Észak-Magyarország, 1960. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-25 / 304. szám

ESZ ARM AG Y ARORSZ AG s Tái*»iila^o§§á^ — pái*ío§§á^ — felelőisésr fekete vér — a regény címe. ■ Írója: Louis Cuilloux. Bár az idősebb francia fróncmzcdékhez tar­tozik — a nálunk is jól ismert és be­csült Eluard és Aragon kortársa — neve ismeretlenül cseng fülünkben. Pedig regénye maradandó élmény. Nemrégiben olvastam és mélyen megrázott. Nem tűnik ki meghökkentő erede­tiségével. vagy kápráztató .művészi eszközeivel. Amivel mély nyomokat hagy az ember emlékezetében és minduntalan töprengésre késztet — különös főhőse: Cripure, euy öreg vidéki tanár, ez a magányos, mogor­va, gyanakvó, kiábrándult, de rend­kívül művelt, tehetséges és élesel­méjű filozófus. Szembenáll a kisvá­ros társadalmával, a „plncebogcrak- kal", ahogyan ö nevezi a betokoso- dott nyárspolgárokat, a karrierista talpnyalókat. Mit utál bennük engesztelhetetlen haraggal? Hideg, józan, számító tárgyilagos­ságukat, amit legalábbis cl akarnak hitetni magukról, és úton-útfélen en­nek tógájában ágálnak a társadalmi- és közélet porondján. Sajátosan nehéz árnyak vetítődnek erre a tárgyilagosságra. hiszen 1917-et írunk, és dúl az öldöklő vi­lágháború. Száraz hadijelentések, halottlajst­romok, parancsoló hirdetmények és dagályos szónoklatok szabályozzák az ember életét. Cripure gyűlöli, és joggal megveti a gyilkos hazaszeretet, a képmutató erkölcs rendjét, az üres formaságok hazugságait. Mindez kifelé úgy je­lentkezik és úgy hat, mint a polgár rendíthetetlen nyugalma, évszázados törvények megingathatatlansága, az események, a világ alakulásának „tár­gyilagos" mérlegelése. A kisváros urai éppen azért erőltetik magukra a dolgok megrögzödött szemléletének pózát, mert a háború véres forgata­gában és a feltörő új társadalmi erők , sorakozójában úgy hull szét minden, ami régi, mint ősszel a szélfútta, viharcibálta. sárgult avar. Cuilloux könyve is, mint annyi más művészi alkotás. — az embertelen jó­zanság, az antihumanista szenvte- lenség s a lélektelen tárgyilagosság mély elítélése. És hogy szólunk róla — nem a .regényélmény ereje magyarázza csu­pán. hanem az a megfigyelés, hogy életünk, amely éppen a régi recsegö- ropogó eresztékeinek megsemmisíté­sével formálódik — nem mentes még attól a fajta tárgyilagosságtól, amely általában mindig a nép ügyé­hez való odahajlás ellenzéseként és ellentéteként jelentkezik. félreértés ne essék: aszó hasz­■ nálaíában többféle árnyalat él. Senki se akarja száműzni azt a tár­gyi latossá got. ame.y az ítélet, a dön­tés kimondása előtt szükségesnek tartja az okok tanulmányozását, a tények egybevetését és a személyi elfogultságon felülemelkedő tisztessé­get. Senki se akarja kitaszítani azt a tárgyilagosságot, amely a tények tteztp'etére, a realitások biztos tala­De a regénybeli Cripurhöz hason­lóan valljuk: van olyan veszedelmes tárgyilagosság is. amely nem épít a tényekre, hanem mögéjük bújik, hogy ne lássa az embert; fetisizálja a tényeket, amelyek az emberek nagy többségének érdekei szerint megváltoztathatók és megváltozta- • tandók. Eszembe jut annak a görög filozó­fusnak esete, akire egyízben rászólt tanítványa: mester, amit mondasz, amit jövendölsz, annak ellentmonda­nak a tények. — Annál rosszabb a tényeknek — válaszolta a mester. Elmarasztaló példának szoktuk Idézni az esetet, pedig mély tanul­ság is rejlik a tudós szavában. Néha valóban sajnálatraméltóknak tűnnek bizonyos tények, amikor merész tér veink, az összefogásból fakadó erő. az előrelátás és a képzelet messze túlszárnyalja őket. Lehetett volna-e előrelátás nélkül, a tények tanulmányozásával megta­lált természeti és társadalmi törvény­szerűségek okos alkalmazása nélkül haladás, emelkedés?! Hány meg hány nagyszerű példát nyújt nekünk ennek belátásához a szocialista építés?! Az úgynevezett józan tárgyilagos­ság éppen azért ver béklyóba, húz vissza, mert látszatra nagyon bölcs­nek tűnik, és a kifogásoknál, észre­vételeknél bizonyos tényekre mutat. A szörnyű romokra mutatott, ami­kor 1945-ben közölte, hogy soha se lesz magyar újjászületés. — Az in­flációs pénz billiós számaira muta­tott, amikor gazdasági lehetetlenü­lésről kesergett. A munkásoknak a vezetésben való járatlanságáról fe­csegett, amikor megteremtődött a munkáshatalom. Országunk mező- gazdasági jellegének tényeit sorakoz­tatta fel, amikor a szocialista ipar fejlesztésére fogtuk össze erőinket Mindig hunyorgott erre vagy arra, ilyen vagy olyan tényre, amikor nekigyürkőztünk, hogy ismét előre­lépjünk. Talán jobban megértjük, hogyan termeli és teremti a közönyt és fá­sultságot ez a fajta tárgyilagosság, ha ismét egy irodalmi hasonlattal élünk. A lírában egy időben eluralkodott az úgynevezett „Sachlichkeit.” Hir­detői arra kötelezték a költőket, hogy legyenek nagyon pedáns, alapos lel­tározói a világnak, az életnek, mu­tassák be azt tárgyszerűen, tárgyila­gosan, szenvtelen, hűvös objektivi­tással. A fáról például mondják el — korrekt, pontos stílusban —, hogy gyökerét a földbe ereszti, törzse a magasba szökken, lombot hajt, leve­leit az óv bizonyos szakában elhul­latja. Igaz ez? Igaz! És mégse igaz! Mert a fa hűvösében megpihen a vándor, rejtelcében szerelmesek fog­ják egymás kezét, éneklőmadarak raknak benne fészket; a fából folyó­kat átszelő csónakok, bölcsők és koporsók, új hajlék és papír készül, amelyre nemes szenvcdélvektől Izzó emberek csodálatos eszmék, forradal­makra mozgósító, jövőt formáló, gyújtó szavait írják. Pártos szenvedélyektől izzó em­berek! Olyanok, akik a fát és az egész valóságot hunyorgó szemmel figyelő, a száraz objektivitásba ra­gadt. tógás bölcsökkel szemben az egész és az igaz élet igazságát hir­detik és alkotják meg. Abban az ér­telemben, ahogyan azt kommunista költőnk: József Attila fogalmazta meg — versének szándéka szerint — a költőknek, lényegében azonban minden küzdő embernek: „Az igazat mondd, ne csak a valódit, a fényt, amelytől világlik agyunk, hisz egy­más nélkül sötétben vagyunk.” Az egész és az igaz élet hordo­** zója, a fény, — korunkban: a történelem fő mozgató erejévé vált szocializmus, amelynek megteremté­sén, felépítésén, immár százmilliók munkálkodnak. Azok vetették el magvát, akik az osztálytársadalom hűvös rendje, az örökkévalóság fikciójával felruhá­zott tények „nyugalma" mögött meg­érezték és megértették a feltörő új társadalmi erők dübörgését, az új világ formálására hivatott munkás- osztály forradalmi fellépésének je­lentőségét. Azoknak igazságát fogal­mazták meg és hirdették, akik a lét mélységeiből, az élet sötét odvaiból törtek a világosság felé. Ezek a tö­megek mérlegre tették a szentnek, sérthetetlennek, megrendithetetlen- nek és megváltoztathatatlannak hir­detett tényeket, a fennálló osztály- társadalmak egyedül üdvözítő vol­táról szóló „tanításokat", amelyek hazugságoknak találtattak. A szocializmus eszmerendszerének megalapozói, a marxizmus—leniniz- mus világnézetének kidolgozói, a társadalmi fejlődés mozgástörvé­nyeinek feltárásával ráébresztették a munkásosztályt, a haladó embereket mély történelmi felelősségükre. A munkásosztály hatalomrajutásával, a nemzeti felszabadító harco’k kitere- bélyesedésével és napjainkban főleg a béke megvédelmezéséért kifejtett kemény küzdelmekkel határtalanul nőtt ez a felelősség. A munkásosztály és a jóakaratú emberese világszerte vállalják is a közösségi gondolatot, a népük és egész világ sorsának alakításában való tevékeny közreműködést. Le­het-e érnék jelentősebb, világosabb, beszédesebb bizonysága, mint a kommunista és munkáspártok Mosz­kvai Nyilatkozata és Békekiáltványa. A Nyilatkozat Is félreérthetetlenül szól mindannyiunk felelősségéről: „az élet... parancsolóan megköve­telt, hogy a szocialista országok, a nemzetközi munkásosztály, a nem­zetközi impericlistaellencs mozga­lom, valamennyi békeszerető állam, az összes békeharcosok egyre szoro­sabban egyesítsék erőfeszítéseiket és határozott akciókat indítsanak a há­ború elhárítása és az emberek békés Petének biztosítása érdekében. Az élet parancsolóan megköveteli, hogy minden forradalmi erő tömörüljön még szorosabb egységbe az imperia­lizmus ellen, a nemzeti fü'el­lenségért. a szocializmusé'i ver At harcban." Igen. az élet követeli. E követelést meg lehet kerülni. ki lehet térni előle — ideig-óráig! — Az emberiség holnapiát az a pártosság határozza meg, amelyet a tudományos felisme­rés, napjaink eseményeinek helyes elemzése, egyszersmind a jövöbelá- tás, a népekért, az emberiség hol­napjáért érzett mély felelősség éltet. Az is kétségtelen azonban, hogy egy-egy területen nem kecsegtethet sok sikerrel ez a harc. ha a hűvös tárgyilagosság, a s/.envtelenség. a nagyképű Józanság arisztokratikus filozófiája hódítani képes. Ha hatá­sára gyökeret ver az apolitikus kö­zöny. vagy — ami még rosszabb — a „carpe diem", a „csqk egy nap a világ" hamis, ostoba szemlélete. Az imperializmus bénító, demobilizáló céljait szolgáló nyugati eszmei irány­zatok éppen ezt a mérgező levegőt árasztják. A pártos szenvedély és a helyesen értelmezett felelősségtudat azt is követeli, hogy türelmes szóval, a nemzetközi élet és a hazai fejlődés eredményeinek és biztató távlatai­nak bemutatásával eloszlassuk a kö­zöny. a hűvös objektivitás, a félre- húzódás ködét. Cgy érdekes regény tanulságai­*■ ból indultunk el. és most hadd hívjuk még tanúul a magyar polgári líra egyik kiemelkedő egyéniségét, Babits Mihályt, aki élete vége felé. a fasizmus előretörésének és az el- embcrtelenedésnek szörnyű vihará­ban látta be a közöny, az elfordulás, az ..elefántcsonttorony" álláspontjá­nak tarthatatlanságát. Ekkor már azt hirdette, mindmáig tartó érvé­nyességgel: „mert vétkesek közt cin­kos. aki néma". Abban a hatalmas harcban, ame­lyet a Moszkvai Nyilatkozat és Ki­áltvány erögyarapító hatására még nagyobb lendülettel folytatunk a népek szabadságáért és az emberiség békéjéért — senki se maradhat szót­an- Az elbúvás, a hűvös objektivi­tás, a közöny számára nincs többé sziget. Minden szigetbe belecsaphat a villám!... A pártosság, a felelősségtudat. — ma méginkább, mint valaha, az em­berség próbája. Mindannyiunkat felemel, életünk­nek szép értelmet ad. Csakis ez adhat értelmet! Sárközi Andor TÖRŐDÉS Volt időszak, " ^ cét ismertünk, ez pedig a mennyiség volt. Pontosabban szólva többet nem nagyon használtunk. Már elöljárójá­ban szeretném az összes várható félreértéseket eloszlatni és kijelen­tem: vallom, hogy a termelés — és növekedése — minden fejlődés fel­tétele. Azonban a termelés nem ön­célú valami; a társadalmi tevékeny­ség legfontosabb része. emberek végzik. Rossz dolog volt tehát, ami­kor a termeléstől nem láttuk az em­bert Az emberekkel való elvtársias törődós nagy hatással van az alkotó munkára is. Csak Miskolcon több mint hatezer ember lakik munkásszállásokon, akik Heves. Hajdú és Szabolcs me­gyéből jötlek dolgozni. A gyárban és a városban rengeteg új hatás éri őket. Gyakran lehet látni a szálló!; szobáiban vitatkozókat, de akad köz­tük. aki ágya szélén ülve merer g. fejét kezébe temetve gondolkozik hogy hogyan is lesz ...? Be tud-e majd illeszkedni az új környezetbe? A falu is. a gyári munka is más. Emellett nz életmódban Is nagy a különbség. A gyárnak megvan a ma­ga varázsa, hatása alá keríti azt. aki megismeri, de ez a folyamat esetleg hosszadalmas lehet, ha nem rövidít­jük le.^Segitsünk ezeknek az embe­reknek jó szóval, felvilágosító mun­kával. Közülük kapja a munkásosz­tály az utánpótlási, ez az a tartalék, amely holnap a törzsgárdához fog tartozni. Amiatt is nagyon helytelen elhanyagolásuk, mert még nagyon szoros kapcsolatban vannak a falu­val. Nehéz lenne megmondani, hogy csak a miskolci harminc szállásról hány faluba mentek haza családjuk­hoz most az ünnepekre ezek a dol­gozók. Nem közömbös számunkra, hogy ott hogyan vélekednek külön­böző kérdésekről. A vállalatok nagyon különbözőek aszerint. hogy hogyan törődnek munkásaikkal. A Borsod megyei Építőipari Vállalat munkásszállásán jól érzik magukat az emberek. A hatalmas szállás tiszta, rendes, ba­rátságos. Minden szobában vezeté­kes rádió van. televíziót nézhetnek az ottlakók. van sakk. dominó, ping­pongasztal. könyvtár. Havonként tart a TIT ismeretterjesztő előadást Hasonló a helyzet a Nagymiskolci Állami Gazdaság repülőtéri üzem­egységének. a Kohászati Alapanyag­ellátó Vállalat munkásszállóján és a Tűzálló Anyaggyár női szállásán is. Azonban nem lehet ezt még min­den egyes munkásszállásról elmon­dani. Nagyon sok hirdetés olvasható, amelyekből kitűnik, hogy a gyárak, üzemek dolgozókat keresnek felvé­telre. Jó látni ezeket a hirdetéseket, mert mind egy-egy dokumentum an­nak bizonyítására, milyen nagyot változott a világ nálunk is. A mun- kaerófelesleget felváltotta a munka­erő-hiány. Ez a téma önálló cikket, vagy cikkeket érdemelne, most azon­ban csak azt a vonatkozását akarom megemlíteni, hogy a jelentkezők már nemcsak a ..juttatásokat” nézik, ha­nem azt is. hogy mit kapnak „azon felül”. Vagyis milyen a bánásmód, hogyan gondoskodnak a dolgozókról az egyes vállalatoknál. Végül is akarva, akaratlanul, kialakul egy verseny ebben is. nemcsak a tervek Könyvespolc Szerencsés történetek Huszonegy vidám, vagy kevésbé vidám, de szerencsésen végződő, rö­vidke történetet mond el legújabb kötetében a közkedvelt írónő. Köte­tének bevezetőjében elmondja ma­gáról, hogy nem szereti a tragikus­végű, borzalmakkal teli történeteket, optimista, derűs írásokra vágyik, vaskos humorra, szerencsés fordula­tokra, Jókedvre. Ezért egy nyári üdülés 21 estéjét használja fel arra. hogy 21 történetet önmagának el­mondjon, illetve leírva az olvasónak átadjon. Valóban optimizmus, derű sugár­zik a 21 történet mindegyikéből. Nem mondhatjuk, hogy nagyigényű mű ez a kötet. Csupán néhány derűs percet akar a szerző egy-egy novel­lával szerezni az olvasónak és úgy érezzük, ez maradéktalanul sikerül is. Ügy hatnak ezek az írások az olvasóra, mint egy-egy pohár friss, igazán jó üdítőital. Egynémelyike talán túlzottan könnyű Is, szinte nem is akar semmit mondani, csak éppen nem akar kihagyni egy törté- netecskét sem, egyetlen alkalmat sem a szerző, amelynek elbeszélésé­vel alkalom kínálkozhat a derűkel­tésre. A 21 történet között sok Ismerős­Fehér Klára novelláskötete sei találkoztunk. Részben a szerző különböző helyeken megjelent no­velláiból ismerjük azokat, részben pedig A tenger című nagyszabású regényének egyes mozzanatait vél­tük felismerni bennük. Mindez azon­ban nem csökkenti a közölt írások értékét, így együttesen, üde csokorba foglalva roppant élvezetesek, olvas­mányosak. Az írások mindegyike a szerző életélményeiből fakad. Döntő több­ségében a múltban játszódik. A má­sik. kisebbik felében, amely a fel- szabadulás utáni időket idézi, a sok­rétű újságírói, írói és társadalmi munkával foglalkozó szerző élete bontakozik ki sokszínűén. Kár, hogy Fehér Klára, aki Á ten­ger megírásával és több más művé­vel igen magas mércét állított fel önmagának, a Szerencsés történetek kötet összeállításánál nem ragaszko­dott szigorúan semmiféle szerkesz­tési elvhez. Túlzottan szabadon ér­telmezte azt az önmaga állította cél­kitűzést. hogy csak derűt keltsen, így a kötetében felsorakoztatott tör- ténetecskéknél — habár ő szerepel mindegyikben — nem elég gondosan ügyelt a kronológiai sorrendre és nem volt szíve elhagyni az olyan kevesetmondó hlstóriácskát sem, mint a tizenharmadikként közölt, A farkas című karcolat. A kis kötet az említett fogyaté­kosságai ellenére is eléri a szerző által kitűzött célt: akár egy ültünk­ben, akár részletekben végigolvas­suk, néhány derűs órát szerez. Olyan derűs órákat, amelyekre szívesen emlékezünk vissza később is. Fehér Klára áradó humora, könnyed, ma­gát szinte olvastató — mondhatni csevegő —• stílusa, a minden írása-, ból és egész lényéből áradó derűs optimizmusa ezúttal sem tévesztett célt. (benedek) ; Szovjet-jugoszláv kulturális együttműködés Mint a Tanjug hírügynökség közli,] december 19-től 23-ig Belgrádban'. jugoszláv—szovjet tárgyalások foly­tak a két ország kulturális és tudó-', mányos együttműködéséről. A tárgyalások eredményeként alá-', írták a szovjet—jugoszláv kulturális! és tudományos együttműködés 1961.', évi tervét, valamint az 1962. éviI együttműködés főbb kérdéseit tar-\ talmazó jegyzőkönyvet. teljesítésében, ezt a „versenyt" pedig „bírni” kelL Népi államunk ^ sít a dolgozók munkafeltételeinek, életkörülményeinek javítására. Nem lehet mindig elfogadni azt az érvet, hogy „nincs rá keret". Igaz, a terme­lés növelésével gyarapszik az ilyen célokra fordított összeg is. de van­nak olyan dolgok, amelyek máris megoldhatók. Ilyen például az egész­ség- és balesetvédelem problémája több iparágban. Az ózdi Kohászati üzemekben is hosszú ideig gyakori volt a baleset és legtöbbször a szen­vedő félt tették felelőssé azért, mert ez bekövetkezett. Komoly erő­feszítések árán azonban elérték, hogy nagy körültekintéssel lecsök­kentették a balesetek számát és nem fogadják el indoklásul, hogy a balesetet szenvedő hibájából történt a baj — egészen ritka kivételtől el­tekintve. Műszakiak. társadalmi szervek és a dolgozók közös összefo­gásával el tudták érni. hogy az em­berek megértik: olyan légkört kell teremteni, amelyben a legfontosabb a dolgozó ember egészsége, védelme. Ki javasolta a Pamutfonodában, hogy vacsorát vásárolhassanak a dolgozók? Nehéz lenne megmondani, de nem is ez a fontos, hanem az. hogy a vezetőség meghallgatta a ja­vaslatot és gondoskodott a „hármá­ét műszak” megkönnyítéséről. Van­nak — különösen máshol dolgozó férfiak —. akik legyintenek, vagy mosolyognak, ha hallják, hogy ugyanebben az üzemben kozmetikai szalont rendeztek be. Pedig nem ne­vetni való ez! Máshol is jó lenne ilyen kozmetika — ha nem is a szó szoros értelmében. Olvastam egy levelet, amelyet Ka­nadából írt egy disszidált fiatalem­ber. Az ünnepekre írta és könnyek­kel sírta tele, mert nem tud haza­jönni. Mit sirat ez a fiú ott a „sza­bad világ" méteres hóval borított erdejében? Édesanyját. Igen. első­sorban öt. De nem azért hozom fel példaként, hiszen feltételezem, hogy ha bárhol él, akármi miatt disszidált is, az édesanyját csak nem felejti el. — Sirat ő mást is. Azt, ami nálunk nagyon sok embernek teljesen kö­zömbös és hétköznapi: a dolgozó em­ber meg becsű1 ősét, ami ott teljesen ismeretlen fogalom. Amit leír, az kö­zel áll a rabszolga-munkához, csak éppen a korbácsot most más helyet­tesít»: büntetések, levonások, bér- csökkentés. elbocsátás. Kedvem len­ne megírni neki. hogy ez évben csu­pán megyénkből 17 ezer munkás töltötte fizetett szabadságát az or­szág legszebb iHnwhen. Csak Bor­sod irrgyébnl töb^/áz munkás rh-nesvrvozom: munkás!) járt kül­földön túristeként. A Bartók Béla Művelődési Ház és az Erkel Ferenc Művelődési Otthon rendszeresen in­dít vonatokat Budapestre, amelyek az Operába és színházakba viszik a diósgyőri gyá-ak. a miskolci üze­mek munkásait. írhatnék neki még nagyon, nagyon sok mindenről, amely azt mutatja, hogy mióta ő el­hagyta az onzáeot nagyon sok te- k'n*etben jobban állunk, mint az­előtt Olyan közszellem amely megköveteli az emberekkel való elvtársi törődést. Lakógyűlésen vettem részt a napokban, egy hét­emeletes toronyházban. Az egyik lakó felszólalásában javasolta, hogy csináljanak a földszintre, a bejárat mellé olyan levélszekrényt, amelybe a postás mindenkinek a levelét, vagy a postán érkezett küldeményét el tudja helyezni, hogy ne kelljen naponta hét emeletet végigjárni. A javasoló: orvos, aki nem is ismeri a postást, neki semmilyen érdeke nem fűződik ennek a javaslatnak a meg­oldásához. Azt gondolhatná valaki, hogy a lakók közömbösen fogadták ezt a javaslatot. Nem. nem így tör­tént. Mindenki egyetértett vele, lel­kesen támogatta megoldását. Tehát nemcsak a vezetők szívügye — akik­nek „hivatalból" feladatuk az em­berekről való gondoskodás —, ha­nem mindenkié. Sok élményben volt részem ez év­ben is a munka során. A legkedve­sebbek között emlékszem vissza ar­ra. amikor a DIMAVAG-ban búcsúz­tatták az idős, nyugdíjba menő dol­gozókat. Vajon ígv történt ez máshol is? Nincs valamiféle bürokrácia eb­ben? Azt mondhatja valaki: „Miért fontos ez? Régen is úgy volt, hogy aki nem bírta, az kiesett" Most azonban nem így van. Mert holnap a mai fiatal is eléri ezt a kort s neki sem lehet közömbös, hogy gondos­kodnak-e majd róla, tagja marad-e majd a közösségnek. Hálás dole, dolgaival, az életkörülményeik javí­tásával való törődés. És még nagyon sok a kiaknázatlan tartalék. Akik vonakodnak ettől a munkától, gon­doljanak arra. hogy szervesen hozzá­tartozik a termeléshez, közvetve vagy közvetlenül azt seaít! ero. Déri Ernő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents