Észak-Magyarország, 1960. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-23 / 276. szám
1960. november *3. ESZ AKW AGY A RORSZAG Több özemet bővítenék — jövőre elkészül a keksz- és ostyagyár Kulturális bizottságokat szerveznek a Borsod megyei termelőszövetkezeti községekben A Borsod megyei Tanács művelődésügyi osztálya terve szerint az őszi és téU hónapokban havonta egyszer minden tsz-községben falunapot rendeznek, ahol az időszerű előadások mellett a szövetkezeteket segítő nagyüzemek művészeti csoportjai adnak színvonalas műsort. Ezenkívül a mezőgazdasági osztály 326 tsz- tag részvételével kétéves szabadakadémiát indított, 101 tsz-ben és szocialista községben munkaegységszá- mitási, valamint gépismertető és szakmai tanfolyamot tartanak. A tsz-községek kulturális felemelkedésének biztosítására a művelődésügyi osztály most újabb hasznos kezdeményezést valósit meg. Minden Felnőttek szeretnénk lenni... — A KOMLÓ MELLETTI gesztenyééi lakótelepen vasárnap dr. Or- tutay Gynla. a Hazafias Népfront országos főtitkára felavatta az ország első társadalmi munkával épült munkásklubját. Uj bányászházak mezőgazdasági osztályával közösen — külön kulturális bizottságot alakítanak. Ezek a bizottságok hosszabb időre előre kidolgozzák a községek kulturális tervét, a bemutatásra kerülő műsorokat és meghatározzák, hogy mindig a legszükségesebb helyekre fordítsák a művelődésre előirt beruházásokat. A bizottság munkájáról negyedévenként beszámol a termélőrmcetkezetek tagságának. A kultur'jff bizottságok vvvvvvvvvYyvvvvyvv>ryyvvYyvyyvv><yyyyyyy. *vwvwwwwww> lakab elvtárs mosolyogva sorolta a gazdál- JaKao erviors kopásuk útját álló elképzelések megdőlését. Nem kellett a jószág se. de az elnök ellene szegült a tagság akaratának. Hoztak 50 darab juhot Bizony, megkapta érte az elnök a magáét, úgy össze- káromkodták. mintha nem is az elnökük, hanem a szolgájuk lett volna. Attól féltek, ráfognak fizetni. Nyolcezer forintot fizettek a juhért — s a gyapjáért 10 ezret kaptak, aztán leszerződték, meghizlalták az állatokat — 22 ezer forint haszon ütötte a markukat. S hogy ez is kifizetődőnek bizonyult, a tagság kezdte belátni, hogy az elnök csak jót akar nekik. De amikor 1958 áprilisában megérkezett a 20 darab anyakoca, újra fellángolt az elégedetlenség, olyannyira, hogy az elnök lemondott. A tagság kapott a lemondáson, azon nyomban szentesítették a lemondást — no, végre megszabadulnak attól az elnöktől, aki útját állja a külterjességnók, elképzeléseiknek. De egy hét múlva visszahívták. Győzött a többség higgadt megfontoltsága. „Hátha igaza van az elnöknek, hiszen a juhval is jól jártunk..." És az első ílalás után az egész tagság fellélegzett: van kenyerünk, most már a hozzávalót is megteremtettük — akinek nem volt, jófajta hízóbavalót vihetett haza a tsz-ből. Aztán vettek tehenet is, s a tagság meggyőződéssel törődött bele, hogy állattenyésztés nélkül nem mennének sokra, jó az, ha van a tsz-nek szarvasmarhája, sertése, juha, van miből évközben is pénzelni. László Józsefné, a tsz könyvelője kimutatásokat szedett elő. Miközben az íróasztal fiókjában keresgélt, az elnök elmondotta: — A könyvelő se kellett a tagoknak, „minek ide könyvelő, tudunk mi is számolni". De a bank nem elégedett meg azzal, hogy a tagság ismeri az egyszeregyet, hozzáértő könyvelő közvetítésével volt csak hajlandó felvenni a tsz-szel a pénzügyi kapcsolatokat. Asztalunkra kerültek a 'kimutatások — mit mond a könyvelés, a statisztika a Petőfi Termelőszövetkezet négyesztendős gyarapodásáról? 195 7-ben szegények voftafc. Nos. négy évvel később így fest a statisztika: van 96 darab szarvasmarhájuk. 20 darab nagyon szép anyakocájuk. két tenyészkanjuk, 132 malacuk, lovuk, ameny- nyire szükség van. S mi lett volna, ha az elnök annak idején enged a tagság akaratának, nem töri mpgát az állattenyésztés megteremtésén? Ez a mostani esztendő nagyon nehéz volt. Az állandó esőzéseik miatt 150 ezer forint kiesés mutatkozik a növénytermesztésben. Hova jutottak volna, ha nem tudják pótolni — nem lett volna miből pótolni a kiesést? Terveztek 59 forintot egy munkaegységre — s jó ha 20 forintot oszthattak volna a nagy kiesés és munkaegységhígulás miatt. A tervezett 23 ezer munkaegység kevésnek bizonyult, a kedvezőtlen időjárás megszaporította a tennivalókat, így 7 ezerrel több munkaegységet kellett felhasználniuk — ez 40 forintjával számolva is mintegy 300 ezer forint többlet- kiadást jelent a tsz-nek. Mindezek alapján az áruértékesítési tervüket sem tudták volna teljesíteni. És q termelőszövetkezet megyei viszonylatban is jelentős eredménnyel dicsekedhet: mintegy 25 százalékkal túlteljesítik áruértékesítési tervüket. Minek köszönhetik? — Az állattenyésztésnek, ebből futja a több árura, a növénytermesztésben előállt kiesés pótlására. Eddig eladtak 18 darab tenyészkant, átadtak az állatforgalmi vállalatnak 48 hízottsertést, 97 darab tenyészsüldőt — még átadásra vár 15 tenyészkan és 20 darab hízott bika. Ez a megya8zól Petőfi Termelőszövetkezet gazdagodásának útja. A jó növénytermesztés nem pótolhatja az állattenyésztést. A növénytermesztés ki van téve az időjárás szeszélyeinek, tavasszal még nem tudhatja a gazda, hogy a tavaszi ígéreteket nem dönti-e halomra az időjárás, jöhet aszály, szokatlan esőzések, jégverés. Ettől lényegesen biztosabb az állattenyésztés után várt jövedelem. Itt Is lehetnek kellemetlen meglepetések, de korántsem olyanefle, mint a növénytermesztésben. Fedél van a jószág felett, a betegségek ellen már szinte teljes sikerrel küzdhetünk, s ha hozzáértő, lelkiismeretes emberek gondoskodnak az állatok gondozásáról — s Megy aszón ilyen emberek gondjaira bízták az állatokat —. a várt haszon nem marad el. Takarmányról gondoskodtak, 9 így arról is gondoskodtak, hogy megteremtsék jövő évi jövedelmük alapjait, s ezeket az alapokat gonddal-bajjal, de az elmúlt alig négy esztendő alatt rakták le. Kezdetben csak “f“ eddigieknél nem kevésbé Jelentős statisztika azt mutatja, hogy a megyaszói Petőfi Tsz szemmellátható gyarapodását követte a falu egyre mélyülő érdeklődése. A négy esztendővel ezelőtti nézetek, felületes ítélkezések eltűntek, a tsz vetése meghozta áldott termését, a termelőszövetkezeti 'mozgalomhoz kedvet kapott az egész falu. így fest a Petőfi Tsz tagságának létszámbeli gyarapodása: az 1957-es zárszámadáson még csak az alapító tagok, huszonegy család koccintott a jól végzett munka sikerére, 1958-ban 47-en voltak, tavaly pedig hetvennégy tag ünnepelt — ebben az esztendőben már 128 ember kapja kézhez a zárszámadáson egy esztendei munkájának hasznát. S hogy ez a pénz nem lesz krai- cáros összeg, bizonyság rá. hoev a kedvezőtlen időjárás ellenére Is 45—50 forint között lesz a mervaszól Petőfi Termelőszövetkezetben epv munkaegység értéke. Gulyás Mihály ff ét fiatal — a nyúlánk, szőke 4V Kállai József, meg a tőle valamivel alacsonyabb, tömött, feketehajú Nyitrai Józsi — ácsorog Sajó- szentpéteren a bányairoda előtt. Kállai már féléve dolgozik a II. aknán. Látszik rajta, valami bántja. — Hogy ízlik a bányászélet? — Sehogy. Rossz minden. Ide-oda lökdösik az embert. — És mit tanácsolnak a szülők? — Nincsenek szüleim. Nincs senkim ... — Bánatos, rezignált a hangja. Neki a vájáriskola jelentette az otthont, most a bánya jelentené. A * másik fanyar arccal hallgatja. Szép kis biztatás, ö meg most sodródott ide. Éppen a felvételét intézi. — Márta bányáról jövök — mondja. — Négyen mentünk oda. Somogyi Laci nevére emlékszem még. Már ők sincsenek ott. Somogyi traktorosnak Miért? Mártabányán azt válaszolják, hogy Nyitrai és Somogyi talán két hónappal ezelőtt számolt le. Rossz volt a munkához való viszonyuk^?!) A p erecesi vájártanuló intézetben viszont azt mondják, hogy például Somogyi a legjobbak egyike volt, vörös szakmunkás bizcmyít- ványt kapott, Nyitrai négyes átlaggal végzett, s a vizsgán felnőtt szakmánybán 114,4 százalékot ért el. Azt is mondják róla, igaz, nem nagytermetű fiú, de igen szívós és kitartó. S a . tanulás évei alatt mindkettőnek jó volt a munkához való viszonya. Két- három hónap alatt ennyire megváltoztak volna? Itt valami sántít. Mit mond Nyitrai? — A, nem szívesen fogadtak ott minket Dobáltak ide-oda. Még lapátolni se nagyon hagytak ... Pedig... Nyolcán vagyunk testvérek. Négy kicsi van otthon. Anyám is, én is arra számítottunk. ha felszabadulok, könnyebben megy. Ott nem sikerült. Talán itt — reménykedik. Ilyen bizakodással jött ide Tamás Laci is. Mosf a vasútnál dolgozik. Pedig szereli a szakmáját, szeretne a miskolci bányáknál dolgozni. De ne csak Tamás Laciról beszéljünk — akiről voltaképpen nem is tudjuk, miért ment el. — A Kazincbarcikai Bányaüzem legényszállójában több mint 40 volt vájártanuló lakik, akik a sajószentpéteri III. aknán dolgoznak. Már az első benyomás nyugtalanító. A szobák elhanyagoltak, hidegek. A ßareikai Bányaüzem nem ad szenet, mondván: nem az ő dolgozói, a sajószentpáteriek meg el-el- feledkeznek róluk. A fiatalok — a szomszéd szobá- ból is bejönnek — és ágyakra telepedve körülvesznek, mint valami kisgyűlési előadót. Meg is mondják, örülnek, ha valaki eljön közéjük, mert elhagyatva érzik magukat. Viselkedésük sem olyan, mint azt az ember várná. Kicsit tomposak, kicsit berzenkedők, kiegyensúlyozatlanok és arcukon fiatalos vidámság helyett valami haragos vonás. — Magukat sem engedik a szénfalhoz? — kezdjük a beszélgetést. Dankó Mihály, aki a vizsgán 114,4 százalékot ért el, elhúzza a száját. — Szénen dolgozunk, de szívesebben dolgoznék szállításnál. A múlt hónapban is csak 1400-at kerestem. Kevesebbet, mint vájártanuló koromban. — Mi ennek az oka? — Az a baj — mondja kesernyésen Harcsik István —, hogy dobálnak minket. Minden hónapban más csapathoz osztanak, mire beleszoknánk a csapatba, már megint új emberekkel kerülünk össze. — Azt mondják — jegyezzük meg —maguk csak követelőzni szeretnek, csak. jogokat hangoztatnak, de a kötelességekről valahogy elfeledkeznek. — Mi dolgozni akarunk és keresni — jelenti ki Sváb János. — Hát mi az akadálya? Egymás szavába vágva mondanak el egy érdekes okot. Valahogy ígu fest: — Már vájártanuló korunkban megfigyeltük, hogyan élnek a bányászok. Dolgoztunk a miskolci bányákban. Ott többnyire törzsökös vájárok vannak. Ezek az emberek csak a bányászatból élnek és eszerint rendezik be az életüket. Itt meg vannak vájárok, akik földműveléssel is foglalkoznak és sokszor már fáradtan jönnek be. A fő beszédtémájuk sokszor az, mennyi búza termett, menynyi bor, ásatlan még a répa, és hát nem is törekszenek nagy eredményekre, a kenyér megvan, elég, ha a bánya sóra, borsra valót ad. Mi más munkatempót és más életet képzeltünk el... Rossz a munkahely... Rossz a levegőellátás... A vezetők nem keresnek meg bennünket, hogy megkérdeznék, mi bajunk... Nem ezt Ígérték nekünk. Páran elkísérnek, s arról faggatnak, mi az útja és módja annak, hogy más bányához menjenek át. A sajószentpéteri bánya III. akna fiataljaitól pár méterre laknak a Kazincbarcikai Bányaüzem fiataljai. Pár méter az egész, mégis igen nagy távolság. A bardkai bánya igazgatója nagy szeretettel beszél a volt vájártanulókról, (másként, mini a sajószentpéteriek). valahogy úgy, mm€ az édesgyermekeinkröl szokás. Az 1959-ben végzettek közül — mondja — mintegy harmincán jöttek hozzánk. Néhány kivételé- vei mind itt dolgoznak Herbolyánt Nagybarcán. Nagyon meg vagygk elégedve a munkájukkal és magatartásukkal. Itt van például Golej Ferenc, Balogh Lajos, Takács Zoltán, Farkas Csaba, 115—140 százalékokat érnek el. No, persze, foglalkozunk is velük. Az aknatitkárok, szakszervezeti elnökök felkeresik őket a munkásszállóban, és lehetőleg olyan bányászok mellé osztják őket, akiktől sokat tanulhatnak. És mit mondanak a fiatalok? Kurucz Imrét, alá éppen éjjeles volt, akaratlanul is ■ álmából zavartuk fel. Az egyébként kevés beszédű fiatal csodálkozva húzta fel szemöldökét. amikor a nehézségekről érdeklődtem. — Nincs semmi panaszom — mormogja. — Amikor jöttünk, rendesen fogadtak. Segítenek bennünket. Ha jól dolgozunk, megbecsülnek. Húsz éves vagyok, megkeresem a magam két-, két és félezer forintját, ebből 1200—1500 forintot a szüleimnek adok, a többi meg elég nekem szórakozásra. Hát mi bajom lehetne még? Nem igaz? Vgy másik szobában Balogh La- jóst, a 18 év körüli, középmagas fiút éppen öltözködés; közben találjuk. A városba készül'A szekrény nyitva, első pillantásra látni, hogy van legalább öt öltönye. Balogh csupa kedély, arcáról és tekintetéből derű, megelégedettség, magabiztosság sugárzik. — Nekem nem hozott csalódást a bánya — mondja. — Amikor tavaly idekerültem, először Lovas Lajos frontbrigádjába osztottak be. Az első nap végigméregettek, ugyan, mit akarnak ezek a gyerekek. De amikor látták, hogy megfogjuk a munka nehezebb végét, barátságosak lettek is tanítottak, hogy ezt ne így, hanem úgy és segítettek, ahogy lehetett. — És később? — Átkerültem a Márton ifjúsági brigádba. Nagyon jó ott. Volt. egy vájárom. Szaniszló Sándor. Tudják, egy olyan mozgalmi emberféle. Részt veti tsz-szervezésben és munkásőr is. Sokat átvettem ettől az 'embertől és olyan ember szeretnék lenni, mint a vájárom. Vannak vájárok, ha valami nem sikerül, akkor káromkodnak, így az anyád, úgy az anyád! öt sohasem hallottam káromkodni. Még inkább 6 nyugtatott, ha valami nem sikerült. „Ha nem megy, hát nem megy. Majd máskor jobban sikerül.” Hogyan élek? Sza- niszlón keresztül megkedveltem a mozgalmi munkát. KISZ-ben dolgozom, az italt nem bírom, szeretem a szinházat, mozit, szeretek tánciskolába járni, és hát végeredményben megvan a magam 3—3 és félezer forintja havonta, mit mondjak még? Valahogy igy kellene bánni a fiatalokkal, mint a bardkai bányánál teszik, meg úgy is, mint Alberttele- pen. Igaz, oda kevés vájártanuló érkezett, de ezekből a vájártanulókból alakítottak vájárok irányításával egy frontbrigádot. Megbízták őket egy nehéz feladattal. Ezek közül már többen szocialista brigád tagjai, és Csató Sándor — 19 éves kora ellenére — már vezetövájár. Ormosbányán meg szinte dicsekvésképpen mondják el, hogy öt, év alatt mintegy 150 vájártanuló érkezett, s ebből hét kivételével mind letette a vájárvizsgát. Sokan már családot alapítottak, végleges otthonra találtak. Ilyen ifjú Pogonyl István is, aki most vett egy házat 120 000-ért, (harminc éves részletre). Molnár Ferenc vájártanulóként került ide. továbbtanult, s ma a VI. akna mérnöke. Gerlei Lőrinc, a bánya egyik legjobb föaknásza lett. És lehetne sorolni tovább, menynyi tehetséges embert adtak a vájártanuló intézetek. fis ml az egész lényege? Talán az egyik bányába csak nagyszerű. a másikba pedig csak hibákkal teli fiatalok kerülnek? Nem hinném! Minden fiatalban akad hiba, de tehetség is, képesség is, csak meg kell találni hozzájuk a megfelelő hangot, bánásmódot. Sok függ attól, merre teszik meg az életben az első lépéseket. S a felnőttek soha ne felejtsék el. ahogy nevelik a fiatalokat, olyan felnőtt társadalmat formálnak a jelen és a jövő számára. Csorba Barna Miskolcon megnyílt a II. Országos Vasutas Fotókiállítás Miskolcon, a MÁV Erkel Ferenc Művelődési Otthonában a napokban ünnepélyes keretek között nyitották meg a II. Országos Vasutas Fotókiállítást. A kiállításon az amatőr vasutas fényképészek 150 művészi fényképfelvétele szerepelt. A nagy érdeklődéssel kísért kiállítás november 30-Ig tart nyitva. Megtekinthető mindennap reggel 8 órától 19 óráig. Ünnepi esték a szocialista országok életéről Borsod megyében az elmúlt tíz ; évben 10 művelődési ház és 163 ; művelődési otthon kezdte meg ; munkáját. A dolgozók kulturális ; központjai most új színnel gazda- ; godnak, A proletárintemaciona- ! lizmus ét az igaz hazafiság elmé- ; lyítése érdekében egyre több mű- í velődért otthon határozta el. hogy I ünnepi estéken és előadásokon is- I mertett a szocialista országok éle- l tét. fejlődését, dolgozóinak mun- \ kálót. Ezekre — a kiállításokkal és ; vetítésekkel egybekapcsolt előadá- > sokra — meghívják az illető ország ’ magyarországi nagykövetségének ; tagjait is. Eddig a sátoraljaújhelyi ; művelődési ház és a diósgyőri ; ; Bartók Béla Művelődési Otthon- ; ban a nagykövetségek tagjainak ; részvételével magyar—lengyel, s ; magyar-csehszlovák estet rendez- : | tek igen nagy érdeklődés mellett. ! Most a sátoraljaújhelyiek kínai, < illetve csehszlovák estre, az abaúj- ; szántótok pedig a Szovjetunió. dol• gozólnak életét bemutató baráti ‘ műsorra készülnek. Valamennyi já• rárt művelődért ház vezetősége ‘ programjába állította a szocialista í országok életéről és fejlődéséről ' szóló előadásokat. tesítményen az idén 17 millió forint! értékű munkát végeztek. így a fel-! vonulási épületek mellett.több mint! 2 kilométer út és másfél kilométer! hosszú vasútvonal készült el. Jövőre! kezdik meg a 300 lakásos lakótelep.! valamint az öthajós műhelycsarnok! alapozását. Az új üzemben, amely! 1964-ben kezdi meg munkáját, előre! kifeszített acélhuzal kötegekre, ön-! tött betonból födémpanelt, gerendát* és vasúti talpfát gyártanak majd.J Diósgyőrben ebben az évben már! kilenc millió forint értékű munkát! végeztek t az új keksz- és ostyagyár épít- ? kezésén és az új édesipari léte- * sítményt 1961 harmadik negyed- ♦ évében adják át Az úi gyár öze- t meltetésével biztosítják a diós- i győri asszonyok elhelyezkedését, z Miskolc külterületén a Sajó partján^ az Autóközlekedési Igazgatóság ré-* szére garázsból, szerelő műhelyek-* bői, irodákból és raktárakból álló* központi garázs építése folyik és az* új kombinát 1963-ra készül el. Az* építők itt az idén 11 millió forint! értékű munkát végeztek. A Decem-! bér 4 Drótgyár 4.5 millió forintos* költséggel uj hengerhuzal tárolóosar-* nokkal. irodával, öltöző és mosdóval* valamint munkásszállóval gazdago-* dik. Az építkezést jövőre fejezik# he. A Sajószentpéteri Üveggyárban* már átadták a világos és szeilős* üvegőntődét, s rövidesen elkészül a; mechanikai műhely is. Hejőcsnbán a* írlinkertárolót bővítik. Erenyőbányán« bányafürdő, aknagénház és Iroda létesül. A Miskolci Tejipari Vállalatnál pedig űí épületrészt építenek. A borsodi építők arra törekednek, hocv az elmaradásokat pótolva, az új lakásokat és ipari létesítményeket kiváló minőségben adják át. A Borsod megyei Építőipari Vállalat dolgozói az idén 1117 lakás átadása mellett korszerű, új üzemeket és számos ipari létesítményt is építenek. Ezeknek a munkáknak egy részét még ebben az esztendőben, többségüket azonban csak az elkövetkező években fejezik be. A nagy feladatok elvégzésére jó előre felkészültek a műszaki vezetők. A munkát igyekeztek úgy megszervezni, hogy a megyében szétszórt építkezésekre folyamatosan szállítsák az anyagot és a dolgozók közötti fegyelem megszilárdításával növeljék a munkaidő kihasználását. Ez részben sikerült is. Az év kilenc hónapjában a borsodiak 22 millió forinttal végeztek el több munkát, mint 1959 hasonló időszakában és az igazolatlan műszakmulasztást felére csökkentették. A jónak mondható eredmények mellett azopban anyaghiány, valamint az alvállalkozók szállítási késése miatt csaknem 250 lakást és több ipari létesítményt nem tudtak a szerződésben vállalt határidőre elkészíteni. A nagyarányú lakásépítkezéseken kívül a borsodiak a nyár közepén kezdték meg a felsőzsolcai feszített betonelemgyár építését. A 120 millió forintos beruházással épülő új lé-