Észak-Magyarország, 1960. augusztus (16. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-02 / 181. szám
ES Z A K31 AG X 5 Miskolcon rendezik a Felszabadulási Kulturális Szemle Országos Fotókiállítását Szíuátes&uiU.! .................. K érdőív Perecest' Szabadtéri Játékok I960 Zeng az erdő A Felszabadulási Kulturális Szemle országos bemutatóit részben a fővárosban, részben pedig egyes vidéki városokban rendezik meg. Az Országos Fotókiállítás megrendezésére Miskolcon kerül sor I960, augusztus 6-tól 21-ig a Herman Ottó Múzeumban. A Magyar' Fotóművészek Szövetsége által kijelölt bírálóbizottság a kerületi, városi és megyei bemutatókon szerepelt többezer kép közül válogatta ki azt a kétszázat, amely az országos kiállításon a magyar amatőrök fotokultúrájának repre- zentálására hivatott. * A kiállítás rendezésével az Országos*Operativ Bizottság a Miskolci Fotoklubot bízta meg. Az előkészületek serényen folynak. Az ünnepélyes megnyitót augusztus 6-án, szombaton 16 órakor tartják. A megnyitó beszédet Vadász‘ László, a KISZ Központi Bizottság, kulturális osztályának vezetője mondja. Ekkor kerül sor a fotókörök kollektív versenyében és a*] egyéni versenyben kitűnt amatőrök, által kiérdemelt dijak kiosztására is.- 12 ezer forint értékben. A kiállítás augusztus 7-től 21-ig- tekinthető meg, hétfő kivételével1 minden nap 11 és 19 óra között. MajdNEM SPORTTUDÓSITÁS HUMOR A GYEPEN avagy esztrád a Stadionban ez a világ!” Az egész előadásban talán ez gyakorolta a legmélyebb hatást «a közönségre. A legnehezebb feladat Zselinszki Etelkára és Várszegi Sándorra, — Nemes Borira és Bállá Marcira, a két főszereplőre nehezedett. Sajnos, mindketten eléggé kiváltak a kedves, élethű környezetből. Zselinszki Etelka igyekezett ugyan és tudott is természetes lenni, szépen is énekelt, helyenként melegszívű kislányt alakított. De csak helyenkint. Mert sokszor, mintha nem túlságosan érdekelné a siker, gépiesen, hidegen játszott s így nem tudott a cselekmény mozgatója lenni. Talán nem szereti eléggé szerepét? Várszegi Sándor szenvedélyeseti alakította ugyan az egyébként nem a legszerencsésebb operettföhősi szerepet, magatartásával, beszédtechnikájával és ének-kulturáltségával azonban nem ártana többet foglglKlcsit affektáló, szalonfigura sikeredett így Marciból. .Ml szükség van az „urizáló" hanghordozásra, az emócionális nyelvhasználatra? Es miért csak a dalsorok elejét és közepét énekli, a végét teljesen elhagyja, vagy recsitálja? Kevés a levegője? Tehetséges, jóképességű, Jő* megjelenésű fiatalembernek mutatkozott be, minek ez a sok bántó modorosság? Megérte volna, hogy a rendező, Zónl László Jobban letisztogassa róla a „meddőt”. Szólni kell — még hozzá dicsérettel — a zenekarról és Mater ni Géza karmester munkájáról. Megható volt látni a sok, többé-kevésbé öreg bányász-zenész igyekezetét És dicséret illeti azokat a lányokat éó fiúkat is, akik, mint a technikum növendékei, vagy leendő növendékei, továbbá mint erdei munkások közreműködtek az előadásban. Remélhetőleg a későbbi előadásokon még természetesebben mozognak és beszélnek majd, mint ebben. Mindent egybevetve: szép feladatot vállaltak magukra a perec esi KISZ-flatalok s ezt a feladatot jól meg is oldották. Örülhetnek azok az öregek, akik mellett ilyen fiatalok nőnek fel, örülhetnek azok a szülők, akiknek gyermekei estéről estére Uyen nemes szórakozással töltik idejüket és büszkék lehetnek KlSZ-szervezetíikre a bánya vezetői. Jól teszik, ha továbbra ; segítik, támogatják őket; Várjuk a következő operett, Gül baba bemutatóját. Borsodi Gyula Hipofízis-mirigy bank San Franciscóban létesült a világ első hipofízis-mirigy bankja, hogy az itt vásárolt mirigyek segítségével műtéteket lehessen végezni a növe- > kedésben elmaradt gyermekek gyó- j gyítására. A „bank" egyelőre csak t kísérleti célokat szolgál és igen szekrény keretek között működik. Az fitt tárolt hipofízis-mirigyeket olyan »elhunyt emberek testéből operálják ’ki< akik szerveiket kutatási célokra l vegrendeletileg rendelkezésre bocsátják. A sanfranciscol intézetben ) egyelőre négy, erre a célra gondc- )san kiválasztott gyermekkel kísérte- 1 teznek, akik — ha nem sikerül se- tgíteni rajtuk — Ulíputi törpék ma- i radnak. Természetes régészeti múzeum Üzbekisztánban, a ferganai völgyben 50 ezer éves őskori települést találtak. Nyikolaj Leonov profesz- szor elmondotta, hogy a leletek óriási tudományos értékűek és a lelőhelyet „természetes régészeti múzeumnak” nevezte. A megmaradt tárgyi emlékekből „leolvashatjuk a 'csiszolatlan és csiszolt kókorszak, a 'bronzkorszak és a korai vaskorszak | történetét”. A településtől északi és ,keleti irányban számos szikla-rajjot • találtak. Az egyik rajzon az őskort •művész óriási bunkóval felfegyver- |zett embert örökített meg, amint ,egy hatalmas vadállatra ront, hogy i elvegye tőle a zsákmányát. A régészek sok munkaeszközt ta- 'láltak. A munkaeszközök tanulmányozása során bebizonyosodott, hogy ,az emberek a ferganai völgyben i nemcsak vadászattal, hanem primi- r tiv földműveléssel is foglalkoztak. \ Leonov professzor véleménye sze- »rint a „természetes régészeti műze- J um” további vizsgálata új fényt vet az emberiség történetére. De mondhatnám, minden árucikkünk „megy”, hiszen nagy a vevőkörünk %és hál sokmindenre szükségük van az emberekAz örökké mosolygó, fürgén mozgó boltve- zetőnó két évtizednél többet töltött már el a szakmában. Egyike azoknak, akik az államosított üzletekben megkezdték a munkát. Sokszázezer emberrel kötött üzletet azóta, sokat tudna mesélni élményeiről, tapasztalatairól. Ilyen nagy szakmai múlt után azt is megkérdezhetem, hogyan látja ő, véleménye szerint milyen a jó bolti eladó? — Mindig udvarias, mindig előzékeny. Ismerni és nagyon szeretni kell a szakmát, és ismerni, szeretni az embereket. Sokféle vevő van, a jó bolti eladónak tudni kell alkalmazkodni hozzájuk, „bánni" velük. Mert nemcsak eladni kell az árut, hanem meg is erősíteni a vásárlót abban a hitében, hogy helyesen választott, nem költötte hiába pénzét. A mi boltunkban ez mindig így van, s erre nevelem a fiatalabb eladókat is ... Tessék talán kipróbálni. .. Megpróbáltam! Csomaggal jöttem ki a boltból. BorÓczki Edit mindig változó forgatagot. Szinte szüntelenül mozognak, dolgoznak, futkosnak valamennyien. A boltba újabb és újabb vásárlók érkeznek. Nyitvatartási idő alatt percig sem pihenhetnek az itt dolgozók, sok a munka, foglalkozni kell a vevőkkel, elrakni az árut, rendezni a polcokat... — A. napi forgalom? — ötvenezer forint körül van — feleli Szilágyiné —, de néha — S a vevők megkapnak mindent, amit keresnek? — A legtöbbször! — válaszolja. — Ez a bolt forgalomemelkedésének egyik titka. A vevőkör akkor tart ki huzamosabb ideig a bolt mellett, ha mindig megtalálja, amit keres, vagy legalábbis ahhoz hasonlót. Szilágyiné mindent elkövet ezért. Hol itt, hol ott tűnik fel a nagykereskedelmi vállalat raktáraiban, „üzletel”, vagy ahogy ismerősei mondják róla, „összegüzüli" az árut, hogy a vevők semmiben sem szenvedjenek hiányt. Meg is található itt minden. A be- főttes üvegkötöző spárgától a bútorhuzatig. — Mi a legkelendőbb áru? — A szőnyeg, a paplan. térítők, abroszok. — Ebben a boltban mindig ilyen sokan vannak? — Mindig. Máskor a piaci napokon még többen is. Kialakult vásárlókörünk van, szinte az egész megyéből. Ennyi az egész ... S. Szilágyi Árpádné. a Széchenyi utca 101. szám alatti lakberendezési bolt vezetője ismét visszafordul a bútorhuzatot vásárló idős nénikéhez. Alig múlt el nyolc óra. Búza Barnabás, az első segéd, , még jóformán fel sem húzta a rollót, máris tele a bolt. Kinek szőnyeg, kinek bútorhuzat, vagy csipkefüggöny kell. Fiatal, gömbölyű lány asztalterítőket, törülközőket válogat. — Hat-hat darabot kérek mindegyikből. Nem kell sokáig töprengenem, hogy megtudjam: stafirungA pultok mögött, a dúsan rakott polcok előtt nyolcán is kínálják a portékát. Köztük van Szilágyi Ar- pádné, no meg Búza Barnabás, a gyorskezű, fiatal elsősegéd is. Itt tanult nálunk — mutatja be Szilágyiné. — Aztán itt is maradt, örültünk is neki. mert elkel a férfikéz a „háznál". A raktárból gyakran kell nehéz szőnyegeket, bútorhu- zat-kötegeket kihozni. Nézem a nyüzsgő, Ahol százezer emberrel kötöttek üzletet Szombaton este ^„T.6 ! időben léphettek színpadra a perecest színjátszók, hogy bemutassák Farkas Ferenc Zeng az erdő című , operettjét. , A hagyományos perecesi szabadtéri játékok Idei előadásaiban zöm- , mel KISZ-fiatalok szerepelnek. I ' Talán helyes, ha mindjárt előljá- , róban elmondom, nem úgy ültem be , a hézőtérre, mintha teszem azt a ! Fővárosi Operettszinházba jöttem , volna. Ott élt bennem a jószándék és a nagy vállalkozás iránti tisztelet, a fiatalok mérhetetlen szeretet« és , csak ezzel együtt a kritikus. i Az első felvonás kissé vontatottan , indult. Még az olyan gyakorlott színijátszó is, mint Szedelényi Ivénné , Terka szerepében, itt még kicsit is- . kólában, kimérten, sablonosán mondta szerepét. Annál kedvesebb meglepetés volt az a javulás, amely a második felvonástól végigkísérte. Hiteles, megnyerő egyéniséget mutatott s az előadás végén, amikor a „kulisszák mögött" találkoztam a kis családdal, melynek minden tagja szerepelt az operettben, gratuláció helyett csak annyit mondtam: Nem csodálom, hogy Vidorka beleszeretett özvegy Bállá Mártonnéba! Elhitette velünk, hogy képes megzavarni egy magányosan élő erdész nyugalmát, képes megszépíteni a késői. öregkori együttélés napjait. Alakítása helyenkint a megboldogult I Kovács Terus aranyos Özvegy Ballá- Inéját juttatta eszünkbe. [ Szedelényiné méltó párja volt idős ónodi László Vidorka Mátyás szerepében. Sok egyéni ízt, zamatot, [hangulatot vitt bele s figurálisán is [nagy tetszést aratott. Kedvvel, élvezettel Játszott, nem múlt el nyomtalanul fölötte az a negyven eszten- [dő, melyet aktív résztvevőként töl- [tött el a színjátszókörben. , Sokat nevettünk Szedelényi Iván k Parádi Pálján. Friss ötleteivel, érthe- k tő, tiszta beszédével és éneklésével k értékes sikert vívott ki. Méltó párra talált ő is Kálna Katiban, a közkedvelt kis szubrettben, aki Bözsi szelepét játszotta. Talán a táncos jele- » netekben kicsit többre is képes vol- i na ez a kislány, ha nagyobb bátor- » Sággal kezdene hozzá. Itt-ott bizonytalannak éreztük a táncok indításá- i ban. Egyébként sok kezdeményező i kedvet, ötletet láttunk tőle is. Nem i maradt el rutinosabb, jóképességű »párja, Szedelényi Iván mögött. Úgy » érezzük, igen biztató Ígéret a jövőre. > Az öregedő, a fiatalság örömeiről i lassan-lassan lemondó, becsületes és »emberséges Kemács professzor jel> lemvonásait megnyerőén elevenítette I meg ifjú ónodi László. Maszkja, > hangja és kimért, nyugodt tempera- » ment urna szép összhangban jutott I kifejezésre. Kiegyensúlyozott, csak | a tudományért rajongó férfi állt | előttünk a színpadon.- Mégis mennyi ) érzelemmel énekelte el búcsúdalát | ez a jó ötvenes tudós, amikor válnia I kellett attól, akit késői szerelemmel titokban megszeretett: „Csupa virág i A kérdőívet, amiről az aláb biakban szó lesz. a Miskolci Álla i mi . Aruház bocsátja ki, illetve ad ja vásárlói kezébe. Arra kiváncs 1 a vezetőség, hogy-a vásárlóközön i ségnek mi a véleménye az ötéve i tervben felépítendő új. nagyméret» i Miskolci Állami Áruházról. Ho !' srcretné a közönség új áruháza látni? Három,alternatívát mag L jelöl: Tanácáíiáz tér, „villanyrend Őr" és a Béke tér. A kérdőív ezen kívül megkérdezi a vásárló lak 1 címét is. Röviden szólva, ez afféle „nép szavazás" kíván lenni, amellyel a 1 Állami Áruház bizonygatni akr.rj: majd. hogy íme, itt kívánja a kö 1 zönség az áruházat. Kétségtelenü igaza van az áruháznak abban, hog feltétlenül figyelembe kell venn a közönség véleményét is egy ilye» nagyméretű kereskedelmi egysé» telepítésénél, de azt is figyelem b i kell ám venni, hogy egy ilyen ha i talmas objektumnak a helykijelö 1 lését és felépítését nem pusztán a , határozhatja meg, hogy kinek . i lakásához esik közelebb. Nem játsz i hatnak a helykijelölésnél elsődle 1 ges szerepet érzelmi momentumok | személyes kívánságok, hanem dön i tő tényező a város építészeti fej i lesztése, közlekedés hálózatánál 1 fejlesztése és általában azok « távlati tervek, amelyekbe min , egyik pont illeszkedik bele az ú i állami áruház felépítése is. Az Állami Aruház kedvelt ötle i te, hogy az új áruházát a villany i rendőrhöz építsék. Nem számolnál 1 azzal, hogy milyen nagyméretű te 1 rületen kellene ott szanálást végre , hajtani, hány tucat család lakásé i érintené ez, és hogy a nagyforgal 1 mú áruház közönségtömege — kü lönösen a csúcsforgalmi időbe es< . záráskor milyen forgalmi du > gulást jelentene az amúgy is szú: 1 keresztmetszetű forgalmi csomó | pontnál. Nem tagadjuk az Állam i Áruház közvéleménykutató jogát, d i Javasoljuk, hogy a kérdőivekr i nyomassa rá a három terület meg | jelölése mellé a részletes indoko 1 lást, még pedig a saját indokolásé» , kívül a városfejlesztés szakembe i reinek érvelését is. így a kérdőíve i kitöltő közönségnek módjában les ! tájékozódni is, mielőtt a háror , kijelölt terület valamelyikére oda I adja a voksát. > Úgy gondoljuk, ez nem sérti a » Állami Áruház üzleti érdekeit é i határozottan jobban megfelel kö i zös Ügyünk, Miskolc város fejlesz i tése érdekeinek. <W Kabos László volt. Volt, aki még nem únta és na- J gyón sokan voltak, akiknek talán őszintén tetszett is az az előadásmód, amelynek „sikere" a művé- J szietlenségben és kultúrálatlanságban rejlik. [ Az esztrádműsort kétszer szakította meg a J DVTK vívó- és tornaszakosztályának bemutatója, J E két nagyszerű — bár igen rövid időtartamú —* : sportbemutató üde foltként hatott az esztrádszá- J mok hullámzó tengerében. A műsor után a miskolci Állami Áruház divatbemutatóját láthattuk, { és módunkban volt gyönyörködni a nagyon szép kiállítású női ruhák tucatjaiban. Kár, hogy a ruhákat ismertető dr. Hegedűs János az egyes ru- y hákra vonatkozó leírásokat akkor látta először, ( amikor a mikrofonnál a kezébe adták, így ismer- ; tetése szürke, unalmat keltő volt. liSikor mindez végétért, fürgz kezek lebontat- , ■ ták a színpadot és sor került a na- , gyón tarka műsor fénypontjára: a Diósgyőri , Oregfiük és a Miskolci Nemzeti Színház futballis- , tálnak barátságos mérkőzésére. Bátran állíthat- , .fűk, hogy ennyi derűt és humort tíz esztrádmü- ; sorban sem láttunk, mint a rövid mérkőzés ideje alatt. Búgták a labdát ide, oda. kilencszer begu- ' rult a színészek kapujába, egyszer a diósgyőriekébe. A Diósgyőri öregfiúk valaha futballoztak is, és igyekeztek is a pályán. A színháziak pedig gondosan vigyáztak arra. nehogy valamelyiket eltalálja az a fránya labda. Például Demény Gyula nem került annyiszor a labda közelébe az egész mérkőzés alatt, mint ahány nagy szerepet játszott az efmúlt évádban. De azért nagyon derűs volt az egész mérkőzés, és őszintén szólva, jobban tetszett, mint a háromórás esztrádmüsor. Eléggé tarka, vegyes volt ennek a műsornak a képe. Volt benne esztrád, sportbemutató, di- vatrevű, és még valami futballmeccsféleség is. Sportműsornak keresztelni azért túlzás volt, mégha a hangzatos „Hajrá Diósgyőri" címet is adták neki, mert éppen az ünnepelt futballisták hiányoztak nemcsak a színpadról, hanem még a nézőközönség soraiból is, dehát az esztrádműsorral szemben ne legyünk túlzottan igényesek. Nagyon sok embernek tetszett, sokan derültek rajta. JTsetleg még azon gondolkodhatunk, vajon mikor lesz Miskolc annyira kultúrváros, hogy egy irodalmi jellegű rendezvényt is azért kelljen megtartani a sportstadionban, mert annak nagy a befogadó képessége... Benedek Miklós volt. Mint ahogy jó volt Keméndy András másik tét dala is, — azok állítása szerint, akik .hallottak belőle valamit. Itt jegyzendő meg, hogy a hang- irősités épp olyan rossz volt a stadionban, mint náskor a Népkerti Szabadtéri Színpadon szokott enni. És itt jegyzendő meg az is, hogy a zenekar iem tanult össze az énekesekkel, mert sem Ke- néndy Andrásnál, sem a későbbi énekeseknél iem tudta kísérni az előadó énekművészt, legfelébb a bőgő húrjainak pattintgatásával, a dob oly- <ori megpöcögtetésével, vagy egy-egy zongora- itéssel jelezte, hogy nem fölöslegesen ül a póa’iuLlatalmas vastaps fogadta a következő szám bejelentését. Salamon Béla érdemes művész lépett-a színpadra, aki előbb a Viola Mihállyal és Lengyel Erzsivel közösen előadott kabarétréfáiával, majd kedves, meginditóan humoros magán- számával érdemelte ki a percekig zűnő vastapsot. A közönség sokat derült a két Latabár már nagyon is ismer:, de a nevetőizmokra mindig ható mókázásán. sok tapssal fogadta Kovács Erzsi három dalát és sokan voltak, akik Kibédy Ervin — szinte zenekari kiséret nélkül előadott — agyon- csépelt kupléstrófáiban is gyönyörűséget találtak. Nagyon ügyes. Jól összetanult, szellemes együttessel ismerkedtünk meg a Czejanda vokálegyüttee szereplésekor. Számaik méltán arattak sikert, őket Szepessi György. az ismert rádióriporter követte a színpadon, aki részben két fik'iv futballmeccs közvetítésével, részben pedig diósgyőri sportolókkal készített nyilvános interjújával aratott sikert. Újra a tánczenekar száma következett, majd egy nagyon csinos fekete nő lépett a színpadra: Maria Koterbska lengyel énekesnő, aki mind énekművészeiével (táncdalénekeseknél szokatlan erősségű és kultúróltságú hangjával), mind pedig kedves előadásmódjával ragadta meg az ötezer nézőt. A Harsányi-eguüttes lénett utána a közönség elé, és régi jó módszer .szerint csiholta ki is-, mét a sikert. Az esztrádmüsor utolsó szererlfije JTgyike voltam annak a mintegy 5000 ember- : nek. akik — nem tudni mitől indíttatva —, i az elmúlt szombat forró délutáni napsütésében — ■ ahelyett, hogy pihentek volna —, felkeresték a i diósgyőrvasgyári stadiont, ahová vidám júliálh't i hirdetett az Országos Rendező Iroda, oly nagy l számú vendégművésszel, hogy az szinte már hí- i hetetlen. i Az első, ami meglepett, nem a 27 perces késés i volt, amivel az előadást kezdték, hanem az a — ; vidéki esztrádmüsor oknál szokatlan — tény, hogy l a plakáton meghirdetett művészek, a zenekar ki- t vételével, egytól-egyig el is jöttek. Ez a kellemes » meglepetés mindjárt jó hangulatba ringatta a csalódásokhoz szokott nézősereget, és izgatottan vártuk a műsor kezdetét. A futballpályán hatalmas , színpadot ácsoltak, és annak selyemkárpit-hátte- ; rébőt bukkantak elő a színészek. Nem is volt rossz Ötlet az Országos Rendező Iroda részéről az ; esztrádműsort a sportpályán megrendezni, mert nincs az a szabadién színpad vidéken, ahová ennyi . néző befért volna. Különösen jó ötlet volt a műsornak a „Hajrá Diósgyőr!" címet adni, mert Így a sport lelkes barátad valamiféle sportműsort sejtettek, dehát az másodlagos kérdés, hogy ki mit sejtett, a lényeg, hogy sokan eljöttek. Mint mondottam, a zenekar kivételével minden meghirdetett nagyság megérkezett, csak Lő- rinczy Pál rltmusegyüttese. majd a később hirdetett Holéczy-zenekar helyett, — mint a vetőkártyában a váratlan öröm —, jelent meg Balassa Tamás és tánczenekara, szmokingnadrágban és zebracsikos ingszerűségben, ők kezdték a műsort egy szignálféleséggel, majd dr. Hegedűs János, az ismert konferanszié mondta el a szokásos mondókát, utánozta Szepesslt. aztán újra a zenekar zengeményeit hallottuk, ezt követően pedig Keméndy András lépett a mikrofonok tövébe, és mint bejelentette, egy. külön erre az alkalomra írt sportdalt intonált. Kár. hogy ezt a sportdalt, — amit külön erre az alkalomra írtaki — rövid évtizede fütyült már minden gyerek, de azért jő
