Észak-Magyarország, 1960. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-29 / 230. szám

A KISZ-kongresszus tiszteletére A Miskolci Üveggyárban a kö­zelmúltban megtartott KISZ-tag- gyülésen a fiatalok elhatározták, hogy novemberben kongresszusi hetet tartanak, s még fokozot­tabb tempóval, a munkaidő jobb kihasználásával harcolnak a ma­gasabb termelési eredményekért. A KISZ-fiatalok felhívásához a gyár összes munkabrigádjai csat­lakoztak, A KISZ-fiata'ok a kongresszus tiszteletére vállalták továbbá, hogy egy üvegtetős, üvegfalú asztalitenisz-termet épí­tenek társadalmi munkában. Az üveggyáriak már az elmúlt hónap alatt is kiemelkedő ered­ményeket értek el: röp’abda pá­lyát építettek társadalmi mun­kával, s bekerítették labdarúgó pályájukat. A Miskolci Üveg­gyár KI SZ-f tataijait, a K1SZ- alapszervezet vezetőit méltán illeti elismerés a kiemelkedő munkáért. gg*AKMAOTABOME*Q Gép j ármű-ellenőrzés Piros, fehér jelzésű taxik szalad­gálnak az éjszakában. Felcseng a te­lefon a taxiállomáson, s a várakozó gépkocsivezető felemeli a kagylót. — Igen, a Vörös Csillag szállóhoz... Két perc! S elindul a Warszava, hogy a táncban, szórakozásban elfáradtak gyorsan hazajuthassanak, mert hi­szen pihenni kell. nem jó, ha azzal tréfálják másnap az embert, hogy aki éjjel legény a talpán, az... Szombat éjszaka van, s most is leginkább a szórakozók kérik a taxi­kat. Elvétve a vasútállomásnál ül­nek be csomagokkal, néha valakit a kórházba kell szállítani. A kocsive- zetók szívélyesek, szolgálatkészek. Am nem mindig önzetlenül! Talán nem Is annyira a borravalóra gon­dolunk... Előfordult már, hogy meg nem tett kilométerekért fizettek az utasok; hogy nem járt az óra, ami megint csak „mellékest" jelentett. Megtörtént már az is, hogy a laikus utassal a viteldij háromszorosát fi­zettették meg, úgy, hogy külön-kü- lön mindegyik utassal „leguberáltat- ták” az út árát. Mindezek csúnya, visszatetsző esetek, s a taxifönökség vezetői, de a becsületes gépkocsive­zetők is elítélik. • 23 óra 30 perckor ér az ellenőrző gépkocsi a Hámor Étterem elé, Amb- rus György vezetővel, jobbján az el­lenőr ül. Pintye János, a, taxifőnök­ség garázsmestere. A JA 16—07-es Moszkvics is éppen most fordult be. Adorján László vezeti. Bemutatko­zunk, betelepszünk mellé. Pintye elvtárs szokott mozdulattal magához veszi a menetlevelet. Az óra egyen­letesen ketyeg. Számolás, adatok, egyeztetés. Csakhamar megállapít­hatjuk, — jó az elszámolás, az ellen­őrzés n?m talált semmi rendellenes­séget. Adorján László megelégedés­sel mosolyog, s mielőtt kiszállunk, felhívja a figyelmünket, hogy másnapi motorversenyt ne halasz­szuk el. Merthogy ő mindenképp ott Nagy Kálmán uocsija is ide "fut be, nála sincs semmi szabálytalan­ság, hanem mint mondja, nem mind­egyik utassal van megelégedve. A napokban is beült mellé — spiccesen — egy 40 év körüli férfi. — Hová parancsol? — Előre... — mordul az utas. — m megyek villamossal, mert az olcsó. (!) Alig halad azonban né­hány métert a kocsi, az utas meg­szólal a Hunyadi utcai kocsmánál: — Álljon meg! Mit fizetek? — Négy forint. — Miért annyi? — kérdi zsörtö­lődve, aztán mégis kifizet, megje­gyezve, hogy ebben már benne van „borravaló is". A JA 30-59-et is rendben talál­juk. De nem ez a helyzet Szakos Já­nosnál, akinek a kocsijában egy ittas fiatalember ül. Alaposan a pohár fe­nekére nézhetett — a Hámorban. Az óra nem jár a gépkocsiban. Ez bizony hiba! Alkalom a visszaélésre. Pintye elvtárs azonnal meoinditja. Közben az utas motyog magában, majd bólogatás közben adja tud­tunkra: utazni kíván. Az észrevéte­lek jegyzetfüzetbe kerülnek, mert Szakosnak másnap magyarázatot kell adnia, meg aztán állítólag más is van már a rovásán... Visszaindulunk Miskolc felé. A városban több várakozó, vagy éppen megálló gépkocsinak nyitjuk fel az ajtaját, de a vizsgálat során min­dent rendben találunk. — Csendes most az éjszaka — jegyzi meg Ambrus elvtárs, amint be­kanyarodunk a Felszabadítók útjára — Vége felé jár a hónap... Elhagy­juk az épülő szakszervezeti székha­zat, amikor balfelöl, kivilágított várakozó gépkocsit fedezünk fel Rendszáma: JA 29—09. Ismerős! Sza­kos János a vezetője! Mellé állunk, de a kocsiban nem látunk senkit Néhány házzal arrébb találjuk a ve­zetőt. Ide hozta az ittas fiatalem­bert, F. K.-t, aki Sajószentpéteren pincér. Mint kiderül, ismert alakja éjszakának, a szórakozóhelyek­nek. A Népkertnél szállt ki először, hogy úgymond, angolosan távozni akart, a vezető azonban lefülelte. Most itt van állítólagos főnökének a lakásán. Könnyű kitalálni miért: pénzzavara win. S ha itt nem talál támogatásra, a gépkocsi bizony a rendőrség előtt áll meg. Csak pasz- szióból utazott. Az ital hajtotta. Ez a kis „kocsikázás” 23 forintba került. Egyelőre másnak... Mikor ismerő­kifizetik a számlát, tovább csö- könyösködik, utazni akar. — Gyerünk!... — Azt ajánlom fiatal barátom, menjen haza villamossal! Agyban már a helye! — Pintye elvtárs határozott szavai felébresztik egy kicsit, maga elé néz s látja, hogy fellebbezésnek nincs helye, — elin­dul. Tapolca a következő állomás Négy taxi is várakozik. Csupán K. S.-nél találunk megjegyezni valót. A fuvarlapot nem vezette, illetve nem irta pontosan, s Így hat forint „sorsa" tisztázatlan. Elpirul a számonkérést hallva. — Ne szellőztesse már, Pintye elv­társ ... S ha most mégis megiródott ai eset, azért történt, hogy K. S. okul­jon, hiszen félúton könnyebb meg­állni... ... Ha kerül is a jegyzetfüzetbe az ellenőrzés során néhány elmarasztaló bejegyzés, el kell ismerni, hogy elő­nyös képet mutatott ez az éjszaka a miskolci taxifőnökség gépkocsiveze­tőiről. Tudják kötelességüket. Ennek hz utasok örülnek legjobban!... (Garami) Emlékezés Hja Rjepinre V/annaik képek, amiket ha egy- V- szer látunk, sohasem törlődnek emlékezetünkből. Velünk élnek, nint a gyermekkor vagy a szülőföld citörülhetetlen emlékei, élményei, íeleágyazódnak agysejtjeimkbe és sak egy kis szikra kell, hogy újból letre keljenek, megmozgassák gon- lolatvilágunkat. Előfordul, hogy az ilkotó neve is kiesik emlékezetünk- >ől, de a mű akkor is él, hat gondo- atvilágunkra, érzelmeinkre. Talán ez i művészi alkotás legmélyebb titka. Elfeledheti-e. aki csak egyszer is átta a „Volgái hajóvontatók" című (épet, amely akaratlanul is megcsen- iíti bennünk az „Ej uhnyem” hatol­na» kórusművének plánéból fortéig •rősödő, majd fokozatosan elhaló ak- tordjait. megmozdítja bennünk azt a 'orradalmi érzést, amit a cárizmus gája alatt nyögő orosz nép szenve­désének emléke vált ki belőlünk, /an-e olyan műélvező, akiben nem lágy kitörülhetetlen nyomot az a megrendítő pszichikai drámát tük­röző kép. amikor Rettenetes Iván — helyesebben Rettegett Iván — cár lartja halott fiát karjai között? Van-e. aki elfeledhetné azo‘ nek a nemzeti önérzettől dévaj kedvre d - rült zaporozsjcl kozákoknak az arcát, kaján nevetését, akik az őket fenye­gető szultánnak levelet szertce=zte- nek közös erővel, hogy „megmond­ják a magukét"? El lehet-e feledni az oroszországi proletárforradalom úttörőinek hősi elszántságát oly hűen, megrázóan és lelkesítőén meg­elevenítő müvet, mint a „Propagan­dista elfogatása" című Rjepin-képet. amely már túllépi a kritikai realiz­mus határmesgyéjét és belenyúlik a szocialista forradalmi szemlélet te­rületére. akárcsak Munkácsy még kevésbé harcos, de már a kritikai szemléletnél mégis előbbrelépő „Sztrájk" c. műve. Ilja Jefimovics Rjepin itt említett művel — hiszen róluk van szó — többi művével együtt a realista mű­vészet kiemelkedő alkotásai között foglalnak helyet. Javarészük a Tre­tyakov képtár műkincstárát gazda­gítja. Alkotójuk szíve harminc év­vel ezetott, nyolcvanhat éves korá­ban dobbant utolsót. Élete az orosz nép felszabadulásának azt a három korszakát öleli fel, amelyeket Lenin még 1914-ben három osztály: a ne­messég, a polgárság és a proletariá­tus forradalmi harcainak korszakai­ként értékelt. Rjepin művészetének kibontakozása a nagy orosz forra­dalmi demokraták. Bjelinszklj, Har­cén, Dobroljubov, Scsedrin, Cseml- sevszkij, Plechánov szellemi mozgal­mának időszakára esik, amikor a? orosz művészek legjava, a pered vizs- nyikek, élesen szembeszálltok az ön­célú, akadémikus, formalista művé-, szettel. A harcos realista művészi meggyőződés maradt Rjepin vezérlő csillaga a századforduló és a XX. század első felének különféle, a nép­től, a valóságtól távolodó művészeti mozgalmainak — az egyébként Oroszországban is talajt találó, sót olykor innen kiinduló izmusok — buktatói között is. W jpin az ukrajnai Szloboda- Oszinovkában, egy kozák csa­lád gyermekeként látta meg a nap­világot, 1844-ben. Szerény anyagi kö­rülmények közt vergődött fel a mű­vészi pályáig. Tizenkilenc éves ko­rában, tizenkét megtakarított rubel­lel a zsebében került a pétervári cári festőakadémiára, ahol a meg­merevedett, öncélú akadémizmus volt az uralkodó művészeti regula. A forradalmi demokraták tanításain nevelkedett ifjú művészgenerécio legjobbjai, köztük Rjepin. áttörték ezt a megmerevedett frontot és mű­vészetüket a nép szolgálatába állí­tották. 1873-ban Rjepin Bécsbe, on­nan Rómába ment tanulmányútra, majd három évet töltött Párizsban. Művészi kifejezésmódja ezidőben lényegesen fejlődött. Művészi arcu­latát azonban külföldi tanulmányai nem befolyásolták, mindenkor népé­nek sajátos harcaival való együtt­érzése határozta meg. Forradalmi tárgyú képei — Menet a száműze­tésbe, A lelki vigaszt visszautasító halálraítélt forradalmár stb. — ép- penúgy. mint drámai erejű történel­mi képei a reakcióval való tántorít­hatatlan szembenállását, harcos meg­győződését, az egyéni lelkikonfliktu­soknak csodálatos átérzését vetítik ki. Híres arcképei, Tolsztoj két port­réja, költők, muzsikusok (Liszt, Ru­binstein) arcképei kora haladó szel­lemi világával való szoros összefonó­dásának bizonyítékai. „Processzió"-ja a 80-as évek Oroszországa ellenté­tektől robbanásig feszült társadalmi életének, embertípusainak mélyen belülről sajgó kritikai meglátása. Rjepin nevét a nagy orosz realista festők, közvetlen elődei és kortársai között Is — Brjullov, Fedotov. Perov, Verescsagin, Szurikov — elsőként, a legnagyobbként emlegeti a világ. Hazánk képzőművészeti életének is régi szereplője. A Zaporozsjei kozá- kok-at 1895-ben nálunk is kiállítot­ták, aranyéremmel tüntették ki. D jepin életműve történelmi sze- 1' repet töltött be azáltal, hogy a Nagy Októberi Forradalom előjáté- 1 kainak időszakában hozzájárult a forradalmi szellem erősítéséhez. Rje- : pint a szocialista realista művészet ’ előfutárának kell tekintenünk. Hajdú Béla Segítik a politechnikai oktatást Sárospatakon Az ősi diákváros, Sárospatak isko­láiban kezdetben komoly gondot oko­zott a politechnikai képzés bevezeté­se. Az iparilag viszonylag fejletlen községben társadalmi összefogással oldották meg ezt a fontos kérdést. Az iskolák gyakorlati oktatását a termelőszövetkezetektől az ipari ta­nulókig szinte mindenki segíti. A II. Rákóczi Ferenc Gimnázium 600 ta­— Vagy úgy!?... — szólt most a sógorom, Pista, aki az egyik kerüle­ti pébén dolgozik. — Na és?... Ta­lán a mérnök elvtársat nálunk kell megismertetned néhány emberi ööö... dologgal?... De beljebb, beljebb, gyerekek, kihűl a mami pogácsája! Leültünk, is akkor Vértesnek. — Hát hol is a legmélyebb a Du­na, kedves mérnök elvtárs? — kér­dezte Sanyi. — Hol biztonsággal ful- lasztó ekkora embernek? Jocó. Gyurka bátyám felesége, egy óvónő: — Mert hallottuk Zsuzskától, hogy' egy időben a Duna medrét kívánta tanulmányozni! Méregető, vallató szemek tüzében, ült Vértes. De állta. Lassan körül-, nézett, és harsányan felnevetett , — Szentigaz: nagy marha voltam! i De.aztán Zsuzska kipofozta belőlem« ezt a hülyeséget!... Látom már, hol' tanulta páratlan stílusát!... Mosolygás, aztán nevető kórus fe­lelt De a próba még órákon át tar­tott; nem vallottam szégyent Vér­tessel. Kilenc is elmúlt, amikor a fa­ter öreges, de még mindig robosztus hangján megszólalt: — Jól választottál, kislányom! Két hét múlva egybekeltüitfc. Elmondhatom: boldog vagyok. Fiaink, Géza és Tamás hűséges, odaadó barátok. Jobban édestestvé­rek sem szerethetik egymást. Ilyen különös históriái vannak a szerelemnek. (Vége.) nulója például az erdőgazdaságban végez hetenkent gyakorlati munkát. A Zrínyi általános iskolában külön tanműhelyt létesítettek, amelyet szerszámokkal és kisebb gépekkel a környező üzemek láttok el. A sáros­pataki nyomda egy vágógépet aján­dékozott az iskolának, s így a tanu­lók könyvkötészettel is foglalkoz­hatnak. Az iskolában végzik elméleti tanulmányukat a környező üzemek, iktsz-ek és műhelyek ipari tanulói is. Ezek a fiatalok az iskolai gyakorló és vizsgamunkájukat a tanműhely­nek ajándékozzák. Az Esze Tamás általános iskola kertjében „kis tan­gazdaságot" alakítottak ki. Itt és a környező termelőszövetkezetekben végeznek mezőgazdasági gyakorlati , munkát a tanulók. A két általános iskolában a közösség segítségéve! 700 diák részesül politechnikai kép­zésben. Jövőre kacsafarmot létesítenek a rakacai mesterséges ló partján A Sajó völgyében települt ipari üzemek és lakótelepek vízellátásának biztosítására egy 80* méter hosszú völgyzárógát építésével új mestersé­ges tó létesül a Rakaca-völgyben. A 3 kilométer hosszúságú mestersé­ges tó legnagyobb mélysége 5.5 mé­ter lesz, abban mintegy 5 millió köb­méter vizet tudnak tárolni. A völgy­zárógát építését és a tó vízzel való feltöltését a jövő évben fejezik be. Az új mesterséges tó azonban nem­csak a vízellátás megjavítására, de víziszámyas-telep létesítésére is al­kalmas lesz. A gátépítésnél lévő fel­vonulási épületeket a Borsod-Heves megyei Állami Gazdaság átveszi és az 5-600 holdas mesterséges tó partján kacsafarmot létesít. A terv szerint 1962-ben már 10—15 ezer pecsenye- kacsát nevelnek. Az új víziszárnya»- telepet — amely igen kevés beruhá­zást vesz igénybe — a Szendről Ál­lami Gazdaság üzemelteti. GERGELY MIHÁLY: V1 Kálvária és karrier mosolyogtam, de nem gunyorosan. Ez volt a bátorításom. — Zsuzsa! Jöjjön hozzám felesé­gül!... Maga közben alig hallott ró­lam, de én mindent tudok magáról... A szemébe néztem. Tudtam már, hogy igen, vártam őt, mert szeretem, mert vele kell folytatnom az élete­met. Igyekeztem csipkelődő stílu­somhoz híven könnyed lenni, de a hangom megreszketett. — Meg fog lepődni: én magához — Drágám! — suttogta, és átölelt hevesen, felkapott a földről, és ma­gához szorított szenvedélyes erővel. A következő szombat este magam­mal vittem. Meséltem neki csalá­dunkról, hogy nehezen mehetnék hozzá, ha ők be nem fogadnák. Mikor becsöngettünk. Sanyi, a leg­idősebb bátyám nyitott ajtót. Töb­ben is ott lebzseltek a hosszú, tágas előszobában. — Na. végre! — üvöltötte el ma­gát Sanyi. — A barátod, vagy egye­nesen a vőlegényed? — Hát... itt lenne ma este az el­jegyzésünk! — dadogtam, mert fura módom magam röstellkedtem Vértes előtt a bátyám miatt. De annak több se kellett — Na, nézzétek, micsoda álszent tempót óhajt felvenni a Zsuzska le­ányzó! ... Talán még el is pirultál? — Ö Vértes!... Tudjátok, az a mérnök!... — mentettem a ment­hetőt. Eszünkbe sem jutott leülni, csak álltunk egymással szemben. Abban az állapotban, amikor alig fért meg bennünk a viszontlátás öröme, ho­gyan is lettünk volna képesek bé­kés ücsörgésre, langyos csevegésre! Amikor nekünk még annyi sürgős és nagy kérdésünk, feleletünk várt el­mondásra. És oly keveset szóltunk ezután mégis. De hát Vértes türelmetlen volt, és olyat mondott, ami a követ­kező napokra halasztotta az apróbb eseményeket. — De ugye. gondolja, nem csupán azért jöttem, hogy tudtára adjam: valaki lettem?!... Emlékszik még rá? — ott álltunk a csarnok előtt, én beszéltem, és maga aztán elfutott, emlékszik? • Hogy emlékeztem-e? úgy borzongtam már, mint akkor, és megzendült a szívem, de nem félén­ken, hanem lefoghatatlanul! — Emlékszem! — mondtam hal­kan, megindultam — Akkor azt Is tudja, hogy a be­mutatkozásnál van egy sokkal-sok- kal nagyobb mondandóm ... kéré­Bátortalanul elhallgatott. Könyör- gőn nézett a szemembe. — Zsuzsa, az istenért; biztasson már kicsit!... Félek, ha nem... — Magát, a vakmerő hőst kellene egy gyenge asszonynak biztatnia? — Ismeretlen áramok “^1 tek bennem, tagjaim pillanatok alatt megleltek bizsergő és bódító fe­szültséggel. Nyilván ettől volt, hogy elkacagtam magam, és azt mondtam, védekezőn, semleges tájakra terelve a beszélgetést: — Miminden is történt magával! Mindannyiunkkal!... Maga azért változatlanul finom úriember ma­radt! ... Kezet csókol, meg ... Rosszaién és kicsit elszomorodva nézett. — Higgye el, csak magának!... Evek óta az első, akinek kezet csó­koltam! Mert magút ez megilleti: Tudom, mit köszönhetek magának! Fölébresztett, embert gyúrt belőlem! És amit ígértem, annak érkezett el az ideje!... Megint nevettem, és szavaimmal is megcsipkedtem. Tréfálkozva körül­jártam. — Szóval eljött, mert valaki lett?’. Tudom; olvastam!... És most látha­tom is!... Tudja, hogy ez a válasz­tékos, módos elegancia csöppet sem emlékeztet arra a négy és fél évvel ezelőtti topis, hebehurgya mérnökre? — Arra a: marha, hülye mérnökre! — mondja csak nyugodtan, egész életemben úgyis kivételesen csak magának volt szabad ezeket a fe­jemhez vagdosnia! De most már szükség szerint én is használom őket!... Ha hallaná, el sem hinné, milyen kiváló tanítvány vagyok! szövetkezetek is egyre nagyobb szám-, ban kérik a gazdaságok segítségét. A szakmai segítés mellett jelentős' gazdasági támogatást is kapnak a termelőszövetkezetek. Az idén pél- « dául már számos kisebb gép melleit' 27 kévearatót és ugyanannyi erógé-' pet adtak át a közös gazdaságoknak., Emellett a nagy nyári munkák idején vt \ állami gazdaságok aratógépei és kombájnjai 1400 holdon vágták le a termést a tsz-ekben. Az állattenyésztés fellendítésére pe­dig — a hízottsertés tervteljesítése' mellett — 3600 tenyészsertést, 200 tenyészkant és 305 tenyészkost jut­tattak a tsz-eknek. Most az őszi munkák idején — a jövő évi kenyér biztosítására — 416 vagon minőségi őszibúza, 40 vagon rozs és 43 vagon ősziárpa vetőmaggal segítik a ter­melőszövetkezeteket. A Borsod-Heves megyei állami gazdaságok sokrétű segítséget nyúj­tanak a régi és új termelőszövetke­zeteknek. Az idén a két megye te­rületén minden egyes mezőgazdasági nagyüzem 2—3 közös gazdaságot pat­ronál. Ezeket a termelőszövetkezete­ket elsősorban szakmailag támogat­ják. Segítséget nyújtanak az üzem- szervezésnél, a tervezésnél, az új ag­rotechnikai eljárások bevezetésénél és az állattenyésztés kialakításánál. Az őszi hónapokban a fehér hús­sertést tenyésztő termelőszövet­kezetekből két-három hétre ven­dégül látnak egy-egy állatte­nyésztőt — akik az állami gazdaságok sertés­tenyészetében dolgoznak majd. Ezek a tsz-tagok megismerkednek a nagy­üzemi fehér hússertéstenyésztéssel és a tanultakat hazatérve hasznosítják A gyakorlati tanfolyamokra eddig 100 tsz-tag jelentkezett. A termelő­A Borsod-Heves megyei állami gazdaságok 416 vagon minőségi búzavetőmaggal segítik a termelőszövetkezeteket

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents