Észak-Magyarország, 1960. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-13 / 242. szám

Csütörtök, 1960. október 13. A fúróvájár — Szajkó József A rudabányai ércbánya igazgató­** ja — Bics István elvtárs — szívesen beszél a termelési eredmé­nyekről. — Az első félévet 103,3 százalék­kal zártuk. Igaz, hogy júliusban a kedvezőtlen időjárás miatt csak 96,5 százalékot értünk el, de az augusztu­si 103,5-el bepótoltuk. A harmadik negyedévi tervet globálisan 103,15 százalékra teljesítettük. Ezek száraz, rideg adatok. Vajon kik, milyen emberek vannak a szá­zalékok mögött? A nyiltszini bányá­hoz a jólmegiermett üzemvezető kí­sér ki bennünket. Nagyon fáradtnak látszik. — Tegnap reggel óla talpon va­gyok — mondja. — Tegnap este volt egy balesetünk... Egész éjjel vizs­gáltuk a dolgot. Most meg, ha a bá­nyából visszajövök, kezdődik egy tárgyalás, csak késő este kerülők — Dehát mién esinálja ezt? Senki nem kényszeríti, hogy ennyit dolffoz­Csodálkozva vonja fel szemöldö­két. r- Nem. Az élet kívánja Így. Es végeredményben szeretem a bányát. — Milyen emberek az ércbányá­— Közvetlen, melegszívű emberek. Kicsit nyersek, a körülmények te­szik. Előre megmondom, nem szere­tik, ha munkakörben zavarják őket. Munka után izivesen barátkoznak. Közben — t falutól két-három ki­lométernyire rgy kisebb hegyen át­haladva — megérkezünk a „külszíni tölcsérhez". Ijy nevezik a hosszan 'finyúló külszíni fejtést. Erős, diadal­mas zúgás, berrtgés tölti be a leve­gőt, a zúgás mtgsokszorozódva ve­rődik vissza a hözeli, távoli hegyvo­nulatokról. A htgytetön — a mester­séges völgy túhldalán — két exka­vátor harapddja a földet, fürge dömperek forofnak körülötte, hord­ják a hegygeritcen a földet. — Ott a Göfös-brigád dolgozik — int az exkaiútor felé a hozzánk csatlakozó fiatal technikus, Dányi Sándor. — A brigád 34 tagú, nagyon jól dolgozik. Szocialista brigád akar — Napi teljesítményük: 24 óra alatt 2500—SOOO köbméter meddőt szednek le az exkavátorok az alatta húzódó ércről. I eereszkedünk az egyre szélese- dó tölcsérbe. Pár hónapja itt csak kézifejtés volt, most az egyik fejtésen bagger váltotta fel a bányá­szokat és csillék helyett dömperek hordják a kitermelt ércet. A bagger mellett idősebb munkásember áll és felfelé, a szikla oldalán dolgozó tár­sa, Szajkó 'József fúróvájár munká­ját figyeli. — Ez melyik brigád? — kezdjük a beszélgetést. — Ez? A Forgács. 25-en vagyunk. Szocialista brigád akarunk lenni — teszi hozzá. Megtudjuk, Tóth Lajos­nak hívják, kilenc éve dolgozik a bányában. Azelőtt szénbányász volt, idejött vissza. Vissza, mert náluk olyan családi tradicióféle az ércbá­nyászat. — Ércbányász volt a nagyapám, apám is — mondja. — Igaz, abban az időben más volt az ércbányászok élete, mert nyáron csak néha volt munka, inkább télen akadt. Most sohse tudunk eleget termelni. Hatan vagyunk fiútestvérek, ebből hárman itt dolgozunk az érc6ányában. Neki két gyermeke van, az egyik fiú, a másik lány. A fiú szénbányász lett, a lány szénbányászhoz ment fe­leségül. — Hej, jó dolog ez a gépesítés! — mondja. — Mennyivel könnyebb ve­le dolgozni, mint kézzel! A Forgács-brigádban van egy újonc is. Molnár András, dömperve­zető. A 23 éves, fürge fiú igencsak hetykén beszél. — Én pesti vagyok! — jelenti ki némi rátartisággal. — Onnan jöt­tem. — Hogy érzi itt magát? — Elég jól, csak nehéz megszeret­ni Rudabányát Pest után. — Mi a terve? — Ki tudja azt? — vonja meg a vállát. — Lehet, hogy maradok, le­het, hogy megyek. Lehet, hogy meg­szeretem a dömpert, lehet, hogy megutálom. Attól függ... — Hát annyit csak tud, hogy sze­reti-e ezt a munkát, vagy nem sze­reti. — Honnan tudjam? Nálam min­den a hangulattól függ. Az egyik han­gulat, maradok, aztán jön egy má­sik hangulat, s talán odébbállok. fl műszaki fejlesztés központjává fejlődtek laz Ózdvidéki Szénbányászati Tröszt újító-körei A Forgács-brigád bagerre! és Hát ez elén bonyolult válasz és bo­nyolult lelkületű ifjú embert jelle­mez. A technikus megnyugtat, hama- rosan egyenesbe jön a fiú. A brigád szocialista akar lenni, elhatá­rozta, hogy határozott gondolkozású embert formál belőle. — Nehéz lesz. — Volt már ilyen eset. Nézze csak azt az embert — mutat egy piros­sapkás dömpervezetőre. — Ezzel az emberrel is sok baj volt, különösen az ital miatt. A Gőgös-brigád em­bert faragott belőle, és ma ő a döm- peresek vezetője. Rövid időre megállunk egy kézi- fejtésü munkahely alatt. A technikus lehívja a sziklán felfelé kapaszkodó brigádvezetőt, Bobót. A brigádveze­tő gyanakodva pillant le ránk. — Van egy dolog, amitől nagyon félünk. — Na? — Hamarosan megérkezik a mi nagy ellenségünk, az esős'idő. — ?! — Mi nem félünk a téltől, nem fé­lünk a fagytól, a hidegtől, csak az esőtől. Minden csúszós, sáros lesz. Minden ragad. Akkor nagyon nehéz a munkánk. Nem tudná a lap el­intézni valahogy, hogy itt ne essen az eső? — teszi hozzá nagyot ka­csintva. — Hát ezt, sajnos, nem. — Hát akkor nincs más hátra, em­berek — fordul a körülállókhoz —, mint addig igyekezzünk, amíg lehet A többiek bólintanak s újból mun­kához látnak. Csorba Barna Foto: Szabados György Az ózdvidéki Szénbányászati Tröszt valamennyi üzeménél egy esztendeje alakultak meg az újító­körök. A hat bányaüzemnél több mint háromszáz tagja van az újító­köröknek. Az újító-köröknek minde­nütt berendezett helyiségük van, ahol műszaki könyvtár, hazai és külföldi bányászati és gépészeti műszaki fo­lyóiratok állnak rendelkezésükre. Az újító-körök egy év alatt a mű­szaki fejlesztés középpontjaivá fej­lődtek. A körök hetenként rendsze­res összejövetelt tartanak, ahol az üzem műszaki fejlesztési terve alap­ján vitatnak meg egy-egy problémát. A megbeszélések eredményeként eddig már több mint 20 műszaki kér­dést oldottak meg újítással. A királdi bányaüzemnél például a nyoma* alatt lévő vágatokban a zökkenő­mentes szállítást, a somsályi bánya­üzemben egy vízdús réteg alatt fekvő mintegy 800 000 tonna szenet rejtő mező lefejtését, a putnokl bányába« pedig a műanyag légcsövek haszná­latát. Az Ózdvidéki Szénbányászati Tröszt újító-körei a télen előadás­sorozat rendezését, valamint hasonló viszonyok között bányászkodó más üzemekben bevezetett újítások ismer­tetését és egyes újítási körök közötti tapasztalatcserét valósítanak meg. Ismertetik a jövő évi műszaki fej­lesztés feladatait is, hogy az újítók időben hozzá tudjanak látni ennek alapján elgondolásaik megvalósításé­Divatbemutató — újfajta módon Mintha összeesküd­tek volna az elemek: esett az eső és még a villany is kialudt csak­nem egy órára, de mindez nem moshatta el azt a hatalmas lel­kesedést, amely létre­hozta és végül sikere­sen le is bonyolította a divatbemutatót, ami­ről most szó lesz. A Hámán Kató di­ákotthon leányainak ötlete volt, s az ötlet­ből a tettet ugyancsak a diákotthon ifjúsági tanácsa valósította meg. ók mentek el az Állami Áruházhoz, ők kértek és válogattak a konfekció legújabb darabjai közül, ők kértek előadót, aki a divat jogosultságáról és az öltözködés mű­vészetéről beszélt az­tán a lányoknak. S végül maguk a lányok intézték azt is, hogy a testvér-kollégium, a Petőfi fiúszálló elhoz­za a zenekarát, hogy a Földes Gimnázium nagytermét megtöltsék az érdeklődők — is­métlem: még a Jő há­romnegyedórás kény­szerű várakozás elle­Tudom, most min­denféle leírás helyett inkább maguk gyö­nyörködnének az ol­vasók a csinos ruhák­ban — no és a csinos lányokban. Mert a di­vatbemutató újszerű­ségét és érdekességét éppen ez adta: a diák­otthon néhány csinos lánya vállalkozott a manaken-szerepre. Megpróbáljuk azért mégis pótolni szavak­kal a látnivalót. Nem úgy, hogy azt mond­juk el, milyen volt az a kockás szövetruha és az a sportszövet kis­kosztüm, amelyeket mintha ráöntöttek vol­na a viselőjükre, meg. hogy milyen volt az a bakfis hosszúnadrág, amely fergeteges tet­szésnyilvánítást vál­tott ki a közönségből. Tnkább azt monda­nánk el, hogy voltak ott „férfiak” is, azaz gimnazisták, akik kez­detben némi fölénnyel szemlélték az esemé­nyeket. De a vidám hangulat lassan rájuk is hatott. Szemük kl- kerekedett, amikor lát­ták, hogy ezek a „lá­nyok" (a megfelelő hangsúllyal ejtve ter­mészetesen ezt a szót9 nem is olyan csitrik. Mert lám, úgy sétáltak végig ott a szőnyegen, mint igazi felnőtt höl­gyek, szemük csillo­gott, derekuk egyene­sen feszült meg, s úgy állt rajtuk a sok szép ruha, mintha az egész konfekcióipar azért dolgozott volna, hogy nekik itt sikerük le­gyen — még a fölé­nyes diákfiúk között is. S ennek a kis, sike­rült divatbemutatónak éppen ez volt a leg­főbb tanulsága: a kon­fekcióipar valóban azért dolgozik, hogy mindenki minél szebb, minél szemetgyönyör- ködtetőbb legyen — mindenki, öregek, fia­talok, de még a diák­lányok is. „Anélkül légy csinos és elegáns, hogy feltűnő legyél!’* Ezt az alapelvet sokan megjegyezték pénte­ken este a Földes Gimnázium , nagyter­Másként Is megoldható! Megoldhatja: ax AFORTl Talajvédelem Fancsalim A fancsali Egyetértés Tsz 1959-ben kérte az Országos Talajvédelmi Ta­nácsot. hogy készítsenek a tsz egész területére talajvédelmi tervet, mert úgy gondolják, hogy ennek birtoká­ban kulturáltabban tudnának gazdál­kodni és több lesz a termésük. Ez év májusában megérkeztek az O. M. M. I. meliorációs osztályának mérnökei Fancsalba, és kezdetét vette a terv készítése, a felmérés és a műszaki tervek megalapozása. Nagy és merész lépés volt ez. Ma­gyarországon most és itt készült elő­ször egész üzemre kiterjesztve talaj­védelmi terv és az Egyetértés Tsz volt az országosan az első. ahol en­nek megvalósítását elfogadták és meg is kezdték. A tsz összes területe 1313 kataszt- rálls hold. Ebből 1139 hold a szántó. A talaj erősen telítetlen barna és csonka erdőtalaj, vályog-agyagos vá­lyog kötöttséggel. Jellemző lejtés 8— 12 százalék, átlagosan 700 méter lej­tőhosszal. Ehhez járul még. hogy az egész község területe egy vízgyűjtő medencét képez és a község határa nagyjából mindenütt a vízválasztó­vonalon húzódik. Ezek az adottságok indokolták a talajvédelmi terv elké­szítését, a talajvédelmet pedig az tette szükségessé, hoev a fenti adott­ságod mellett az évenkénti átlagos falai veszteség 25 tonna katasztrális holdanként. Ezt az eddig lehordott. lepusztult talajt akarják a fancsaliak megmenteni, a termelés szolgálatába állítani. Az üzem talajvédelmi berendezésé­nek összes költsége egymillió 187 ezer forint. Az összes költségekből 1 hold szántóra jut ezer forint. Ebből — a számítások szerint — a tsz-t terheli az első öt évben holdanként és évente 63 forint, a további 10 évben pedig évente és holdanként 17 forint. Ezek a számok mutatják, hogy nem is olyan nagy anyagi megterhelés és könnyen bizonyítható a talajvédelem gazdaságos volta. Mikor az előkészítés megtörtént, a közgyűlés a tervet elfogadta és fel­vonult a Debreceni Talajjavító Vál­lalat a szükséges gépekkel. Doserek, gréderek. sakréperládák, dixtillerek indultak munkára, hogy teraszokat, sáncokat alakítsanak ki a mérnökök által előre kitűzött lejtési vonalak mentén. De az útáthelyezés, vízmosás megkötése, rőzsegát fonás. kŐ6urran- tók építése, kőgátak építése Is meg­indult. Lesz erdő és cserje sáv. gyep­sáv. legelő telepítés, gyümölcsös léte­sítése és sávos vetésforgó. Hegyvidéki lejtős területeink mező­gazdasági üzemeiben eddig úgy az agrotechnikában, mint az üzemek szervezésénél az alföldi üzemekkel egyenlő szabályokat alkalmaztak. Nem vették figyelembe a dombvidéki mezőgazdasági üzemek sajátosságait, amelyek részint az éghajlati adottsá­gokból, talaj adottságokból és a lej­tési viszonyokból adódtak. Gépesí­tésnél, a táblák kialakításánál, a ve­tésforgók összeállításánál ugyanazo­kat az irányelveket követték, ame­lyek az alföldi gazdaságoknál bevál­tak. Sokat beszélgettünk és írtunk ar­ról, hogy a „szőke Tisza” magyar termőtalajt szállít a tengerbe, hogy hegy- és dombvidéki folyóvizeink ezer tonna számra hömpölyögtetik lé tavaszi hóolvadáskor a dombok hu­muszos talaj rétegeit. Láttuk, hogy egy-egy nyári záportól megduzzadt patakocska sárgán kavargó, iszapos vize hasznos termőtalajt visz el on­nan, ahonnan lezúdult. Fancsalban egy lépést, szerény, kezdeményező lépést tettek az erózió elleni védeke­zés terén, belefogtak a talajvédelmi terv megvalósításába. Nem volt könnyű munka az elindulás és még sok-sok nehézséggel kell megküzde- niök. mire befejezik a megkezdett munkát. Erőt ad azonban számukra, hogy tudják: a növénytermelési eredményeik a munka befejeztével nagyobbak és biztosabbak lesznek, hogy érdemes áldozni az ilyen ki­adásokra, mert megtérülnek a forin­tok. Benárd Géza vezetői a két telephelyet üzemanyag- kiadásra kijelölték, Miskolcon még csak kevés gázolajfűtésű kályha volt, ám az utóbbi időben — a vasüzletek kimutatása szerint — a város min­den pontjára vittek az újszerű, hasz­nos háztartási eszköz bő L Az üzem­anyagot azonban a szabályok értel­mében villamoson, autóbuszon szállí­tani tilos, a város belterületén la­kóknak sok bosszúságot és felesleges kiadást okoz, hogy Diósgyőrből vagy Hejőcsabáról kell hazaszállítani az üzemanyagot, — holott az AFORT- nak például itt, a Béke téren is van telepe. A levélírók panasza jogos s java­soljuk az AFORT-nak. Intézkedjen, hogy legyen Miskolcon is üzetnanyag­kiadásra kijelölt telep. Lehet, hogy az AFORT-nál es ad­minisztrációs többletmunkát jelent, a kályhatulajdonosoknak azonban nagy segítség lenne. Befejezték az ózdi nyolcas számú März-kemence alapozását Az ózdi Kohászati Üzemek re­konstrukciója során a Borsod megyei Mélyépítő Vállalat dolgozói július közepén kezdték meg a martincsar­nok új, nyolcas számú März-kemen- céjének alapozását. Kezdetben a munka igen vontatottan haladt és rövid idő alatt a határidőhöz viszo­nyítva mintegy háromhetes elmara­dás mutatkozott. Az elmaradás le­küzdéséért nemes verseny bontako­zott ki az igen fontos munkahelyen. A műszaki dolgozók — így Nagypál Sándor, Kriston Endre, Zalai György és Joczik Pál — 17 olyan újítást dol­goztak ki, amelyek alkalmazásával meggyorsult a munka üteme és több millió forint értéket takaríthattak meg a népgazdaságnak. Ennek és a fizikai dolgozók lelkesedésének ered­ménye, hogy az elmaradást pótolva a kemencealap átadását a kijelölt ha­táridőre megkezdhették. Az átadás több napig tart. majd a Vaskohászati Kemenceépitö Vállalat dolgozói meg­kezdik a szerelési munkákat Miskolcon, s más vidéki városban is sokan vásároltak az utóbbi időben Mekalor gázolajfűtésű kályhát. Ke­zelése egyszerű, tiszta s egyenletes meleget ad. A kályhát vasüzletben lehet vásá­rolni, az olajat hozzá az AFORT te­lepein. S itt van a baj! pókban sok panaszos levél érkezett, amelyekben arról esik szó, hogy az olajtüzelésű kályhák tulajdonosai — lakjanak bár a Martintelepen, Lilla­füreden, vagy a Zsolcai-kapuban — a kályha üzemeltetéséhez szükséges üzemanyagot csak az AFORT által kijelölt két telephelyen: Hejőcsabán és Diósgyőrben tudják beszerezni. Lehetséges, hogy amikor az AFORT Százalékok j és f emberek | — Ez az ember a pokolba kíván minket —jegyzi meg mosolyogva az üzemvezető. — Láttam az arcán, azt fontolgatja, hogy ez a beszélgetés egy csille ércet elvesz tőle. Mire leér, már barátságosan mo­solyog. Az ő családja nem tősgyöke­res ércbányász. — Szentistváni vagyok — mondja. — Tíz évvel ezelőtt mint kubikos kerültem ide. Aztán megkedveltem a bányát, itt megismerkedtem egy lánnyal, összeházasodtunk és ittma­radtam. Itt dolgozik az apósom is — Int egy távolabb álló férfi felé, Szö- gedi József, munkavezető. ügy látszik, valami miatt meg­nyertük az ércbányászok rokonszen- vét, mert hamarosan egy sereg em­ber fogott körül bennünket. Beszél­gettünk örömükről, gondjukról, ba­jukról. Azt kérdeztük, milyen pana­szuk van. Egyik azzal hozakodott elő, hogy a munkásszálláson nem jó a rádió, nincs vekkeróra, ami felkel­tené őket, de egy másik leinti: ugyan, ez olyan dolog, amit magunk között is elintézhetünk, nem tartozik a nyil­vánosság elé. Egyik izmos ércbányász ezt mondja:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents