Észak-Magyarország, 1960. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-25 / 304. szám
ESZAKMAOTABOBSgAG 7 SZEGEDI LÁSZLÓ: flyertek be. gyerekek! — hívta ^ őket az öregasszony. Nagy pelyhekben hullt a hó. — Húzódjatok csak a kemence mellé... Biztosan megfáztatok oda— Szépen énekeltetek... mit is adjak nektek? Almát, meg diót... fis mondjátok csak, mentek még valahová? Késő van már... — Innét már hazamegyünk — felelt az egyik gyerek, a szomszédék negyedik osztályos szőke Mariskája. — Csak még kérni szeretnénk valamit... — Kérni? Szegény vagyok én, a templom egerénél is szegényebb. Hiszen tudjátok... — Meséljen nekünk — kérlelte mé telték: — Meséljek? Mind elmondtam már, amit tudtam... De... várjatok csak... Van egy történet... nem is nektek való... — Tessék elmesélni — kérték a A gyerekek a lócára telepedtek. hányó meredek oldalán kapaszkodott fölfelé. Hosszú, fonott haját Kocsmáros András. — Szaladjon utána aki bír, nehogy kárt tegyen magában a szerencsétlen. — Arra már nem tudjuk megelőzni! — lépett elő hirtelen elhatározással Juhász András, a Pista legjobb barátja. — Jöjjenek utánam! Megkerüljük az épületet... Talán még elébe lett... Juhász András lélekszakadva futott a lány után. Már csak pár lépés választotta el tőle, már nyújtotmegtébolyodott lányt, de elkésett. ért, s kiált utána: — Állj meg! Állj meg. Anna! végtelennek tűnő, félelmetes sötétség tekintett a fehér világba. — Csak* jönne már valaki... Az anyja jutott eszébe. Mennyire kérte, ne menjen most a vőlegénye elé. Úgyis eljön este, hiszen karácsony van. Együtt lesznek az ünnepek alatt. Ügy, mint tavaly ... Anna. s egészen odaáll! az ajtó mellé. Érezte fázik, mindig jobban. róla valaki. Ma Is éneklik a faluban. Biztosan hallottátok: Kiss Annának nincsen párja, Tűzpiros az arca, szája, Szép és büszke, mint a páva. Linnék szeretője, párja. szította a tüzet, miközben gondolataiba mélyedt, mintegy magának folytatva a történetet: — Pista tanította meg a szerelem földöntúli gyönyöreire, akkor, azon a forró, nyári estén, amikor először égett szerelmes csókja férfi ajkán. És. . odaadta lányságát is azon a holdfényes estén, ott, a Akkor lett boldog, szerelmei, na\z öregasszony közelebb húzódott a kemencéhez, s majd ismét fennhangon, így mesélt to— Hirtelen mefecsikordult a vasajtó. Egy bőrsapkás, bányáazlám- páa ember támolygott ki a szalányra nézett, s alig hallhatóan — Megint itt vagy? Menj most haza! Megfázol ebben a nagy hi— Mi történt?! Károly bácsi?! az öreg bányász már nem hallotta lépcsőn lefelé, az iroda Irányába. nem történhetett baja! — próbálta nyugtatni magát. — Hiszen Károly bácsi megmondta volna ... haza.' — lüktetett agyában az öreg bányász nyugtalanító szava. Hiszen neki, mióta odajár a bányába, Pista elé, EszéL jutott az a szöm^hí^is! melye akkoriban terJcdt.el 8 kör" Csordákba verődve barangoltak a nádasokban, s egészen a falvak széléig merészkedtek. Az egyik nádvágó Regényt, aki este egyedül lenség történt a bánya mélyén. Megszaporázta lépteit. Szíve oly nak. De nem kellett már. Letért az útról, a meddőhányót megkerülve, az akácosón át elérte a bánya bejáratát — Istenem! Mi történhetett? — buggyant ki ajkán a rémület. — Éppen most karácsony estéjén ... Megállt a bejárat előtt. Lassan múltak a percek. Máskor... a bányába. De nem volt szabad. Várnia kellett így várta Pistát minden este. Az év minden időszakában. Mennyire szerették egymást Áz emberek, a telep lakói már nevették őket — Bolondos gyerekek. Fene nagyon szerelmesek vagytok egyÉgő, nagy szerelem volt Kiss jegenye. Piros arca, fekete szeme az egész legénysereget elbűvölte. A szeme? Úgy ragyogott mint a szemű lánynak. Más parasztlányokat hosszúra, formátlanra gyalult az örökös kapálás. Kiss Annát töformával áldotta meg a^t^Let Pedig ő is napszámos lány volt. A gazdalegények, a jobbmódúak is Régen volt nagyon régen. Ti még is legény volt amikor történt. Már csak az egészen öreg emberek emlékesnek rá. Az olyanok, mint Juhász András, meg... a többiek rás bácsit^NO, hát éppen ott volt, világ járta. Ez a bányatelep sem volt ilyen. Nem volt akkor rádió, gyerekek Putnokra járták iskolába^ egy kisfiú megfagyott az úton... Mert a szegény gyerekeknek nem volt jó cipőjük, ruhájuk. Tudjátok, gyerekek, akkor még olyan volt a világ, hogy a gazdag nagyon gazszegény. jakkor is nagy tél járta. Hó- orkán tombolt a bányatelep fölött. Visító szél cikázott a villanydrótokon. Belekapaszkodott a gyetlen idő. Mintha végső ítéletet hirdetne a tél, úgy zúgott a vihar, így még sohasem repedt meg az ég dunnája. Estére már vakító fehérrult a vidékre. Egyedül Kiss Anna birkózott a széllel, a kihalt telepen. Arcába, nyakába vágódott a hó, s nyomban elolvadt, mintha fürösztení akarná szép piros arcocskáját Ment, ment előre, s már neki is úgy tűnt, sohasem éri el az akna bejáratát... . A meddőhányó alatt megállt. Még jobban szemébe húzta anyja rojtos nagykendőjét.. Már éppen Indulni akart, amikor a tomboló vihart is túlharsogva, megszólalt a bányatelep- vészharangja. Tudta, kérték a kezét, s 6 kosarat adott. Neki csak Pista kellett. Ez a jólnyászlegény, akitől semmiféle törÜgy tekintett rá, mint egy mesebeli szegénylegényre, aki egyenesen azért jött a földre, hogy ő: boldoggá tegye. Bizony, nagyon szép lány volt Kiss Anna. Még nótát i6 gyártott ra tépték a farkasok. Csak a csizmáját találták meg a hó alatt... — Ml lenne, ha erre is elvetődnének? Megint Pistára gondolt — Ha baja történt akkor... fekete vasajtót, melynek egyik egyre erősödő szél. Megnyílt előtte a bánya szája, a föld mélyéből kendője is csurom vizes lett, de ]V agy robajjal vágódott ki a vasajtó. Elől Jött három bányász. Ismerte őket Egyik sem nézett rá. Utánuk hordágyét hoztak a többiek. — Mi történt?! — robbant ki a sem várva, hirtelen lerántotta a szagú ponyvát Felismerte a vőlegényét — Pista! Pista! — kiáltotta, mint aki eszét veszítette. Az emberek gyorsan körülvették. — Annuska! Nyugodj meg, sem— Meghalt?! — nézett rájuk rémülten a lány. Az egyik bányász némán bólintott. A másik csak ennyit mondott: — Omlás történt... — Omlás történt? Omlás történt? — Ismételte alig hallhatóan a lány, s mire az emberek megakadályozhatták volna, ledobta rojtos nagykendőjét, s haját tépve futni kezdett a szakadék felé. — Omlás történt! Omlás történt! — vitte a szél a rémült kiáltást, s a lány beleveszett a sűrű nyára, a telepre, a bányamesterre, s azokra is, akik a föld alá csalták ezt a fiút, akit ó annyira szeretett ... Mert nincs, nincs ilyenkor szívgyógyító vigasztalás, mit ér az annak, aki egyedül marad, párját veszíti a kegyetlen világban. Mi lesz belőle? A csillepálya mentén rohant szakadék felé. • — Omlás történt! Omlás történt' — kiáltotta bele a völgybe. — Omlás történt! — kiáltotta még egyszer, 9 a mélybe vetette ^ gyerekek szájtátva hallgatták a szomorú történetet. A asztalhoz tipegett, feljebb csavarta a lámpa kanócát, úgy tett, mintha keresne valamit. Majd az ablakhoz lépett, s szótlanul kitekintett a messzeségbe. Szakadt a hó, mint azon — Mit mondjak a gyerekeknek? meg ezt a keserves sorsot... HoMeg sem fordult, úgy folytatta: — Nem, nem halt meg Kiss Anna. Csak a kezét és a lábát törte, amikor a meddőhányóról a mélybe zuhant... S hogy mi történt azrúan. Pedig vitték volna, kérték a a szeme... A csillagszemű lányKlss Anna még ma is, a sírig siratja kedvesét... Anna néni szeméből patakzott a könny. Az emlék, a fájdalom a szívébe hasított A gyerekek megijedtek. Nem értették, nem érthették mi történhetett Csak álltak, s félénken tekintettek a síró öregasszonyra. Azt Hazaindultak. A z őszhajú öregasszony magára borította az anyjától örökölt rojtos nagykendöjét eloltotta a lámpát, s a sűrűn hulló hóestén, elindult a régi meddőhányó
