Észak-Magyarország, 1960. május (16. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-01 / 102. szám
n RSÍAKMtGTAIlOMZAO A LECKE sorainkat. De rendeztük s a tavaszi munkák megkezdése idejére már mindenül tudta a helyét és, hogy mi lesz ott neki a kötelessége. Hanem, volt egy ember, bizonyos Celefi Sándor bácsi, akinek se iov. se úgy nem volt jó. Már a harmadik találkozásnál láttam, hogy valamiben töri a 1«jét. s később fel is világosítottak, hogy vigyázzak, mert Celeji Sándor nagy kupec volt világéletében, és ez az ember most a termelőszövetkezetet akarja „megfejni". Másnap leültem vele egy pohár bor mellé beszélgetni. Kérdem, mi a terve, hogyan képzeli el a fouábbi életet? Azt mondja, legszívesebben nem menne 6 egyik brigádba sem. hanem ha találnánk neki valami kézenfekvő megoldást, hogy ő... ő például a piacokra fáma és árulná a zöldséget, meg a tejterméket, szóval pénzt csinálna a termelőszövetkezetnek, mert nem is titkolja, ehhez ért a legjobban. Az első pillanatban majdnem leestem a székről. Kevés híja annak is. hogy nem valami gorombaságot vágtam a fejéhez, de csUlapftof— Nézze. Sándor bácsi! — mondtam aztán neki. — Értem én. hop»/ mire gondol maga s idővel füán mea is lehetne maid rmlő^tnni. de nekünk ,Aldségünk. legkevésbé piacra való tejtermékünk, ellenben van négv*r*z hold szántóföldünk, amit fel kell szántani. be kell vetni és a többi... Más mindenki tudja már ezt és alig várják az emberek a tavaszt maga men csak itt tihlábol. nem c*inél semmit... Ezen menütődött. men is sértődött én felegyenesedett jelezvén, hogy nem kell neki a borom. — Hallja-e — kiáltotta aztán ott felettem állva. — nekem még nem adott enni senki. Mindig megkerestem a magamit., meg is éltem belőle és lefogadom magával, ha ilyen vásári munkái adnak nekem, olyan üzletel csapok a fsz-nck. hogy több munkaegységet kapok érte. mint akárki más. — Fogadjunk hát! — Mibe? T- Fogadjunk öt liter borba. Néhányan a nemrégen megalakult növénytermesztési brigádból is körülöttünk ácsorogtak már és Jelezték, hogi/ fogadlak csak nyunodtan. mert adnak ők olyan leckét ennek a kiCpeakedö embernek, hogy örökre elmegy a kedve tőle. — Rendben van — i a markába r*apt*m — fonódjunk öt liter száraz szamorodniba. Eb, aki megbánja így történt a fogadás. A rfin elteltek az első hetek. A közösen készítet ^ . melegágyakban erősödésnek, fejlődésnek indultak a salátafejek, ezeket szántuk elsőnek a piacra. Eltel az első hónap Is. mindenki végezte munkáját, s nerr mondhatom, CeleH Sándor bácsinak is találtunk rend szeresen tennivalót, de brigádba — mint megfngadU — nem ment dolgozni. Nem baj! — mondták a növény termesztők, ne szóljunk egyelőre az öregnek egy sző sem. Aztán, amikor elérkezett a szállítás napja, meg kapta a leckét. Már kora .«*<**1 «átt ólálkodott a me ieaágyak körül, nézte, hogy az asszonyok k?.•'inukba ládákba rakják a nép, frist salátát és tízszer Li mea kérdezte: be foghat-e már a kocsiba? Végre, indulásra készen állt a szállítmány, mondfdk fogjon be nyugodtan. Ám, amikor előállt a szekérrel é felrakták a ládákat. Szabó Gyula bécsi, a növénytár mesztési brigád vezetője felpattant a bakra és úgy el hajtott, hogy az álmélkodó Geleji bácsi csak a széké hátulját látta eltűnni a porfelhőben. — Hát ez mi volt? — kérdezte falfehérré válva. A brigádtagok összenéztek, elnevették magukat é hárman is felettek egyszerre: — Eladjuk, amit megtermeltünk. Nem fáraszthatju vele Sándor bácsit. Még egyszer a szemünkre veim hogy kisegítette a növénytermelő brigádot... Hát így volt. És... és a borral mi lett? — Azt isszukt — felette nevetve S. elvtárs és kot cintásra emelte poharát. ónodvári Mikid« Kalauz az »Uj várót épül« kiállításhoz: Ipari és mezőgazdasági építészet Cukorkagyártás és csomagolás, édesipari kiállítás bemutatója az Avas kerthelyiségében Borsod megyei Fűszer- és Édességkereskedelmi Vállalat és a Miskolci Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat április 28-tól május 5-ig Miskolcon, az Avas Szálló kerthelyiségében. a Szerencsi Csokoládégyár közreműködésével cukorkagyórtós és édességáru csomagoló bemutatót rendez. Ezzel egyidejűleg a magyar édesipar termékeit is ízléses pavilonban állítják ki. igen gazdag válaszA gyártásbemutató és kiállítás má* az első napokban igen nagy sikert aratott a fogyasztók körében. Tbbb- ezren tekintették me« a tejkaramella gyártását, s ugyancsak többezerre becsülhető az édességet vásárlók száma is. A két kereskedelmi vállalat kezdeményezése Igen dicséretes, a minden bizonnyal más vállalatok is követik példájukat: minél választékosabb és gazdagabb áruféleségekkel biztosítják a lakosság ellátását. — Maradjatok veszteg! Most nem szabad kimenni — s bekergetett minket a szobába. Egyenest az ablaknál álltunk meg. Nem láttunk semmit. Percek teltek el, majd megcsillant valami a magas, fonott kerítés fölött. — Szuronyok! — vacogta bátyám* hogy összekoccant a foga. Négy megtermett csendőr masírozott el a házunk előtt, egymás mellett mentek, elfogva keresztül a keskeny utcát A derékszíjukon napfényt táncoltató kard. Kakastollas csákójuk olyan parancsolóan feketéllett, akaratlanul is szelidség. dcrókhajliló meggondoltság öntötte el az Irmainkat. Elmentek a szegénysor végéig« majd visszafordultak, és lassú, de katonás léptekkel újra elporoszkáltak az apró házak előtt Megmutatták magukat: Jól nézzetek meg minket! Erősek, jól tápláltad vagyunk. A kard most hüvelyébe pihen, de ha nem fértek a bőrötökbe. ki röppen hüvelyéből. Látjátok!,' ez itt a Vállunkon puska, élesre töltve. Gondoljátok meg a dolgot« amíg nem késő. Mi a hatalom vagyunk, nem ajánlatos velíjnk ujjathúzni, megjárjátok. c4 tűz daludt, -j£S3E Senkinek sem volt már merészsége a felvonuláshoz. A csendőrök megjelenése visszakorbácsolta a lázadó Indulatokat. De ez az indulat egyre halmozódott s forrt, mint kazánban a gőz, hogy egy napon kitörve» mindent: esendőn, szuronyt — hatalmat elsöpörjön... Gulyáé Mihály támadt. Mi, gyerekek onnan tudtuk, hogy valami készül i- szüléink roppant titokzatosak voltak. Amikor ágyba bújtunk, szüléink még sokáig fennmaradtak. A konyhából suttogás szűrődött át a becsukott ajtón. Olykor-olykor hallottuk anyánk elfojtott zokogását. — Még majd elvisznek, itt maradok segítség nélkül. Éhen vesznek a gyerekeink — aggodalmaskodott síró* hangon édesanyánk. Édesapánk csitította, ne féljen, az egész szegénység ott lesz, mindenkit nem lehet lecsukni, mit kezdenek akkor a gazdák a földjükkel. Meg nem követelnek ők lehetetlent ad iák az arat ni valót tizedikért, a negyedet kapálást sem fogadhatja el a szegénység. adiák továbbra is harmadában. Istenkáromlás ennyiért dolgoztatni a szegényembert. — De legalább a kaszát ne vigyétek magatokkal, még azt gondolják, hogy valami rosszat akartok tenni. Riadt döbbenettel hnligatóztunk. Menem, mire készülnek édesapáink? JKáiu, ^,r«ÄÄ radt. A felvégesi szegénysor házal előtt felseperték az utat. mint ‘ Ünnepnapon szokás. A férfiak a kapuban álltak.-szórakozottan nézelődtek, mintha egyéb dolguk se lenne. Egyszer csak mindenki eltűnik a kapuból. A pitvarajtók csikorogva csapódtak be. Édesapám a pitvarablakhoz állt és onnan lesett ki Idegeskedve az útra. Ki akartunk surranni nz udvarra, megnézni, ml az a nasv látványosság. Dühösen ránkmordult: eretnekség szörnyű bűnébe essetek — Hát így állunk, a földünkre fáj a kódisok fogá? — jegyezte meg a mise után az egyik nagygazda. — Abból ugyan nem esznek. gUI.it iáik iá,lak emberre. A napszámosok otthon lopták a napot, muszájból tették. S ha a |HAJNALIK| kepére gondoltak, ökölbe szorult a kezük. A szokásos tizedik kereszt helyett tizenegyedikre spekuláltak a gazdák s már a harmados kapálást is sokallták. Negyedében, ez kellene nekik, megfojtanák a szegényt feneketlen mohóságukban. Minél súlyosabban nehezedik az emberre a nyomorúság, annál bátorí- tóbb, merészebb gondolatok kristályosodnak ki a lelkek mélyén. A vörös ember lázftó meséjét Is a nyomor költötte ki, az ember alkotta önmaga bátorítására. A kocsma falára festett plakátképnek is misztikus magyarázatot adtak. Falubéli ilyesmire nem képes, városi embert, idegent meg nem láttak errefelé. Jönni kell már vannak. A jelek a készülő megváltás jelei. Május elseje előtt egy-két nappal ; a falu szegényei között mozgolódás bői bátorító diadalérzés sugárzott, mintha mondaná: ne féljetek tőlem, gyertek, szegények és elnyomottak, mérjük szét gazdáitok földjét... A csendőrök egy-kettőre ott teremtek, körülkapták a bámészkodókat. — Senki se mozduljon! — csattant a parancs. „enJStäk pu^xr« órsparancsnolt pedig végigmotozta az embereket. Alaposan szemügyre vette az eléje nyújtott kezeket Is. Minden hiába! A munkától talpkeményre vastagodott tenyereken semmi nyomozást segítő jel. egy csöppnyi vörös folt. A zsebek Is Üresek, legfeljebb a féldeci árát fordíthatták ki belőlük. A parancsnok dühös rosszkedvűséggel adta ki az utasítást: — Oszolni! Mindenki menjen hazai A misén a pap kiprédikálla a vörös embert. Először is túl világi eredetétől fosztotta meg a legendát. Ilyesmi nem létezik! Az isten nem alacsonyodik le a poremberek bűnös világához, pláne ilyen bajkeverő módon/ A vörös ember babonája a felforgatók fejében született meg. hogy elhintsék veié a lázadás pestises ba- clllusait, hogy megfertőzzék az egészséges nyájat a kergeség ördögi betegségével. Ne hallgassatok a lázítók gyalázkodó szavaira, tűrjétek a sors nehéz keresztjét hogy megérdemeljétek a túlvilági boldogságot. A munkások. ezek az istentől elrugaszkodott sátáni fattyak lopják közétek az elégedetlenség. a társadalmi nyugtalanság igéit Ozzétek el őket, nehogv u TCUiott lehettem. Ijesztgette a falu népét. Vörös ember járja éjszakánként a határt s. tüzes mérőszalaggal felparcellázza a gazdák földjét Robusztusz. egetverdeső alakja türelmes lassúsággal jár-kél az éjszakában, a mérőlánc tüzesen kígyózik utána, de az első kakasszóra eltűnik hirtelen a félelmetes látomás. A felvilágosultabb emberek nevettek a dolgon. Babonaság — bolondság! De azért beléjük is szorult annyi babonás tévhit, hogy éjszakára körültekintőbben reteszeljék be a kaput s az istállóajtóra öklömnyi lakatot akasszanak. Biztos, ami biztos. A bíró, aki felvilágosultság dolgában felülmúlta gazdatársait, összedugta a miről tárgyaltak a zárt ajtó mögött, senki sem tudta meg. A megbeszélést követő éjszaka azonban gyors egymásutánban négy lövés dörren t. A gazdák dűlője felől hallatszottak n lövések, s pont a Jelenés perceiben, éjfélkor. , S másnap már mindenki tudta: a csendőrök lőttek. A vörös ember legendája ellobbant, mint a végigégett gyertya lángja. Többet nem kísértett, összetekertc, hóna alá csapta méróláncát és beleolvadt a semmibe. Hiába, a csendőrökkel még a szellemeknek sem volt bátorságuk packázni. Teltek, múltak a napok. Április utolsó vasárnapjának reggelén nagy csődület támadt a kocsma előtt. A kocsma falán hatalmas emberalak Töröalött, nagy, kimeresztett szeméA mikor elhangzott a ** párt felhívása, hogy segítsük megszilárdulni o jük el, hogy minél rövidebb idő alatt mindenki megtalálja a közösben a maga helyéi, sok munkás elvtárs ment ki falura. Okos, meggyőző szóval érveltek a közős gazdálkodás mellett, segítették, bátorították az ingadozókat és a kint lévő elvtársak ma is éjt nappá téve dolgoznak, hogy a tavaszi munka eredményesen haladjon, a közös gazdaság politikailag és gazdaságilag is megszilárduljon. A gyárban, üzemben, vagy bányában szerzett tapasztalataikat vitték magukkal és e tapasztalatok alapján igyekeznek kialakítani például az új termelőszövetkezetek tagjai előtt eddig ismeretlen szervezési formákat: \ munkacsapatokat, brigádokat. Nem könnyű dolog gz új termelőszövetkezeti tagokat, a sok éven át magáhossághoz, egyéni munkáhóz szokott embereket megváltoztatni, — s ez a megváltoztatás nem is megy mártV. holnapra. — Lépéstől-lépésre, fokról-fokra kell veliík az új életet megismertetni, megszerettetni. Sokuk előtt ismeretlen és kicsit érthetetlen fogalom pétiül a munkabrigád. Mea kell szoknlok, hogy mostaniéi kezdve már nem úgy lesz. mint egyéni gazda korokban, amikor kimentek szántani. vetni, egyedül ballfigtak az eke után. legföljebb csak a madarak csicsergését hallgatták: a brigádban tízen, húszán dolgoznak tpajd együtt. Közösen Indulnak a Jö&dekrc és a brigádvezető utasítása szerint közösen, égymás erejére, szorgalmára utalva végzik el a rájuk váró munkát. Egyszer s mindenkorra egy kisebb közösség tagjai lesznek — a nagy közösségen belül is. amelyben minden gondjuk, bajuk. problémájuk és örömük a közösség problémája és öröme is. Ösztönzőleg hat a közösségi munka a brigád tagjaira, mert azok, akik egyéni gazda korukban is serényebben fogták meg a munka i'égét. itt is magukkal viszik, lelkesítik majd azokat, akik elkényelmesked- nének kissé. Nemcsak új életet kezdenek az új útra lépett dolgozó parasztok, hanem új életet is tanulnak. De tanulnak a falura tíjüldött munkás elvtársak is. Hiszen sok olyan tapasztalatra lehetnek szert akár néhány hónap leforgása álatt is. amelyeket viszont eddig ők nem ismertek; »kost közelebbről megismerkedhetnek a mezőgazdasági, leemelés ezernyi fortélyával, a földdel és a föld tnüvelőioel. Sokuk jegyzetfüzetében gyarapodnak a sorok, feljegyzések, tapasztalatok. Nevek sorakoznak , fgymás után. és. ha feljegyzéseikbe lapoznák, a nevek mögött arcok bukkannak fel. Visszaemlékeznek mindenkire és az elbeszélés során sok derűs epizódot is megemlítenek, amelyeket idővel majd, mind érdemes lesz feljegyezni, s a termelőszőt>etkezetek történetéhez mellékelni. Az élet lüktető üteme, különösen most fglun. a nagy átalakulás korszakában regénybe ülő dolgokat produkál. A sok közül ez alkalomra egy derűs epizódot ragadunk ki. C elvtárs — szerénysége mögé bújik és nem engedi, hogy teljes nevét kiírjuk — húsvéti látogatásra jött haza faluról. Utoljára akkor láttam, amikor a párt hívó szavára utazó bőrönddel a kezében vonatra szállt, annak pedig már ötödik hónapja. Azóta hirt sem hallottam felőle. Jöjjek csak el azonban — hivott most magukhoz, locsoljam meg a feleségét, hogy el ne hervadjon, aztán borozgatás közben elmesél néhány dolgot. Bár érdemes volna, kinti életéről nem vezet naplói. égy szívesen veszi, ha én ezt most megteszem helyette. A locsolás megtörtént, — a feleség nem fog elhervadni, — s a bor az asztalra került. Az ötvenhatos évjáratú száraz szamorodninak pedig olyan különös hatása van, hogy a harmadik pohár után ..kapásból" egy regényt diktál az ember... — A legnagyobb gond nálunk is a brigádok kialakítása volt — indította el Ti történetet S. elvtárs. — Az emberok válogattak, szerv esküdtek, hogy: — En ezért nem dolgozom abban a brigádban, mert ott van akivel régóta haragban vagyok;, a másik azzal érvelt, hogy inkább az állattenyésztőkhöz menne, mert kapált már 6 életében eleget... és így tovább. Sok, éjszakába nyúló vitába, beszélgetésbe,, meggyőzésbe és volt, amikor veszekedésbe került, amíg végre rendeztük Építészetünknek napjainkban talán i nagyközönség által legkevésbé érékeit és a legkevésbé tetszetős része íz ipari építészet. Nem lehet ezen aodá lkozni. hiszen a szép építészeti őrmák kialakításának talán Itt mu- atkoznak a legnehezebb (és legtöbb) ikadályai. magából a feladat termé- tsetéből következően és ráadásul a jllérekig menő takarékosság —< »mely követelmény egyébként minién építészeti objektummal kapcso- atban szükségszerűen felmerül — itt. ipari épületeknél, fokozott mértékben jelentkezik. A mindenben szépet kereső ember Ilyen körülmények között Is megtalálja a módját annak, hogy építményei necsak az ipari követelmények .által. megszabott — sokszor rendkívül bonyolult — funkcióknak felellenek meg. azaz az épület no .csak Jó" legyen, hanem kívülről- belülről szemlélve ki tudja elégíteni a7. emberek természetes esztétikai igényét, azaz az épület ..szép" is legyen. A kiállításon bemutatott anvag — nem titkoljuk —. nem telles egészében felel meg az Ipari épületekkel szemben támasztott, előbbiekben fd* vázolt követelményeknek. A nagyközönség megtalálja kiállított anyagunkban azokat az objektumokul, amelyek esetében mind az építtető, mind a tervező, (sajnos), megelégedett az épülettel szemben támasztott hasznossági követelmények kielégítésével. — az esetek túlnyomó többségében takarékossági szempontokra való hivatkozással. Itt kell rámutatni — éppen kiállításunk példájává — ennek a szemléletnek helytelenségére. A közönség bizonyára helycser fogja értékelni azokat az Ipari épü leteket, melyek „első látásra megfog Ják” a szemlélőt, nos — állítjuk - ezek a szemre tetszetős, megnyerő al kotások semmivel sem költségeseb bek és — főleg — funkclójukbai semmivel sem rosszabbak, közömbös igénytelen megjelenésű tárnáiknál. Ml a ..titka" ennek a látszólagos ellentmondásnak? Nem anyagi, nem különleges körülményektől, helyset! előnyöktől függő, csudán a szándék« a törekvés, az elégedetlenség a legkönnyebb megoldással szemben, a szép felé. Ha ez a szándék mind az építtetóben. mind a tervezőben maradéktalanul él. akkor ipari építészetünk is méltóan sorakozik egyéb építészetünk mellé, amint ezt kiállított anyagunk többsége is igazol la. Kiállításunk ipari része — Miskolc természetes helyzetéből következően —. túlnyomó többségében a Lenin Kohászati Művek és a DIM A VÁG építkezéseit mutatja be. Teljességre a kiállítás során sajnos Itt sem törekedhettünk. de a kiállított — mondhatni „ízelítő” — anyagból is jól alkothatunk fogalmat az említett két nagyüzem elmúlt 15 év alatti fejlődéséről. De nemcsak a diósgyőri üzemek fejlődtek, láthatunk kl&llítá- sunkon ezen idő alatt épült teljesen új létesítményeket: Cementgyár. Fonoda. a befejező előtt álló Hú tóház, amelyekről valóban elmondhatjuk, hogy szemünk előtt változtatták az elhagyott puszta földet virágzó, pezsgő-életű iparvidékké. Nem mehetünk el szó' nélkül azon törekvések mellett sem. melyek működő. de elavult kisebb üzemeink felújítását célozzák. A „December 4." Drótgyár. a Diósgyőri Papírgyár, a Miskolci Cementipari Vállalat, az Üdítőital- és Szikvfzgyár rekon- strukciós terve, mind-mind a város lakosságának jobb, kényelmesebb életét szolgálják. Az itt fel nem említett, különböző témakörbe vágó Ipari épületeink is bizonyítják azt a rendkívül sok szálon futó folyamatot, amelyet így is mondhatunk: országunk ipari országgá válik. Cservényük László építészmérnök
