Észak-Magyarország, 1960. június (16. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-07 / 133. szám

BS ZA KMAGY AHORSE AG Pillantás a képernyő mögé Hogyan kerül a kép a néző elé ? — Milyen érdekes műsorokat teivezneki a Magyar Televíziónál? — Riportiilm Miskolcról Januárban 50—52 ezer televízió- előfizető volt hazánkban. Jelenleg már hetvenezer készülék van forgalomban. Mit jelent ez? Azt. hogy óvatos, hozzávetőleges becslés szerint 300—350000 néző látja rendsze­resen a Magyar Televízió műsorait. Esténkint a nézők szinte szemé­lyes ismerősként, családtagként üd- vözlik a bemondót, a riportereket. Észreveszik, ha a csinos bemondó­nőn más ruha van, mint előző nap volt; a gyermekek gyakran vissza is köszönnek neki. S a nézők nem passzívak. Elismerő levelet írnak, ha valamely műsor érdekes, ötletes. De bírálnak is, ha szürke, unalmas. S talán nincs is olyan néző. aki ne szeretne legalább egyszer pillantást vetni a képernyő mögé, a stúdió, a kamerák és a televíziós szerkesztők világába. A műhelytitkok mindig A hármas számú stúdióban va­gyunk. Éppen „élő adós" folyik. Mi az „élő adós?" Olyan 'műsor, (esemény, riport, Játék, stb.), amely akkor történik, amikor a néző látja. Éppen ebben az *egyidejűségben rej­lik az „élő adás" varázsa. Képzeljük csak el... Három em­ber beszélget a stúdióban valamely izgalmas, minden embert érdeklő világpolitikai eseményről. A képer­nyő előtt ülő néző szinte úgy érzi. hogy ott a saját szobájában beszél­getnek. S ha most bepillant velünk a stúdióba, csak annyit lát, hogy egyszerre három televíziós kamera lencséi szegeződnek a beszélgetőkre. De hogyan lesz ebből kép? És ho­gyan kerül a néző szemei elé? A kamerák különböző irányból és más-más objektívvei dolgoznak. Egyik például úgynevezett totál Jcé- pet készít a három emberről. A má­sik közeli képet ad arról, aki éppen beszél. A harmadik pedig például az asztalon heverő térképről készít kö­zeli képet. A rendező egy fülkében, a keverő­asztal előtt ül s egv képvisszaadó készüléken látja valamennyi felvé­telt. Az éppen szükséges képet a ke­verőberendezés útján kiválasztja s továbbítja a képközvetítőn. így je­lenik mee aztán a kép a képernyőn a néző előtt. A rendező a kamerák felvételeit a tartalmi és a művészi hatás érdekében keveri. Ez a keve­rés ad.ia meg a műsor dinamikáját, ritmusát © Most pedig kukkantsunk be a szer­kesztőkhöz. Mit terveznek, hogy egy­c/L „DCűltészzt Qlapjti A „Könyvhét" alkal­mával. a ..Költészet Napján" szavalóver­senyt rendezett a váro­si tanács művelődés­ügyi osztálya. A verse­nyen a gimnazisták, technikumi hallgatók mellett a dolgozó fiata­lok. általános iskolások is részt vettek. A jól előkészített és megrendezett szavaló­verseny igazi élményt jelentett a résztvevők­nek. hallgatóknak és bíráló bizottságnak jgyarónt. Nem az a döntő eredmény, hogy ki lett az első. ki ka­pott könyv, vagy okle­vél jutalmat, hanem az — a mindannyiunkat lelkesedéssel eltöltő bi­zonyosság —. hogy a miskolci fiatalok, a fel­növekvő ifjú nemzedék versmondó kultúrája magas. Az ódon dekla- málás. a színpadias, pózoló dramatizál ás he­lyett —. a vers megér­tésére. tolmácsolására törekvő stílus vált ural­kodóvá. Sok szénen át­gondolt. a vers eszmei mondanivalóját kifeje­ző előadásmóddal talál­koztunk. A fiatalok megható komolysága, lírai átélése adta meg a versek alaphangula­tát. A helyes, hangsú­lyos magyar beszéd, nyelvünk széles, min­den érzést hangszínben is kifejező dallama élő hadüzenet volt azok­nak. akik szórendet, hangsúlyt. kifejezést rontanak. A versenyzők a köl­tészet-ismeretből is iól vizsgáztak. A kötelező vers —■ Ady Endre: „Ifjú szivekben élek” — mellett a szabadon választott versek kö­zött megszólaltatták a magyar irodalom klasz- srikusait. Vörösmarty. Petőfi. Arany. Ady. Jó­zsef Attila verseit. Nem agyonszavalt. méltat­lanul elkootatott ver­sekkel. a versek agita- tiv hatását, mint man­kót. — hónuk alá fogva érkeztek, hanem ma­guk kereste, szivükhöz nőtt alkotásokkal je­lentkeztek. Jó volt hal­lani a történelmi út­vesztőkbe vesző oligar­chák kényszerű, de tra­gikus sorsát megjelení­tő Zách Klára balladá­ját. a művészetben nemzetközivé teljesült magyarságot oly nagy­szerűen egyesítő Liszt Ferenc dícséretét. De hoztak verset a népköl­tészet tarka kertiéből is. Tanúságot tettek a versenyzők a modem líra szeretete mellett — Tóth Árpád: Április c. verse képviselte a Nyu­gat nemzedékét. Szól­tak a maiak: Takács Tibor. Csepeli Szabó Béla és miskolciak is. Kinyitották a fiata • lók a világirodalom verseskönyveit is. A bíráló bizottság tagjai, hivatásos mű­vészek. pedagógusok, társadalmi szervek képviselői. elemző munka után a díjakat a következőknek adták ki: I. Bukovics Klára (Kilián Gimn.). II. Csengő Ildikó (Zrinyl Gimn.). III. Halász Ka­talin (Zrínyi gimn.). A díjadon kívül könyv, il­letve oklevél jutalmat kaptak: Kígyósav Éva (Zrínyi Gimn ). Bancsl Tibor (Mezőgazdasági Gépjavító). Hubay Ág­nes (könyvtáros). Oláh István (Gépipari Techn.). Milasovszky Márta (Zrínyi Gimn.), Szanyi Péter (XXXV. sz. élt. isk.). Kovács Katalin (Kilián Gimn.), Michnay Katalin (Her­man O. Gimn.). A „Költészet Napja" bizonyította: kezd érni a termés, a sok jó szán­dék. erőfeszítés nem hi­ábavaló. A szívós, ki­tartó nevelőmunkii kez­di meghozni gyümöl­csét. Előttünk izmoso­dik egy új világ, mely kultúrában is ..csügg a múlton és jövőt te­remt!". Dr. Tenk Béláné tanár re színesebb, érdekesebb, színvonala-1 sabb legyen a televízió műsora? ' Korszerűt — frissen, érdekesen!...' Ez a szerkesztők jelszava, s ezt várja' a közönség is. Éppen ezért az ipari1 szerkesztő hamarosan megindítja a' „Kincskereső kamera" című műsort.1 (Ebben felkutatják a korábban ’ó'' bevált termelési módszereket.) To-' vábbi tervek: Tv-nézők újítóklubja' (a nézők segítségével fontos ipari' kérdések megvalósítására ösztönöz).1 — Igaz emberek (a munkásszolldarí- fás legszebb példái a képernyőn). — Made in Hungary frloortműsor ex­portproblémákról V Sok más elkéoze lés között szerenel eey helyszíni köz. vetítés Aibertte’epről. a borsodi bá­nyászok életéről. A mezőgazdasági rovat megkezdi a ..tsz-porták sz.épsé«»versenvéM-t. Élő műsort sugároz ..Pé«i és új tagok randevúja a stúdióban” címmel. Helyszíni közvetítést ad maid ara*ó- önnensé«rői. szigetről. ..A mi ha­zánk" című Í5—20 perces filmrinnr- ♦olrfcan bemutatja az ország külön. NSző tátait s azt. hoev mennvire ha«7ná11ák ki a fái sotátna l^legé*'*’ adódó termelési Teh*»ő«éeeket. Rövidesen elkésTftlk a Miskolc Pécs. KazInc^^Tika mai éle*ét be­mutató városfümeket... A nénszerP ..F’ő űiság". rejtvénvműsor. hclvszín’ színház- és sportközvetítéseken kí­vül eevre több telev^’ó* drámá* "«tat bo. s a napi „Hírek" tet*»v(- ős műfaji kidolgozása is küszöbön1 A televíziós játék — új drámai mű­faj. A legfontosabb elem, a drámai cselekmény hordozója itt is a szó. miként a színpadon. De a televízió kitágítja a színpad kereteit. Tegyük fel. hogy a dráma meséje1 szerint egy ember haldoklik a szó-1 bájában. Csak félórán belül kapott' injekció mentheti meg az életét. Családtagjai ágyánál állnak s rémült izgalommal várják az orvost, akit telefonon értesítettek. Odakünn fel­hőszakadás van, a patak megáradt s minden pillanatban elmoshatja a gyenge fahidat. Idejében átjut-e az orvos gépkocsija a hídon? Színpadon a cselekménynek csak egy részét láthatjuk, a többiről szó­ban értesülhetünk. A televízió azon­ban megmutathatja a külsó esemé­nyeket is: a felhőszakadást, az eresz­tékeiben recsegő, ropogó hidat és c robogó gépkocsit — s mindezzel nö­velheti a feszültséget. Hogyan történik ez? Úgy, hogy a stúdión kívül történő külső cselekményrészeket filmre ve­szik, s a dráma megfelelő pontjain bejátsszák. A televíziós játék filmre vett részeit gyakran már hetekkel a közvetítés előtt el kell készíteni. Vagyis a közvetítés napján a stúdió­ban „élőben" történő részletek, meg az előre felvett filmbejátszások ösz- szehangolása roppant művészi mun­kát igényel rendezőktől, színészektől és operatőröktől. íme, néhány pillantás a képernyő mögé s feltárult egy-két műhelytitok. Most pedig üljünk vissza a képernyő elé s művelődjünk, szórakozzunk. Jó vételt, kedves nézők! Horváth J. Ferenc Tapolcai vasárnap Nemrégen kis vitának adtunk he­lyet arról, vajon történelmi okok. esetleg a kialakult közhasználat alap- Tapolca. Görömböly-Tapolca. vagy Miskolc-Tapolca-e a helyes el­nevezés. Akárhogy is van, akár­milyen névvel is illessük az immár Miskolchoz szervesen hozzátartozó „környéket", annyi bizonyos: nem kell újra felfedezni szépségeit, egész­séges pihenést, kellemes szórakozást kínáló értékeit. Nemcsak több neve. ie híre-neve van országszerte. Ha .ártunkban-keltünkben szidják váro­sunkat, kétes tisztasága vagy egvéb oörsenése! miatt (ilyesmi megesik!), elhárító érveink között mindig meg­különböztetett helyet foglal el ez: genám. de a környéke!.. Pompás hely is Tapolca! Joggal szívügyünk. Ezért kell megmondani róla a Jót is. a rosszat is, hogy fej­lődjék. erősödjék, gazdagodjék szép­sége, és mindenki Jószíwel emlékez­zék rá. akár egy-egv délutánt töltött ott. akár néhány hetes üdülésen sze­rette meg. Most vasárnap különösen sokan keresték fel. A reggeli és délelőtti órákban gyönyörű idő vonzotta ide az embereket. Itt ünnepelték mea az Építők Napját is. A Miskolci Gép­kocsiközlekedési Igazgatóság tájékoz­tatása szerint 15 094 embert szállítot­tak ki a 2-es autóbuszok. Elismerőleg és őszinte dicsérettel szögezzük le: minden fennakadás nélkül, gördülé­kenyen, gyorsan, ügyesen. Kitűnően megszervezték a nagyarányú forga­lom lebonyolítását. A strandfürdő bejáratánál reggel 9 és fél 10 óra között még igen sokan várakoztak, a jegyváltásnál sorba kellett állni, mivel csak egy pénztárt , nyitottak ki. Mindenesetre nem ma­radt el a gyors intézkedés: fél 10 ’őr* után már két pénztárnál válthat­ok belépőjegyet a stranddók. Tanul- ,ság: már a kora reggeli órákban ki • kell nyitni mindkét pénztárt, hogy •elkerüljék a torlódást. A strandfürdőn örömmel tapaez- jtaltuk a nyugodt, kulturált magatar­tást, amely mindenki számára kelle- é varászalja a vasárnapi szóra­kozást. Eltelve az egymás iránti meg­értéstől. és kölcsönösen méltányolva 'úszási igényeinket, úgy ahogy meg­holtunk a nagymedencében. Érthetet­len viszont, hogy a másik. ún. hideg 'medencében miért nincs ilyenkor víz. * Nagyon tetszetős, üde színfolt a strandon a vendéglő. Az Ismerkedést vele egy pohár szódavízzel kezdtem. '„Előmelegített" szódavíz volt Szeret­nénk kérnf: gondoskodjanak az üdítő italok hűtéséről. Bár nem kimondottan vasárnapi élmény, mégis, ha már Tapolcával foglalkozunk, hadd továbbítsam ez­úton Rimányi Jenőnek, a TIT föld­rajz-geológiai szakosztálya tagjának hozzánk juttatott megjegyzéseit. Nem messze az autóbusz megállótól sokan figyelik az „iszapos tó" vizében úsz­káló apró. virgonc halakat. Ennek a melegvizű forrásokból táplálkozó ta­vacskának a növényzete és halállo­mánya különleges. Á Cabomba aqua- tika dús zöldje biztosítja az életet a tóban. Ciklámenszínű vízililiom teszi oly kedvessé a víz tükrét A vízben időnként nagy kavarodás támad, amikor a Miskolci Kertészeti Válla­lat dolgozói nekilátnak a tisztításnak. Belegázolnak a tóba és a Természet- védelmi Tanács segítségéért esdeklő vízinövényeket irgalmatlanul kiirt­ják. Ezután két-három héten át nyit- vatartják a zsilipet, hogy biztosítsák az összeköttetést a Hejó patakkal. A vízállás ilyenkor nagyon alacsony a tóban. A tóból kifolyó víz kisodorja a „gazt” s az apró halak nagyrésze is a Hejő patak nagyobb halainak áldozatává lesz. A nyitott zsilipen át a Hejőből beúsznak a zsákmányra éhes halak és a tó állományában pusztítanak. Addig is, amíg termé­szetvédelmi területté nyilvánítják Tapolca-fürdőt, a természet szépsé­geiért rajongó emberek nevében kéri levélírónk a fejletlen növények és halak védelmét. Technika Tapolcai sétánkon mesélte valaki: — Az egyik este családi látogatá­son voltunk. Barátom, kollégám na­gyon szereti a vicceket. Ennek a mű­fajnak kitűnd ismerője. A vendéglá­tásban mindig megfelelő helyet kap­nak régi viccek, humoros történetek mesélése. így volt ez most is. Csak úgy záporoztak ránk a tréfák. Barátom végül kifáradt a buzgólkodásban. — Egy perc türelmet kérek — mondta —, majd bekapcsolta házi magneto­fonját, 6 is közénk illt, és most már együttesen hallgattuk a vicceket — magnetofonszalagról. Sok mindent olvastam, hallottam már a technika csodáiról. Most sike- lült megismerkednem a gépesített vicceléssel is. (a. a.) Peti agogusnapi ünnepségek Encsen Bensőséges ünnepség keretében egy pedagógus az oktatásügy kiváló emlékeztek meg az encsl Járás pe- dolgozója kitüntetést kapta. Az Or- dagógusai a IX. Pedagógusnapról. A szágos Úttörő Szövetség, valamint a járási tanács által rendezett ünnep- Vöröskereszt Országos Központja ne- ségen Kis-Pál Pál elvtárs, a járási vében is több Jutalmat adtak át az tanács elnökhelyettese méltatta a pe- úttörő, illetve a vöröskeresztes mun- dagógusok áldozatos munkáját, majd kában kitűnt nevelőknek, kiosztotta a kitüntetéseket, jutalma­kat. Ötvenegy pedagógus részesült pénzjutalomban, illetve külföldi üdü­lésben és rendkívüli előléptetésben, dagógusokat. A meleg hangulatú ünnepség után I ÖZELEDTEK a kis állomás- hoz. Kontz távcsővel végig­pásztázta a terepet. Cseh katoná­kat látott helyezkedni és az állo­másépület padlásán géppuskát. Ellépett az ágyútól, vezényelt. — Gránát tizennégyre! ... Tűz! Ujjúkkal bedugták a fülüket, hogy a pokoli dörrenéstől meg ne süketüljenek. A kocsi megrázkódott. Kontz ismét nézelődött, majd hát­ralépett, de beleütközött Lajkóba. Az kezében egy manlicherrel a tö­réshez térdelt és célozott. Nyugod­tan célzott, utána meghúzta a ra­vaszt. Az állomás fél tetejét levitte a gránát, vele a géppuskát. A csehek menekültek. — Srapnel tizenháromra!... Tűz' Már csak egy-egy cseh bukkant fel. hogy minél távolabbra kerüljön a halált prüszkölő páncélos ször­nyetegtől. De Lajkó és Drahos va- dasznyugalommal lefektette őket. Az országúitól emelkedő domb­oldalon megszólaltak a géppuskák. A reteszeket leengedték, csak két nyíláson tették őket számba. Kontz gondosun bejegyezte térképébe a fészkeket. — Csa... csak az ágyúkkal i* el... elkezdenék! — mondta Lajkó. — Jó volna tudni, hogy a he... helyükön vannak-e még az ütegek? Végre megérkezett az első gránát is. Messze tőlük, az országúton csa­pott le. Most már jöttek egymás után a gránátok, de a találkozást GERGELY MIHÁLY: A GYŰLÖLET FORRÁSA mindegyikkel szerencsésen elkerül­ték. Kontz telefonált. — Balcsák elvtárs, teljes gőzzel előre! Beszaladunk Miskolcra!... Ügy látom, a pálya tiszta! A VONAT nekiiramodott. Mesz­^ sze elől felbukkant Miskolc. — Most aztán, ha akna volna alattunk, nem möntene mög minket a mönnyeA jó Isten, de még a leg­első lapos kocsi se! — mondta Bara. — De nincs! — nevetett mámoro­sán Kontz. Mert a cselákok nem is álmodták, hogy be merünk menni a Tiszaira! És bementek. A géppuskatűzre már nem is vá­laszoltak, noha bőven kaptak be­lőle. De ennek csak örültek, mert a térképük szépen pirosodott a kis karikáktól. — Te Da... Dani! Az ö... öreg ezért megszid! — mondja Lajkó. — Em... emlékszel, mit paran­csolt?/... Se... semmi vakmerő rámenősség! •— Ne félj, ezért megveregeti a vállunkat! — Kontz nevetgélt. — Arra 6 se gondolt, hogy Miskolcra beszaladjunk! Dehát páncélvonato­sok vagyunk tán, vagy mitl Kontz valósággal szenvedéllyel kedvelte a vakmerő vállalkozáso­kat. ahol bátorság, virtus, gyorsaság kellett. Barnára sült képe ragyo­gott, nagy fehér fogai ínyig kilát­szottak. A réseken bevágódó szél lobogtatta a sapka alól kicsúszott tincseit. — A győzelemnek egy titka van, Gergely!... Bele a közepibe. aztán •ól odapörkölni nekik, a szépanyjuk istenit! Villámgyorsan, hogy föl se ocsúdjanak!... Utána aztán rá­gyújthat az ember a nótára, hogy Szólnak az ágyúk, ropognak a masingeverek. Most látszik meg babám, mit ér egy magyar gyerek.. — Jaó nóta! — mondta hátul Tart Adám a csendesen pipázó Ihásznak, — Majd eljáccom... “ Az... — morgott Ihász a nipaszárra ráharapó fogak közül. — Ezir kírtem magam páncélosnak .. Mer mingyá láttam, nUkor elősző- találkoztunk, hogy jaó belevaló gye­rek ez a Kontz... Már Tart is dúdolta: Most látszik meg babám, mit ér egy magyar A rendezőben jártak, jól látszott a pályaudvar. • — Lassítson. Balcsák elvtárs! *- rendelkezett Kontz. — Ott áll előt­tünk egy szerelvény, látja?... Eló- remegyünk!... Lassabban!... Még egy kicsit!... Magukat védik a va­gonok? Mert nem szeretnék gráná­tot kapni! Pedig könnyen lehetsé­ges, hogy itt van ágyújuk!... Állj! A PÁLYAUDVAR elnéptelene- dett. A páncélvonat közeledé­sére a katonák is civilek eltakarod­tak. Sajószentpéter irányába egy­más után két vonat is kifutott. — Jaó vonna ennek odagombolni: — mondta Tari. — Ipp rájuk ciloz az ágyú! — Az igaz, csak azt nem tudjuk, hogy civilek vag» katonák ülnek-e rajta! — felelte Kontz. Mintha kihalt volna a környék. Néhány percre szünetelt a tüzérségi előkészítés is. A nagy csend, a moz­dulatlanság nyugtalanította az em­™ Nem szeretem az ilyen lapitási — jegyezte meg Ihász. — Alamusz macska nagyot ugrik!.,. Behúzzák a farkukat, aztán csak valahonnan oldalról belinkdurrantanak! = Ne... nem állunk itt sokáig! —■ nyugtatta meg Lajkó. — Csak míg az &... ágyúik ideköpnek né­hányat! — Arra várhatunk! — mondta Drahos. — Majd bolondok elárulni magukat! Hisz tudják, hogy innen szemmel tarthatjuk az Avast! Pe­dig biztosan ott van az ütegjük! Senki se szólt. Drahos folytatta. — Azt mondom én Kontz elvtárs, ha ők nem akarnak, ugrasszuk ki őket!... Pontosan a zsidó temető keleti csücskénél vannak!... Mu­tassa csak a térképet... Itt ni! Megpróbálhatjuk... Halló. Ja- kus elvtárs?... Megpiszkáljuk az a vasi ütegeket!... Gránát harminc­nyolcra! ... Helyes? ... Akkor ket­tőt adjatok le és kicsit várunk! A hátsó ágyú két gránátot kilőtt. Vártak, de hiába. — Ismételni! — szólt hátra Kontz. — Harminchatra kettőt! IRIGYELTÉK a becsapódást. Jó 4 helyen keresgéltek. Négy perc múlva csakugyan megérkezett a válasz. De valahová a rendező vá- 'yaudvar elejére eshetett. Most már dühösen küldözgették a csomago­kat, nem takarékoskodtak. — Ülnek a helyükön! — nyug­tázta elégedetten Kontz. — Na, majd a Bertával odapörkölünk ne­kik! ... Balcsák elvtárs! Indulunk haza! Kapcsoljon rá, hadd fusson a paripája/ (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents