Észak-Magyarország, 1960. június (16. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-30 / 153. szám

1960. június 30. B9ZAKMAGTARORSZAG Királdi jegyzetek — De igen. Csakhogy nem itt, mert ez már nem felelt meg a követelmé­nyeknek. hanem a hegygerincen át­haladó drótkötélpályán szállítjuk át a Péch Antal táróra. Ott osztályozzuk a szenet. A Szabadság akna közelében egy sereg új építmény. Karcsúan nyúlik a magasba az új, a Béke akna vas­váza. A régi — egykasos — akna már kicsinek bizonyult, nem győzte fel­színre hozni a királdi bányászok ter­melését. így építették meg sokmil­liós költséggel a kétkasos aknát. Drótkötelek futnak le s fel a 110 mé­teres aknában, s finom surranással. erős kattanással bukkannak a nap­fényre a szénnel teli csillék. — Hány csillével szállítanak a fel­színre műszakonként? — kérdezzük a főcsatlóst. Restás Vilmost. — 280—300 csille műszakonként. Ha kell percenkint felvernünk egy csillével Az akna bírja, mi is, mert itt a munka nem nehéz, gépesítve van.' Az aknából kikerülő szén hosszú gumiszalagon, meredeken felfelé ha­ladva, a feladó állomás bunkerébe kerül. A bunkerből adagolják a sze­net a drótkötélpályán futó csillékbe. A termelésről annyit: az első ne­gyedévet 102,1 százalékkal zárták. Nemrégiben nagy munkát végeztek. itt-ott feltűnik egy-egy személy- kocsi is. A bidkli már kiment a di­vatból. a motor és az autó járja. A telepen már négy lakónak van sze­mélykocsija. A négy közül kettő — Váczi Sándor, Heiling Ferenc — villanyszerelő a bányában. Váczi- nak Wartburgja, Heilingnek Mosz­kvicsa van. A lá­nyok? Elvárják, hogy az udvarolni kívánó ifjúnak leg­alábbis . motorja legyen. Az öregek, a hajdani bányá­szok, a bányászge­nerációk nevelői, mint Boros István, Leszkovál István. Blaha István, csön­des elégedettség­gel nézik a telep Blaha bácsival éppen a Béke akna közelében találkoztunk. Kisunokájá- val sétálgatott és mint olyan ember, aki közel öt évtizedet töltött a bá­nyában, mindig figyelemmel kíséri ma is a termelést, a munkát, az em­berek életét. — Máma — mormogja Blaha bácsi, aki tizenhárom gyereket nevelt fel, s jöttek a bányából, de aludni meg nem hagyta őket a sok svábbogár. És ma? ... Gépesített bánya, szép szálló, motor. Vannak, akik telhetetlenek. A múltkor is. hogy a szakszervezet­ben voltam, bejött oda egy bányász. Beteglapon volt. Képzeljék: napi 112 forint táppénzt kapott és beállított a szakszervezetbe segélyt kérni, — Hát így állunk a szegénységgel — mormogja az öreg és tovább bal­lag két kisunokáiával. Délelőtt lévén, kevesen vannak ott­hon a legényszálló 62 lakójából. Vass elvtárs, a gondnok szívesen kalauzol, megmutatja a szobákat, a televízió­val, társasjátékokkal felszerelt klub­szobát. Minket nem is ez. hanem a legényszálló lakóiban végbement vál­tozás érdekelt. Pár éve sok panasz hangzott el a legényszálló lakóit il­letően. ittasság, durvaság, verekedés miatt. — Az ma már nincs — ingatja fe­jét a gondnok —, régen volt. Ma már rendes emberek a legényszálló lakói. Egyik-másik ma is megissza a magá­ét, de csak annyit, amennyi jólesik. Egyébként is. olyan a szálló kollektí­vája. hogy kiközösíti maga közül a részeges, vagy effajta embereket. Az egyik szobában ketten vannak. Egyik húsz év körüli, sűrű, rövidre nyírt hajú fiú. Bartha András. áz ágyon pihen. Nemrégen jött a bá­nyához. Uj ember. — Otthon. Tiszalökön elijesztettek a bányától, pedig pines mitől félni. Kezdem megszeretni. Azit hiszem, itt is maradok végleg. A másik, az ablaknál álló fiatalem­ber. Németh Imre már négy éve dol­gozik a bányában. Mindketten meg vannak elégedve munkáiukkal. az el­látással. A másik szobában szintén ketten vannak otthon. Juhász Sándor *z asztalnál ül, előtte halom újság. Olvas. Négy éve dolgozik itt. — Jól érzem itt magam. Munkaidő után olvasok, rádiót hallgatok, nézem a televíziót. Három újságot járatok. Gyakran veszek könyvet, otthon egész kis könyvtáram van már. Mi a tervem? Ha minden jól megy, végleg bányász leszek. Társa. Ábrahám László az ágyon fekve olvas. Juhász derűs, életkedv­vel teli fiatalember. Abrahám kicsit komor, teli van panasszal. Két éve van a bányában, havi keresete 2000 —2500 forint. Nemrégiben vett egy Pannóniát. Szép ruhái is vannak. — Nem törődnek itt az emberrel — mormogja. — öt motor van a szál­lóban, nincs megfelelő garázs, ahol elhelyezhetnénk. A mostani meg ki­csi és ha az egyiket ki akarjuk ven­ni, mind az ö* motort meg kell moz­gatni. Ami azt illeti, panasznak pan >sz ez is, de ha csak Ilyen panaszok akadnak, az csak jó fényt vet a szál­lóra. (Cs. B.) Foto: Szabados György Borsod megye mexőgaxdasága a sxámok tükrében Mezőgazdasági zsebkönyv jelenik meg több mint 30 unokája van — nem ne­héz bányásznak lenni. Most mindent adnak, a régi világban semmit. Néz­zenek csak oda — mutat egy helyre —, valamikor ott volt a munkás- szálló. Fabarakk. Egymás hegy én­hátán az emberek. Mosakodni nem tudtak, úgy feküdtek le. ahogy ki­NEHÉZ, DE IGEN DICSÉRETES feladatra vállalkozott a Központi Statisztikai Hivatal Borsod megyei Igazgatósága. Politikai és állami szer­vek kérésére mezőgazdasági zseb­könyvet szerkesztett s állított össze. A kezdeményezés és a zsebkönyv el­készítése mutatja azt. hogy megyénk­ben ismerik az előttünk álló legfon­tosabb tennivalókat, így a mezőgaz­daság fejlesztésének fontosságát is. Különösen a mezőgazdasággal foglal­kozó szakemberek, járási, politikai, gazdasági vezetők fogadják majd örömmel a munkájukban nagy segít­séget nyújtó könyvet, amely tanul­ságos összehasonlító statisztikai ada­taival hű képet fest a háború előtti mezőgazdaságról, s a jelenlegi hely­zetről Még a laikus érdeklődő is el­gondolkozik azon, amit a számok tűkre vetít elénk. Statis”tikáról van ímely eleve nélkülözi a szubjek­tív megjegyzést, az egyoldalúságot Mégis sokat mond ez a könyv arról az időről — a háború előtti évek gazdaságáról Ismerkedjünk meg a 415 oldalas könyv egy néhány adatával, össze­hasonlításával Érdekes párhuzamot mutat a búza régi és mostani termés­átlaga közti különbség. Míg 1931-ben. 1941-ben a termésátlag megyénkben 6,5 mázsa volt holdanként, addig 1959-ben 9.6 mázsáról be-zé'hetünk. Ezen belül is az állami gazdaságok 14,6. a mezőgazdasági termelőszövet­kezetek 11,8. az egyéni gazdaságok holdanként! átlagtermése 8 9 mázsa volt. Kívánatos-e hosszabb magyará­zat a megváltozott viszonyok terme­lésére. a szocialista szektor fölényére csak ebben az eey vonatkozásban is? Szarvasmarhából 16 000-el. sertés­ből 60 000-el volt több 1959-ben, mint 1935-ben, a juhállomány pedig 70 000-el gyarapodott, ami már a bel­terjes gazdálkodás felé való haladást, mutatja. Igen szembeötlőek azok a statisz­tikai mutatók, melyek a gyümölcsfa­állomány gyarapodásáról tesznek em­lítést. 1935-ben kétmillió gyümölcsfa volt a megyében, 1959-ben 6 millió 900 ezer. Ebből 15 százalékot az alma képviseli 786 000 darab fával, mint­egy 7 százalékot az őszibarack és na- gvou brészt a szilvafa. Igen örvende­tes :k az állami gazdaságok gyü­mölcstermelésben elért eredményei. 1959-ben egy hat. holdon 57 mázsa almát, ugyancsak egy holdon 53 mázsa szilvát és 24 mázsa cseresznyét termeltek. A gépesítés is nagy léptekkel fej­lődött. 1935-ben 548 darab kerekes és lánctalpas traktor szántott a megyé­ben. Hogy kinek? — talán kérdezni sem kell A traktorállomány 1958-ra 1574 lett. Most 59 aratógép. számos kombájn segíti az aratást nem szólva azokról a speciális gépekről, amelyek a betakarítást, a vetést, a trágyázást végzik. Érdekes azt is megemlíte­nünk. hogy 1959-ben a gépállomások 643 000 holdnyi munkát végeztek a megyében. 15 000 normál holddal többet mint 1958-ban. Biztató eredményekről adnak szá­mot a termelőszövetkezeti beruházá­sok adatai. 1960-ra 73 millió forintot ruházunk be a tsz-ekbe. Ebből a sá­toraljaújhelyi járásban 12. a szeren­csiben 10. az edelényi járásban pedig 9 milliót. Számtalan új Istállót, ser­tésférőhelyet is építettünk. A STATISZTIKAI ZSEBKÖNYV képet ad a járások, községek vetés- területéről az állatállományról, an­nak holdakra vonatkozó sűrűségéről, az egyéni gazdaságok .számáról, is­merteti az állami gazdaságok, gép­állomások. tsz-ek fontosabb gazda­sági adatait. S talán annak is meg­örülnek majd. akik a zsebkönyvet forgatják, hogy megismerhetik az 1960-as népszámlálás községbeli ada­tait is. Az egykori s az egy évvel ezelőtti helyzetet regisztrálja a könyv, ami azt jelenti hogy a pillanatnyi hely­zet már előnyösen más 1959 óta is* tovább gyarapodott a gépállomány, újabb jószágférőhclyeket adtak át. A szakemberek, a gazdasági, politikai vezetők nagy hasznát veszik majd, mert jó alapot nyújt a könyv a mező- gazdasági tervezésekhez, utat mutat, amelyen haladnunk kell a fejlesztés későbbi időszakában s a közeljövő­ben is. A könw iránt, mely augusz­tusban jelenik meg. korlátolt pél- dánvszámban — máris nagy az ér­deklődés. A pekingi népi irodalmi kiadó az utóbbi időben több magyar irodalmi művet jelentetett meg, közöttük Zal­ka Máté. Illés Béla egy-egy könyvét. Arany János Toldiját és Jókai Mór Sárga rózsa című regényét. A Kínai Népköztársaság kikiáltása óta sok magyar művet adtak ki Kí­nában. Megjelentették Petőfi Sándor válogatott költeményeit. József Atti­la több költeményét. Móricz Zsig- mond számos regényét és novelláját, irodalomelméleti cikkeket, színdara­bokat és meséket Az első televízió látogatottságnak ör­vend. Az új pártház az el­múlt héten — a köny­vek. lemezjátszós rádió mellé — új szórakozta­tó. nevelő eszközzel gyarapodott. A megyei pártbizottság televíziós készüléket ajándékozott a dgándi kommunis­táknak. A párttagok és hozzátartozóik, va­lamint a község lakói alig várják, hogy felke­rüljön a televíziós an­tenna a pártház tetejé­re. hogy esténként ösz- szeüljenek a kigyulladó képernyő előtt, mely el­viszi őket soha nem lá­tott világokba, a szín­házak nézőterére, or­szágos sportesemények­hez. A község első tele­víziós készüléke sok­sok embernek jelent majd szórakozást, ne- velődést. Cigánd egyik leg­szebb épülete az új párlház. melyet ez év május 1-én adtak át a cigándi kommunisták­nak, a község lakossá­gának. Az impozáns, oszlopos épület hívoga­tó otthoniasságot áraszt s az átadástól eltelt nem is egészen két hó­nap alatt megnyerte a lakosság tetszését, nagy A vizes árkon, szoknyájára ügyeb ** ve, hogy össze ne sározza, Ilon közlekedett át nagy dérrel-durral. Megállt aztán a kocsmaajtóban, ahonnan ködfelhőként \tomolygott ki a pipa- és cigarettafüst és hangosan, hogy mindenki hallja, így szólt: — Itt vagy, gyönyörű! Asszonyt fogás (ismerem), jó fogás ez. Megállni az ajtóban, pontosabban a küszöbön: se kívül, se belül, ahon­nan szükség esetén szaladni lehet, s beszólni a pult előtt rendelkező em­— Na ugye! Elindultál a komához a kaszanyélér' és féldecizés*lett belőle, óh, uram, istenem, ugyan mi öröme­tek lehet benne: önteni le egyik pohárral a másik után... s csak-in­ni, inni, hogy a sistergös istennyila csapna az ilyen kocsmába, meg az ilyen kocsmárosba is bele. Hát van neked istened, te... te... te! Tudják, mint ahogy jelen esetben Hon is tisztában volt vele: az ember nem szólhat egy szót sem, mert reg­gel ténylegesen a komához indult. = Elkérem a kaszanyelet. Az enyém eltörött. Indulok aztán lucer­nát vágni, készíts früstököt. Meghúzta a kűtból a korsóba a vi­zet, elkészítette a tókmányost, a dóz- niba friss dohányt vágott (jaj, ezt el ne olvassák a fináncok!), ellátta ren­desen a jószágokat — egyszóval min­dén jel arra mutatott, isten áldása kíséri ezt a napot. Dehát — Mihály mentségére legyen mondva — köz­beszólt az ördög. Ahogy a komáék felé haladt, mész­cAz asszony közbeszól sziről hallotta a malacsivitást. Ha tél van, s nem ilyen langyos júniusi reg­gel, nem tűnt volna fel. Faluhelyen, s itt. Hátszélen is disznővisitás veri fel álmukból az embereket. Felülnek az ágyon, fülelnek, s addig fülelnek, amig kitapasztalják, hány házzal arrébb, melyik szomszédban „ölik” a disznót, s hogy mennyire ért hozzá a böllér? Ha so­káig visong a hurkának, oldalasnak, kolbásznak és füstöltsonkának való pára, bizony, ügyetlen kezű mester, csak kontár az ilyen ember. IX» most, júniusban, a legnagyobb munkák idején disznót vágni? Hát ez csak afféle „kényszervágás” lehet. Még­hozzá több is egjrmás után. Hiszen lehetetlen (ilyen ügyetlen ember még sincs Hátszélen), hogy félóráig kínoz­za a jószágot. S mentöl közelebb ért, annál jobban azt is megállapította: ez meg éppenséggel a kománál tör­ténik. A kapuban aztán minden kiderült. A karámban a komával az állatorvos sürménykedett. Az állatforgalmival leszerződött süldőket oltották szapo­rán. . — Jó, hogy jössz, kapd csak ei a lábat... Node, erre az ijedtségre inni kellett egyet. Átléptek hát csak útni hirte­lenjében, feltúrt ingujjban, s a ko­ma rendelt: — Három feiet. lifegitták, az orvos búcsúzott, de Lfí ekkor Mihgly hozakodott elő a kaszanyéllel. — Jó, ott van, vigyed. — Még két felet... — rendelkezett nőst Mihály, hogy ne mondja a ko­nc; smucig a magyar. Minek részletezzem? így ment ez idáig, amig Ilon nem jött. Pedig %em is indult mindjárt. Elkészítette •endesen a reggelit, lesepregette az idvart, megetette a kiskacsákat, Mi- iály még mindig nincs... Az ebéd­hez borsót szedett a kertben — az tmber még most sem jön. — Tíz óra. Hol lehet, istenem? Tán csak nem ... Egy gyerek ment el a kapu előtt. Kezében szódavizes üveg. Ilon utá­— Kisfiú, hallod-e! Nincs ott az én — De, ott van az, Ilon néni. Da­colnak is... — Jaj! — csapott Ilonba az ideges­lég — na megállj! Megállj, Mihály, megállj... S ment. S most itt van. — Ugyan, hát van neked lelked. Mindenfele sok a munka. Nyakunkon i lucernakaszálás, a kukoricakapálás, naholnap itt az aratás, mindenki gyekszik, siet, az elnök elvtárs ke­lét-lábát megeszi idegességében, ö meg itt könyököl a pulton, hogy csap­na ide az istennyila bele. pillanatra odabent halálos, kínos M csend lett. Sohasem nőit ildo­mos dolog, ha valakinek a kocsmába utána ment a felesége, s hogy ezt most im, Ilon Mihállyal is megtette, ránézve különösen meglepő volt. A meglepetéstől szólni sem tudott hir­telenjében. — De, Ilon... — Nahát, üyen asszony! — szóltak mások is. — Persze! — folytatta Ilon, s hogy váratlan megjelenésével sikerült szinte egycsapásra sarokba szoríta­nia mindenkit, még jobban tűzbe jött. — Akkor volnék jó, ha szót se szólnék. Ellenben fognám magam és kimennék helyette kaszálni. Az vol­na jó, ugye. ö meg csak hazajön ura­sán a gyárból, s beállít a kocsmába féldecizni. A csoport meg boldogul­jon, ahogy tud. Dögöljön meg az asz- szony. Itt a nyakunkon a munka, de ő féldecizik. De ősszel, zárszámadás­kor tudja mondani: mit kapunk, Ilon? Tud tervezni, tud spekulálni. Tudjon a csoportban is segíteni. Jobb tennék maguk is. ha fognák magu­kat, s jönnének szépen a csoportba kaszálni. Ez már sok volt. Erre már többen is felhorkantak. — Ugyan, csak nem akarsz nekünk is parancsolni, Ilon? *?*- Parancsolok én! — dobbantott a menyecske. — Parancsolok. A maga, meg a maga felesége helyett is, ha Ő olyan gyámoltalan, hogy nem mer a drágalátos ura után jönni... — Igen? S mióta vágták így fel a nyelved. Hon? — Tavasz óta, ha éppen tudni akarják. Mióta aláírtam a nyilatko­zatot. Miért? — tette hozzá aztán gyorsan. — Talán nincs igazam? Ta­lán még a reggelit is hozztik ide ma- guk után... — No, azt éppen nem kell, Ilon. — Nahát! — s most már nem birt<$ tovább, sírva rájuk csapta az ajtót. Az emberek összenéztek, aztán Mihályra, aki sápadtan, idegesen állt a pultnál. Ilon soha nem ment még utána, soha nem beszélt még így ve­le, s váratlan megjelenése most any- nyira meglepte, hogy egész idő alatt szóhoz jutni sem tudott. Mérgét azon­ban majd kiadja otthon... Na, meg­állj: lesz neked. Ilon. De ekkor a ko­ma tette a vállára a kezét. — Igaza volt, hallod. Induljunk kaszálni, emberek. S mintegy varázsütésre, egyszerre tették le a poharakat, nyomakodtak ki egymás után az ajtón. JT élóra múlva nagyot nézett Bér­x tők Mihály a lucernás szélén. Kilenc ember közeledett, vállukon a kaszával. Gyáristák, vasutasok. Az Uj Életbe beiratkozott asszonyok fér­jei. Leghátul kullogott Mihály, t nem messze mögötte, kosárban M ételt hozta utána Hon... Onodvári Miklós Két uj frontot nyitnak, amely nyil­vánvalóan a harmadik negyedévben ontja majd a szenet. A telepen a régi házak között új színfoltok, emeletes, modem lakások, legényszállók, kultúrház, műút. A műúton elég sűrűn I rpm robognak végig az uroooi eveKoen sotcat rejiooott a hegyvonulatok kanyargós völgyeiben fekvő Királd bányatelep. Ez ragadja meg először is az ideérkezőt. Kezd­jük talán a bányával. A Szabadság akna közelében feltűnik egy hatal­mas, rozoga, rozsdásodó, vasvázas rfkotmány. — Ez a régi szénosztályozó ma-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents