Észak-Magyarország, 1960. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-15 / 218. szám

I960. szeptember 15. „Kincskeresők” eredményei Mennyit mutat a merles '­— Tizenkét kiállításon dolgoztom már, de még ilyen érdeklődő, hálás közönséget nem láttam — mondta Sasadl László, a harmadik pavilon vezetője. S hogy ez igaz lehet, azt nemcsak a látogatók száma bizonyítja, hanem elsősorban az a sok-sok kérdés, omit o látogatók feltettek. Érdeklődtek a kiállított gépek működéséről, a nép­művészeti cikkekről, kerámiáinkról. Nagyon sokan kérdezősködtek a ma­gyar nép életéről, dolgos hétköznap­jairól. .. A kettes pavilon egyik informátora mesélte: képzeljem, odament hozzá egy idős néniké és kérdezősködött az egyik gép működéséről! Eleinte szor­galmasan válaszolt kérdéseire, ké­sőbb azonban csak szeretett volna. Mert a nénike olyan kérdéseket tett fel, amire nem tudott sem 6, sem az odahívott mérnök válaszolni. Erre kénytelenek voltak megkérni. írja fel a címét, otthon majd utána néz­nek ennek a problémának és meg­írják neki, mire a néni elmosolyo­dott és kedvesen ezt mondta: „Ne fá­radjanak, én már úgyis nyugdíjas vagyok, csak éppen érdekelt ez a Naponta 4—5 ezer ember fordult meg a könyvpavilonban. Többségük természetesen nem értett magyarul, mégis leemelte a polcról a könyve­ket, s lapozgatva, mintegy azt kutat­va, miről Is mesélhetne neki ez a könyv, milyen új gondolatokat éb­reszthetne benne, ha a néma betűk megszólalhatnának — oroszul. Aztán kérdezősködtek: mit tudunk Gergely Sándorról, Illyés Gyuláról? Milyen új filmet forgatnak Budapesten? — Felejthetetlen élmények Jegyietek m moszkvai magyar ipari kiállításról nagy ciax a leggyatconoo Kergéteket idézzem. A kérdésekből, a vendégkönyvbe irt elismerő sorokból a szeretet, a megbecsülés, s a büszkeség érzése árad. ..Büszkék vagyunk mi is az eredményeikre, gyönyörű a kiállító- sukr — hány és hány ilyen beírás található a vendégkönyvekben. Felejthetetlen találkozások A kiállítás nagyon sok élményt adott mindenki számára. Soká lehet­ne sorolni azokat az apró kis törté­neteket, amelyek a vélemények ki­cserélésén, a beszélgetések során születtek. De én most csak három ta- lálkozásról akarok Írni. Poljanovszkij, a Sztálin-dijas szov­jet iró regényt készül írni Tánya Ba- név partizánlányról, aki hősi halált halt a Nagy Honvédő Háborúban. Elutxzzott Minszkbe, hogy könyvéhez a helyszínen gyűjtsön anyagot. Ott találkozott Tánya néhány barátnőjé­vel. akik együtt dolgoztak vele a mozgalomban. Azok említették, hogy sokat segített nekik egy Szénást ne­vű magyar liszt: gyógyszereket, szer­számokat juttatott nekik. Aztán el­határozták. hogy együtt átszöknek a partizánokhoz, de elfogták őket. Tá- nyát kivégezték, őket Németország­ba hurcolták. S hogy mi történt Szé- násival, azt nem tudják. Poljanov­szkij nem sokkal később Budapesten járt és visszautazása előtt újsághir­detést tett közzé. És — Szénást vála­szolt! Él! És most, a kiállításon találkoztak. gyár ellenforradalom leverése köz­ben vesztette el a szemevilágát. Vak embert látni mindig borzal­mas. Kicsit bűnösnek érzed magad előtte, amiért látsz, élvezheted a körötted zajló, sürgő-forgó világot. De ülni ezzel az emberrel szemben, nézni a fénytelen szemekre és tudni, hogy nálunk, Magyarországon lett nyomorék — még nyomasztóbb, bor­zalmasabb. Mészáros volt, két gyermek apja. S J9S6 óta nem veheti kezébe a bár- dot, nem láthatja gyermekeit... Ez talán még borzalmasabb, mintha az ember vaknak születik, mert így tud­ja, mitől fosztották meg, mivel lett sze­gényebb. Most tanul imi! Siet, mu­tatja a betűket. Nekem, elnézve őt, az az első osztályos gyermek jutott eszembe, aki, ha elmegyünk hozzá­juk, azzal fogad bennünket: — Tes­sék nézni, már le tudom írni az „á" betűt, méghozzá tollal!... S már mu­tatja is. Szép kerek betűt rajzol Az­tán tenné rá a vesszőt, de elfut a tinta a papíron. Sírásra görbül a szá­ja — nem sikerült... O is elővette a füzetét, hegyes kis szerszámát, amivel belekarcolja a be­tűt a papírba, mindezt szinte lázas sietséggel csinálja, hogy mutassa: nem hagyja magát, írni fog vakon is. De nehezen megy. Ujjai még bi­zonytalanul kutatnak a papíron. Ab­bahagy jár W*isé szomorúan, csüg­gedten. mintegy magát bátorítva mondja: most kezdtem, még lassan megy, de nem baj... Megkínáltuk egy pohár borral Megható, boldog találkozás volt. A kiállítás után Szénási elvtárs eluta­zott Minszkbe. Nagyon várták a régi barátok, olyan szeretettel, amilyet csak megérdemel a nehéz időben baráti jobbot nyújtó ember. A másik két történet, amiről még írni szeretnék, nem személyes, régi ba­rátságot, emléket felelevenítő talál­kozás volt. Mégis megrázó, felejthe­tetlen. A négyes pavilonban dolgozó há­rom magyar elvtársnőhöz odament egy középkorú asszony és átnyújtott nekik egy-egy, aláírással ellátott ké­peslapot. „Emlékül Moszkvából" — mondta. „Nagyon tetszett a kiállítás. A férjem 1945-ben, a fiam 1956-ban hősi halált halt Magyarországon. Nehéz ezt a csapást elviselni, de vi­gasztaló. hogy a magyar nép jobban él. szép eredményeket ért el...” A ..köszönjük”-ön kívül semmit sem tudtak neki mondani. Csak meg­ölelték, torkukat összeszorította a si­rás. Mert mit is mondjanak? Azt ta­lán, hogy igen, szép a kiállítás, szé­pek az eredményeink, de tudjuk, hogy eredményeink eléréséhez szov­jet katonák vére nyitotta meg a ka­put. .. Hogy 15 év alatti fejlődé­sünket a magyar dolgozók esze, szi­ve. két keze munkája mellett szov­jet katonák vére is előre lendítette? Nehéz erre egy feleségnek, anyának beszélni, akinek legkedvesebbjei ma­gyar földben nyugszanak... Az egyik napon egy vak ember lá­togatta meg a kiállítást. A fia ve­zette. Ez az ember 1956-ban a ma­rőtányéros malmot, átépítjük a ráfi, elavult malomkőjáratokat — Hány dolgozója van a vállalat­nak? — Tizenkét üzemegységben 700 dolgozónk van. Becsületes, szorgal­mas munkásemberek, műszaki veze­tők. 27 brigád célul tűzte ki a szo­cialista cím elnyerését. Ebből kettő mar teljesítette is a feltételeket. — További célkitűzések? — A jövő évben saját üzemelteté­sű fúrókat állítunk munkába. Most állítják össze őket. Nagyszabású kutatófúrásokat kezdünk 1963-64- ben. Rátkán nyitunk új bányát és új mészkőbányát Perkupa és Szín kö­zelében. Perkupán bővítjük az őrlő­művet. Csorba Barna Fotó: Szabados György Egy tucat személygépkocsi és nyolcszáz motorkerékpár a kamuti Béke Tsz tagjainak tulajdonában A Békés megyei Kamut termelő­szövetkezeti község négy kisterületű néven egyesült, s a dolgozó parasztok ötezer holdas gazdaságot hoztaík létre. Az új termelőszövetkezetben üzem­egységenként szakosított növényter­mesztésre rendezkednek be. Hasznos volt az egyesülés az állattenyésztés szempontjából is. A szervezésből adódó előny már az első évben kéz­zelfogható: legalább hat forinttal többet oszthatnak minden munka­egységre. mint tavaly a négy termelő- szövetkezet átlaga. Emelkedett élet- színvonalukat bizonyítja többek kö­zött. hogy a tagság eddig 12 személy- gépkocsit és nyolcszáz motorkerék­párt vásárolt építőanyag, a külföld is nagyon ér­deklődik utána, kár, hogy a hazai építőipar nem nagyon igyekszik hasznosítani ezt a kiváló anyagot. — Hol értek el nagyobb ered­ményt? — A Mád melletti káldi részen végzett hálózati fúrások jómlnőségü és nagymennyiségű bentonitot mu­tatnak ki. Hasznosítása érdekében Mádon építünk egy új bentonit őrlő­művet Ez lesz az ország egyik leg­nagyobb őrlöműve. 1962 végére ké­szül el, s napi termelése mintegy 120 tonna lesz. — Úgy tudjuk, júliusban zavarok voltak a termelésben. — Igen. Júliusban mindössze »2.8 százalékban tudtuk teljesíteni ter­vünket. az önköltség is megnöveke-* dett. Mi az oka? Egyrészt a 3—4 he­tes esőzés, másrészt pedig akkor vé­geztük el a szokásos évi karbantar­tást. a kemencék átépítését, ami egy kicsit visszavetette a termelést. Augusztusban már 102,9 százalékra teljesítettük globális tervünket. — Előreláthatóan hogyan zárják a harmadik negyedévet? — Úgy gondolom. negyedéves tervünket 102—103 százalékra telje­sítjük és termelékenységi tervünket is 2—3 százalékkal túlteljesítjük. Meg vannak hozzá az előfeltételek. — Melyek ezek az előfeltételek? — Egy hónapja beindult a pálházi perlitőrlőmű. Voltak kezdeti gyer­mekbetegségeink. például az adago­lókat ki kellett cserélni. De most már úgy látszik, nem lesz vele baj Uj kamrákat kezdtek a perl it bányá­ban. Mintegy három hete bővítettük a szegilongi erőmüvet. A terv sze­rint két hónap kellett volna az át­építéshez. az üzem dolgozói 15 nap alatt elvégezték. Ezért elismerést ér­demel elsősorban Sípos István mű­szaki vezető. Kovács József üzemve­zető, Petneházi Sándor lakatos bri­gádvezető és valamennyi dolgozó. Mádon megépítjük a harmadik, ve­hegyvonulatokat, hiszen itt vannak legértékesebb ásványi kincseink. A kibányászott ásványi termékek nem­csak ipari üzemeinknek — többek között például papírgyáraknak —, építkezésekhez ad alapanyagot, ha­nem fontos exportcikkünk is. — Hány országba szállítanak ásvá­nyi anyagot? — kérdeztük a vállalat igazgatóját, Szojkó József elvtársat — A belföldre való termelés mel­lett tíz országba — köztük Svédor­szágba, Norvégiába, Brazíliába. Nyugat-Németországba — szállítunk bentonitot kovaföldet perlitet — mondja. — A bel- és külföldi igé­nyek kielégítése érdekében ebben az évben mintegy 40—45 százalékkal lib mint száz önürítős vasúli kocsi beállításával javítják az anyagellátást a Lenin Kohászati Müvekben A Lenin Kohászati Művekben naponta többszáz vagon anyag moz­gatásáról kell gondoskodniuk a dol­gozóknak, hogy az üzemek zavarta­lan munkáját biztosíthassák. Az anyagellátás javítására az idén az önürítő vasúti kocsipaik jelentős nö­velését határozták el. Ennek meg­felelően a napokban — a korábbi rendelésnek eleget téve — a Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyárból kilenc millió forint értékben húsz darab új önürítő vasúti kocsi érkezett a gyár­iba. Ezen kívül az Idén még száz vasúti kocsit átalakítanak önürltóvé. Ebből negyvenet szintén a napokban adott át a gyárnak a Miskolci Járómű­javító Vállalat Az év végéig még további hatvan átalakított önürítő kocsi átadására számítanak. Az ön­ürítő kocsipark tekintélyes növelésé­vel évente több millió forintot taka­rítanak meg, valamint több mint száz rakodó munkást mentesítenek a la­pátolás fáradságos munkájától. többet termeltünk az elmúlt évihez viszonyítva. A termeléssel párhuza­mosan folytatjuk a kutatási, a feltá­rási munkálatokat. — Hol végeznek nagyobb kutató­fúrásokat? — Mád környékén. Elsősorban bentonit- és kaolintelepek érdekel­nek bennünket. Pálházán pedig perlitkutatás folyik. A pcrlit kiváló Borsod megye nemcsak szénben, vasban, hanem ásványi kincsekben iá gazdag. Hegységei tekintélyes mennyiségben rejtenek magukban bentonitot, kaolint, liparitot, perlitet, kovaföldet. Félsz in rehozásával a Hegyaljai Ásványbánya és örlóvál- lalat foglalkozik. Bányái, órlőművei behálózzák egész Észak-Magyaror- szágot. Különösképpen a zempléni A világ legjobb sportolóinak hagyo­mányos olimpiájával egyidóben rendezték meg a világ borainak, nem annyira hagyományos, de egyre nagyobb érdeklődéssel kísért olim­piáját. Az élő résztvevőknek, a borok gazdáinak természetesen közel sem kellett olyan „erőbedobással" küzde­niük. mint sportolóinknak Rómában, a „Budapesti Olimpia” szép magyar sikert hozott. Bár a részletes és hiva­talos jelentés még nem érkezett meg, tudott dolog, hogy o. 230 aranyérem­ből százat a magyar borok, illetve termelőik kaptak. Nem b?szélv? a számos második és harmadik helyről. Szép eredmény. 32 nemzet nev'zett be a világ minden tájáról és 28 állam ,.versenyzői” érkeztek meg. A magyar borok világhírneve ismét felfelé {ve­lőben van. E tényt méginkább alá­támasztotta a bor-olimpiász résztve­vőinek tokaj-hegyaljai látogatása, illetve az ott elhangzott nyilatkoza­tok1 „A tokaji aszú valóban a borok királya !“ Szombaton délelőtt hosszú kocsi- karaván érkezett a Tokaj-Hegyal iái Állami Gazdaság területére. A szov­jet, a bolgár, a jugoszláv, az albán, az olasz, a francia, a német, a spa­nyol és még húsz más nemzet száz­húsz képviselője szállt ki a•gépko­csikból a gazdaság gyönyörű szőlö- táblál mellett. Leskó István elvtárs. a gazdasáa igazgatója meleg szavak­kal köszöntötte a vendégeket. — Egyedül ez a gazdaság 13 aranyérmet és több ezüstöt nyert. A köszöntő sza­vak után megindult a látogatók hosszú sora. hogy megtekintse a sző­lők állapotát, minőségét. Ezernyi kér- désre kellett válasznlnlók a gazdaság szakembereinek. Bizony, minden résztvevő kezében ott volt a jegyzet­fűit. a töltőtoll S ott volt a hatat- mos módi pincében ét a tokaji Rá­kóczi pincében is, ahonnan végül is csak nagy szív fájdalommal távoztak a borverseny résztvevői. A nemzetközi borverseny alelnöke hosszú beszédet mondott a magyar borok csodálatos zamatáról. Kijelen­tette: „ezerfelé jártunk már, s járunk majd ezután, de egyben biztosak va­gyunk: a magyar boroknak valóban nem találjuk párját. Az önök bora, a tokaji bor valóban a borok ki­Mit iszik a pápa? Az ünnepi felszólalásokat általá­ban csendben hallgatták a látogatók. Csupán a portugál küldött kiabált közbe olykor érthetetlen szavakat, de ez a kóstolások következménye volt... A verseny elnöke viszont el­mondotta. hogy a pápa italszekrényé­ben állandóan ott áll a tokaji aszú. Illetve nem áll. hanem fogy, mert ha a pápa tokaji aszút iszik, sokkal ma­gasz tosabb beszédeket tud mon­dani ... (Ez igen!) A spanyol küldött viszont arról számolt be. hogy a máltai lovag házi ünnepségein állandóan a tokaji boro­kat szolgálják fel. Mutattak azután a francia résztvevők harmincéves bor­lapokat, amelyeken miiulenüU fő he­lyen — és persze a legdrágább áron — szerepelt már évtizedekkel ezelőtt is a tokaji aszú. órákig kóstolgatták. Ízlelgették a bort. s ami kóstolgatóktól ritkaság, bizony nemcsak ízlelgették, hanem itták is az aszút és csak a kísérők és rendezők többszöri kérelmére hagy­ták ott fájó szívvel a pincét. De csak egy kikötéssel: — ide ezután is el­látogatunk majdf A borverseny és a látogatás fénye­sen bizonyítja, hogy a magyar bor­termelés ismét révbe ért. Ez első­sorban a szakembereknek, a borter­melőknek köszönhető, akik az utóbbi években mindent elkövetnek, hogy állják a sarat a szigorú bírálóbizott­ságokkal szemben, s minél értéke­sebbé tegyék a magyar borokat Külön elismerést érdemelnek a tokaj-hegyaljai állami gazdaságok, a kutatóintézet és több egyéni ter­melő. Hiszen a 100 aranyérem közül já­rni több mint harmincat a hegyaljai borok nyerték! (barcsi) ISKOLÁT ÉPÍTTETETT MEGTAKARÍTOTT PÉNZÉBŐL EGY SZOVJET NYUGDÍJAS A Szovjetunió-beli Jungerovka falu egyik festői szépségű részén befeje­zéséhez közeledik egy 7 emeletes ia- kola építése. Most festik a falakat, üvegezik az ablakokat. Az iskola­épületet N. D. Szeröv nyugdíjas épí­tészmérnök megtakarított pénzéből építik, aki 250 ezer rubel értékű takarékbetétkönyvét tavaly az állam­nak ajándékozta azzal a kéréssel, hogy abból tágas, korszerű iskolát építsenek szülőfalujában. Magyar sikerek a borok olimpiáján! — A magyar—szovjet barátságért, a békéért, az emberi boldogságért — emelte fel poharát Alig tudtunk szólni. Csak néztük a szemét, melyből árulkodóan egy­két könnycsepp mégis kihullt... — En nem haragszom a magya­rokra. Nálunk is voltak kulákok — mondta, mintegy megértve hallgatá­sunkat —, azok is mindenre képesek voltak a saját hatalmuk visszaállítá­sa érdekében. Magyarországon is • nép ellenségei csinálták a bajt... Hallgattam öt. s arra gondoltam, milyen ereje is van az igazi huma­nizmusnak. Emlékszem. 1957-ben na­gyon sok ismerősömmel vitatkoztam a humanizmusról. Kegyetlenséggel vádolták a kommunistákat, mert né­hány embert ellenforradalmi tevé­kenysége miatt, vagy csak a körül­mények tisztázása végett kénytele­nek voltak letartóztatni. A huma­nizmus nevében tiltakoztak akkor. 1957-ben... Ez az ember, sem az előbbi asszony nem beszéltek a humanizmusról De viselkedésükkel, a szívből jövő ked­ves szavakkal igazolták, hogy nem él bennük bosszúvágy, harag... El­lenkezőleg. érdeklődéssel figyelik a magyar nép életét, örülnek az ered­ményeknek. Úgy gondolom, erre csak a prole­tár internacionalizmus szellemében élő. gondolkodó, érző emberek ké­pesek. M*jt néhány hét. a n kiállíts* le­bontása bvfpjc/Odik. A magyar hányják a GorklJ-parkot... KAv/tinJUk. kedves moszkvaiak az érdeklődést, a kedves, meleg baráti KemélJMk, Jövőre viszonozhatjuk, Budapesten, a szovjet kiállításon. G. Hálnál Jolán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents