Észak-Magyarország, 1960. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-23 / 225. szám

Miskolcon, a selyemréti új város­részben korszerű. 800 férőhelyes munkásszállodát építenek a Borsod megyei Építőipari Vállalat távcll vi­dékekről bejáró dolgozóinak elhelye­zésére. Az új létesítmény felépítésé­vel nagyobbrészt azokat a fiatalokat bízták meg. akik a munkák befeje­zése után a szállóban kapnak elhe­lyezést. A ,.Z" alakú szálloda alapo­zását az elmúlt évben kezdték meg. Az épületek már tető alatt vannak. Az építkezés fiataljai most elhatároz­ták. hogy a decemberben összeülő KISZ-kongresszus tiszteletére az egyik 400 férőhelyes épületet novem­ber 7-re, a másikat pedig november végére átadják. A szálloda építését így a határidő előtt 30 nappal befeje­zik. Jelenleg a Szlnva-patak mentén a lévő épületben 1724 négyzetméter külső homlokzati fal vakolását és színezését végzik. A munkánál a biz­tonságosabb és gyorsabban összesze­relhető bilincsnélküli csőállványt használják. A jövő héten fognak hozzá a másik épület külső homlok­zatának vakolásához is. Emellett a Érthető, hogy csak na­gyon lassan lehnt elő­rehaladni a gépek kö­zött. hiszen mind­egyikről olyan sok ér­dekeset lehet hallani, és minden magyaráza­tot érdemes meghall­A baráti országok életéből A gépek közül egy fel­túrt kabátujjú, fiatal munkás jön a látoga­tók csoportjához. — Bárány Gyula — mutál közi k be. Sorra kezet fog a körülötte állókkal, és beszélni TALÁLKOZÓ __P's miért válik • • színessé a fémforgács? — Ez a meleg hatá­sának a következmé­nye. A kés alatt ma­gas hófok keletkezik, és ez teszi ilyen szí­nessé ... Ennél a munkánál nagyon sok függ az anyag minősé­gétől. Van olyan anyag, amelyik ezer hőfokot is kibír. — Ez itt micsoda? — Sodronygyártó gép. Egyiptomnak ké­szítettük. Most már csomagolják, nemso­kára útrakész állapot­— És ez? Es az ott? Hogyan működik? Mit készítenek rajta? A kisérő elvtársak pedig válaszolnak, magya­ráznak. megértetnek. Van mit hallaniuk, van mire válaszolniok. A Miskolci Nemzeti Színház tagjai látogat­tak el a DIMÁVAG- ba, és bizony itt sok a látnivaló, lépten-nyo- mon kikívánkozik mindenkiből egy-egy kérdés. A kísérők pe­dig—Kocsis János fő- technológus, Esztergá­lyos József, a szak- szervezeti bizottság titkára, Juhos József, a szakszervezeti bizott­ság kultúrfelelőse — a házigazda készségével válaszolnak, magya­ráznak. A kísérők kö­zött volt dr. Énekes Endréné és Rácz Ilon­ka kultúrfelelős is. — Jé! Mi ez? Mindenki az egyik gép köré furakodik, ahol jókora fémhen­ger csillog fehéren. Felületén tojásnagysá­gú mélyedések van­nak. A gép mellett fiatal munkás áll sváj­cisapkában. Erre a hengerre a brikett megmunkálá­sánál van szükség — mondja a látogatók fe­lé fordulva. — Nagyon szép munka. A fiatal munkás — mintegy az elismerés fogadásaképpen — alig észrevehetően el­mosolyodik. — Hány forint kárt okoz ebből egy selej­tes darab? — Körülbelül tíz­ezer forintot. — Hű!... Aztán már újra egy másik gép „érdekes”. Újabb néznivaló akad. kezd. Bárány Gyula, az egyik KISZ-brigád vezetője. Az „N" egy­ség szereldéjében dol­goznak. szocialista brigádban. — Felajánlásunkban is szerepel — mondja —. hogy több kulturá­lis rendezvényen ve­szünk részt. A brigád tagjaival közösen aka­runk színházba, mozi­ba járni. Szeretnénk szorosabb kapcsolatot teremteni a színházzal. — Ennek mi is na­gyon örülünk — mond­ja Ruttkai Ottó, a Nemzeti Színház igaz­gatóhelyettese. — Tervbe vettem, hogy több előadást tartok majd azoknak a mun­kásoknak a részére, akiket ez érdekel — különféle művészeti kérdésekről. Szívesen venném, ha a maguk brigádjából is ott len­ne valaki. Elfogadja a meghívást? — örömmel! Közben telik az idő. Szinte észrevétlenül futnak a félórák, órák. De a kérdések nem fogynak. Természetes is, hogy minden üzem­ben az újabb és újabb látnivalóknál újabbak és újabbak is szület­nek. Eszembe jut. hogy a színészek a lá­togatás megkezdése előtt ezt mondták: nem járkálunk sokat az üzemben, mert nem akarunk fáradtak lenni a fellépéskor. A látogatás után ugyan­is műsort adnak az üzem dolgozóinak. Most azonban mintha megfeledkeztek t>olna erről. — Elvtársak, Igye­kezzünk egy kicsit, mert még megnézzük az orvosi rendelőnket is, meg aztán az ebéd­re is gondolni kell már! — szól Esztergá­lyos József. — Jő. megyünk rög­tön, csak még... ez itt... mi ez? TIosszú ideig tar- ••• főtt a látoga­tás. A színház művé­szei két óránál is to­vább nézelődtek a gé­pek között, beszélget­tek a munkásokkal, utána közös ebéden is­merkedtek, majd tar­ka műsorral szórakoz­tatták egymást — szí­nészek és gyári kul- túrmunkások — a ké­ső esti órákig. (P) Alaposan kiveszekedtük magunkat. Nagyon tetszett ebben az emuerben, hogy annyi kellemetlen- ség ellenére sem lépett olajra. így hát beszélgetésünk végén célzást tet­tem arra, hogy talán jobb volna, ha a közeljövőben áthelyeznék a gyár induló első üzemébe. Az mégis ve­gyésznek való munka. Visszamentem a személyzeti osz­tályra. Beszámoltam felderítő ulam- ról. A négy hét alatt semmi rosszat nem hallottak Vértesről. így hát ke résemre megígérték; áthelyezik a salétromüzembe. Úgyis hiány van vegyészekben. Észrevettem, mintha az előadó és a csoportvezető kissé gyanakodva méregettek volna, talál­gatva, kicsoda nekem Vértes, hogy olyan fontos számomra a sorsa. Ta­lán... De csak mosolyogtam ma- gamban rajtuk. Nagyon készségesek voltak; Ismét Írnak, ha probléma lesz Vértessel. Két hónap múlva jött az újabb levél. Röviden ennyi volt benne: úgy látszik, mégis Igazuk volt a se­gédmunkásoknak, alapjában véve egy kötekedő, összeférhetetlen em­ber ez a Vértes! Es beképzelt, min­denkinél okosabbnak hiszi magat. Szóval a salétromüzem vezetőjével, egy középkorú technikussal akasz­tott tengelyt. Vértes a harmadik na­pon kijelentette, hogy a nagy gép­egység nincs jól összeszerelve, ebből baj lesz. Az üzemvezető szerint vi­szont hibátlan, a műszaki átvétel u megtörtént. Vértes mégsem tudja be­fogni a száját. Már nyugtalanok kö­rülötte az emberek, hátha neki lesz Igaza. Mit csináljanak; álhelyezzék máshová,'vagy várjanak, míg leme­gyek? ,. Lemenni nem tudtam, a papirnoz kellett fordulnom, amitől ma is úgy viszolygok. Megírtam, hogy beszélje­nek vele, magyarázzák meg: aggá­lyoskodása eltúlzott lehet, hisz ilyen fontos üzem műszaki átvételénél egyetlen gép hibája sem kerülheti el a szakemberek figyelmét! Három hónapig csend volt. Akkor akadt a kezembe a megyei újság előző napi száma. At szoktam menni GERGELY MIHÁLY: Kálvária és karrier a sajtóosztályra, ahová járnak az országban megjelenő lapok, és ha van időm, legalább a címeket vé­gigböngészem. Olvasom, hogy teg­nap szerencsétlenség történt a bein­dított salétromüzemben: felrobbant az egyik gép, a kitörő kénsav égési sebeket okozott. A három sérült kö­zött találtam Vértes Károly nevét. Az ő állapota volt a legsúlyosabb, kórházba szállították. Elöntött a szégyen. B£j[; a lelkiismeret, hogy miért is nem szakítottam rá időt, jártam is azon a vidéken, igaz, a szomszéd megyé­ben. Talán én megakadályozhattam volna ezt a balesetet!... Az újság­gal szaladtam vissza a szobámba, és interurbán felhívtam az ottani kór­házat. A válasz megnyugtató volt. Akkoriban rengeteg munka össze­jött, mintha csak szántszándékkal tennék, hogy ne tudjak ki se moz­dulni hetekig. Két hónap múlva ju­tottam el abba a gyárba. Vértes már dolgozott. Mosolyogva üdvözölt. Ész­revettem az ötfillérnyi piros foltot szája jobb szögletében, amelytől ör­vendező mosolya a fél arcán egy ár­nyalattal megmerevült. És amikor kezet fogtunk, rögtön megéreztem. más most ujjainak a szorítása, mint annak előtte. Igen, csúnya seb, nagy lilás-rózsaszínű hegje éktelenftette el tenyerét, és középső s gyűrűs ujja görcsösen, félig behajlítva. Megfogta a két ujját, de nem engedelmesked­tek. — Nem méltóztatnak meghajolni! — mondta Vértes. — Legalább is egyelőre! De később rendbe jönnek, azzal vigasztaltak! — Szóval magának lett Igaza!? ... — Körülnéztem a műhelyben, ahol újból sustorgott-zúgott a nagy gép. amely a szerencsétlenséget okozta. — De mondja; ha szigorúan vesszük a dolgokat, tulajdonképpen nem ma­ga volt mégis a hibás? — Hogy érti ezt? — Úgy: elkövetett-e mindent, hogy észrevételeit a vállalatvezető­ség tudtára adja? — Azt hiszi, érdekelte volna őket egy egyszerű ember véleménye? — Biztosan!... Abból, hogy llyeo hamar levonták az eset tanulságait, és magét nevezték ki csoportvezető­nek, arra következtetek, megvan a képességük, hogy igazságot tegyc­Hitetlenkedve legyintett. majd cinkos hunyorgással rámnevetett. — Az én „kinevezésem"?! Hét azt hiszi, nem tudom, hogy magának köszönhetem azt is!? Meglepődtem. — Hogyan? — Hogyan?... Hét írt nekik, vagy beszélt velük, és ők sietve en­gedelmeskedtek a magas hivatal­nak!... Hiszen tapasztaltam, meny­nyire számon tartja ügyfeleit! A kórházba is letelefonált, hogy hogy vagyok ... Nagyon kedves volt ma­gától ... — Hangja elbizonytalano­dott. — Nem is hiszi, . milyen jól esett... Hogy éppen maga ... Mfg magával nem találkoztam, nem tud­tam. hogy ilyen funkcionárius is ... Magam is éreztem valami érthe­tetlen zavarfélét, kissé röstellked- tem is igazán mindennapos jellegű segítségem felmagasztalása miatt. Ezért közbevetettem: — Téved!... Téved, ha azt hiszi, hogy egy szót is szóltam előléptetése érdekében! Egy pillanatra elszontyolodott, de aztán felcsillant a szeme, elnevette — Igazán? ... ‘Vagy csak Ismét be akar oltani az önbizalom szérumá­val? ... Hihetem, hogy a saját ér­tékeim miatt? Mosolyognom kellett ennyi gyer­mekesen buzogó öröm láttán. Eddigi találkozásaink után olyan új volt hogy ez a hatalmas, letört ember boldog tud lenni. — Látja!... És remélem, lesz még szerencséje hasonló meglepetésekhez! Kisétáltunk a műhelyből. Izgatot­tan elővette cigarettatárcáját, meg­kínált, rágyújtottunk. Míg elém tar­totta az égő gyufát, jól láthattam keze remegését, s hogy a két merev ujj görcsösen feszül kifelé, mintha nyúj­tóznának. Nagyokat szippantott, le­szívta a füstöt, aztán orrán keresz­tül lassan fújta ki. Szenvedélyes hév­vel csinálta ezt is. Aztán megint rám emelte szürke szemét. — Hát valóban hinnem kell ma­gának, a maga életelveinek? ... Úgy látszik! — felelt önmagénak. — El sem tudja képzelni, milyen boldog hívőjük lennék ezeknek az elvek­' Va/omí zavart de nem tudtam kitalálni, hogy mi, és a homály köde mindig haragra inge­relt. Mert gyűlölöm a kiszolgáltatott­ságot, a tehetetlenséget. Inkább hallgattam hát. Talán félreértette némaságomat? Következő szavaiból ezt gyanítottam. Mert ezt kérdezte: — Most nem mond nekem semmi bátorítót? ... Olyanféléket, mint a: hülye, marha, bolond?! — Míg eze­ket mondta, rájöttem, hogy ebben a nála új hangsúlyban, ebben a légy, dallamos hanghordozásban lehet za­varom egyik okozója. Nem vagyok sem álszent, sem buta liba, hogy nem ismertem volna föl rögtön: a férfi néz rám így a lobogó szemével, a férfi bűvöl a hangjával! És mert ismertem már, azt is tudtam, nem csak azért, mert hízeleghet neki, hogy ilyen beosztású asszony a pártfogó­ja De hát ennek semmi értelme kö­zöttünk! ... Siettem ezt a témát be­fejezni. — Annyira hiányzik talán?... Épp megtehetem! — Nem tagadom: hiányozni fog a biztatása!... Tudja, hogyan éltettek, hogyan sarkalltak a szavai?... A felfedezés, hogy van valaki, aki fel­tárta a mániámat, leleplezte a gyön­géimet, és bízik bennem, a tehetsé­gemben, és szid, pofoz, rugdal, hogy fölébredjek?!... Mielőtt Pestről elindultam, az volt a szándékom, hogy a vállalat igazgatójával is szót váltok Vértes­ről. De beszélgetésünk után erről le kellett tennem. Megértettem, csak ártanék vele. Hisz lám, megindult az úton, melyet rég bejárhatott volna. Végetvetettem a beszélgetésnek, mert nem szeretem magamon a rej­télyes eredetű hangulatokat. Most pedig ilyesfélét észleltem. Tehát el­köszöntem, és azzal, hogy pontot is tehetünk ismeretségünkre, halad most már gyámkodó nélkül. Csak szorongatta a kezemet, hiába akartam elvonni, nem engedte. Szo­morú volt, nagy szemére kék árnyék ereszkedett, ajka megvonaglott. így búcsúzott: — Emlékszik, mivel váltam el ma­gától első alkalommal?... Hogy még egyszer megkeresem!... Ami­kor már valaki leszek! Hogy szeret­nék mielőbb úgy állni maga elé: Mennyire szeretném a maga elisme­rését kiérdemelni! Nem, nem is ér­dekel másé, senkié, egyedül a ma­gáé! Milyen kifosztott, !Z^'' : re éhes, társra vágyó volt az az em bér!... Leánykoromban sokai i mondták, hogy szép vagyok, kapta r , bókokat asszonykoromban is, így hí Ismerem a szerelemről valló, szc- : reimet kérő férfiszavak zenéjét is. Ö 1 milyen gazdag is a szerető embei i szív, micsoda dallal tudja zengen , örömét, milyen széles skálán énekel : ha megszólal, nincs az a madár i amelyik versenyezhetne vele!... É: 1 mégis új volt nekem Vértes vallómé- • sa, először hallottam ezt a dallamol Ismertem hasonlót, ami a sok közü ■ megfogott tizenhárom évvel ezelőtt a férjemét, s azóta senki másét mé , nem hallottam úgy, hogy visszhang' vert volna bennem. fFolytatjuk.) A KISZ-kongresszus tiszteletére határidő előtt befejezik az ország egyik legkorszerűbb munkásszállodájának építését szállóban jó ütemben folyik a gépé­szeti szerelvényezés, a festés és má­zolás. valamint a padlóburkolás, ame­lyet PVC-lapókkal végeznek. A lejtős területre épült munkás­szálloda két oldalát támfalakkal ké­pezik ki. A fal egyik oldalát az Észak-Magyarországon található kö­vekből építik fel, a másik oldalon elkészült támfalat pedig az építő­munkát ábrázoló képzőművészeti al­kotásokkal díszítik. Az ország egyik legkorszerűbb munkásszállodájában a központi fűtés mellett hideg-meleg vizű fürdőket, valamint könyvtárt, olvasó- és játékszobákat, klubokai létesítenek. Az épületben helyezik el a borsodi építők képzőművészeti szakkörét is. Távtanulás Megkezdődött a tané» Ausztrália legfurcsáób Iskolájában, lnnék az iskolának «8 növendéke elszórtan él a hatalmas kiterjedésű Queens­land tartományban. A gyerekek ún. ^„éter-lakoUb*’^ Jánwk,^vagy»* A központi fekvésű Cloncurry városban Bid O'Sullivan tanítónő, az éter-iskola egyetlen pedagógusa rövidhullámú rádión keresztül ad­nap „névsorolvasással” kezdődik, a gyermekek adóvevő készülékeik mellett ülve, csengő hangon közllk nak. Óra közben ugyancsak rádión keresztül kérdéseket Is Intézhet­nek a tanítónőhöz. Az Iskolások kora 5—13 évig terjed. Főképpen Juh- és marhatenyésztők gyerme­kei. vagy olyan tisztviselőké, akik­nek lakóhelyétől 7S0 inérföldnylre van a legközelebbi Iskola. Szovjetunió: ÜJ ÜTÉPITÖ GÉP A nyikolajevi űtépltögép-gyárban elke­rült a „D-337” típusú kavicsrakógep első ktoer^vél.Ava^°háxom' különböző gép útgyalu buldózer és öttonnás slmltohen- ger - alkalmazásával végezték az útépí­téseknél a zúzottkavics lerakását és eg>cngct • t. letmelíltenyaéga és igen gazdaságos. Egy óta alatt «-Mé ton­na zúzottkavicsot szőr és egyenget ei. Románia: TÖKÉLETESÍTETT MUNKA­MÓDSZER A bukaresti „Utllaj ComercUl" üzem hűtőberendezéseinek kompresszorait ed­dig oUJJaJ^járatták be^ JMMftJántte komp- ésWazreredmény*,nem mindig felel* meg a minőségi követelményeknek. A va-ia­a1 Än ';:s *«‘m °“'u kalória óránkénti teljesítményű kompresz- «örök b.Jar.lásir». AI 4110. »bbdl *"• A budapesti földalatti vasút építéséhez Tübbing-elemek gyártásit kezdték meg a DIMÁVAG-ban A budapesti földalatu vasút építéséhez a DIMAVAG-ban Tübbing-elemek gyártá­sát kezdték meg. A tizcdmlUlméter^pon- egy tonna vagy ennél is ..agyóbb tülyú építőelemek gyártására a diósgyőri gép­gyár vasszerkezeti gyáregységében külön i üzemrészt rendeztek be 5 nyolc különbö­ző munkaműveletet végző megmunkáló gépet helyeztek üzembe. Az első negyven darab TUbbing-elemet a napokban át­adták. Ez évben mintegy félezer darabot » készítenek el. Jövőre hatazáz Ionná épl- . tóelem gyártására rendezkednek be. r FARADSÁGGAL — í A RÁKOS MEGBETEGEDÉS ELLEN j Rádcban szenvedő állatokat kény- } gzeritettek. hogy izmaik rendkívül é kifáradjanak. Az ilyen állatok sc&- J kai jóéban ellenálltak a betegség ^ fejlődésének, mint az olyanok, amc- f lyek a teljes nyugalom állapotában j voltak. Egyes esetekben a rákos da- J ganatok teljesen el is tűntek. ^ Feltételezések szerint a fáradt f Izmok olyan anyagot termelnek. * amely rákellenes hatású. Ez a fel-’ fedezés még nagyon értékes lehet a . rák elleni küzdelemben. • hogy u olajat grafitul keverve alkal­mazzák. A bejáratás így az eddigi Zl óra helyett mindössze 6 óráig tart. A megta­karított munkaidő évente M gzer lej ér­tékű. A minőségi ellenőrök megállapítot­ták. hogy az új bejáratául módszerrel lé­nyegesen megjavult a kompresszorok mi­nősége. Csehszlovákia: NAGY A SIKERE A NÉPI EGYETEMNEK A politikai és tudományos Ismeretekét terjesztő csehszlovák társaság ebben az cvben immáron kilencedszer rendezi meg a tudomány, technika és művészet népi egyetemét. A szeptembertől decemberig szervezett előadások keretében ismertetik Csehszlovákia szocialista alkotmányát, az orvostudomány legújabb vívmányait, a SSwyirlä» automatizátttót. a ]cl!9ú*€l cseh irodalma! éa egyén témákat. NDK: KÖZÖSSÉGI MUNKÁBAN ÉPOLT Ez év Júniusában kezdte mez a kísér­leti termelést az új brikettgyár Tlsová- »ban, amelyet NDK-bdi él'•**"££** szakemberek közős munkájával építettek el \z NŐK nemcsak mérnököket és iSütembereket küldött az Uzem^épité^; met Demokratikus * Köztár*»»ág 'szállította. Albánia: FEJLŐDŐ KÖZOKTATÁS Albániában mindén ezer lakowa má- mltva, 157.8 az Iskolások és egyetemi hallgatók száma, miß Görögországban csak 153. Olaszországban 13«. Jugoszlávia, ban 127 és Törökországban mindössze K. Albániában ma már nine* egyetlen «■ évenTluü ember, aki ne tudna íml-ol­LÄTHATÖLAG mozog AZ ANTARKTISZ JÉGPÁNCÉLJA Szovjet glaciológusok megái la­pították, hogy az Antarktisz partvi­dékén, ahol a Mimij obszervatórium is van, a jégtakaró havonta 1—3 méteres sebességgel mozog. A legutóbbi három esztendőben a jégpáncél 40 méterrel tolódott eL A jég mozgását a szovjet kutatók szabad szemmel is megfigyelhették. RITKA MÉLYVIZI ÉLŐLÉNY Egy pseudaliparis nevű mélyvizi halat fogott a Vityáz szovjet kutató­hajó a Csendes óceánban 7230 mé­ter mélységben fenékhálóval. Ilyen mélységbe a fénysugarak nem hatol­nak le, ezért a hal szemei visszafej­lődtek, s mindössze gombostűfej nagyságúak. A hal színtelen, rugal­mas, bőrén nincsenek pikkelyek. AHOL SÜTÖTT A NAP... Az idei változékony, esős nyár el­lenére a francia tengerpart bősége­sen kapott napsütést. Augusztus hó­napban Nizzában pl. az átlagos 322 órás napsütés helyett idén 357 órai napsütést mértek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents