Észak-Magyarország, 1960. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-02 / 233. szám

▼Márn.p, IMP, októ bn l. egZAKMABTXKOMZAO S cAz oínasók IHI /A INI <0i J ^ Termelőszövetkezetünk fejlődéséről A göncruszkai Szabadság Termelő- szövetkezet a cséplésl és silózási munkálatokat elvégezte. A sok esŐ2és ellenére sem volt nagyobb fennaka­dás és termelési kiesés. Kalászos ter­ményeinkből a tervezett mennyiséget teljesítettük, a kapásoknál, maghozó répáknál pedig túl is teljesítettük. Az államnak eddig 1200 mázsa ólomzá­rolt minőségi vetömagbűzát ad­tunk át. Minden hónapban 10 forint munka­Kirándulni voltunk A Martos Flóra középiskolai leánykollégium tanulói elhatároz­ták, hogy a tanulás utáni szabad időben az „Ismerd meg városunkat" — e. előadássorozatok keretiben ki­sebb kirándulásokat rendezünk Ezeknek a kirándulásoknak az a cél­ja, hogy idősebb tanulóink kíséreté­ben az elsősök megismerkedjenek történelmi műemlékeinkkel, új léte­sítményeinkkel. Az első kirándulásunkat szeptem­ber II-én tartottuk, '.eggel vidám kis csapat hagyta el a kollégium ud­varát. Az első állomás a Herman Ottó Múzeum volt. ahol a „Városunk fejlődése" — című kiállítást tekin­tettük meg. Ezután a kanyargó avasi utak és a város fölött őrködő öreg fák csendjét vertük fel vidám nótaszóval. Az Avas tetejéről elénk táruló panorá­ma kárpótolt bennünket minden fá­radtságért. Az itt készített fénykép- felvételek diákéveink legszebb emlé­kei közé tartoznak majd. egység-előleget osztunk és kifizettük már a tavasszal belépett tagok leltár­értékeit. Eddig 1000 köbméter jóminőségú kukoricasilót készítettünk. Ebben a munkában a gépállomás nagyon so­kat segített. Még tavasszal saját munkaerővel átalakítottunk egy csűrt 68 férőhelyes istállóvá, ahová a vizet is bevezettük. Jelenleg itt 68 darab hízómarhánk, máshol pedig 107 darab hízósertésünk van, amelyet a közel­jövőben adunk át az Allatforgalmi Vállalatnak. Miért késik Ádím bácsi? A végardóiak mindig nagy izga­lommal várják a csütörtöki napot, ekkor Jön hozzánk mozielőadást tar­tani Adám bácsi, a sátoraljaújhelyi körzeti mozi gépkezelője. Legutóbb is nagy érdeklődéssel ücsörögtünk a kultúrház előtt, s vártuk a piros gépkocsit, amelyen Adám bácsi gé­pének érkeznie kellett volna. Vár­tunk este fél kilencig, de nem Jött. A közönség azóta is találgatja, mi tör­ténhetett Adám bácsival, hogy meg­feledkezett rólunk? Az eset nem az első, nem is máso­dik. Kérjük Adám bácsit, lelkiisme­retesen lássa el kötelességét. Újra a gáton Segítenek a KISZ-fiatalok Az alsóvadászi KISZ-alapszervezet tagsága a KISZ kongresszus tisztele­tére társadalmi munkával segíti ter­melőszövetkezetünk munkáját. Úgy határoztak, hogy 1600 munkaórát dol­goznak le a gazdasági év végéig. Az elhatározást tett követte. Az alap­szervezet valamennyi tagja részt vesz a vasárnapi munkában. Eddig már 800 munkaórát dolgoztak le. Ki­vették részüket a hagyma, a paradi­csom szedéséből, segítenek a ku­korica törésében, a cukorrépa ásás­Valamennyien nagy szorgalommal, lelkesedéssel dolgoznak és bizonyo­sak vagyunk benne, hogy elhatározá­sukat meg is valósítják. Nagy Miklós tsz-elnök Alsóvadász. — Rossz a szívócső! — kiáltotta túl az állandó szivattyúzúgást Mészá­ros Pál gépészmérnök. Feljebb kell hozni a szí­vó kosarat... Hibás az összekötés is ... Gyorsan elvtársak, mert a bányá­szokat kiönti a víz! Kiss elvtárs, az üzem igazgatója idegesen tolta fejére könnyű, műanyag fejvédőjét. Rosszaiban csóválta fejét, de nem­szólt semmit. Nem akar­ta megzavarni a mun­kát, amelyet az edelényi műhely lakatosai végez­tek a víz, a bánya örö­kös ellensége ellen. — Valamit tenni kell, elvtársak — simította hátra dús haját 'Somosi Bandi, a műhely KISZ- titkára. — Valamit tenni kell? — könnyű ezt mondani — állott fel a hosszú nö­vésű, örökvidám Takács András. Le kell vetni már azt a régi áldatlan szokást, hogy minden­nap más és más dolgoz­zék egy munkahelyen. Mire az egyik csapat összeszokna, addigra már széjjelosztják őket. — Miért késett el az Ötös ereszkei szállítógép beszerelése is? — szólt közbe a csendes beszédű Lippai Albert. Egyik 'nap én vezettem a mun­kát, de másnap már Hegyaljai, harmadik nap pedig Tarcalira bízták. Világos, hogy Így egy­másra vár a brigád — ha annak lehet nevezni —, no meg az abba­hagyott munkához más nem is szívesen kezd újra. így azután felelős­ségre nem is vonhatnak senkii. A nemtörődöm munkáért kijáró „kepe­részt" az egész munka­helynek kell elszenvedni. — Ez a hiba a szi­vattyú szereléseknél is — kontrázott közbe az örökmozgó Burócki Pista, a fiatal lakatos, össze kéne fogni a fiatalokat brigádokba, hiszen van munkaerő, azután a fia­talok is többet tudná­nak igy tanulni. Zsongott már a tag­gyűlés, a vita a végte­lenségig húzódott volna, ha Mészáros elvtárs, a gépészmérnök fel nepx áll. — Engedjétek meg, hogy én is elmondjam a véleményemet. Öröm hallgatni, amikor látja az ember, hogy szivete­ken viselitek a műhely ügyét, becsületét, olyan emberek vagyunk az üzemnél, akik bi­zony igen sokai tehetünk azért, hogy a bányásza­ink könnyebben, olcsób­ban tudjanak termelni, olt a legnehezebb helyen, az alacsony szénme­zőben, vagy a meddővel telített elöuájási * Észrevételetek helyes. De ehhez valóban az r hogy brigádokká is vál­janak egyes csoportok. S ezen fogunk is segíteni. Ha akad is néha maradiság, amely visszahúzza az újat, mi áthatolunk raj­ta, s visszük előre fiata­los lendülettel az újat, a Jót. Üjra csend ülte meg az előbb még zsongó bá­nyászklub nagytermét E nagy csend beszéde­sebben igazolta azt, hogy a fiatalok ismét olyan hittel álltak ki a jó, az új mellett, ami meghoz­za majd a maga gyümöl­csét. — Akkor, elvtársak — riasztotta fel gondolatai­ból az ötven ifjú kom­munistát a titkár szava — most a kongresszu­sunk előtt induljunk új­ra harcba, vállaljuk a védnökséget a nyugati ereszke víztelenítése fö­lött, de ugyanakkor dol­gozzunk úgy a megszer­vezendő brigádokban, hogy a kongresszusi ta­nácsterem asztalára Jó munkánk eredményét le is tudjuk tenni bizony­ságtételül. Karok erdeje emelke­dett a magasba, ami mindennél jobban bizo­nyította, hogy ember­ként állottak gátra az edelényi műhely KISZ- fiataljai, a kongresszusi munkaversenyben. BARAZ ANTAL Edelény, I. akna műhely. DiósgySri Vasas Kulturális Napok III. Rostand vígjátéka a salgótarjániak előadásában Igen emlékezetes és élvezetes ese­mény volt a Diósgyőri Vasas Kultu­rális Napok rendezvény-sorozatának a péntek esti szinelöadás, a Lenin Kohászati Művek Bartók Béla Műve­lődési Házában. A Salgótarjáni Acél­árugyár Művelődési otthonának „Szo­cialista Kultúráért” éremmel kitünte­tett színjátszó-csoportja jött el Diós- győrvasgyárba — mintegy a diósgyö .Regényesek" című háromíelvonásos vígjátékát. Ez az együttes igen fontos kultúr- missziót teljesít Salgótarjánban. A nagy bányász- és ipari centrumnak nincsen színháza, vendégszereplő hi­vatásos művészegyüttesek is vi- viszonylag ritkán keresik fel, a város és környéke lakossága színművészet iránti igényeinek kielégítése elsősor­ban erre a csoportra vár. Ezt a nemes feladatot nemcsak az ügyhöz méltó lelkesedéssel, hanem — azzal szeren­csésen párosultan — igen nagy tehet­séggel és jó szakmai felkészültséggel látják el. Tehetségükről, felkészültsé­gükről tanúskodott a pénteki diós- györvasgyári vendégszereplésük is. ..Regényesek" című vígjátéka nem tartozik a legismertebb színpadi mü­vek közé. Az együttes vezetői bá­nyászták elő már-már a íeledes vas­tag pora alól ezt a sziporkázóén szel­lemes és helyenként erősen szatirikus művet. A Telekes Béla fordította darabot utoljára talán negyven évvel ezelőtt játszották Budapesten, az ak­kori Magyar Színházban s így a szín­játszóknak, a rendezőnek nem állt rendelkezésre semmi példa, semmi rendezői gyakorlat a darab megjele­nítéséhez. Feladatukat igen dereka­san. öntevékeny viszonylatban ki­emelkedő művésziséggel látták eL A mindvégig igen derűs fordula­tokban gazdag vígjáték Shakespeare örökéltű veronai szerelmespárjának történetét idézi, de nem tragikus elő­jellel: a két szomszéd birtokos csak látszólag tart haragot és tiltja egy­mástól a fiatalokat, gondolván, hogy a tiltott gyümölcs vonzóbb, a fiata­lok inkább megszeretik egymást és a két birtok egyesülhet. Különféle fúrfangokkal segítik, hogy a regényes természetű fiatalok „nehézségek’* árán lehessenek csak egymáséi, azon­ban amikor a szerelmesek ezt meg­tudják, csökken az értéke a már nem tiltott szerelemnek. Ekkor kezdődik tulajdonképpen a bonyodalom, sok derűvel, szellemes csattanóval, ked­ves muzsikával, míg végülis — a vígjátékok örök szabályai szerint — végérvényesen egymásra találnak a fiatalok. Vertich József rendező legnagyobb érdeme, hogy olyan gördülékeny elő­adást teremtett, amely mindvégig egyenletesen feszülő tempóban köti le a néző figyelmét Beállításai öt­letesek, jól fejezi ki az egész játék a darab mondanivalóját. Talán a máso­dik felvonás befejezését — különösen Stvaforel abgangját — kellene egy kicsit még csiszolni. Brunczel Tibor díszlete ízléses, stílszerü keretet ad a játékhoz. A nehéz veretű szöveg erősen pró­bára tette a színjátszókat és ezért mindnyájan dicséretet érdemelnek tökéletes szövegmondásukért. Játék­ban sem maradtak el: Kiss Katalin bájos Játéka Juha szerelmét idézi igen tehetségesen, szerelmespárja szerepében Turefc LAszló tűnt ki. Énekszámaiért külön dicsérő említést érdemel. A két „zord” atya alakjában Szíremen Rudolf és Balogh István bizonyította derűfakasztó, egyben jó jellemábrázoló képességét. Igen gya­korlott színjátszót árul el Csics György Straforel alakítása. Miklós Béla. Bolyós László, Lévai Árpád. Stenczel Sándor. Kovács Gyula és a három — névszerint nem ismertetett zenész — néhány nagyszerű színfolt­tal gazdagítja az előadást. Kár, hogy a dalbetétek szerzőit nem tünteti fel a plakát; dicséretet érdemelnek. Szép, emlékezetes vendégszereplés volt. Értékes darabja a Diósgyőri Vasas Kulturális Napok rendezvény- sorozatának.-v • ___i hogy a közelmúlt évtizedekben JOa . OlLlzaqOnaMök, mennyit foglalkoztak művészek, műértők, kritikusok és műtörténészek a giccs elleni küzde­lemmel, nagy betűvel kellene írnom a giccs szót, mint egy régi uralkodó nevét. Hiszen a Giccs már valóságos történel­mi személyiséggé nőtt. Sok írás, vita és szóbeszéd tárgya ma is ez az elnyűhetetlen hatalom, amely még mindig erősen tartja az irodalom és művészet minden területén pozícióit, főképp a tájékozatlanabb. ízlésben, igényekben elmaradot­tabb rétegek közt, de ezúttal maradjunk a képzőművészet­nél, ahol napjainkban mint égető problémát emlegetjük a giccsveszedelmet. A giccs ellen meghirdetett harcból a nagyközönség annyit már tud, hogy a giccs valami gonosz dolog, ami károsan hat az ízlés fejlődésére, csak azt nem tudják még pontosan, mi is az a giccs, noha sok jelzőt és példát hallottak, olvastak már róla. Leggyakoribb Jelzői: émelyítő, érzelgős, tetszetős, édeskés, kikent-kifent, fényképszerű, stb. A legtöbbször em­legetett példák pedig: a pamutgombolyaggal játszó cicák, a ballerinák, az édesded naturalista aktok, a rózsaszínű egek és piros holdak, a téli tájképek, a primitív szentképek, őzi­kék, barikák és igy tovább. Ezekkel a példákkal és jelzőkkel azonban nem lehet meg­határozni a giccs fogalmát, ha még néhány hasonlóval meg is tetézzük azokat. A giccs fogalma ugyanis sokkal szélesebb értelmezésű, mint ahogyan sokan, még eléggé ismert művé­szek is. elképzelik. Tekintsünk hát vissza magának a szónak eredetére, a giccs pályafutására. A giccs hatalma egykorú a kapitalista műkereskedelem­mel, együtt nőtt azzal. A giccs szó a német műkereskedők körében terjedt el először, mégpedig az angol sketch (annyi mint: vázlat) németté de formálásából. Azokat a kétes értékű festményeket, szobrokat nevezték giccsnek, amelyeket az Európát járó péiues amerikai átlagpolgároknak könnyen el lehetett adni. Hozzánk ez a világszerte elterjedt szó a kívül­ről beáramló giccsekkel együtt érkezett. Sokan egyszerűség okából igy neveznek ma minden rossz képet, szobrot. A „rossz" jelző azonban nem fedi tökéletesen a giccs fogalmát. Nem pedig azért, mert nagy művészeknek is vannak rossz, kevéssó sikerült képeik, szobraik, de ez még nem fosztja meg feltétlenül a művet művészi vonásaitól. Ha a giccs ellen • edményesen akarunk harcolni, szüksé­ges, hogy tisztába legyünk a fogalom értelmével. Át kell emelnünk bölcsőjéből, a műker,%skedelem szótárából és a vulgáris értelmezésből az esztétikai kategóriák fogalomtá­rába. ,4 terepével kapcsolatban — mert c* (t van ma is ill/tn Kerepe _ amiékeztetnünk kell arra, hogy volt idő, amikor igen jelen­tős művészek is nyilvános sajtóvita keretében odanyilatkoz­tak, hogy a giccs nem is olyan átkos istenteremtménye, mert a giccs az az első lépcsőfok, amelyiken a képzőművé­szet iránti fogékonyság a legegyszerűbb emberekben is tüzet foghat, így közülük sokan később a magasabb igények lépcső­fokaira hághatnak, műértökké, műbarátokká válhatnak. Ez a felfogás számolt a tömegek egykori elmaradottságával. Iskolázatlanságával és általában azokko.l a körülményekké1. amelyek a múltban a legtöbb embert távoltartották a művé­szet megismerésétől, értékelésétől, a művelődés lehetőségei­től. Érthető volt ez a giccs „pozitív szerepére" utaló állás­foglalás akkor, amikor a művésznek Örülnie kellett, ha bár­mi úton is gyarapodik a művészet iránti érdeklődök, a rend­szeres tárlatlátogatók kicsi tábora; amikor temérdek nyo­morgó művész szent hite, művészi meggyőződése szenvedett hajótörést a betevő falatért való küzdelemben; amikor a művészek közül sokan Jobb meggyőződésük ellenére arra. kényszerültek, hogy megalkudjanak a kispolgári vagy „nagy­polgári" ízléssel s maguk is giccseljenek, ha élni akartak. Nem szükséges felsorolnunk, hány országos nevű művész sodródott ilyen körülmények között az alacsony igényeket kiszolgáló műkereskedelem karmaiba, és vált tiszteletre­méltó művészből giccselö művészeti iparossá. Sokaknak szű­kös alamizsnát, néhánynak viszont bőséges jólét-forrást je­lentett az átlagpolgári gusztussal való megalkuvás. MŰVÉSZÉT ÉS GICCSTENYÉSZET 1 Lehetett-e ilyen körülmények között eredményes harcot vívni a giccs ellen? Nem lehetett. De nem is volt érdekük a művészeknek, mert maguk alatt vágták volna a fát, azaz lét­alapjuk ingatag tartógerendáit. m ntuiLé%Ma tárlatlátogatók száma megszázszorozódott 'J,La' általánossá lett a tömegek művészi neve­lése, kétségtelenül több eredményt ígér egy ilyen harc. A siker fő feltétele azonban az, hogy a felvilágositók és fel- világositandók egyaránt tudják, mi a giccs, mi ellen har­Lássuk hát. Vegyünk egy példát az irodalomból. Sokan beszélnek és írnak kifogástalanul, ízesen magyarul. Ismerik a nyelv szép titkait, sajátos törvényeit. Ez azonban még nem avatja őket költővé, íróvá, ha nincs írói tehetségük, monda­nivalójuk. Viszont a legtehetségesebb költő sem irhát verset olyan nyelven, amelyet törve beszél. Szóval: a legtökélete­sebb szakmai eszközök birtoklója a maga szellemi szegény­ségével ugyanúgy, mint a zseniális gondolkodó a maga nyelv­beli járatlanságával képtelen irodalmi müvet alkotni. De van ennek az éremnek egy másik oldala is. A kitűnő formanyelv költői gondolattal párosul. Egy ilyen összehangzó mű sikert arat, hogy úgy mondjam, pénzt, dicsőséget hoz a házhoz, és az „alkotó" receptté avatja. Megismétli egyszer, kétszer, többször különféle változatban. Es egyszeresük, észre sem veszi, hogy helyben topog, szokvánnyá senyvesz- tette irodalmát, kikötött a giccsnél, mert a csillogó nyelve­zetet, a rutint avatta írómüvészetté 9 tartalom, az új mon­danivaló rovására. A nemrég elhunyt Szónyi mester egy tizennyolc éve meg­jelent könyvében hangoztatja: lehet valaki az ecsetnek leg­ügyesebb zsonglőrje, a puszta technikai tudás és készség birtokában soha remekművet nem alkothat. „Kizárólag technikai megnyilvánulás a giccs is — írja a továbbiakban — melynél azonban nem a szorgalom, nem az ipari erények, hanem a rutin érvényesül A giccs ugyanis nem dilettáns munka. Az igazi giccs kitűnően felkészült, gyakorlott technikus ügyes, de egyoldalú és kizárólag üzleti szándékú tevékenységének eredménye... Ha a festő meg­elégszik az elért eredménnyel, ha nem törekszik többre, ma­gasabbra, hanem... önmagát ismétli, megszületik a giccs, mely már semmi összefüggésben sincs a művészettel. Leg­jobb esetben finom iparnak lehetne nevezni..Alább hoz­záteszi: „Nem tartanám célravezetőnek a giccs erőszakos ki­irtását. mert nem bizonyos, hogy automatikusan a jó művé­szet kerülne helyébe. A giccs szeretete a tévelygőt még el­vezetheti idővel a művészi szép szeretetéhez." Szönyi mester egykori megállapításai rávillantanak a giccsprobléma korábbi bonyolultságára. A probléma azonban, gondolom, ma sem kevésbé bonyolult. Képzőművészetünk frontján ugyanis kettős harc folyik. Egyik a szocialista mű­vészet fölényének kivívásáért, a másik a giccs visszaszorká- sáért. (Ugyanez történik az irodalom és művészet egész te­rületén). Ezért kell tiszta vizet önteni a pohárba: mi is hát a giccs, amely nem téveszthető össze a városi szeméttel, ami más lapra tartozik. _alkotást a giccstöl élesen elhatárolni d lhulamuotui _ ippen "Biccs megtévesztá ,aji. tosságánál fogva — csak az elhivatott művész lelkiismerete, vagy a beavatottak tudják. Amikor tehát harcot hirdetünk a giccs ellen, azt elsősorban a művészet belső berkeiben kell megvívni, annak a figyelembevételével, hogy kettős harcról van szó. Ez a harc semmiképp sem öltheti magára valami­féle ,.dilettáns-ellenes roham" formáját ma, amikor szak­köreinkben ezer és ezer műkedvelő barátkozik bensőségesen a művészettel és nem egyszer éppen egyik-másik dilettáns mutat példát, hogy a művészet nem valami „finom ipar”, nincs benne megállás. Valamikor a hivatásosok éktelen düh­vei átkozták a dilettánsokat, miközben dicsérték az altamirai barlang ősmüvészetét. Ma pártunk, népi hatalmunk minden eszközzel segitl műkedvelőink fejlődését, a művészi tevé­kenység szabadságát, a bárhonnan feltörő tehetségek érvé­nyesülését. A giccsproblémához hozzászóló egyik ismert kritikus több helyes meglátása mellett hangot tévesztett, amikor a szerinte túlságosan sok festővászon-vásárlás adminisztra­tív korlátozásával vélte elősegíteni a giccstenyészet vissza­szorítását. A kereskedelemnek van egy sokatmondó mű­szava: bóvli. Művészeti vonatkozásban körülbelül egyet je­lent a giccsel. Ki tudja azt előre, hogy egy megvásárolt vá­szondarabból mikor, hol lesz műkincs, mikor „bóvli". Hiszen ha minden ezer méterből csak egy méternyi műkincs lesz. marts nyert ügyünk van. Ha már írásom tárgyához segítségül hívtam Szónyi István gondolatait is, hadd idézzem könyve utolsó mondatait: „...Az elet nem tűr halogatást, nem vár. elmúlik. Nincs módunk magunkat időben, sem előre, sem hátra helyezni- vállalni kell korunkat s helytállni azért az eszményért, amelynek szolgálatára a tehetség kötelez." DSbbtntJtitn mii* SIÄÄJftSÄ gyelmeztet. Hajdú Béla Lottó táfékoxtató A 40. játékhéten 4,120.478 lottószel­vény érkezett a Sport fogadási és Lot­tóigazgatóságra. Ot találatos nem volt. Négy találatot 22-en értek el. nyereményük egyenként 140,470 fo­rint. A háromtalálatos szelvények száma 2.011, nyereményük 768 forint. Kéttalálatos szelvény 82.340 volt, • ezekre 18.70 forintot fizetnek ki. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents