Észak-Magyarország, 1960. augusztus (16. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-02 / 181. szám

es ZAKMAGT AROBSZAG * VASÁRNAPI ARATAS — Karhatalmisták segítenek a földeken — Ünnepi müaxnk a Gyermekkocsi gyárban A miskolci Gyermekkocsigyár dől- gozói a tanácsok 10 éves fennállásá­nak tiszteletére, valamint augusztus 30. méltó megünnenlésére az elmúlt napokban megtartott csoportos meg- kezménye a fürdőzők beszéléseken egyhangúlag elhatároz- vekedése. Teslér János, a Miskolci ták. hogy augusztus 12—19 között Vízművek igazgatója elmondotta, önneoi műszakot tartanak. Az ünne- hogy az elmúlt vasárnap Miskolc pi műszak idején a termelés fokozása strandjait több mint 16 000 furdozo mellett, mint fő szempontok érvé- kereste fel. Tapolca .strandja több nyesülnok: a munkafegyelem, vala- mint 9 000 strandolót látott vendégül, mint a minőségi munka javítása. Miskolcon, az Augusztus 20. strandon . _ ., , . . , £. , közel 7 000 fürdőző fordult meg. A A Gyermekkocsigyár dolgoséi mar Miskolci vízmüveik dolgozói jó mun- felajánlásukat megelózóen is szép kával járultak ahhoz, hogv a fürdó- eredményeket értek el az alkotmány- zök a strandokon kényelmesen él­ünnep] versenyben. KUlón meg kell yezhersék a meleg napsütést és a v(z említeni Sipos Ferenc csoportvezető lakatost. Nagv Mátyás. Toldi Miklós lakatosokat. Leviczki Ernő ifjúság brigádvezetőt. Nagy László segéd­munkást, akik munkájukkal nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a tanács 10. éves fennállását, valamint augusz­tus 20-át méltóképpen ünnepelheti meg a Gyermekkocsigyár. Több mint 60.000 utas Az elmúlt vasárnap. — az esős nvárhoz képest’ —. szinte szokatlanül kellemes időjárás köszöntött Mis­Bűnt a Borsodi Vegyitabiiiátol Tizennégyezer afrikait btfrtfiniktek be a Béiatrikai Unióban London (TASZSZ) Mint a News Chronicle johannes­burgi tudósítója jelenti, a Délafrikai Unióban a rendkívüli állapotok be­vezetése óta 14 ezer afrikait börtö- nöztek be, főként 21 éven aluli fia­talokät. ' .. I A bebörtönzöttek szörnyű ko- | rülmények között sínylődnek. Vér- has és tüdőgyulladás pusztít közöt tűk. Legutóbb hat foglyot állítólagos I szökési kísértet miatt agyonlőttek. I Hol a határvonal? Hit mond a Miskolci Tatarozó- és Épft5 Marton elvtárs. a vállalat igazga­tója meglepetten fogadta a hirt: — Igen, igen. — mondta a telefon­ba. — Ez így lenne? Holnap reggel, vagy még ma, ha visszamegyek a vál­lalathoz, megnézem mi a helyzet... Nem is tudtam, hogy ilyen komoly hibák vannak, de nyugodtak lehet­nek az elvtársak, azonnal intézke­dünk. mert ez valóban lehetetlen do­log. Megígérem, hogy kimegyek sze­mélyesen, megnézem a dolgot és ter­mészetesen. azonnal cselekszünk. Határozott válasz, jó válasz. Azon ban ennek teljes egészében ezelfit• egy hónappal lehetett volna örülni mindjárt a kivitelezési hibák megál­lapítása után. Azonban már lejárt július 31-i. jegyzőkönyvben rögzített határidő. E határozott válasz eoy hó­napot késett — és miért? Hiszen vállalat aláírta, el­rancsnok elvtárs elmondotta, hogy r miskolci karhatalom katopái kö­zül kilencvenen segítenek vasárnap s a termelőszövetkezeteknek; egy másik csoport Boldogkőváralja és Korlát termelőszövetkezeti községek­ben arat. A tsz-tagok és a katonák között meghitt kapcsolat alakult ki, s a termelőszövetkezetek hálával gondolnak rájuk, a sokat érő segít­ségre. A katonák' áldozatkészségét azzal honorálják a tsz-ek, hogy jó kosztot főznek nekik. Ahol kettő, vagy több termelőszövetkezet is van, a tsz-ek egymással versengenek, hogy melyik adjon jobb. izletesebb és táplálóbb kosztot a lelkes segí­tőknek. Nem messze a karhatalmisták aratta táblától kombájn pöfög. A telt kalászok engedelmesen hajlanak a vágóasztalra. Mint az edelényi gépállomás főagronómusa. Vajda Zoltán újságolta: a gépállomásiak­nak sem vasárnap most a vasárnap. Aratógépeik egész nap vágják a még lábon álló gabonát, de az öt kom­bájn — egyet nemrégen kisegítőnek ' nptak — sem porosodik a gépszín­ben, egész álló nap dolgoznak, nyúj­tott műszakban segítenek a termelő­szövetkezeteknek, hogy minél hama­rabb végezzenek az aratással. Meg> is szépen a munka, egyre fogy az aratnlvaló. s ha az eső most már el­búcsúzik tőlünk egy-két hétre augusztus tizediké körül az edelény: járás is befejezi az aratást. A DOMBRÓL TEKINTVE LE í Boldva völgyére, teljes szélességéber tárul elénk az áradás képe. A kis folyócskát nagy folyóvá hizlalták a. esők, nem egy helyen térdig éri vízben állnak a keresztek. A terme­lőszövetkezeti tagok, egyénileg dol­gozó parasztok most azon szorgos- kodnak, hogy megmentsék a keresz­teket. „Lábra” állítgatják a kévék- hogy lecsurogjon róluk a víi. majc szétteregetik a napon az elbontot’ kévéket. Sokan elhanyagolják ezt t munkát, pedig legalább annyin fontos ez is, mint a még lábon állt élet learatása. Ha nem szárítjuk k az átázott kereszteket, megpenésze dik a szem, nem lesz belőle semmi Nemcsak az árvízsújtotta területe ken fontos a keresztek kiszárítása másutt sem szárazabb a kereszt, a: állandó eső?és szinte talpig átáztat ta az életet. A serényfalvi termelőszővetkeze árpájában is aratott a gép, odébb i sajópüspökiek cipelgették ki a las san lehúzódó árvízből a kévéket, te regették a napra. Domaháza, az országnak ez a tá voll csücske úgy el van rejtve a he gyek közé, alig lehet odatalálni. / vasárnapot itt is munkával ünnepel ték a dolgozó parasztok. Délelőt még akadt néhány idősebb embei aki ellátogatott a templomba, d délután aztán mindenki, a falu ap raja-nagyja ott serénykedett a ha tárban. E hét szerdájára nem mara« aratnlvaló kenyérgabona a, domahá zi határban. BÁRMERRE VITT az utunk, min denütt azt mondogatták a mező: szorgoskodó emberek, hogy ha a idő nem is sürgetne annyira, akko is aratnának, s hozzáfűzték: máj; pihenünk télen, arra való a tó hogy kiheverjük a tavaszi, nyár* őszi munkák fáradalmait. Most reggel négytől-öttől este nyolcig tat tó munkanapot is szeretnék megtol dani. hogy mihamarabb a kamrába: lássák a terményt. Mert csak akkoi a cséplés befejezése után érzi biz tonságban magát a* parasztember.. (f. ».) A WAr íparKoaoic, erősen tűzött, és hát még ha nem is dolgozik az ember, eltikkad a me­legtől, a katonák azonban olyan buz­galommal vágták a megdőlt életet, mintha világéletükben ezt csinál­nák. Nem látszott rajtuk fáradtság. Az első kaszás meg éppenséf’<',?' nekiiramodott a versengésnek, hogy másfél rendet, meg kettőt is lehú­zott addig, amíg más egyet. Nincs is ebben semmi csodálnivaló. Kun László honvéd elvtárs hivatásos bir­kózó, civilben meg traktoros, nyár- időben kombájnt kezel a túrkevei termelőszövetkezetben. Az utána következő kaszás Mérten J4nos sem olyan akármilyen legény, nyomja a gombot, hogy elfogja a „szökevényt". Vámos András őrvezető is érti a ka­szálás csinját-binját. Aki nem ért a kaszálás tudományához, azt marok­szedőnek, kévekötőnek osztották be. A marokszedő lányok győzik a mun­kát, nem lehet trappban hajtani a dőlt. néhol egészen földre paskolt életben. Nagy József tiszt elvtárs és óvári András főhadnagy, századoa­VASARNAP, július 31-én napsü­téses, meleg időre ébredtünk. Ko­rán reggel nyakunkba vettük az északi járásokat. Kíváncsiak vol­tunk arra, hogy a falvak népe való­ban megértette-e az esőzések által előállt súlyos helyzetet. S meggyő­ződtünk róla, hogy a termelőszövet­kezetek tagjai, az egyénileg dolgozó parasztok, gépállomási dolgozók megértették: most a vasárnap sem lehet pihenési nap, körmünkre égett a munka, ha késlekedünk, csapás­nak is beillő károk keletkeznek. Miskolctól ózdig majdnem min­den község határa benépesült va­sárnap, az embert hétköznapi han­gulat kerítette hatalmába, nézvén a mezőn szorgoskodó embereket. Sa- jókeresztúr határában megszámol­tunk vagy ötven aratót, de a sajó- ecsegiek, szentpéteriok sem tytek ölhetett kézzel. Edelény termelőszö­vetkezeti község két tsz-ében ugyan­csak arattak vasárnap. A Vörös Zászlóban harminc, az Alkotmány­ban pedig tíz miskolci karhatalmis- ta segédkezett. Mi újság a tanácsi vállalatoknál ? Alkotmányunk évfordulójának mélló megünneplésére készülnek a Miskolci Építőipari Vállalat dolgozói kolera. Talán ez volt az első igazan meleg, napsütéses nyári vasárnap. A tapolcai és lillafüredi autóbuszmeg­állóknál a kora reggeli órákban ha­talmas tömeg tolongott. A városiak igyekeztek ki a strandokra, a sza­badba. A többszörösére nőtt forgalom lebonyolítása nem kis problémát je­lentett a Miskolci Közlekedési Válla­lat dolgozóinak, akik — becsületükre legyen mondva —. zökkenőmentesen tudták szállítani a fürdőzőket, kirán­dulókat. A vállalat minden egyes dolgozóját dicséret illeti azért a ko­moly munkáért, amellyel a csúcsfor­galmat lebonyolították. Ez már nem az első eset. Általában a Miskolci Közlekedési Vállalat mindenkor ele­get tesz az utazóközönség kívánságá­nak. a gyors, várakozás nélküli utaz­tatásnak. Még elismerésre méltóbb ez a tel­jesítmény. ha számokban is láthat­juk. hogy milyen forgalmat bonyolí­tottak le. Zovogvák László, a Miskolci Közlekedési Vállalat forgalmi osz­tályvezetője elmondotta. • hogv az el­múlt vasárnap Tapolcára több mint 25 000 főt. Lillafüredre 15 000 főt, az egyéb útszakaszokon 20 000 személyt szállítottak a vállalat gépkocsijai. Csúcsforgalom a strandokon A jó időjárás szükségszerű követ­kezménye a fürdőzők számának nö­vekedése. Teslér János, a Miskolci Vízművek igazgatója elmondotta, hogy az elmúlt vasárnap Miskolc strandjait több mint 16 000 fürdőző kereste fel. Tapolca . strandja több mint 9 000 strandolót látott vendégül. Miskolcon, pz Augusztus 20. strandon közel 7 000 fürdőző fordult meg. A Miskolci Vízművek dolgozói jó mun­kával járultak ahhoz, hogv a fürdő- zök a strandokon kényelmesen él­vezhessék a meleg napsütést és a víz örömeit. (kovács) A Miskolci Építőipari Vállalat mé­reteiben ugyan nem tartozik a me­gye legnagyobb vállalatai közé. azon­ban jó munkája és elért szép ered­ményei alapján méltán zárkózott fel a legjobb vállalatokhoz. A nagy vál­lalatoknak is becsületére váló ered­ményeket értek el az elmúlt évek során. A nap mint nap adódó problé­máikat a munka Jó szervezésével, a munkához való helyes hozzáállással oldják meg. Az elmúlt hetekben a „kis” válla­lat dolgozói elhatározták, augusztus 20. méltó megünneplésére a Mélyépí­tő Vállalat irodaházának befejezési határidejét szeptember 15-ről augusz­tus 20-ra előrehozzák. Mint Gál Ist­ván, a Miskolci Építőipari Vállalat Igazgatója elmondotta, annak ellené­re. hogy anyaghiánnyal küzdenek, az irodaházat augusztus 20-án át is ad­ják rendeltetésének. A vállalat dolgozói az irodaház ha­táridő előtti befejezésén kívül még több kisebb-nagyobb felújítás befe­jezésé* vállalták alkotmányunk év­fordulója tiszteletére. Sokat beszélünk arról, hogy a szó- f cializmus építése során nem lehet c megszabni a foglalkozás, a munka határvonalát. Ez a szocializmust építő társadalom egyik jellemvonása. Fontos beosztásban lévő emberek, különösen a párttagok, dolgozzanak 1 bár valamelyik gyárban, üzemben, * pártbizottságon, avagy tanácsi, ál- > lamhatalmi szervnél, — nem mehet- i nek el szótlanul gazdasági, politikai életünk egyetlen jelensége mellett - sem. Ahol segítségre van szükség — '■ segíteni kell. S bár általánosságban véve nyugodtan lehet mondani: egyre • több az olyan emberek száma, akik • kötelességüknek tartják a segítést • mindenütt, ahol erre szükség van, '< sajnos, még akad kivétel. Imri Gyula elvtárs megyaszói kom­munista pedagógus, az ottani terme­lőszövetkezetek fáradhatatlan pat- ronálója, a minap elkeseredetten pa­naszkodott Szerencsen, a járási párt- bizottságon: — Jónéhány illetékes elvtársnak ott kellett volna lenni a tegnapelötti pártvezetőségi ülésen. A vezetőségi tagok kikeltek magukból és azt mondták: most már aztán „nincs pardon". Ezt nem lehet tovább tűrni. A Sallai Termelőszövetkezet száz férőhelyes istállóját egy hónappal ez­előtt adták át. Megállapították, hogy az új tetőn át, a’magtárpadlásra be­csorog az eső, ott nem lehet gabonát tárolni. A betonpadlózat lépten-nyo- mon feltöredezik. Es hiába a jegyző­könyv. hogy július 31-ig a hibákat ki kell javítani, a Miskolci Tatarozó- és Épitö Vállalat felénk sem néz. De ez még csak a kisebbik dolog! Röviden elmondta a Szabadság Tsz kálváriáját. Átvettek egy félig- kész istállót, amikor megalakultak. Valamikor 1956-ban készült el, úgy féligmeddig. A Szabadság tagjai na­gyon megörültek neki. Mindjárt kaptak is pénzt, hogy befejezhessék. Ráköltöttek vagy százhúszezer forin­tot. S amikor mindez már elvégezte­tett, kiszállt a műszaki bizottság és megállapította: az istálló alapjait nem betonhabarcsba rakták, ezért az épület nem felel meg a követelmé­nyeknek, a további építésre nem ad­hatunk sem pénzt, sem engedélyt. — Pedig akkor — s még ma is —. csu­pán a villany bevezetése hiányzott. Persze, az állatokat bekötötték, ott él, fejlődik ötven darab szarvasmarha, kiváló egészségben. Az épület jó s mint mondják, jó lesz még húsz év múlva is. De csak petróleumlámpa éghet, amelyet sorra levernek a te­henek, lépten-nyomon fennáll a tűz­veszély. A villanyvezeték pedig, az utolsó oszlop ott áll öt-hat méterre az épület sarkától... Már ennyi bosszúság is eléggé fel­kavarja a józangondolkodású em­bert. Azonban ez még csak a kezdet. A tsz tagsága elhatározta: hozzáépít még egy ötvenférőhelyes épületet a készhez. Megvan az anyag. Am meg­állapították, hogy a hely, ahol a tsz tanyája van, még belterületnek te­kintendő, tehát minden további épít­kezés tilos! A helyet viszont, ahol le­hetne építeni, még a mai napig sem jelölték ki. Hiába szaladgálnak fü- hőz-fához. Kaptak már a járási tanács vezetői­től olyasféle biztatást: „Ne várjanak semmilyen engedélyre, kezdjék meg az építést." Hanem ezt írásban nem hajlandók adni. S míg a huzavona tart, negyven darab szarvasmarha, az új termelőszövetkezet tagságának egyik reménye, kint áll a szabad ég alatt, kitéve a szeszélyes időjárás vi- jzon f tagságai na k. íme, egy sor hiba. Egyik szerv a másikra hárítja a segítést, a végső szentencia kimondását, miközben a termelőszövetkezetek tagjai elkesere­désükben már fűt-fát mondanak és kívánnak mindazoknak, akiknek se­gíteniük kellene. Hol a hiba. ki a hibás, Jd mit tesz. illetve nem tesz. Augusztus 20-án mutatják be a borsodi képzőművészek vándorkiállítását A Borsod megyei Tanács műve­lődésügyi osztálya és a Hazafias Népfront a megyében élő képző­művészekkel közösen újszerű moz­galmat indít a falusi lakosság kul­turális felemelése érdekében. Elha­tározták, hogy 45 képből álló ván­dorkiállítást szerveznek és egy-egy ilyen kiállításon a szakemberek előadásokat tartanak a haladó kép­zőművészeiről. A főleg mai témá­kat felölelő kiállítás grafikáit éfl olajfestményeit kiváló borsodi mű­vészek készítették, többek közötti Feledi Gyula, Csabai Kálmán. Lu- kovszkl László Munkácsy-díjasok. valamint Vati József, 'Kunt Ernő és Tenkács Tibor festőművészek. Az első vándorkiállítást augusz­tus 20-án, az alkotmány ünnepén mutatják be Mezőkövesden. „Ma­tyóország fővárosában". A terv sze­rint a kiállítást két évig utaztatják a 'megye községeiben. >gadta. Csak éppen valahol hib* lúszott a dologba. ... a Beruházási Iroda ­Kocsis elvtárs, a tervezőrészieQ \ unkatársa szívesen és hosszan be- lélget, ad tanácsot, ami a Szabad­ig Tsz nem megfelelő alapra épített itállóját illeti: — Mi ebben nem vagyunk illetéka- ?k dönteni, ezt már megírtuk a iá­isi tanács építési osztályának is. Azt ellene felelősségre vonni, aki 19Ő6. lején nem megfelelő alapra építette z istállót. Igen, csak egyetlen meg- Idás van: kibontani az alapot és zakaszonként megfelelően aláépite- 4. Akkor megkapják a banktól a lég hátralévő keretet, s bevezethetik . villanyt is. — Ami a helykijelölést illeti? Igen, z ránk tartozik. Csak az a helyzet, agy valóban belterület a tsz tanyája s oda természetesen nem lehet épít­kezni. Ezt egy többtagú bizottság al­apítja meg: orvos, szakemberek, déri a higiéniát nem lehet figyelmen :ivül hagyni. Mi felvilágosítást ad­tatnánk. azonban nem a mi hatás- :őrünk be tartozik. Ott a járás, intéz* e az. Nekünk nincs erőnk hozzá. ... Hát igen. Az erő! Valóban jobb enne több erő az embernek. De tud­tán azt, hogy többszáz termelőszö­vetkezeti tag, aki várja a döntést, 9 legítséget, — türelmetlenkedik,• tud­ván azt. hogy nem közömbös egyet­ért embernek sem: erősödik-e, jól dol- jozik-e a termelőszövetkezet; jóked- vűek-e a tsz-tagok — nem lehetne négis egy kicsit több erőt fordítani vlyan jelenségekre is, amelyek nem artoznak ugyan a határvonallal el­szigetelt munkánkhoz, mégis össse- rügonek a mi életünkkel? Lehetne is kellene is! ... és a Tervező Iroda Perjés László elvtárs. a Tervßzö Iroda dolgozója ismeri a Szabadság Tsz problémáját. — Hogyne. Részleteiben ismerem, — mondja. — Az a helyzet, hogy va­lóban nem megfelelő az alap. de most már megállapodott az épület és nincs semmi akadálya, hogy végérvényesen befejezzék az építkezést, azaz beve­tessék a villanyt. Csupán a tetőzet ilatt négyméterenként vonóvasakat <ell beépíteni, hogy rögzítse a falat, mert itt-ott kisebb repedés történt Szí megállapította a bank illetékes ^küldöttje és erről tudnia kell a já­rási tanácsnak is. És ami az új ötven férőhelyes is­tállót illeti, amihez már megvan az anyag? Nem, nem kell ahhoz külön engedély, hiszen arról van szó, hogy a régi istállót bővítik. Bővíteni ivedig lehet, ameddig van hely, csak éppen teljesen új, különálló épülethez kell engedély, amennyiben a terület bel­területnek tekintendő. Ezt különben tudnia kell a járási tanács építési osztályának is. Kár volt ebből ilyen nagy problémát csinálni!.,. ... íme, három illetékes szerv vá­lasza. Végeredményben tehát nincs különösebb probléma. A Miskolci Ta­tarozó- és Építő Vállalat azonnal munkához kezdhet. Csupán néhány vonóvas szükséges a régi istállóhoz és bevezethetik a villanyt Hozzára­gaszthatnák még egy ötven férőhe­lyes részt, minden különösebb • enge­dély, herce-hurca nélkül. És mégis, hónapok óta vajúdik a dolog! A tsz tagjai, vezetői, és akik segíteni akar­nak. fölöslegesen emésztik magukat. De miért? Mert itt-ott hiányzik még az a bizonyos sokoldalúság. Hiányzik a „határvonalak” eltörlése, a túlné- zés, tvl-látás a reszortokon. Az aka­rat hiányzik a segítéshez. Pedig ezen tulajdonságok jellemzőinkké kell, hogy váljanak. E jellemvonások <s hozzátartoznak, hogy szocialista em­berekké váljunk... Barcsa Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents