Észak-Magyarország, 1960. június (16. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-05 / 132. szám
esZAKMAOTAHORSíAG Szentsimon — ma — HOGY MIRE MENTÜNK az alakulás óla? Erre Igazán csak a zárszámadás után lehet megfelelni — mondja elgondolkozva Kovács Ágoston bácsi, a szántaimon i Haladás Tsz brigádvezctöje, majd kisvártatva hozzáfűzi: — Azért máris tudunk mondani egy-két jó dolgot. — Mi lenne az? — kíváncsiskodom. — Itt jól megy a munka — tudja le tömören a választ. S amikor látja, ennyivel engem nem lehet kifizetni. a szemüvegét tokjába csúsztatja, majd a főkönyvelőhöz, Cseh Elvirához fordul: — Kánv munkaegység után fizettünk előleget márciusra, áprilisra? Előkerül a kimutatás. Az előlegfizetéskor 2244 munkaegységei számláltak össze: tíz forintjával szép összegre rúgott. A főkönyvelő mosolyogva emlékezik az előlegfizetés napjára. — Nagy izgalommal várták a tagok, lesz-e az előlegfizetésből valami. Mert úgy igaz. hogy még sokan hitetlenkednek. Csak dolgozunk, húzzuk a kapát napestig, a végén meg majd kiszúrják a szemünket köszö- nömmel. — így mondták egyesek. Amikor kézhez kapták a pénzt, sokan fellélegeztek. Megszabadultak egy jó adag előítélettől, amit talán még a régi. 1952-es tsz-ból cipelnek magukkal. Akkor bizony nem ment minc.en rendjén — ka- - csolódik a beszélgetésbe Bíró Pista bácsi is, akit ..lóistálló parancsnoknak ’ titulálnák a tagok, mert az ö gondjara bízták a tsz 42 darab lovát. — A vezetőséget se úgy választottuk, mint a mostanit. Most jól megnézte a nép, kit állít a kormány kerékhez. Ha meg nem csinálja valamelyik a tisztét, ahogy elvárjuk tőle, minden nap egy esztendő, útilaput kötünk a talpára. A BRIGÁDVEZETÖ Visszakanyaroglatja a beszél- getest oda, ahonnan elindult. Mire is mentek március 8, a tsz megalakulása óta? A munkában nem volt fennakadás. A működési engedély még valahol a megyei tanácson pihent, de már hordták a trágyát, tervezgettek, okos észrevételeket, ötleteket rakosgattak a közös boldogulás asztalára. A vetéssel időben végeztek. Elvetettek 83 hold zabot, 11 hold cukorrépát. 20 hold borsót. krumpli 40 holdba került, a 80 hold kukoricát négyzetesen vetették, hogy gépi kapálással könnyítsenek magukon. Rendbehoztak két Istállót, kutat ástak. Egyszóval: nem ültek ölhetett kézzel. Nyílik az ajtó. Alacsony, álmosazemű fiatalember lép be rajta. Bel lér Ágostonnak hívják, az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozója. Kovács bácsi eléje megy. — No, hogy álltok a kúttal, van már benne víz? — Akár egy tenger. — Most aztán indíts haza. aludni. — Az bizony, már rámfér. Olyan álmos vagyok, akár egy ágyú. — Beleegyezel, hogy anyádnak ifjúk a munkaegységedet? — Ha nem tudnak készpénzben fizetni, persze. A családban marad, igaz? Be 11 ér elvtárs az éjszakai műszakról egyenest a Csamasz-dűlőbe ment, a kútásásnál segédkezett. — Hozzá igazodik az ember a változáshoz, ha felis- r-eri-az érdekeit — magyarázza. — Most már nem úgy van, hogy van néhány hold földem, lekaparok róla valamit. A föld „bement' a tsz-be — mi is utána megyünk. Azon iparkodik itt minden bejáró dolgozó, hogy — ahogy a műszakja engedi —- menjen segíteni a tsz- nek, ezzel persze önmagán is segít. Mert nem mindegy az. hogy ősszel kétszáz forintért veszem a hízónak a kukoricát, vagy a munkámért megkapom a tsz-tói. Olcsóbb is, jobb is, nem keM utána járni, itt van hely-, ben. SZENTSIMONBAN talán egyetlen család sincs, amelyből ne járna valaki az alig két kilométerre lévő Ózdi Kohászati Üzemekbe. Kétlakiaknak mondtak okét a tsz megalakulásáig, — azóta földművelő kétlaki- ságuk tsz-taggá korszerűsödött. A múltban sem hagyták cserben asszonyaikat, szántottak, vetettek, mikor mi volt a soros. A községben beállt mélyreható változásoknak nem fordítottak hátat. Felelősségtudattal hangoztatták: a tsz a miénk, rajtunk Is múlik, hogyan fognak boldogulni a tsz-tagok. Hiszen ezek a tsz-tagok néni vadidegenek, a mieink: feleségünk, apánk, anyánk. S ha eddig műveltük a tőidet is. ezután mégínkább segítünk. Nem nézzük majd tétlenül, hogy a körmükre égjen a munka ... Szép és dicsérendő áldozatvállalásuk a munkásosztály felelősségtudatát példázza. A földművelésben való segédkezésük módja is hozzaigazodott a változásokhoz, tervszerűen segítenek. A három műszak brigádot alakítóit. Minden műszak brigádvezetöt választott. Bellér F. László, Koos Miklós és Kovács G. László személyében. — A délutáni műszak most az új. húsz férőhelyes sertésfiaztatónál van — újságolják az irodában. — Amikor elharangozzák a delet, sietnek haza. bekapják az ebédet és már robog is velük a busz a gyárba. Minden elismerést megérdemelnek a mi bejáróink, úgy serénykednek. mintha egyfoglalkozasú tsz-tagok lennéA FALUNAK szinte minden munkabíró embere ott szorgoskodik a tsz-ben. egymást serkentve-biztatva alapozzák szilárddá az új életet. Varga Emil bácsi hetven esztendő terhével a vállán öreg barátjával. Kovács Alajossal a tanácsház udvarán szabja-farigcsálja a’sertés- fiaztató faelemeit. Ráérő idejűkben megreperálják a lószerszámokat. Mindig találnak maguknak munkát. Már összeállítottak a növendékmarháknak egy nyári szállást. Simkó Józsi bácsi vagy húsz esztendővel ezelőtt felhagyott a kőműves mesterséggel. — most felfrissíti hasznos tudományát, magára vállalta a sertésfiaztató kőműves munkáit. Nem akadt hozzáértő gondozója a napokban vásárolt 2 000 darab csibének. Egyszer csak beállít egy fiatalasszony. Nagy Jánosné, hogy elvállalja a csibéket, belép a tsz-be. A vezetőség válláról nagy gondot emelt le elhatározásával. A közeli napokban megkezdik egy 50 férőhelyes tehénistálló építését. Kevés rá a pénzük. Elhatározták — belevágnak a maguk erejéből. Kiállítanak egy építóbrigádot. Nem gyerekjáték 96 darab szarvasmarhának fedelet biztosítani, de egy ilyen egymást segítő közösségben minden nehézséget jóra fordít az emberek szorgalmas iparkodása. A vezetők és vezetettek bensőséges egysége tükröződik minden megnyilvánulásukban. Varga K. Ernő, aki most az elnököt helyettesíti, szakértelemmel, felelősségtudattal irányítja a közösség életét. A tanácselnök, Gáspár Gusztáv elvtárs. Füle László elvtárs községi párttitkár szinte éjt nappallá téve segítik. támogatják a termelőszövetkezetet. Kovács V. István. Kiss Lajos bácsi és a többi tsz-tag szorgalmas igyekezete a megvalósulás közelségébe hozza a papírra fektetett terveket. NEM PANASZKÉNT, inkább jogos büszkeséggel említették a tsz-tagok, hogy az ő házuktáján ritkán fordulnak meg a járás vezetői,, amiből azt a magabiztos következtetést, vonják, le. hogy náluk jól mennek a dolgok. S hogy valóban így van. bizonyság rá, hogy a Haladásnak 121 tagja van. de csak papíron — a valóságban naponként 170—180 ember is szorgoskodik a mezőn. Nem azért adták ők a Haladás nevet termelőszövetkezetüknek, hogy tessék-iássék neve is legyen a gyereknek. Igazában is haladni, gyarapodni akarnak. Gulyás Mihály szakadatlanul tágítjuk a kört. Nagyon is szükség van a holnap szakmunkásaira. Várják őket a gépek, a gyárak. Várja őket ölelő karokkal, a második 5 éves terv sikeres végrehajtására készülő és erőit erre tömörítő dolgozó népünk. Könyvek sorsa Az Egyesült Államokban működik a Gallup-féle intézet, amelynek az a hivatása, hogy rendszeresen kutassa a közvéleményt. Időnként különböző kérdőíveket oszt ki sokmillió a mer* kai állampolgárnak és a befutott válaszokból megrajzolja c képet erről, vagy arról. Ez az intézet nemrégiben azzal a sikamlós kérdéssel lepte meg az állampolgárokat: „Szándékában áll-e önnek könyvet olvasni?" Száz államp<jlgár közül csupán15 válaszolt határozott igennel. A többi is határozottan válaszolt — nemmel. Hadd idézzünk néhányat az épületes válaszokból: „Nem érek rá felesleges és ostoba dolgokkal bíbelődni. Ha könyvet látok, nyomban rám jön az ásítás. Igényeimet tökéletesen kielégíti a folyóiratokban megjelenő zsugorított regény." (Ez a regényfajta olyasféle zsugorításban ismerteti a világ- irodalom regény- és drámaalkotásait, mint valamikor a gimnáziumi „puskák", amelyeket érettségi vizsgák előtt használtak a sokat lógó, kétség- beesett diákok. A rövidítésekben 9 mai utcai nyelvet használják. El lehet képzelni, mivé lesz mondjuk Shakespeare Othellója, a Rómeó es Júlia, vagy éppenséggel Tolsztoj Há* ború és Békéje.) A Gallup-intézet mérlegének isme* rőtében fakadt ki az amerikai folyóiratkiadók szövetségének elnöke: „Hová vezet ez? Nyugodtan állíthatjuk, hogy a kultúrált nemzetek között az amerikaiak olvasnak a legkevesebbet. Többször felvetődik, hogy baj van oktatási rendszerünkkel. Ehhez tudnunk kell, hogy még sok iskolaigazgató is a dacos nemolvasók táborába tartozik. Még a szakkönyveket sem veszik kézbe. Elképzelhető, milyen a helyzet a tanítványok soráRégi mondás tartja: Habent sua fata libelli — A könyveknek megvan a maguk sorsa. • ..‘ví —• Hát.igen..olykor_Jtfcs£rä zorf jut számukra osztályréSTlRf Sóból épült bazilika A Bogota környéki Zipaguira-i sóbányában befejezés előtt áll egy olyan hatalmas bazilika építkezése, amely vetekedik a párizsi Notre Dame méreteivel. A földalatti templom nagyobb az ország bármelyik templománál. A sóból épült bazilika négy. egyenként 120 méter széles és 23 méter magas templomhajóból áll. A templomhajókat 13 sóoszlop választja el egymástól. A főoltár 10 tonna súlyú sótömbbő! Béremelést követelnek az angol mezőgazdasági munkások ÍLOKI mabb lett. Lépegetni is tudott. Csak pár méterre Aztán lassan vissza. Éjszaka gyakran ugatott. Fájtak a csontjai. A lakók felébredtek. Es nem szidalmazták. Máskor mindenki haragudott. Most nem. Ez beteg kutya. Volt, aki egész éjjel nem aludt miatta. Akinek az ablaka alatt feküdt. Az sem haragudott. Múltak a napok. Zöldbe borult a Szinvapart. A gyerekek játszottak. Floki utánuk indult. Lassan. meg-megpihenve. Aztán újra visszajött. Már nem csúszott. Négy lábon járt. Vigyázva, óvatosan. Az emberek figyelték, összeszorultak a gyermekszívek. Csoda, hogy rendbejön. így beszéltek róla. És rendbejött. Az egyik napon elindult. Már messze haladt. Másnap még tovább. Ott feküdt sokáig. Harmadnap a Szinvához ért. A gyerekek megkeresték. Ott is megetették. Aztán eltűnt. Lassan lépegetve. Merev lábakkal. Azóta senki sem látta. Biztosan hazaért. Itt feküdt a Floki... — Először idáig csúszott... — Erre ment... — Hová lett?... — Szép kutya volt... így emlegetik a gyerekek. — Csak visszajönne — mondogatja egy kisfiú. És apukájának minden este mesélnie kell a Flo- kiról. A mese igy végződik: Biztosan visszajön. Csak még pihen. Visszajön. Nem felejtette el a jó oyerekeket... Egy reggel visszajött. Eddig a történet. A selyemréti gyerekek: nem dobálják a kutyákat .4 rossz fiú? A gyerekeket is megdobálja. Mi lesz belőle?... Szegedi László A Magyar Állami Népi Kgynite« Münchenben Nagy sikerrel kezdte meg Münchenben egyhónapos nyugat-európai vendégszereplését a Magyar Állami Népi Együttes. A bemutató előadás* amelyen az együttes új műsorral lépett a müncheni’ közönség elé. osztatlan sikert aratott. Az előadáson az énekkart Csen ki. Imre. a zenekart Baross Gábor vezényelte. A zenekar színpadi számait Albert István vezette. Az együttes müncheni vendégszereplését június 6-án fejezi be. utána Brüsszelbe Indul, ahol június 8-án lép fel először. Mai „remekek“ Szép képeket kaptunk az ózdi 102. számú Gábor Áron Iparitanulo Intézet növendékeinek kiállításáról. A kiállítás, a képek a vizsgamunkákat mutatják be. A „remeket”, — ahogy ezt valaha. jórégen, még a céhek idején nevezték. Az ifjaknak akkoriban is számot kellett adniok szakmai tudásukról. felkészültségükről, hogy legénnyé. segéddé, vagy éppen mesterré avathassák őket. Azért mondjuk igy: avathassák, mert azok. akiknek dönteniük, avatniok kellett, éppenséggel nem törték magukat azért, hogy éljenek Is a lehetőséggel, a céhmesterek ugyanis féltve őrizték a bűvös kórt, amelyet ők alkottak és mindent elkövettek annak érdekében, hogy ne táguljon nem kívánatos versenytársakkal a kör. No. persze, mindez már nagyon réf volt. Nem nagyon érdemes szólni róluk, mégis előbukkannak a teledéi homályából a történelmi relikviák amikor az ember elcsodálkozik a ma. „remekeken", amelyek az MTH-soto kezéből kerülnek ki. Mennyire örüliyik munkáiknak amelyek szakmai műveltségűkről szakmaszeretetükről tanúskodnak Csillapítják, enyhítik gondjainkat amelyek együtt járnak népgazdaságunk erőteljes fejlődésével, korszerűsödésével: mind nagyobb számbar van szükségünk magasan kvalifikál szakmunkásokra. Az iparitanulók most megnyílt országos kiállításán működő gépmodel leket, pompás szerszámgépeket lát- ; hatunk. Szemléltetik ott a bányásza gépesítését. Bemutatják a korszeri bányamunkát, a vasipari tanműhelyek főbb gyártmányait. A fiatalok a bemutatott remekel nagy részét munkaidőn kívül, szakköri foglalkozásokon készítették el Ez is tanúskodik a gépek iránti von< zódásukról. választott szakmájuk szerető téröl. S még egyet elárulnak ezek az alkotások. amelyeket évről-évre a miskolci és a borsodi tanintézetek mun. ka-seregszemléjén is láthatunk: A mai fiatalok, a mai ifjúmunkások alkotó szabadságát, egy ország gazda* építőprogiamja által ébresztett c: serkentett képzelet nagyszerű szár- . nyalását. Akik az új remekeket készítik, nerr ; ütköznek szorosra zárt gyűrűbe. M A tájékozatlan utazó, aki vasárnap, vagy hétfőn Tokajban megpillantotta a Tisza és a Bodrog torkolatánál felállított négy sátort és a környékét díszítő zászlóerdőt, arra gondolhatott: külföldi turisták „horgonyoztak” le. hogy gyönyörködhessenek az ezüst színű Tisza, s a barna Bodrog vizéAki azonban már kora reggel az utcán volt Tokajban, láthatta, hogy 18 egyenruhás úttörővezetö menetelt végig a tokaji főutcán a komphoz, amely a túlsó partra szállította őket. hogy aztán letelepedjenek a Bodrog deltájánál. Ellátogattunk a táborba, ahol Bodnár Béla szerencsi járási úttörő titkárral — a tábor vezetőjével — beszélgettünk. Elmondotta, hogy a járási úttörő elnökség határozata alapján kétnapos előkészítő próbatáborozást rendeznek a szerencsi járás úttörő csapatvezetői részére. Két nap alatt a táborozás elméleti és gyakorlati kérdéseit ismertetik. A program* ban szerepelt táborépítés, tűzhely- , készítés, főzés, tábordíszítés és sok más hasznos tudnivaló. Küblik László tokaji csapatvezető egy foglalkozáson „Hogyan készültem fel csapa tóm. ' mai a nyári táborozásra” címmel tartott ismertetőt. A tábor sikeres megrendezésében nagy szerepe volt a tokaji állami és társadalmi szervek segítségének, valamint Veress Győzőné. Küblik László csapatvezetőknek, Papp Miklós tanárnak, akik hasznos tapasztalatokat adtak át a táborozásra készülő csapatvezetőknek. Hidasi Bams Előkészítő táborozás a szerencsi járás úttörő csapatvezetői részére — Nem a laba! — npakodott rá a rossz fiú. — Nem látod? A lába ép. Más baja van! Több gyerek érkezett. Azok is odaszaladlak. Az egyik incselkedni kezdett. A kutya ránézett. Bús, nagy szemeivel. Egy másik fiú morogni kezdett. A kutya hallgatott. Földre fektette fejét. A rossz fiú ráköpött. A barátja a homokba markolt. A kutyára szórta. Aztán mégegyszer. Fekete szőre megszürkült. — Ne bántsátok már! — kiáltott harciason az egyik gyerek. — Az előbb dobáltad! — igy a rossz fiú. — Most pártjára állsz? Nem parancsolsz nekünk! — Majd szólok apukának! — Ki fél tőle?! — szájait a rossz fiú. A többiekhez fordult: — Üssük agyon! Rendben?! — Nem! — szólalt meg egyszerre a gyereksereg. — Én hozok neki kenyeret. — Én süteményt. — Én vizet. — Én levest. — Meg fogjuk gyógyítani. Vigyázni kell rá! — összeforr a csontja. így döntöttek. A rossz fiú meghátrált: — fin íj hozok valamit. Ä A kutya evett. És vigyáztak 0 ** noZOtt- rí Égiszen sötét estig. Aztán másnap is. És harmadnap. Még vasárnap is. Játszottak vele. Vitték az ennivalót. Floki vidám lett. Minden gyereket ismert. Néha már odább- csúszott. Ki a napra. Érezte, meggyógyul. Segítenek rajta. És gyógyult szemlátomást. Egyre vidáEliitötte az autó’ Vagy leütötték? Senki sem ciucottc az autó. tudja Nem „oít nyílt sebe. Nem kóbor kutya. Meglátszott rajta. A viselkedésén is. Hogy került ide? A Martintelepről jött. Azt beszélték. Gazdája hiába kereste. Vagy nem kereste? Rettenetesen szenvedett. A kapu alá vonszolta magát. Vonyitott a fájdalomtól. Reggel ott találták. Félénken bújt meg. Félt az emberektől. A közeledőt megugatta. Félelmetes hangon. Ezzel akart védekezni. Hajnal felé elcsendesedett. Sütött a Nap. Előjöttek a gyerekek. Mindjárt észrevették. Nem mertek közeliteni. Apró követ kerestek. Félénken megdobálták. A kutya vonyi- tot. Nem tudott megmozdulni. — Bolond kutya! — nevetett az egyik gyerek. Nagy gyerek. Tizenhárom éves. És rossz gyerek. Megveri a kisebbeket. És rossz tanuló. Osztályt kellett ismételnie. — Gyertek csak ide! — szólt a kisebbeknek. — Eltalálom a fejét. Fogadjunk, eltalálom. — Repült a tégladarab, fis eltalálta. A kutya vonyitott. Könyörgő hangon. Talán azt mondta: gyerekek, ne bántsatok! Beteg vagyok! — Bolond kutya! — kiáltott ismét a rossz gyerek. — El sem szalad. Nagyobb követ keresett. Hirtelen felemelte. A kutya felemelkedett. Négy lábra állt. És hirtelen lerogyott. A inzes betonúira. — Hiszen ez megsántult — sajnálkozott egy — Meg... — szólt egy másik. A köveket eldobálták. “ÍT“ iga vinnyogott. Félt. Elhallgatott. Barátkozni próbált. Csóválta a farkát. A gyerekek körülállták. — Szegény kutya — mondta a legkisebb. — Eltört a lába és annak a rendszernek az eltörlését követelik, amely szerint az olyan mezőgazdasági munkások, akiknek felmondanak, munkahelyükkel együtt a szolgálati lakásukat is elvesztik. A reakciós farmerek ezt a rendszert használják fel arra, hogy nyomást gyakoroljanak a munka-* és életkörülményeik megjavításáért küzdő mezőgazdasági munkásokra. Az angol mezőgazdasági munkások »rszágos szakszervezete május közepén tartotta kétévenként rendezett konferenciáját. Ezen 340 határozatot vitattak meg, amelyeknek majdnem így harmad a béremelést követel. Az angol mezőgazdasági munkások jelenlegi bérének alsó határa messze alatta marad az ország fontos iparágaiban fizetett béreknek. Más határozatok a munkaidő lerövidítését
