Észak-Magyarország, 1960. június (16. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-10 / 136. szám
esZAKMAGTAHORSZAG Visszaszerezni a régi hírnevet.. A Miskolci Ruházati Bolt irodáihoz egy szépnek egyáltalán nem mondható, zsúfolt előszobán keresztül vezet az út. Az előszobát egymásra rakott székek, két-három szekrény, vitrin töltik meg. A vitrinben sok szép dolgot lehet találni. Szobrok, vázák sorakoznak egymás mellett. Ezeket a Ruházati Bolt kul- túrcsoportja hozta a különféle kul- túrversenyekről, melyeken tízéves fennállása alatt résztvett. A vitrin őrzi a nagymúltú kultúrcsoport sikerekben gazdag munkájának bizonyítékait. Sajnos, így is lehetne mondani: ez a vitrin őrzi a régi dicsőség emlékeit. A szobrok, vázák, oklevelek, táncruhákkal tele szekrények régi helyükről, a szép kultúrteremből ide szorultak, ebbe a zsúfolt előszobába. A régi, nagyhírű kultűrcsoportról egyre kevesebbet hallunk. Pedig a megalakulást — 1949-et — követő években a Ruházati Bolt kultúrgár- dája szinte minden versenyen állandóan az első helyeken végzett. Színjátszó csoportjuk az egyik alkalommal a megyei kultúrversenyen maga mögé szorította a diósgyőri kultúr- gárdát is. Táncosaik jó munkájuk elismeréseként egyszer a margitszigeti szabadtéri színpadon szerepeltek, színjátszó csoportjuk pedig a II. Országos Kultúrverseny egyik legjobbjaként került a Budapesten megtartott színházi bemutatóra. Az utóbbi években egy-egy nagyobb rendezvényen fel-felvillant még valami a régi fényből, de a kultúrgárda szereplése megtört. Mi ennek az oka? Miért változott meg ennyire a helyzet? — Az egyik legnagyobb baj: a helyhiány, — válaszol Lajos Imre, a kultúrcsoport vezetője, aki tíz év óta munkálkodik a csoport sikeréért. Egyszerűen: nincs kultúrtermünk. De hogy érthetőbb legyen, kezdjük elölről.., Arad belőle a szó. Látszik, mindig a szívügyének tekintette a kultúrcsoport dolgát és annak tekinti most is. Jogos büszkeséggel beszél a régi sikerekről, és sajnálkozva a mostani „pangásról". Elbeszélése nyomán tisztán elevenedik meg a kultúrgárda múltja és ami nagyon fontos: a környezet, az éltető elem is, amely lehetővé tette a sikeres szereplést. Annak idején nagyon szép kultúrteremmel rendelkeztek. A könyvtár, rádió, sakk, ping-pong vonzotta, egységben tartotta, összeszoktatta az itt dolgozó embereket. Valósággal a második otthonukká tették ezt a termet, ahová szívesen járt mindenki. A büfében a kultúrotthon gondnoka hűsítő italokat, édességeket árult. Röviden: pezsgett az élet. Könnyen össze tudták verbuválni a kultúrcso- portot. Alakítottak színjátszó-, tánccsoportot, zenekart, bábszínház szakkört, egy nagy létszámú pengetés zenekart. Ezzel a kultúrgárdával aztán egymás után aratták a szebbnél szebb sikereket. Gyorsan megismerték őket nemcsak város-, hanem megye szerte is. Kevés olyan hely van a megyében, ahol nem adtak műsort. A falujárás idejében kultúresteket tartottak, szereplésükkel színesítették az aratóünnepségeket, és egyáltalán: a falvakban úttörői voltak a kultúrának, a falu és a város közötti kapcsolat megszilárdításának. Nagyon sok, a mai napig is megőrzött elismerő levél tanúskodik ezeknek az időknek a nagyszerű munkájáról, a községek lakóinak hálájáról. De nemcsak a falvakban, községekben, hanem a miskolci üzemekben, gyárakban is sokat szerepeltek. Nem hiányoztak egyetlen május elsejei, április negyediket ünnepségről sem, és részt vettek minden nagyobb rendezvényen, kultúrversenyen. Annak érzékeltetésére, hogy. milyen sokat szerepelt azokban az években a kultúrcsoport, érdemes egy mondatot idézni az 1952-es év egyik beszámolójából: „Kultúrgárdánk az utóbbi három hónapban körülbelül húszszor lépett 'fel...” A kultúrcsoport nemc8ak . maga jó szereplésével törődött. Tagjai támogatták a fahasi színjátszó csoportok munkáját is. Sok helyütt az ő segítségükkel alakult meg a községek színjátszó-gárdája, vagy tánccsoportja. Több ilyen falusi kultúr- csoportot patronáltak is. Ez a múlt. Nagyszerű munka, siker, elismerés. A jelen? — ötvenhat után sajnos „beköltöztek" a kultúrtermünkbe — folytatja Lajos Imre. — Azóta nincs helyiségünk. A kultúrcsoport régi tagjai közül sokan elmentek már tőlünk. Az újakat pedig — éppen a helyiség hiánya miatt — már nem tudjuk olyan egységben tartani, mint annak idején az első gárdát. Tánccsoportunk nincs. A zenekarunkra és színjátszóinkra lehet most is számítani. — Hol szoktak próbálni? — Valamelyik szabad irodahelyiségben. — Előadást tartani? — A KPVDSZ, vagy a SZOT kultúrtermében. Ez azonban nagyon körülményes és költséges. Sajnos, egyelőre „pangási" Időben élünk. Ennek legfőbb oka a már említett helyhiány, de van még másik oka is. Ez a másik ok pedig, Lajos Imre szerint, a fellépés lehetőségének hiánya. Elmondta, hogy hiányzik az a lelkesítő légkör, ami a falujárás idejében annyira magával tudta ragadni a kultúrcsoport tagjait. Abban az időben rengeteget szerepeltek. Tudták, hogy mindenütt várják, mindenütt szívesen fogadják őket. és ez természetszerűleg ösztönzött mindenkit a jobb, művészibb munkára. — Sokszor már az „öregeknek' sincs kedvük semmihez — mondja. — Nemrégiben beszélgettünk éppen arról is, hogy még egy szép darabot eljátszunk, és aztán „elmegyünk nyugdíjba.” búcsút veszünk a kultúrcso- porttól. De azért tudom, hogy ha szükség van rájuk, az öregek mégiscsak jelentkeznek. — Tervek? — őszre szeretnénk valami igényesebb darabot megtanulni. Lehet, hogy felújítjuk a „Hegyi mese" című színjátékot, amivel annak idején nagy sikert arattunk... És szeretnénk visz- szaszerezni régi hírnevünket. Befejezésül talán hadd mondjunk el ennyit: A helyiséghiány “£*1 Ruházati Bolt kultúrcsoportjának. Ez nagyrészt érthetővé teszi a visszaesést is. Természetes dolog, hogy szeretnék visszakapni azt a helyiséget, amelyet az ellenforradalom idején vettek el tőlük. A föllépésnek., a szereplési lehetőségnek a hiánya azonban nem egészen helytálló. Falvainkban, ségeinkben most olyan forradalmi változás van, amilyet eddig még senki nem látott. A föld munkásai új életformát választottak maguknak. Az új életforma, a közös gazdálkodás megváltoztatja az emberek tudatát is Ennek a tudatnak a formálódásához, a szocialista tudat formálódásához, nagy segítséget nyújthatnak most is a városi kultúrcsoportok. A falujárás nem zárult le. Folytatódik egy gasabb szinten. Továbbra is kötelességünk a falut megismertetni a giccs- mentes, szocialista művészettel. Igaz, hogy a színházak nagyon sokat tesznek ezért, de nagyon sokat tehetnek az üzemi kultúrcsoportok is. Különösen az olyan nagymúltú, jóképességű kultúrcsoportok, mint amilyen a Ruházati Bolt kultúrcsoportja. Priska Tibor Mark Donszkoj új filmje „Az acélt megedzik”-operaváltozata akiből fokozatosan, igen finom művészi eszközökkel érzékeltetve formálódott előttünk az a hős. aki életét áldozza családjáért, hazájáért. Szép. kultúrált szövegmondása, leegyszerűsített minden sallangtól mentes, kifejező játéka igen közel hozta szivünkhöz Ba- radlav Jenő figuráját. Egyenletes, lói kidolgozott. minden póztól és álpátosztól mentes játékában csak egy helyen érezni apróbb törést: az anyjával való találkozás jelenetében. (Ezt. az első felléptekor észlelt kisebb törést a későbbi előadásokon bizonyára lecsiszolja.) A kőszívű emberfiái miskolci előadása mindkét Jenővel fLati- novits Zoltán és Verdét Tamás felváltva játssza a jövőben), igen jól sikerült előadás. (bm) Balettszínház az ú) operát Moszkvában foQja bemutatni az ukrán művészeti és irodalmi hét alkalmából. MÚZEUMI MŰKINCSEK VÉDELME MAGASFREKVENCIAJÜ HANG- HULLAMOKKAL Allan McNab. a chicagói Művészeti Intézet igazgatója elmondotta, hogy tolvajok ellen ezentúl emberi fül számára nem hallható magasfrekvenciájú hanghullámokkal védik meg a múzeumok műkincseit. Az újfajta elektronikus ..éjjeliőrök" a legcsekélyebb zavaró Jelre értesítik a rendőrséget vagy szükség esetén a tűzoltóságot és a legtökéletesebb védelmet nyújtják. Az elektronikus gépezet az illetéktelen éjszakai vendég menekülését is nyomon kíséri, mert kapcsolótábláján apró kigyulladó villanykörték jelzik a tolvaj útját. A betörő ugyanakkor semmit sem vesz észre abból, hogy a rendőrség már a nyomában van. fl népfront-bizottságok újabb feladatok előtt A Hazafias Népfront • kongresszusa óta eltelt 10 nap levörvendetesebb tapasztalata, hogy a bizottságok jelenleg is a kongresszus előtti hetek nagy lendületével dolgoznak. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa még ebben a hónapban összehívja a megyei népfront-bizottságok elnökeinek és titkárainak értekezletét. Részleteiben is meghatározzák a kongresszus utáni hónapok legfontosabb tennivalóit, Uj módszereket dolgoznak ki az úgynevezett nagyközségek, a mintegy 20 000—25 000 lakosú települések népfront-bizottságai munkájának megjavítására. A népfront-bizottságok július 15-ig az egész országban elkészítik új munkaterveiket, s a következő hetekben hozzákezdenek augusztus 20-a megünneplésének előGERGELY MIHÁLY: VII. A vonat nekilódult, sebesen vágtatott. J AJKÓÉK mindent elmeséltek. Kontz háborogva és gondterhelten hallgatott, végül kifakadt. — Azt a hadnagyot nem lett volna szabad agyonlőni.' — Lajkóra förmedt. — Miért nem hoztad magaddal. hogy a forradalmi törvényszék vonja felelősségre? — Me... mert attól féltem, hogy a ml ál... áldott puha szívű fo... forradalmi törvényszékeink a végén még ki... kitüntetik!... Hisz annyi már köztünk a régi úri tiszt, még barátra talált volna. aki... Néhányon hangosan nevettek. Még Prokaj is. akinek a lábikráján szaladt át a golyó és elég sok vért vesztett. — Ez nem nevetség! — Kontz kör^esepert villogó tekintetével, kettévágta a kórust. — Lajkó elvtárs. elkészülhetsz rá, hogy ezért téged állítanak a forradalm< törvényszék elé!... Meg téged. Ihász elvtárs! — Jaól is nlzünk ki akkor! — mondta csendesen Ihász. Megtöm-r ködte a pipáját, leült, rágyújtott. Maga elé nézett a földre, a bakancsára. Most vette észre. hoQy véres a bakancsorra, Zsebéből előkapa-t egy újságlapot, letörölte a sőtít foltot, aztán a maszatos gombócot kilökte a törésen. — Jaól nízünk ki. ha ilyen kutyáir minket büntetnek! — Ügyet se vetett tovább a szótlanul le s föl nyargalászó Kontira. Elmertilten, élvezettel szívta oioá- ját és egyre a mezőt nézte. Olykor megállapodott egy-egy szép táblán, ilyenkor a szeme is mosolygott, orr- cimpái mozogtak, ahogyan külön- külön megérezte a gabona, a krumpli, a kövér lóhere illatát. Néha elégedetlenül megcsóválta a A GYŰLÖLET FORRÁSA — ELBESZÉLÉS — fejét, ha túl sok ugarföld került eléje. Lajkó is otthagyta Kontzot, visz- szatért az asszonyhoz, akit a vagon elejébe, pokrócokra fektetett le. Az asszony félrebeszélt, érthetetlen szavakat suttogott, a homlokát verejték harmatozta be. Lajkó leakasztott egy kulacsot, zsebkendőjét megöntözte, s meg- törölgette vele az asszony arcát, nyakát, aztán a homlokára borította. Néhány korty vizet Öntő t az asszony szájába. A véresre harap- dált, mcgdagadt, de még Így is szép vonalú ajkak öntudatlan mohósággal nyelték a frissítő italt. Lajkó megemelte a beteg fejét és megitatta. Az asszony pár pillanatra elhallgatott. a szemhéja is megrebbent, kis résnyire fölpattant, mintha magához térne, éppen úgy nézett, egyenesen rá. De aztán ismét suttogni kezdett és megint hánykolódott. s ilyenkor látni lehetett, hogy véres alatta a pokróc. Lajkó nem érezte, hogy az 6 arcán is kiütött a verejték és hogy lassan mindenki őt nézi. Nem nyíltan, csak úgy. hogy sűrűn pillant- gatnak kettőjükre. Nem bírta tovább nézni az asz- s»my szenvedését, a telefonhoz ment. — Ba ... B alcsák elvtársi.'.. Gyo... gyorsabban, ha lehet! Esz... eszméletlen az asszony és nagyon vé... vérzik!... A vonat gyorsított. QDAKINT elhallgatott az ágyúzás. csak néha robbant bele a gépfegyverek, puskák erősödó hangzavarába egy gránát. « Na. megkezdődött a támadás! — állapította meg Drahos. Kontz kinézett a jobboldali figyelőn, hallgatódzott. Igen, a vonat dörömbölése sem tudta már elnyomni a fegyverropogást. Egy ideig hallgatta, de szemét egyre többször felejtette a lázálmában suttogó asz- szonyon, s a mellette guggoló Lajkó n. Különösnek találta, hogy ez az ember, akit könyörtelennek, néha komisz vadásznak tartott, ilyen gyöngéden, ha sután is, de szinte szeretettel tud bajlódni egy idegen asszonnyal. Csak két hete ismerte Lajkót, de sokmindent tudott róla. Azt fs. hogy árván nőtt fel, állami menhelyeken. nagygazdáknál cse- lédeskedett, mig végül bekerült Diósgyőrbe. Aztán a háború elején kivitték a frontra, mert kovács volt elég. nem mentette föl a gyár. így értette meg egy kicsit Lajkó ridegségét. Odasétált az asszonyhoz. Lehajolt. hogy jobban lássa. Nem Is nézte még meg ilyen közelről. — Milyen szép! — mondta önkéntelenül. — Kár érte! Lajkó a szavakra összerezzent, 8 akaratlanul is fölpillantott. Kontz meglátta, hogy könnytől csillog Lajkó szeme. Ez még erősebben hatott rá, s kicsit már bánta is iménti heves kitörését. Talán igazuk volt, hogy maguk elintézték azt a kutyát!?... Mit kell azt tudni a parancsnokságnak?... Egyszerűen elhallgatják és kész. Sose tudják meg... De nem, itt a két" cseh, azok megmondják... Haragosan nézett a csendesen nyögdécselö foglyokra, akiket tudásük szerint már bekötöztek. — Nagyon szenved szegény! — szólalt meg újra Kontz. Lajkó kicsavarta a zsebkendőt, friss vizet öntött rá, megtörölgett** az asszonyt. Fölegyenesedett. — Hát... hát te talán nem azt tetted volna, Da... Dani?! — A szeme nagyon hideg volt és eltűnt róla a könny kékes fátyola. — Nem tudom... Lehet — felelte Kontz. — De talán jobban meggondoltam volna, hogyan helyesebb megfizetni neki! — Ez az Iá... látod. Dani! ...Te most az eszeddel fo... fontolgatsz, én nekem meg a szivem súgta meg abban a pl... pillanatban, hogy azonnal, és hogy nekem kell meg... megbüntetnem a kutyát, aki így tiporja a mi fajtánkat!... Egy ilyen asz... asszonyt tönkre tenni!... — Bizony! — szólalt meg a közelükben Tari Adám. Akkurátusán cigarettát csavart a sárga csomagolópapírra nyomott újságból. — 0 neki is odavan a becsületes ilete!... Mer kinek kell má ezután?... Még ha az ura Vne?!... fIALUSATTAK, a csönd meg- ikrásodott körülöttük, hogy súlya volt és fojtogatta őket. — Nekünk má csak ilyen letiport liliomokat hagynak a kutyák, ha asszonyt áhitünk! — sóhajtott Ihász. Megint hosszú csönd. — Va... valakinek majd kell ö is! “ mondta eltökélten Lajkó, aztán gyorsan megint a zsebkendővel foglalatoskodott, nehogy a többi láthassa vörösen lángoló arcát De Kontz mégis meglátta. Me értette?... Csak megsejtett vaI mit. Fölvette a telefont. T~ Balcsák elvtárs, a legnagyo sebesseggel!... Nagyon sürgős! M elvérzik itt ez a szegény asszonyI Ihász és Tari is megérezte, : ZÍkáL^ ^Ójában, hogy n féle féltés beszélteti, cselekedte Valami erős, meleg érzés megs: rongálta belül a torkukat Há forditottak Lajkónak és kifelé fc r?ri k«frfa tüdejére büdös dohány maró füstjét, azt ylü^ere°ette ki az orrán- Kic Később, nem is tudott róla, dúc raszni kezdett. Mátészalka gyászba van. Má «a/fca gyászba van. Gacsaj Pei tan* Van' GaCSai Pesta hal ~ HaOVdezt. komám! — mórra ihász, de Tart nem hallotta. Beértek a frontvonalba. Javáb folyt az ütközet. Jányok jányok sírjatok. Jány, janyok sírjatok. Zöld koszorút fonjatok, Zöld I szárút fonjatok... £ KINTI ropogás és a vor fémes csattogása-zúgása al alig hallatszott a szomoritó bállá« S amikor valamennyi jobbold géppuska megszólalt és az első ág is leadott néhány kartácslövf hogy végleg megingassák a mi zilált cseh vonalat. Tari dudoi száza erőtlenül merült el a pok szimfóniában. Mintha a szágul jelenkornak egy pillanata se len odafigyelni, hogy meghallgassa, zokog a szerelmes ölelésre term asszonyok sóhajában és hogy n lyen csodálatos, röpítő dallam rendülnek meg néha a kérő, keményre cserzett férfiszivek rr Igen. (Folytatjuk! lett a már jól össze- gyakorolt együttes összjátékébe. A bemutató óta az előadás sokat fejlődött, gördülékenyebbé. csiszoltabbá vált. egyes szerepformálások is nagymértékben lekoptatták az akkor tapasztalt helyenkénti érdességet. Általában több lett az előadás, jobb az együttes munkáia és ígv még nagyobb mércét állított a most a darabba lépő Verdes Tamás elé az együttes még jobb munkája. Verdes Tamás nagyon Jól helytállt. Alakításában az álmodozólelkű. rajongó szerelmes. kissé hiszékeny, még erősen gyermekded Jenő kelt életre az első jelenéseiben A második Jenő Második szereposztásban játszani egy színpadi szerepet általában hálátlan feladat. A kritika is rendszerint csak arról a színészről emlékezik meg. aki a bemutató előadáson formálta élő emberré a szövegkönyvi elképzeléseket. Vannak azonban kivételek. Vannak olyan szerepek. amelyeket második szereposztásban megjeleníteni is igen hálás feladat, szép. nemes munka a színész számára. Ilyen szerep A kőszívű ember fiai című Jókai—Földes drámában a legkisebbé Baradlay-fiú. Jenő alakjának megformálása is. Ebben a szerepben lépett második szerep- osztásban a közönség elé a mr soa Miskolci Nemzeti Színházban Verdes Tamás. A fiatal színművész játéka tóikéi Vunl_ Nyikólaj Osztrovszkl) szovjet író „Az acélt megedzik” című müve mllUók kedvenc olvasmánya, öt évvel ezelőtt a harkovi konzervatórium hangversenytermében felcsendült „Az acélt megedzik" című szimfónikus költemény. Ninel Juhnovszkaja diplomamunkája. amelyet a zenekritikusok nagy elismeréssel méltattak. A nagyszerű mű témája továbbra is foglalkoztatta a fiatal női zeneszerzőt. mert operát akart Imi belőle. Sok időt szentelt az operához va’ó anyaggyűjtésnek: elolvasta Nyikohj Osztrovszkij kortársainak visszaemlékezéseit. az író levelezését, felkereste a •Szocslban és a Moszkvában lévő Osztrovszkij-múzeumot stb. Juhnovszkaja müvét, amelynek szövegkönyvét Vaszilij Szokol v készítette. a harkovi zengsz r ók s'ö- vetsége meghalloat’a és kitűnőnek minősítette. A harkovi Opera- és az Egyesült Államok, Franciaország, India, a Szovjetunió legnagyobb tudósai próbálják megmenteni, ám a tudomány, amely a pusztítás rettenetes eszközét létrehozta, ma még nem képes megmenteni a hirosimal kislány életét. — Vádiratnak szántuk ezt a filmet azok ellen, akik új háborút készítenek elő, akik az emberiséget pusztulással fenyegetik — mondotta Mark Donszkoj a TASZSZ tudósítójának. — Valamennyi ország tudósaihoz és pedagógusaihoz szóló felhívásnak szántam a filmet, hogy gyermekeink, jövőnk megmentése érdekében tegyenek meg mindent, ami tőlük telik! Az atomháború elleni harc, a különböző országokban élő emberek szolidaritásának témáját öleli fei Mark Donszkoj, az egyik legnagyobb szovjet rendező „Jó egészséget gyerekek!” című új filmje. A forgatókönyvet a rendező közreműködésével Josziv Prut és Irinc Donszkaja irta. A film hősei különböző földrészek gyermeket, akik nemzetközi nyár táborba utaznak a Szovjetunióba. A cselekmény középpontjában egy hirosimal japán leány története áll. A leányon a sugárbetegség első jelei c nemzetközi táborban ütnekf ki. s c különböző országok gyermekei összefognak. hogy segítsenek rajta. Anglia
