Észak-Magyarország, 1960. július (16. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-15 / 166. szám

2 esZAKMACTAROBaZÁG A „tanár úr“ nem hagyja magát Évente egyszer “ Vakációra. Karácsonykor, meg a fél­évi vizsgák után nem lett volna ki­fizetődő dolog. Különben is'azt tar­totta, hogy jobb így, ha évente csak egyszer látja az ember a szüleit, testvéreit, az ismerősöket, több ben­ne a fantázia. Csupa meglepetés így ■a találkozás. Egy év alatt sokat nő­nek a gyerekek. A kis leus tavaly még nem tudott járni, csúszkált az egyik széktőt' a másikig.' Azóta már biztos el is felejtette őt. Húzódozik majd tőle, elölről kezdik a barátko- zást, ott, ahol tavaly abbahagyták. Az öccsci meg nagy kamaszokká iz­mosodtak. Tavaly tizenötéves volt a legidősebb, mostanra túl van a. ti­zenhatodikon. Talán már borotvál- ■kozik is a taknyos, meg éjszakán- ’ ként elcsavarog a lányok után. • Csupa izgató új dolog. Ok észre se ‘ veszik a változásokat. A hétközna- : pok egymásba kapcsolódnak, téglát • téglára raknak. Minden oly termé­szetes, magától értetődő, csak neki • nem az. Neki szenzáció, felemelő ér­zés, mintha átaludt volna egy esz­tendőt, hogy meglesse a változások nagyszerű természetességét. Éjszaka szeretett hazatoppanni, amikor nem látja senki. Nem előzi meg egy-egy kéretlen kengyelfutó jövetele hírével. Most Is éjszaka megy, két órakor. Mire hazaér lassú, cammogó járásával, keleten megje­lennek az új nap hírnökei, elhalvá­nyodnak a csillagok, s mire átlépi a kiskapu küszöbjét annyira világos lesz, hogy Bodri is könnyen felismeri, nem fogja felverni a házat. Minden úgy történt, ahogy elter­vezte. Bodri az ajtóban feküdt, egyetlen egyet vakkantott, az sem volt valami nagy, a végét elnyújtotta . s inkább ásitás volt, mint ugatás. Eléje dobott egy kiflit. Kiment a kertbe. Maga alá rakta könyveit és berendezkedett a nem mindennapi élvezetre. Meglesi az éb­redő házat. Elsőnek édesapa lép ki az udvarra, aztán anyu. A gyere­kek ma alhatnak. vasárnap van, leg­feljebb ha Ferkót ugrasztják ki az ágyból, hajtsa ki a teheneket le­gelni. Figyelte az ébredő Mindern zörej, minden kis moccanás ismerős­nek tűnt. A házvéghez ragasztóit szérűből kirajzott a baromfinép. A kamra előtt összecsődültek. Várták a gazdasszonyt. Aztán nyílt az ajtó — úgy n\fikorgoti, mint egy éve. Jól odafigyelt. Megmondtam — gondolta magában. Apja hófödte feje bújt ki rajta elsőnek. Hosszú gatyában volt. A gatyamadzag a földön kúszott, ahogy tántorgó, álmos léptekkel a ’ trágyadomb felé tartott. Véletlenül r rátaposott az egyik lecsüngő gatya- . madzagra ... Miklós alig tudta elfoj­tani a torkát szorongató nevetést. Elvégezvén első reggeli sétáját, apa visszament a házba. Szunyái még egyet, vasárnap van. Kisvártatva • megint jelzett az öreg ajtó. No, most biztos anya jön... Nem 6 volt. Egy bozontos kamaszfej jelent meg az ajtó résén. Ferkő... Leselkedett jobbra-balra. Nézd csak, milyen sze­mérmes lett a kölyök — gondolta Miklós mosolyogva. No, de bizony illett is körülnézni, mert hát Ferkő pucéron osont első reggeli útjára. A mindenit, hogy megvállasodott! — szaladt ki önkéntelenül Miklós szá­ján az elismerés. Ferkő teste akár egy cigányé, szinte fekete volt, any- nyira leégetle a nap, .egy gatyányi hely volt csak fehér rajta. Ferkő megállt a trágyadombnál. Miklós gyorsan felállt, lelökte a lá­báról szandálját és egy pillanat alatt Öccse mögött termett, aztán teli­torokkal rákiáltott: — Te-e...» Ferkő ugrott egyet, aztán még egyet, s már el is tűnt az ajtó mögött. Az ajtó úgy csapódott be utána, hogy talán még a tizedik szomszéd­ban ifi felijedtek rá. Egy olimpiai futóbajnok kismiska ehhez képest, bólintott elismeréssel Miklós, majd leült az udvar felsepert földjére s úgy rázta a nevetés, hogy szinte belefájdult a gyomra. A ház felébredt, csak a kis leus nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy hazajött Miklós bátya. — Pedig már a nevedet is ki tudja mondani — újságolta anyu boldo­gan. — Állandóan azt hajtogatja, ha megjön Miklós bátya, hoz nekem hajas babát. Miklós kinyitotta aktatáskáját és egy aranyszöke hajú babát vett elő. óvatosan, nehogy felébressze az alvó gyermeket, melléje fektette. — De te ugyancsak álmos lehetsz aggodalmaskodott mama. — Gyere, egyél valamit, aztán bújj be az úgyba. Ferkő! Mars ki az ágyból, add át a helyedet bátyádnak! — majd magyarázkodva fűzte hozzá: Tudod, kevés a helyünk, de majd el­alusztok kényelmesen a padláson Ezek a taknyosok már nagy legény­nek tartják magukat, de azért nem mernek' elaludni a szénában, rádvár­nak, veled megjön a • bátorságuk. No, gyere, fiam. Mit eszel?... Ferkő! nem'tudta hova tegye. Apa meg csak. ült az ágy szélén, nézte a fiát mo­solygós jóérzéssel, majd gondolt — Tudsz-e még kaszálni, fiam? — Tavaly tudtam? — Hát... Mert éppen jókor jöt­tél, holnap kezdjük az aratást. Reggel volt. áldott, gyönyörű jú­liusi reggel, ötkor már talpra szök­kentette apa szokásos ébresztőjévé!: — Off! Mert nem vagy gróf! Anya reggelit készített, rántottét szalonnával, tejeskávéi hozzá. Miklósnak bizony nem nagyon ment le a torkán a szinte hajnali reggeli, nem volt hozzászokva. Apa bíztatta, egyen, ha nem is esik jól, mert éhen nem lehet húzni a kaszát. — Egyél, ..tanár úr", mert nem lesz szusz — kajánkodott Ferkó. — Azért még őt olyan legénykét is a hátam mögé kaszálok, mint te vagy — így Miklós. — Majd meglátjuk — a vak is azt mondta — legénykedett Feri. S hat órakor már ott álltak a bú- zatáblánál. A harmatot már felitta a Nap. amiről apa úgy győződött meg, ahogy szokás. Belegázolt a kötöfizködésig érő búzába, nem lett nedves tőle. — Add csak ide a kaszát, a kezdés a gazda dolga. És felszisszent a búza, amikor meg­suhant a kasza. Az első rend után Miklós vette át a kaszát. Könnyedén, vidáman kaszált, de az öregnek va­lahogy nem tetszett a dolog. — Jól csinálod, fiam, de azért mégsem jól Ne mozgasd az egész testedet, úgy riszálod magad, akár egy menyecske. Így dupla munkál végzet, egy-kettőre kifulladsz. Nézd csak, így kell ezt csinálni, könnye­dén, mintha nem is búzát, hanem vajat kaszálnál. Rend, rend után dőlt az élés kasza alatt. Ferkó szedte a markot, ap:. kötött, még arra is futotta idejéből, hogy összerakja a kévéket. Úgy tíz éra felé kendőjét, rácsavarta jobbkezére. Saj­góit a tenyere, az első rózsaszínű hólyagocskák is megjelentek a nagy- ujj hajlatában. Aztán a balkeze is égni kezdett, mintha forró vizet cse­pegtettek volna a tenyerére. Apa zsebkendője került a balkezére. — Várj csak, „tanár úr”, elhoztam a tavalyi kesztyűdet — szólt oda Ferkó Miklósnak — tudtam, x hogy szükséged lesz rá. Miklós minden röstellkedés nélkül húzta fel jobbjára az újjatlan bőr­kesztyűt. Emberek jöttek-mentek az úton. Oda-odakiabáltak: — Mi az, olyan nagy úr lett már a fiad, Jancsi, hogy még a kaszát is kesztyűben fogja? Hiába, az úr még az aratáskor is úr, megadja a mód­ját — Fene a nyelveteket! — köpött Miklós mérgesen bórkesztyűs mar­kába. — Nektek könnyű, én egy évig csak a tollat fogtam. Dél felé már egyre gyakrabban fente Miklós a kaszát. Nem fog, hogy az istennyila ütné meg. — Hej, dehogy nem fog! — csak nincs ki fogni — szellemeskedett édesapja. — Add csak ide, hadd fe­nem meg, de legjobb lenne, ha köt­nél, majd én kaszálok. Z — Azért se, az istenit a kaszájá-i nak, rajtam ugyan nem fog ki — ha? beledöglök se hagyom magam. t Amikor el harangozták a delet,t Miklós lecsapta a kaszát. — Gyerünk pihenni! — javasolt olyan határozott hangon, hogy az! bizony felért egy ellentmondást tűrő paranccsal. — Pihenni? — nézett rá édesapa! megértő mosolygással. — Nem leheti azt, édes fiam. Az aratásnak menni! kell, azzal nem lehet várni. Gondold\ csak meg. Szárad az élet. pereg mag, minden szem a mi kárunk.. Menj csak oda ahhoz a rozstáblához,*, oszt hallgasd — már le kellett volnaj azt is vágni — úgu pattog, minthaJ lövöldözne. Tudod mi pattog? A‘ rozs ellövöldözi a magját, a búza meg csendben elpergeti. Add ide a kaszát, te menj, pihen) egy kicsit Nem neked találták ki ezt a mun-J kát. No, add csak ide, megértelek.! Ez nem toll, ez kasza. — Mért mondja ezt édesapám? —! sértődött meg Miklós. — Tavaly isi így volt, aztán csak belejöttem.! Hagyja csak, vágom én, a rossz áll-! jón bele. ! — Ne mondd ezt, fiam —| édesapa feddóleg hogy* ilyet! Az életet átkozni kenyerűnket!? Hát van neked lel­ked? Mit szóltál volna az én he­lyemben? Harminc évig kepésked- tem, nem négyet — tizennégy hol­dat is le kellett vágni egy húzóm­ban, oszt csak minden tizedik ke­reszt volt az enyém. Még sem átkoz­tam meg a kenyeret, az életet. Büdös egy világ lehetett, a rossz álljon bele. — Látod, azt már szabad, mert igazad is van. Napkeltétől napnyug­táig húztam a kaszát, ha meg a hold­világ sütötf, anyáddal még éjszakára is kintmaradtunk, hogy menjen, es­sünk- túl rajta minél hamarabb, mert aki túl van az aratáson, az már egy kicsit lustálkodhat is. De addig .. No. add csak ide. hadd fenem meg. Menj. piheni ebédig... Neked sza­bad. te vakáción vagy. — Szép egy vakáció! — nevetett kényszeredetten Miklós. — Nem ár­tana elhozni ide barátaimat Is, ka- száltatni őki?t eay kicsit, maid meg­tudnák. hol lakik a magyarok istene. — Talán ők is ezt csinálják, fiam, hiszen ma már nem a grófok cseme­téi ülnek az egyetem padjaiban. — De öntudatos tecclk lenni — nevetett Ferkó. aki féloldalvást hall- gattá a beszélgetést. — Kapaúnt pa­rasztok mind. nem smakkol nekik a munka. oszt elmehtek tanárnak. Igaz, ..tanár úr?" — Majd ha megbillentelek, igazad lesz. te taknyos. — öntötte el a méreg Miklóst, — Megbillenitek?! Ha. ha. még ő akar megbillenteni, akin még a kasza is kifog. Hát hallott már ilyent, édesapám? Miklósnak kedve ni Ferkót. aztán megbillenteni, egy­szóval, jól elnadrágolni, de meggon­dolta magát. Vette a kaszát és ke­mény elhatározással összekaparta maradék erejét. Édesapa állt, nézte fiát, *a bajsza alatt gyermekded mo­soly berzenkedett. Aztán Ferkóra lesett. A legényke gúnyos-mosoly­gósán figyelte bátyja fáradt moz­gását, majd halkan, hogy csak ket­ten hallják, odaszólt az öregnek: — A „tanár úr" nem hagyja magát. Gulyás Mihály Moszkvában tartják a világ ifjúsága fórumát A szovjet fiatalok kezdeményezé­sére jövő nyáron Moszkvában tart­ják a világ fiataljainak fórumát. A hazánkban tartózkodó V. Sevcsenko. a fórum szovjet előkészítő bizottsá­gának tagja elmondotta, hogy a szovjet fiataloknak a fórum megren­dezésével az a céljuk, hogy lehetősé­get adjanak a világ ifjúságának vé­leményük kicserélésére, a különböző nemzeti és nemzetközi kérdésekről. A szovjet fiatalok a világ minden tá­jára 850 ifjúsági szervezetnek küld­tek meghívót azzal a kéréssel, hogy vegyenk részt a találkozón. A rész­vevő orsszágok képvielői szeptem­ber 15-én találkoznak Moszkvában, hogy létrehozzák a fórum nemzet­közi előkészítő bizottságát. Már kidolgozták a fórum prog­ramtervezetét. amelyet megvitatás, kiegészítés és elfogadás végett a megalakuló nemzetközi bizottság elé terjesztenek. A programtervezetben szerepel: az ifjúság és a népek kö­zötti békés egymás mellett élés, az ifjúság és a nemzeti függetlenségért folytatott harc. az Ifjúság jogai társadalomban, valamint az ifjúsál a tudomány és a technikai haladd kérdései. A szovjet fiatalok javaso ják. hogy két konferencián vitássá meg a következő két problémakör az ifjúság és a leszerelés, valamli az ifjúságnak a nemzeti önállóságé és függetlenségért vívott harca, é egyes napirendek előadására nen zetközileg ismert, kiemelkedő sz mélyiséget kérnek fel. A találkozás idejére „fórur klubot” is alakítanak, ahol a nap renden nem szereplő, de az ifjús got érintő kérdéseket szabadon me beszélhetik. A világ minden tájáról érkező fi talokat gazdag, színes tanúimén utak várják a Szovjetunióban. Ki­érdeklődése szerint tanulmányoz!« ja majd a Szovjetunió hatalmas ép kezéseit, a fiatalok nyaraltatását, szovjet emberek életét. Ezenkíx számos kirándulást tervezn Moszkva környékére. (MTI) A francia nép nemzeti ünnepe Párizs (MTI). Július 14-én, a francia forradalom győzelmének, a Bastille lerombolá­sának napját a köztársasági hagyo­mányok jegyében ünnepli q francia nép. Egymást érik a népünnepélyek, utcabálok Párizsban és vidéken. Különösen lelkes hangulatú ünnep­ségek zajlottak le Párizs tizenegy munkáslakta elővárosban. A Fn cia Kommunista Párt felhívásár megfelelően, a népi erők egységér és az algériai béke követelésének gyében zajlottak le az ünnepi m< mozdulások. A hivatalos ünnep katonai dí szemléből, az Elysée-palotában m rendezett fogadásból, és a hősi e lékművek megkoszorúzásából állt. Derkovits — Nyugaton Országos talajvédelmi tanácskozás Veszprém megyében A Keszthelyi Mezőgazdasági Aka­démia szerdán és csütörtökön kétna­pos országos talajvédelmi tanácsko­zást rendezett, amelyen a tudomá­nyos kutatók és a talajvédelmi mun­kák irányítói vettek részt. A vendé­gek felkeresték a kisgörbői Béke Tsz-t és a Szőlészeti Kutatóintézet badacsonyi telepét, s a helyszínen szemlélték meg az erózió megaka­dályozását szolgáló kísérleteket. (MTI) A velencei biennálén a magyar pavilon főhelyére ezúttal Derkovits Gyula művei kerültek, s nagy pro­letárfestőnk alkotásai mellett Hincz Gyula, Kerényl Jenő. Mikus Sándor. Szentiványi Lajos és fiatal művé­szeink értékes munkáival és változa­tos munkásságával ismerkedhetnek meg a látogatók. Dr. Vayer Lajos egyetemi tanár, a velencei biennálé magyar szekciójá­nak miniszteri biztosa most tért haza Olaszországból, s tapasztalatai­ról nyilatkozott a Magyar Távirati Iroda munkatársának. — A biennálé megnyitását meg­előzően sajtófogadást tartottunk. Nagy volt az érdeklődés, s már ak­kor látszott, hogy Derkovits Gy művészete és élő mestereink al tásai az érdeklődés homloktér került. A későbbiek csak megen tették első benyomásainkat a i gyár pavilon visszhangjáról. Mj de Michel!. a neves haladó műi tikus, az Európa Letteraria-' megjelent nagyterjedelmű cikké elsőnek jelezte. hogy Derko Gyula bekerül majd Európa műv köztudatába. Mario Periélope.' az Olasz Ké| művész Szövetség titkára kérte, h a biennálé bezárása — tehát oktd közepe — után bemutathassa Ró ban a szövetség galériájában Del vits műveit, grafikákkal kiegészi Fűtés hévízzel Csehszlovák ügyészküldöttség érkezett Budapestre A Magyar Népköztársaság legfőbb ügyészének meghívására csehszlovák ügyész-küldöttség érkezett Buda­pestre. A vendégek a Magyar Nép- köztársaság ügyészségi szervezetének munkáját tanulmányozzák és meg­ismerkednék hazánk gazdasági és kulturális életével. (MTI) Az országnak fontos természet! kincse a hévíz. Jelenleg 291 termál- forrást vagy kutat tartanak nyilván. Nagy a lehetőség újabb feltárásokra is, hiszen az ország területének mint­egy nyolcvan százalékán 500—2000 méter mély fúrással található termál­víz, amellyel a föld melegét haszno­sítjuk. Újabb hévízkutakat létesítenek az ország öt városában: Békéscsabán. Karcagon. Szombathelyen, Győrött és Szekszárdon. A fúrás már két helyen befejeződött Békéscsabán nyolcvan­kettő. Karcagon hetvenöt fokos me­legvízre bukkantak. A kutakból hat­száz, illetve ötszáz liter hévíz tör fel percenként. Befejezés előtt áll a fú­rás Szombathelyen és rövidesen hoz­záfognak a munkához Győrött. Szek­szárdon. Az új hévízkutak vizét h nősítő művek tervezése is meg dődött Hévízkincsünk feltárása a tize éves lakásfejlesztési terv gazdas megvalósításához is sok segíts nyújt. Az előirányzott egymillió 1 egyharmadát központi fűtéssel és legvizzel kell ellátni. Ezért a lakótelepek helyén, ahol erre lel ség van, termálvizet tárnak Hozzávetőleges számítások szeri tizenötéves tervben mintegy 4 lakást lehet közműszerű hév fűtéssel ellátni. Ez évente mir 200 000 tonna szén megtakart eredményezi, ami a szállítás! ki gcket is figyelembe véve csal százmillió forintba kerülne népgj Ságunknak. (MTI) Készülődés augusztus 20-ra A MUNKÁS—PARASZT SZÖVETSÉG erősítése jegyében készülnek megyeszerte augusztus 20. alkot­mányunk törvénybeiktatásának tizenegyedik, a taná­csok fennállásának tizedik évfordulójára. Az előkészületekről Kállai László elvtársnál, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkáránál tájékozódtunk. — Augusztus 20-a méltó megünneplésének meg­szervezését és lebonyolítását — mondotta — a párt-, állami, és tömegszervezetekkel együtt a Hazafias Nép­front végzi. Arra törekszünk, hogy ez hű kifejezője legyen felszabadult népünk életének, s valóban nép­ünnepély. az egész dolgozó nép ünnepe legyen. Az új kenyér megszegésének, az alkotmány megünneplésének évfordulóján kívül tanácsaink felé fordul most a figye­lem. amely az eltelt tíz év alatt dolgozó népünk széles­körű bevonása és aktív támogatása nyomán nagyszerű sikereket ért el; megállta helyét az ellenforradalom viharában is és minden időben eredményesen mozgósí­tott az előttünk álló feladatok végrehajtására. Megyénk valamennyi községében nyilvános, ünnepi tanácsülése­ken emlékeznek meg az évfordulóról, tanácsaink eddigi munkájáról, a munkás—paraszt szövetségről, amelv egyre erősebb, egyre szorosabb: jelentős sikereket hozott az ipar, a mezőgazdaság, s a népgazdaság minden ágá­ban. Igen szép színfoltja lesz ezeknek a tanácsüléseknek — mondotta Kállai elvtárs —. amikor átadják a tíz éve megválasztott tanácstagoknak a díszes emléklapokat. Többen részesülnek állami kitüntetésben is. Ugyancsak augusztus 20-án kerül eor megyénk több létesítmények: művelődési otthonok, orvosi rent középületek stb. átadására. Megyénk városaiban, mint több járási székhelyén ünnepi nagygyűlést dezünk, s a városi tanács rendezésében vidám\ tervezünk. — Milyen programmal készülnek a falvak? — A TERMELŐSZÖVETKEZETEKBEN, f gazdaságokban munkás—paraszt találkozók leszr ezekre egyénileg gazdálkodó parasztokat is meghi Megyeszerte találkoznak termelőszövetkezeteink a patronáló üzemek munkásaival, beszámolnak eg nak munkájukról, életükről, a a találkozók po tartalmát kultúr- és sportműsorokkal egészíti Ugyanezen a napon ünnepeljük traktorosain) augusztus 20*a egyben Nemzetközi Szövetkezeti F Azért is nagy jelentőségük lesz ezeknek a talál! nak, mert a gyárakban, üzemekben dolgozó emt> helyszínen láthatják a termelőszövetkezet életét, kedhetnek meg a földek dolgozóival. De nem« termelőszövetkezetek készülnek lázas izgalommal ronálók fogadására, hanem ezzel egyidőben m< több Ipari városában, így Miskolcon, ózdon, F barcikán munkás—paraszt találkozókat tartana) az üzemekkel, gyárakkal, a munkásosztály megví életével ismertetik meg a dolgozó parasztokat. M. több községében, ahol ..Alkotmány” nevű tsz mi a patronáló üzem részvételével névadó ünnen? tartanak. Végezetül arató hálókkal, fiatalok tál jával bővül az ünnepi műsor, s teszik feledhetni napot — fejezte be tájékoztatóját Kállai László •

Next

/
Thumbnails
Contents