Észak-Magyarország, 1960. június (16. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-17 / 142. szám
Wntek, 1960. június 17. ESZAKMAGYARORSZAG 3 Qe.qxiz.ttzk Szépkatő mróL Czéphalom aprócska község. Ottu jártamkor ünnepelt a falu. Az emberek délután programként a semmittevésnek áldoztak, üllek a kapuban, mustrálgatták az arra tévedt idegeneket Az elnököt. KájeJ Jenő bácsit keresve, magam is modellt álltam a nézelődésnek. Odakellemetlenkedtem egy beszélgető csoporthoz: hol lakik a tsz-elnök? Kérdésemre kérdéssel válaszolt egy javakorabeli férfi, tudni akarta, hogy miért keresem az elnököt. Megmondtam minden kertelés nélkül. Érdeklődés csillant szemében. Riportot akar imi? Az jó dolog, csak nehogy valami rosszat süssön ki rólunk, mert azt nem szeretjük. Az nem rajtam múlik, közöltem tárgyilagosan. Azt írja meg az ember, amit tapasztal. Elémnyújtotta lapátnyi tenyerét Erről írjon, olyan a tenyerem, mint a talp. Mit gondol, mitől ilyen? Bizony. nem azért, mert az ölemben pihentetem. Többet dolgozunk, mint a magunkén. Különben ott lakik az elnök — mutatott egy vaskerítés es ház felé. Az elnök nem volt otthon. A tszír ódába ment. közölte a felesége. Az irodában valóban megtaláltam. beszédvázlatot szövegezett Egyed Irén könyvelővel. Ünnep van, olyan gyülésezésre alkalmas időpont ez Most már nem jelent gondot ösz- szedobohii egy gyűlésre való népet, eljönnek az emberek, mert a közös élet dolgai mindenkit érdekelnek. /"Vvülekeznek az emberek a dél- után háromra hirdetett közgyűlésre. egy-kettöre megtelik a kis iroda emberekkel. Útbaigazítóm is befut, s azzal kezdi, hogy nekiáll az elnöknek: — Vigyétek a csikókat, én nem kaszálok többet nekik. — És mondd csak. Ferikém —szól nyugodt hangon az elnök — amikor egyéni voltál, ki kaszált helyetted’ — Az más. akkor magamnak dolgoztam! — vág vissza Feri bácsi mor— Nem nekem dolgozol, a közösségnek, meg magadnak, amiért megdolgozol. a tiéd lesz. Látja — fordul félém nevetve az elnök —. ez nevelési kérdés. Feri bácsi odakapja a fejét. Látszik rajta, mérgelődik magában, hogy az elnök így kioktatja egy idegen előtt. — Mi az, tán nem dolgozok eleget? — kérdezi elfojtott hangon. Kájel bácsi tárgyilagosan elismeri, hogy elvégzi munkáját, de sokat vitatkozik. ami éppenséggel nem rossz. ...! ................................................— h a a közösség ügyeinek rendezését szolgálja. Feri bácsi közmondással boronálja be az elnök által mondottakat: — Fut a víz. elóbb-utóbb csak letisztul és meg lehet majd inni. A munkára, az újdonsült tsz-köz- sé° dolgaira terelődik a beszélgetés. A széphalmi Kazinczy Ferenc Tsz közel hatszáz hold szántón gazdálkodik. Száztizennyolc tagja van. Az első esztendőt próbálgatják ók is. Sok a gondunk — mondogatják minduntalan, de hozzáfűzik, hogy a munkával nincs különösebb hiba. Akad egy-két húzódozó, olyan is van, aki minden vizet a maga malmára szeretne hajtani, dehát ez a törpe kisebbség. A többség a közös munkát tekinti a fontosabbnak, azon iparkodik. hogy ne legyen fennakadás a munkában. A kapásokat a maguk módján osztották szét. Vállaljon mindenki annyi kapálnivalót, amennyivel meg tud birkózni, aki többet hoz ki a földből a tervezettnél, prémium üti a markát. Tíz holddal kevesebbnek bizonyult a kapálnivaló. többet vállaltak, mint amennyi volt. elcsipegettek egyikéből-másikából. hogy mindenkinek jusson. Az aratást ts így réndezték el. Javasolták a tagok, hogy mindenki arassa le azt. amit ő vetett, akinek több van, nem hagyják magára, segítenek neki. hogy időben* végezzenek az aratással. A munkaegység-elől égről is gondoskodtak. Az első előlegfizetésre csak öt-hat ember ..nevezett be”. A többség lemondott az előlegről, nem kell. van elöretartásuk. rakják félre, majd a zárszámadáskor veszik fel. lev nyilatkoztak. Koró Józsi bácsi, a tsz kovácsa ugyancsak meglepődött, amikor markába olvasták az előleget. Az áldóját! — Öntötte el a méreg —. ez még sóra is kevés. Az első negyedévben mindössze 5,29 munkaegységet szerzett, ami után 76 forint néhány fillér előleget kapott. Ha így megy tovább, szedi a sátorfáját, mert ebből nem élhet meg egy családos ember. Már megnyugodott — jól zárta a májust, egyetlen hónap alatt 58,73 munkaegységet írtak a neve után. S az elkövetkezendő hónapokban még többre számít. Megy a munka, a kovácsnak is akad tennivalója, s mint Kóró elvtárs mondja — több is a kelleténél. A szerszámok, a szekerek rosszak. Egyesek a rosszat sózták a tsz nyakába, a jót szétszedték és elrakták. Rosszul gondolkoznak ezek a tagok, jelentette ki hevesen. Egy év alatt annyit ráköltünk egy-egy rossz szekérre, hogy újra is futná belőle. A közösségi érdek azt diktálja, hogy felszámolják ezeket a hibákat. Az értékelő bizottságba nem ártott volna egy szakembert Is bevonni, aki az ócskaságokat nem veszi át. J únius 3-án hozták össze a közös szarvasmarha állományát. A maguk erejéből átépített csűrben 61 '^h énnek biztosítottak férőhelyet. Gond van az új 50 férőhelyes tehénistállóval. Rossz helyet jelöltek neki. pedig már az építőanyag nagyobb részét is előteremtették, s az építőkről is gondoskodtak. Bőven van szakember a községben, asszonyaik a tsz- ben. Vállalták, hogy munkaegységre felépítik az istállót, a munkaegységet az asszonyéhoz írják. Ezt a lelkes vállalkozást sokban segítené, ha a helykijelölés gondját az egész falu ....Ma Szerint intéznék el. G rzphalomban sokat vitatkoznak az emberek, vitatkoznak, hogy ..tisztuljon a víz”, hogy a „több szem többet Iát” elv alapján rendezzék közös dolgaikat. Vitatkoznak, de közben nem pihentetik a kezüket sem. dolgoznak szorgalommal. G. M. Több mint nyolcvanezer pótalkatrész a mezönazdasáni pénekhez A Miskolci Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat dolgozói évröl-évre nagymennyiségű pótalkatrészt készi tenek a különböző mezőgazdasági gépekhez, hogy a gépállomások, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, zavartalanul végezhessék feladataikat. A vállalat dolgozói úgy osztották be a rájuk váró teendőket, hogy a szükséges alkatrészek az időszerű munkák Idejére mindig rendelkezésre álljanak. így a tavaszi és nyári munkákhoz, a különféle traktorokhoz, vető-, burgonyaültető-, lű kasza lógépekhez, kombájnokhoz több mint nyolcvan- ezer alkatrészt készítettek, illetve adtak át az elosztó szei veknek. Ezek értéke meghaladja a tizenegy millió forintot. Ezen kívül a talajmunkánál használatos — több testű — rögtörő hengerekből eddig nyolcszázat gyártottak. Az idén a vállalat dolgozói mintegy 25—30 százalékkal több pótalkatrészt bocsátanak a mezőgazdaság megnövekedett igényeinek jobb kielégítésére, mint a múlt évben. Birkanyírás Kenézlőn munkavezető mondja. Majd a gazda hozzáértésével számolgatni> kezd. Meglesz a terv ebben a hónapban is. ötezer tonnát kell adni. Sőt löbb is lesz... Éleset visít a sziréna, — Robbantáshoz készülünk — jegyzi meg valaki. Megint vijjog a jelző. Pár perc pihenő. Előkerülnek a zsebkendők, letörlik a homlokok csípős verítékeit. Még egy jelzés. Robbanás remeg- leti meg a hegyet. Kavarog a por- jelleg. — Haragsaik a hegy? — Miért tenné? — Mert elhordják, oszt hol jog teremni a szőlő. — Jut is. marad is. — Ne féljenek a borszeretök. Lesz még szőlő, meg aszú is. De kő is. mert ha nem lenne, ugyan mivel birkóznának a nehézebből mindent megértett, üzent Is Zsindely Györgynek, a birkanyíré brigád vezetőjének, hogy szedje ösz- sze a 12 embert, s reggel kezdjék el a nyírást. Szép juhállománya van a kenézlói Dózsának, s minden évben tekintélyes összeggel növeli a jövedelmet a juhászat A nyíráshoz ezidén nem hívtak idegeneket, mint a korábbi években, amikor főképp az alsóhatáriak fejtették le szinte az egész Bod- iözben a birkák, bundáját. A Dó* ugyanis tavaly óta tagjainak számában és szántóterületének nagyságában a kétszeresénél is nagyobb lett« akadt hát bőven egy brigádravaló szakember, akik értenek a birkák nyírásához. Kincses József, Damkó András, no meg a három juhász: Világi Jáno6, Homyák András, Dolgos :József és a többiek már virradatkor Ikint voltak Kovács Lóránttal együtt a Szarvas-tanyán. Karámba terelték ,a rengő bundájú állatokat, ügyes Imozdulattal lekapták őket a lábukról. deszkaasztalokra fektették, és máris hersegve fordult le széles hátukról a vastag irhatakaró. Érett« fénylő gyapjú, puha, mint a selyem« sokat nyom a mázsán. Reggeltől estig szakadatlanul csattogott kezükben az olló, s négy nap alatt végeztek az 507 birka nyírást val. A gyapjút szellőztették, szárították, hogy be ne fülledjen, azután zsákokba varrták és beszállították Sárospatakra, a vállalat raktárába. Ott lemérték és azon nyomban ki is fizették az árát. Kiderült, hogy a tavalyi 4,16 kilóval szemben most a nyírási átlaguk 4,36 kilogramm, de voltak olyan jól fejlett kosaik, amelyek a 8—10 kilót is megadták. így a 100 ezer forintot is meghaladta az az összeg, amit a Dózsa csupán a gyapjúból kapott. S ha hozzávesszük azt a 10 mázsa gomolyát, amit eddig a Tejipari Vállalatnak Sátoraljaújhelyre beszállítottak, érthető, hogy nem okoz gondot a tsz-nek a havi 18—20 forintos munkaegységelőleg kifizetése. — Jövőre csaknem a duplájára nő a juhászat bevétele _ mondja Vakles elvtárs —, hiszen az idei ellések kitűnően sikerültek és a birkák száma a ki sbárányokkal együtt majdnem eléri az ezret. Mához egy évre tehát kétszer annyi gyapjút szállítunk a vállalatnak, and azt bizonyltja hogy nagyon is fcRizetődő a termelőszövetkezetekben a nagyüzemi juhászat mindenütt, ahol csak erre lehetőség kínálkozik. (h.H elsatnyultak a karcsú szőlövesszők. A kacagás elnémult, csak a bazaltoszlopok nyögnek jel olykor keservesen. ha beléjük hasit a pakszit. Kőóriások görögnek le a hegyoldalról. Robbantáskor a kivénhedt bérc pora menekülni próbál a szelek szárnyán, hogy még utoljára szétnézzen a borok vidéke Jölött, mielőtt pihenőre térne valamelyik ház ormán, S itt, a hegy lábánál szótlan. vagy legfeljebb szűkszavú emberek rakják a csilléket. Nehéz, nagyon nehéz itt a kőbányászok dolga. A másfélmázsás kőtömbök szívósak, gumilabdaként pattantják vissza a 8—10—12 kilós vaskalapácsokat. Az emberek izma azonban erősebb EDELENYI KEPEK Elősegiti ezt a nemregen vásáron, nagyteljesítményű univerzális gép is, amelynek segítségével gyorsan, szakszerűen végzik most a burgonyabogár elleni vegyszeres beporzást. az eaeienyi Aixoimany lermeio- szövetkezetben, amelynek Galkó Lajos, országgyűlési képviselő az elnöke, nagy lendülettel folynak a tavaszi-nyári növényápolási munkák. A déli vonattal Miskolcról, a Gyapjúminősítő Vállalattól megérkeztek Kenézlöre az öblös zsákok. Vakles György, a Dózsa Tsz elnöke HegyoIja üzemeiből jelentjük: Vasizmu emberek — Nehéz a munka — ismeri ei mégegyszer a látogató. — Nehezebb is volt már — fejezi be a mondatot Kuba Mátyás, aki már a harmincadik nyarat izzadja a kőfejtésben. — Még egy pár évvel ezelőtt is ta- licskáztuk a követ az uszályokra. Most meg. nézze meg. Huszonnyolc sínpáron dohog a kismozdony, s a csillék — mint csirkék az anyjuk után — szaladnak a masina mögött Ott meg a vízparton gólyanyakű gémdaru emeli be a követ a hajóba — Hova szállítanak? — Mindenfelé, de főképp a másik Tiszaparti város: Szeged környékére János, a fiatalabb brigadéros. Az idegen megpróbálja. Minden erejét összeszedve sújt a kótömegre. Négyszer, tízszer, sokszor. A kalapács szikrázik, a kő nem reped. — Nehéz! — felel önmaga kérdé sére a pár pillanatra kőbányásszá szegődött kíváncsiskodó. — Mert nem ért hozzá — feleli alig hallhatóan a vad természettel bírókra kelő vasizmú ember. A köbányászás szerelmese, az örea brigádvezető, Kovács Gyurka bács. széles, faragatlan mozdulatokkal magyaráz: mert nemcsak ütni kell azt a követ. A kalapács üssön is, meg simogasson is. Tompa puffanások, s a merev ki izekre szakad. A mi kövünkkel zabolázzák meg a rakoncátlan folyókat, építik a gátakat. De ha útépítéshez kérnek, oda is Az utóbbiakat már Demkó András, kezű, vasizmú és vasakaratú embePásztory Alajos Foto: Szabados György ' gólyanyakú gémdarU emeli be a kövei a hajókba.,« mindennél. Három-négy ütés a kőtest gerincérc. s reped, mállik darabokra. — Nehéz a munka? — kérdezi az idegen. — Próbálja meg — feleli Babos Megtépázva áll az öreg tokaji hegy. Évtizedekkel ezelőtt ilyentájt még szölökötöző lányok danája rezgeti a szeszélyesen kanyargó Tisza fölött. Azóta kiöregedett a hegy. Gerincén