Észak-Magyarország, 1960. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-11 / 215. szám
egZAKMAOTABOItSZAG 7 Kiss bácsié volt a szó... Palotaszállóban olyan munkásembe- rck üdülhetnek, mint én. Nem is beszélve arról, hogy itt nincs munka- nélküliség, olcsó • lakbér, a munkás nyugodt életet élhet. És Kiss bácsi beszélt, beszélt... Az egyik szavában újra Kanadát emlegette, az egészségtelen munkahelyeket, s azt, hogy már túl van a hetvenen. s mégis dolgozni kell, s mert kommunista, csak napszámos lehet. — a másik szavában meg már az új Magyarországnak örvendezett, annak, hogy itt a munkásemberekből ügyészek, mérnökök lehetnek, futja a fizetésből borocskára, szép ruhára, sa nők a férfiakkal egyenlő bért kapnak. az öregnek nyugdíjat, gondnélküli életet biztosítanak. .1/ iss bácsiék azóta már újra Ka- nadában vannak. Szívükben azzal az érzéssel búcsúztak el Magyarországtól. hogy érdemes^ volt mégegyszer. utoljára viszontlátni. Nekünk pedig érdemes volt a Kiss- házaspárt meghallgatni Fodor László Az első kongresszusi ajándék Kavaja kis mezőváros az albániai part-menti síkságon. Lakói nemrég még kizárólag mezőgazdasággal foglalkoztak. Az idei nyár és a IV. pártkongresszus tiszteletére indított munkaverseny végre meghozta a kisvárosnak az első gyárai. Kacaja környéke Dunes körzet legkiválóbb gyümölcstermesztő vidéke volt « múltban is. de az utóbbi években hírnevét sok tízezer újabb gyümölcsfa és szölötő öregbítette. Most fplépiili a város gyűmö'cs és zöldféle k'nzervgyára is, hogy feldolgozza a terme'öszö- vetkezetek egyre gazdagabb terAz építők és a szerelő1:, a'ik kongresszusi versenyben dolgoztak. határidő előtt adták át a.gyárat. s az új létesítmény do’gozol vállalták, hogy a párti onoresz- szusig 25 tonna gyümö’csí't. Tő- tonna zöldféle kontár vet és *0 t -nna paradicsompürét auzrtanak. A kacajai k nzerrgj/ár é-i kaoaV életlenül kerültem a társasáT gukba. egy ismerősöm meglátogatása során, ott találkoztunk. Már a bemutatkozásnál gyanítottam, hogy vagy nem magyai*ok. vagy pedig hosszabb időt töltöttek kültöldön. Az utóbbi lett igaz. Kiss András bácsi és felesége 36 évvel ezelőtt vándorolt ki Kanadába, s azóta most jöttek haza először. Érthető, egész este Kiss bácsié volt a szó. — A szegénység kergetett ki Kanadába — magyarázta. Az édesapja nincstelen paraszt volt. Kilencen voltak testvérek, s mint a legidősebb, gondolta, szerencsét próbál. Kanadában egy Len-Kender Kötélgyárba került. Már amikor dolgozhatott... 25 évet töltött el a gyárban, mint kötélfonó napszámos, de volt rá eset. hogy 2—3 hónapig sem dolgozott. Amikor elárasztották a piacot, a gyár leálll. a dolgozók mehettek, amerre látlak. Legtöbbjük kénytelen volt megvárni, míg újra megindult a gyár, s ott folytatta tovább a munkát. — Kanadában nem úgy van, mint most Magyarországon — sóhajtott Kiss bácsi. — Sok a munkanélküli. s hárman is ugranak, ha kínálkozik valahol munkaalkalom. A megélhetésről sem sok szépet mondott Kiss bácsi. Egy átlagmunkás 5 dollárt keres naponta, de1 mire kézhez kapja, jó, ha 3 dollár marad belőle. Sok a levonás, a büntetés. S ebből a pénzből nem nagyon futja szép ruhára, jó és bőséges ételekre. Különösen nem, ha figyelembe vesszük, hogy a fizetés fele lakbérre kell. — No és. hogy sikerült eljönniük most Magyarországra? — vetettük közbe. — Ennek hosszú sora van — kaptuk a választ. Már évekkel ezelőtt elkezdték a spórolást. Egy ilyen nagy út temérdek pénzt igényel. Nem is beszélve az óriási utánajárásról. Kanadából nem könnyű ám Magyar- országra látogatni! Különösen nem, ha a látogató kommunista, mint Kiss bácsi. A munkahelyről meg le kell számolni, s ha visszatér, vagy visz- szafogadják. vagy nem. A leszámolás azzal jár. hogy a dolgozó elveszti ■Jogfolytonosságát, s azokat a csekély kedvezményeket, amit a régebbi munkások élveznek. — De mit bántuk mi mindezt! Addig nem akartunk meghalni, míg meg nem láttuk a hazánkat. S már nincs valami sok hátra. Az öregem hetven, én meg a hatvanon vagyok túl — jegyezte meg Kiss néni. W ha már hazánkról esett szó, megragadtuk az alkalmat, hogy kikérjük a Kiss-házaspár véleményét Magyarországról, az itthon szerzett tapasztalataikról, benyomásaikról. — Ngm akartam hinni a szememnek — vette át a szót újra Kiss bácsi. 8 a következőkben összegezte mondanivalóját: — Szinte hihetetlen, mit fejlődött Magyarország. Kanadában talán 36 év alatt sem építettek annyi új házat, mint amennyit Pesten, Pécsett. Miskolcon csak félig készen láttam. Ugyancsak clcsodálkoztam az emberek szép. ízléses öltözködésén. azon. hogy a lillafüredi Az évad első filharmonikus hangversenye A sok szépet ígérő idei hangver- • senyszezon bevezető koncertjeként hallottuk szerdán este a miskolci Liszt Ferenc filharmonikus zenekart. A bérleten kívüli hangverseny a mi egyetemünk, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem szervezésében került megrendezésre egy később megindítandó sorozat bevezetőjeként. Lassan örvendetes hagyománnyá válik, hogy az egyetemi tanév kezdéséhez ilyen zenei, társadalmi esemény is kapcsolódik. Az alapjában véve igen szerencsés elgondolásnak a jelen esetben azonban akadályát jelentette az a körülmény, hogy a hangverseny megelőzte az egyetemi tanév kezdését és így az egyelem több mint kétezres táborából nehézséget jelentett a Zeneművészeti Szakiskola nagytermének betöltése. (Jobb szervezés mindezt kiküszöbölheti.) Filharmónikus zenekarunk előtt az idei szezonunkban igen szép. de nehéz feladatok állnak. Alig több. mint égy hét választ el csak a IX. szimfónia előadásától és más nagy alkotások megszólaltatásától. E sűrített munkatempóban kellett felkészülniük mostani hangversenyükre. Ezúttal Cluck: Ighigénia Aulisz- ban; Beethoven: C-moll zongoraversenye és Dvorák: Új világ szimfóniája került előadásra. Vezényelt Sulyok Tamás, a filharmónikusok karnagya, közreműködött Németh Éva. Cluck nagy és ismert nyitánya a klasszikus művészet forró élményeit idézte. A zenekar hangzása ■ telt, erőteljes és imponáló volt. I Beethoven C-moll zongoraversenye a romantikától napjainkig• egyike a legnépszerűbb, legtöbbet játszott versenyműveknek. Németh Éva zongoraművésznő. a Filharmónia fiatal ösztöndíjasa tolmácsolásában került ezúttal előadásra. Németh Éváról eddig nem hallottunk, de e hangverseny azt mutatta, ezután fogunk. A ragyogó megjelenésű, máris jőkészült- ségü fiatal művésznő szép ígéretnek látszik. A koncert előadásából különösen a versenymű második tételének költőisége ragadta meg figyelmünket, de kisebb hibáktól eltekintve. sok részletszépséget nyújtott a két szélső tételben is. A kadencia előadásából kitűnt, ka módja lesz sok zenekari szerepléshez, igen szép út áll előtte és mi is szép sikereket kívánunk neki. A közönség nagyon meleg rókonszenvveI fogadta, de a hálás tapsokra ezúttal hiába várta a ráadást. Németh Éva közreműködése emelte az est sikerét. Dvorák Új világ szimfóniájának hatása, nagy sikere most sem maradt el. A lelkes közönség ütemes tapssal fogadta a szép produkciót. Sulyok Tamás dirigálása nagyon lendületes, friss, az eddiginél jóval erőteljesebb és színesebb volt. hangverseny Sulyok Tamás új és előnyös oldalát mutatta. Sikere őszinte és megérdemelt. A szimfónia előadása diadalmas, életerős, szép lírai megoldásokat tartalmazó, de helyenként túl hangos, lelkes előadás volt. A zenekar őszinte muzsikáló kedvének örültünk. Felfokozott érdeklődéssel várjuk a IX. szimfónia előadását. V. Zalán Irén fjet képek az új váróiból K ét idősebb munkásember ücsörög a hétemeletes toronyház tövében, az étterem kerthelyiségének asztalánál. Az asztal üres. Szünnapot (art az étterem. Egy-egy pohár sör mellett jobban menne a koradélutáni beszélgetés, dehát így is szép s jó. A két ember nézdegéli a ragyogó napfényben úszó — Tiszapalkonya és Tiszaszederkény határában fekvő, a síkságból meghökkentő váratlansággal kiemelkedő — új város lakóinak jövés-menését, figyeli a város ezer neszekkel teli életét. Előttük az úttesten teherautó húz el erős berrebefelé a berendezést, az asztalosok az utolsó simításokat végzik, pár . nap. s végre megnyílhat a bölcsőde. — Negyven személyes lesz —' mondja az egyik érdeklődőnek — s mi tizenöten gondozzuk a csöppségeket. Hogy hogy érzi magái az újvárosban? Kár is kérdezni. Májusban esküdtek, 6 Miskolcon dolgozott, férje az egyik messzi faluban tanított. Most sikerült otthont teremteni. A lakás szép. bútor is akad — csak unatkozó ex-dobos két ásítás között mindig danászott egy-egy sort valami zöngcményből és megkérdezte a zenekar tagjait, hogy „Hát ezt ismeritek-e ?” Ismerték, vagy nem ismerték. nehéz eldönteni, de játszani pro» balták a másfélpercenként változó dobos-szülte ötletek alapján felbukkanó melódia-foszlányokat. Az igazság kedvéért megjegyzendő, hogy a táncolókat ez egyáltalán nem befolyásolta. A Marx Károly úti Bükk Étteremben Strauss-kcringöket eregetett a légáramlat szárnyaira — a népi zenekar. A ‘kerthelyiségek látogatóit igen elriasztotta a hűvös. gsőrc hajló idó: csaknem üres volt a Sztálin úti Rózsakért, három-négy asztalnál dideregtek csak az elszánt vendégek, a zenekar szerszámai a ponyvatető alati pihentek. Hangulatos népi zene fogadott a Széchenyi utcai Béke Étteremben. A zsúfolt helyiség boltívei alatt Dankó Pista nótái szárnyaltak. (Érdekes megemlíteni, hogy a fentebb már említett parasztnénit itt újra megtaláltuk családostól. Átjöttek a Hámorból egy kis népi ze**««*„, jssrksz ban. Az egyik, a nagylétszámú tánczenekar az étteremben csap rettentő zajt. arr'nek a megszokottságát, il- krtve nvár-már monotonságát egy éleshangú jazz-trombita időnkénti kö/.bcikukorékolása teszi változatossá. Az eszpresszóban, amit semmiféle „nyílás-záró szerkezet" nem választ el az étteremtől, egy idősebb férfiú veri a zongorát, egy nő pedig olyanokat csap a jobb sorsra érdemes dobra, mintha egy hajdani falusi önkéntes tűzoltózenekar parádéján vemé az ütemet a felvonuló szüreti bálos lovaslegények előtt. Időnként a mikrofont is az ajkaihoz emeli, hogy tudassa mindenkivel: „Sajnos szeretem ...” Beszélhetnek akármit, jók az emberek idegei, mert az eszpresszó zsúfolt, löleg nőkkel, és türelmesen, sót látszólag élvezettel tűrik az idegtépő hangversengést. Egyébként az étteremben láttuk az Országos Szórakoztatózenei Központ helyi megbízottját is. akinek különösen figyelmébe ajánljuk körsétánkat. Csend fogadott a Belvárosi Sörkertben. A kevés vendéget most nem érdekelte a zene, a rádióra figyeltek, amely bánatosan tudatta a világgal, hogy a dán—magyar labdarúgómér- közés első félidejének 34. percében vagyunk, amikoris a dánok egy—nullra vezetnek. A Hági Étteremben kedves, hangulatos népi muzsikát szolgáltat Vadász Gyula zenekara. Tapolca is kihalt. A kerthelyiségek sötétek, az Anna Szálló étterme zsúfolt. Csaknem kizárólag 18—20 év körüli korosztályból regrutálódik a népes vendégsereg, akik az erősen tompított világítás mellett hallgatják. hogy Meseautóban szinezüst erdők során, repülünk a mesék kocsiján", meg hogy „Egy csók és más semmi” és azt is megkérdezik, hogy ..Merre jártál tegnap este?" A kérdésre feleletet nem várnak és nem kapnak, de a tánchely zsúfolt és az sem zavar senkit, hogy egy nagyobb társaság rettentő hamisan, torkasza- kadtából közli mindenkivel a szomorú tényt, amely szerint „Egy kis kíváncsi kacsa az este nem ment A második félidő tizennegyedik percének elszomorító eredményeit közli a rádió, amikor a tapolcai Kiss József utcai vendéglőhöz érünk. Zene ott sincs, még sírva sem vigad senki. gyerekekkel. léssel: a toronyház tövében betonte v erőgép zug; a nem messze lévő skolaépület ajtaján vidám gyermek- \ereg rohan az udvarra: a közelben ;avics horzsan a lapáton — életerős iatalember parkosít. A széles térre lutóbusz kanyarodik. Most jönnek nunkából az erőmű dolgozói. Itt haadnak befelé a városba, pár lépés- tyire a két embertől. Odaszólnak ne- ük: — De leültek. Gyula bácsi.' — Hogy ízlik a szabadság, Géza Azok derűs mosollyal néznek a nellettük elhaladókra, s nagyokat izippanianak a cigarettából. — Hogy megnőtt ez a város... — norogja az alacsonyabbik, a mici- apkdP Honász Gyula. Amikor lét éve idejöttem, akkor ásták az ?römű alapját. Ha valaki azt mondtá jolna nekem, hogy itt ilyen város esz. nem hittem volna. Most meg... nennyi ember lakik már itt! Jó lenié az élet. dehát pár hónap, nyugdíjas leszek ... Egész életem munkájúi állt, hogy szokom meg a semmittevést? — Hanász bácsi elhallgat. s micisapkáját szemére húzva nekikeseredve fújja a füstöt. — Meg lehet szokni azt fs — igy a másik. Renge Géza. a Kaszás szó- űalista brigád tagja, aki szabadsá- ját tölti. — Meg. Hiszen most, hogy bete- jeskedem, hát hozzászokom. Este l-kor fekszem, reggel első a rádió. mi újság a világban. Szeretek olvasni. Hetente 3—4 könyvet is elolvasok. És sétálgatok egy kicsit. — Én is most bolondultam meg — így Renge —. 400 forintért vettem könyvet. A feleségem is, én is szeretünk olvasni. Jó dolog az. Valamikor se időnk, se pénzünk nem volt hoz— Te hány éves vagy? — ötvenöt. És 55 óta vagyok itt. — Halad az idő, változik az élet... — Változik. Ugy-e, én örültem, ha szakmát tanulhattam. A lányom főmérnök, a fiam Pesten gyárban dolgozik. esti egyetemen tanul, az U mérnök lesz. A kicsi meg most ment a gimnáziumba... Kicsit hallgatnak, aztán Renge témát változtat. — Csináltam egy óriástölcsért... A másik bólogatva hallgatja, s lassan belemerülnek a munka, a termelés ezer gondjába. A kert kavicsán léptek csikorog'* nak. Tekintélyes külsejű férfi. Katona Péter, a parkőr közeleg, kezében elmaradhatatlan hegyesvégű botjával. A két ember kíváncsian — Mi újság, Péter bácsi? — Mi? Sokat veszekszem a gyerekekkel. Akad egy-kettö. aki tövestül kiszedné nekem a virágot. De azét — teszi hozzá — rendes gyerekek ezek. Értenek a szóból. — Szaporodott-e a város, Péter bácsi? — kérdezi Renge. A parkőr elgondolkozik. . — Egy pedagógus házaspár költözött ide legutóbb. Az ember Tisza- palkonyán tanít, az asszony vezeti majd a bölcsődét. Az ifjasstony — Birócsák János- né — legszívesebben az új lakásban tenne-venne, dehát a bölcsődében is van munka. Most hordják (üinállomúiunk eszpresszóban csend, a zongora nemi szól. halk zsongás ül a termen. Ai fehér-teremben elhagyott zeneszer-1 szamok, a mikrofon dizöz nélkül ár-i válkodik. A Jereván bárból sem szű-i rödik ki a zene. Benyitunk. A ho- j mályban a televízió képernyője buk-i kan elénk, a szálló zenészei, a ven-} dégekkel együtt figyelik, mik.nti zúzzák szót a dánok futballistáink i világhírét. Vége. de milyen keserve- i sen vége a mérkőzésnek, a zenészek # elfoglalják helyeiket, de már nemi várjuk meg. hogy esetleg gyász-i indulót játsszanak. Mindegy is. mit# muzsikainak, Rómában jól elhúzták 1 a nótánkat. — Ez volt ennek az est-? nek a jellemző motívuma, az I960.? esztendő szeptember havának halo-? dik napján. Ügy ülepedett a hír a? miskolci vendéglőkre, mint a üdére-? nyomás. (A Pálma-bárban azért nem? rontotta a hangulatot, mert az zárva? volt.) i Ennyit láttunk, hallottunk utunk# során. Hallottunk jó muzsikát, rossz# muzsikát, de láttuk azt is. hogy nem# egy helyen túlméretezik a muzsiké-# lást. Például azokban a diósgyőri és# vasgyári eszpresszókban, amelyeket# megemlítettünk, csaknem üresen # nyitva tartani zene nélkül is lehetne# (esetleg olcsóbb lenne a kiszolgálás)j és meg kellene nézni, hogy a na-? gyobb létszámú zenekarral megáldott? eszpresszókhoz nem lenne-e elég egy? zongora Is. Ezt felülvizsgálni a ven-? déglátóipar és az Országos Szórakoz-J tatóüzemi Központ közös dolga, mint-? ahogy közös dolguk lenne megviza-? gálni azt is. hogv ha már itt is. ott? is muzsikálnak az ekként kalkulált? fogyasztási árak ellenében — hát? hogyan is muzsikálnak ... f (benedek—priska)! rossz egyedül. Az asszonyka az erkély korlátjára könyököl, s messzire néz, vajon mikor tűnik fel az ifjú férj? A z utcán egy ember halad lakása felé. Első pillantásra tengerésznek vélné az ember, már csak hatalmas szakálla végett is. Szemének révedező pillantása viszont mélyen gondolkozó tudóst sejtet. Sem az egyik, sem a másik. — azaz mindkettő és mégsem az! A ..titokzatosH embert Dalnoki Jánosnak hívják, ö az erőmű művezetője. Nagyon szereti a televíziói. A bér- ház tetejére valóságos'televíziós er- jiöt szerelt. Gyönyörűen berendezett szobájában"— aKól a könyvespolcok roskadoznak terhűktől — van egy házi csillagvizsgáló készülék, amelyen át az égbolt titkait kutatja, a szputnyikok útját kiséri figyelemmel. Könyvtárában a politikai irodalomtól kezdve — például ott található Lenin összes müvei — a szép- irodalomig, a Réuai-lexikontól kezdve a csillagászattal foglalkozó tudományos könyvekig minden megtalál— Az életben már hosszú utat tettünk meg, a férjem is, én is — mondja az asszony — és most már nem kívánkozunk sehová. Ez a végállomásunk. öt gyermekünk van. A legidősebb fiam 32 éves, a legfiatalabb 9. Egyébként a legidősebb lányom fia már 12 éves. ... Igen, a férjem nagyon szeret tanulni. Mindig a könyveket bújja. Most Miskolcra jár tanulni. Beiratkozott az első gimnáziumba. — Hány éves a férje? ötvenhat. S hogy miért tanul? Azt mondja, fiatalokkal foglalkozik, s azért tanul, hogy tudja őket segíteni. Meg aztán azért is, hogy tudjon segitséget adni fiunk tanulásához is. Az élet halad — szokta mondogatni —. senki nem állhat meg a fejlődésben. Mennyire igaz! (cserbe) Foto: Szabados
