Észak-Magyarország, 1960. július (16. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-26 / 175. szám

s Kedves vendégek Kurityánban Szép napra ébredt az ország leg­nagyobb külszíni szén/ejtése. Kuri- tyán. A hegy gerince mögül felbuk­kanó Nap búgó kotrógépeket, tolókat, földet szállító dömpereket, tehergép­kocsikat, futó gumi- és kaparószala­gokat, nyesöket talált. Nem aludt, nem lustálkodott senki. Talpon volt mind' a négyszázhúsz ember. Dolgoz­tak. Szorgos munkáskezek javították a termelésből kiesett gépeket, a de­fektes gumilcat, a gumiszalagok be­égett OÖrgéit. Tíz■ óra körül három személygép­kocsi és egy „fakarusz" kanyarodott ra a bekötő útra. A lépkedő kotró közelében álltak meg. — Itt van Izsvák elvtárs!... — je­gyezte meg Vaszil Emil kotrómester. — De nem egyedül, — toldotta meg szavait Szőke István kotrómester. — Merthogy vannak ott még többen is. Nézd! — lendítette előre, barna, iz­mos karját. Izsvák Antal elvtárssal, a Szénbá­nyászati Földkotró Vállalat miskolci üzemének vezetőjével a hernádkércsi Vj Elet Termelőszövetkezet több mint harminc tagja látogatott el Ku- rityánba azzal a szándékkal, hogy megnézzék azokat az embereket, akik őket, az Uj Élet Termelőszövetkezet tagjait patronálják. Volt is látnivaló bőven. Csodálkozva álltak meg a lép­kedő óriáskotró égbenyúló daruja mellett, nézték a toronymagasságig emelkedő három köbméteres, szekér­nagyságú puttonyt, a belőle kiömlő földet, a hegynek is beillő földdepó- niákat, a messzefutó gumiszalagot, a csillogó, fekete szenet, a hosszú csík­ban mozgó dömperek kigyózását, a munkagödörben csillogó napsugarai. Az egyik látogató el is ejtett pár szót: — Ha nem lennék szövetkezeti tag. s ha nem szeretném annyira a földet, idejönnék bányásznak. Merthogy eb­be a bányába még a Nap is besüt A szövetkezetiek megnézték a kü­lönböző gépek munkáját, kérdezős­ködtek a gazdaságossági eredmények felől, érdeklődtek a külszíni fejtésen dolgozó munkások keresete iráni, a munkavégzés nehézségeiről és hogy a , külszíni fejtés olcsóbb-e a földalatti fejtésnél? Mindenkit érdekelt valami. Kele­men Gyula, az Uj Élet Termelőszö­vetkezet elnöke például azt kérdezte, hogy a szén kitermelése és elszállítá­sa után művelés alá fogható terület marad-e vissza? Ebből nagy vita ke­letkezett. Mindenki bizonygatta a maga igazát. Amikor Izsvák Antal elvtárs rámutatott arra, hogy a kül­színi fejtés titlaidonképpen egy óriási rigolirozás. a föld nagymennyiségű megforgatósa. és hogy a visszatöltés után legfeliilre a legjobban termő humuszos talaj leer ül, valamennyien egyvéleményre jutottak. Estébe nyúlt az idő, amikor a szö­vetkezeti tagság és az élenjáró dol­gozók egy része gépkocsira szállt. El­indultak , Miskoltra. Városnézésre. Megnézték évszázadokba visszanyúló nevezetességeit, voltak Lillafüreden és Miskolc-Tapolcán, csodálkozva áll­tak meg a Műszaki Egyetem nagy épülete előtt, az újonnan épített vá­rosrészekben, de nézték az utcák for­galmát. a sétáló, pihenő emberek mosolyát, fülüket merni töt te eoy-eov nevető kislány vagy kisfiú csilingelő hangja, nevetése, az utcákat betöltő örömzsongás... A Szénbányászati Földkotrő Válla­lat miskolci üzemvezetősége vacsorán vendégül látta a szövetkezeti tagsá­got. Késő este búcsúztak. Az utolsó „J6- szerencsét”-re csendültek össze a po­harak. Aztán a szövetkezeti tagság egy szén nap emlékével visszaindult Hemádkércsre... Pécseit Endre Száguld a vágánygépkocsi. Füzes­abony előtt néhány kilométerre Tóth Ernő elvtárs, gépkocsink vezetője hátraszól az utasokhoz: — Vágányzár! Csak az egyik vágányon haladha­tunk Miskolc felé. Innen már sürű­A pályamunkások fedél alá állnak. A vágánykocsi elindul, az új vonalon, egyenletesen, kattogás nélkül siklik Miskolc felé... A mezőkövesdiek már felkészültek a fogadósra. Néhány hónap múlva mér Kövesd határában nyújtóznak az ég felé a hatalmas vasoszlopok. Hosz- szú volt a várakozás ideje, de még hosszabb azoknak, akik a miskolci vasútvonal villamosítását végzik. Faj- kusz Imre, a MÁV villamos felső­— Nemsokára. A második ötéves — S az emberek szeretik a mun­kát? Szeretik ezt a vonalat? Poták István bácsi, az egyik oszlofv állító munkás felelet helyett terej>- nézésre invitál. — Jöjjenek, nézzék meg. A vasúti kocsik között mesés virág­gruppok. Az egyik virágágy közepén csaknem embermagas gladiólusok, ott pedig egy szökőkút csobog. Az egyik kocsinál megállunk. F> A HÉT KÖNYVÚJDONSÁGAI A Munkás napok — harcos évek címmel statisztikai adatok, művészi illusztrációk és grafikondk tükrében mutatja be a Közgazdasági Kiadó új kiadványa országunk 15 éves fejlő­dését. Akcióban az SS címmel megrázó dókámén tumkötetet adott közre a Zrínyi Kiadó a német fasizmus „elit­csapatának” rémtetteiről. Az Aurora-sorozat új kötele Mozart bécsi levelei. Tretyakov szovjet író egy kínai diák és családja történetét tárja elénk Teng Si-hua című világ­sikert aratott regényében. Pluhar! csehszlovák író Ha elhagysz című re-' gényében a disszidáltak keserves vesszőfutását ábrázolja. Tyendrakov A csodatévő szentkép című kisregé­nye a Tarka Könyvek újdonsága. A Világirodalmi Kiskönyvtár új kötete Shakespeare So)c hűhó semmiért című vígjátéka. Hétnyelvű sportszőtárt adott közre a Sport Kiadó a labda­rúgás, atlétika, kosárlabda és vívás tárgyköréből. „...hogy hazánk hűséges állampolgárává váljék“ A ..fővendég”, az ünnepelt azonban még hiányzott. A teremben lévő em­berek egyre gyakmbban tekintgetiek az ajtó felé: jön-e már, pontosaooan: hozzak-e már? Hozták is fehér pólyá­ba kötve ifjú Barkóczi Palikát, aki­nek a névadó ünnepségére gyűltek egybe a rokonok, munkatársak, isme­rősök. A Borsod megyei Kiegészítő Pa­rancsnokság kollektívája szervest?. rendezte meg ezt az ünnepséget. Itt dolgozik az anya. Barkóczi Pálné tiszthelyettes. Az apa: Barkóczi Pál vájár. Aztán a névadó szülők, Nagy József és felesége is helyet foglaltak ez asztalnál, és elkezdődött az ünnep­iig. Egy kicsit mindannyian elfogő- dotlan hallgatták B^jkó Józsefnek, a második kerületi tanács kiküldöttjé­részében gyakran koccantak össze a poharak az újszülött egészségére. A Borsod megyei Kiegészítő Pa- roncsnokságnál lassan már megszo­kottá válik az ilyen ünnepség. Nem most gyűltek itt össze először név­adásra. Eddig nyolcszor tették széppé a termet Palika társainak tiszteletére, ünneplésére. Az itt dolgozó emberek természetesnek tartják, hogy barátok, munkatársak, ismerősök között ünne­pel jé k meg ezt a nagy családi ese­ményt. A Kiegészítő Parancsnokság, kollektívája pedig minden esetben méltó szervezőnek is bizonyult, névadásnak valóban ünnepi keretet tudott biztosítani, olyan keretet, lyen illik is szocialista erkö’csünk egyre népszerűbbé váló szokásához, a névadó ünnepséghez. vezeték építésvezetőségének dolgo­zója szívesen emlékezik az eltelt évekre. — Hegyeshalommal kezdtük a nagy munkát. Az országhatárra ve­zettük ki Budapestről a villanyveze­téket. 1949-ben kezdtük a Keletinél Miskolc felé a villamosítást. Füzes­abonyig haladtunk eddig. Itt még időzünk egy keveset, s utána indu­lunk tovább Mezőkövesd, Miskolc ták bácsi beinvitál: nézzük meg be­lülről is. Elragadó. Tapétás falak, plüss székek, a sarokban „szerényen húzódik meg” a televízió. A képmasdnára mutatva, így szól kísérőnk: — Ezt a virágosításért kaptuk mert mindenkinek nagyon tetszik. A televízió jnellett rádió, beépített könyvszekrény. Itt szórakoznak a vasutat villamosító munkások. Füzesabonyban már állítják a villamos távvezeték oszlopait. iödnek a megállást vagy vesztcglést lelző táblák. Nagy munka folyik e vágányszakaszon. Miskolc felé halad­lak a vágányépítők, nemsokára a negye határára érnek a vasúti villa- Tios-távvezeték építői is. Zuhog az eső szakadatlanul. Ilyen­kor mondják: még a kutyát sem ér­demes kiengedni. Mégis, előttünk 100 méterré emberalakokat pillantunk meg a vágányok között A vágánytól jobbra behemót gép vágja, falja a földet rostálja a sárrá sűrűsödött ho­mokot, rakja félre a megtisztított vasúti követ Vágányépítőkkel találkozunk. Ke­resztesi János, — miközben arcáról sűrű patakokban csorog az eső — feszes vigyázzállásban jelentkezik: — Keresztesi János, pályamester jelentkezem. — Miért nem bújnak el az eső elől? — Sok munkába kerülne az ne­künk. — ??? — Hiába, itt van nem messze tő­lünk az őrház, mégis dolgozni kell, biztonságos talajra kell vinni a ros­táló gépet, mert a nagy eső eliszapo- sította a földet, s ha hosszú ideig itt áll a gép, belefúl, nem tudjuk ki­emelni. De reméljük, néhány méter­rel odébb, már nem fenyeget ilyen veszély. — Mikor telik le a műszak? — Nemsokára. — Mennyit haladtak ma? — Sajnos, nem sókat, mert egész nap esett, mintha dézsából Öntötték volna. Pedig 282 folyóméter volt a tervünk. —. Na, sebaj, majd holnap kipótol­juk — elegyedik a beszélgetésbe Ven­ter Mihály, a pályafenntartási cso­port egyik tagja. — Honnan jöttek ide a vasútépí­téshez? — Szabolcsból. — Szeretik a vasutat? — Már hogyne szeretnénk! Régen itt dolgozunk már a pályafenntartás­nál — veszi Ismét magához a szó fonalát Keresztesi bácsi. — Hej, az­előtt nehéz volt ám a munka. Min­dent kézzel kellett csinálni. A talp­fákat lehelyezni, síneket rácsava­rozni meg a követ a pálya alá verni. Kifacsarta az ember minden erejét. — És most? — Tessék nézni ezt a gépet, olyan jó ez, hogy talán ennél jobb a vilá­gon sincs — mutat a lassan-lassan szilárd talajra találó rostáló gépre. -— Tessék megírni az újságba, hogy Sápi Lajos, Baikal János meg minden em­ber nagyon hálás ezért a masináért Villamosenergia-többlet az őszi-téli hónapokra A Nehézipari Minisztérium kollé­giuma hétfői ülésén megvizsgálta, hogyan készült Jel a villamosenergia­ipar az őszi-téli terhelési csúcsidő- szakra. Megállapította, hogy az iparág az első félévben jól dolgozott. Az együtt­működő energiarendszer hárommil- liárd nyolcszázhatvankilenc millió nyolcszázezer kilowattóra villamos­energiát szolgáltatott. Ez 101,74 szá­zalékos tervteljesítésnek felel meg. Csökkent a hálózati veszteség és az erőmüvek önfogyasztása is, így a fogyasztóknak jutó többlet-villamos- energia 2,3 százalékkal haladta meg az előirányzatot. Az őszi-téli csúcsterhelési időszak­ban a feladatok növekednek. Az év­végi csúcsterhelés előreláthatólag Kö­rülbelül 110 megawattal lesz nagyobb, mint az előző évi hasonló időszakban. A terhelésnövekedést az épülő erőmű­vek új gépegységeinek üzembehelye­zésével fedezik. Októberig azonban átmeneti nehézségeket okoz, hogy mind a pécsi, mind az ajkai erőmű beruházási munkái késnek és az új gépegységek üzembehelyezése az elő­irányzottnál két-három hónappal ké­sőbb történik meg. A kollégium úgy intézkedett, hogy a villamosenergia­ipari igazgatóság forduljon a Kohó­éi Gépipari Minisztériumhoz, vala­mint a kivitelezésben érdekelt töbW szenthez: kövessenek el mindent, hogy az új gépegységek októberig megkezdhessék az üzempróbát és « téli időszakban kisegítsék a villamot- energiarendszert. Addig Is, amíg ez bekövetkezhet, a hiányt az energia- behozatal növelésével pótolják, első­sorban a baráti országokból. (MTI) leié. Szeretjük ezt a vonalat. Szí­vünkhöz nőtt már az évek alatt *— 'Mikor üdvözölhetjük önöket Miskolcon abból az alkalomból, hogy hozzánk is elér a villamosvezeték? De nemsokára szedik a „sátorfát* s indulnak Miskolc felé... Pásztory Alajos Foto: Szabados György. A villamosítást végző munkások esténként a klubkocsiban televízió t mellett szórakoznak. nek beszédét, majd a szülők felálltak és ünnepélyes fogadalmat tettek: hűséges állampolgárt nevelnek Pali­kából. Virágcsokrok, ajándékok ke­rültek az asztalra, a munkatársak, ismerősök ajándékai. Az ünnepség azonban még nem ért véget. További S zombaton, a késő délutáni órák­ban ünneplőruhás emberek gyülekeztek a Bocskay-laktanya ndvarán. Nők, férfiak vegyest. Ami­kor már szép számmal összegyűltek, elfoglalták helyüket a kultúrterem­ben, a szépen terített asztalok mellett. Az épülő új transzformátorház, amely a villamos-felsővezetéket látja majd el energiával.

Next

/
Thumbnails
Contents