Észak-Magyarország, 1960. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-03 / 285. szám

Több fiatal szakmunkásra, több fiatal mérnökre van szükség! A KISZ megyei küldöttértekezlet vitájából .Diósgyőr" Miskolc évfordulója ségnek és a küldöttértekezlet min­den résztvevőjének — fejezte be hozzászólását Christian Echard elv- társ. Kilián József elvtárs hozzászólása — örömmel tettem eleget ama megbízatásnak, hogy részt vegyek; Borsod megye kommunista ifjúságá­nak küldöttértekezletén — kezdte felszólalását Kilián elvtárs. a? MSZMP Központi Bizottságának tagja, az építésügyi miniszter első helyettese. Beszédében elemezte, milyen ha­talmas fejlődésen ment át 15 esz­tendő alatt Borsod megye ipara, me­zőgazdasága. Elismerését fejezte ki a megye ifjúságának az építésben, a fejlesztésben végzett nagyszerű, munkájáért, a KISZ-szervezeteknek: az elmúlt három és félévben elért: sikereiért. — A második ötéves terv sok szép: feladatot tűz a magyar dolgozó nén, ifjúságunk elé — mondotta Kilián elvtárs. Ezzel kapcsolatban beszélt a szakmunkásképzés fontosságáról, a fiatal szakemberek, mérnökök fele­lősségéről. Legfontosabb feladatként az állandó tanulást, a továbbképzést és ezek birtokában az eredménye­sebb munkát várja pártunk és egész népünk az Ifjúságtól. Ha ezt a KISZ vezetésével megvalósítja az ifjúság, a borsodi fiatalság, akkor olyan eredményeket érhetünk el. vagy még jobbakat, mint a hároméves terv időszakában. Papp Károly elvtárs felszólalása Papp elvtárs sokoldalúan foglalko­zott az ifjúság problémáival. Első­sorban is arról szólt, hogy az ellen­forradalom előtt és után is sok igaz­talan rágalom érte a fiatalságot. Ez • azonban — éppen az eredmények mutatják —, nem vonatkozott és vonatkozik if júságunk többségére. A fiatalság, többek között a borsodi fiúk és lányok túlnyomó többsége, becsületesen kivette részét a mun­kából. Jelentős fejlődést ért el a mantizmus-leninizmu8 eszméjének elsajátításában. Nem helyes tehát, ha egyesek lemondóan beszélnek fi­atalságunkról. Természetesen hiá­nyosságok még vannak. — Nehézségek vannak abban, hogy kevés a fiatal bányamérnök, gépészmérnök, szakmunkás — mon­dotta Papp elvtárs. Ezen kell változ­tatnunk. Elsősorban itt Borsodban, ahol az ötéves tervben számos ipari, elsősorban vegyipari létesítmény épül. De a falun Is, ahol meg kell oldanunk a mezőgazdaság szocialista átszervezését, a terméshozam növe­lését Papp elvtárs beszélt arról, hogy e munkában komoly segítsé­get vár a párt és elsősorban a fiatal­ság a pedagógusoktól és természete­sen a KISZ-szervezetektől. Ehhez a munkához, a még szebb eredményekhez kívánt a megyei pártbizottság nevében sok sikert a borsodi fiataloknak, a KlSZ-szerve- zeteknek. Csak másfél órával... dósük. mert a kapitalista országok­ban nő a munkanélküliség, gya­rapszik a milliárdosok vagyona. Lehet, hogy van, ami náluk még jobb. Esetleg az ő városaik szeb­bek. Ml tizenhat év alatt megmu­tattuk, mire képes e város lakos­sága, mint szocializmust építő tár­sadalmunk része. Elég rámutatni, hogy 1955-ben még alig több mint 9 millió forint volt a város évi költségvetése, az 1961-es évben pe­dig a tervek szerint már 375 mil­lió forintot tesz ki. Biztos, hogy jobb lenne 1945-höz hasonlítani 1961-et, de ez a párhuzam Is na­gyon szemléltető. Mindenki szereti szülővárosát, lakóhelyét. Nagyon jó dolog a pat­riotizmus, a miskolciaknak pedig minden okuk meg van rá, hogy szeressék városukat, mely erősödő, növekvő szocialista hazánk ipari fellegvára. Munkásváros, mely lel­kesítő forradalmi hagyományokkal rendelkezik. Egyformán hozzátar­tozik a Sötétkapu és a vasgyár, Ta- polea-fürdő és az egyetem. A város 1944 decembere óta megnőtt, átala­kult. Aki ezelőtt járt Miskolcon, nem Is ismerne rá. Van még sok megoldásra váró feladat is természetesen. Ha igaz az, hogy most már tömeges a felemelkedés — mert igaz —, ez nem jelenti, hogy nincsenek egye­seknek gondjaik, problémáik. Van­nak még elavult, rossz lakások, sáros utak, egyes helyeken zsúfol­tak- a tantermek. Azonban az a város, amely óriáskohót és új gyá­rakat épített, népi államunk gon­doskodása folytán új lakótelepeket emelt a rétek, szántóföldek helyén, egyetemet és kórházvárost épített, legyőzi a még meglévő nehézsége­ket is. Mindezek miatt hálával gondo­lunk azokra a szovjet emberekre, akik tizenhat évvel ezelőtt megte­remtették mindennek a feltételét és kegyelettel őrizzük a hősök em­lékét. akik városunkért a legdrá­gábbat: életüket adták. D ármelyik kapun érkezik vala­ü ki a városba, hatalmas ará­nyú fejlődéssel találkozik. A se­lyemréti városrész, a Kilián lakó­telep, a Malinovszkij utcai bérhá­zak, a Szentpéteri-kapuban lévő kórházváros, vagy az egyetem mind azt bizonyítja, hogy Miskolc szépül, nő. fejlődik. Egy város éle­tében tizenhat év nem számít hosz- szú Időnek, mégis Mickolc felsza­badulása óta óriási léptekkel ha­ladt előre. A fejlődést természetesen nem csupán a lakóházak számával lehet mérni, de az idegennek ez az első szembeszökő dolog. A felszabadu­lást megelőző évtizedek összesen nem hoztak annyi eredményt és fejlődést, mint ez a rövid tizenhat év. Egyeseknek esetleg akkor is meg volt a lehetőségük, hogy ki­emelkedjenek a nincstelen prolc- társorból, vagy mások kiuzsorázása által jól él jenek, most azonban a dolgozók tömegei emelkednek nap­ról napra a jólét magasabb szint­jére. Ezt tette lehetővé a felszaba­Hazánk és Miskolc felszabadulá­sát lehet méltatni sokféle szem­pontból. A munkásosztályé lett a hatalom, megszűnt a kizsákmányo­lás, óriási sikereket értünk cl a munkában, sok minden énül —, hogy csak néhány nagyon lényeges dolgot említsünk. Ezek közül egyik is. másik is érint embereket, azon­ban ami minden ember életében meghatározó erővel bír: lehetősé­günk van dolgozni és a jólvégzett munkát megbecsülik. A kettőt nem lehet egymástól elválasztani. Aki úgy akar jól élni. hogy nem dol­gozik. az nem becsületes ember és társadalmunk kiközösíti. A tőkések mindenféle machiná­ciókkal. statisztikákkal, összeha­sonlításokkal próbálják bizonyí­tani, hogy rendszerük jó. Nem átalják hangoztatni, hogy nő a munkások életszínvonala, sőt a munkások részvényesekké válnak. Csakhogy hiába minden mesterke­Kemence-korszerüsítéssel javítják a diósgyőri hengermű anyagellátását majd. Az átépítéssel egyidejűleg a kemencét automatikus berendezé­sekkel látják el. Így például a leve­gő és gáz arányát, valamint témyo- másának szabályozását önműködően oldják meg. Az átépítési munkákat már megkezdték és azt a tervek szerint a jövő év első negyedében fe­jezik be. Az átépítés eredményeként a durvahengermű blokksorának me­leg anyaggal való ellátása több mint tizenöt százalékkal emelkedik majd. A jövő évben az ideinél lényege­sen nagyobb feladat hárul a Lenin Kohászati Művek hengerészeire. Ezért a fokozódó követelmény telje­sítésének elősegítésére a durvahen­germű 1-es számú mélykemencé jé­gnek bővítését és korszerűsítését ha­tározták el. A bővítés alkalmával a kemence eddigi befogadóképességét kétszeresére növelik. így abban egy­szerre az eddigi huszonnégy helyett negyvennyolc öntecset izzíthatnak Szakkönyvtárakat alapítanak az edelényi járás tsz-ei nyésztés, gyümölcs- zöldségtermelés iránt. Ez bizonyítja, hogy eddig már több mint ezer tsz-tag szerzett ezüst- kalászos oklevelet, s mintegy más­félezer tagja van a különböző me­zőgazdasági szakköröknek, kísérleti csoportoknak. . A tsz-tagok megnövekedett tudás- iszomja indította arra az edelényi 'lsz-ek többségét, hogy saját szak­ikönyvtárat létesítsen. Eddig ugyanis f a járási könyvtárból kölcsönözték ki )az őket érdeklő szakkönyveket. Sok- iszor előfordult azonban, hogy egy- legy könyvet nem tudtak beszerezni. ' Az edelényi járásban a tsz-fejlesztési falapból 18 alakított most 20—70 kö- \ tetes szakkönyvtárat. A könyvtárban kelsősorban a hegyvidéki tájra jel­elemző sajátos növénytermelési, ál- [ lattenyésztési, zöldség- és gyümölcs- termelési szakkönyveket gyűjtötték Rosszé. A könyvtárak létesítésére több )mint félmillió forintot fordítottak. ) Újításokból | 2.8 millió forint ! megtakarítás I Az Északmagyarországi Aramszol- | gáltató Vállalatnál az idén nagy­imértékben fejlődött az újítómozga- Tlom. Ezt bizonyítja, hogy az ebben fáz évben eddig bevezetett mintegy | másfélszáz javaslat révén kétmillió á nyolcszázezer forint megtakarítás ♦ származott. Ez az összeg csaknem I kétszerese a tavaly elért eredmény­inek. Az újítói munka javulását ♦ nagyban elősegítette, hogy a be­lnyújtott javaslatok elbírálását meg­gyorsították. a feladatterveket kü- Ilönböző összejöveteleken többször is ▼ ismertették, ankétokon beszélték ♦ meg. A vállalat mind a tizenkilenc £ üzemvezetősége műszaki dolgozókat, ♦ tapasztalt szakembereket jelölt ki az i újítások bevezetésének támogatá- Tsára. A nagyüzemi közös gazdálkodás révén több lett a tsz-parasztok sza­badideje. A nagyüzemi gazdálkodás új formái, a többféle gazdálkodási ág pedig növelte szakmai érdeklődé­süket az új agrotechnika, az állatte­Néhány Ipari Özemnél már így számolnak, i Belátták, hogy a vasúti kocsik, a mozdonyok { hosszú „vendéglátása” nem kifizetődő dolog, mind- t annyiunk pénzét emészti. A berentei szénosztá- . lyozónál az év elején a vasúti mozdonyok na- ponta 4—5 órát várakoztak tétlenül. Mcst már { csak másfél-két óra a várakozási idő. Még ez is 1 sok, de mint a híradások jelzik, tovább akarják ( csökkenteni. A vasutasok elismerőleg nyilatkoznak a nyék- , ládházi kavicsbányáról. Ott úgyszólván egy percig sem állnak a vasúti kocsik tétlenül, üresen. A * vasút gondjait enyhíteni akarván, azt kérték, « hogy vasárnap is állítsanak be számukra üres . vonatokat. Teljesedett kérésük, több kavicsot tud- , nak elszállítani. Nem fukarkodnak tehát a vasár­napi pihenőidő feláldozásával. Ilyen példa sajnos kevés akad. Október 2-án ' például 2600. Október 9-én 1100 kocsi állt üresen a különböző üzemeknél, s vasúti állomásokon, várva, hogy esetleg hétfőn délben megrakják őket. Mérhetetlen pazarlás ez, sok kárt jelent népgazdaságunknak. Alig egy hónap, s új esztendőt kezdünk. Az utolsó hetükben még inkább növekednek a vasút feladatai. Az utolsó percékben elkészített gépeket szinte repülő sebességgel küldené az ipar a meg­rendelőkhöz. A szén utoLsó tízezer -tonnái Is most kerülnék az erőmüvekbe, a lakossághoz. Nehéz lesz. de megbirkóznak a feladattal derék vasutasaink. SEGÍTSÜNK NEKIK feladataik megoldásá­ban. Az eredményekben mindannyian osztozunk. Nem lehet közömbös sem a bányász, sem a mező- gazdasági dolgózók számára, hogy a népgazdaság éves mérlegében millió® vagy milliárdos túltelic- cftésék lesznek. A meggyorsított kocsifordulók sovány forintocskákat jelentenek. De ezek mil­liókká duzzadhatnak, ha mindannyian ezt akar­juk. Márpedig ezt akarjuk. Pásztory Alajos ddk sdkat tesznek azért, hogy mihamarabb az éléstárakban legyen az Alföld, a borsodi mező- gazdasági vidék évi termése. De talán még ennél is nagyobb feladat a vasutasok számára, hogy mi­előbb érc- és keftszhegyek tornyosuljanak a kohá­szati üzemekben, hogy mielőbb elhagyják a gyá­raikat az exportra induló, a világ minden tájára eljutó ipari termékek. MIND ANNYIUNK KÖZÖS GONDJA, hogy mielőbb befejeződjék az őszi munka a vasútnál is. Segíthetünk-e ebben? Igen. Manapság is gyak­ran bírálják az Ipari üzemeket, mert késve rak­ják meg a vasúti vagonokat, vagy késve adják vissza a kiürített kocsikat. A bányaüzemek a hét közepetáján mindig könyörögnék, adjon a vasút több kocsit. A hét végére és a következő hét ele­jére ezek a panaszok elfogynak. A vasúti kocsik üresen állnak, várják, hogy szombat estétől hót: délig valakinek eszébe jusson: jó lenne útjára bo­csátani a vasúti sínpárok vándorát, a vasúti ko­csit. De nem nagyon jutott eszébe még az sem néhány bányász műszaki vezetőnek, hogy szám­adást végezzen. Kinek, s milyen kárt okoz azzal, ha vesztegelni hagyja a vasúti kocsit. Próbáljuk pótolni az elmulasztott számadást. Mint már említettük, 1,75, 1,77 nap alatt fordul meg egy vasúti kocsi a megrakástól megrakásig. Ha csupán 7 század százalékkal csökkentenénk a kocsifordulók idejét, havonta mintegy 3400 vasúti kocsit adnánk a szállításokhoz anélkül, hogy ez egy fillérbe is kerülne népgazdaságunknak. Lehe­tetlen talán a 7 század százalékos kocsiforduló csökkentés? Nem. Mindössze 98 percről van szó. Nem napcflckal kell megrövidíteni a kocsifordulók idejét, hanem röpke másfél órával! S máris min­den beruházási igény nélkül havonta maidnem három és félezer vasúti kocsival szaporítjuk a MÁV kocsiállományát VALÓSZÍNŰ: HOSSZÜ LESZ AZ ŐSZ ... — vélték nagyapáink, ha valamilyen különös termé­szeti jelenségre figyeltek fel. A fenti megállapí­tás ma is sokszor elhangzik, dg nem feltételes módban, alaptalanul. Mert ugyan ki. ne venné biztosra az ősz terebélyesedését a szántóföldeken tornyosuló répahegyekből, a gyárakban az el­szállításra váró karcsú gépekből, a véget nem érő idomacél szálakból. Ebben az évben még a de­cember is az őszi hónapok közé sorol. Szeptem­ber, október, november nem volt elegendő ahhoz, hogy a vasút megbirkózzék az őszi csúcsforga­lommal. Nem azért, mintha a MÁV dolgozói lus­tálkodtak volna, hanem azért mert a gyárak, a földek kétkezi munkásai a szokottnál is jobban szorgoskodtak... A vasút fényes sínszálain soha nem zakatol­tak még olyan frissen a vonatkerekek, mint mos­tanság. A tehervonatok, amelyek az utasok sze­mében csak vonulgató kocsisorok voltak eddig, most a gyorsvonattal is versenyre kelnek, mintha évtizedekkel megelőzték volna a technikát és tűz- kazánjaikban az apró szikrák helyett atommagok pattognának. Egy évvel ezelőtt már csak a statisztikusok emlékezetében élt az őszi csúcsforgalom. Az el­múlt évben még azt jegyezték fel. hogy szeptem­berben 1,88. Októberben pedig 1,81 nap kellett ahhoz, hogy egy-egy vasúti kocsi megrakva ismét a szállítás vérkeringésébe kerüljön. Hol tartunk még 1960 végeredményeitől, s máris módosult a két szám. mert 1,75, illetve 1,77 nap kell egy-egy vasúti kocsi újbóli megrak ásóhoz. Tavaly még nem remélték volna, hogy ebben az esztendőben, különösen az őszi megterhelt hónanckban, 120 ezer kocsi továbbítsa rendeltetési helyére a gyá­rakból. a földekről a munka gyümölcseit Elégedettek-e a szállítás közkatonái? S van-e Joguk f»z elégedettségre? Mindkét kérdésre csak nemm válaszolhatunk. Az őszi csúcsforgalom győzelmi torának megölése még Igen korai volna. Százezer tonnák várnak még elszállításra. Temér­rendszeres szakmai képzése, a kor­szerű technika elsajátítása. — Vegyük jobban Igénybe mind az üzemekben, mind falun a fiatal műszaki értelmiség segítségét, köz­reműködését. A KISZ-aktivisták, a KISZ-szervezetek politikai tömeg­munkájának javításával még inkább elősegíthetjük a párt politikájának valóraváltását, dolgozó népünk fel- emelkedését — mondotta Balogh elvtárs és ehhez a munkához sok si­kert kívánt Borsod megye fiatalságé­nak. Christian Echard elvtirs üdvözli beszéde A DÍVSZ hazánkban dolgozó 16- titkárának szavait nagy tetszéssel, szeretettel hallgatta a küldöttérte­kezlet minden résztvevője. Christian Echard örömét fejezte ki, hogy részt vehet a borsodi fiatalok e nagyszerű tanácskozásán. A köszönet hangján szólt arról a nagy segítségről, melyet a DÍVSZ munkájához a magyar kor­mány. pártunk, egész népünk nyújt. — Nagyra értékeljük a magyar né­pet. a magyar ifjúságot — mondotta Echard elvtárs. — A ti lelkes mun­kátok a békéért és az új. szocialista Magyarország építéséért örömet és lelkesedést vált ki belőlünk. Sikerei­tek a mi sikereink is. az egész világ ifjúságának sikerei. Ezek az eredmé­nyek segítik az Ifjúság harcát a bé­kéért. a függetlenségért a gyarmato­sítás ellen, azokban az országokban, ahol a harc igen nehéz körülmények között folyik. A DÍVSZ főtitkára beszélt a világ Ifjúságának nagyszerű eredményei­ről. Kiemelte ' a borsodi fiatalok nagyszerű munkáját. — Nagy sikereket kívánok a Ma­gyar Kommunista Ifjúsági Szövet­A megyei KISZ küldöttértekezlet ésü törtök i tanácskozásán Bialis Jó­zsef elvtárs beszámolója után Koszti Lajos elvtárs, a KISZ megyei reví­ziós bizottságának elnöke'ismertette a küldöttekkel a revíziós bizottság munkáját A két beszámolót vita kö­vette. A vita befejeztével az értekez­let megválasztotta az új megyei KISZ-bizottságot, a revíziós bizott­ságot és a december 16-án kezdődő kongresszus küldötteit A beszámoló feletti vitában töb­bek között felszólalt Balogh István elvtárs, a KISZ Központi Bizottságá­nak titkára, Christian Echard elv­társ, a DÍVSZ főtitkára, Kilián Jó­zsef elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja és Papp Károly elvtárs, a megy« pártbizottság tit­kára. Balogh István elvtárs felszólalása Balogh elvtárs elsősorban méltatta megyénk jelentőségét hazánk gazda­sági életében, s ezzel kapcsolatosan hangsúlyozta a borsodi fiatalok nagy felelősségét. örömmel állapította meg, hogy a felelősségérzetet, az if­júság komoly munkáját és feladata­it nagyszerűen tükrözték mind a be­számoló, mind az elhangzott hozzá­szólások. A KISZ Központi Bizott­sága több vonatkozásban példamuta­tónak látja a Borsod megyei KISZ- szervezetek tevékenységét. Sok érté­kes kezdeményezés fűződik a borso­di kiszisták nevéhez, kiváltképpen a termelés, a termelékenység terüle­tén. A jövőt illetően arra van szük­ség, hogy az értékes kezdeményezé­seket méginkább értékesítsük politi­kailag is. Tovább kell javítani a kiszisták termelési tevékenységét Ennek fontos feltétele a fiatalok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents