Észak-Magyarország, 1960. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-03 / 80. szám

eSZAKMAGYARORSZAG Nemzeti Színház örökös tagjának szavait: , , — ötvenkét éve müködöfn színi ; pályán és most egyhuzamban már 2C éve Miskolcon. Régen bizony nagyon { . nehéz volt ez a pálya. Minden héten egy új próza és egy új operett, tizen- ketten egy apróka öltözőben... Nem is álmodhattam, hogy valaha ilyen gyönyörű, új színházzal ajándékoz­zák meg a miskolci közönséget és minket, színészeket. Fegyelmezett művészi és emberi magatartással lát­tam el mindig a munkámat. Igazga­tóim, feletteseim méltányolták is ezt. 1949-ben lettem örökös tag, 1955-ben pedig a Szocialista Kultúráért ki­tüntetést kaptam. Nem is tudom felsorolni a sok elismerő prémiumot és dicsét-ö oklevelet. Ha valakit, ak­kor minket, művészeket megbecsül ez a társadalmi rend, mert a legtöb­bet áldoz a kultúrára és nem hiszem, hogy lenne színész, akinek anyagi gondjai lehetnének. Ma a színház te­tőtől talpig mindenkit felöltöztet, nincsenek ruhagondjaink. Boldog lehet az a színész, akit népi álla­munk nevel és annak jótéteményeit élvezi. Boldog vagyok, hogy hosszú színészi pályám utolsó éveit ilyen kö­rülmények között tölthetem el és mert — bár két éve már nyugdíjban vagyok — mégis rendszeresen játsz- hatom az én nagyon kedves mis­kolci közönségemnek. Egy régi szerződés idézésével kezd­tük, egy idős színművész szavaival Katói. Ui levegő. a szocialista kultú­ra leveüöie áram­lott be az öree épületbe. Szoffro- nov: ..Moszkvai iellem” című szín­műve volt az ál­lamosított színház első bemutatóia. Attól a bemutató­tól kezdve az el­múlt évad végéig 146 bemutatót tar­tottak és 4961 elő­adást. Ezeken az előadásokon 2 millió 236 ezer 977 néző ült a székso­rokban. A színhá­zi kultúra iránt' mee növekedett ér­deklődésre jellem­ző. hoEv a nagv színházóoület mellett kamara- színházat is kel­let nvitni. Néhánv hónán i: megnyitotta kanu it a sokmillió fo­rint költséggel úi iáénített színház amely ma nem csak az ország hanem Közéo-Eu róna eevik leemo A kar-e a német fasiszták ellen je harcolni? — kérdezte a szovjet c? gység parancsnoka. á­— Akarok! — vágta rá Varga Já- ® los, a ÍZ. hegyi zászlóalj volt ár- ° :ásza. A válasz gyors volt és erőtel- es, mint egy rövid géppisztolyso- “ ozat. A szovjet tiszt bólintott, a £ rörös csillagos katonák közrefogták, nosolyogva veregették a vállát: kö- j( ibük tartozott. Varga János találko- ]( ott az övéivel és hozzájuk csatlako- z. ott, hogy együtt harcoljon a közös t íllenség, a német fasizmus ellen. * gy kellett lennie, szinte törvénysze- r ■űen. Miért? 1< Édesapjának annakidején nagy- f íehezen sikerült két hold földet sze- •eznie. Az öttagú család ebből nem * udott megélni. Napszámba kellett , lárniuk az urasághoz, vagy a gazda- {abb parasztokhoz, kulákokhoz. /arga János — akkor még Jancsi — torán beállt a gürcölök, a látástól- rakulásig hajszolt, rongyos emberek e jatalmas seregébe. Hét éves korában t nár a gabona földeken törölte a ^ iósízű verejtékcseppeket homlokáról. I Szék az izzadtságcseppek gyakran / rércseppekkel keveredtek. A gyenge Y szervezet nem bírta még a nehéz fi- \ sikai munkát: sokszor elindult az or- 1 :ából a vér, de kellett dolgozni, to- t /ább hajlongani a marokcsomók i jtán, mert különben elveszett volna 1 1 napszám. Menni kellett, amíg a \ lassan, közömbösen haladó Nap le V lem bukott a hegyek mögé. Persze, e hogy közömbösen haladt az öreg 1 Map. Ugyan miért is csodálkozott < zolna? Ez volt itt a „rend” mindig, c ízt látta állandóan. Megszokhatta. 1 Ettől a világtól a vadászkalapos ' suhogó pálcás intézők, kikent hajú, basáskodó főjegyzők, az aranyláncos, 1 élősdi földesurak világétól a varga- jánosok nem kaptak — hogy is kap- 1 hattak volna? — semmi jót Ennek a > világnak a védelméért adtak fegy- ] vert Varga Jánosnak, a második . világháború idejében. Eredj! Védd 1 meg a hazát, az urak hazáját, vagy ' halj meg érte! Védd meg a jogain- j kát, hogy tovább is dolgoztathassunk , benneteket, ha visszajöttök! A frontra 1944-ben vitték. Itt azon- ! ** ban sok olyan dolog történt amit a tisztek nagy bűnnek tartot­tak: a magyar bakák egy része nem- ■ csak teljesítette a parancsot, hanem ; gondolkozott is. Ha magukra marad­tak, beszélgetni kezdtek. Miért is harcolunk? Miért is szenvedünk mi itt a bunkerben, lövészárkokban? Kik azok ott a túloldalon, akikre célozunk a puskáinkkal? Erről pedig nem volt szabad beszélni. A katona teljesítse a parancsot és kész! A többi a felsőbb vezetésre tartozik. De annak a néhány árkásznak, akik közé Varga János is tartozott, ez nem volt elég. Többet is tudni akartak. Esténkint, amikor összegyűltek a megbeszélt helyen, lehalkított rádiót hallgattak nagy-nagy figyelemmel. Recsegés, sivítás. csavargatás után minden este felhangzott a hangszó­róból: „Világ proletárjai, egyesül­jetek!” A Kossuth-rádió adását hall­gatták Moszkvából. Sokat tanultak ezekből a recsegve kiszűrődő han­gokból, aztán már nemcsak beszél­gettek, hanem vitatkoztak is egy­A z egyik napon, miután az egy- ség nagy területet aknásított, tovább haladt. Varga Jánost pedig két társával ott hagyta őrségen. Rö­videsen partizánok jöttek a hátraha­gyott három emberhez és újra el­hangzott a sokszor hallott kérdezés: — Miért harcoltok? — Mert így parancsolták — felel­ték. — Miért nem mentek haza? — Mert akkor agyonlőnek. — Álljatok át hozzánk! — szólt a partizán. — A németek nektek is ellenségtek. Közösen hamarabb meg tudjuk őket verni... Na, hol vannak azok az aknák? — Ott! — mutatták a magyarok. A partizánok felszedték és tovább­mentek. Varga János érezte, tudta is ►már, hogy igaza van a partizánnak. ►Talán nem is sokon múlott, hogy ►riem tartott velük. 1 Hirtelen golyó sziszegett a fejük ► felett. Magyar katonák közeledtek és * ellenségnek vélték őket. De amikor mór közrefogták a három embert, jakkor sem lett könnyebb a helyze­tük. Az egység parancsnoka le [akarta csukatni Vargáékat, mert ka­mton aszöke vényt gyanított bennük. A »levegő azonban hirtelen megtelt az laknák vijjogó hangjával, a föld ráz- [kódni kezdett a becsapódó lövedékek [robbanásaitól. Lőni kezdett a szov­THÁLIA HAJLÉKÁBAN Mozaikok a színház másfél évtizedéből amikor még olyan szerzödéseKet Kö­töttek velük az igazgatók, mint ami­lyet a bevezetésben idéztünk. Befejezésül hadd idézzük a szín­ház legidősebb tagjának, Bánhidy József színművésznek, a Miskolci így roll.. . Ha a magyar színházi élet leg­utóbbi másfél évtizedéről akarunk szólni, akár csak néhány mozaik be­mutatásával is, nélkülözhetetlen, hogy a színházi élet, illetve a szí­nészek életének megismerése céljá­ból ne idézzünk minden kommentár nélkül egy régi, 1941-ben kelt szer­ződésből, amelyet az akkori magán- színházak igazgatói kötöttek a színé­szekkel: A szerződött női tag, amennyi­ben fizetése a havi 200 P-t megha­ladja, köteles magát a szerepei ál­tal igényelt összes öltözékekkel, ci­pőkkel és urcfestékkel ellátni. A havi 200 P-nél kisebb fizetésű női iag a polgári ruhákon kívül köteles egy görög inget, egy rokokó, egy bie­dermeier, egy paraszt és egy dísz­magyar ruhát, valamint egy pár fe­kete és egy pár fehér színpadi fél­cipőt saját költségén beszerezni. A szerződött férfi tag pedig tartozik magát jelenkori polgári és szalon­öltözetekkel, nyakfodorral, kesztyű­vel, legalább egy pár csizmával, ci­pőkkel és arcfestékkel ellátni. Se- gédszinésznö, kar dalosnő és táncos­nő két estélyi ruhát, egy parasztru­hát és egy biedermeier ruhát, vala­mint egy pár fehér és egy pár fe­kete színpadi félcipőt; segédszinész, kardalos ét táncos pedig egy frakk­öltönyt, egy kifogástalan utcai ruhát, fehér nadrágot, egy pár fekete csiz­mát, egy pár fekete és egy pár fe­hér félcipőt köteles tartani... 10. c) Árvíz, országos gyász, az or­szág területén lévő háború vagy járvány alkalmával, amikor a ható­ság intézkedése folytán a színház be- záratik, illetve ezen okból a színházi előadások megtartása legalább 30 napi tartalomra lehetetlenné válik, mz igazgató a szerződést minden pontjában felbonthatja ... Ha a szín­házi előadások megtartása a fenti okokból 6 napnál több, de 30 napnál Jcenesehh időre válik lehetetlenné. OZ dődött a rendszeres, tervszerű mun­ka. Csak néhányat ragadjunk ki a bemutatott darabok közül: Kisuno- kám, Jegor Bulicsev, Viharos alko­nyat, A pék felesége, Estére jóbarát érkezik, A király nevében, Mélyek a gyökerek. Sok szí­nész Jött abban az időben Miskolcra, köztük sokan mi is taglal a miskol­ci társulatnak, né- hánvan már or­szágos hírnévre tettek azóta szert: Bessenyei Ferenc. Pécsi Sándor Komlós Juci. Horrum Pál. Tom­pa Sándor. Ax új élet... 1949 tavaszán az akkori igazga­tó elhagyta az or­szágot. A vezetés nélkül maradt színházat a tagok­ból alakult ötös bizottság vezette rövid ideig. A színház taeiai még ma is hála­telt szívvel gon­dolnak Va&kó Már­ton elvtársra, aki abban az időben az Ózdi Kohászati Üzemek igazgató­ja volt és lelkes támogatója a szín­házi kultúrának. szervezett, lelkes népnevelő munga- val szoktatta rá a gyár dolgozóit a színházkultúra szeretetére. Ebben az évben jött el a színház életében is a döntő fordulat: a dol­gozó nép . állama saját kezelésébe vette a színházat és megindult a színház fejlődésének olyan korszaka, amely a korábbi évtizedekben szinte elképzelhetetlen volt. Szendrő Fe­renc és Máiéresik Rezső voltak a színház első igaz­nyörű nézőtere, a színház tagjainak kényelmét szolgáló létesítménye minden látogatót csodálatba ejtenek A színház tagjainak erkölcsi éí anyagi megbecsülése ma már köz­ismert és szinte csak mosolyogva tudnak gondolni azokra az időkre végeztük. A kettő között másfél év-l tizednél több telt el, de ha egybe- 1 vetjük, a tartalmi különbözőség-3 ben — mint cseppben a tenger —j ott tükröződik az a felmérhetetlen! változás, fejlődés, amely az eltelt! másfél évtizedben Thália hajléké-á ban is végbement MUJá8 j Az antik görög dráma feltámasztása: Sophokles: Antigone (Zolnay Zsuzsa és Győrffy György). ;t tüzérség. Mindenki menekül lak Vargáék nem. Meghúzódtak egy rokban és vártak. Az aknák, löve- ékek becsapódásainál itt is, ott is örrenve emelkedett fel egy-egy bar almas tóidból, füstből, tűiből álló Slcsér, amely zúgó repeszdarabo­at, szilánkokat fröcskölt ki magi- ól. Majd abbamaradt minden. Jlyan csend lett, hogy szinte tépte-rit Jegeket. A detonáció megszűntével ecsillapodott levegő feszült várakn- ástól vált telítetté. Aztán idegen «- özetű katonák bukkantak elő in- len is, onnan is. Mindegyikük ló- lésre tartott géppisztolyt szorított nagához. Eltűntek, hogy még kóze- ebb újra felbukkanjanak. Mik« nár egészen közel értek, sapkájuk«! átni lehetett a vörös csillagot. Var­jáéit felálltak és vártak. Nem sokkal i találkozás után kérdezték meg Varga Jánostól: akar-e a nemet 'asiszták ellen harcolni? 7/ arga elvtárs hamarosan Zasz­' lovba került, ahol a németek illeni harcra jelentkezó magyarokat oborozták. Itt találkozott Révai Jó­zsef és Nógrádi Sándor elvtársakk«!. Megkezdődött a politikai kiképzés. \z új vöröskatonák háromhetes la­toién vettek részt, ahol a fasizmus veszélyéről hallgattak előadásokat- Később pedig a Kiev melletti par­tizán kiképző táborba mentek. Még- smerkedtek a szovjet fegyverekkel, robbanóanyagokkal. A kiképzés -el­végzése után fogadalmat tettek és timentek a klevi- repülőtérre, hAy síinduljanak Magyarországra, fegy­verrel harcolni a német megszállók ellen. Nógrádi Sándor elvtárs hú- esúztató szavai után a LI—2-es gép húsz magyarral az őszi kék ég felé emelkedett. A naptár 44 szeptembe- rét mutatta. Rövid idő múlva a kijelölt h^y fölé értek. -J — Felkészülni! — hangzott Kxú- nyec őrnagy parancsa. Varga elvtár» még addig nem ugrott oitőernvőe«jl. §s akkor szégyenkezés nélkül vallot­ta be magának, hogy fél. Neki vtgt a legnagyobb terhelése: golyószóró, géppisztoly, rádió. De azért látszat»1* nyugodtan, mégis odaállt a nyitott ajtóhoz. — Rajta! — ellökte magába géptől és a következő pillanatban éles szél vágott az arcába, süvítette fülébe. Egyre gyorsult a zuhanás és egyre erősebben vágta a szél. Hirte­len valami hatalmas erő nagyot rán­tott rajta és a feje fölött fehérlett a kinyílt ernyő. Akkor megnyugoddtt. Lassú himbálózással ereszkedett lé­relé. A7**n valahonnan a mélvt&l torkolattűz villant. Lőni kezdték ‘ a repülőt, de már későn. A gép vissza­fordult, az ejtőernyősök pedig földet értek. A megbeszélés szerint a Hold irányát követték és a kijelölt helyen találkoztak. A z egyik völgykatlanban magyar ^ különítmény fogta gyűrűbe őket. A dombon géppuskát helyeztek el. ami lehetetlenné tette a tovább­haladást. Kuznyec parancsnok bos­szúsan nézelődött a géppuska felé. — Én elintézem — szólt Varga elvtárs, miközben megtapogatta ‘a kézigránátot. — Ne menj, majd valami más megoldást keresünk — mondta a parancsnok a terepet szemlélve. De Varga elvtárs fiatal volt és vakmerő. Már el is tűnt a fák között Izgal­mas percek következtek. Mindenki lélegzetvisszafojtva figyelte a bok­rok között kúszó fiatal fiút. — Csak az emelkedőn átjusson — suttogták. — De addig észreveszik. — Pár pil­lanat múlva Varga elvtárs felért a semmi védelmet nem nyújtó emel­kedő tetejére. Hirtelen kattogni kez­dett a géppuska. Sorozat powQtf mellette, de nem talált. Varga ahr- társ eltűnt a másik oldalon. Aztán egy tompa dörrenés hangzott, és'a géppuska-fészekből füst szállt fel. A vállalkozás sikerült. A kicsiny égy- ség tovább haladt. A kicsiny egység azonban hamaro­san megnövekedett A csehszlová­kiai erdőkben már mintegy 300 partizán tartotta rémületben a fasisz­ta csapatokat. Csehszlovák, szovjet, magyar partizánok harcoltak együtt A partizánosztag nagyon sok kárt a okozott a németeknek. Azon a részen egyszerűen lehetetlenné tették az utánpótlást. Mikor megérkeztek! a szovjet csapatok, együtt űzték a fa­sisztákat egészen az osztrák határig. Egy részük innen is tovább ment míg mások visszajöttek, hogy segít­senek az új rend alapjainak leraká­sánál. így került vissza Varga János elvtárs Miskolcra, hogy szolgálja; a hazát, azt a rendet, amiért 6 is har* colt a partizán táborban. Most a fő- kapitányságon teljesít szolgálatot századosi rendfokozatban. PristatMar de gyáva köxtiink 'y nem terem“ igazgató ezen 6 napon túl terjedő időre csak a fizetés felét tartozik fo­lyósítani ... A tagnak joga van a szerződést felbontani, ha az igazgató fizetési kötelezettségének az ajánlott levélben történt felhívás kézbesíté­sétől számított 24 óra alatt sem tett eleget. A tag köteles azonban a kira­gasztott színlapon meghirdetett elő­adások szerepeit lejátszani...” Ezekhez aligha kell kommentár. így kexdődSlt... 1944. december 3-ón a szovjet hadsereg felszabadította Miskolcot. A szabadság levegőjét frissiben meg­ízlelő város vérkeringése lassan meg­indult. A szovjet katonák segítették ezt. Az üresen kongó, kihalt színház­épület szűk, évszázados elmaradott- ságú öltözőiben szorongott néhány család: a színház legrégibb műszaki dolgozói. Dobóczki Mihály, László Aladár, Kerékgyártó Mária itt érték meg a felszabadulást. Néhány nap­pal a felszabadulás után a szovjet városparancsnok kereste fel a szín­házat. — Vissza kell adni az embe­reknek az életkedvét — mondta. — Miért nem tartanak előadásokat a színházban? A színház Miskolcon lévő művészei, műszaki dolgozói örömmel láttak a feladathoz. Igaz­gatójuk ugyan nem volt, valahol Nyugaton reménykedett még a „csodafegyverek" győzelmében, de Ärvai Gusztáv vezetésével megszüle­tett az új társulat és 1944 december 25-én bemutatták a János vitéz-t. Ez volt az addig felszabadult országré­szeken a legelső színházi előadás. Arday Aladár, Fekete Alajos, C. Kó­bor Béla, Májercsik Rezső — Zómi László vezetésével — vasgyári mű­kedvelők léptek fel többek között a darabban. A zenei kíséretet a mis­kolci vasutas zenekar adta, Profánt István karnagy vezetésével. Ettől kezdve rendszeresek voltak a színházi előadások. 1945 nyarán meg­erősítették a társulatot és megkez-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents