilatkozat alá akarja az ember a nevét odakanyaritani! Akár­ki akármit mond: nem beszél igazán, ha azt állítja, hogy könnyedén, az első meggondolásra történt az. Vagy pedig elfeffejtette már. hány álmat­lan éjszakát virrasztóit át? Mert hi­szen a megszokott. ’ évtizedeken át begyakorolt életmódot nem olyan könnvű felcserélni a másikkal, amely szebb, gondtalanabb, biztosabb jö­vendőt igérőbb ugyan, de még isme­retlen. Forog, sóhajtozik az ember az ágyban, összehúzott szemekkel nézi a feje felett vonuló mesterge­rendát, s halkan, hogy a gyerekek feline ébredjenek, susog az asszony­— Te hogy gondolod? ... — Nem tudom. A tehén, a föld... — Igen. De ez Így tovább nem me­het A szervezők is mondták, meg... meg én is érzem. Tudom. — De... — Félni nem félek, mert tudom, biztosan megélek. Csakhát! Az vol­na jó, ha mindenki aláírná. Mind. az egész falu. S akkor nem volna ugye, aki kimaradna, s tavasszal átalzörög- ne a falun a lovasfogattal a bajszába mosolyogva: „na, ugye, én kimarad­tam. Nekem ugyan beszélhettek ...” — Hát... az első esztendő, az biz­tos. hogy nehéz lesz... — Az első igen. Még a második is esetleg. De a többi nem. — Ez is biztos. Kicsi csend. De aztán újra kezdik: — A föld még hagyján! De a te­hén. A jószág. Hogy azt én reggel, amikor kimegyek az istállóba, ne lássam... — Meg a ló. — Meg az eke. Meg a borona. Meg minden... — Hát attól meg kell válni. — Meg. Dolgozik az ember agya. Gondola­tok kavarognak a fejében, szavak csendülnek fel emlékezetében. „A te érdeked, a mi érdekünk. Mindnyá­junk érdeke. Te sem maradhatsz ki. Terád is számít az ország. Erős vagy. s a dolgos két kezedre ott van szük­ség!” — Hát iszen! De mikor olyan ne­héz az első lépés! Makkoshotykán nem döntöttek. De érlelődik, edződik a gondolat Tudja azt az ember ma­gától is, meg aztán, annyian elmond­ták már itt is, akik a kenézlői tsz­ből jöttek, hogy dönteni kell. Náluk is így ment. De mikor aztán döntöt­tek, megkönnyebbültek. Azért is mentek Makkoshotykára, hogy má­soknak is segítsenek a döntésben. M. Vitányi Józsefet, a gazdát nem találtuk otthon. Patakra ment. vá­sárra. Pedig bizonyára érdekes lett volna az ő véleményét is hallani. Okos, szorgalmas gazda — mondták a tanácson. A faluban sokan hall­gatnak rá. adnak a véleményére. Ez mindig dicséretes dolog, de most kü­lönösen nagy .jelentőségű! Hiszen a tsz-szervezés időszakában (nyílt ti­tok) sokan várnak arra. hogy M. Vi­tányi hogyan dönt? Néhány ember­nek talán már ott is volt egyszer a kezéhen a toll. de aztán letette, mondván: mihelyt M Vitányi alá­írja. én is belének ... Tf». M. Vitányi rzonban még gondolkodik. Miért? FpIpcő** szavaiból ezt hámoz­rejesc e luk kl; Makkoshoty­kán kevés a föld. S ami van. az sem a legjobb minőségű. Alacsony az aranykorona értéke is. Pár ember­nek belépni nem érdemes. Volt is már Makkoshotykán tsz. s hát, az igazat megvallva, feloszlott... Az. amit a szervezők a termelőszövetke­zeti gazdálkodásról elmondanak, mind helyes. Belátják: kell az or­szágnak a több kenyér, az olcsóbb nyersanyag, másként kell a paraszt-. embernek is gazdálkodni, hiszen az. Ki gyógyította meg apukát ? Kibővített ülést tartott a Megye! Tanács mezőgazdasági állandó bizottsága Az állandó bizottság december havi ülését Szerencsen, a cukorgyár kultúrtermében tartotta. Németh Imre országgyűlési kép­viselő, a bizottság elnöke értékelte az állandó bizottság és az aktíva- hálózat ez évi munkáját. Eszerint I960, évben az állandó bizottság 11 rendes, 2 rendkívüli és 2 kibővített ülést tartott. Az aktivahálózat vala­mennyi tagja jó munkát végzett a mezőgazdasági termelés növelése és egyidejűleg a szocialista nagyüzemi gazdálkodásra való átszervezés te­rén. Ennek eredménye, hogy az ál­landó bizottság 65 határozati javas­latot tett a tanácsnak, illetve a vég­rehajtó bizottságnak. Az aktívák sürgős intézkedést igénylő esetekben közvetlenül a mezőgazdasági osztály­nak tettek észrevételt. A bizottság elnöke tolmácsolta a megyei tanácsülés határozatát. Kádár János elvtárs ajándéka a nagytügedi Dózsa Termelőszövetkezetnek százalékát adja, s néhány éven belül a világ ipari ter­melésének több mint 50 százalékát a szocialista orszá­gokban fogják előállítani. A szocialista világrendszer tehát hatalmas gazdasági, politikai, kulturális és nem utolsó sorban katonai erőt jelent. A második világ­háború után végbement gyökeres változásnak legfőbb lényegét a szocialista világrendszer adja. De nem lehet figyelmen kívül hagyni a gyarmati felszabadító moz­galom átütő erejű fellendülését és eredményeit, a fel­szabadult országokat, a kialakult békeövezetet, a kapi­talista országok kommunista pártjainak és munkás- mozgalmának megerősödését, a széles folyammá nőtt világbékemozgalmat és még sok más igen fontos ténye­zőt sem. Ilyen nagy történelmi változások szülték azokat az új körül/nényeket, mely közepette a XXI. kongresszus a marxizmus—leninizmus eszmei arzenáljába besorol­hatta azt az új tételt, hogy a szocializmus a Szovjet­unióban nemcsak teljesen, hanem véglegesen is győzött. A kongresszust követően, a szocialista országok kommunista és munkáspártjai, így a mi pártunk is elemzés alá vette az új körülményeknek megfelelően, hogy a szocialista építés vívmányai hazánkban végle­gesnek tekinthető-e? Pártunk 1959. március 6-i hatá­rozatában örökítette meg állásfoglalását. „A szocializ­mus teljes és végleges győzelme a Szovjetunióban egy­úttal azt is jelenti, hogy Magyarországon és a többi szocializmust építő országban is véglegesek a szocialista építés során eddig elért vívmányok, amennyiben hűek maradunk a proletár nemzetköziséghez, hűséges és szi­lárd tagjai maradunk a szocialista tábornak.” Vili mi 3 szocializmus végleges győzelméről szóló I tétel kiállta-e már a gyakorlat próbáját? Ä válasz csak igen lehet. Az élet, a kapitalizmus és a szocializmus között folyó világméretű harc szinte na­ponta bizonyítja be, hogy az imperialisták semmilyen körülmények között sem tudják visszaállítani a régi rendszert, egyetlen szocialista országban sem. Fényes bizonyíték erre, többek között a magyarországi ellen- forradalom leverése. A nemzetközi méretekben folyó osztályharc tapasztalatai bizonyítják, hogy az imperia­listák ma is aknamunkát fejtenek ki a szocialista or­szágokkal szemben. Az imperialista országok kormá­nyai évente súlyos milliárdokat ölnek a fegyverkezésbe, háborús politikájuk érdekében. Az imperialisták ilyen irányú tevékenységét mély elemzés alá veszi a Mosz­kvai Nyilatkozat A szocialista országoknak nincs biz­tosítékuk arra, hogy az imperialista államok nem ve­temednek-e egy esetleges agresszióra. De a nemzetközi porondon most olyanok az erőviszonyok, hogy bármely ellenség, bármiféle támadását vissza tudjuk verni. A XXI. kongresszus óta eltelt idő, a szocialista világrendszer országai — élén a Szovjetunióval — újabb nagyszerű gazdasági, politikai, tudományos-tech­nikai győzelmeket arattak, növekedett a dolgozók jó­léte, a kultúra virágzása. A Szovjetunióban ismét köze­lebb jutottak a világűr-repülés megvalósításához. Talán nem túlzás azt leírni, hogy az emberiség — éppen a szocializmus léte folytán — a világűr-utazás kapujában áll. A Szovjetunió gyors ütemben hozza be azt a gazda­sági különbségoí, nncly még fennáll közötte és az USA között Társadalmi rolitilmi, kulturális, tudományos és [ Nem idős még a csobádi tsz-elnök. ÉMadácsi Vince, mindössze 37 éves. ÍDe fiatal még, nagyon fiatal a terme­lőszövetkezet is. mely megtisztelte bizalmával. Alig egy hete, decem­ber 21-én tartotta alakuló közgyűlé­sét az újdonsült termelőszövetkezet, tagsága a „Zöld Mező” reményes ne­vét adva közös gazdaságának. A tanácsházán serény munka fo­lyik. A falon hatalmas térkép, külön- külön a parcellák rajta — a földren­dező bizottság megkezdte a táblák kialakítását, a parcellák összebékíté- sét A mezsgyekarókat kiveti magából a fold, hogy az emberfejekből is kikopjanak lassan azok a barázdák, amelyek el­választották egymástól az embere­ket Szerdán volt az alakuló közgyűlés, s pénteken már nagyon szép ajándé­kot kapott az új útra lépett falu — klgyúlt a villany, hogy segítse meg világosítani nemcsak a szobákat az utcákat, hanem az embereket is. A szervezőknek két hét alatt sikerült meggyőzniük a gazdákat az áttérés fontosságáról. Most meg arról kell felvilágosítani az embereket, hogy a belépést kővető bizonytalanságon csak úgy tudnak erőt venni, ha nem ülnek ölhetett kézzel a tél fo­lyamán. Tanulgassanak, rendezges­sék magukban az új élet tudnivalóit hogy ne érje őket készületlenül a közös munka kezdése. — A legtöbb gondunk kétségkívül a közös férőhely biztosításával lesz — mondotta Madácsi elvtárs. — Szarvasmarhánk lesz bőven, előrelát­hatólag több mint 100 darab. Ez nagy öröm, mert megalapozhatjuk vele állattenyésztésünket Örömün­ket egy kicsit elszomorítja az a tény. hogy nincs a községben nagyobb is­tálló, nem tudjuk egy fedél alá hoz­ni a jószágot. Alaposan körülnézünk természetesen, felmérjük a lehetősé­geket. nagyobb csűröket —. az ember úgy segít magán, ahogy tud. Szakember is kéne. A járás nem nagyon biztatja őket. Javasolták, nézzenek körül a faluban, hátha akad hozzáértő mezőgazdasági szak­ember. Van is Bacsó János bácsi sze­mélyében. aki nyugdíjazott mezőgaz­dasági szakember. Már pedzegették, hogy megkérnék a hatvanéves és még elég ió erőnek örvendő embert, hogy segítse az újdonsült termelőszö­vetkezetet a kezdeti nehézségek le­küzdésében, annál is inkább, mert nem új neki ez a munka, már dolgo­zott termelőszövetkezetben is. A fiatal elnök úgy gondolkozik, a legfontosabb feladat most x már is megkezdeni a közös munkát. Ha az emberek látják, hogy „mozog** a vezetőség, nem ül ölhetett kézzel, megy utána. Sokan mondogatják:. ha már egyszer beléptünk és itt va­gyunk, nézzünk boldogulásunk után, hogy meg legyen mindenkinek a ke­nyere. A legsürgősebben intézked­nek, hogy elkezdjék a földek egybe- szántását. Kevés az őszi vetés, tava­szival kénytelenek majd pótolni. A vetés alá el kell már most készíteni a szántást, ki kell használni az időt, még nincs annyira lefagyva, hogy ne lehetne szántani. A községben van gépállomás, ami megkönnyíti munkájukat. Némi kíváncsisággal tekint a ve­zetőség a közös gazdálkodás első esz­tendeje elé. A lakosság nagy része bejáró, gyárban, vasútnál, bányában keresi kenyerét. A bejáró dolgozók váltig hangoztatják, hogy nem hagy­ják magukra a tsz-tagokat. segíteni fognak. Ez az ígéret és teljesítése bi­zony nagyon fontos a tsz-nek. A Ifi tagra 1400 hold összterület megmun­kálása vár. A bejáró dolgozók eddig is segítettek, s ha ezután sem fordí­tanak hátat szabad idejükben a föld­művelésnek. nem lehet fennakadása tennivalók elvégzésében. Nagy az elnök gondja, A vezetőség üljön gyakran össze, hogy megbe­szélve a feladatokat, közös álláspont alapján sugározza szét a tagságra egységét, határozott intézkedéseit A tagság érzékenyen reagál majd a ve­zetőség tevékenységére, a határo­zottságot. az okos. ésszerű intézke­déseket elfogadja, és egyemberként lit a feladatok elvégzéséhez. Elsősorban az elnöknek és a vezető­ségnek kell tisztán látnia a feladato­kat, hogy a tagság irányításúban, .mozgatásában” ne legyen kapkodás, fejetlenség. Nem kis dologról van szó. Közel kétszáz ember boldogulá­sának gondját vette magára az elnök és a vezetőség, ez a gond nagy fele­lősségtudatot igényel. A kezdeti lépésekből már arra U- het következtetni, hogy a csobádiak amelyben köszönetét mond az aktí­vák jó munkájáért és kéri, hogy a jövőben is segítsék mezőgazdaságunk kettős leiadatának végrehajtását. A hozzászólások során sok értékes javaslat hangzott el. Ebben a légkör­ben beszélték meg az 1961. évi fel­adatokat, amelyek között a kettős feladaton kívül olyan rész-feladatok is szerepelnek, mint: „harcban a mezőgazdasági kártevők ellen”. Ugyanis a mezőgazdasági kártevők 1960-ban országos szinten nyolc mil­liárd, megyei szinten mintegy fél- milliárd forint kárt okoztak. Ezért Hajdú Károly előadó vezetésével tervet dolgoznak ki a mezőgazdasági kártevők pusztítására. A kibővített ülés után megtekin­tették a cukorgyárat, majd a csoko­ládégyárat, ahol Lechner Irén ország­gyűlési képviselő fogadta és kalau­zolta az ülés résztvevőit. [ Kádár János, az MSZMP Központi I ; Bizottságának első titkára zenegépet! »ajándékozott a nagyfügedi Dózsa! »Termelőszövetkezetnek. Az ajándé-: kot csütörtökön adta át a gazdaság dolgozóinak Sándor József, az MSZ­MP Központi Bizottsága párt-, és tömegszervezeti osztályának vezető­je. (MTI) Beszélgetés az elnökkel technikai téren a Szovjetunió már jóval előbbre haladt mint az USA. Ezeken a területeken már az USA-nak van behoznivalója. A 7 nttfthhi 'dőben az egész imperializmus mér- ui hetetlenül meggyengült és az egésa szocialista világrendszer mérhetetlenül megerősödött Az imperialista hatalmak korábban meglévő katonai túlerejét mindörökre elfújta a szél. Nincs semmiféle imperialista tömb, katonai csoportosulás, amely a Szov­jetunióban, vagy valamely népi demokratikus ország­ban a munkásosztály hatalmát meg tudná dönteni. A szocialista világrendszer egységes, erős, amelynek olda­lán ma már nemcsak az igazság áll, hanem az erő. Erőnk tudatában mi mégis azt mondjuk: Földünkön két ellentétes társadalmi rendszer van; a kapitalizmus és a szocializmus. Tapasztalatból tudjuk, hogy a kapita­listák nem örülnek a szocializmus létének. Mi sem rajongunk a kapitalizmusért Ellenkezőleg... De ha már a történelem úgy hozta, nincs mit tennünk, együtt kell élnünk. Mi ezt az együttélést békében akarjuk. Békés együttélést ajánlunk és azért harcolunk. Ez nem gyengeségünk jele. Mi a békés egymás mellett élésért folytatott har­cunkkal kifejezésre juttatjuk azt is, hogy a forradal­mat egyetlen kapitalista országba sem exportáljuk, hiszen megérlelődik az minden kapitalista ország belső gazdasági talaján, antagonisztikus ellentmondásain. Mi háborút sem akarunk kirobbantani az imperializmus elpusztítására, mi békében akarunk élni. Az imperia­lizmus történelmileg pusztulásra van ítélve, s abban a században élünk, amikor ez a folyamat szemünk láttára megy végbe. Mindezek ellenére a nemzetközi munkásosztály felelőssége nagy és szükséges a maximális éberség fenntartása. Szükség van arra, hogy a kommunisták, az öntudatos dolgozók nap mint nap tudatosítsák, erősít­sék a tömegekben a szocializmus legyőzhetetlenségének igazságát. Különösen olyan körülmények között indo­kolt ez, amikor az imperializmus kardcsörtető erői élezik a nemzetközi helyzetet, felszítják a kedélyeket. A szocializmus erőinek, a dolgozó embereknek nincs okuk nyugtalanságra, félelemre, ellenkezőleg, határtalan optimizmus, bizakodás töltheti el őket a jö­vőt illetően. De annál több oka van a magát túlélt ka­pitalizmus erőinek a félelemre. A történelem logikája ezt mondja. A kapitalizmust törvényszerűen felváltja a szocializmus, a kommunizmus. Ezt elkerülni nem lehet. Ezt a nagy történelmi feladatot minden országban a proletariátus hajtja végre a dolgozó tömegek élén állva. Ehhez még egyetlen gondolat kívánkozik. A kommunisták, az egész haladó emberiség azt szeretné, ha ez az áttérés a legkisebb megrázkódtatásokkal menne végbe. Ez viszont nem tólünk függ, hanem a kapitalisták ellenállásának mértékétől. A szocializmus "éhá"y ívHMd<s fennállása óta nagyszerű magaslatra ért el. Ezt a magaslatot semmilyen ellenséges erő nem tudja már bevenni. Erről a magaslatról már látszódik a horizont, kibontakozik a jövő, a holnap kommunista társadalma. Majoros Balázs igazak is vannak, mégha táltosok rö­pítik is cukorfelhők között a győzel­mes hősöket, és azokra, amelyek viszont később csalódást hoznak. Jé­zuska jó, szereti a gyerekeket és csak imádkozni kell hozzá — igen, de mindig kiderült, kinél előbb, ki­nél utóbb, hogy Jézuska mégse segít. Jézuska nem hoz kiscipőt, nem hoz favonatot, ha édesapának nincsen pénze... A csalárd mesékre gondol, amelyeket később, felnőve, egészen másként ítélt meg, s elhatározta, hogy ezeket a csalfa meséket kiűzi gyerekei gondolatából. Arra gondol, hogy neki sziklaszilárd a meggyőző­dése, jó és igaz a meggyőződése, de ideje kevés van. Es hogy a gyerekei­nek a nagymamája, egy drága nagy­szerű asszony, amíg ő mások dolgai után lohol. Jézuskáról mesél a gye­rekeknek. Ami talán nem is lenne olyan nagy baj, de mit szólnak « gyerekek, ha az édesapjuk azt mond­ja ezekre a mesékre, hogy nem iga­zak? És — uramfia — hogyha az ő gyerekei is úgy tudnák: Jézuska gyógyította meg apukát, senki A fehérbundás kislányok odaadás­sal néztek fel nagymamára, akinek jóságos, egyszerű arcán egy egészen kicsike bűntudat bujkált Amint az aktatáskás férfi rájuk nézett, nagy­mama halkabbra fogta a hangját Talán még az is eszébe jutott: „ha a fiam megtudná ..." De az aktatáskás sietett, hosszú lépteivel eltűnt egy utcasarkon, a két szőke kislány pedig, nagymama kezét fogva kétoldalt, tovább csicser- gett, odaadóan és gondtalanul. (hallania) Megy a két kislány, hófehér bun- dácska rajtuk, csinos fehér sapkájuk \altl arany fürtök göndörödnek ar- [cukba. Ragyogó, értelmes szemük a nagymamán függ, akin szép cipő, jő kabát van és egyszerű fekete kesz- Ikenö. Megy a két kislány, szoron­ghatja nagymama kezét és csicsereg. Középkorú férfi megy mögöttük .elgondolkozva. Nyakig lehet a töp­rengésben, nyilván nagyon elfoglalt, Ifelelősségteljes funkciót betöltő em- '.ber, telitömött, disznóbőr aktatás- kája is erről tanúskodik. De amint a \két fehérbundás apróságra néz, arca ’felderül. Azt gondolja-e: éppen olyanok, mint az enyéim, vagy azt: milyen kedves, szép dolog a feketekendős :öregasszony kétoldalán lépegető gye­rekek látványa — nem tudom. Csak figyel, szeretné hallani a beszélgetést Egy darabig nem hallunk semmit. Aztán foszlányokat, hogy: ajándék, karácsonyfa, meg kismackó. Aztán az egyik, kis ragyogószemü, élénk hangocskáján ezt mondja: — No és akkor, nagymama, apukát is a Jézuska gyógyította meg? A nagymama igen int, büszkén mosolyogva. A kisebbik belecsim­paszkodik a kezébe és ugrándozik, mint egy kis mókus. — Jaj de jó, hogy a Jézuska meg­gyógyította apukát! Az aktatáskás férfire nézek. S tu­dom. pontosan érzem ebben a pilla­natban, hogy mi játszódik le benne. A mesékre gondol, amit talán egy ugyanilyen feketekendős asszony, az anyja vagy a nagyanyja mondogat­tak el neki, mikor még gyerek üolt. A mesékre, amelyek között szépek és ami a mostani egyéni gazdálkodás­ban folyik, már nagyon idejét múlta, s be is lépnek majd, dehát... De- hát! Hadd maradjanak még így. ahogy vannak, egy évig... — De miért? Erre nem kaptunk választ. Csökönyös, rosszul felfogott érve­lés ez. Bizonyos: Ifj. M. Vitányi Jó­zsef is nagyon világosan látja a jö­vőt. kibontakozva lebeg előtte a cél. Csak éppen odáig nem jutott még el, hogy a tollat is felvegye, s odaír­Erőszakkal senki nem kényszeríti. De abban segítenek, hogy mielőbb rájöjjön: nem az a helyes felfogás: „belépek, ha ez. is belép, meg az is belép”, hanem így kell gondolkod­nia: „belépek, hogy utánam jöjje­nek. s velem dolgozzanak azok is. akik eddig hallgattak rám." Makkoshotykán mindenki tudja, hát akkor miért csinálnánk belőle mi titkot: Ifj. M. Vitányi Józsefnek (maga mondta egy alkalommal a ta­nácsházán) hívei vannak a faluban. Mint mondtuk: ez szép dolog. De egyben nagy felelősség is. De vajon gondolt-e már arra. hogy „hívei” egyikében, másikában tetté érlelő­dött a gondolat, s az élet már a kö­zeli tavasz.on olyan fordulatot hoz­hat. hogy elpártolnak tőle. Hiszen, ahogy mondani szokták: a karaván halad ... Onodvári Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents