Észak-Magyarország, 1960. július (16. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-07 / 159. szám
eSZAKMAGYAROItSZAG Társadalmi összefogással két nyersvasfistöt gyártanak a diósgyőri kohók részére Egyre növekvő ipari termelésünk, terebélyesedő gépiparunk, műszeriparunk és általában a kohászati termékeket feldolgozó és felhasználó iparágak fejlesztése megköveteli a vaskohászati termékek mennyiségének növekedését is. Ezért a Lenin Kohászati Művek fizikai és műszaki dolgozói az elmúlt időben társadalmi összefogással — gyakran egész kevés anyagi befektetéssel — hatalmas tartalékokat tártak fel. számos gondot oldottak meg, amely kerékkötője volt a fejlődésnek. Többek között így állították üzembe 1959-ben az ércdara- bcsító művet és ezév első hónapjában a kohókba bevezették a földgáz- befúvatást. Az ércdarabosítómű segítségével — azonkívül, hogy javulnak a kohójáratok — jelenleg évente több mint 30 ezer tonna import kokszot takaríthatnak meg és mintegy 6-8 százalékkal emelhetik a kohók termelését Ä földgáz-befúvatas — előzetes számítást* szerint — mintegy 10 százalékos koksswnegtakarítást. öt százalék!» termelésnövekedést eredmé- nyez. A diósgyőri kohók kapacitásának ez a viszonylag gyors növekedése elkerülhetetlenül nehézséget okozott és okoz ma is a kohók kiszolgálásánál, mind az anyagellátásnál (adagolás), mind a késztermék (nyersvas, salak) időbeni elszállításánál. A kiszolgáló berendezés fejlesztése nem haladt és nem is haladhatott párhuzamosan a technológia fejlesztésével. Leginkább ezek a körülmények játszottak közre ezév tavaszán a kohónál előforduló üzemzavaroknál. A vállalat vezetői e gondok megoldására megtették a szükséges intézkedéseket. Valameny- nyi között legsürgősebb volt két nyers vasüst elkészítése, hogy a kohók által legyártott nyersvasat maradéktalanul el tudják szállítani a kohótérségből, 6 ne kelljen a visszatartott nyersvassal a kohó falazatát, csapolónyílását rongálni. A két üst legyártása hosszú időt vett volna igénybe. Viszont a meglévő üstök állapota eléggé .rossz és kevés számuk miatt sincs mód folyamatos javításukra. E nagy gondon csak társadalmi mozgósítással, közös összefogással, határozott tenni- akarassal lehet segíteni. Ez év májú 6aban a nagyüzemi KlSZ-bizottsáf azt a pártmegbízatást kapta a válla lat párt- és gazdasági vezetőitől hogy segítse e rendkívül sürgős be rendezések legyártását, vállaljot védnökséget a nyersvasüst-gyártá. felett. A KlSZ-bizotiság nyombai munkához látott Felmérte a rendel •kezésre álló erőket és ígéretet tetl hogy a két nyersvasüstöt a fiatalo! mozgósításával olyan ütemben gyárt ják, hogy abba augusztus 20-ra. al kotmányunk ünnepére nyersvásat le h es sen csapolni. Ez nagy feladat. / vállalás teljesítése hozzáértő munká kíván. Két olyan üst elkészítésérő van szó, amelyben 50 tonna nyers vas csapolható, 90 milliméter vastag lemezből készül és ára darabonként mintegy 320 ezer forint A munka zöme — mintegy 95 százaléka — a vasszerkezeti üzem dolgozóira hárul. A többezer órás munkát a vasszerkezeti üzemtől — egyéb tennivalói miatt — nem lehet kívánni. Ugyanis a vasszerkezet dolgozóinak több fontos üzemfenntartási munkán kívül olyan rendkívüli feladatot is el kellett végezniök, mint a durva- hengerde nagyjavítása, amely önmagában is többszáz szakember munkáját követelte. Látszott, a munkát csak a KISZ segítségével, elsősorban a vasszerkezeti üzem fiataljainak és idősebb dolgozóinak lelkes, odaadó munkájával lehet megoldani. Az első feladat — a mintegy 20 tonna lemez, szögvas és egyéb anyagok sürgős legyártása — már túlnőtt az LKM lehetőségein. A oal ás ti emezeket az ózdi Kohászati Üzemekben, az üstfen ék lem ezeket a Lőrinci Hengerműben kellett legyártatni. / mezek hajlítását a Jászberényi Aprítógépgyár vállalta. A szükséges méretű és minőségű szegecsek anyagát és a szegecseket is sürgősen biztosítani kellett Ez összehangolt, gyors munkát igényelt. A helyi párt- szervezet segítségével a vasszerkezea pártonkivüli dolgozók is szívesen csatlakoztak a fiatalok kezdeményezéseihez A fiatalok példáját követve az idősebb dolgozók is szép számban tettek felajánlást a kitűzött cél megvalósításához. Az erők azonban még így sem voltak elegendők. A nagyüzemi KISZ-bizottság — a városi pártbizottság ipari osztályának segítségével — a miskolci ipari üzemekhez fordult támogatásért. Közös megbeszélésen — ahol a számításba jöhető ipari üzemek igazgatói, párt- titkárai. KISZ-titkárai vettek részt — részletesen megbeszélték, hogyan tudják segíteni az LKM fiataljainak kezdeményezését. A DIMÁVAG felajánlotta, hogy június végéig le gyártja az üstpajzsokat. ígéretét má: teljesítette is. A Könnyűgépgyárból három, a Cementipari Gépjavítótól pedig egy vasszerkezeti lakatos egy hónapon át segít az üstök készítésében. A Lenin kohászatnál dolgozó szakemberek kieső munkáját az említett vállalatok KISZ-szervezetei társadalmi munkában pótolják. Az ifjúság áldozatvállalásának a miskolci vállalatok összefogásának nagyon szép példája ez. Megmutatja, hogy nagy erők rejlenek a népi ösz- szefogósban. amelynek eredményeit, gyümölcseit végső soron egész népgazdaságunk élvezi. Drótos László az LKM KISZ vb. termelési felelőse Tanévzíri a marxízmus-leniniimuj miskolci egyetemének ózdi tagozatán Hétfőn délután tanévnáró Ünnepélyt tartottak a marxiimua-leninlz- mus esti egyetem ósdi tagozatár Úzdor, a pártoktatók házában. Ku- kucska János elvtárs. a megyei pártbizottság titkára zárószavslbmn méltatta az egyetem jelentőségét, mel) O/d on ts lehetőséget biztosit i tebb tanulmányozására, a forradalmi elmélet eredményesebb gyakorlati alkalmazására. Elismerését fejezte kt az egyetemen tanuló pirt munkások, értelmiségiek, műszak vezetők és fizikai dolgozók fegyél mesett, eredményes tanulásáért. Első ízben búcsúztak az egyetem tői a harmadéves hallgatók, akik a: ellenforradalom után. 1957-ben ón ként jelentkeztek az esti egyetemre Vámos József elvtárs 23 hallgató ne vében búcsúzott az egyetemtől, meg köszönve a megyei pártbizottságnál és a tanári karnak a tanulásho nyújtott segítséget, majd az egyeten 1957-ben alapított vörös zászlaja átadta a másodéves hallgatóknak sz zal: őrizzék becsülettel, tanuljansl munkájukkal eredményesebben segít h essék a szocializmus építésénél lljabb 10 borsodi bányász vásárolt gépkocsit Borsodban alig van bányásztelepülés, ahol 2—3 bányásznak ne lenne már gépkocsija. (Ormosbányán tizenegynek van!) Amíg a felszabadulás előtt a kerékpár is „luxusnak” számított a távoli lakóhelyükről munkába járó bányászoknak, addig ma már szinte megszokott kép. hogy az akna bejárata előtt több gépkocsi is parkol. Jelenleg a Borsodi Szénbányá szati Tröszt dolgozói közül már több mint nyolcvanon rendelkeznek saját Most újabb 10 borsodi bányász vásárolt gépkocsit — köztük hatan mint vájárok dolgoznak a szénfalnál. Gépkocsit vásárolt többek között Vincze András, a diósgyőri Mártabánya kiváló bányásza, Acs Zsigmond, bükkaljai ét Molnár István, a szuha- vclgyi bányaüzem vájára, valamint Székely Tibor, a mákvölgyi bányák főmérnöke, a szénbányászat Az üdülők jobb ellátásáért "*• VÄ.‘ Mindenki a halárban Tólcsva felé haladunk. A haragoszöld kukoricatábla mellett sárguló gabonatáblákat zizegtet a szél, kasza alá érett a búza. Eleven, mozgalmas most a határ, széles csíkot harap a gép a táblákból. A keresztek mellett mozgolódó emberek, távolról úgy tűnnek, mint a fáradhatatlan hangyák. Csak akkor csodálkozom el, amikor közelebb érek az aratókhoz. Fiatal fiúk, lányok, 14, IS, 16 évesek hordják egybe a kévéket. Pirosak a naptól, a szorgoskodástól. Már kérdezném, hogy mit csinálnak a felnőttek, de nem érkezem kimondani a szót. Juhász Pál, a tolcsvai Békeharcos Tsz idősebb tagja kitalálja a gondolatomat. — Ne csodálkozzon, ők választották a munkát és most a szünetben mit is tudnának csinálni? Itt pedig még pénzt is keresnek. Erre aztán oda is gyűlnek körénk, arcukon egy kis büszkeség keveredik a gyerekember pirulásával. Csakhamar kiderül, hogy a tsz-ben dolgozó szülők gyermekei. Oravecz László talán a legszorgalmasabb mindnyájuk között. Már az idén 65 munkaegységet szerzett, ami azt jelenti, hogy többezer forintot keresett. De Oláh Józsi, Pi- szár Bandi, Bordás Imi, meg Kovács Marika is a szorgalmas tolcsvai fiatalok közé tartozik. De itt vannak a felnőttek is. Nincs talán a tsz-ben egyetlen tag sem, akit például a postás ne a határban találna meg. Még az iparosok is kijönnek aratni. Kint látni Komáromi Gyula kerékgyártót, s aztán azon sem lepődünk meg, hogy a tsz-elnök. Hegedűs Sándor is itt található az aratásnál. O a lelke, az irányítója, tanácsokat ad, tárgyal a gépállomással, buzdítja az embereket. Jólesően hordozza végig tekintetét a határon. Van is miben gyönyörködni. A búza — ha rossz is volt az idő — talán a legszebb a környéken. Egy-egy hold megadja majd a 14—15 mázsát is. őszi árpából pedig 18—20 mázsára számítanak. — Nem dicsekvésből mondom, de érdemes megnézni azt a kukorica- táblát. A környéken sem találni olyat. A 81 hold szőlőnk is szépnek ígérkezik. — Igaz. hogy 60 forintot ér majd egy munkaegység, nem 31-et? — Ez nem csak amolyan mendemonda, megvan ennek az alapja is. Már említetterti a várható termést. A napokban takarítottunk be ezer mázsa szálastakarmányt. Mustból mint- egy 1800 hektóliterre számítunk, holdanként 18—20 hektóra. A gyerekek? — Jönnek maguktól, nem kellőket biztatni. Találnak nálunk munkát,, különben idős Bordás István foglalkozik velük, ő aztán igazán ért a nyelvükön. Amikor befejezzük az aratást, a gyerekek a kertészetbe men- nek, mert, hogy elmondjam, van 10 hold kertészetünk is. s ennek felét öntözzük. Hát csak jobb, ha ott vannak, mintha a községben a magtár ablakát vernék be... Beszélgetés közben újabb keresztek emelkednek, gyűlnek a kévék. A többi tábla is kasza alá érett már. Nem lehet késlekedni. Amint tapasztaljuk, nagy itt a szorgalom. No persze a legszebb arc is visel néha egy-két szeplőt. Egyikmásik tag ugyanis olykor mélyebben a pohár fenekére néz. Ezt ugyan a munka nem sínyli meg, mert ez a néhány poharatkedvelő is dolgozik, ha nekilát, istenigazából. Dehát mégis. A szóbeszéd... Búcsúzóul megállapíthatjuk, hogy a kenyérrevalóra már nem lesz gond a Bekeharcos Tsz-ben, s ha ugyanilyen szorgalom mutatkozik majd más munkáknál is, megvalósul a reménykedés, s nem 31, hanem 60 forintot osztanak majd egy munkaegységre. I TIZENEGY NAP A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁGBAN IIL Minden perctől valami újat, valami megkapót vár az ember. Ady egykori — ma egyre szebb, egyre modernebb — városát elhagyva, már keresi, kutatja az ember Nyugat-Román ia újabb történelmi nevezetességeit. A legközelebbi úticél: Cluj, (Kolozsvár), a nyugati rész legnagyobb, legszebb városa. Azonban addig még hosszú, változatos az út. Egyre mere- dekebbek az emelkedők. harag06zöld erdők váltják fel a szorgos kezek munkálta termőföldeket. Kövér tehén- és bivalycsordák legelésznek a dúsfüvű hegyoldalakon. — Nyolcszáz méteren vagyunk, közeledünk a Királyhágóhoz. A Királyhágó — Erdély határa — e terület legszebb, legfestőibb pontja. S mint általában, most sem néptel en. Gépkocsik, motorkerékpárok állnak hosszú sorban az út két oldalán. Fényképezőgépek kattognak. Csehszlovák, francia, román, magyar beszéd vegyül, de nem nehéz megérteni, mert egyet mondanak: gyönyörű, még így, a felhőrengetegen alíg- alig átderengö napfényben is. Hosz- 6zú fatörzsekkel megrakott szekerek vonulnak a merész szerpentineken, s lenn a völgyekben apró községek feli érlenek. Jó lenne álldogálni órákon át itt. a hágó legmagasabb pontján. Azonban hosszú az út, kevés az idő, hiszen annyi mindennel: várossal, emberrel, mával és hónappal szeretne megismerkedni a kíváncsi látogató. a, I regók is parkok városa „A Kis-Szamos két partján terül el, kis részben a Fellegvár (411 méter magas) lejtőin ...' — tanultuk a földrajzórán. Azonban amilyen ma, amilyen modem és festői, arról nem tanulhattunk egészen a legutóbbi esztendőkig. Mert Kolozsvár, ez a több mint 200 ezer lakosú város néhány év alatt hatalmasat nőtt, hatalmasat fejlődött, s növekedésének, fejlődésének irama egyre gyorsabb, egyre merészebb. A mesés, nagy gonddal dédelgetett, virágerdővel teli parkok mellett még emelte a város szépségét *az új és régi épületek homlokzatát díszítő zászlóerdő. E napokban Kolozsvár román és magyar nyelvű lakossága is őszintén, meleg szívvel a Román Munkáspárt III. kongresszusát ünnepelte. Szóltunk már arról, mennyire igazán testvérnek érzi magát román. mafeyar és szász. — az ellenkezőjét híresztélni. s elhinteni akaró minden állítással ellentétben. S hadd szóljunk mo6t itt, az erdélyi rész legnagyobb városában arról is, menynyire nem igázak azon állítások sem, hogy Nagyvárad, Kolozsvár, Arad és más város«* nem épülnek, nem szépülnek. Először talán néhány szót az építkezésekről. Nagyváradon is, de még inkább Kolozsváron szinte hónapok alatt egész negyedek, új utcasorok nőnek ki a földből, illetve régi utcasorok arculata változik modernné, széppé. A város egyik legforgalmasabb és leghosszabb utcája, a Dózsa György és folytatása, a Horea út E két út házsorait teljes egészében lebontják és új. modern, öt-, hat-, nyolcemeletes épületeket emelnek a régiek helyére, a földszinten modern üzlethelyiségekkel. Mindezt esztétikai szempontból is teszik, de ugyanakkor többszáz, vagy többezer családdal több élhet majd a kényelmes, minden szempontból megfelelő két-, háromszobás lakásokban. Ami különben az új épületek stílusát és magát az építkezés módját illeti — sajnos — sokat tanulhatnánk a román tervezőmérnököktől és szakemberektől. Különösen, ha a miskolci építkezéseket vesszük alapul. Kolozsváron, Bukarestben és más városokban a szó legszorosabb értelmében megcsodáltuk az új házsorokat. Elsősorban az építkezés módját. Bukarestben mutattak egy nyolcemeletes gyönyörű épületet, amely mindössze három hónap alatt épült, a kongresszus tiszteletére indított verseny egyik nagyszerű szülötteként. A Román Népköztársaságban főként előregyártott betonelemekből építkeznek. — mégis, menynyivel stílusosabbak, mennyivel szemnektetszőbbek a házsorok! Nincs egy se. amely megbontaná az egységet, mégis úgy tűnik: egyik szebb a másiknál. Pedig az előregyártott elemek nehezítik a stílusformálást... Az új házsorok, többemeletes épületek — és ez is a tervezők, építők rátermettségét dicséri — egyáltalán nem rontják Kolozsvár patináját. Sőt emelik, változatosabbá teszik. Minden frissen emelt palotán ott a városra annyira jellemző barokk, romén „íz". Tizenegynapos utunkon ki tudja hányszor megjegyeztük: Románia, a parkok országa. S ez különösen vonatkozik Bukarest után Kolozsvárra. TöMbhektáros virágerdők a város közepén .. . S ahol csak egy szemérnyi üres tér: ott zöld pázsit, s ezerszínű rttaafcert van. És — pedig sok van oeiöluk — tiszta, gondozott, megbecsült valamennyi! Gondozzák, vigyáznak rá. (Nagyrészt társadalmi munkával.) Másként, mint nálunk, ahol pedig kevés a parit, kevés a virágoskert... Kolozsváron, mindjárt megérkezévölten áll az ember, kicsi pontnak érezvén magát a szobor talapzatánál. S önkéntelenül is megrohanják a történelmi emlékek, a regék Mátyás királyról, Kinizsi Pálról. Bethlen Gáborról. A tér szépségét mégin- kább emeli az immár többszázéves bizánci-román stílusú, 1432-ben épített Szent Mihály templom, nyolcvan méter magas tornyával, amely vitér. középen Mátyás király sünk után, természetesen az annyit elképzelt, képekről annyira ismert jellegzetességet, Mátyás király hatalmas lovasszobrát tekintettük meg, a Szent Mihály templom mellett, gyönyörű virágerdő közepén. Mint mindenkit, bennünket is meglepett, megkapott monumentalitásé. Fadrusz János hatalmas alkotása szinte páratlan a maga nemében. Elbűszont még csak száz éve épült. S e történelmi emlékektől néhány lépésnyire, végig a Dózsa György úton, hirtelen belecsöppen az ember a mába, az élet, a mindennapi építőmunka forgatagába. A holnapot formáló emberekkel, az új arcot öltő Kolozsvárral Ismerkedik... (Csala—Barcsa) (Folytatjuk.)
