Észak-Magyarország, 1960. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-25 / 304. szám

12

északmagyarorszAg

MA RIKA

Az elektronika és a tea

A zöld tea a keleti emberek kedvenc Itala. A tealevél feldolgozása azonban meglehetősen bonyolult munka. A teát nedvesen szüretelik, tehát meg kell szárítani, de csak egy bizonyos szárazság! fokig, különben elveszíti a zamatát. Ezért minden szárítóban ún. ízlelő is dolgozik, aki kóstolással állapítja meg, eléggé száraz-e a tealevél. Az ember ízlelő érzéke azonban csalékony és a tévedés

nagy anyagi veszteséget okozhat a teafeldolgozó üzemnek.

A tbiliszi automatizálási kutató- intézetben most a tea feldolgozását irányító speciális számlálógépet készítettek. A gép állandóan kapja az adatokat a feldolgozás folyamatáról, kiértékeli és összehasonlítja őket az eredetileg kitűzött adatokkal. A gép az adatok közötti eltéréstől függően,: beállítja a meleg levegő áramlását: szabályozó készüléket és ezáltal meg-; változtatja a tea szárítási folyamatát. I

ja az embert. De az egyik nemet, • gyöngébbet, az esendőbbet jobban bünteti még a megszokás. De ma már nem szabadulhat az a másik sem, Uldba menekült el a fia elöl, hosszú a törvény keze, utoléri: tetszett a rózsa? Nos, annak tövise is van...

— Ez melyik állomás volt? — ijedt rám hirtelen.

— Igen, most már a magáé következik. Nyugodjon meg, kérem. S ha nem várják, egyedül el ne induljon ebben az ítéletidőben. Ha már eddig megkímélte gyermekét, vigyázzon rá.

— Fogok, nagyon fogok — simogatta meg áldott terhét, s úgy mosolygott, olyan bánatosan s mégis■ boldogan. ahogy csak az anyák tudnak.

Rittyentett a vonat, s röviddel utána vágányok csattogtak a kerekek alatt. A vonal lassított: a kijárathoz készítettem a csomagokat. Elsoroltam, mint segítem majd le. Ha leszedem a csomagokat. 6 is jö’-et, lentről vigyázom. Mindenre csak bólogatott. nem tudott szólni. Sirt,

A vonat megállt. Leugrottam, kapkodtam le a csomagokat. Egyszer csak hallom, kiabál valaki:

— Marika, kislányom! Hol vagy. Marikám?!

Marika meg csak ugrál lefelé a lépcsőkön, ha el nem kapom, talán baja is lett volna, és kiabál, sikong- va. könnyes szemmel:

Itt vagyok, édesanyám! Itt vaAprótermetú asszonyka szalad Marikához. lekapja magáról a nagy kendőt. teríti a leánya hasára.

«fai. meg ne fázzon az unokámt — s már tuszkolja is a még mindig szipogó lányát egy szekérhez, melyen dunna fehérlik.

Hát mégis várták ' Marikát — az anyja várta.

Gulyás Mihály

Néhány szó a gyertyáról

amelynek teste áttetsző, nagyrészt egy bálnakoponyából készült faggyú- szerű anyagból öntik. A gyertyagyártás egy másik elterjedt alapanyaga a paraíin.

Manapság a technika hatalmas fejlődése mellett, vagy éppen annak ellenére sok országban szinte reneszánszát éli a gyertyagyártás. így pl. Nyugat-Németországban 130 üzemben közel négyezer munkás gondoskodik a karácsonyi gyertyakészlet előállításáról.

SürpSsen el mondanom fér " 5 C9U *avka történeofc. amely arra késztet, hogy asztalhoz üljek és elpazaroljam a drága kéziratpapirt. igen nyomós! A sapka sok kalandon ment át és megérdemli a nyilvánosságot.

De nem húzom az időt. Ezért kezdjük az elején.

A sapka váratlanul került hozzám. Őszinte leszek: nem is egészen tisztességes úton. Bár azóta az eltulajdonítást illetékesek proklamálták. sokszor furdal engem a lelkiismeret. Különösen, ha a sapka új kalandba keveredik. Ómen ez nekem, s mon- <smn is ilyenkor: „isten nem ver botF.gy ködös őszi napon megérkeztem valamely riport-útról. Ilyesmi egy újságíró életében máskor is elófor- dul. Az emberek élnek, szeretnek, újítanak, hegyeket mozgatnak, vasat öntenek, lovat patkóinak, újságot írnak. Hát ez természetes!

...Szóval a sapka ott lógott a szerkesztőség halijában a fogason. Egyszerű, kopott, nyeszlett sapka volf. Máslcor figyelembe sem vettem volna, de most éppen nem volt sapkám. Nem volt nekem réoebben sem. de akkor viszont sütött a Nap. virágok nyütak az árokparton és azt irta a költő:

A mezőben mezítlábas lányka Mint piros virág, pipacs ég markába’. A világot gyújtaná fel véle...

Leljen hamar szive szerelmére.

Ezzel az idézettel az ajkamon határozott mozdulattal a sapka felé nyúltam. Fejemre illesztettem. Pasz- szolt. — Na — mondom — átmenetileg ez jó lesz nekem. Ködös őszi estén az ember vigyázzon a fejére. Ezzel kiléptem az utcára. Emberek jöttek-mentek el mellettem. Senki nem mondta: „Uram. ez a sapka nem az önőr’ Csak a feleségem, amikor haza értem:

— Ügy nézel ki benne, mint egy madárijesztő...

Mármint a sapkában.

— Nem bai. fiam — mondtam — ebben a ködös őszben...

Ebben mind a ketten egyetértettünk. Hanem reggel, öltözködés közben mégis azt mondja:

— A sapkát... ezt a sapkát tüntesd el. Utálom.

— Jó, jó — felelem — egyszer kibírtad.

— Egyszer igen. De többször nem

Ámde a sors mégis úgy hozta, hogy

a sapka másnap és harmadnap is ott díszelgett a fejemen. Nem akarok dicsekedni, de egészen j&l állt nekem. Csak éppen a feleségem nem tűrte.

A válasz most sem nélkülözte Caradnai Miska szokásos filozófiáját:

— Vannak esetek, amikor a gondolkodó ember gondolatai ellenére cselekszik. Ezt nevezzük... na, minek nevezzük?

— Node, a sapka?

— Várj! Mentem az utcán és azon töprengtem, milyen badarság is a hóesésben hajadonfővel mászkálni, amikor egy jótét lélek a fejemre dobta. így tehát szives kérdésedre

— Ha azt akarod — mondta egy hónap múlva —... ha azt akarod mondani ezzel, hogy figyelembe sem veszed a véleményemet, akkor válassz: vagy én. vagy az az utálatos yambó-sapka...

— Na, ne porolj — békitettem — hazafelé már nem lesz a fejemen.

Elvégre az ember egy sapka miatt ne háborítsa meg a családi békét. De amikor este, letudva a napi oondot meghitt fészkem felé indultam, megint ott állt előttem a nagy kérdőjel Odakint sűrű pelyhekben hull a hó. Az ember feje! Az ember fejéből csak egy van. Vigyázzon rá. A pat- varba is: holnap majd veszek egy kalapot. Otthon legfeljebb — mielőtt becsöngetnék — eldugom a sapkát.

Megint csak X*», ama őszi estén, amikor a sapkát eltulajdonítottam. Magyarul: a fejembe nyomtam. Büszkén feszítettem benne az utcán, amelyet szintén nem vettek észre a rohanó emberek, de bezzeg észre vette a feleségem, aki a folyosón takarított éppen.

— Nahát. így állunk? Szóval... szóval... maga truccol!

— Igent — mondtam — én a sapkát választottam.

— Én pedig téged! — mondta és e vallomással egyidejűleg lekapta feban is sejtette, hogy valami baj van.

— A sapka? Volt — nincs' Kész. A vacsora pedig ott van előtted.

Afféle hadiállapot volt ez. Ellenségesen méregettük egymást. Nagyokat nyeltem és többször eröltetten köhögtem. Feleségem a kereveteu köt öge tett, de olyan közömbösen °Ivan magába merülten. mint ha én a világon sem lennék. Majd aludni tértünk. Ezt az alkalmat használtam fel, hogy a kérdést újra megkockáz— Kidobtam az ablakon!

Az olvasó tájékoztatására közlöm, hogy első emeleten lakunk és szobánk ablaka az utcára nyílik. A történelmi összecsapás óta pedig annyi idő telt el. hogy a sapka esetleges megkeresésére már kísérletet sem tettem. A sapka sorsa megpecsételődött. Nálunk többé nem háborítja a családi békét.

Képzelhetik,

sem, amikori másnap reggel ugyanebben a sapkában jött be a szerkesztőségbe Gorádnál Miska. Komótosan, elegáns mozdulattal lökte fel a fogasra, mintha világ életében gyakorolta volna.

— Hát te — kérdeztem remegő ajakkal —... hogyan kerültél ehhae a sapkához?

válaszolva: így került a sapka hozAbban a pillanatban megszületett agyamban a pokoli terv.

— Add el nekem ezt a sapkát!

— Mennyiért?

— Adok érte húsz forintot.

— Hát.... ha figyelembe vesszük, hogy az én jelenlegi anyagi helyzetemhez viszonyítva húsz forint nem éppen megvetendő summa, ezzel szemben az utcán e pillanatban is igen sűrűn hull a hó és. mert ismerem a fösvény természetedet, egye meg a fene. tiéd lehet a sapka huszonötért és gazember, aki megbánja!

Képzelhetik az asszony csodálkozását. amikor a sapkát délután ismét meglátta a fejemen!

— A ... az... — csuklóit nagyot — az a bizonyos sapka hogyan került újra hozzád?

— Gábriel arkangyal útján. Történnek csodák...

Nem szólt semmit, csak nézett maga elé. Nekem ez a nézés nem huszonötöt, de kétezer forintot megért. Ha az ö arcán annak idején, amikor a sapkát az ablakon kidobta és megsemmisülni hitte, Napoleon arcvonásai ültek, akkor az én arcomról most Nagu Sándoré tükröződtek.

Fél áwlei fürödtem ebben a rei évig dicsőségben. Tavasz is eljött, nyár is eljött lassan, amikor majdnem katasztrofálisan következett be a végzet.

Elvesztettem a sapkát!

Ez nem volt kis dolog, hihetik. Szinte lefogytam, búskomorrá váltam és mindig régi dicsőségem sirattam. Az orvosok kezdetben vakbélgyulladásra gyanakodtak, majd amikor közöltem, hogy ettől a belsőségemtől már nyolc éve megszabadítottak, vérkeringési zavarokat állapítottak meg. de. az igazságot egyedül csak én tudtam: a sapka! Mindennek oka az átkozott sapkaI De legfőképpen az asszony célzatos megjegyzései:

— Régen nem láttam a fejeden...

— Igen — mondtam — az ember 'eibörének szüksége van rá. hogy Közvetlenül érje az éltető napfény. Hajhullás ellen a legjobb orvosság.

— Utóbb olvastam a lapokban, hogy ez viszont hőgutát okozhat...

— Rajtam nem fog ki az ilyesmi. Csalánba nem üt a ménkő.

— Mégis, kimosnám, vagy benaf- lalinoznám. gondoltam . ..

Soh’se fáradj vele. fiam. — S megmondtam neki az igazat. — A sapka elveszett.

— Komolyan?

— Fájdalom. Fél éve.

— Van isten!

Ekkor csöngetett a postás. Csomagot hozott. Nézem a címet: nekem szól. kétségtelen. Nézem a feladót: Szalaszendről jött. Kibontom, benne a sapka. Mellette pársoros levél.

..Kedves Szerkesztő Or!

Régen keressük a sapka gazdáját Két helyről is visszaküldték már. S mivel a szerkesztő úr is járt nálunk. Önre gondoltunk most. Tisztelettel, stb.”

Elhomályosul.

húsz forintot adtam. Az csak állt. állt zavartan, majd elrobogott és, ha ebből az írásból meg nem tudja, máig is azt hiszi, hogy valami értékes talizmánt hozott vissza nekem.

Ónod vári Miklós

7 fiatalasszonyra. 6 is szedelózködött. Hatalmas, cukorspárgával körülkötözött bőrönddel bajlódott s még egy sonkaszentelő kosár is volt mellette. Hozzásiettem:

— Segíthetek?

— Megköszönném — mondta alig ’■ allhalóan.

Kezébe nyomtam aktatáskámat.

— Fogja, ez könnyebb.

Hálásan elmosolyodott. A kocsifeljárónál rászóltam, várjon, elhelyezem a csomagokat, aztán felsegítem. Ne kapaszkodjék, el talál csúszni, síkos a lépcső. Bólintott.

— Hová utazik? — kiváncsiskod- tam, amikor letelepedtünk egymással szemben.

Megmondta.

— Istenkisírtés ilyen állapotban utazni. A férje is megéri a pénzét.

— Nincs férjem — suttogta lesütött szemmel.

Akaratlanul is a kezére néztem.

1 a gyűrűre. Elpirult, majd megforgatta a gyűrűt. Pecsétgyűrű

— Lány vagyok, megesett lány. Becsapott, valaki.

Olyan természetesen, belenyugodva szólt. Őszintén meglepődtem.

— Jó voltam neki arra... Aztán meglógott: Pénzt kínált, vetessem el. Nem én, a világ kincséért se. Talán majd egyszer visszahozza a fia, mert íz lesz, fiú, a mi családunkban az ?lső gyerek mindig fiú. Szerettem, most is szeretem.

— És a falu? Mif szól majd hozzá i falu?

— Bánom U én! Fütyülök táluk. Vem én vagyok az első, aki így járt.

■ n fogok neki kenj/eret adni. nem

— Várják az állomáson?

— Nem — hajtotta le a fejét szó morúan. — Anyám azt írta. nem va gyök a jánya. be ne tegyem a lába mat a házába, mert kilök, hogy ilyei szégyent hoztam rá.

— S van bátorsága hazamenni?

— Nincs. Ügy félek — sírta el ma gát. — De mondja meg, micsináljak Kihez menjek? Csak nem fogom má házában világra hozni. Szegény kies fiam, az egész világ rád áskálódik.

— Ne sírjon — csúfítottam. - Majd minden jóra fordul. Nem les: egyedül. A mi világunkban nem lé ieztk töménytelen gyerek. Maga mel lé áll a törvény.

— A törvény nem a világ — komolyodott el hirtelen, keze. fejével megtörülve könny áztatta arcát. — A világ ujjal mutogat majd rám. a gyerekemre: ott megy a fattyú... Nt csak halljam meg valaki szájából, kikaparom a szemét. Nem hagyom bán

Szelíd, bánatos szeme haragosre váltott. Tekintete belefeledkezett a jégvirág-díszes ablak négyszögébe melyen tüzpillangók röppen"ek á' szikrák a mozdony kéményéből.

— Nem várnak — sóhajtotta elkeseredve. — Amit anyám a fejőbe ve— attól nem tágít. Megírtam, hogy jövök. Majd csak akad valaki az állomáson, vagy ott maradok a bakt*r- nél, üzenek haza. Nem vághatok így az útnak, messze van a falu. Legalább ne fújna úgy a szél.

— Ne bánkódjon annyira — pió- háltam bátorítani. — Édesanyja majd megbékél. Most már mit tehet? Csak fenyegetődzött. Majd meglátja, várni fogja.

— Bár úgy lenne. De nem bízok én abban. Amikor városra mentem, kiiktatott. vigyázzak magamra. Meg is Ifenyegetett, ha elvesztem a becsületemet. ne kerüljek a szeme elé. Mosi \meq így állítok haza, másodmsigrm- Imal. Jaj. mi vár még rám!? Már anyányit sírtam, emésztettem magam. De |hát nem mehetek a víznek, gt/erekem ran. az isten is megverne miatta.

Elhallgatott. Szórakozottan forgatta a gyűrűt az ujjún. Lélekben már otthon volt. Alit az ajtóban. a ráaranytS villanyt év'b^n, lehajtott fejjel. S az asztalnál ott ült az anyja, nézett rá összehúzott szemmel, részvétlen konoksán^i. N- meggyüttél, mákvirágszál? Meg? Ha- t'ihn- ad nekem z szégyenedet? Hát. hogy nézzek én már ezentúl az emberek szemébe? Erre neveltelek én?! Takarodj ki a házamból, sipirc. ne is lássalak!"

— Ugye, a kis Jézus is törvénytelen gyerek volt? — fordult hozzám hirtelen, igazat esdő hangsúllyal.

Nem tudtam megállni mos'-lvgás nélkül

— Anyám mondta egyszer, meg "zi is, hoay a ió isten mégis fi jónak fogadta, nem lökte el magától A bib- i*ából olvasta, úay rémlik.

Nagyon komolyan mondta mindezt, nem volt szívem ricce'ődésrp fogni a dolgot. Rá parancsoltam hát a felkínálkozó növelésre, maradjon veszteg. és bizonygattam az igazát. Menynyi minden megfordulhatott már bajbajutott fejében, hogy felmentse mén meg sem született gyermekét a világ itélőszéke előtt. A szive alatt mozduló élet az anyósán édes örömével ragyogta be szomorú lelkét, s ő nem sugározhatta szét ezt fi szent őrömet az '■mberekre, nem mondhatta el lelkendezve: gyerekem lesz... Hatlaatnla kelleti, rejtegetni az anyaságot, melyet nem áldott meg a törvény és az emberi nyilvánosság ceremóniája. Mentséget, megnyugvást adó fogódzókat keresett maga körül, hogy kiszabadítsa a lelkében felforrósodott érzéseket, az életére rávetódött árnyék varázsgyürüjóból. Mert nyilvánosságot követel az anyaság. S ezt csak két ember bensőséges, anyakönyviig megszentelt szövetségben fogadja el a világ... A megszokás formába egyengette a párkeresést, s a nyilvánosság szigorú eszközökkel, megszólással torolja meg a formák »llen vétőket, a pletyka deresére vonA gyertya története igen régi. Már a régi rómaiak használtak az olaj- lámpásokon kívül kender- vagy cirokzsinórt, amelyet viaszba mártva égettek. A ma is használatos gyertya őse i. e. a második században jelent meg. A XIV. századi német udvarokban még ritkaságszámba ment és csak a XV. századtól kezdve vált általánossá. Az első stearin-gyertyákat gyárilag 1837—39-ben kezdték előállítani Berlinben és Bécsben. A ste- arinsav alapanyaga többek között a pálmaolaj. Az ún. norvég gyertyát,

jemről a díszt. Mire a váratlan támadásból felocsúdtam, már bent járt vele a lakásban.

Rögtön nem mentem utána. Gondoltam: hadd béleüljenek ki egymással. Megszokja idővel. Győztes mosollyal jött vissza. Utoljára Napoleon arcán ültek hasonló vonások.

— A sapka? — kérdeztem, miközben asztalhoz ültem és cigarettára nyújtottam. — S a vacsora? — hogy ényegesebb dolgokról is szó essen.

De ez a mosoly velem már koráb\lsm is karácsony a karácsony x ’ hó nélkül. Azon az éven fehér karácsonnyal tisztelte meg a világot december. Volt hó, hideg is, a hó tartósítására, s hogy a hideg se legyen olyan akármilyen, kerekedett akkora szél. hogy a harmadesztendős fákat is megtérdepeltette a hóban.

Az idő már éjfélre járt. A váróterem megcsendesedett. Ketten támasztottuk a meglangyosodott cserépkályhát. Marika meg én. Marika türelmetlen volt. Gyakran elsétált a váróterem közepéig, aztán vissza a kályhához. Amikor visszaért, megpuffadl kezével rátapsikolt a kályhacsempékre, köoérkés, máj foltos arcát hozzányomta a kályhához.

— Fázik? — kérdeztem szánakozRámnézett ijedt gyermekszemével, egy kicsit el is időzött tekintete rajtam, de nem válaszolt. Annyi baj legyen — legyintettem gondolatban, s nehogy tolakodónak tartson, leültem az egyik sarokba. Leültem s jobban szemügyre vettem a fiatalasszonyt. Mert az volt, fiatalasszony. Még szinte gyerek — állapítottam meg —, e’.ég korán bekötötték a fejét. Találgat tam évei számát, tizenhét, legfeljebb tizennyolc. Nem <szép a férjétől, hogy magára hagyja, egyedül utaztatja ilyen állapotban. Mindjárt fel is mentettem a férjet az elhamarkodott vád alól. Talán dolgozik, nem kapott szabadságot karácsonyra, vagy korábban kellett elutaznia, s most ott várakozik valamelyik vasútállomáson, izgatottan topog, ki-kiszalad. a végtelenbe futó sínpár közé áll, figyel a messzeségbe, mikor tűnik fel a vonat tűzszeme.

Megreccsent a hangszóró: „Beszállás. .." Felkaptam aktatáskámat s indultam. A kijárattól visszan-ztem