Észak-Magyarország, 1960. július (16. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-15 / 166. szám

eSZAKMAGTABOKSZAG s Jttiikőlei n torzsák Az elegáneia és ami mögötte van — Hölgyem — szólt a bolt dolgozója — máskor szíveskedjék megtisztított cipővel felkeresni minket. Sá­ros cipót nem javítunk, képzelje el, mennyi port kellene dolgozó- zóinknak megenni, ha így fogadnánk el azo­kat, mint az öné. A hölgy elsápadt, el­vörösödött, majd kinyi­totta rúzsos száját, és csak ennyit mondott a jóindulatú figyelmez­tetésre: hülye. S akkor a hölgy pon­tosan ugyanolyan sáros lett, mint cipője. Budai L. A Corvina idegennyelvű könyvkiadó 1960-as terveiből Nem mai keletű dologról van szó. Már korábban a levelek özöne ostromolta az Építésügyi Minisztéri­umot, interpelláció is történt, de in­tézkedés még nem. Miről is van szó? A központi anyagellátó osztály, nem tudjuk miért, többszáz kilométeren keresztül utaztatja az anyagokat, en­nek aztán az építőipar látja a kárát. Például: Orosházáról és Békéscsabá­ról Borsod megyébe. Forró községbe szállítják a téglát. Ugyanakkor a Borsod megyei Mályi községben lévő téglagyárból a Dunántúlra szál­lítanak. Mi ennek az oka? A kormány határozatai figyelmez­tetnek: minden erővel arra töreked­jünk, hogy ' az építkezéseket, az anyagszállítást olcsóbbá tegyük, hi­szen az anyagok feleseges utaztatása minden esetben megdrágítja az L Kettős jubileumot város. Ünnepli hazánk felszabadulá­sának 15. és a város születésének 10. évfordulóját. Ennek tiszteletére rendezte meg a Vasas Szakszervezet elnöksége és a sztálinvárosi tanács végrehajtó bizottsága a vasas nép­tánccsoportok második országos fesz­tiválját, mint a kettős jubileumot ünneplő város jubileumi ünnepség- sorozatának egyik legkiemelkedőbb rendezvényét. A vendégszerető Sztálinváros ed­digi rövid élete alatt már másod­szor tárta ki kapuit, hogy helyet adjon a néptáncegyüttesek színpom­pás seregszemléjének, felejthetetlen művészi élménnyel ajándékozza meg a város építőit, lakosait, az új, szo­cialista városba látogató hazai és külföldi barátokat, érdeklődőket, nemkülönben a műsort adó együtte­sek sokszáz tagját. Ez alkalomból látogattam el Sztá- 1 invárosba, a fesztiválon szereplő Diósgyőrvasgyári Művészeti Együt­tes kisérőjeként. Először láttam Sztál invárost. Képekről, filmekről, leírásokból már ismertem, mégis olyan erővel hatott rám, hogy órákig tudtam gyönyörködni egy-egy széles főútvonalban, a gyönyörűen parkosí­tott összekötő utcákban, terekben, ragyogó lakóházakban és középüle­tekben. Megragadott az impozáns látvány, amint a régi kis falu, Du- napentele apró, zsúptetős házacskái közül kiértünk a fennsíkra, és elénk tárulkozott az új, modern, szocialis­ta város ragyogó pompája. Csodálatos város született itt tíz esztendő alatt. A Dunai Vasmű, Kö- zép-Európa legkorszerűbb kombinát­ja már évek óta dolgozik, és éppen a fesztivált követő napon indult meg egy újabb üzemrésze. Az eltelt tíz esztendő alatt a kukoricatáblás fenn­síkból felnőtt város, a környék ipa­ri. közigazgatási, kereskedelmi, köz­egészségügyi és művelődési központ­ja lett. Űj város: 5200 távfűtésű la­kással, kórházzal, hat általános is­kolával, gimnáziummal, technikummal, zeneiskolával, 100 ezer kötetes könyvtárral, művelődé­si házakkal, filmszínházakkal, sza­badtéri színpaddal, vidám parkkal. Űj város: a vasművön kívül köny- nyüipari üzemekkel. nyomdával, textilgyárral, konfekcióüzemmel, fo­nodával, cipőgyárral. A látogató nem tudja, ££ zen előbb. Elgyőnyörködjék-e a nyílegyenes sugárutakban, amelyek­nek két oldalán parksáv választja el a kocsiúttól a széles kerékpár­utat, majd újabb széles fásított parksáv a mintegy 8 méter széles gyalogjárdát. (De szép is lenne ez Miskolcon, és milyen jó lenne Mis­kolcon is kiülni az ernyős tera­szokra a cukrászdák előtt.) Nem tudja a látogató, hogy a gyönyörűen kiképzett, az ezernyi színű virággal hívogató parkokat nézze-e, vagy fi­gyelmét a már kész város körül se­reglő toronydarukra, a szinte szem­látomást növő újabb és újabb épü­let csoportokra fordítsa, órákig el tudná nézni az új 36 tantermes, két tornateremmel ellátott üvegfalú is­kolát. Lenyűgöző látvány a város. Mindenfelé zászlóerdő hirdeti az ünneplést. Az oszlopokon a magyar háromszínű zászló mellett ott leng mindenütt a nemzetközi munkás- osztály vörös színű lobogója, a béke kék zászlaja, és nagyon sok helyen ott láttuk a francia trikolórt, kö­szöntve ezzel a fesztiválon résztvevő francia néptáncosokat Járom a sztálinvárosi utcákat. A boltok kivitelezése és azok áruvá­lasztéka, a kirakatok ízlésessége meghaladja az átlagos fővárosi szin­tet A házak tetején szinte erdőt ké­peznék a televíziós antennák. Vala­mi új, valami megfoghatatlanul kedves' és megkapó izzik ennek a városnak a levegőjében. Űj itt min­den. Üjak a házak, az utak, a köz­hasznú létesítmények, új a gyönyö­rű Vidám Park, az évszázados öreg fák alatt, új az Üttörő Liget, amely­ben a, fák zöldje között ezüstösen siklik az úttörő vasút és amelynek játszóterén vidáman hancúroznak a pónifogatokon Sztálinváros legif­jabb polgárai. És újak az emberek: az új szocialista város közösségének tagjai. Az új városnak igen nagy a for­galma. Ha leszámítom a fesztivál­okozta forgalomemelkedést, még ak­kor is meghökkentően magas a gép­kocsiknak, a jövő-menő embereknek a száma. Csak egy jellemző adat: vasárnap délután az Aranycsillag Szálló előtti útrészen mintegy 180 gépkocsi várakozott, a felénél több külföldi rendszámmal. A szálló por­tását figyeltem 20 percen keresztül. A szálló vendégeivel beszélgetve, csak idegen nyelveken szólt a 20 perc alatt. Az érkezésünk előtti napokon ra­gyogó napsütéses idő volt. Szombat­ra mégis beborult az ég. és mire Sztálinvárosba értünk, már hol erő­sebben, hol csendesebben, de verte az eső az új aszfaltot. Vendégek és helybeliek egyaránt aggódva kém­lelték a Duna fölött bodrozódó fel­hőket, vajon délutánra, illetve esté­re, amikor a vasas néptáncfesztivél első bemutatóját tartják, milyen lesz az időjárás? A Sztálin úti Vasas Klub leg­inkább egy ütközet előtti főhadi­szálláshoz hasonlítható. Itt volt a fesztivál rendező bizottságának a hadiszállása, ide jöttek fel a szerep­lő együttesek vezetői megbeszélni a tennivalóikat, innen irányították a már napok óta ott táborozó mintegy 800 táncos elhelyezését, élelmezését, próbáit Szombaton délután kedves vendég érkezett a Vasas Klubba: Gavrilov elvtárs, a Szovjet Haderők Művészegyüttesének művészeti veze­tője. Ez az együttes is résztvett a fesztiválon és most Gavrilov elvtárs azért jött, hogy a szereplést, az egyes számokat előre megbeszélje. A televízió és a filmhíradó munkatár­sai, fotóriporterek egész serege, a fővárosi lapok tudósítói jöttek-men- tek a csoportok szálláshelyei, a Vasas Klub és a szabadtéri színpad között A nagy készülődés jegyében telt el a szombat délután. Az időjárás nem volt g"*‘ biztató. Még 7 órakor is öntözte az utcát néhány kövér esőcsepp, de 8 órakor már 3000-nél több érdeklődő töltötte meg a gyönyörű szabadtéri színpad nézőterét. Felvételre készen álltak a televízió kamerái, várták az ünnepélyes nyitást. A nézőtér első soraiban kedves vendégek foglaltak helyet. A párt Központi Bizottsága és a forradalmi munkás-paraszt kormány képvisele­tében részt vett a megnyitó ünnepsé­gen Kállai Gyula elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács első elnökhelyettese. Nagy számban részt vettek a Budapestre akkredi­tált diplomáciai kar képviselői, je­len voltak szakszervezeti és kultu­rális életünk országos vezetői közül számosán, valamint a hazánkban tartózkodó különféle külföldi dele­gációk és turistacsoportok számos tagja. Szovjet, kínai, vietnami, fran­cia, svéd vendégek várták együtt a nézőtéren a kezdést. Nyolc órakor felharsant a Ganz— MÁVAG Mozdony-, Vagon- és Gép­gyár szimfonikus zenekarának tol­mácsolásában a fesztivál gyönyörű szignálja, majd Tapolczai Jenő elv- társ, a sztálinvárosi tanács végre­hajtó bizottságának elnöke lépett a reflektorok fényébe. Meleg, baráti szavakkal köszöntötte az ünneplő város nevében Kállai Gyula elvtár­sat, a diplomáciai kar képviselőit, a szovjet haderők képviselőit, a többi szocialista városok. Tatabánya, Ka­zincbarcika, Dorog küldötteit, a fesztiválon megjelent más küldötte­ket és érdeklődőket, valamint a nagy találkozó összes résztvevőit. Mél­tatta a fesztivál Jelentőségét és örö­mének adott kifejezést, hogy ezt a nagyszabású ünnepséget, a munkás kultúrának ezt a diadalmas sereg­szemléjét éppen a kettős jubileumot ünneplő, új szocialista város, Sztá- linváros láthatja vendégül. — Ez a második országos nép­táncfesztivál legyen bizonysága a szocialista népi kultúra fejlődésé­nek, magasrendűségének, mutassa be a fesztiválon résztvevő külföldi barátaink előtt a mi kultúraszerete- tünket. Ismerjük meg ezen a feszti­válon a vendégszereplő szovjet együttesen keresztül a baráti szov­jet nép néptánckultúráját, a francia együttes felléptén keresztül pedig a francia dolgozók népi kultúráját, örülünk neki, hogy az új szocialista városban nyílt mód a találkozásra a magyar vasas művészegyütteseknek, a szovjet művészegyüttesnek és a francia együttesnek. Erősítse ez a találkozó továbbra is a békét, le­gyen ez a fesztivál a népek közötti barátság szimbóluma, — fejezte be megnyitó beszédét Tapolczai Jenő elvtárs. A megnyitó beszéd Margit színművésznő lépett a kö­zönség elé. hogy a jubileumi tánc­fesztivál első bemutató műsorának ? számait bejelentse. Ezzel megkez­dődött a fesztivál bemutatóinak söre. Benedek MtkMs (FolytatluWdi A munkáskultúra diadalmas seregszemléje Jegyzetek az ünneplő Sztálinvárosból antológia német nyelvű kiadása, amely 20 klasszikus novellát tartal­mazott Jókaitól, Mikszáth tói, M6- ricztól és Nagy Lajostól. A prózai antológia második kötetét most szer­kesztik. Ebben a könyvben a mai magyar irodalom neves elbeszélői­nek írását olvashatják. Ebben az esztendőben még csak­nem hatvan kötetet adnak ki a Cor­vina könyvkiadónál. Miért nem intézkednek ? Ax Építésügyi Minisztérium címére.’ építőipar, az építkezés munkáját. Van egy-két példa is: a forrói Ve­gyesipari Ktsz. a többszöri sürgetés és reklamáció ellenére már 4 hete anyag nélkül áll, nem tudja a ter­melőszövetkezetek gazdasági épülete­it határidőre elkészíteni — a párt­hoz építése is hosszú ideig szüne­telt — mivel Békéscsabáról még a mai napig sem érkezett meg a szük­séges anyag. Jó lenne, ha végre válaszolnának az illetékes szervek, de az is jó lenne, ha decentralizálnák az anyag- ellátást. mert ez sok ezer forint meg­takarítást jelentene. Ez pedig mind az Építésügyi Minisztérium, mind a Borsod megyei építőipari vállalatok érdeke. Reméljük, hogy . intézkedés történik, hiszen nem kis ügyről van szó! Benyák Béla elem már műszakilag valóban fel­használható áramforrás. A szputnyi- kokat is felszerelték ilyen napele­mekkel és nem egy telefon reléállo­mást működtetnek vele ma már olyan vidékeken, ahol az energiát nem lehet hálózati áramból merí­teni. A NAPELEMEKBEN azonban en­nél jóval több lehetőség rejlik még. Ha a további fejlődés megteremti a feltételeket nagyarányú felhaszná­lásához, bizonyos értelemben elő­nyösebb lehet az atomreaktornál is, mert teljesen veszélytelen és „üzem­anyagát" a nap ingyen adja. Hátrá­nya, hogy igazán jól kihasználni csak az egyenlítő körüli két nagy sivatagövben lehet, ahol a napsütés gyakorlatilag állandó. Itt azonban egészen tekintélyes árammennyisó- get tudna termelni. Merőleges nap­állás esetén ugyanis egy négyzetkilo­méterre másodpercenként 1500 mil­lió watt értékű sugárzási energia érkezik a napból, a napelemek en­nek ma már 10 százalékát tudják értékesíteni, vagyis ekkora területen napelemekkel már ma is 150 millió watt elektromos energiát lehetne termelni. Ez pedig éppen háromne­gyed része például a Tiszapalkonyal Erőmű kapacitásának. Ebben a két sivatagövben könnyedén elő lehetne állítani az egész emberiség számára szükséges elektromos energiát. Ez az óriási teljesítmény nem is meglepő, hiszen a napelemmel tulajdonkép­pen a legnagyttob atomreaktor, a nap energiáját hasznosíthatjuk, még pedig úgy. hogy a veszélyes rádió­aktív hulladékok a napban marad­nak. mészégetés és a bogácsi lakodalmi szokásokat írták le. A néprajzi szakkörök több község­ben lakóhelyük monográfiáját készí­tették el. Megírták többek között az ózdvidéki hegyek között televült Járdánháza, valamint a most Mis- kolchoz tartozó, de egykor különálló Szirma község monográfiáját. Most dolgozzák fel Kazincbarcika telepü­léstörténetét. A miskolci Herman Ottó Múzeum szakemberei is segítséget nyújtanak a néprajzi szakköröknek. Monokon pél­dául a múzeum és a szakkör közösen film- és magnetofonfelvételt készített a lakodalmas szokásokról. A miskolci Herman Ottó Múzeum­ban 10 éve végzik a népi hagyomá­nyokban gazdag Borsod-Abauj-Zemp- lén megye lassan feledésbe merülő tárgyi- és szellemtörténeti néprajzi értékeinek gyűjtését. A múzeum szakemberein kívül, azok irányításá­val 16 általános és középiskolai szak­kör, valamint művelődési otthonok­ban működő csoport fog’alkozik a régi népszokások, viseleti- és beren­dezési tárgyak gyűjtésével. A munka idei eredményességét bizonyítja, hogy a múzeum néprajzi tára több száz tárggyal és mintegy 600 gépelt oldal­nyi néprajzi leírással gazdagodott. A múzeum gyűjtését segítő szak­körök közül igen eredményes műnk végzett a borsodnádasdi általános kola néprajzi szakköre. Tagjai a kó ség dolgozó parasztjainak és ni iparosainak használati tárgyait gyű tötték össze. A monoki néprajzi sza kör a község ragadványneveit do gozta fel, míg a mezőkövesdiek ottani népélelmezésről készítettek 1 nulmányt, továbbá a cserépfalu A Hermann Ottó Múzeum néprajzi gyűjtéséért Ezt a fotocellát még csak a mérő- technika tudta felhasználni, az áramerősségből következtetve a tény Intenzitására. Az első napelem megszerkesztését azután ugyanezen az elvi alapon a tranzisztorok feltalálása tette lehe­tővé. A tranzisztor-anyagokat ugyan­is kismennyiségű idegen — szennye­ző — anyagok hozzákeverése külön­böző tulajdonságú félvezetőkké ala­kítja át és ezek megfelelő rétegezés- ben egymás fölé helyezve fotocellát alkotnak. Ezek a fotocellák már nap­elemek. Eddig a legjobban h szili- cumos napelem vált be, és a szl- licum szerencsére mindenütt bősége­sen található, hiszen a közönséges homok is sziliciumdioxid. Ez a nap­AZ ŰRRAKÉTÁKRÓL szóló hí­rekben egyre több szó esik a nap­elemekről. Dr. Neugebauer Tibor Kossuth-díjas egyetemi tanár, a fizi­kai tudományok doktora a követke­zőket mondotta el a tudománynak erről az érdekes új eredményéről: A napelem, vagy íényelem az 1930-ban felfedezett, úgynevezett zárólemezes fotocellából fejlődött ki, amely egy oxidált rézlapból és a reá helyezett vékony, átlátszó réz­hártyából áll. A rézhártyából a rá eső fénysugarak elektronokat vá­lasztanak le és visznek át a rézlap­ra. A cellában az elektronok a fény­nyel szemben haladni nem tudnak — ezért nevezik zárólemezesnek ezt a fotocellát —, de egy vékony drót­szálon vissza lehet vezetni őket a rézhártyára, s ez már egy kis áram- * 1 Az atomreaktor jövendő versenytársa a napelem egy cipőköltemény, egy cipó-óda. Hölgyismerősünk, mi­után learatta a babé­rokat, jobbra és balra egy-egy csapást vetett redőnyös szempilláival, s a pultra tette cipel­lőjét, amely téli la­tyaktól volt sáros és nagy darabokban bull­dogéit lefelé szomorú­an, a megrepedezett, megöregedett sáromla- dék, csak a tűsarok környékén kapaszko­dott kétségbeesetten a bőrbe, vagy tiz deká­nyi aludt habarék A pulton egy kis szemét­domb keletkezett. Kitűnő elegancia, ra­gyogó arckikészítés, hidrogénszőke haj, di­vatos ruha. még diva­tosabb hófehér kesz­tyű a rózsaszínre lak­kozott körmű kezeken. Ilyen választékosán felöltözött hölgy tipe­gett be a minap egyik cipészszövetkezetbe. Megilletödve fogadták a vendéget, és mint kisgyermek várja a Télapó ajándékát, úgy figyelték. vajon mit vesz elő, különleges táskájából. Bizonyára az is valami csodálatos cipő lesz, olyan, mint 6, Szombaton befejeződik a kollégiumi és diákotthoni igazgatók' kéthetes tanfolyama Feledhetetlen élményt nyújtott a ,Ballada a katonáról" c. szovjet film bemutatása és az ezt követő ankét. A tanfolyam vézetősége találkozást szervezett kommunista írókkal. Eb­ből az alkalomból ellátogatott hoz­zánk Darvas József, aki szocialista Irodalmunk kibontakozásáról, az írók szerepéről tartott ankétot. A nagy érdeklődés, a sok kérdés miatt csak i késő esti órákban ért véget a be­szélgetés. A kéthetes tanfolyam programja zsúfolt volt, de változatossága, han- gulatossága és a közbeiktatott kirán­dulások mindvégig éberen tartották a hallgatóság figyelmét. A miskolci Petőfi Sándor kollé­giumban szervezett tanfolyam az egri és sárospataki tanfolyamokhoz hasonlóan, fontos kilométerkövet je­lent a szocialista kollégiumok kiala­kítása felé vezető úton. (Bartha) A Corvina Könyvkiadó Vállalat­nál — amely a magyar klasszikus és ma élő írók külföldi nyelvű kiadá­saival foglalkozik — évente mintegy 150 könyv jelenik meg német,, orosz, angol, francia, spanyol és más nyel­veken. A kiadónál 1960-ban eddig ötven kötet látott napvilágot Egyik legjelentősebb eredménye volt ennek az esztendőnek a prózai Már hagyományossá vált, hogy tanévzárás után összegyűlnek a kol­légiumok és diákotthonok igazgatói, hogy megvitassák, értékeljék az el­múlt év munkáját és a párt művelő­déspolitikai irányelvei alapján meg­határozzák a feladatokat. A tanfolyam alatt 15 előadást hall­gattak végig az igazgatók. Az elő­adók közt szerepelt Szirmai István, a Központi Bizottság tagja, Ilku Pál művelődésügyi miniszter helyettes, Széchy Andrásáé, Habuda Miklós főelőadók. Várnai Ferenc és Szabó Ferenc KISZ KB. tagjai, Lénárd Ferenc tudományos munkatárs. Ger­gely.Márta író, valamint Abori At­tila, Porc8almi Lajos. Szvitek Sán­dor kollégiumi szakfelügyelők. Az előadások felölelték a diákott­honi élet valamennyi területét, valamint szocialista építésünk meg­gyorsításának időszerű kérdéseit, to­vábbá a tanügyi reformról is felvi­lágosítást nyújtott. A kollégiumokban folyó nevelő munka jelentőségét bizonyítja, hogy a tanfolyam ideje alatt ellátogatott a Petőfi Sándor kollégiumba Benke Valéria művelődésügyi miniszter is és eszmecserét folytatott a tanfolyam vezetőivel és a kollégiumok szakfel­ügyelőivel. Az előadásokon kívül, gyakorlati foglalkozásokra is sor került. Pálos László, a televízió játékmestere já­tékáéi utánt vezetett. A Népművelési Intézet munkatársai minta-klubestet mutattak be.

Next

/
Thumbnails
Contents