Észak-Magyarország, 1960. június (16. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-04 / 131. szám
esZAKMAGTABORSZAG 3 A hangonyi Zöldmező Tsz életéből Az Ózdi kohászati Üzemek patrotálót: Fodor Béla. Kanta László, Debreceni Sándor s a tsz-tagok, Szilágyi Zoltán és Voglár János közös tűzön sütik a szalonnát. A kohászati üzem nagy támogatást nyújtott a termelőszövetkezetnek a halastó felépítésében. A völgyben egy nagy zárógátat is kellett építeni, azonkívül biztosították a fölös víz lefolyását. A patronálók ezeknél a munkálatoknál is sokat segítettek. Egy félév /múlva a nyársakat már felválthatja a bogrács, s készülhet az ízletes halászétel a tóban nevelt halakból. A szövetkezet jelentős-jövedelmű faipari melléküzemet is létesített, ahol szerszámnyeleken kívül vasúti cementtalpfákhoz fadugókat készítenek. A feldolgozásra kerülő fa a szövetkezet erdejéből kerül ki. A faipari üzejn negyedévenként 50—60 ezer forintot biztosít a szövetkezetnek. Az üzem berendezései nagyobbrészt saját erőből, helyi irányítással készültek.! A képen Székely Lászlónét és Lestál Sándor- nét látjuk munka közben, amint a kis esztergapadokkal a talpfadugókat megmunkálják. Ügy tervezik a tsz-ben, hogy később új üzemrészbe telepítik a gépeket, ahol jobb körülmények között, termelékenyebb lesz a munka. Foto: Szabados György A ricset gépállomás nyári programjából Riese határában, a valamikori préposti uradalom helyén lépten- nyomon mezőgazdasági gépeket lót az ember. A szín alatt cséplőgépek, az udvaron traktorok, kazalozók és három vadonatúj szovjet gabona- kombájn vár szerelésre. Az itteni gépállomás nagy mezőgazdasági körzetnek, 11 községnek végez talaj és egyéb mezőgazdasági munkát, a Bodrog völgyében. Már javában folynak a nyári előkészületek. Nagy segítséget nyújtottak a szövetkezetek tavaszi tennivalóihoz is. Az idén, mivel új termelőszövetkezetek alakultak, mintegy kétszeresére nőtt a munkaprogram a tavalyihoz viszonyítva, ezen kívül mintegy 460 órányi szállítást is végeznek. 4 gabonakombájn, — aratógépek' vágják a rendet A régebben alakult tsz-ek szívesen veszik igénybe a gépállomás segítségét, mert tapasztalatból tudják, hogy a gépmunka sokkal klfizetőbb az emberi munkaerőnél, vagy a fogatnál és emelkedik a munkaegység értéke is. Az újonnan alakult két ci- gándi termelőszövetkezet, a Szőke Tisza és az Aranykalász azonbas kezdetben tiblábolt, általában több más újkezdésű tsz-nél is tapasztalni bizonyos mérvű vonakodást. A ci- gándi szövetkezetek azonban felismerték a gépállomással kötendő szerződés előnyét és pótszerződést kötöttek. Most már számíthatnak az állami kedvezményre is. Az esetről azért is .érdemes beszélni, mert a gépállomásra a napokban érkezett 3 modern, szovjet gabonakombájn. Hamarosan megérkezik a negyedik is. Már most érdemes a szerződéskötésre gondolni, hiszen a kombájnaratás lényegesen olcsóbb a kézimunkánál. Egy hold gabona levágása géppel 180 forintba kerül, kézi aratásnál minimálisan a kétszeresébe, olykor 5—600 forintba. Ahogy Cigándon, a Petőfi Termelőszövetkezet már le is kötötte az esyik gépet, mások is gondolhatnak a szerződésből következő előnyökre, az olcsó, gyors, gépimunkára. Van elegendS gép Az idén a négy új kombájnon kívül más beruházásokkal is gyarapodott a gépállomás. Üj traktorok érkeztek, s így összesen 49 erőgéppel rendelkeznek, köztük lánctalpas traktorokkal is, amit a tarlóhántásnál lehet majd előnyösen felhasználni. Amikor elkezdődik a cséplés dandárja, a 38 cséplőgép is megkezdheti munkáját. A szemle idejére — június első felére — ezek nagy részét kijavítják. Azt is tervezik, hogy a szövetkezeti mozgalom fejlődése nyomán jövőre közös szérűket is kialakítanak, ahol a cséplőgépeket elektromotorokkal hajtják meg. Néhány gond... Szívesen újságolják a gépállomás vezetői nyári terveiket, melyek nagy erőfeszítést, s körültekintő szervezői munkát igényelnek. Szavukba azonban egy kis aggodalom is vegyül. Gyakran alkatrészhiány akadályozza az egyenletes szerelési munkát. Főként az arató és fűkaszáló gépek tartozékaiban mutatkozik hiány. Előfordul, hogy az anyagbeszerző többször „üres kezekkel” kénytelen visszatérni a gépállomásra. A cséplőgépeknél dobsín hiány mutatkozott. Nem szükséges róla beszélni. mennyi gondot, s olykor mérget vált ki a rosszul kijavított gép, különösen, ha éppen a búzatáblában mondja fel a szolgálatot. Marczi Istvánnak, a gépműhely vezetőjének véleménye szerint — ebben mások is osztoznak — korszerűsíteni kellene a kovácsműhelyt is. Egy rugós kalapács úgy kellene, mint kávéba a cukor. Hogy ősszel győzni tudják a munkát, két műszakot kell szervezni. A szerelő- műhelybe is kívánkozna egy emelő- szerkezet, hogy ne kelljen kézzel mozgatni a súlyos géptesteket. Ha ez a kívánság később valósulhat meg, akkor is érdemes felhívni rá a figyelmet. mert a korszerűsítés által könnyebb, olcsóbb lenne a javítás. A néhány gondot leszámítva, bizakodva készülnek a nyári munkák dandárjára a gépállomáson. Hozzáértő szakemberek irányításával, jó szakértelemmel folynak a szerelések. A jó munka jutalma A Megyei Rendőrfőkapitányság által indított: „Vezess baleset nélkül” versenymozgalomban az első negyedévben az első csoportban a 31. számú Autóközlekedési Vállalat nyerte el a rendőrség vándorzászlaját. Ezenkívül a Rendőrfőkapitányság ÍZ gépkocsivezetőt oklevéllel tüntetett kL A kitüntetettek a vállalattól külön pénzjutalmat n kaptak. A második csoportban a Lenin Kohászati Művek, a harmadikban a Zemplén-hegysági Állami Erdőgazdaság nyerte el a vándorzászlót. Képünkön: Kasza János rendőrhadnagy átadja a vándorzászlót Pabis József igazgatónak. (Szabados) GERGELY MIHÁLY: A vonat egyenletesen szaladt. ** A páncéllemezekkel körülzárt hatalmas cellaláda sokszorosan verte vissza a kerekek ütemes zakkanását. Azért az emberek jól megértették egymást. A vagon homlokfalából 7,5 centiméteres ágyú dugta ki vizslató orrát, az oldalfalakból pedig két-két gépfegyver asztalokra helyezve, és mellettük végig lőrések a gyalogsági fegyvereknek. A falakon Mauser-, Manlicher-puskák, gépfegyverszalagok, kézigránátok, különféle nagyságú forgópisztolyok, vizeskulacsok, hátizsákok lógtak, a vaspadlón löszeres ládák. Mindenki a helyén volt. A vasút mentét, a szölősoldalt vizsgálták, nehogy beleszaladjanak egy erős tűzfészekbe. Kontz az ágyútalpra tette fel a lábát, a térdére könyökölt, úgy kémlelt ki az ágyúcső mellett. Elgondolkodva szívta a méregerős Drámát. Egyszer csak maga elé mosolygott, s ugyancsak magának, alig érthetően azt mondta: — Csuda feje van az öregnek...! Pedig csak egyszer említettem neki, amikor kinevezett vonatparancsnoknak, és kérdezgette, merre jártam a háborúban, mit csináltam, akkor az egyszer mondtam, hogy egyik vezetője voltam a pécsi katonalázadásnak ...! — Nem várt közbeszólást, valami magasztalás félét, nem azért'nézett a helyettesére sem, aki közelében, a géppuskánál állt. Csak, hogy tovább mondhassa. — De azt már csak nem tudhatja, hogy éppen azért nevezetes nekem a mai nap nagyon ...! Mert kereken egy esztendeje, hogy 1918. május 20-án Pécseit fellázadtak a frontra szánt katonák... En is megjártam Galíciát, a Kárpátokat, alig hevertem ki a csúnya vállövést, máris vittek volna a Doberdóra. Hát mi, a Frigyes-laktanyabeliek elkezdtük! Elfoglaltuk a pályaudvart, a fémipari iskolát, a fél Várost! Jó pár komisz tisztecskének kicsavartuk a nyakát! De még mindig igen sok maradt belőlük, azok ránk jöttek! •Én megszöktem, de tizenötöt kivé- geztettek, köztük a legjobb barátoA GYŰLÖLET FORRÁSA — ELBESZÉLÉS — máj! A legkedvesebb barátomat, akit úgy szerettem, mint a testvéutyafajzat! — jegyezte meg a xv géppuskás Drahos Lukács, aki egy hete került a vonatra. A néhány ezer munkással együtt 6 is átszökött Diósgyőrből a vörös csapatokhoz, és ide kérte magát. Nagyon megtetszett neki a páncélvonat. — Szeretik az alapos munkát, különösen, ha rajtunk kell bosszút állni! Nem úgy, mint mi! Hát talán szabad volt feladni Miskolcot és Diósgyőrt? Fel kellett volna adni, ha mi is elvégezzük becsülettel a tisztogatást? Ahogy Oroszországban csinálták?! És éppen május elsején adták fel a várost! Eszébe se jutott a direktóriumnak, hogy mozgósítsa a vasgyáriakat. A plakátokon azt írták: átadják a várost, hogy a fölösleges véráldozatot elkerüljék. — Keserűen felnevetett. — De hiszen a háború sose volt május elsejei parádé! Különösen ez a háború! — Csa ... csa ... csakugyan! — kiáltott fel boldogan Lajkó. De nem Drahosra. hanem Kontzra nézett, — Ha... hallottad? ... Em ... emlékszik rám is, hogy, hogy menekültem meg a cse... csehektől...! — Nem folytatta, mert észrevette, hogy az egyik géppuskás mosolyog rajta. Azért, ha dadogásáért olykor némelyik még mindig mosolygott Lajkón, a vonaton mindenki tudta róla, hogy helyén van a szive. Tudták, hogy dadogását a piavei csatából hozta. Egy légnyomásos sérüléskor kettéharapta a nyelvét, az orvosok alig tudták összevarrni. Azóta dadog ennyire, különösen az első és a hosszabb szavaknál Ismerték annak a kegyetlen hajnalnak a történetét is, amelyet három hete élt át ez a kedves fiúsarcú ember. Győrben, egy különítményben szolgált Lajkó. ennyire, különösen az első és a hosszabb szavaknál Ismerték annak a kegyetlen hajnalnak a történetét is, amelyet három hete élt át ez a kedves fiúsarcú ember. Győrben, egy különítményben szolgált Lajkó. Április utolsó éjszakáján tőrbecsalták őket. Egy ellenőrizetlen üzenetre háromszáz társával Lajkó is Észak- Komárom visszafoglalására indult. De magyar munkások helyett cseh légionáriusok leselkedtek rájuk, és az éjszakai homályban is irtózatos kaszabolóst végeztek a géppuskák. Néhányon megmenekültek, elbújtak a hajógyár pincéjébe. Hajnalban azonban elfogták és levetkőztették valamennyiüket. Lajkót harmadmagával vitték kivégzésre. Már több vöröskatona és vagongyári munkás lógott a parti fűzfákon. Lajkó két társa életéért könyörgött, de megkötözték a kezüket és tuszkolták őket előre. Lajkó hátramaradt, és amikor látta, hogy két kísérője a megkötözésére készül, határozott. Arra gondolt, hogy végigharcolta a háborút, háromszor megsebesült, végre kicsit megokosodott, tudja hol a helye, hol az igazság, és most nyomorultul pusztuljon el? Hihetetlen erővel hátravágta az öklét, kísérői hanyattestek, s a következő pillanatban a magas kőfalról a Dunába ugrott. Mint hirtelen jött jégeső, gépfegy- x versorozat zúdult a páncéllemez- burkolatra. Lehúzták a baloldali lő- résreteszeket, csak a két géppuskánál hagyták nyitva. Lajkó az egyik gépfegyverhez ugrott, Kontz a másikhoz. — Látod? Ott ni. a pinceházba! — mutogatott Lajkónak a Tiszadobról való Ihász Gábor. — Jaó kelepelőjük van, ügyi? — Tűz! — kiáltotta a kocsi másik végében Kontz és arcát máris elöntötte a sajátos ragyogás, amely mindig megjelent rajta, ha ellenséggel került szembe. Félelmet nem ismerő, és szinte részeg mámor volt ez a ragyogás, irgalmatlanul kemény a keskeny mongolszeméből sütő tekintete. — Tűz, a szépannyuk istenit! A vagon robbanásig megtelt a két gépfegyver fülrepesztő robajával. De az emberek föl se vették, csak Drahos húzta be kicsit a nyakát, maga nem is tudott az ösztönös mozdulatról. Azért nagyon ügyesen irányította a géppuskát. Rövid sorozatokkal lőtt és mindig csak a látható célpontra. Kontz felkapta a telefont, a mozdonyvezetőt hívta. — Balcsák elvtárs, gyorsabban! Majd átszólt a mozdony mögötti hátulsó, hasonlóan páncélozott vagonba. — Miska! Balról a domboldalon van egy fészek! Pörköljetek csak ti is oda! Lététté a telefont, fölhúzta az egyik reteszt. A pinceház környéke megelevenedett. Cseh katonák szök- döstek hátrafelé, fedezéket kerestek, néhányon elbuktak, olyan szétlökött, colostokmozdulatokkal, amelyek katonának csalhatatlanul mutatták a telitalálatot. A géppuskájuk elhallgatott. — Na, ezek megbánták, hogy belénk lőttek! — mondta Kontz. — Abbahagyhatjátok! — Parancsát megismételte a telefonba. De Lajkó, mintha nem hallaná, kitartóan eregette kurta sorozatait. Egyenként szedte le a fölugráló alakokat. Könyörtelenül. — Te mi az istent csinálsz, Gergely? Vadászol? Az csak bólintott. — Hallod, hagyd már! Látod, menekülnek! Még a puskájukat is eldobálták! — Ak... akkor is ellenség az, ko... komám! És az el... ellenséget rip... ripittyára kell verni, hogy többet föl ne keljen! Kontz mérges lett. — Aki már eldobta a fegyvert és menekül, hadd vigye az irháját! — Hogy egy óra múlva visszapörköljön? — kérdezte Drahos némi iróniával. / ajkó még egyre vadászott. Mi47 után befejezte, megtörölte izzadt homlokát, s azt felelte Kontz- nak: — Ak... akkor te még nem kap... kaptál elég leckét!... Nincs ig... igazad! Ez há ... háború, és itt csak két front van! aki a mi ol... oldalunkon áll. az barátom, ha jól megnézem iq. kicsoda, de akt a másik ol... oldalon áll, az mind ellenség! — De, ha már nem harcol, ha már a borit viszi, akkor hadd /üssön? ... Hisz meglehet, hogy épp oly proli volt mind, akárcsak mi, akiket te most leszedtél! Lajkó törülközött. — Jaó, ez igaz lehet, ügyi — mondta a nagybajúszú Ihász. — Deli át akkor ki az isten tudná, mikor kire kell lűni?!... Meghívta Ükét valaki? Ük jöttek! — Ne... nem igaz! — tiltakozott végre Lajkó. — Pro...proli, nem proli, most ellenség! Ez más, mint m világháború volt! Ez ősz... osztályháború, amilyen még nem volt. Vi... vigyázz, Dani. mert a nagy sze... szerető sziveddel még meg... megtanulhatod, mennyire tévedsz! Kontz haragjában kipirult, meg— Ki mondhatja, hogy oka van nálam jobban gyűlölni az ellenséget?! De én mégse tudok könyörtelen vadász lenni! Katona vagyok! — Én meg mi... mindig könyörtelen vagyok, ha erre van szűk... szükség! — Akkor rideg, kegyetlen szívű ember maradsz, Gergely! Pedig a kommunistában az a legfőbb: az érző — Nem! A kom... kommunista mindig tudja, mikor hall... hallgasson a szivére, és mikor az eszére! Mi... mikor kit sze... szeressen, és mikor kit gyűlöljön! Majd te is megtanulod! Többet senki se szólt, hallgattak. A vonat száguldott. Dübörgését fémes zörömbölése. a hosszú óriás testéből kiálló fegyvercsövek félelmetesek voltak. (Folytatjuk)
