Észak-Magyarország, 1960. május (16. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-15 / 114. szám

6 ÍSZAKMAGYARORSZAG Hat ember az élet nagy országúti án A z élet nagy. viharos óceánjait, hepe-hupás országútjait, bo­zontos ösvényeit megjárt ember Nagy Szilveszter, a somsályi bánya ötödik X-et taposó szocialista brigádvezetö- je. mintegy az elmúltakat idézgetve mormogja maga elé: — Arra kíváncsi, hogyan lettünk szocialista brigád?... Hosszú sora van ennek... Az elején kezdem. Bükkszé­ken születtem. Apámnak hat hold földje volt és kilenc gyermeke. A föld nem biztosította a nagy család kenye­rét. Alig hagytam el az iskolát, má­ris — 12 éves koromban — oda adtak három véka búzáért lovásznak. Ké­sőbb summás, majd kocsis lettem. Nem szerettem én ezt az életet. Mi­után megnősültem elmentem Egercse- hibe bányásznak. Sáros bánya volt, nehéz a piunka, szökdöstek az embe­rek, é.i is hátat fordítottam nekik, és átjöttem Somsályba. Műszak után — akkor nem úgy volt. mint most. hogy busz szállítja haza a bányászt —, 37 kilométereket gyalogoltam én át a hegyeken Bükkszékre. Nagyon sokat dolgoztam. Hat gyerek lett. azoknak meg nagy darab kenyér kellett. Jött a felszabadulás. Akkor még fiatal voltam — igaz, kicsit megtört az élet. de most is annak érzem ma­gam —. bekapcsolódtam az országépi- tésbe. 47-ben léptem a pártba. Azelőtt nem ismertem az eszmét, a pártot. Azóta másként látom az életet. 49- ben alakítottam egy DISZ-brigadot. Kedvet kaptam a fiatalok nevelésére, a velük való munkára. 1952-ben — akkor jött a bányába a nevelt fiam is — elvállaltam 30 MTH-s gyerekkel egy frontot. A gyerekek azt mondták: szeretnének velem dolgozni. Jól van. Bevittem őket egy nehéz területre. Hadd edződjenek. Aki ott megállja a helyét, az jó bányász lesz. Nem is csalódtam én a gyerekekben. Hét sztahanovistát neveltem közülük. így kezdődött... V olt két gyerek: Répási Gyuri, meg Tóth Gyula, akiket na­gyon megszerettem. Eszes, talpraesett fiú volt mind kettő, szívesen foglal­koztam velük. El-eljártak hozzám a lakásra is, beszélgetni. Aztán később rájöttem, hogy már nem is annyira a velem való beszélgetésért fáradoznak ők, inkább az Irén. meg az Ildikó szemeiért.;. Egyszercsak elém áll a Répási. — Elvenném a lányát — mondta. — A ti dolgotok. Ügy csináljátok, ahogyan jónak látjátok. — Aztán Tóth állt elő. ö elvette a másik lányomat. Később a fiam nő­sült meg. Nekem meg ki kellett ruk­kolni. mindegyiknek bútor. Már csak négyen vagyunk itthon. (Erzsi >s férj­hez ment.) Éva 11 éves. Hogy belőle mi lesz. nem tudom. Gyuszi 14 éves. Akarnám, hadd tanuljon másnak a gyerek, de ö a bányászéletet választ­ja. A két vöm. meg a fogadott fiam velem maradt a brigádban. A brigád 12 tagú volt. most hat tagú. A foga­dott fiam 28 éves. magas, vékony, fürge ember, bányásznak született. Az F-5-ösön egymást váltjuk. Min­dig megnézi, hogy mit csináltunk. Néha meg is mondja: — Faterka, ez kevés volt! Nagyon szeretem az Auer Jenőt is. Olyan hosszú, vékonynyakú és olyan fürge, mint a fiam. Ügy mennek ezek, mint a futólovak. Ismerem az embe­reket, mit lehet velük dolgozni. Amikor az Auer idekerült, láttam, hogy fürge, jó munkás ember. — Nem jönne el hozzánk? — kér­deztem. — Ismerem a brigádot — mondta 5 — elmegyek én szívesen. Ilyenformán került hozzám Sztan- kó András is. Tetszett nekem a mun­kája. — Maga honnan jött ide cimbora? — kérdeztem egyszer. Az ember rámnézett, hogy őszinte légyen-e, vagy sem. aztán mégis el­mondta. Építésvezető volt. rossz fát tett a tűzre, lecsukták másfél évre. — Nem jönne el hozzánk? N agyon csodálkozott, hogy hát ahelyett, hogy hátatfordítanék neki, még én hívom a brigádba. — Hogyne mennék, nagyon szíve­sen — mondta. Azóta sokszor emle­geti, igen jól esett neki, mert hát na­gyon magára hagyták. Én rögtön lát­tam. hogy megtévedt ember, akit se­gíteni, nevelni kell. Nem is csalódtam benne. Így szedtem én össze a 12 em­bert. de mondom, hogy csak hatan vagyunk a brigádban, mert hát a ter­melékenység érdekében úgy döntöt­tünk. — mivel a másik hat emberre másutt igen nagy szükség van —. mi hatan is elvégezzük ugyanazt a mun­kál. Nincs is hiba. havonta megcsi­náljuk az F-5-el a 160—170 métert. Járok gyűlésekre. Egyszer hallot­tam. hogy egy másik bányában ala­kult egy szocialista brigád. Érdekelt, hogy milyen az. megtetszett, aztán érdeklődtem, mik a feltételek. Otthon elmondtam a gyerekeknek. — Mi szükséges ahhoz, faterkám? — kérdezték. — Tanulni a politikát, tanulni szakmailag, úgy élni. ahogy egy szo­cialista társadalomban élő embernek élnie kell. — Hát ebben benne vagyunk — mondták. 1957 közepétől a mai napig a 135.2 százalékot tartjuk, áorilis 4- re 136 százalékot ígértünk. 143-at ér­tünk el. Valamennyien részt veszünk politikai szemináriumon, és mind részt vettünk szakmai tanfolyamon. Végzünk társadalmi munkát is. Egy­szer azt mondták, segíteni kéne a tsz- eket. Hát segítünk. Tizenketten egy műszakot dolgoztunk a bangonvi tsz- istálló építésén. Dolgoztak ott diákok is. — Fiúk, — mondtam a brigádta­goknak — szép dolog, hogy ezek a gyerekek önzetlenül dolgoznak. Dehát ezeknek kéne egy kis zsebpénz is. Adjunk nekik néhány forintot. — Fejenkint egy műszakkeresetet ad­tunk oda. Hadd legyen nekik szóra­kozásra. A brigádtagokkal nincs különö­sebb baj. Ugye nincs kanál zördülés nélkül. Előfordul néha itt is egy kis családi perpatvar. — No. ez így lesz jó — mondom. — így, meg úgy kell csinálni. Hall­gatnak rám. Nagyon szeretünk együtt lenni, munkaidő után is. Vasárnapon­ként elmegyünk a vendéglőbe mind a hatan, egy asztalhoz ülünk, kikér­jük a magunk egy-egy liter borát, beszélgetünk, szórakozunk, döloígá­tunk. Máskor még mihozzánk ülünk be. Nem tagadjuk, megisszuk a ma­gunkét, van is miből, hiszen az én átlagkeresetem ebben az évben 4200 forint, a brigádtagoké meg 4000 kö­rül van. Arra azonban nagyon vi­gyázunk. hogy soha ne viselkedjünk úgy. hogy valakit is megbotránkoz­tassunk. Még el kell mondanom azt is, hogy milyen a viszonyunk a bánya vezetői­vel. A régi világban úgy volt. hogy az ember bement, meg sem várták, mit mond, már rászóltak: — Nincs bakancs! — Ma meg, ha bemegy az ember, mondja: Nincs elég levegőnk! — Nincs? — néznek nagyot — Hát lenni kell! — És in­tézkednek, segítenek. Még nyolc év és a munkásélet vé­gére érek. Nyugdíjas leszek. Meg­nyugtató érzés az. hogy amit tehet­tem, tehetek, megteszem a társada­lomért. Kaptam a munkámért sok ki­tüntetést. jutalmat. Háromszor kap­tam ..Bányászati munkazászló” ki­tüntetést. De a brigád minden tagja kapott kitüntetést, és sok-sok elisme­rést. És most, május 1-én. az ünnep­ségen a járási pártbizottság szerve­zőtitkára egy oklevelet nyújtott át nekünk, amely tanúsítja. — szocialis­ta brigádként dolgozunk, élünk a .....................?ben. C sorba Barna Meghallgatta az állandó bizottság a megyei fóallattenyésztő tájékoztató­ját az állattenyésztés helyzetéről, a legelők állapotáról, — továbbá a me­zőkövesdi járási tanács mezőgazda­sági osztályvezetőjének tájékoztatá­sát a járás termelőszövetkezeteinek helyzetéről, a megszilárdítás állapo­táról. A tájékoztatókat megvitatta az ál­landó bizottság és határozatokat ho­zott. A megyei tanács végrehajtó bizottsága felé négy javaslattal for­dul: 1. a szerfásépitkezések fa­anyagának minőségi ellenőrzése, 2. a tsz-építkezésekhez kiadott anyag­utalványokra az anyag egyidejű biz­tosítása. 3. a kútépítési hitelek nor­matívájának a helyi adottságokhoz való arányítása. 4. a típustervek ál­landósítása ügyében. Elhatározta az állandó bizottság, hogy két albizottságot szervez, még pedig az állattenyésztési albizottsá­got az állattenyésztés, ezen belül a szarvasmarha és sertéstenyésztés problémáinak feltárására, megvizs­gálására és a fejlesztés előbbrevite- lére javaslat készítésére, — továb­bá legelőgazdálkodási albizottságot, a legelőgazdálkodás vizsgálatára, az elhanyagolt legelők karbahozásához segítség nyújtására. A bizottságok rt tagból állnak, az áb. egy tagjá- ik elnöklete alatt. A megyei tanács legközelebbi ülé- n az állandó bizottság nevében Eiben Endre és Sándor Miron áb. tagok szólnak hozzá a tanácsülés anyagához. Megvizsgálja az állandó bizottság a legutóbbi megyei tanácsülés által hozott mezőgazdasági vonatkozású határozatok végrehajtását, ezt ellen­őrzi és a végrehajtáshoz segítséget nyújt. Több mint SOO új lakóval gyarapodott a Bükk-hegység A Keletbükki Erdőgazdaság bükki és szercepusztai mintegy 126.000 hol­das rezervátumában befejeződött a nagyvadak éllé se, s több mint 500 új „lakóval” gyarapodott a Bükk. Noha az ellesi időszakban szeszélyes volt az időjárás, a megfelelő vadgondo­zás révén szinte egyetlen újszülött sem pusztult el. Az erdészek gondo­san ügyeltek, hogy a vadak szállás­helyét ne bolygassák kirándulók, hogy nyugodtan világrahozhassák ki­csinyeiket. Gondoskodtak megfelelő takarmányozásukról is. A tervszerű vadgondozás eredmé­nyeként különösen gazdag volt a sza­porulat a vadmalacokban. A Korzika szigetéről az 1930-as években betele­pített muflonok száma csaknem 100, idén született muflonbáránnyal gya­rapodott. A muflonok eddig csak a m^iKk sziklás, karsztos vidékét népe­sítették be, most már a délibb fekné- eü erdőségekben is fellelhetők. Ugyancsak jelentős a gyarapodás őz- és szarvasgidákban is. Az egyre gyarapodó vadállomány lehetővé teszi, hogy a bükki rezervá­tum vadállományát minőségileg if javítsák a selejtes, rosszul fejlett agancsu állomány kilövésével. Casals fesztivál Portorícoban Június 3—22 között rendezik a p toricoi egyetemen a Pablo Casals fesztivált. A fesztivál 12 koncertjén a 83 éves világhírű gordonkaművész részben szólót játszik, részben pedig dirigál. A műsoron Bach, Mozart, Beethoven. Brahms, Corel h. Weber, Vivaldi, Schubert és Dvorzaak Mezőkövesden tartotta ülését a megyei tanács mezőgazdasági Számos magyar író dolgozik a mai élet problémáit tükröző müveken. Szabó Pál jelenleg kisregényen dolgozik. A könyvben egy vidéki kör­orvos életével az iró az egész Hbrnye- problémáit. a termelőszövetkezeti mozgalom kérdéseit ábrázolja. Ezen­kívül az Országos Rendező Iroda megbízására Ignácz Rózsával és Ta­mási Áronnal közösen dolgoznak egy zenés, derűs vígjátékon, amelyet nyáron, a szabadtéri színpadokon mutatnak be. Illés Béla nagyméretűnek tervezett regényén dolgozik, amelynek meséje 1956. november 4-én kezdődik és 1959-ben ér véget. A könyvnapra ki­adják ülés Béla Anekdoták könyve című kötetét, amely az eddig meg­jelent anekdotákon kívül újabb tör­téneteket is tartalmaz és az olcsó könyvtár sorozatban jelenik meg. Mesterházi Lajos jelenleg leg­újabb írásaiból állít össze novellás- kötetet. A könyv elsősorban mai té­májú elbeszéléseket tartalmaz és a Magvető Könyvkiadó gondozásában jelenik meg. Goda Gábor most adta ki a Szép- irodalmi füzetemből című. 1945-től megjelent cikkeinek válogatását. Az író nemrégen érkezett meg Szigliget- ről, ahol befejezte Protokoll című. mai tárgyú szatirikus elbeszélései gyűjteményes kötetének ósszeáilrta- •át. Goda Gábor tovább dolgozik írás-közben című regényén, amely az írásnak, mint műfajnak szatírája Kassák Lajos az utolsó két eszten­dő tereléséből, száz új verséből állít össze kötetet. Simon Istvánt elsősor­ban a falu jelenlegi életének prob­lémái foglalkoztatják: ilyen témájú verseiből állítja össze legújabb köte­tét. Jobbágy Károly legújabb gyűjte­ménye az 1956. óla irt költeményeit tartalmazza és a költő jelenlegi tár­sadalmi. politikai nézeteit tükrözi. Földeák Jánosnak az ünnepi könyvhéten jelenik meg a Tékozlók című regénye. A költő új verses kö­teten dolgozik, amely a Csepeli Pa­pírgyár életét ábrázolja. Fehér Klára vígjátékot ir a Jókai Színháznak. Az írónő Egyhatod férj című. mai tárgyú darabjában a csa­ládi. erkölcsi problémákkal foglalko­zik. Fehér Klára ezenkívül a Tenger című regényének harmadik kötetén munkálkodik. Az írónő és férje. Ne­mes László, most adták le közös könyvüket a Kossuth Kiadónak. Majdnem a Lomnici-csúcsig címmel. Nagyjelentőségű találmány alapján KUm tovább tökéi ...... _ é sz köszörűgép rövidese A képen: Klimon La Estu salutataj mai karaj gastoj kaj partoprenantoj de la 3. — Nordhungarlanda Esperanto Renkonto! Szeretettel üdvözöljük a mi kedves vendégeinket, a 3. Északmagyarországi Találkozó részvevőit! Mint már hírt adtunk róla, a 3. nap — a találkozó első napján ■—t Északmagyarországi Eszperantó ta- ünnepi program várta a találkoeő lálkozóra Miskolcon kerül sor. Teg- tobb a00 Nemcsak az ország különböző városaiból jóé* eszperantisták, hanem kedve« Prága és Kassa esa- perantistáit is üdvözölhetjük *« résztvevők között. A vendégeket ün­nepélyesen fogadták a Tiszai pálya­udvaron, majd az eszperantó kiállí­tás és az alkalmi postahivatal meg­nyitásán vettek részt a találkozó résztvevői. Délután került sor az „a* és „b” eszperantó írásbeli nyelvvizs­gákra, majd munkaüléseket tartottak a különböző csoportok. A városi tanács nagytermébe*! fe­lejthetetlen kultúrműsor előzte meg az ünnepi ülést ahol Baghy Gyű'a, világhírű eszperantó író, az Orszá­gos Eszperantó Tanács elnöke mon­dott beszédet. Az első nap gazdag programját ismerkedési esttel, vacso­rával és a leéső éjszakába nyúló táncmulatsággal zárták. A találkozó második napján, azaz ma, ugyancsak gazdag program várja az eszperen- tistákat. Szeretettel üdvözöljük a mi kétíves vendégeinket, a 3-ik Északmagyaror­szági Eszperantó Találkozó résztve­vőit! egy-egy fűrészlapot. ./.lapok hajtogatására ONODVARI MIKLÓS; MÁJUSI FAGY A KISEBBIK FlO letette a kanalat. — Én már nem eszem. Az anyja kérdően meredt rá. — Jóllaktál? — Hát... — s zsíros ujjait az asztalkendőbe törülve leereszkedett a karoslócáról. A szoba közepén megállt, leseperte a ruhájába kapaszkodó kenyérmorzsákat és két lépéssel az ajtó mellett termett. Onnan válaszolt: — Nekem már nem kell. S eltűnt az öregek szeme elől. A ház előtt orgona virított. A melengető napfény előcsalta a kaptárból a méheket: virágport gyűjtöttek. Zsebében előre elkészített üres gyufásdoboz lapult, s kéjes izgalommal várta, hogy alkalmas pillanatban rab­ságba ejtsen egy méhet. De nem sikerült. Riadtan húzta válla közé a fejét, ha eldongtak körülötte. Letöri hát egy gallyat és kiiramodott vele a kapun. A falu végén, a kovácsműhely előtt ismét meg­torpant. Benézett az ajtón. Bőrkötényes inasgyerek emelgette ritmikus ütemben a nagykalapácsot, amely­nek ütései nyomán ezerfelé repült a hiccelő uas szik­rája. A karácsonyfa meggyújtott csillagszórójára emlé­keztette és úgy nézte, a nyála is majd kicsordult, amíg a mester rá nem kiáltott: — Gyere, hadd sarkantyúzzalak meg! Elszaladt, mintha puskából lőtték volna ki. Hátra sem nézett többé. Keskeny dülőútra tért. amelyen jobb- felöl gyümölcsösök, balfelől zöldellö árpaföldek kísér­ték. A keményre taposott gyalogúton klappogott a gumicsizma, elzavarta a sütkérező mezei pockokat. A cseresznyéskert szélén fogatosok rakodtak. Baksa Gergely vette észre a fák közül előbukkanó gyereket. Hátra szólt az idősebbik Takács fiúnak: — Az öcséd. Ügy szalad, mintha a tatárok űznék ... — Majd adok én neki! — fenyegetőzött emez és a lovak közé csapott. — Megint elszökött. A KÉT DERES MEGUGROTT. Szakadásig feszült az istráng és a szekér zörögve tért a rázós kővesútra. De a gyerek utolérte. Belekapaszkodott a leeresztett saroglyába, kalimpálva átvetette magát a láncon és a kukoricás zsákokon hasmánt csúszva, előre kúszott egé­szen a bátyjához. — Szervusz, Jani. — Na, mi kell — mordult rá az idősebb testvér és hátra sem nézve ismét a lovakra legyintett. — Mi az istennek jöttél utánam? A kocsi nagyot döccent. Egymáshoz ütödtek a telt kukoricás zsákok, zörögve himbálódzott a ferhécre akasztott itató vedér. de nem lassított. Sőt! Sebesebb ügetésre fogta a lovakat, közéjük dobta a gyeplőt. A gyerek szótlanul, engedelmesen tűrte. Tudta, megérezte a hangján, látta a testtartásán, hogy nagyon haragszik a bátyja és elszenvedte inkább a rázást, amely már-már a hányingerrel környékezte, csak « kocsin maradhasson. Olykor, ha nagyot döccentek egy kiálló terméskövön, nyögött, de leginkább azt is magába fojtotta, s az orgonabokorról tépett illattalan, erőtlen virággal vigasztalódott. Jani magában dohogott: egy lépést nem lehet tőle tenni. S árulkodik, ha egy féldecire megállók, vagy valakivel szólok. A múltkor is... Harag öntötte el és hirtelen hátra fordult. Az öccse még mindig a kukoricás zsák tetején hasalt, s nagy kék szemeivel félénk könyörgéssel tekintett vissza rá. Jani egy pillanatra megbocsátott, de aztán ismét fellobbant benne a sértett gőf} és a szijjostorral a gyerek keze- fejére csapott. — Kotródj! A hűséges kutya sem ugrik gazdájának, ha az bele­rúg. összekucorodik, két mellső lába közé dugja a fejét, s várja az újabb rúgást, amíg félholtra nem verik, ösztöne súgja meg, hogy a tettlegesség mellett tanító, vagy ellenséges. szándék rejlik, s ha meggyalázva el- oldalog is, az első hivó szóra visszairamodik, hogy tel­jesítse a civilizált ember parancsait. így oktathatják híres idomárok hallatlan kitartással, finom, szinte rez­dülésig pontos érzékenységgel az erdők vadjait. Tibi — bár könnyeket csalt szemébe a szijjostor ütése nyomán támadt fájdalom nem mozdult. Megnyalta keze fejét, Mai témájú műveken dolgoznak a magyar írók

Next

/
Thumbnails
Contents