Észak-Magyarország, 1960. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-04 / 209. szám

6 Fotóriporterünk jelenti: Dolgos hétköznapok AZ „OLIM-P1ÁS“ persze, hogy nyertem... bízónp.., nagyon ... hukk... sokat... Q da jött a kalauz. — Mutassa a jegyét! — szó­lította fel a fiatalembert. — Én ... sportoló vagyok... Mi­ért hukk... bánnak igy velem? Hu... — válaszolt m kalauznak, és keresgélni kezdett a zsebében. De bizony a jegyet nem találta. — Még harminc perc van az in­dulásig. Szálljon le. kérem, és váltsa meg a jegyet! — szólította fel ismét a kalauz és udvariasan, leszállította a kocsiból. Támolyogva elindult. Megállt a peronon és visszaszólt: — így bánnak egy hukk... — Miért nem ment el_az olimpiá­ra? — szólt utána az idősebb bácsi. A fiatalember hallgatott egy dara­big. majd visszaimbolygoit a kocsi lépcsőjéhez és felemelt hangon mondta: — Minek? Minek mentem volna* — Mert biztosan nem sportoló — jegyezte meg valaki. — Az vagyok... hukk... ohm- plás... — Valóban az... — mondta m öreg bácsi. — Olim-piás! Kitört a nevetés. — Mit nevetnek? — háborodott feI a fiatalember. — Ha visszamegyek ^ hukk.. mindenkit odavágok . Én... hukk... olim... hukk-. ,J P*ás vagyok... Valóban az. Piát... A vonat elindult, a „sportoló* nem jött vissza. Úgy látszik, nemcsak az olimpiáról, a vonatról is lemaradt... — szegedi — Tessedik Sámuel emlékkiállítás nyílik a Mezőgazdasági Múzeumban l ZLET A két bérbevett pincér /*"¥««« csillogó aranyozott * kcx oerDevetc fflícdk<>r, hútiló iíjlokal hordolt étét. Zajtalanul, ügyesen siklót ak a vendegek közöt:, s be­tanult udvariassággal, tolakodás nélkül állottak meg ott, ahirt epptn szükség volt rájuk. Emelkedett volt már a hangulat itt a büfé körül, a sima közöny, a hideg udvariasság kezdett eltűnni, az prcok piro­sodnak a konyaktól, apró csoportok alakullak, s folyt a be­stéd, néha már hangosabban, mint szabad lett volna. Bőség és kényelem tombolt e rózsadombi villában, s bár a vendégek nem juthattak fel a bányatu aj ionos és családja emeleti lakosztályába, mindenki tudta: Ránki mé.tőságosnak mesés értékű szőnyegei, festményei, porcelánjai vannak. Az ifjú arszlánok, akik mackó módjára keringtek a mél­tóságot úr lánya, Bea, vagyis a mézesfazék körül, nos ők w tudták: Beát feleségül venni nagy szerencse, szemn’k. zseb­nek egyaránt. Mert Bea szép is volt. barna olasz szépség, mert Ránki külföldi utazásai során olasz nőt hozott haza feleségnek. Akkor építette ezt a villát is. Nem ín találó a villa elnevezés, inkább antik palotának felelt meg, hiszen 18 helyiségből állott az épület, az alagsori konyhák és cselédlakásokon kívül. A legszebb talán a nagy szalon volt, ebbe sűrített bele mindent, amivel kissé kérkedni is lehet. Kissé ta’án túl is ment.a jó ízlés határán, de hát ez már így volt rendjén, senki meg nem szólta, inkább különcködésnek minősítették azt a nagyszalonbeli esztelen fényt és pompát. Két bányája volt. Az egyik a Dunántúlon, másik fent Borsodban. Ránki nem alapított részvénytársaságot, magányos farkasként őrködött érdekel felett, s magányosan vágta zsebre a hasznot is. Jó szimatú áizletember volt. s ha alkalom kinál- kotott, vett és eladott bányát, üzletet, gyárat, földet, ahogy éppen jött, csak keresni lehessen rajta. Most sem a lánya zongorajátékát hallgatta oly elmerülten a nagy szalonban, hanem egészen máshol járt az esze. Szó se róla, szerette a zenét, s különösen büszke volt Bea játékára, de jelen pillanatban nem érdekelte Schubert, sem Liszt, sem az egész vendégsereg, az egész estély. — van háziasszony, van titkár, majd ők... Izgatott volt. Holnap reggel veszi meg tőle a darnai bányáját a Vulkán RT. hosszas huza-vona, alkudozás után végre, holnap reggel aláírják a szerződést, meglesz a félmillió pengő! S néhány óra múlva ismét aláír jogtanácsosa egy újabb szerződést a Velpex gyógyszerárugyár megvételéről. Sima üzlet, veszélymentes, a számítások szerint öt év múlva egymillió pengőt kell kapnia a Velpex-ért. Ránki finoman végig húzza kezét az állón és kissé vissza­tér a jelenbe. Lánya átszellemült arccal hajol a zongora fölé. az utolsó akkordok csodaszép. Schubert melódiája remeg a levegőben, még egy futam, kis csend, s utána taps. A szmokin­got fiatalemberek körülállják a zongorát s Bea halk. ezüst­hangú kacagással jutalmazza a bókokat. Ránki örül a lánya sikerének, s már éppen ö is a gratulálók közé akar állni, ami­kor megpillantja a titkárt. Egyenesen felé tart, s bár szinte atyai jóviszony van köz­tük, s Ránki nagyon szereti Tibort, a titkár mégis a címnek Mjáró tisztelettel áll meg előtte, s jelenti: — Méltóságot uram, sürgős telefon Darna-bányáról. Az 'óreg Fodor megtörölte izzadó homlokát, s ledobta keséből a fejszét: . , — «zzel megvagyunk Pista fiam. tovább nem szakad. Azt a bordafat próbáld még ide bedugni, aztán pihenés. Egyéb lenn,valónk tunes. Pisla, a Hatul csillés a karbidlámpához lépett. Vizet akart \eni ra. de az öreg rámordult: — Ennyi fény mellett is... .. . T Mf,r m*°int mor<>g. Gyuri bátyám! — csattant fel a '“"Ója, mialatt a bordafa után nyúlt. — Leg­alább ilyenkor ne morogják. Különben is azt mondta, reggelre kint leszünk, vagy már elfelejtette? , Az v*i*' “ }‘úra nézett, sajnálta. Reggel? Hm. Ki tud,a, mikor lesz ez a reggel? Talán valóban reggel, talán soha. Harminc eve vágja a szenet, kétszer szakadt le mögötte mögfe ’ K*'"er «. most... Csendesebben dör­,, ~ Amí{ rnondtam, megmondtam. Hihetsz a szavamnak. Nem hallod? Mintha kopognának! Na lületjl A fiú arcán egu pillanatra a feszült figyelem háttá szorosabbra a bőrt. Kifelé kémlelt a vagat bejárata felé, melynek a nyílását törött gercn- dók.,szürkén csillogó mirgalömbök. s földtörmelék zárta el. 'Melt, s nem vette észre, hogy az öreg bakancsa sarkával néhányszor rádobbantott a talpra. Izgatottan kiáltott fel: — Tényleg, Gyuri bátyám... Ha’lotta ... ? Itt lehetnek a közelben. Igaza van! De jöhetnek is már. van vagy két órája, hogy berogyott mögöttünk a tető. Mindjárt, ahogy be­jöttünk, este 10 órakor elkezdett mozogni. Még szerencse, hogy megállt, azt hittem bentmaradunk örökre. — A fenét. Csak sohse képzelődj. Különben is mit akarsz! Két órája vagy elzárva a többiektől, jó ha éjfél van. Legalább alszunk egyet. — Igaza van, Gyuri bátyám. Holnap úgyis bálba akartam menni, Tudja, a Dávid-aknára. Ott lakik a Terus. — Melyik Terus. te? — A Kovács Terus! — A dúdoló Kovács Jánya? — Ismerem. Jó faros lány. Aztán megcsókoltad-e már, Pista fiam? — Hát tudja .. Erről nem beszél az ember. — De pofont kaptál már tőle? — Kaptam. — Akkor megcsókoltad, fiú! Hanem elég aszóbó’. Fél éve, hogy velem dolgozol, tudhatod, inkább hallgatok, mint beszé­lek, aztán most meg jobb, ha szájat fogunk. Nem kopik a nyelvünk és nem fogy a levegő. — Jól van. de előbb hallgassuk meg a kopogást. — Sohse hallgasd, a mérnök rendes ember, ismered. A többiek, a cimborák megint azok. Biztosan riasztottak már mindenkit. — Tán még a Ránki méltóságost is? — Persze. Még azt is. Azt mondják, nem rossz ember. Amikor a Pősta Pali szerencsétlenül járt, 500 pengőt küldőit a feleségének. Meg egy koszorút. Aztán mikor egyszer eljött Pestről ide Damabányára. megsimogatta a Posta Pali gye­rekeinek a fejét, s adott nekik egy zacskó cukrot. Selyem- cukrot. Hogy ne sírjanak, mert ki kellett menniök a telepi lakásból. — Jó ember... — Én is jó lennék, ha gazdag lennék. Minden bányá­szomnak házat építtetnék, verandával. Nyáron meg elkülde­ném mindegyiket egy-két hétre nyaralni. Ahogy az urak — Pénzt is adna hozzá?! — Anélkül fenét ér az efféle... Elhalhattak. AJ °,Ca '’‘lUahevereieU a támlák .. .. tóvében, feje alá egy darab szenet tett szunyokalm látszott. Pista nekidútótte hátat a szénfal- nak, un ül,, s bámul la a karbidlámpa piciny vibráló tZjái Hídja'UÍU’ nCm ,ehe‘ Tí Vl:e' ere,:'eni‘ merl ** tudja... lei Ijesztő volt a csend. Mintha mór nem is élnének mintha towrsoba lennének zárva, élő halónként. S a levegő is olg lön^häa, °aJf, ’"'"l? a maliin, , „au tatáknak , SS t™ "^«aladj™ « fekete, tömör tzén- lalaknak. s üvöltsön, hogy cinI akarok, élni akarok, még csak húsz évet ettem, var a Terus, meg a bál. a napfény, a zöld mező, az anyám ... delid I... Bcszélhetnékje támadt, az öregre néz: költőm ^ám^frervst" meomo"dom' cVuri bátyám, megcsó­A vájár megmozdul, dörmög. — Mondtam már, hallgass! Kevés a levegő. a sírban * nekem beszélhetnékem win. Olyan csend win. akár — Nem voltál még ott. Hátha nincs csend? — Meg a mellét is megfogtam, a Terusnak. Akkor vágott pofon. Magúnak is sok szoknyája lehetett. A daliráislákat szerették a lányok. — Ez igaz. Régen volt. Az onokáimat ösmered? — Igen. — A Joli meg a Lacika. Ezeket jó lenne még meglátni — Azt mondta, megszabadulunk! — Meg. A mérnök jó ember. Szeret bennünket. — Meg a méltóságos Ránki úr is! Az öreg félfordulatot tett és kiköpött: . — Jó. Csak éppen nem tudn, mikor. De hallgassunk, Pista fiam Gyere ide mellém, feküdj le. s ha félsz, fogd meg a kezem. Csak ne beszélj... Kevés a: oxigén... Ránki hajnali 4 órakor ^zeit meg Pestról a . . . * darnat banyahoz. Majd­nem futólépésben tette meg az utat az autótól a kicsiny banyairodáig. Belökte az ajtót. Bent a szegényes bútorzatú irodában csupán a mérnök volt, a kopott íróasztalnál ült. s bámult kifelé a hajnali ‘Ránki*51** ArCa ide°egen rándulí ös*ze. amikor meglátta — Jó reggelt, méltóságos uram — mondta és hirtelen fel­ugrott az asztal mellől. Ránki bosszús volt és ingerült. Az úton defektet kaptak« az estelyt ott kellett hagynia, na meg ez az egész ügy. éppen most. nehány óraval a szerződés aláírása előtt. Recsegett a hangja: — Mondhatom, igazán jó reggel Mondja el, mi történi és milyen intézkedéseket tett. Remélem, a telefonon adott uta­sításaim értelmében nem értesített senkit. — Még nem, bár... — Semmi bár... beszéljen ... várjon ... előbb Igazén megkínálhatna egy konyakkal, látom már előkészítette tsz italt. — Igen. Nem a magam számára, hanem a mentésnél dol­gozók részére, természetesen szíveden megkínálom méltóságos — Töltsön magának is. Így. Na még eggyel. Most pedig halljam. — Rövid leszek, méltóságos uram. Este 22 óra 30 perckor zörgettek az ablakomon, hogy leomlott a IV-es sikló, fiz pere múlva lent voltam. Egy egész valószinűtlenül nagy kőret­Az első gyakorlati jellegű gazdasá­gi iskolát a parasztifjúság számára Tessedik Sámuel alapította 1780-ban. Szarvason. Elsőnek foglalkozott a hazai szikes földek megjavításával, a ma is használatos digózási eljárás alkalmazásával, ö terjesztette el a lucernát, az akácfát és sok más kez­deményezése igazolja, hogy Tessedik az agrár fejlődés úttörője volt. Halá­lának 140. évfordulója alkalmából szeptember 12-én fél 5-kor nyíló ki­állítás keretében emlékezik meg Tes- sedlkról a Mezőgazdasági Múzeum, mezőgazdasági kultúránk hivatott in­tézménye. AAagas. pirospozsgás, jól m?gter- j metf, erőtől duzzadó fiatal- ; ember szállt fel a Keleti-pályaudvar­iról Miskolc felé közlekedő gyors­vonatra. ömlött belőle a pálinka izag. [Alig állt a lábán. Megtámaszkodotl a folyosó ajtajában és beszélni kez­dett: — Sportoló vagyok ... hukk... sportoló... sporto... ló... hukk... úszó... bozoló ... vivő... hukk ... Az emberek egyhamar körülvették. Mindenki nevetett. — Jópofa ember — jegyezte meg egy idősebb bácst. A „sportoló" meghallotta. — Mi... cső... ooda? Hukk... Nem hiszi? Jöjjön egy bírókra... hukk... velem ... Én mindenkit... hukk... odavágok... hukk... — És melyik egyesületnek tagja? *— kérdezte a mellette álló fiatalem- * bér. aki a hasát fogta a nevetéstől. — Melyiknek? — válaszolt a ..spor­toló". — Mindé... hukk .. egyik­nek ... vagyok ... hukk ... tag... hukk ... ja ... Mindenkit hukk ... odavágok... — nyögte a szavakat, majd hirtelen kabátja ziebébe nyúlt és kivette levéltárcájáí. Felkiáltott- — Vannak itt... hukk ... sportolók? Hukk ... én minden ... hwfck spor­tolónak fizetek... A pénzt szétszórta a kocsi folyosó­ján. A mellette állók felszedték, visszaadták neki. — Így... hukk.. bonnak egy... hukk ... sportolóval? Pedig ha... tudnák, hogy milyen ... hukk... hi­res sportoló vagyok .. hukk... — Nyert már aranyérmet? — kér­dezte valaki tréfásan. — Micsodaaa? ... kérdés... — emelte fel a fejét a „sportoló". Hát Tudomány ­TECHNIKA i .........itm*ii|MH*IM|IIIIIH»»"»*»......... ! Jakutföld természeti kincsekben rendkívül gazdag. A köztársaság több vidékén gazdag gyémánt-lelő­helyeket fedeztek fel. A földben rejlő kincsek kiaknázásának foko­zásához azonban bőséges villamos- energiaforrás szükséges. Jakutföldnek nyugati reszeben nincs megfelelő fűtőanyag hőerő­művek üzemeltetéséhez, a fűtő­anyag odaszállító»« pedig nagyon költséges lenne. A szakemberek j ezért elhatározták, hogy vizlerőmű- ; vet építenek a tajgún keresztül ; hömpölygő ViljuJ folyón. A folyó ; torkolatától ezer kilométerre fekvő ; lakatlan vidéken találták meg a ; legalkalmasabb helyet az erőmű ; számára. Itt 700 méter hosszú gát- ■ tál fogjak elzárni a Viljujt és a le­zuhanó víz ereje fogja múködtetni az erőmű gépeit. A tervezők azon­ban igen nehéz probléma előtt áll­tak: hogyan építsenek olyan talaj­ra. amelyet az örökös lágy bénít? Ha a föld víz alá kerül, megolvad és a gát tönkremehet. A leningrádi vizierómüveket ter­vező intézet mérnökei eredeti mód­szert dolgoztak ki a probléma meg­oldására. Rendkívül erős. vízhatlan vásznat helyeznek a gát testébe, s ez nem ereszti át a vizet a fagyott földhöz. így az erőmű teljesen szi­lárd lesz. Az örök fagy vidékén épülő vi­zierómü terv-vázlatai már elké­szültek. . Az erőmű 1963-ban fog áramot adni. Mellette város épül kényelmes házakkal, különféle kulturális és szolgáltató intézmé­Bratszkban — ahol a világ leg­nagyobb vizierömüve épül — hid- rometeorológiai obszervatóriumot létesítettek. Az obszervatórium munkatársai mérik a levegő hő­mérsékletét. a csapadékot, a szél irányát és erősségit, figyelik a fo­lyó vizének szintjét ás áramlását, a jégképződést, a folyómeder de­formációit és más olyan jelensége­ket. amelyek lényegesen befolyá­solják az építkezés menetét és az erőmű majdani üzemeltetését. Az obszervatórium munkatársai vizsgálatokat folytatnak majd a bratszki víztárolóval is, amely p világ legnagyobb mesterséges „ten­gere." lesz. A azinbá* melletti hatemeletes hükohM* építkezés második szintjen dolgoalk Tóth Mihály és Nagy József vaabeionszereid. t.elküsmereteaséR. pontoMág fém­jel»! munkájukat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents