Észak-Magyarország, 1960. július (16. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-10 / 162. szám

6 A TANÁCSOK 10 EVE A munka élesztője "7”, alólam fogalmazta mag a na­^ pókban a bükkábrányi tanács­elnök, amikor a közös dolgokról, a falu ügyeiről esett szó: — A tanács a munka élesztője, az a szerv, az államhatalom helyi szer­ve, amely Összefogja, irányítja és kezdeményezi a munkát, amely szün­telenül a falu fejlődésének ütőerén tartja a kezét. Tiz éves fennállásuk alatt bebi­zonyosodott. hogy jó élesztő a ta­nács, munkálkodásuk nyomán gazda­godik, épül, szépül a falu, a város, halad az ország. Am a fogalmon nemcsak a végrehajtó bizottságot kell értenünk, hanem annak — s a község, vagy város vezetéséhez szo­rosan hozzátartozó — szerveit, a kü­lönféle állandó bizottságokat és azok nagy aktíva hálózatát. Egyedül a ta­nácselnök, vagy a végrehajtó bizott­ság képtelen volna mindenben intéz­kedni. mindent elvégezni. Vannak speciális feladatok, kellenek speciá­lis emberek, akik értenek ezek meg­oldásához. bekapcsolódnak a mun­kába, tájékoztatják, támogatják a tanácsot. Falun, különösen ma. a me­zőgazdaság szocialista átszervezésé­nek időszakában nagy szerepet kap a mezőgazdasági állandó bizottság. Mint a bükkábrányi példa is igazol­ja: ha jól dolgozik, érzi, s betölti hi­vatását — nagy léptekkel viheti elő­re az ügyet. — Pedig — mondja az elnök elv­társ — viszonylag kevés, mindössze négy tagja és 8 aktívája van ennek a bizottságnak. Köztük természetesen a «óh községi, most termelőszövetke­zeti agronómus. De jól dolgoznak, s ez a fontos. Mindenütt ott vannak, mindent meglátnak, amit meg kell látni, s ez így többet ér nekünk, mint­ha a bizottságnak húsz-harminc tagja volna, de csak papíron ... Mit mond­jak? Abban, hogy tavasszal termelő­szövetkezeti község lettünk, érdeme van ebben a bizottságnak is. Tagjai jó szakemberek, józan gondolkozása, előrelátó földművesek. Tanulnak, ol­vasnak. s ha hallják, hogy mások va­lamit jobban csinálnak. megnézik. Az elavult, külterjes gazdálkodás Dükkábrányban sem hozhatott volna már nagyobb eredményt. Igényeink pedig nőnek. Valahonnan fedezni kell. S hát mi, gazdálkodó emberek honnan fedezhetjük? A föld termésé­ből. Kell a termelőszövetkezet — mondták a mezőgazdasági állandó bizottság tagjai is — lehetőleg egy tagba kell összevonni az egész falu határát, s akkor megvalósít hatjuk mindazt, amiről álmodozunk, amit jónak látunk. Elsők voltak, akik be­léptek. — S addig. amíg Bükkábrány nem volt termelőszövetkezeti község? _ (7)olt munka bőven. Kezdve a legelő javítástól, folytatva a betakarításig, mindennel foglalkoz­tak. A bizottság tagjai naponta jár­ják a határt, ismerik a helyzetet, tá­jékozottak. Havonta egyszer ülésez­nek, ilyenkor egyeztetik javaslatai­kat, elgondolásaikat, s munkaterv szerint valósítják meg azokat. Ez konkrétan azt jelenti, hogy mint legutóbb is például, amikor a határt tömegesen lepte el a burgonyabogár, Restaurálják a sáro iára! azonnal axetora szoiuoitak jel a köz­ség lakosságát, de van rá eset, hogy ide, a tanácsházára is gyakran bejön a bizottság egyik-másik tagja és szól, hogy nem akar várni a legközelebbi ülésig, mert ezt, meg ezt a munkát most látja fontosnak. — Bükkábrány termelőszövetkezeti községgé átalakulásával egyidöben megváltozott az állandó bizottság — Annyiban, hogy még tervsze­rűbb lett a munkája. Ugyanis addig, amíg a földek ezerfelé voltak, bár­mennyire igyekeztek, nem látták elég jól a tényleges helyzetet. De most ak­tívan részt vállaltak a termelőszövet­kezet tervkészítéséből, ismerik a célkitűzéseket, egy-egy növényféle­ség lehetőleg egy tagban van a ha­tárban, jobban figyelemmel kisérhe­tik fejlődését, hamarább észre ve­hetik. ha tenni kell valamit. — Legutóbb például mire tettek ja­vaslatot? — Éppen tegnap, az aratás meg­kezdésére. Jöttek, hogy az egyik táb­lán helyes lesz elkezdeni a munkát, mert holnap. vagy holnapután eset­leg peregne a szem ... Cj me tehát a példa: ahol aktiv, te- vékeny emberek dolgoznak a bizottságban, támogatják a tanácsot, ott, mint Bükkábrányban is, jól ha­lad a munka. A végrehajtó bizottság mellett fontos szerepet töltenek be az állandó bizottságok, s most, ami­kor tanácsaink tiz évére gondolunk, róluk sem szabad megfeledkeznünk. (O. M.) Mindenkiért... Július l-től negyedévenként szedi be a posta a rádió- és vezetékes rádió díjakat A közlekedés- és postaügyi mi­niszter rendeleté alapján 1960. évi július hó l-től kezdődően a rádió és vezetékes rádió jelenlegi díjbesze­dési rendszere megváltozik. A díjbe­szedés minden naptári negyedév utolsó hónapjának 1—8. napja kö­zötti időben történik. Ezzel a díjbe­szedési rendszerrel tehát az előfize­tő előnyösebb helyzetbe kerül. A te­levízió díjak beszedése azonban to­vábbra is változatlan marad. A negyedévi díjbeszedési rendszer bevezetését a lakosság, a posta és nem utolsó sorban a népgazdaság ér­dekei tették szükségessé. Az előfize­tők nagy része családtagjaikkal együtt dolgozik, s így megtörténhe- ik, a kézbesítő sem az előfizetőt, sem családtagjait nem találja oda­haza. Ilyenkor minden hónapban kü­lön gondot okoz az előfizetési díjak kifizetése.gond meet év* «éfiy alkalomra csökken, s az előfizetőnek módjában áll a dijakat összegyűjteni és azok kiegyenlítését a negyedév vé­gére biztosítani. A postakézbesítök számára jelen­tős munkatöbbletet okoz a díjak ha­vonkénti beszedése és elvonja őket tulajdonképpeni kézbesítési tevé­kenységüktől. ami végeredményben a közönségre nézve hátrányos. A postával szemben évről évre nőnek az igények és kívánalmak.. A rádióelőfizetők száma havonta átla­gosan 15 000-rel nő. A rádió- és ve­zetékes rádió előfizetők száma ma már meghaladja a 2 milliót. Ez azt jelenti, hogy eddig a postának évente mintegy 26 millió rádiónyugta bemu­tatását és díjának beszedését kellett elvégeznie, nem egyszer ismételten. Ez így nem gazdaságos. Erre a meg­állapításra jutott számos külföldi or­szág postaigazgatósága is. amikor a havi díjbeszedési rendszerről a ne­gyedéves. féléves, sőt éves díjbesze­dési rendszerre tértek át. (Pl. Bulgá­ria. Románia. Ausztria, Olaszország. Svédország, Anglia stb.) A rádiónyugtákat címző gépek igénybevétele 12 alkalom helyett 4 alkalomra csökken, s ezáltal á gP- pek élettartama meghosszabbodik. Hasonló megtakarítás mutatkozik a papírmennyiségben és a nyomdai költségekben. A negyedéves díjbeszedés! rend­szer bevezetése a postai küldemé­nyek és hírlapok gyorsabb kézbesí­tését. a közönség jobb kiszolgálását segíti elő. Vasárnap van, ahogy mondani szokták: lustál­kodásé nap. A vonat is mintha tartaná magát a mondáshoz — cammog, bár lehet, hogy csak ne­kem tűnik cammogás- nak, mert nagyon sietek valahová. S mivel sietős az utam, úgyis mondhat­nám: égetik a kapcám. Szikszón bosszankodásra facsarodik a kedvem, várni kell néhány percet a Hidasnémeti felől jövő vonalra. Türelmetlenül topogok a peronon, majd utastársaim példáját kö­vetve, kikönyökölök az ablakon, hátha akad va­lami néznivaló, A mellettünk lévő vá­gányon szerelvény áll s a szerelvényen derekas munka folyik. Egy kék- overálos. őszhajú ember kapaszkodik fel éppen egy pirosra festett, va­donatúj kombájn volán­jához. Két fiatalabb se­gít neki. viccelődve nyomják hátulról, pedig magától is feljutna köny- nyedén. Aztán megfogja a kormánykereket, lá­bával rátapos valamire, és kiadja a parancsot: — Nyomás! —* Hééé-rukk!... A hatalmas gép meg­mozdul, aztán vissza bil­len a helyére. Nem megy. — Mi van, legények? Höl van az az erő, hadd VONATON jöjjön elő! No, még egy­szer, s mert munkameg­osztás is van a világon. 6 hérukkozik, hogy a fiatalembereknek több erő jusson a nyomásra. S a masina megint moz­dul egyel, mielőtt visz- szabillenne álltó helyébe, kap még egy tervszerű ellennyomást s már gurul is lefelé a kirakodó be­ton lejtőjén. A szomszédos ablak­ban két középkorú férfi bámészkodik. Az egyik — úgy látszik, a hééé- rukk az ő fejében is megmozgatott valamit — csendesen megszólal: —* Te fogsz aratni? — Majd meglátjuk. Nagyon agitálnak. Teg­nap is eljött az elnök, hogy segítsek. — No, és mit válaszol­tál? —■1 Majd meglátjuk. — Mindig csak „meg­látjuk”. Már láthatnád, hogy fogsz-e. — Te már megláttad? •“» Mindig is arattam. A fejadagot megkeresi az ember. Az asszony benne van a csoportban. segítek, az 6 munkaegy­ségéhez Írják. Kiveszek egy hetet. — Lehet, hogy én is beadom a derekamat, pedig nincs sok kedvem hozzá. Eleget arattam már. arasson a gép. De ha muszáj... — Muszáj? Olyan jól állsz, hogy már neked csak muszájból akaród­éi k aratni? — Nem úgy értettem. Ha kényszerítenek. Az istennyila kény­szeríthet ... Ha nem akarsz, hát nem akarsz. Feküdj a fa alá, vagy süttesd magad a Nappal, amíg mások húzzák a kaszát. — Tudod, az üzemben is állandóan nyaggatják az embert. Valószínűleg fogok aratni. Jó pontnak veszik, ha az ember se­gíti a tsz-t. — Én azért nem adnék neked „jó pontot”. — Magadon segítsz vele, a te kamrádba viszik azt a búzát, amiért megdol­goztál. Én azért aratok, hogy legyen kenyérre­való, azért se kell pénzt kiadni, no meg szégyell­ném a dolgot, eddig is arattam, ezután is kell. Mit szólnának az embe­rek? Nézd már. te, mi­óta tsz van. mar nem akar aratni, egyszerre rájötf, hogy az aratás az munka? Én aratok, amennyit csak bírok. — Jól van no. azért nem kell mindjárt be­kapni az embert. Csak húzni akartalak. Tegnap elmentem a közgyűlésre is. Az elnöknek annyira megtetszettem, hogy még példázódott is velem. „Lámcsak — mutatott rám — ő nem sajnálja kezébe fogni a kaszát, jön segíteni nekünk”, s azonmód a nyakamba sózott öt holdat. Mi t mondhattam — rántotta meg a vállát. .— Jó madár vagy te is — nevetett a másik jó­ízűen. — „Jó pont” kell neki azért, hogy arathat. Ez aztán igen! Húsz év­vel ezelőtt meg el mentél a gazdához könyörögni, hogy adjon neked aralni- valót! — Én ugyan nem? — mérgesedett meg amaz. — Nem-e! Emlékszel negyvenháromban? — Akkor más mlág volt. most már van munka bőven. Hogy mire emlékeztek, azt már nem tudhattam meg, befutott a hidas­németi vonat, mi meg indultunk Hidasnémeti felé. Évente egymillió fo­rintot fordítanak a állapotba, majd bő­vítik nép- éa iáj­V ég lege* formáját 16 év múlva kapja Repülőtér, amelyet n Az optimista hajlamú bécsiek há- romszáz millió schilling költséggel knépítettek a Schwehat-i repülőteret. A repülőtér méretei nem a jelenlegi, em fognak „kinőni“ hanem a várható 1970. évi forgalom követelményeinek felelnek meg. Becslések szerint tiz év múlva a je­lenlegi légiforgalom Ausztriában meghétszerezödik. megjelentetése szerepel. Tovább folytatják a jól bevált népszerű soro­zatokat. Jövőre is kiadják a világirodalom klasszikusait, a Világirodalmi Kis­könyvtár, a Modern Könyvtár, az orosz remekírók, a lírai antológiák, a Janus, a Dekameron sorozat köte­teit. Még ebben az évben, karácsony táján lót napvilágot az új Gorkij sorozat első kötete. A jövő esztendő­ben megindítják a Milliók Könj've sorozatot. A tervek szerint ebben a sorozatban előfizetéses rendszerben évente 12 kötet látna napvilágot és « ezenkívül egy jutalomkönyvet is kap- « nának a sorozat előfizetői. A Milliók « Könyve sorozatban huszadik századi « regények jelennek majd meg. A nagy * példányszámú tömegsorozatban első- ■ sorban közismert, népszerű remek-« műveket bocsátanak ki. A kiadó azt; reméli, hogy a Milliók Könyve soro- ; zat elsősorban a falusi olvasók között nyit teret majd a világirodalom nép-; szerű alkotásainak. Az Európa Könyvkiadónál most készítik az 1961. évi terveket. A ki­adó jövő évi tervét augusztus köze­pére kinyomtatják és szétküldik a könyvesboltoknak. könyvtaraknak, üzemi könyvterjesztőknek. A szét­küldött tervek mellékletén megkér­dezik: milyen példányszámban java­solják a könyvszakemberek, a keres­kedelmi dolgozók a felsorolt müvek kiadósát. A beérkezett igényeket a kiadó — a lehetőségekhez kepest — figyelembe veszi. A jövő évi előzetes tervet a nyilvánosságra bocsátás után Budapesten és vidéken — első­sorban a nagyüzemekben — az ol­vasóközönség elé terjesztik. A vég­leges terveket csak a közvélemeny- kutató megbeszélések, ankétok után készítik majd el. Az Európa Könyvkiadó az 1961-es terv elkészítésénél figyelembe veszi azt a kívánságot, hogy inkább keve­sebb könvvet bocsásson közzé, na­gyobb példányszámban. A jövő esz­tendőben a kiadó terveiben 158 mű Crnrntvp.nnvolc mű. úi nébszerű sorozatok fejjel és különösen italozás után 1 üres zsebbel már nem sokat segít­het a családon. A bizottság sorra vette az ilyen családokat. Beszéltek t az apával. Egy-egy helyen segítettek t anyagilag is a tanáccsal együttesen. De nem használt mindenütt. Itt az- c után elhatározták: tenni kell vala- t mit a gyerekkel, hiszem az nem hi- c bás, nem bűnhődhet apja bűneiért. , — El kell távolítani a szülőktől a gyereket és szociális gondozott- 5 ként nevelni... — így döntötlek. 1 Mennyit íutottak már ezzel az ügy- j gyei ide is, oda is a végrehajtó bi- , zottsággat együtt? veB«mionyolnlt dolog ez. Az apa, aki azóta sem vál- 1 toztatott magatartásán, nem engedi a gyereket. Viszont a gyermek hely­zete változatlan. Nincs megfelelő ruhája, nem engedik iskolába, el­marad. nem fejlődik. — DE AZÉRT SEM HAGYJUK ANNYIBAN A DOLGOT. — És kezdenek mindent élőiről, csak ép­pen más formában. Mert egyetlen ilyen kérdés sem maradhat meg­oldatlan. Vigyázni kell mindenkire, különösen pedig a gyermekekre. Hogy azután lesz-e eredmény? Bi­zonyosan lesz. mert ha valaki na­gyon akar valamit, megy. fut. tesz érte. És a tarcalí egészségügyi és szociális bizottságnál akaratban, tettrekészségben nincs hiány ... Barcsa Sándor dent elölről. Ma már nyugodtan megnézhetik bármelyik üzemi kony­hát. óvódat, vagy bölcsödét. Nagyon sokat foglalkoznak a víz­ellátás kérdésével. A községben nincs, vagy csak alig van kifogásta­lan, minden szempontból megfelelő — Az a fontos, hogy van jó bor. — mondták tréfásan az illetékesek, amikor értesültek az ügyről. Hanem a dolog nem tréfa. Legalább is a bi­zottság nem veszi annak. Először együttesen, majd tanácsülésen, s a legutóbb már a járási községfejlesz­tési és egészségügyi bizottsággal együttesen latolgatták, mit kell, mit lehet tenni. Tenni és segíteni nem könnyű dolog, hiszen pénzbe kerül. Törpevízmű kellene. Igen. de ehhez kevés a bizottság, a község, sőt a járás ereje együttvéve is. A község egyre nő. egyre terebélyesedik. Nő­nek az üzemek, több víz kell. A bi­zottság úgy döntött, leghelyesebb lenne megépíteni a vízvezetéket, s ezt a tokaji vízmű táplálná, amely jelenleg ötven százalékig sincs ki­használva. Ehhez is sok pénz kelle­«*. de a vezeték lefektetését, a föld­munkát elvégezné a község lakossá­ga. MEGFELELŐ INTÉZKEDÉS még nem történt, azonban a bizottság a tanács vezetőivel egyetemben meg­kezdte a munkát. És ennek meg if lesz az eredménye! Mert nem olyar emberek, akik annyiban hagyják i „Kevés a jég az élelmiszerüzletek' ben. vendéglőkben", kelt szárnyra a hír. A bizottság gyorsan végigjárta az élelmiszerrel foglalkozó üzlete- két. A Földművesszövetkezet veze­tősége néhány nap múlva felszólí­tást kapott a tanácstól a hiányossá)) pótlására. (Bár még mindig van hi­ba, azonban a társadalmi munkások nem hagyják annyiban a dolgot!) Különösen dicséretes, amit a gyer­mekek érdekében tesznek. Min' mindenütt. Tarcalon is akad néhány olyan családapa, akinek első a bor második és harmadik is a bor é< csak azután a család. Viszont boro? NINCS ÉS SOHA NEM IS LESZ SZEBB, nemesebb cselekedet, mint önzetlenül, minden ellenszolgáltatás nélkül munkálkodni azon. hogy me .oknak jobb legyen. Aranybetuvel Íródik be z szivekbe az olyan ember neve. aki szívén viseli a mások gondját, baját. Jó dolog hallani es tudni, hogy ma nálunk lalun, váro- son ogyre több az ilyen ember. Meg van a maguk munkája, a maguk gondja-baja. ám külön láradságol vállalnak. Nem tudnak szótlanul el­menni a rendellenesség, hiba mel­léit. hanem áronnál szólnak, cselek­szenek. A napokban az egyik tokaj- hegy aljai nagyközségben. Tarcalon találkoztam ilyen emberekkel. A tanács vezetőivel beszélgettünk az állandó bizottságok munkájáról. Ok említettek, hogy valamennyi bi­zottság dolgozik, megteszi a magad. Azonban a legtöbb azépet és jól az egészségügyi és szociális bizottság tagjairól lebet mondaol. — Nem szeretnék dicsekedni, — mondotta a tanácstitkár. — de úgy gondolom, nehéz lenne a környéken még néhány ilyen, mindenkor tett- rekész embert találni. Ez órákig sorolta az elnökkel, mennyit tett és tesz ez a bizottság egészségügyben, gyermekekért, vagy akár az üzemi konyhák és üzletek higiéniája érdekében. Ezenkívül mennvil foglalkozik az olyan csalá­dok életével, ahol vagy a férj. vagy a feleség hibája miatt nincs minden rendjén a gyermekek körül. És Ba­lázs József, z bizottság elnöke. Dr. Tóth Mihály, a község fiatal orvosa, meg a többiek nem csupán papírra vetik a tapasztaltakat. Megteszik a javaslatot, azután figyelemmel kísé­rik, történik-e valami. S ha nem? Újra napirendre kerül a dolog rs akkor már nemcsak helyben, hanem a járáson és más helyen is. NEMREGIBEN ITT-OTT MÉG baj volt az üzletek és üzemi kony­hák tisztaságával. Kifogásolták, megtették a szükséges lépéseket, asután néhány nap múlva megnéz­ték mi történt. Persze akadt még akkor Is hiba, és ők kezdtek min-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents