Észak-Magyarország, 1960. június (16. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-03 / 130. szám

ESZAKMAGTARORSZAG Tíz év a kicsik között Domanovszky Endre kiállítása Miskolcon A Műcsarnok és a miskolci Her­man Ottó Múzeum rendezésében június 4-én. szombaton déli íél 12 órakor nyílik meg a Herman Ottó Múzeumban Domanovszky Endre kétszeres Kossuth-díjas festőmű­vész, érdemes művész, a Képző­művészeti Főiskola igazgatója ki­állítása. A megnyitó ünnepségen Galló Ferenc, a miskolci városi tanács végrehajtó bizottságának elnökhe­lyettese mond ünnepi beszédét. A kiállítás — hétfő kivételével — jú­nius 19-ig tart nyitva, hétközna­ponként 10—18, ünnepnaponkint 10—13 óráig. A IX. Pedagógusnap miskolci ünnepsége A megyei és a miskolci városi tanács, valamint a megyei cs mis­kolci népfront-bizottság közösen rendezi meg a IX. Pedagógusnap miskolci, illetve Borsod megyei központi ünnepségét. A központi pedagógusnapi ünnepségre június 4-én. szombaton délután 3 órakor kerül sor a Miskolci Nemzeti Szín­házban. Az ünnepségen Galló Fe­renc. a miskolci városi tanács vb. elnökhelyettese mond ünnepi be­szédet, majd a különböző szervek képviselői köszöntik a pedagógu­sokat. Ezen az ünnepségen adják át az oktató-nevelő munkában kitűnt pe­dagógusoknak a miniszteri kitün­tetéseket, okleveleket és egyéb ju­talmakat. Az ünnepség második részében a Diósgyörvasgyári Mű­vészeti Együttes csoportjai adnak műsort. gyarapítja szakmai ismereteit. A vállalat negyvenhét dolgozója különböző egyetemek és technikumok esti tagozatán tanul, kilencvenhatan pedig orosz, angol és német nyelv- oktatásban vesznek részt. így a vál­lalat minden negyedik dolgozója ta­nul, képezi magát. Szabad pártnapi előadások JÚNIUS 3. Novajidrány: Szemán Miklós. Baktakék: Belkó Anna. Méra: Boros Sándor. Tiszatarjón: Kovács Ferenc. Hejőbába: Kovács Kálmán. Hejőpapi: Balázs Zoltán. Bükkmogyorósd: Kállai László. Som- sály: Monos János. Csokvaomány: Gergely István. Sa jószen tpéter: Laczkó Béla. A nap akkor bukkant föl az ég- alján, amikor leugrottak a páncélvonat első ágf/úsvagonjáróL A magasabbik, ölestermetü. cigány­barna képű legény megállt, feje- búbjára tdszitotta tányérsapkáját, de aztán gyorsan nagyon szabá­lyosra igazította. alágyömöszölte rakoncátlan, dús tincseit, elren­dezte derékszíjjá alatt a zubbonyát is, pisztolyát a helyére csúsztatta. Megszűkülő mongol-szemével a tü­zes felkorongba nézett, amely vö­rösre festette a Sajó fölött megsú- rűsödött kékes hajnali párát. A le­vegő körülöttük is párás volt és nyáriasan fülledt. Az állomás mö­götti eperfákon madárraj csivogott, a szőlősoldalban egy kakukk hii>o- gatta epekedőn a párját. — Szép napunk lesz! Meleg nap/ — szólt a mongolszemű, az idősebbf — A... azt sze... retem! Ha me ... meleg van! — mondta da­dogva a másik, a tagbaszakadt, szé­les vállú, szalmaszőke hajú, s kis­fiúsán pufók orca mosolygott. — E... eleget lu... lustálkodtunk! A magasabbik erre már nem fe­lelt. Belépett az állomásépületbe, és az egyik ajtón bekopogott. Heten voltak a szobában, hat katona és egy civil. Egy kocsmaasztalra ki­terített térkép fölött tanácskoztak. A civil abbahagyta a magyarázást, letette a hosszú, piros ceruzát, és előjött az asztal mögül. Pocakos tes­tével lomhán mozgott, de ez nem a kövér férfiak lomhasága volt. In­kább afféle kiszámított, higgadt Zsmpósság, amely egy realista, s amellett nagyszívű jellemet takar. Nyakig begombolt, kissé gyűrődött, kekiszínú vászonzubbony volt rajta. GERGELY MIHÁLY: A GYŰLÖLET FORRÁSA ELBESZÉLÉS — vasalatlan pantalló és subickolat- lan barna félcipő. öltözéke a vasutas- és a civilruha keveréke volt, idegennek csak tányérsapkája árulhatta el, hogy valami köze van a hadsereghez. Hatalmas fejéhez a .sapka mosolyra ingerlőn kicsi volt, és az is hanyagul, jobbfelé elcsúsz­va ült a helyén, mintha gazdájának nem az orra, hanem az örökké éle­sen, éberen figyelő jobbszeme volna a középpont, amelyhez igazodnia keU. A civil evikkere csillogó üvege mögül, várakozón nézett rájuk. — fJadtestparancsnok elvtárs, Kontz Dániel páncél vonatparancs­nok és Lajkó Gergely komisszár, jelentkezünk! A hadtestparancsnok alig észre­vehetően biccentett, s ezzel egyidő- ben jobb kezét föllenditette, de új­jal megakadtak a duzzadó tokával terhelt áll magasságában. Egy szik- rányi katonás nem volt ebben a tisztelgésben. Szemügyre vette a két embert, aztán apás, fürkésző te­kintete Lajkón állapodott meg, hú­sos ajka mosolyra húzódott. — No, Lajkó elvtárs, az az egy biztos, hogy itt nem lesz része hideg Duna-ftirdóben!... Egy vélemény­re jutottak már, vagy tovább vitat­koznak? Csa ... csa ... csak a hi... hivő katolikusok nem vi... vitatkoznak. Landler elvtársi — felelte rezzenés­telen, komoly képpel a szöszke hajú Lajkó. — Helyes!... Aki vitatkozik, az gondolkodik, aki gondolkodik, az elöbb-utóbb megtalálja az igazsá­got. És a mi korunkban a megta­lált igazság fél győzelemmel fel­ér!... — A hadtestparancsnok el­hallgatott. Hogy újból megszólalt, hangsúlya parancsoló volt. — Tehát: a Vörös Hadsereg tá­madásba megy! A tüzérségi tűz öt­kor kezdődik, vagyis — elövette óráját — ötvennégy perc múlva! órákat egyeztetni! — Várt néhány pillanatig, hátrafordult, hogy az ezredparancsnokok és politikai bizto­sok is beállítsák órájukat. — Ma­guk. Kontz elvtárs, előremennek ameddig csak lehet, és kikémlelik a cseh vonalakat, különösen az üteg­állásokat! Pontos adatokat kérek' De semmi 'vakmerő rámenősség. érti, Kontz fiam? Ez most fölösle­ges! A pécsi-féle akciók kora lezá­rult! ... Minél kevesebb kockázat, veszteség, és minél több fontos hír! Magukon is múlik, hogy még ma visszafoglaljuk Miskolcot és Diós­győrt! ... Tudom, maga is nagyon készül már az asszony meglátoga­tására! JLfár a fiaméra is, hadtestpa­irx rancsnok elvtárs! Biztosan megszületett azóta!... Utoljára áp­rilis közepén voltam otthon! «. — Hát most siettetheti a talál­Új élet új vonásai A nagyüzemi termelés, a szocialis­ta élet vonásai, sajátosságai törnek be a forradalmi átalakulás sodrában sió faluba. A régi paraszti élet kere- Lel lazulnak, tünedeznek, és helyük­ben új. erősebb, biztonságosabb, ma­radandóbb formák bontakoznak ki. Nap-nap után tanúi lehetünk a kis­tulajdonosi beidegződés ellen tömörü­lő új erők küzdelmének és si kerti­Ennek az izgalmas kérdéskörnek csupán egyetlen problémáját szeret­nénk itt most érinteni, annál Is in­kább. mivel szóba került a Termelő­szövetkezeti Tanács szerdai ülésén is. Az egyéni gazdálkodással óhatatla­nul. feloldhatatlanul. törvényszerű­en együtt Járt az elkeseredett létkü^ delem, a „struggle for life”, a néha késhegyig menő harc. olykor nem­csak szomszédok, barátok között, ha­nem még a családokon belül is. Nem kell Itt regényekre, izzó levegő­jű novellákra. Móricz Zsigmond írá­saira hivatkozni, mert a tiszazugi ar- zénes asszonyok ügye és más hasonló események — véres valóság volt. Most a parasztság körében is ver­senyről, magasrendű, tisztult szelle­mű, az egész közösség érdekeit ma­gában foglaló, szocialista versenyről szólunk. A Termelőszövetkezeti Ta­nács ülésén Dobi István elvtárs be­számolt a Minisztertanács vándor­zászlajáért folyó versenyről, és el­mondta. hogy a fővárosi és a megyei versenybizottságok 94 termelőszövet­kezet gazdálkodási eredményeit ter­jesztették elő. a Termelőszövetkezeti Tanács titkársága több mint 40 szö­vetkezet adatait a helyszínen is el­lenőrizte. s a legjobbnak bizonyult 3fl szövetkezet anyaga került most meg­nács elé. Versenyeznek hát a tsz-tagok. Ma 1 még nem általános ez a mozgalom 'Szükség van a verseny még széle­sebbkörű kibontakoztatására a „ki­váló szövetkezeti gazdaság" címért. Meg lehetünk arról győződve, hogy a dolgozó parasztok hatalmas tömegei felszabadult kedvvel, a közösségi ösz- szetartozás jó érzésétől eltelve avat­ják majd munkájuk, életük törvényé­vé a szakadatlan felemelkedés egyik forrását: a nemes erőket összemérő és gyümölcsöztető szocialista ver­senyt. Csinos szerszámgépek A Budapesti Ipari Vásár bezárta kapuit. Most rendezzük benyomása­inkat, az ipari seregszemle és talál­kozó tanulságait és ezzel már készü­lünk is a következő bemutatkozásra A sokféle tapasztalat közül ez alka­lommal egyet emeljünk ki: a gyárt­mányok kiállítását, megjelenési for­máját. mondjuk így: esztétikumát Abban nincs semmi új. hogy a fo­gyasztási javak, az emberek min­dennapi életében szereplő árucikkek — bútorok, rádiók, textíliák — szép kiállítására gondot fordítanak. A vá­sáron azonban láthattuk, hogy í konstruktőrök, a tervezők ezt az el­vet a gépeknél is érvényesíteni igye­keznek: csinos, tetszetős szerszám­gépek készítésén törik a fejüket. / DIMAVAG gépeit, azt hiszem, ilyet szempontból is kiemelhetjük. Látszot rajtuk, hogy megyénknek ebben a: igen jelentős üzemében nagy gonddá foglalkoznak az Ipari kultúrával. / minél kisebb tömegű, könnyed, egy szerű formában elrendezett, tartós korszerű, a szemnek is tetszetős gé pék tervezésénél és alkotásánál nen valamiféle látványosságra, öncélú ságra való törekvés ösztönzi a mérnö köket és munkásokat, hanem ezt kö vetell a korszerű munkaszervezés. : modem technológia és természetesei a világpiaci verseny Is. A jövőben, kétségtelenül, erre méi nagyobb figyelmet kell fordítanunk («- a­mellé. Olvasottság, versírás, novella- írás szerepel a pályázaton olyan nagy számmal, hogy az minden vá­rakozást felülmúlt. Az 1959—60. tanévben az előző év tapogatózásai után. eredményes ön^ képzőköri munkát kezdtünk. Már aa előző tanév végén megválasztottuk a KISZ-önképzőkör tisztikarát, amely nemcsak adminisztratív szervezője az önképzőköri alkalmaknak, hanem az Iskola reprezentatív képviselője is. Egyelőre azt vezettük be. hogy aa Önképzőkörben osztályonkint adja* nak műsort a tanulók. Mindegyik osztály mutassa meg értékeit, s az önképzőkör szabad plénuma bírálja meg a szereplőket. A tarka, színes műsorokban egyaránt szerepelt sza­badelőadás, felolvasás, szavalat, no­vella, visszaemlékezés és zeneszám. Két esetben magyar- és idegennyelvű drámából adtak elő részleteket a ta­nulók. Az önképzőkör munkájának po­zitív eredménye volt. hogy osztályfő­nökök, szaktanárok is bekapcsolód­tak a munkába. A bírálatban és aa előkészítésben részt vállalva, köze­lebb kerültek az ifjúság munkájá­hoz. E tekintetben ki kell emel­nem Nikodémusz Antalné és Varga József kartársakat. Az önképzőköri munka másik meg­nyilatkozása a felszabadulási pályá­zatok meghirdetése volt. Bár keve­sebb számban, de tanulóink ezen is részt vettek. A H/a. osztály önként vállalt egy felszabadulási műsort. Az önképzőkörökből kerültek ki idősze­rű ünnepélyeken, megemlékezéseken az Ifjúság szónokai, szavaiéi. Ezzel az iskolai munkát is segítette az ön­képzőkör. Az iskola igazgatója támogatta önképzőkörünket, minden összejöve­► télén megjelent. A továbbiakban az önképzőköri ► vezetőséget az iskola kulturális irá- ! nyitó szervének igyekszünk kine­► vélni. Szólnunk kell az egyéni fele* ! lősségérzetre nevelésről Is. Az ön- ! képzőköri ülések előkészítő munka- ijában példamutató volt Vásárhelyi • Zsuzsanna Ill/b. osztályos tanuló, de I ugyanilyen volt a plakátok elkészíté­sében. az önképzőkörök meghirdeté­sében. propagálásában is. ELMONDHATJUK, hogy minden tanári kényszer nélkül sikerült érdé- [ keltté tenni az ifjúságot ebben a í munkában. A jövőben az önképzőkör [kezelésébe kívánjuk adni az Ifjúsági ►könyvtárat. A patronáló vállalatok [ KISZ-szervezetelvel igyekszünk jobb í kulturális kapcsolatokra törekedni* ► Reméljük. munkánk eredményei ► embernevelésünk más területein is ► észlelhetők lesznek. [ I>r. Deák Gábor ► önképzőköri vezető tanát) ISKOLÁNK RÉGI HAGYOMÁ- NYAIT elevenítettük fel, amikor a múlt esztendőben megszerveztük a KISZ-önképzőkört. Létrehozására égetően szükség volt Nemcsak álta­lánosságban, hanem a mi Iskolánk­ban is tapasztaltuk évek óta, hogy if­júságunk eléggé önállótlan, mindent készen váró. Elhatároztuk, hogy az önképzőkör megszervezésével fóru­mot teremtünk a tanulóknak az ön­álló szereplésre, rejtett tehetségeik megmutatására. Már 1959-ben, a Ta­nácsköztársaság kikiáltásának 40. ju­bileuméra meghirdetett pályatétele­inkre sok eredeti munka érkezett be. Úgy éreztük, ezzel megerősödött Ön­képzőkört munkánk. Tanulóink több­sége nem zárkózott közgazdasági is­mereteinek szűk gondolatkörébe, ha­nem szorosan felzárkózott, egyéb tár­gyak tekintetében is a többi iskolák, elsősorban a gimnáziumok tanulói KISZ önképzőköri munka a miskolci Közgazdasági Technikum kereskedelmi tagozatán hozást!... Legkésőbb hétkor ismét itt jelentkeznek nálam! Alig tudtak kikecmeregni az egyemeletes állomásépületből, •any- nyian szaladgáltak, álldogáltak a folyosón, a váróteremben. A túlsó' oldalra közben befutott Mezőkö­vesd felől egy municiós szerel­vény. A kis pályaudvart elözönlöt- ték a löszeres ládákat, fegyvereket cipelő katonák. Lajkó megragadta előretörtető barátját. — Te, Da... Dani! Nem te ... te­hetek róla, de va ... valahogy nem szeretem a katonán a civilruhát!... Hoz... hozzá egy főparancsnokon! Kontz hátralökte sapkáját, s mosi már úgy is hagyta, hogy kibukjon a fényes silt alól hullámos, gesztenye haja. Harsány jókedvvel nevetett. — Aztán mért nem szereted? — Me... mert ez is a fe ... fegye • lemhez tartozik!... Es nem ka... katonás! A kkor neked biztosan a Bőhm elvtárs a példaképed!... őrajta aztán megtalálsz mindent, ami katonás és főparancsnokhoz illő! Remekül szabott zubbony, nyalka bricsesz-nadrág. kiglancolt; puhaszárú csizma, bőrkabát és va-\ donatúj tányérsapka! De mit gon-; dőlsz, melyik az, igazi kommunista, parancsnok? Az' öreg, vagy a had-: ügyminiszterünk?!... Ha-ha!.. Na, gratulálok a gusztusodhoz!. — Nem várta meg a komisszár dü-'. hős válaszát, pedig az akadozó, nyelvvel morgott valami cifrát: Előrefurakodott a vágányokon fut-', kár ózó katonák közt. és felkapasz-'. kodott a páncélvonat első, fedett, vagonjába. (Folytatjuk* készülődnek. Gyorsan be is mutat­ják, hogy mit tudnak. Az óvónéni az egyik félrehúzódó gyereket a helyére szobákban és itt az uavaron is icnei j tapasztalni. Barna Lujza, a tízévesi tapasztalattal rendelkező nevelő nagyi gondot fordít erre. # — Mit tart az elmúlt évek legfon-# tosabb tapasztalatának? # — A SZÜLŐKKEL VALÓ KAP-# ■"SOLAT kialakítását — mondja. — # Csak velük együtt lehet eredménye- # sen dolgozni. A szülők nevelésének a# ml nevelésünkkel összhangban kell# lennie. Sokat kell beszélni velük, el-# 'Atogatni hozzájuk, hogy megismer- # <ük az otthoni körülményeket Is. így.# ihol szükséges, könnyebben tudunk # segíteni. A szülök természetesen so-# kát segíthetnek nekünk, és segítenek# Is. Az óvoda csinosításáért sokat tct-l <ek társadalmi munkával # Az óvodában a munkaidő reggel? 'éttől, délután öt óráig tart. Barna i ’ ujza körzeti ellenőr is. Hetenként# háromszor más községekbe kell látó-j — Marad-e idő a munkán kívül# még valami másra is? # — Be lehet osztani1 az időt. Néha# megnézek egy-egy filmet, vagy olvs-J sok. szóval megtanultam jól gazdái-v kod ni az időmmel. i Közben félszemmel a gyerekekre figyel. Az egyiknek leporolja a ru­háját, a másikat felülteti a székre. Aztán közibük keveredik, ahol szük­séges, ott igazságot tesz. türelmesen válaszolgat a kérdésekre. NAGYON IDE ILUK a pici szé­kek. pici asztalok, babák, mackók világába: az otthonába. Priska Tibor vezeti, ijedt pillantására pedig bá­torítóan megsimogatja. A kisfiú mosolyog. A harmadik csoport az udvaron Játszik. Sokan tömörülnek közülük az űj kút körül. — Ezt a kutat mostanában készí­tettük el, és nagyon tetszik a gyere­keknek. Mindenki állandóan kezet akar mosni. Akarunk építeni még egy homokozót is. Egy már van ugyan, de sokan vannak hozzá. Látszik: az óvodai nevelők nagyon ügyelnek a rendre, tisztaságra. Ezt a NAGYON IDE ILLIK. A pici szé­kek. asztalok, a babák, mackók, Hó­fehérke és más meseképek díszítette falak, a sok-sok gondtalan, kedves, állandóan a játékot élő csöppségek közé. Óvónő. Több mint 10 éve. Barna Lujza 140 gönci gyermeknek a paj­tása. nevelője, tanítója, édesanyja és — szerelmese is. Törékenysége, min­den kis gondot, kívánságot meglátó, mosolygós szeme, gyermeksimogaló közvetlensége nagyon ide tartozik Ide a szőkefürtös, nagyszemü, botla- dozós. sírásra, nevetésre mindig kész apróságokkal tele szobákba, a magas fáktól vigyázott hűvös udvarba. Tíz év óta óvónő. Érthető, hogy szinte minden gondolata a gyere­keké. Nem is igen lehet másról — például magáról — beszélni vele. Csak a gyerekek! Minél szebbé, mi­nél jobbá varázsolni az óvodát, hogy jobban érezzék magukat a gyerekek. És természetesen, nevelni, oktatni, beoltani őket a szép utáni vággyal, a rendszeretettel. — Eleinte sok baj volt a pontos­sággal — mondja. — A gyerekek késtek, rendszertelenül jöttek az óvodába. Pedig mi minden órát pon­tosan beosztunk. A későn jövők meg­bolygatták a rendet, elmaradtak va­lamelyik foglalkozásról. Ezen úgy segítenünk, hogy nyolc órakor min­dig bezárjuk a kaput. Az elkésett óvodások aztán kintről szólítgattak bennünket: engedjük be őket. Las­san megszokták a pontosságot. Most már nem késik el senki. KÖRÚTRA INDULUNK a három terembe. Az egyik csoport éppen tízóraizik. Belépésünkkor leteszik a limonádés poharat — a tízórai utolsó fogása — és kórusban, hangosan kö­szöntének bennünket. — Ki tudná megmondani, hogy mi volt a tízórai? Öt-hat kéz is a levegőbe emelke­dik. A kiválasztott, bamahajú csöpp­ség mosolyogva, magabiztosan so­rolja el a fogásokat. A többiek szur­kolnak: nem hagy-e ki valamit. Az óvónéni elégedett. A kővetkező teremben .„táncot" próbálnak. A közelgő ünnepségre Egy vállalat, ahol minden negyedik doleoző tanul művelődési kedve. Az idén huszon­négy különböző tanfolyamon több mint 470 mérnök, technikus, döntő többségében pedig fizikai dolgozó. Az alig több. mint kétezer személyt foglalkoztató Északmagyarországi Áramszolgáltató Vállalatnál igen megnövekedett a dolgozók tanulási,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents