Észak-Magyarország, 1960. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-29 / 230. szám

Cgfltdriflk, 1969, raeplembcr Z9. s IIENGERESZEK A Néphadsereg Napjára . A BORSODNÁDASDI Lemezgyár nagy műhelycsarnokában monoton egyhangúságban zúgnak, hörzsögnek, csattognak a hengerek. A vaspadló­tól kezdve a mennyezetig minden a hőt sugározza, gőz, gáz, füst vas­tag felhője terpeszkedik a gépek, az emberek fölött. Ez az üzem — még kapitalista örökség — ma is sokat kíván az embertől. A munka nehéz, a hengerészekről nem is gyöngy- cseppenként, hanem patakokban szívja a verejtéket a meleg. Ebben a hengerműben olyan na­gyon szép emberi vonásokkal teli munkaközösségek alakultak ki, ame­lyek papírra, a nyilvánosság elé kí­vánkoznak. A gyárban hat olyan bri­gád van, amely most harmadszor akar szocialista brigád lenni. És eb­ből három — a Dorkó, Novák, Nyer­ges — brigád itt dolgozik a henger­műben. Méghozzá egy műszakban. A három brigád életéről csak mo­zaikokat sikerült összeszedni. Ennek egyszerű oka van. — Nem szeretünk mi beszélni, in­kább dolgozunk. Igaz-e? — mondják jellegzetes Ózd környéki tájszólással és mondatszerkesztéssel. Ami a bri­gádokat illeti, azok is magukon vi­selik a tájjelleget. — Nálunk szinte törvényszerű — mondta a gyár egyik dolgozója —, hogy egy brigád legalább öt község lakóiból kerüljön ki. Hogy mit lehet a három brigád­ról feljegyezni? Ezt mondja Varga László, a szakszervezet termelési íe­— A Il-es műszak (mi kettes cso­portnak nevezzük) a három műszak közül a legjobb eredményeket éri el. Magyarázata? Itt dolgoznak a legjobb szocialista brigádok. De ne gondolják, hogy csak a saját mű­szakjaikkal törődnek. A brigádveze­tők megteszik azt is, hogy két-három hónapra átmennek más műszakok­ba segítségképpen. A főművezető, a pártonkívüli Ér­sek Kálmán így sóhajt fel: — Bár valamennyi brigád szocia­lista lenne már! Miért? Ezekben a brigádokban kevesebb a szó, több a cselekedet. Jobban dolgoznak, jobb az együttműködés, nincs felesleges vita, széthúzás. A HÁROM BRIGÁD egyike a No- vák-brigád. Tizennégy tagja van. Brigádvezetőjük, Novák Pál, 28 év körüli, erős, izmos fiatalember. No, nem ő a „legnagyobb” ember a bri­gádban, hanem Vass József csavar­hajtó. Vass erős, megtermett, mar­kos ember, testsúlya túl van a száz kilón. Erőben Suha Kálmán nem veszi fel vele a versenyt, de tréfá­ban verhetetlen. Suha sok dervis percet szerez társainak. Suha életé­ben látszik meg leginkább, mit je­lent szocialista emberré fejlődni. A tarnalelesz! — hajdan megvetett — cigánynak már az is nagy lépés volt, hogy a gyárba kerülhetett. Kezdet­ben baj volt vele, ki-kimaradozott, fegyelmezetlen volt. — így nem lehet, öregem, — kap­ta el egy beszélgetésre brigádvezető­je, Novák. Hogy a brigádvezető és a tagok hogyan, milyen módszerrel fa­„hogy nem dolgozunk vele, adjanak másikat”. Ma már nincs ilyen. Ha új , ember kerül a brigádba és valamit még nem ért, nem megszabadulni akarnak tőle, hanem körülveszik, ta- ' nítják, segítik. A másik: jobban fog­lalkoznak az emberek szakmai dől- 1 gokkal. Munkaszünetekben szakmai oktatásokat rendeznek (hengerkeze- 1 "•igád tagjai a brigádnaplót tanulmányozzák. Építsünk olcsó kukoricagórct ját. Az évek során határozott jel­lege lett ennek az ünnepnek: visz- szaemlékezünk néphadseregünk elő­deire, a magyar szabadságharco­sokra, mindenekelőtt 1919 hős vö­röskatonáira. Felidézzük a haladó múltat, mert épülni, okulni aka­runk belőle a ma harcainak meg­vívásához. Sokszor leírtuk és el­mondottuk az ünnepségek során azt is — és ez így igaz —, hogy szeptember 29. szimbólum, amely nemcsak 1848-at, de egyben a Dó- zsa-féle parasztháborút, Rákóczi kurucait, egész haladó nemzeti múltunkat, mindenekelőtt a hoz­zánk legközelebb álló forradalmi hagyományt, a dicső Magyar Ta­nácsköztársaságot, az 1919-es vörös­katonák hősi harcát jelképezi. Az ünnepi napon éppen ezért első kötelességünk meghajtani az emlékezés zászlaját haladó múl­tunk előtt, mely a hazaszeretet, a bátorság, a hősiesség ragyogó pél­dája valamennyiünk számára. Mi, kommunisták azonban nem elég­szünk meg csak a puszta visszaem­lékezéssel. Soha nem merevítettük szabadságharcos múltunkat olyan kőszoborra, mely arra való csupán, hogy elhelyezzük rajta az utókor megbecsülésének koszorúit. A kom­munisták úgy közelednek a nép forradalmi hagyományaihoz, mint elevenen buzgó forráshoz, mely perdöntő tanulságokkal szolgál ko­runk küzdelmeihez. Egyik ilyen alapvető tanulsága forradalmi múltunknak a haladó magyar erők és a haladás nemzet­közi erőinek összefogása az egyete­mes emberi előrehaladás érdeké­id magyar történelem azt mu- tatja, hogy népünk függet­lensége, szabadsága elválaszthatat­lan a haladás nemzetközi erőitől, így az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kezdeti sikereinek feltételeit elsősorban a párizsi és a bécsi nép forradalmi megmozdu­lásai tették lehetővé. Petőfi Sándor tudatosan hirdette, hogy a magya* szabadságharc elválaszthatatlan a világszabadságtól Ez a tanulság el­évülhetetlen még akkor is, ha 1849- ben a haladó erők összefogása gyengébbnek bizonyult az európai reakció erejénél. Még világosabban jelentkezik ennek az összefogásnak a jelentősége 1919-ben. A Magyar Tanácsköztársaság hősi harcát az egész világ munkásságának proletár internacionalista szolidaritása ki­sérte. S bár a proletárforradalom ve­reséget szenvedett, világosan lát­szott, hogy a burzsoázia győzelme csak átmeneti lehet, amit fényesen beigazolt a Szovjet Hadsereg 1945-ben. A Szovjetunió győzelmes harcai szabaddá tették hazánkat és ezzel megnyílt számunkra a szocia­lista fejlődés útja. A felszabadult magyar nép test­véri összefogása a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal nemzeti függetlenségünk, szocia­lista fejlődésünk gránitkemény alapjává lett. A szocialista orszá­gok testvéri összefogásának erősí­tése a béke fenntartása és a szo­cializmus győzelme érdekében, nap­jainkban is a legfontosabb feladat. Pártunk a Magyar Néphadsereg megteremtése során felhasználta a magyar történelem szabadsághar­cos hagyományait, főleg a Tanács- köztársaság Vörös Hadseregének tapasztalatait s ezen túl a Szovjet Hadsereget tekintette példaképé­nek, mégpedig azon az alapon, hogy a Szovjetunió hadserege, amely népe soha nem szűnő támo­gatásával a marxi—lenini eszmék győzelméért, a népek szabadságáért vívott közel négy és félévtizedes harcában vált a világ legerősebb hadseregévé — fejlődése során ősz- szesüritette magában azokat a leg­főbb elveket és módszereket, ame­lyek a szocialista hadseregeket ál­talában jellemzik. A példakép meg­választása és követése szükségszerűi hiszen a Magyar Néphadsereg osz- tálytartalmát tekintve szocialista jellegű, a proletárhatalom hívta életre a szocializmus védelmére. Ilyen eszmei alapon alakultak ki néphadseregünk legfőbb jellemvo­násai, a párt vezetése, mint a had­sereg erejének kimeríthetetlen erő­forrása, a dolgozó né^el való el- téphetetlen kapcsolat, és végül az internacionalista jelleg. pártunk kezdettől fogva arra * nevelte hadseregünket, hogy e jellemvonásoknak megfeleljen, hogy méltóvá legyen dicső szabad­ságharcos elődeinkhez, hogy hason­lóvá váljék nagy példaképéhez, a Szovjet Hadsereghez, hogy széttép- hetetlen barátságot alakítson ki a szocialista tábor minden hadsere­gével. Ez a fegyverbarátság ma szi­lárd és megbonthatatlan. Ebben a nagy összefogásban van hadsere­günk igazi ereje. Együtt állunk őrt, együtt védelmezzük a szocializmust Néphadseregünk Napjának ha­gyományai arra is tanítanak ben­nünket, hogy szüntelenül erősítsük és mély tartalommal töltsük meg népünk és hadseregünk kapcsola­tait. Ez a másik kiapadhatatlan erőforrása a proletárdiktatúra fegy­veres erőinek. 1848-ban is, de még inkább 1919-ben éppen a forradal­mi nép támogatása jelentette a harcoló seregek gyakran sokszoros, de mindig jobban felfegyverzett túlerővel szembeni győzelmének biztos alapját. A nép lelkesítette, tüzelte harcra a katonákat, a nép­pel való szoros kapcsolat növelte hazaszeretetüket és ez mindig biz­tonságérzetet, erőt adott a harchoz, sokszor vesztettnek látszó csatában vitte győzelemre a harcolókat. Alapvető kötelességünk, hogy nap­jainkban. okulva a történelem ta­nulságaiból. tudatosan és mind na­gyobb mértékben támaszkodjunk erre a biztos alapra. Jelenleg, ami­kor hazánkban a szocializmus alap­jainak lerakása folyik, még inkább előtérbe kerül a nép és a hadsereg együttműködése. Mi, a hadsereg tagjai mindent megteszünk azért, hogy valóban szorosak és gyümöl­csözőek legyenek a népünkhöz fű­ződő kapcsolataink, hogy ezek poli­tikai tartalommal telített kapcsola­tok legyenek. Ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy maradéktala­nul, s népünk érdekeinek, a párt célkitűzéseinek megfelelően telje­sítsük a ránk háruló feladatokat Ma, a Néphadsereg Napján ked­ves gyermekét, a párt neveltjét, országunk függetlenségének védel­mezőjét ünnepli népünk. Ez a nap jelképe annak, hogy hadseregünk hús a nép húsából, vér a nép véré­ből, hogy elszakíthatatlanul egy a dolgozó néppel. A néphadsereg a nép szeretetére azzal válaszol, hogy fokozza a harci és politikai kikép­zésben elért eddigi eredményeit, a párt- és KISZ-szervezetekkel együtt még jobban felkészül a pro­letárhatalom, a szocialista vívmá­nyok védelmére. p'hhez nyújtanak segítséget pártunk VII. kongresszxűá- nak útmutatásai, amelyek hosszú időre megszabják hadseregünk szá­mára is a pártpolitikai munka fő feladatait. Ennek szellemében ké­szülünk ez évben is a kiképzési év sikeres befejezésére. Eredményes munkával akarjuk ünnepelni né­pünk és hadseregünk közös ünne­pét, a Néphadsereg Napját. Fodor Béla őrnagy CLHELYEZeß Kosarat fűzvesszőből szoktunk fonni, de van drótkosár is. Mikor szűk a helyünk és az áru nem érzé­keny, egymás tetejére rakjuk. Ez adta az olyan kukoricatárolás gondo­latát, amihez más nem is kell, mint drótháló. Jó delta-fonat. Hogy a felcsapódó esővíz ne érje, földet hántolunk. Ha van, vályogból, téglából, kőből száraz lábazatot ra­kunk körbe, a közepét megdöngöljük és a „kosár” aljára 20—25 centi­méter vastagon kukoricaszárat te­szünk. 5—6 méter hosszú dróthálót össze­fonunk hengerré, rátesszük a hantra és telerakjuk kukoricával, csak úgy a szekérről ledobálva. Közben ügye­lünk arra, hogy a peremről le ne szaladjon. Felette második hálót az előbbibe belehelyezve állítunk, meg­tetézve rakjuk meg ezt is. Erre esős idő beállta előtt előbb kukoricaszá­rat, majd szalmát rakunk, megiga­zítva. hogy az eső gyorsan leszalad­jon róla. szekér kukorica belefér. A TUDOMÁNY HÍREI Svájcban a közelmúltban megkezd­ték a legújabb típusú (zseblámpák sorozatgyártását. Az ,újtipusú zseb­lámpák eleme 10 évig is eltart, mert mihelyt kimerül, a konnektorba be­kapcsolható és feltölthető. Japánban, ahol 1957. és 1958. évek­ben rendkívül jó volt a szőlőtermés, különleges módszerrel tárolják a bort: 15 cm átmérőjű, 1 méter hosz- szú rudak alakjában fagyasztják. A Szovjetunióban az idén több mint 30 város épült. Átlagban heten­te megjelenik egy-egy új város. Dániában megkezdték a porszívó­val felszerelt szekrények gyártását. A porszívó készüléket naponta csak néhány percre kell bekapcsolni és a szekrényben lévő ruhák állandóan pormentesek maradnak. A Szovjet Tudományos Akadémia mikrobiológiai tudományos kutató- intézetének munkatársai az úgyne­vezett melegkedvelő baktériumokból szuperbiolaza nevű új preparátumot készítettek. Az új preparátum igen meggyorsítja a pamut- és lenszöve­tek gyártását. A készítményt az frtelenítésnél használják, midőn a szövetről a festés előtt leválasztják a keményí­tőt. A textiliparban ez az egyik leg- munkaigényesebb művelet. A bakté­rium-tartalmú fermentum alkalma­zása lehetővé teszi az írező-anyag folyamatos kimosását és e művelet teljes gépesítését. Az új preparátum a moszkvai éo a taskenti textilüzemekben végrehaj­tott kísérletek során nagyszerűen be­vált. Előállítása egyszerű és igen ol­csó. A keményítőt a szövetről Öt perc alatt leválasztja, s közben egy- á'talán nem változtatja meg a szö­vet szerkezetét. A mikrobiológiai in­tézet munkatársai úgy vélik, hogy a keményítő gyors feloldására szol­gáló baktériumtartalmú preparátum az élelmiszeriparban is eredménye­sen alkalmazható, különösen a szesz- gyártásban és a sütőiparban. lés, hőkezelés stb.), régen vonakod- 5 tak, ma szívesen jönnek. Vannak ' brigádok, amelyek egyenesen leszö- ? gezték, márpedig az ő brigádjukban ‘ mindenki megismerkedik minden ? munkafolyamattal. És a politikai ta- \ nulás. Sok pártonkívüli is Jelentke- f zett oktatásra, és a zömét a szocia- ( lista brigádokban dolgozók teszik ki f Nyerges Pétert éppen beszélgető- - sünk előtt váltották. Érdekesen in- ( dúlt a beszélgetés. f — Hány tagú a brigád? — Tizenöt és fél. { — Hogy-hogy fél? jj — Egyik ember, Kovács Ignác csa- ( varhajtó két brigádban dolgozik, fél f műszakot a mi brigádunkban, fél ( műszakot a másikban. * Nyergestől annyit sikerült még > megtudni, hogy szentdomonkosi. Ap- V ja ötholdas szegényparaszt volt, a , föld nem adott elég termést a szü- ( löknek és a három gyereknek, s így t ö 14 éves korában nyakába akasztót- s ta vándortarisznyáját, s a gyárban f állt meg. Lassan 24 éve. Hogy az- ' alatt mi történt, mennyit dolgozott, / s mennyire változott az élete, arról - keveset beszélt. Egy-egy odavetett ( szó, egy-egy tőmondat sejtteti élet- f történetét. — Élünk, dolgozunk — vonja meg /j a vállát —, meg vagyunk elégedve 'j az élettel — s a jegyzetfüzetbe be- 5 pillantva hozzáteszi: a többit már \ maga úgyis kiszínezi. ? „ÉLÜNK, DOLGOZUNK” és sem- J mi több. Olyan természetesnek, min- A dennapinak, egyszerűnek érzi az égé- j szét, a munkát, a szocialista brigád- v dá, emberré formálódást, hogy meg- t. lepődve felvonja szemöldökét, ami- 9 kor azt mondom, nagyon nagy do- fj log és nagyszerű, amit csinálnak, fl És ez így is van. fj Csorba Barna Fotó: , r\ Szabados György ) Kohóipari tanulók vállalása a KISZ kongresszusa előtt ezer tonna jóminőségű kohászati ter­méket gyártanak. Az intézet tanulói ezenkívül felajánlották, hogy tanul­mányi eredményeiket tovább Javít­ják s az átlagos előmenetelt 3,5 fölé növelik. Az intézet csinosításánál, továbbá a diósgyőri üzemekben anyagrakodásnál és más helyeken egyenként tíz órai társadalmi mun­kát teljesítenek. így az általuk vég­zett munka mennyisége eléri a hat­ezer órát. A diósgyőri 116-os Ipari Tanulóin­tézet növendékei elhatározták, hogy az új tanévben a KISZ-kongresszus tiszteletére a hagyományos munka­versenyen kívül megindítják a „Szakma legjobb iparitanulója”, va­lamint a „Szocialista tanuló-brigad” cím megszerzéséért a vetélkedést. Az acélműi olvasztár, továbbá a for­rasztár és hengerész, valamint az öntő tanulók vállalták, hogy a kong­resszusig önálló műszakokon három­ragtak más embert Suhából, nehéz kihámozni. Egy azonban biztos, Su­ha munkájában. magatartásában egyenrangú a többivel. Kiss Guszti duplázó meg nagy fába vágta a fej­széjét: házépítéshez kezdett. A ház elkészült, és azt rebesgetik, hamaro­san asszonyt visz oda. Hát ennyit sikerült kihámozni a Novák-brigád életéből. A Dorkó-brigád valamivel na­gyobb. 22 tagú. A brigádvezető, Dor­kó János már 34 éve dolgozik a gyár­ban, s nemcsak a hengerészét „tit­kát” ismeri, hanem megtanulta az emberekkel való bánásmódot is. Kik a brigád legjobb dolgozói? — Mind az — mormogja. S beszél Murányi Józsi bácsiról, aki jövőre megy nyugdíjba. Kormos Gyuláról, aki szívesen tanítja dolgozó társait, Hossó Ferencről, aki munkája mel­lett el akarja végezni a techniku­mot, aztán azt mondja: — Pistával értjük meg egymást legjobban. Pista, teljes nevén Dorkó István (csak névrokonok) egyben alapszer­vezeti titkár is. Ö már többet árul el a brigádok életéről. — AZ EMBEREK sok dologban egész mások lettek a szocialista bri­gádban — mondja. — Egy apróság. Régebben, ha a brigádba került egy új ember, gyakran kijelentették. kukoricagóré elkészítésének lehető­ségeit. tervrajzát. Alább egy másik változatot ismertetünk meg olvasó- i inkkaL Lapunk tegnapi számában közöl­tük az olcsó, házilag is előállítható ko:

Next

/
Thumbnails
Contents