Észak-Magyarország, 1960. június (16. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-26 / 150. szám
Xseárnan. 1WB. Wahn 86. esZARMAGTARORSZAG 7 Fotóriporterünk jelenti: Bővül a hálózat... A posta dolgozót új telefonkábelt fektetnek le • Palórzy utean. Megnyílt a politechnikai kiállítás A II. Rákóczi Ferenc Könyvtárban Ebéd közben... Dél .van. Az épülő új városnegyedben, az ózd —bolyoki építkezésen leállnak a gépek. Az építőm unkasok csoportosan elindulnak az ebédló felé. Az ínycsiklandozó ételszag bennünket is odavonz. A modern, háromemeletes munkásszálló földszinti helyiségében lévő osz- lopcsamokos ebédlőben felszolgálónők serénykednek az asztalok között Hirtelen felkapom a fejein. Megüti egy szó. egy mondat. Azt mondja a gondnok, egy középkorú férfi: — Két hete tartottunk egy TIT-előadást Bartókról és Kodályról. Negyvenen vettek rajta részt. Egy tanár tartatta az előadást, magnetofon segítségével ... Nem messze, odébb a Gngoncza köművesbrigád egyik tagja ezt mondja: — Én nagyon szeretek olvasni. A legtöbb szabadidőm erre forPillantásom körülfut az ebédlőben és figyelem az arcokat. Az építők arcát. amelyen még ott vannak a nehéz munkát végző emberekre jellemző vastagabb vonások, s elképzelem. hogy ezek a vonások hogyan lágyulnak el a Bartók-, Kodály-művek hallgatása közben. S milyen mélyen nyúl a lelkekbe a zene. a zenei áhitat. s hogy tudja átszellem í- teni az embereket a Megint beszédre figyelek. A beszéd a velünk jött festőművész és az építési vállalat dolgozói között zajlik — Tudja, művész elvtárs — hallom az egyik ember halk szavát —. én nagyon szeretem a képzőművészetet. Ha Pesten járok, el nem mulasztom megnézni a SzéDmű vésze ti Múzeumot, órák hcoz- száig el tudok gyönyörködni Munkácsy. Csók s a többi nagy művész alkotásaiban. De tudja, művész elvtárs. csak egyet nem értek. Nem értem az új művészi irányzatból az absztrakt ábrázolási módoi. És egész ebédidő alatt a művész és a munkások az' új művészeti irányzatról beszélnek. Micsoda szép. mi cső- da nagy dolog. Gazdag a mi népünk, gazdag lélekben is ... Egyre gazdagabb... A BALATON VARÁZSA — Megengedik? — Tessék! L's leültem szembe velük a padra. A vonat fülkéjé- ben még több üres hely is volt, de a lányokkal szemben lévő padot választottam. Hárman voltak: egy dvndi szőke, egy soványabb magas, cs egy fiúsán meg- nyirt, feketehajú, karcsú no. Egyiket sem találtam különösebben vonzónak vagy érdekesnek. Siófokra mentem néhány napra. Mikor megtudtam, hogy ők is oda jönnek, bemutatkoztam. Eleinte mindenféléről beszéltünk, ami m indán nyi- unkat untatott, örültünk a jó időnek, féltünk az esótóL Nem kérdezősködtünk egymás foglalkozása felöl. Nekem elég volt az, hogy fiatalok. Nem akartam azon a hosszú úton magamra maradni, hát melléjük ültem és beszélgettünk. Imssoii .,összemeleqcdtünk". Megtudtam. hogy a szőke dvndi nem szereti a hegyeket. — A hegyektől nem lehet látni — mondta. — Olyan, mintha az ember be lenne zárva. Az alföld az más. Nagy, nagy térség mindenütt! Az olyan szép! — Ugyan — mondtam — tudja, hogy mly-n csodálatos a hegyek között, ott. ahol én lakom? Olyan változatos. élénk és örökké új minden! Nem lehet soha megszokni, mindig találok benne valamit, amit eddig még nem láttam. — Nagy hegyek között lakom. Nappal komorak és fenségesek, éjjel félelmetesek és vadak. Ha a felhők az egész napi futkározás után c'f .radnak, az ormokra ülnek le pihenni. Hajnalban a nap suga raitól felébresztett ködök sűrűn gomolyognak a csúcsok körül. Messziről nézve olyan, mintha tűzhányó krátere füstölögne. A z egyik völgyben egy kerek dombocska áll. Azt '*■ mesélik, hogy török vitézek holttesteit hántolták oda, még a végvári harcok idején. Éjjel, mikor az ezüstös félhold felkúszik a legmagasabb hegyre, pancél- inges, tarkoponyás török padisák nyargalosznak puhaléptű paripáikon a domb körül. Ilyenkor megelevenedik a völgy. Bokrok remegnek, a fák között zizeg valami, árnyak lebbennek. ágak reccsennek, és minden mozog, minden él. A várfal meredek hegy alatt görbe kardkent villog a patak. A rét kiteritetl. hatalmas, zöld torok kaftán. Es a legszebb hegy holdsugárból von fátylát az arca elé. És csend van, tiszta, könnyű csend. Aztán ők meséltek. Majd kopott vicceket szedtünk elé. végül megérkeztünk célunkhoz. Jó szórakozást kt- vántunk egymásnak és elváltunk. Este az egyik zenés mulatóhelyen vacsoráztam. Meglepetésemre néhány asztallal odább a délelőtti ismerőseimet fedeztem fel. Ok is észre veitek. Feléjük intettem, majd vacsora után átültem az asztalukhoz. Vidáman beszélgettünk mindenről, mintha már régi ismerősök leltünk volna. Aztán játszani kezdeti a zenekar, és a fiús hajú Lenkével táncolni mentünk. Jfönnyedén, hajlékonyán táncolt. Ha vége lelt egy számnak, izgatottan várta, hogy mi következe:. Testének szinte minden porcikájával szívta magúba az igazi, könnyű, szép muzsikát és ritmustól vált telítette. Kezemnek legkisebb érintésére is érezte, hogy mit akarok lépni. A lassú, örökszép számoknál valami könnyű, kedves ábrándozás féle játszott a szemében, az élénkeb- beknél pedig pajkosság. tűz. Azt hiszem, nem vettunk tudomást senkiről. A zene áthatolhatatatlan, suru, könnyű, puha fátyolként borult ránk és teljesen elszigetelt. Bóditó zsongás tartott fogva bennünket. Csak a szemét láttam. Nagy, sötét szemét, amelyik mandulavágásúvá vált, ha nevetett. — Szünet következik! — jelentette be hirtelen a zenekar egyik tagja. Mintha valaki durva kézzel széttépte volna rólunk a habkönnyű fátylat. Egy pillanatig dermedten, megbántottan néztünk egymásra. A levegőben még ott vibráltak az utolsó akkordok, ott álltunk a parkett közepén egymáshoz bújva. Nem akartam, hogy vége legyen. — Menjünk sétálni — ajánlottam. Beleegyezett. Kimentünk a mólóra. Csodálatosan szép este volt. Soha nem láttam meg olyan fényes csillagokat. A part felől langyos levegő- hullámok ringtak körénk. A közelben valahonnan hegedűszó hallatszott. Itt is, ott is fiatal párok anda- logtok. Szótlanul lépdeltünk egymás melleit. Ha villany alatt mentünk el, simuló fehér nyári ruhájából barnán csillogott ki szépformájú válla. Karcsú derekán keskeny piros öv feszült. Tüsarkú cipőjében néha megbicsaklott a homokon. Kicsit magam elé engedtem és néztem. Szép volt a nyaka is. Csodálkozva fordult vissza. Melléje léptem, szembefordítottam magammal. Rövidre nyírt fekete haja jól állt ovális arcához. Érzékin duzzadt száját várakozóan kinyitotta, és kifehérlett apró. egészséges foga. Arányos testéből üdeség, vonzás sugárzott. Szép volt. Nagyon szép. Ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy végig simítsam homlokát, haját, nyakát. Hagyta. £s nézett rám. mély. sötét szemével. — Nagyon szép vagy. — Nem tudom, mondlam-c vagy csak gondoltam. Csak egyet tudtam biztosan: szeretem. Szerel\em tudom, meddig álltunk igy. Aztán Lenke el- - * mosolyodon, és tovább mentünk. Belémkarolt. Ereztem, hogy sima bore nagy-nagy melegséget áraszt és nagyon örültem, hogy vele lehetek. A móló végéhez értünk. Nézte a csillámló vizel. A Balatonon csónak közeledett. Halkan csogogotl evezője és nyomában rezgő hullámok bukdácsoltak. Alattunk a Balaton lágyan ölelte magához a mólót és szerelmesen csacsogott hozzá. Én Lenke mögött álltam és a vállán tartottam kezemet. Ereztem, hogy valami varázslatos kábulat ereszkedik ránk. Talárt a Balatonból hallatszó csobogás, talán a nyári éj levegőjének zsongása, vagy a part felöl áramló melegség okozta ezt az érzést. Üc inkább együtt hatott ez a három. A Víz, a Föld, a Levegő, e: a három öselem csodálatos éjszakát varázsolt. Lenke felém fordult. Lehajoltam hozzá. A nyakamon éreztem karjának sima bőrét, és a számon duzzadt ójukat. Felemeltem. Könnyű volt és forró. Egy padra ültünk. Szorosan átkaroltam. Lenke szeméi néztem. Először a nagy fák törzsét láttam benne, később koronájukat. majd a csillagokat. A válla fölött észrevettem, hogy a pad alatt idetévedt keskeny fénysávban aranysárgán csillog a homok ... Másnap hajóval átrandultunk a túlsó partra. Végig a korlát mellett álltunk, édes csacs.Ságokról beszélgettünk és nagyon boldogok voltunk. A Balaton lustán sütkérezett a reggeli nap fényében, zöldes hullámain fehér tarajok fodrozódtak. A mámoros éjszaka után még nem ébredt fal teljesen. Pedig itt is, ott is fehér vitorlások csiklandozták hátát. Hagyta. De a isiklandozásra mindig szélesen mosolygott és hosszú hullámráncok futkoslak rajta. — Ugye édes — szólt Lenke ábrándosán —, egyszer majd nekünk is lesz egy kis fehér hajónk és elmegyünk rajta valahová nagyon messzire. Jó? — Jó. — Minden lesz majd a hajón: rádió, gitár, kondér és én sütök majd neked halat. — És ha vihar jön, akkor sem félünk. — De nem is jön vihar, mert minket szeret a vtz is — súgta — olyan nagyon, mint én léged. — Még jobban — mondtam. — Ügy, mint én téged. Néztük egymást betelhetetlenül. És szőttük tovább a mesét színesen, boldogitóan. Tudtuk, hogy nekünk locsog a Balaton, nekünk kéklik az ég. Mikor partra szálltunk, ott is olyan szép volt minden, örültünk a lagylaltosnak, a tarka sokaságot csodásnak találtuk. Délután strandra mentünk. Kibéreltünk egy nagy Oumipámál és szaladtunk a vízbe. Amikor mellettem rcküdt a párnán karcsún, napbarnítotton. szinte nem mertem ránézni. Fojtott hangon szóltunk egymáshoz és a hűsítő vízbe lógattuk kezünket, A nap forrón tűzött ránk. Elfeledkezve néztük egymást és erőlködve küzködtünk valami ellen. Feléje nyújtottam kezem. Gyorsan hozzám simult, aztán mind a ketten zavarodottan ugrottunk a vízbe. j\Jaovon boldogan utaztunk vissza és áldottuk a Balatont, mert ott találtunk egymásra. Este érkezett a vonat az állomásra, összetartozóan lépkedtünk egymás mellett. Nagyon szomorúak voltunk mind a ketten, mert négy-öt napig nem találkozhatunk. Más- merre vitt az utam. A kapujukhoz értünk. — Nagyon siess hozzám — mondta magahoz szorítva. — Várlak,, nagyon, nagyon várlak. Uaue sietsz maid? — Nagyon — mondtam. Néhány nap múlva találkoztunk. Kedvesen üdvözöltük egymást és sétálni kezdtünk. — Vártál? — kérdeztem. — Vártalak. Hallgattunk. — Hová menjünk? — Mindegy. Olyan szokatlan, ismeretlen volt a hangja, mintha most hallanám először. Nem vettem észre, hogy az ínyem Is olyan. Megálltunk. Magam felé /ordítottam. Szabályos arcát modern frizura keretezte, alakja, mint sok más lányé. Szemében valami kutatás-felét láttam. Belemkarolt. Szerettem volna, de nem tudtam úgu mást''' m”" a BalaíonnaI- Nyugtalanul fürkésztük egy— Jó, hogy veled vagyok? — Ez az este is szép. — Szép. Egy padra ültünk és unalmas dolgokról beszélget- tunk, mint először a vonalfülkében. Hamarosan felálltunk és hazakísértem. A kapuban csodálkozva néztünk egymásra. — Viszontlátásra — mondta, de nem nézett rám. — Viszontlátásra — szóltam. ^dtíam. hogy Ö is szégyenkezik egy kicsit, akárcsak en. Talon azért, mert tudtuk mind a ketten, hogy ezzel az utolsó köszönéssel már hazudtunk. Három hét helyeit három és fél nap alatt távolítják el a martinkemeneék régi kéményeit Oxtlon Az ország kohászati üzemei közül a legnagyobb arányú rekonstrukciós munkát az ózdi martin- acélműben végzik, amelynek sikerén több vállalat mintegy nyolcszáz dolgozója fáradozik. A több évre ütemezett, egy milliárd forint költséget meghaladó rekonstrukció során új, vasvázas, az eddiginél lényegesen nagyobb légterű üzemcsarnokot emelnek a dolgozók testi épségét veszélyeztető régi helyébe. Az eddigi 12 kisteljesítményű kemence helyett, nyolc korszerű Marz-tipusú. jól műszerezett olvasztóberendezést építenek, ezekben évente mintegy 150 ezer tonnával több acélt készíthetnek majd. A dolgozóknak sok nehézséggel kell megbirkózniuk a nagyszabású, bonyolult munkán, de ők maguk észszerű ötletekkel igyekeznek feladatukat a tervezettnél is célszerűbben. gyorsabban megoldani. így például a martinkemencék 45 méter magas, vastag acéllemez burkolatú, tuzallóanyaggal bélelt kéményeinek eltávolítását a tervezők úgy akarták megoldani, hogy a kémények magasságáig állványokat emeljenek s azt kis darabokban, felülről lefelé. fokozatosan bontsák le. így egy kémény lebontása nyolc munkásnak három hétig is eltartott volna. Jávorcsik József. Nagy Géza, Be- gezj Sándor. Csuzda Ernő és Csák Ödön. az ózdi kohászat műszaki és fizikai dolgozóinak javaslatára a kéményeket ledöntéssel távolítják el. Vagyis a kéményen, körülbelül fele magasságban, autogén-pisztoly- lyal réseket vágnák, csaknem körülfürészelik. A vágást falécekkel ducolják fel. erre petróleumot öntenek, meggyújtják. A fa elégésekor a kémény megbillen, s önsúlyától szakítja le a meghagyott tartó lemezrészt és a vágás méretének megfelelően előre meghatározott irányba dől le. Eddig három kéménynél alkalmazták ezt a módszert, s igen jól bevált. így a kéményt a tervezett három hét helyett három és fél nap alatt távolították el könnyedén, veszély nélkül. Ennek az eljárásnak alkalmazásával lehetővé vált. hogy ezeken a részeken a tervezettnél jóval előbb kezdhették meg az új üzemcsarnok, illetve a kemencék alapozási munkáit. S ez igen fontos, mert a tervek szerint az év végén már két új kemencét termelésre !>*- szen akarnak átadni az ezekhez tartozó csarnokrésszel együtt. O*. B.
