Észak-Magyarország, 1960. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-06 / 263. szám

8 ESZAKMAGYARORSZAG ab«r 1 Eg-w kattintás — Budapest r tOVEL- A NAGY ESEMÉNYEK emléke is meg Jakul, s ami tör­téül, az szép lasian hozzánkszelidül, 9 tovább tekintünk előre. A bogácsi emberek is igy vannak a villannyal, mit 1958-ig oly nagy áhítattal s sür­getve vártak. A díszes Jenyő alatt látni olyan boldogságtól piruló gyermek arcokat, mint azon a na­pon a bogácsiakat, amikor a lámpa­szemek kigyulladtak. Már természe­tessé és megszokottá vált itt a vil­lany, a petróleumlámpához szokott kezek könnyen rátalálnak a kapcso­lókra. Nem látni az est sötétjében imbolygó fényű viharlámpásokat. Mint füzér a hajat, úgy hálózzák át az utcákat a lámpasorok. A beton­oszlopoknak még a hírnökét sem lát­ták a faluban, de már többen úgy építették a házakat, hogy a vako­latba beágyazták a vezetékeket. Az emberek hitték és tudták, hogy ez az éltető energia ide is eljut egyszer. Ezt a magabiztosságot és hitet már nem a kortesek öntötték a bogácsi­akba, hanem maga a bontakozó szo­cializmus, mely a falut a városhoz igyekszik közelhozni. Es ha azt mondjuk, hogy egy szá­zadot ugrott itt a történelem, akkor talán nem is túlzóan Ítélkezünk. De lássuk, hogyan is szólt bele az embe­rek életébe az 1958-as változás, mi történt azóta. Mikor a falu szórako­zására gondolunk, önkéntelenül is a zajos kocsma, hegedűt nyekergetö cigány ötlik képzeletünkbe. Áthala­dok a kertészet rendezett udvarán, az irodában melegség, az erdészek szívélyessége fogad. Mikor kifo­gyunk egy percre a beszédből, elhall­gatunk, fülbemászó melódia csendüt, halljuk Beethoven (C-dur) szimfó-\ niájának magasba emelő, örökbecsű dallamait. A rádió a kis asztalkán egész nap szól, hozzánőve az embe­rekhez, mint naphoz a fény. A rádió idehozza a világot, a lottószámok sorsolását akkor tudják meg itt is, amikor a pesti polgár. S hogy ma itt a faluban Kongóról és az ENSZ-ről diskurálnak az emberek ráértükben, ahhoz megint sok köze van a drótok­ban feszülő energiának. K ÉKESI ISTVÁN technikus az­zal is eldicsekedhet, hogy van az erdészetnek egy televíziója. Az antenna ott magasodik a tetőn. Ké­kesi elvtárs gyorsan megerősíti, hogy ez a televízió nemcsak néhány embernek a privilégiuma. Esténként a készülék előtt ott lehet találni a parasztembert, a tanítót, a diákot és rendszeresen vannak vagy harmin­con. Volt már alkalom, amikor több mint százan szorongtak a készülék előtt az olimpia idején. És Kékesi István, aki ismeri itt az embereket, a véleményeket, már távolabbra te­kint. Nagyon jó volna még egy készülék. Es jobb lenne, ha szinkronfilmeket vetítenének. — No, ne értsen félre. Analfabé­tákról nincs szó, csak igen kicsinyek a betűk, s mert néha az adás nem tökéletes, nehéz olvasni. Ezért kel­lene a szinkron. Egy televíziós készülék van a fa­luban. s máris mennyi minden törté­nik. Hogyan alakul, változik az em­berek érdeklődése, s ez az érdeklő­dés másrészt megoszlik a mozi és a televízió között. S ahogy változást, erjedést hozött a villany a művelő­désben, az egészséges világításban, úgy kezd mindinkább bevonulni a gazdasági életbe, könnyítve és ol- csóbbitva a munkát. Az Uj Elet Tsz egyik istállójából már „kiszuperál- ták" a lámpát. Jankó István elnököt szinte állandóan foglalkoztatják a villany nyújtotta lehetőségek. Ilyen közös gazdaság nem is tud­na meglenni villany nélkül. A vilá­gításon kívül már újabb terveket is fundáltak. Állítólag az állatgondo­zók el akarnak szökni, mert olyan sok vizet kell húzniuk a kútból. Egy szivattyú, egy motor mindent meg­oldana. Aztán nagyon kellene már egy molorhajtású, nagyteljesítményű szecskavágó is. Hiába, több mint száz darab marhája van a tsz-nek, Sokat esznek! Most gyenge kukori­cát, tarlóherét, zöldet abrakolnak. Ez így nagyon drága. Ha motorhajtotta szecskavágója lesz a tesz-nek, fel lehet aprítani a szecskát, a kó­rót. keverni lehet egy kis törekkel, s mindjárt felébe kerül a takarmány. — Csak az az egy hiba, hogy az idén elkéstünk a hitelkéréssel — so­rolja bosszúsan az elnök. — Jövőre azonban nem engedjük ki a mar­kunkból a lehetőséget, villamosí­tunk. C AMÍG a TECHNIKUS a film­** ről és egy reléállomásról be­szél, az elnök a jövő lehetőségeit la­tolgatja, addig a háztartásba is mind­inkább helyet kér az elektromosság. Rezsókat, vasalókat melegít, rádió az jóformán minden házban található. Az asszonyok egy része még. eljár a fürdőnél lévő hőforráshoz mosni. többen viszont már áthárítják a munkát a mosógépre. — Én kőműves vagyok, a felesé­gem tsz-tag — újságolja a jólmegter- mett Koczka János —, de már van 165 munkaegysége. Januárig meglesz a 200 is. Azt mondja, mosógépet vesz, én meg ráhagyom. Örülök is neki, kevesebb lesz otthon a „házi ünnep", s könnyebb lesz a munkája. Koczka János is egyike volt azok­nak — tudom meg később —, akik nagyon-nagyon várták a villanyt. Akkoriban még kocsija, lova is volt. Befogott, aztán behajtott Mezőkö­vesdre. elment Kácsra, s hozott vagy öt fuvarra való oszlopot. — Ezer áldása van ennek a vil­lanynak. Nekünk két gyerekünk jár iskolába. Míg nem vezették be a köz­ségbe a villanyt, 4 órakor abba kel­lett hagyni a tanítást. Most 6 órakor is taníthatnak, nem hajtja a sötétség a gyerekeket. Kiss Dezső 62 éves tsz-tag, aki az elsők között gyújtotta fel'a villanyt, igy foglalja össze „véleményét” — Le a kalappal a villany előtt, de még az előtt is, aki ezt szorgalmazta. Kell-e bizonygatni ezek után, mi­lyen erjedést hoz falun a villamosí­tás? Hogy miként alakulnak, for­málódnak hatására az emberek, a környezet? Évtizedeket, talán egy évszázadot lépett Bogács 1958 óta. lerövidültek a kilométerek Bogács és a város között. Egy „kattintás" Budapest, a petróleur .lámpák a lom­tarba kerültek. Az emberek fejében is világosságot gyújtott az elektro­mosság, hogy még jobban lássák ígéretes jövendőjüket. Garami Ernő Tegnap délelőtt átadták rendeltetésének Közép-Európa egyik legkorszerűbb hütőházáf Tegnap délelőtt 11 órakor szerény, de bensőséges ünnepség kereté­ben adták át rendeltetésének a Miskolc határában épült ötemeletes hűtőházat. Az átadó ünnepségen megjelent Prleszol József elvtárs, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára. Kovács Imre elvtárs élelmezésügyi miniszter, dr. Dabrónaki Gyula elvtárs, az élelmezésügyi miniszter első helyettese, a Központi Bizottság tagja, Koval Pál elvtárs, a városi pártbizottság első titkára, dr. Róbert Pál elvtárs, a Hűtőipari Igazgatóság vezetője. Az átadáson beszédet mondott Kovács Imre élelmezésügyi minisz­ter. Átadó beszédében hangsúlyozta, hogy a Miskolci Hűtőipari Vállalat a mezőgazdaság új kultúráját jelenti, mivel a mezőgazdasági termékek tartósítása az ország hatodik (miskolci hűtőházban is lehetségessé válik. Dr. Róbert Pál elmondotta: az új hűtőház felépítéséhez 112 millió forintot adott népgazdaságunk. A hűtőház 6200 tonna gyorsan romló élelmiszer tartósítására és tárolására alkalmas. A jövő tavasszal induló mirelite-üzem évente 1500—2000 tonna gyorsfagyasztott gyümölcsöt, fő zeléket, félkész és készételt gyárt majd. Az ünnepség végén a hüt;' pítkezésében és szerelésében jó mun­kát végzett munkásoknak, műszaki vezetőknek kormány- és miniszteri kitüntetéseket adtak át. A hűtőház főmérnöke a Szocialista munkáért érdemérmet, a tervezésben és építésben élenjárók közül ketten a Mun­ka érdemérem kitüntetést kapták. Ezenkívül kilenc munkást és műszakit tüntettek ki az „Élelmiszeripar kiváló dolgozója" címmel és pénzjuta­lommal. A Miskolci Hütőházban megkezdődött a hűtés, előreláthatólag a hó­nap közepén érkeznek az első hússz állítmányok mélyhűtésre. Minden ember élele **5*5; Ha ügyesen és Jól írják meg, külön- külön tanulságos. A tiéd is, az enyém is, s a Kuruc Mihályé is Bod- roghalmon. Hosszú, eseményekben, fordulatokban gazdag regény. De még befejezetlen mű, mert nagy fe­jezete most kezdődött el annak, 1960 tavaszán. Kuruc Mihály írja saját életével Nekem ebben csak annyi szerepem van, hogy lejegyeztem, rendszerbe foglaltam, amit tegnap­előtt délután a bodroghalmi utcán az eső elől behúzódva egy gépkocsi­ban elmondott. — A boldoguláshoz föld kell — mondtam akkoriban, amikor báró Vécsey cselédje voltam. Föld nélkül senki, semmi az ember. Ha nincs, amin megvesse a lábát, hontalan a nagyvilágban. A föld, az már vala­mi. Akinek egy holdja is van, az már valaki. Ezt én Így láttam. Ha sem­mim sincs, akkor Vécsey báró cse­lédje vagyok. Ha egy hold földem lesz, azon én már a magam gazdája leszek. Tizennyolc éves koromban nősültem és az én hűséges, jó fele­ségem, aki éppen olyan szegény volt mint én, együtt gondolkodott velem: föld kell, föld kell... Legelsősorban is egy borjút vettünk. Majd. ha ez megnő, úgyszintén borjadzik, meg a malacok is megnőnek, azok is sza­porodnak, eladjuk a pataki vásáron, kezdhetünk valamit az árával. Jaj dehát: én édes jó Istenem, addig de sokat kellett dolgozni. Az első télen, már a házasságom után. odébb áll­tam Vécseytől. Keveset fizetett. Újhe­lyen a szőlőkben, meg máshol keres­tem munkát Aztán meg újfent csak vissza Vécseyhez, jobban mondva, a cselédjéhez. Ott hagyta az a járan­dóság! földön a kukoricaszárat. Felé­KURUC MIHÁLY ben levágtam neki térdig érő hóban. Hát látja ... milyen volt ez az élet Még a báró cselédjétől is munkát vállaltam, mert én annyira feltet­tem magamban, hogy boldogulni akarok és nekem föld kell. Másik esztendőben meg is vettem az első darabot. Hát azt a boldogságot, azt a kimondhatatlan örömet én most elmondani nem tudnám. Nem men­tem én kocsmába soha, nem volt ne­kem két öltöny ruhám soha. Min­dig csak dolgoztam, dolgoztam, majd bele szakadtam.. Na, húsz év alatt így Idáig haladtam, hogy itt Bodroghal- mon kilenc hold volt a saját neve­men. Úgy kapartam én azt össze a saját kezemmel, meg a feleségem­mel. Ráment nekem arra a fél éle­tem. Hát persze: az ötödik, a hato­dik holdat már könnyebben vettem, mint az elsőt, amivel elindultam, de uRye addigra már jobban is álltam. A földosztáskor aztán, — mert köz­ben volt nekünk gény, egy lányunk, Iád tagok számához viszonyítva ele­gendő legyen a föld, kiegészítették a kilenc holdat tízre. Ezzel a tíz hold­dal léptem be a termelőszövetkezet­Nézem, nézem kimunkált. agyondolgozott kezét, hallgatom a hangját, határtalan föld- szeretetét. Az a típus, aki lesová­nyodna, búskomorrá válna, sehol helyét nem találná, ha elszakítanák szerelmesétől, a földtől. Az a típus, aki megérzi tél után a levegőben a tavasz kezdetét és aki ibolyanyilás­kor boldog Idegességgel rohan a ha­tárba. Látom szinte, amint lehajol, felmarkol egy íögöt, szétmorzsolja az ujjal közt, babusgatja, eírogatja az új vetést és fohászt rebeg magá­ban. Délben pedig halomra hordja a búzáról levert tavalyi kukoricacsut­kát, tüzet rak belőle, szalonnát csur- dít a hagymás kenyérre és versenyt fütyül a felette libegő pacsirtával. A munka, a föld az éltető ereje. Ta­vasszal három napig leltároztak a földművesszövetkezetnél, de mind csak kifelé nézett az ablakon. Leste az úton poroszkáló szekereket, a ve­tőgépes fogatokat, szinte fullasztot­ta a benti levegő és' a harmadik na­pon lecsapta a ceruzát: — Csinálja más! Én megyek kife­le Nem bírom már tovább. Jól élt. Volt mit aprítani a tejbe. Most, az idén a közös gazdálkodás első esztendejében nem lesz annyi jövedelme, mint tavaly volt. egyéni gazda korában. Megkérdem hát: — Nem sajnálja a tíz holdját? Válasza nyílt és egyenes. A sze­membe néz. úgy felel: — Nem. Pedig, higyje el. én azért a tíz holdért nagyon sokat gürcöl­tem. De nem sajnálom. Cseppet sem. Jövőre majd több lesz. az utána kö­vetkező években még több. Már a vi­lág í"v megyen. Hlcsü oontfD'kodlK, ” te hamuiát és azt mondja újra fe­lém fordulva: — Mikor én tizennyolc éves ko­romban megnősültem, újra szület­tem, mert új életet kezdtem. Most­már ismeri ugye, hogy azután jó húsz évig tartott ez, s az alatt kilenc holdat szereztem. Nahát: tavasszal, amikor beléptem, én úgy tartom, megint újra születtem. Előző életem sem volt könnyű, a mostani kezdés­nél is vannak hibák. Csakhogy! Ak­kor magam gürcöltem húsz évig. Most meg félezren. Együtt. Akkor húsz év kellett, hogy valamire men­jek. Most? Gondolom, öt év alatt már igen messzire eljutunk, ha az emberek együtt is gondolkoznak, egy fejjel, egy szívvel... A múltkor. Jó hónapja a diósgyőri vasgyárban jár­tam. Onnan patronálnak bennünket, elhívtak: nézzük meg, ők hogyan dolgoznak? Rám a vasgyár igen nagy hatással volt. Most először láttam ilyet életemben. Ott minden nagy­szerűen megy: minden ember tudja és végzi a dolgát. így kellene ezt csi­nálni a termelőszövetkezetben is. Azért is mondom, hogy nem sajná­lom a tíz holdamat, mert én ott a vasgyárban is láttam és utána is el­gondolkoztam rajta, hogy milyen n világ folyása. Nekünk visszafele menni nem lehet. Van sok ember itt Bodroghalomban ís, aki menne az iparba inkább, azt mondja keres ott 1500—1600 forintot, és neki így világ a világ. Hát én ezt, ha rajtam áll­na, teljességgel, de teljességgel nem engedném. így nem tudják megbe­csülni a földet. Nem mondom, ne­kem is jól jönne az az 1600 forint készpénz, de én nem mennék. — Mégis, Mihály bácsi, mondja meg igaz lelkére, ha most felaján­lanám magának, hogy jöjjön velem ezzel a gépkocsival és szerzek ma­gának egy állást Sátoraljaújhelyen, eljönne? — Nem! Most nem! öt év múlva igen. Ha majd itt már minden rend­ben lesz. Nézze elvtárs: én reám itt szükség van. Itt születtem, az egész életemet itt éltem le Bodroghalom­ban. Nekem itt Jó s én itt maradok, mert én nekem itt van a hazám, mert én mondom, hogy öt év múlva a bodroghalmi Szabad Föld Tsz olyan tsz lesz, hogy annak párját kell keresni. Mi most mindnyájan újra születtünk, még csak most ta­nulunk járni. De mindennap maga­biztosabban lépünk. Ide csak az kell, hogy minden ember egy fejjel, egy szívvel gondolkozzon és ugyanolyan szorgalommal dolgozzon, mint egyé­ni gazda korában. Mert ezzel még kicsi baj van. Most szemerkél az eső, nem mondom, a talaj is felázott, de azért egyéni korunkban ilyen esőben még vetettünk. Estére eláztunk, de a mag a földben volt. Most is így kellene ezt, hogy belássák, és így is tegyenek az emberek. Én bízok. Már jövőre is jobb lesz. Kimondani, szó­ban kifejezni nem olyan könnyű ezt. Ezt érezni kell. És hinni. Ugye, ért engem? I hite, a meggyőződése késit. Ez ad biztonságot neki is. S hallatlan erőt. Azt mondtam e riport elején. Kuruc Mihály élete egy re­gény. Most írja dolgos hétköznapjai­val, s amit életregénye legújabb fe­jezetéről most visszaadni sikerült — olvashatjuk még nagyon sok ember életében. A Kuruc Mihályok törté­netében, akik újra születtek és fl) fejezeteket diktálnak toliunk alá. Onodvári Miklós és az 1961. február 15-i teljes nap­fogyatkozásról szóló előadásokat is. A csillagászati hét mintájára ren­deztük meg október 16—22-ig a föld­rajzi hetet is. — Az ismeretterjesztő előadások rendezése és szervezése mellett, mi­lyen segítséget nyújt az MSZBT a dolgozóknak, mindennapi munkájuk­hoz? — Működik egy műszaki és egy mezőgazdasági szaktanácsadó bi­zottságunk. Ezeknek célja, hogy mű­szaki és mezőgazdasági területen a legaktuálisabb szakirodalom feldol­gozásával és ismertetésével segítse az ezeken a területeken dolgozókat. Az ő munkájuk alapján rendezhet­jük meg 1961. januárjában ismét a mezőgazdasági napokat, ahol jórészt az általuk lefordított szakirodalom­ból ismertetik a Szovjetunióban a közös gazdaságok üzemszervezésének rendjét, a munkaegységek számítá­sát, alakulását, a nagyüzemesitéssel kapcsolatos állattenyésztést, stb. — Orosz nyelvű oktatás folyik-e az MSZBT szervezésében jelenleg? — Jelenleg 17 tanfolyamunk mű­ködik. Megvallom őszintén, ez bi­zony nem sok. Persze azt is meg kell monda nőm,hogy nem rajtunk és nem az érdeklődőkön múlik, hiszen be­indíthattunk volna 40 tanfolyamot is. Sajnos, annak ellenére, hogy ideje­korán megrendeltük a tankönyveket, a mai napig nem szállították le az Állami Nyomdából Az érdeklődésre jellemző egyébként, hogy létre kel- lett hoznunk egy fordító-brigádot, akik a különböző személyi levelezé­. }ebonVolitásánál segítenek. Kü­lönösen az igy levelezők igényelnék az orosz nyelvoktatást. — A széleskörű levelezéseket nyil­ván a szovjet emberekkel való sze­mélyes találkozások, s az ezekből fa­kadó barátságok hozták létre... — Üey van. /pen sok barátság teremtődött például nemcsak a Szov­jetunióban kintjártak találkozásai­ból. hanem a hazánkban járt szov­jet turistacsoportokkal rendezett összejövetelekből, beszélgetésekből is. Ebben az esztendőben negyven “Uf? popart látogatott el megyénk különböző területére. S ezek a talál­kozások még szorosabbá, még test­vériesebbé fűzték és fűzik a magyar —szovjet barátságot. Radványi Éva — KIBERNETIKAI TANFOLYA­MOT indít az MTESZ borsodi inté­zőbizottsága decemberben. A tíz elő­adásból álló tanfolyamon az elektro­nikus számológépek, s az elektroni­kát felhasználó automatikus beren­dezések építésével, tökéletesítésével, valamint gyakorlati alkalmazásával ismerkednek majd a tanfolyam hall­gatói. Hetenként két órában buda­pesti villamosmérnök szakemberek tartják majd az előadásokat, melyek színhelye az MTESZ székháza lesz. ülünk és beszélgetünk a nagy, sárga íróasztal mellett. Szinte per­cenként villannak elém képek, gon­dolatok, s már-már homályosuló ar­cok. Kiev ... hajnali párába, ködbe búvá város, egyenes, széles, s csupa fás utak. ■ Moszkva ... a Lomono­szov Egyetem felhőket kdreoló tornya, a Vöröstér márvány Mau­zóleuma, tiszteletteljes, megilletö- dött hangulata, a Kreml büszke stí­lusa, a Nagy Színház parázsló bár­sonya, az arany cirádák, obeliszkek között, a Népgazdaság Eredményei­nek Kiállítása. S Leningrád ... az Ermitázs szinte felmérhetetlen gaz­dagsága, a Néva hullámain ringatózó Auróra fedélzete, a Nyevszkij Pros­pekt hömpölygő tömege, s emberek, akik rámmosolyogtak biztatón, segít­séget ajánlón, szeretettel. Szovjet em­berek ... A Magyar-Szovjet Baráti Társa­ság Borsod megyei elnökségének irodahelyiségében ülünk Bonta La- josné elvtárssal, az MSZBT megyei titkárával, s beszélgetünk. Bontáné elvtársnő éppen ezt fejtegeti: — Célunk az. hogy minél jobban megismertessük népünkkel a szovjet embereket, a Szovjetuniót, eredmé­nyeiket. segítsünk okulni tapasztala­taikból, megismertessük megyénk dolgozóit tudományuk gazdagságával, nagy-nagy előrehaladásáxHiL S ezt a célunkat nem csak a betű, s a szó erejével igyekszünk elérni, de azzal is, hogy mind több érdeklődőt se­gítünk kijutni a Szovjetunióba, meg­ismertetni a szovjet emberekkel. — Az idén. 1960-ban mennyien utaztak ki az MSZBT-n keresztül? — Több mint kétszázan. Ez persze jelentősen segítette munkánkat, hi­szen ezek az emberek nemcsak ba­ráti köreiknek mondták el ottani'él­ményeiket, tapasztalataikat, hanem előadásokon, ankétokon is beszámol­tak róla. Ezek az elvtársak -18Q elő­adást tartottak a megyében, a Szov­jetunió-beli élményeikről. — Ismeretterjesztő előadás forrná­— Hogyls mondjam csak... Igen is meg nem is. Mert ezek nemcsak előadások, de beszélgetések is vol­tak a részvevőkkel. Az ismeretter­jesztés nálunk sokrétűbb. Mert pél­dául amellett, hogy rendszeresen is­mertetjük a nemzetközi helyzet .aktu­ális problémáit, rendezünk például irodalmi előadásokat. Nem olyan régen tartottak ilyent á sárospataki MSZBT-aktívisták Gorkijról, Solo- hovról. s meg kell mondanom, hogy nagy sikerrel. Állandóan napirenden van. az űrhajózás, az űrrakéta és a szputnyik is. Ezeket az ' előadásokat annyira igénylik már. hogy október 3—14-ig a TIT-tét közösen csillagá­szati hetet tartottunk. — S szakemberek bevonásával? — Természetesen. A TIT biztosí­totta a szakelőadókat. Igen nagy si­kere volt például a csillagászati hé­ten a Kazincbarcikán megtartott előadásnak, amely Ciolkovszkiról, az űrhajózási elmélet úttörőjéről szólt. Ezen több mint félezren vettek részt. De igen nagy figyelem kisérte a „Földünk és a világegyetem" című „Célunk: minél jobban megismertetni a Szovjetuniót, a szovjet embert.. “ Beszélgetés a MSZBT megyei titkárával

Next

/
Thumbnails
Contents