Észak-Magyarország, 1960. július (16. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-20 / 170. szám

esZAKMAOTAROBSZAC 3 Borsodnádasdí jegyzet MZ utat, a módot a fejlődéshez. A gyár sokszáz dolgozója — akiknek egy része Borsodnádasdon lakik, más­része a környező falukból jár be — igen szép eredményeket ér el. Eddig tizenegyszer nyerték el az él- Üzem címet, és most, hogy a jövő év augusztusában ünneplik a gyár fenn­állásának 100. évfordulóját, azt sze­retnék, ha tizenkettedszer is felke­rülne a gyár homlokzatára: „Elüzem". Borsodnádasd lassan négy és fél­ezer lakosú faluvá nőtt. (A felszaba­dulás óta 384 lakás épült, s a bánya 40 lakást épített 50 család részére.) Lakóinak élete szorosan összefonó­dik a gyár életével. Zömmel a gyár­ban, részben a bányában dolgoznak. Sokan dolgoznak a gyárban a kör­nyező községek lakói közül is. Ba­laton községből, amelynek lélekszá- ma 1701, több mint hatszázan, Bekő- céből mintegy 300-an járnak a gyár­ba dolgozni. Tulajdonképpen, ez a ,járnak”, már nem is helytálló kife­jezés, mert nem gyalog másszák oda- vissza a hegyeket, mint régen, hanem autóbusz szállítja őket oda és visz- sza. Vannak, akik hetente egyszer járnak haza, távol laknak, itt mun­kásszálló áll rendelkezésükre. A gyár hatással van a környező közsé­gek életére. Balaton például szövet­kezeti község lett, a gyár segíti, pat­ronálja fejlődésében. — Kormos Józseffel szeretnék be­szélni. — Melyikkel? — A hengerésszel. — Hm. Nehéz, öt Kormos Józse­fünk van és mind hengerész. Hogyan különböztetik meg őket? Mindegyiknek van egy ragadékneve. Ha már a hengerészeknél tartunk, el kell mondani, hogy a legtöbbjük a gyár törzsgárdájához _ tartozik. Sőt, apáról fiúra száll a mesterség. A gyár dolgozói nagy terveket dé­delgetnek, az ötéves terv ideje alatt hideghengerlésre szeretnének áttérni. A törzsgárdához tartozik Kormos Bertalan hengerész. Az ötven év kö­rüli, magas munkásember legalább három évtizede dolgozik a gyárban. A Kurtánok — Ignácz, László, Gyula — 25—30 éve dolgoznak a hengerdé- ben. Az apók leszármazottai már túl­lépik az ősi mesterséget. Érsek Zol­tán és Imre hengerész, János műve­zető, Ferenc személyzeti osztályve­zető. Gyárfás Ernő hideghengerész, Ferenc lemeznyíró. József hengerdei írnok. Gyula üzemfőnök. János igaz­gató. Annyit még el kell árulni hogy többnyire az azonos vezeték­nevű emberek rokonsága olyan messze-messze nyúlik, hogy kibogoz­hatatlan a rokonsági fok. — Ki a gyár legöregebb dolgozója' — Vanga Guszti bácsi — hangzik Könyv jelent meg a Borsodnádasdí Lemezgyárról A Borsodnádasdí Lemezgyár 1961- ben ünnepli fennállásának századik évfordulóját. Ebből az alkalomból Bárczi Zoltán, a gyár dolgozója köny­vet adott ki. A mintegy 200 oldalas érdekes könyv az olvasó elé tárja a faszenes olvasztóktól, vizhámoroktól az elektroacél öntésig az acélgyártás borsodnádasdí történetét. Tudomá­nyos ismertetéseken, a termelés fej­lődésének statisztikáján kivül, törté­neteket közöl az egyszerű dolgozók életéről, az 1919-es Tanácsköztársa ság idejéből és a felszabadulást. kö­vető évek harcairól A könyv máris megnyerte a borsodnádasdí dolgozók tetszéséi Hamarosan megkezdődik a dohánytörés A nagyüzemi dohánytermesztés feltételeként az idén kereken 100 000 köbméter férőhelyű dohányszérftó pajta épül a termelőszövetkezetek­ben. A szárítópajták építését sürgeti az a körülmény, hogy 3—4 hét múlva országosan megkezdődik az anyale­velek törése, az aljaleveleket pedig már a jövő héten szedik. .Tiszteletet parancsol az a szorgalom, ahogyan itt dolgoznak“ A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem vendégeiként keletnémet fiatalok érkeztek városunkba. A csoport egyik tagja G. Michalskí, újságíró a napokban ellátogatott az Északmagyarország szerkesztőségé­be, s országunkban, megyénkben szerzett élményeiről a következőket mondotta: A Német Demokratikus Köztársa­ság dolgozói tudatában vannak an­nak a nagy felelősségnek, amelyet teljesiteniök kell, hogy a szocializ­mus felépítésével is elősegítsél: Európában a béke biztosítását. Min­denki ’ számára világosan látható példaképet kell megteremtenünk Nyugat-N émetországgal szemben. Ezt a célt szolgálja egész politikai és gazdasági harcunk. Erőt jelent számunkra az a tudat, hogy a szo­cialista népek nagy családjához tar­tozunk. Ügy érezzük magunkat Ma­gyarországon, mint olyan barátok között, akiknek közös célja a szocia­lizmus felépítése és ezzel az embe­riség megváltása a nyomortól és a háborútól. Bennünk tiszteletet pa­rancsol az a szorgalom, ahogyan itt dolgoznak. Nagy benyomást tett ránk a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem, amelynek vendégei va­gyunk. Az az óhajunk, hogy ezzel az egyetemmel szoros kapcsolatot létesítsünk, mert ennek kölcsönös hasznosságáról meg vagyunk győ­ződve. Ez év októberében a miskolci is a magdeburgi Nehézipari Műszaki Egyetem (NDK) között létrejön a már előkészített baráti szerződés. Ennek az a célja, hogy biztosítsa a tudományos munkák kölcsönös is­mertetéséi. Tervbe vették az egye­temi hallgatók cseréjét az egyes speciális szakelőadások meghallga­tására, valamint a csoportos látoga­tásokét a nyári termelési gyakorla­tok elvégzésére. Mindez megadja azt a lehetőséget, hogy a vendég­látó ország életét és munkáját Job­ban megismerhessük és becsülhes­sük. Ami jelenlegi ittartózkodásun- kat illeti, még egyszer csak azt mondhatom, nem lehetünk eléggé hálásak. Alkalmunk volt a magyar egyetemi hallgatók életét tanulmá­nyozni. Jártunk a KISZ-fiatalók karácsondi táborában, ahol nehéz munkával vízlevezető csatornák épülnek. Velük együtt dolgoztunk mi is a különböző brigádokban, be­szélgettünk a németül tudó bará­tokkal, s mindez számunkra felejt­hetetlen emlék marad. H szűk raktárkapacitás ellenére sem marad egyetlen szem gabona a szabad ég alatt másodosztályú jegyek. Sehol tolongás, sehol idegeskedés. Pedig rengeteg az utas. különösen nyári időszakban. A hét végén nem is ezrek, de tízezrek utaznak Constanzába, Efórióba és a tengerpart más városaiba. Mondtuk is: Ha vonatutazásra szottyan kedvünk, elmegyünk repülő­gépen Bukarestbe és ott ülünk vo­natra. Nem is volna túlságosan .rossz” dolog. Már csak azért sem, mert szívesen elbarangolna az ember hétvégi kirándulásiként Bukarest gyö­nyörű utcáin, parkjaiban (Csala—Barcsa) «Folytatjuk.) TIZENEGY NAP A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁGBAN XIIL ílmsk 6* valóság Bukarestet Járva, a bukaresti em­berekkel beszélgetve a máról és a holnapi tervekről, érdekes következ­tetéseiket von le az ember a múltat és a Jelent összevetve. Beszélik, hogy a felszabadulás előtt, a Hohenzolle- refc uralkodása Idején a román gye­rekeik minden nap belevették a mi­atyánkba: „add meg a ml minden­napi puliszkánkat,- Nos, az úr — avagy a Hohenzoller-család e kérést természetesen nem teljesítette. Egé­szen más volt a királgi család és a bojárok gondja-baja. minthogy a nép mindennapi betevő falatjával törőd­jön. Sőt még az sem adatott meg, hogy csak úgy a begyekről lejöve, — persze mezítlábasán, mert a bocs kor is fényűző viselet lett volna egyszerű ember számára — sétálgassanak a városban. Eépten-nyomon Ssszeakad- tak ugyanis a rendőrökkel. A gondo­zott parkokba leülni, ott csoporto­sulni szigorúan tilos volt! Amit min­den akadályoztatás nélkül lehetett: ingyen vagy csak néhány báni (fil­lért ellenében dolgozni. Dolgozni, ami pénzt jelentett a bojárnak, a gyáros­nak, de a munkásnak verejtéknél e*Ma’eBukarest és a legtávolabbi vi­dékek népe százezerszám látogatja a Cismigiut, a hetven hektáros [árkot, amely a természet minden szépségé­vel felruházva várja a látogatókat Ide jönnek le évente több esetben a begin emberek egy-egy csoportos ki- rándulásra. Gyönyörködnek a tó. a virágerdők szépségében. Fogyasztják az étel- és italféleségeiket, senkitől sera zavartatva. Gazdagabban és jobbkedvűen mint hajdan a román Ipari mágnások. Mert a régi Bukarest egy napon sem említhető az újjal, a maival. Városnézés közben többször 1b megcsodáltuk a Román Munkás­puliszka "-igény. Mindenki derűs, mindenki jólöltö- j zott, s boldogan j újságolják: ] — Pedig ez még ! csak a kezdet. Mi ! leste itt néhány év j múlva. — Hogy mi lesz, azt a Román j Munkáspárt III. kongresszusán el­hangzott tervek I sejtetni engedik. | Tíz év múlva, vagy még hamarabb Bu­karest a világ egyik legmoder­nebb és modernsé­gét tót intve leg­szebb városa lesz. Hadd szóljunk néhány szót a vo- natközlekcdésről. Amikor utazásunk végén hazaérkez­tünk és Berettyó­újfalutól vonaton kívántuk megtenni az utat. bizony nem éppen a jó ol­daláról emlegettük a MÁV menet­rendjének össze­állítóját. Debre­cenben kiderült. • hogy a Miskolcig még hátralévő tá­volságot összesen tíz és fél óra alatt tudjuk megtenni. Tehát jóval ho6z- szabb idő alatt, mint Rákóczi idejé­ben váltott lovakkal. Romániában könnyebb az utazás. Meglátogattuk a hatalmas Északi pályaudvart. És cso­dálkozva távoztunk, mondván: Jó lenne egy kis C. F. R.—MÁV csere­akció. Bukarestből ugyanis félórán­ként indulnak a vonatok az ország minden részébe. Az utazósebesség a hegyek ellenére is majd kétszer- akkora, mint nálunk- És a kényelem? — Csak annyi jegyet adnak ki. ahány ülőhely van a vonaton! A pénztárak száma több, mint nálunk és külön- külön pénztárnál válthatók az első és tűk is. bukarestiekkel beszélgetve: „No hajdanában erre még gondolni se igen mertek a román munkások. Mert hol van már a régi, gyermek- imádságban említett .mindennapi pért Központi Bi­zottságának hatal­mas palotáját, amely a felszaba­dult román nép nagyságát, gazdag­ságát is jelképezi. Ellátogattunk Bu­karest legnagyobb áruházába, ahogy mi mondtuk, a bu­karesti „Corvin”- ba. Persze kelle­mesen csalódtunk. Mert az áruház sokkal modernebb, sokkal szebb mint a mi legnagyobb áruházunk. Tiszta, élénk, rendezett. Megtaláltuk Bu­karestben a romá­nok „Váci útcáját” is, a város köz­pontjában. Csak éppen nehezen ju­tottunk át rajta, illetve végig se tudtunk menni, mert mégis más. mint a mi Váci ut­cánk. Gépjármű- közlekedés nincs. Viszont teljes szé­lességében annyira zsúfolt a nap min­den órájában, még késő este is. hogy «nber legyen a bukarestieken kí­vül, afld másod ma­gával végigjárja anélkül, hogy el neveszítse párját M nem tudtuk végigjárni. Pedig érdeke® mert itt minden megtalálható, amil szem-száj megkíván. És egyáltalár nem drágábban mint nálunk Mond' A Borsod megyei Terményforgal­mi Vállalat 258 raktára fehérre me­szelve, fertőtlenítve várja az idei gabonát. Valamennyi raktárt fel­szereltek mázsáiéval, fajsúly mérő­vel, s a nagyobb átvevőhelyeken elektromos nedvességmérő készülék is van. Az idén a legnagyobb befo­gadóképességű raktárakat korszerű­sítették. A mezőkövesdi 108 vagonos raktárt villamosították, elektromos zsákoló, forgatógépekkel, szállító transzportőrökkel látták el. A felső- nyárádi és az encsi tárházba gabo­nafúvókat szereltek, hogy a beérke­ző terményt késedelem nélkül átve­hessék. A korábbi tapasztalatokon okulva* ugyanis a telepeken egyik legfontosabb feladatnak a termé­nyek gyors átvételét tekintik. A Terményforgalmi Vállalat rak­táraiban mintegy 8500 vagon gabo­nát tudnak tárolni. Felkészültek ar­ra is, hogy — elsősorban a búzater­melő körzetekben, mint például Mezőkövesd és Mezőcsát vidékén, továbbá az encsi járásban — átme­netileg tárolási nehézségek mutat­koznak az egyszerre beszállított nagy gabonamennyiség miatt. A ta­nácsokkal közösen megtették a szük­séges intézkedéseket, hogy más, a gabonatárolás céljának megfelelő helyiségeket átmeneti időre Igénybe vegyenek. Ezeket már ki is jelölték. A jó szervezés eredményeként így biztosítani tudják, hogy a megint esősre fordult időjárás alatt sem marad egyetlen szem gabona a sza­badban. A Terményforgalmi Vállalat, a tsz-ek megsegítésére 38 községben, mint többek között Szentistvánon. Sályban összesen 500 vagon befoga­dóképességű raktárt adott át.' A tsz- ek a gabonatárolókat az aratás-csép­lés alatt arra használják, hogy az állami felvásárló-telepeken el nem helyezhető gabonát gyűjtik össze benne. Több tsz a szomszédos, rak­tárral nem rendelkező közös gazda­ságok gabonájának elhelyezését is vállalta. a felelet. Alig évtizeddel született később, mint a gyár. A kilencedik évtizedet taposó nyugdíjas munkás- emberről azt is érdemes feljegyezni, hogy orvosnál még nem volt A mai, fiatalok £& mesterségét tovább. A gépműhely legifjabb esztergályosa. Balázs László. — A nagyapám is itt dolgozott — mondja — az apám már lassan 40 éve dolgozik a gyárban. — Szereti szakmáját? — Szeretem. Csak nem akarok megállni itt, ahol vagyok. Ügy gon­dolom. ahhoz, hogy jó szakmunkás, jó esztergályos legyek, el kell vé­geznem a technikumot. Borsodnádasd élete aránylag csen­des. Lassan peregnek a munkás hét­köznapok. A fiatalok közt szerelmek szövődnek. Gyakori a KISZ-esküvő. Eddig hat KISZ-esküvőt rendeztek. Nemrégiben tartották meg az első névadó ünnepséget. Künn csendesség ban lüktető, eleven élet... Zúgnak, zakatolnak a gépek, lendületesen dol­goznak az emberek, feszíti őket a vágy: tizenkétszeres élüzem címmel köszönteni a 100. évfordulót. Csorba Barna n-L furcsa, de itt már laegertCKncK megszokott, ter­mészetes, hogy sok azonos nevű em­ber van. Sokan vannak Gyárfások, Érsekek, Kormosok. Ez évszázadokra vezethető vissza. 1828-ban például Borsodnádasdon 34 Érsek, 16 Gyár­fás, 10 Hamar család lakott. Gyak­ran élőfordul az ilyesmi a riporter­rel. Borsodnádasd kaflanszerű völgyben fekszik. A gyár szinte beletapad a hegyoldalba, a te­lep, a falu pedig szorosan körülöleli a gyárat Ez a zsúfoltság kicsit rá­fekszik a gyér, a telep életére, kor­látozza terjeszkedését. Az üzem ve­zetői, dolgozói azonban — a nehéz körülmények között is — megtalálják

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents