Észak-Magyarország, 1960. július (16. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-08 / 160. szám

Wntrt. IMII, július S. ESZAKMAGYARORSZAG 3 M énes a Bükkben c/L heng.er&owiáL Május eiején tör- tént. Uj csikók ke­rültek a ménesbe. A régiek nem szí­vesen fogadták az újoncokat, rúgták- vágták őket, oly­annyira, hogy az idegen csikók vé- gülis megsokalták a kutya-macska barátságot és fu­tásnak eredtek, a többi meg utánuk, szélsebesen, ren­gett alattuk a föld, egyenesen a Bo- rozsny aki-oldal szakadékainak. A csikós megsarkan- tyűzta a lovát. El­vira. hűséges há­tasa érezte, a gaz­dának most na­gyon sietős a dol- Oa. egy-kettőre be­hozta a csikók mintegy 200 méte­res előnyét. A lo­vas hirtelen a mé­nes elé vágott, de a csikók nem tud­tak megállni, elso­dor ták.^ A csikós a megvadult ménes könnyen bele­veszhet. ha a csikósok nem elég elő­vigyázatosak. Talán Így történt vol­na azon a májusi napon is, ha <4 hő­nyi elvtárs. szinte élete kockáztatá­sával a csikók elé nem vág. A szilvásváráéi anyatelepről ide került csikók a vadregényes bükki legelőkön nevelkednek. A telep kor­szerű istállóiban töltik a csikók a te­let, éjjel-nappal nyitva rájuk az ajtó hadd edződjenek. A legnagyobb hi­degekben is kihajtják a csikókat, megjártatják őket a hóban, csak a fülük látszik ki belőle. A ridegneve- lésü csikók jobban bírják az időjá­rás viszontagságait. Az itt nevelt csi­kókból magas akciójű lovak lesznek, szépek, mutatósak. díjlovaglásra, hintóba, esetleg ugró lovaknak hasz­nálják őket. Parádés szépségükért a világpiacon is keresetlek. Nemrégi­ben egy olasz lókereskedő 60 csikót vásárolt a Csipkéskúti Csikónevelő Telepről. Fenn. a telep fölött emelkedő hegy­hát legelőjén békésen legelészget a ménes, pedig a Kőhát fölött tintafe­kete felhők gomolyognak. — Ha csendes az eső, a csikók még nuugodtabban legelésznek — mondja Szín Lajos csikós, aki még csak hu szonnégy éves. de már tíz esztendeje űzi a csikósok mesterségét. — Ha esik, a légy nem bántja az állatot. De apu » iö, tus kórói pattan a nyeregbe. persze a csöndes eső errefelé ritka­ság, záporok jönnek, olyan zenebo- A Csipkéskúti Csikónevelő Telep návai, hogy alig bírjuk a ménest olyan fenséges helyen van a Bükk- együtt lartani Abból mir ilyen ze- . , .... nebonas eső készül — mutat a Kő­ben, hogy annal talon festeni sem t felé. lehet szebbet. A szépséges hegyhát Szín Lajos könnyedén lelkap há­35 tonna papíi1 terven felül A 75 éves Diósgyőri Papírgyár dol­gozói félévi tervükön felül mintegy 35 tonna papírt gyártottak le. En­nek értéke több mint félmillió fo- rint. Ezen kívül a gyár dolgozói a gé­pek állásidejét csökkentették és egyéb műszaki intézkedéssel más- félmillió forintot takarítottak meg a népgazdaságnak. Hétmillió forint az Avas rendezésére Miskolc város fanácsa az idén tervbe vette az Avas rendezését. Ez évben előreláthatólag csaknem hét millió forintot fordítanak a munká­latokra, s az elfogadott tervek alap­ján megkezdődik az avasi kilátó A tudomány és az ipar együttműködése megteremti a magyar szilikongyártás alapját Egymásután mutatkoznak ered­ményei annak a nyolcéves munká­nak, amelynek célja a sokféleképpen felhasználható műanyag, a szilikon hazai gyártásának tudományos meg- apozása volt. A kutatás eredményeként a labo­ratóriumok többféle szilikonkészít­ményt állítottak elő. A szilikonolaj ír is jó kenőanyag mínusz 60 foktól plusz 200 fokig, s így vele a magas hőfokon üzemelő gépek élet­tartama meghosszabbíthatók. A szilikongumi egyaránt elvisel! a mínusz 60 fokos hideget és a plusz 250 fokos hőt. Ellenáll az olajnak és igen jó elektromos szigetelő. A szi­likont legnagyobb mértékben talán mint lakkot használják fel. A vele bevont motor kétszáz Celsius fok kö­rüli hőmérsékleten is minden káro­sodás nélkül üzemeltethető. A nitrokémlal ipartelepeken 1961- ben megkezdődik a hazai szilikon- gyártás. A termeléshez korszerű technológiákat dolgoztak ki. Külföldi gyógyfürdőkben is nyaralnak a termelőszövetkezeti parasztok csatlakoztak eddig a termelőszövetkezeti tagok biztosítási és önsegélyezési csoportjaihoz, ame­lyek házasság, szülés, valamint rok­kantság és halálozás esetén nyújta­nak nagyobb összegű segélyt tagjaik­nak. A csoportok az idén megkezd­ték a szövetkezeti gazdák üdültetési rendszerének kiépítését is. Az idén nyáron ezerkétszáz ter­melőszövetkezeti paraszt ingyenes üdüléséről gondoskodnak. Megnyíl­nak a szövetkezeti parasztok előtt Hévíz, Hajdúszoboszló. Siófok és más Balaton-partl helységek nyaralói. Ebben az évben már külföldi üdülést is biztosítanak a termelőszövetkezeti tagok részére: harmincketten Mosz­kvában és környékén töltenek majd egy hetet, egy másik csoport pedig Csehszlovákiába utazik. 1 TIZENEGY NAP A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁGBAN Ismerősökéi keresünk Kolozsváron jó hangulatbah ismer­kedik ok a hatalmas várossal. Nem úgy mondjuk: „barátkoztunk", mert ki-ki megbarátkozik vele már első pillanatban. Megszereti tisztaságáért, szépségéért s a barátságos embere­kért, akik építik, lakják, benne élnek. A barátságos fogadtatás, a segítő­készség végigkíséri az embert egész Románián. A szállodákban, trafikok­ban. éttermekben, (T^itungeriekben, Restaurantokban, ahogy ml még ma is emlegetjük.) Ezer és egy olyan esetet tudnánk felsorolni, amikor az emberek segítőkészsége jólesően megdobogtatta sziláinkét. Csak egyetlen ilyen példát. Cluj-ba érkezésünk után csupán tíz percet szenteltünk a pihenésnek, majd útnak eredtünk a csak hírből és leírásokból ismert városban. Meg­néztük a Teatrul National-t (Nem­zeti Színházat), elsétálgattunk Má­tyás király és Bocskai szülőházához, megkerestük az annyira népszerű és közkedvelt Rákóczi-kertet. A hatal­mas park bejáratánál, a Kis-Szamos hídja mellett fehérük a modemül átépített Magyar Színház, ahol csak magyarnyelvű színdarabokat mutat­nak be. Maga a park minden vára­kozást felülmúl szépségében, nagy- szerűségében. A sétányokon, évszáza­dos fasorok dús lombjai alatt ezren és ezren sétálgatnak. Azonban itt nem csupán a sétány az egyetlen lát­nivaló. Aki fáradt, beülhet felfrissül­ni. zenét hallgatni a park hatalmas teraszos vendéglőjébe, vagy éppen kedvére csónakázhat a hatalmas tó sima tükrén. A csónakázást sajnos nem „próbálhattuk ki”, mert fonto­sabb dologban jártunk. Ismerősöket kerestünk, akikről tizenhat éve nem hallottunk, nem tudtunk semmit, ak­kor még hozzánk hasonló fiatal diá­kokként éltek Kolozsváron. A kolozs­váriak segítőkészsége révén minden­kit megtaláltunk. Meg kell jegyezni, hogy igen kevés magyar szót hallottunk, azt is főleg a szállodákban, s néhány próbálko­zás után kevés román nyelvtudásunk bizony csődöt mondott. De a meg­szólítottak nem hagyták annyiban a dolgot, s néhány másodpercen bellii már kerítettek is magyarul beázéló elvtársakat. Egy mozielőadásról ha­zafelé tartó házaspár védőszárnyai •alatt indultunk többkilométeres ke­reső ututikra. Józsi bácsi, az ötven- körüli bőr-gyári munkás és felesége, a legnagyobb szeretettel kalauzolt bennünket, segített megkeresni a több mint 200 ezer lakosú városban két családot, akiknek sem foglalko­zását. sem pontos lakhelyét nem is­mertük. Az eléggé gyorsiramú sétálgatás közben beszélgettünk az életről, a munkáról. Józsi bácsi a város hatal­mas bőrgyárában dolgozik. A kere­settel, az élettel elégedettek. Nem mondhatja, hogy rosszul élnek. S ahogy telnek az esztendők, ahogy a becsületes munka nyomán egyse gaz­dagabb a város, az ország, ugyan­olyan arányban nő a pénz vásárló- értéke, csökkennek az árak. Másfél-, kétórai séta után — Józsi bácsi kü­lön kérdezgetése, futkosása révén — megtaláltuk, akit kerestünk. Sokan mondogatják, hogy elcsépel­tek mér az útleírások, hiszen sok újat nem lehet írni. Mindenütt ugyanúgy zöldellnök a rétek, ugyan­úgy „nőnek a fák...” Ez igaz. Azon- bm mindenütt talál az ember va­lami olyan sajátosságot, amit érde­mes megfigyelni, s amely, ha alkal­maznánk, megkönnyítené a munkát, az életet. Ilyen új dolgokat keres­tünk és találtunk is romániai látoga­tásunk során. Itt van például a kór­házak, orvosok, a betegellátás kér­dése. Az egyik ismerősünk orvos. Csaknem reggelig beszélgettünk, ezer és egy problémáról. Elég jól ke­res, elégedett. Házat épített — még nincs is egészen befejezve. Különben három gyermekük van. Barátunk az egyik közeli községben kórházi or­Az orvosok nem folytathatnak ma­gánpraxist. Megvan a becsületes ke­resetük. azonban magánbeleget nem kezelhetnek, s a legszigorúbban tilos az orvosokat külön juttatásban ré­szesíteni. Akiről ilyen visszaélés ki­derül. minden további ceremónia nélkül eltiltják az orvosi gyakorlat­tól. Egy másik ilyen érdekes dolog a közvagyon megbecsülése. Ma már Romániában igen kevés visszaélés, csalás történik, s ez a párt és a kor­mány igen szigorú rendelkezéseinek köszönhető. Nálunk talán kissé fur­csának tűnik, de Romániában termé­szetszerű dolog, hogy a csalásokat, sikkasztásokat még ma is halállal büntetik, ha az meghaladja a 100 000 leit. A román munkások azt mond­ják. ez helyes dolog. Ha valakit lopáson, sikkasztáson érnek, abban a pillanatban felfüg­gesztik és megfosztják minden ma­gánvagyonától, bútoraitól, sőt fölös­leges személyi tárgyaitól is, és ter­mészetesen megkapja a méltó bünte­tést Persze alapos kivizsgálás után! Éppen ennek következtében pontos és alapos a kiszolgálás az üzletek­ben, nem történik visszaélés. Cso­dálkozva néztük például egyik vá­sárlásunk alkalmával, hogy a kis pa­pírzacskóban kiszolgált áru mérésé­nél a mérleg ellensúly oldalára oda­tettek egy ugyanolyan papírzacskót, hogy még e kis súllyal se károsodjon a vásárló... Szerettük volna minden részében és alaposabban megismerni a hatal­mas, szép. történelmi emlékekben bő­velkedő várost. Azonban csak kívül­ről és futtában láthattuk a híres Bo­lyai Egyetemet, a számos román- és magyarnyelvű középiskolát, a híres bizánci, barokk, és román stílben épült többévszázados templomokat, amelyek mindegyike értékes műem­lék. Azonban másfél nap nagyon- nagyon rövid idő, s az időjárás sem volt kifogástalan. Kisebb-nagyobb szünetekkel állandóan zuhogott a hűvös eső. S néhány értékes percet elrabolt például az utcán való átke­lés Is. Nem mintha ez valami nehéz­ségbe ütközne, csak éppen nem is­meri az ember a helyi szokásokat. Mi, mint idehaza szokás, nyugodtan álldogáltunk az útszegélyen, mert pi­rosat jelzett a „villanyrendőr”. Fel­tűnt ugyan, hogy egyesek nyugodtan sétálnak tovább. A zöldnél azután hirtelen nekiindultunk, azonban alig jutottunk az út közepéig, újra piros a jelzés. — Nofene! — csodálkoztunk. — Most előre, vagy hátra? — S vég­eredményben csak szállodai szobánk ablakából, hosszú megfigyelés után jöttünk rá a villanyrendőr „nyitjá­ra". Kolozsváron a jelzés nem érinti a gyalogosokat, csak a gépjárműve­ket. Nem a Járművek igazodnak a rendőrhöz, hanem a rendőr a kocsik* hoz. Megfigyeltük, hogy ha kocsi jött jobbról, azonnal szabadot jelzett a villanyrendőr, s így tett akkor is, ha balról közeledett kocsi. Arra kell vi­gyázni, hogy ne keresztben vágjon át az ember az úttesten, mert akkor megszólal a síp és — nem olyan gyenge síp, mint nálunk! Említettük már, hogy mindenki nagy figyelemmel és érdeklődéssel kísérte a Román Munkáspárt III. kongresszusát. Kolozsváron, ottlé­tünk esős délutánján, ének- és zene­szóra lettünk figyelmesek. Mire szál­lodai szobánkban rendbeszedtük ma­gunkat. lent a téren már többszáa fiatal álldogált zászlóval, énekelve az Ifjúság Háza. a Román Ifjúsági Szövetség előtt. Egyre nőtt a tömeg. Hiába esett az eső. Amikor már meg­telt a tér. fent az erkélyen megjelen­tek az üzemek, vállalatok küldöttel* Köszöntötték a kongresszust, a téren megjelent fiatalokat munkásokat, a beszámoltak, ki milyen munkával köszöntötte a Román Munkáspárt kongresszusát A felszólalásokból nem túlságosan sokat értettünk, tolmács hiányában. Azonban annyit világosan, hogy a gyárak, üzemek ifjúsági brigádjai szép munkasikerekkel ünnepelnek. Az üveggyár egyik Ifi-brigádja 140 ezer lei terven felüli munkát vég­zett. A bőrgyári ifi-brigádok szintén százezreket adtak a hazának, amely napról-napra gazdagabb, s jobb éle­tet biztosít mindenki számára, aki becsületesen dolgozik. ... Másnap, korán reggel, kissé fá­jó szívvel búcsúztunk a kedves vá­rostól. ahol sajnos, csak néhány bol­dog órát tölthettünk. S csupán az vi­gasztalt, hogy utunk újabb, ismeret­len városok, tájak felé vezet. Ezer. a ezer szép élmény felé... (Csal a—Barcsa) (Folytatjuk.) István alig másfél éve van itt és máris na­gyon Jó az érzéke a munkához. Vagy itt van Varga József. A közelmúltban vettük fel a pártba. Lyukke- nöként kezdett, és ma már kitűnően dolgozik. Vagy Bárdos Bélát említsem? Nem is le­het választani. A KISZ-titkár. Margócs Pista, nagyon sokat se­gít nekünk. Az ő jó munkájának, szemé­lyes példamutatásának is köszönhető, hogy ná­lunk nincs baj a fia­talokkal. A talaj lassan forró­vá válik. Teljes üzem­mel dolgozik a sorozat. Három-négy szál hu­zal is fut egyszerre a A pihenők a vasár­napi kirándulásról be­szélnek és arról, hogy milyen jó lesz, ha csökkentett munkaidő­vel dolgoznak — még egy szabadnapjuk lesz egv-egy héten. Meg is érdemlik. Fenyves István A sorozaton megindult a termelés. Éppen Malinak Fe­renc brigádja van „szolgálatban”. A bri­gád arról híres, hogy I január elseje óta a szo­cialista munkabrigád i címért verseny zik és i nem esélytelenül. A havi értékelések alap- < ján ók állnak legköze- I lebb a megtisztelő cím­hez. Példamutatóak. teljesítményük az átlag fölött van. Közelebb megyünk 1 hozzájuk. Patakokban folyik róluk a veríték. A hengerek közül se­besen villannak elő az acélkígyók. A hengeré­szek pedig hosszúszárú fogójukkal irányítják őket hengerről-henger­— Bizony, nem köny- nyű munka. ez. Már 68 fokot is mértek itt. Ez a legnehezebb része a hengerész szakmának. A hengerállítás mér könnyebb. — Sok fiatal dolgo­zik itt. — Valóben. Mustos A Nap szinte heted­magával süt Fuldok- lunk a hőségtől. Elkép­zelhetetlen. hogy mi lehet ilyenkor a kohók, martinkemencék és hengersorok mellett. Es mégis... A minap Je­lentették az újságok, hogy az Ózdi Kohá­szati Üzemek 22 200 tonna hengereltárut akar adni terven felü1 a népgazdaságnak. En­nek a mennyiségnek nagy része az építőipar­ba kerül — betonhuzal formájában, amelyet a nemrég átépített drót­sor gyártja. Több hen­geren megy át az acél. míg végül késztermék lesz belőle. Bolyki Gyula, a so­rozat művezetője bosz- szús volt. amikor talál­koztunk. — Hogyne mérgelőd­nék. amikor az előző műszakon sodros lett az acél és az I. számú folytatólagos begör­csölt — mondja ma­gyaré zólag. — Most már rendben vagyunk. tasára, Flekács Jancsi, a csikósbojtár köi>eti a példát, egy tuskóhoz vezeti lovát, onnan kapaszkodik fel. mert ő még nagyon alacsony a magas ló­hoz. Aztán megcserdülnek az osto­rok, s a ménest csakhamar elnyeli az erdő — az Hatóhoz terelik a jó­szágot. g. m. legelőit járja a ménes, szám szerint 104 csikó. Szép a táj, de azért nem éppen veszélytelen itt a csikósok fog­lalkozása. A gondjaikra bízott álla­tokra sok veszély lesekedik. A Hor­tobágyon elszaladhat a ménes, ha kifárad, megáll, bevárja a csikósokat. Itt azonban szakadékok tátonganak. lattal átnyalábolta _ _ a ló nyakát, így K bukott fel, gömbör- gött is keltöt-hármat... Elvira feUápászkodott és lassú, óvatos lé­pésekkel bebaktatott a tanyára, há­tán eszméletét vesztett lovasával. — Úgy szedlek le a nyeregből, nem tudták, élek-e. halok-e. A lá­bam két helyen eltört, kisebb agy­rázkódást is szenvedtem — meséli Abonyi László elvtárs, a Csipkéskúti Csikónevelő Telep vezetője. — Las­san már két hónapja hordom ezt a kenyelmetlen fehér csizmát — koc­cant mankójával a ballábán feszülő gipszcsizmára.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents