Észak-Magyarország, 1960. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-09 / 58. szám
F,SZAKMAG YARORKZAC. 3 A* olvasó kérdez — az illetékes szerv válaszol: Miért hiánycikk néhány húsféleség, a burgonya és az alma? Villáminterjú a kereskedelmi vállalatok vezetőivel Megyénk kereskedelmi egységei évről-évre eredményesebben oldják meg az áruellátással kapcsolatos feljdataikat. Mégis visszatérő probléma a hiánycikk.' Olvasóink kérésére megkerestünk néhány vállalatot, s érdeklődtünk a hiánycikkek listáján szereplő sertés- és marhahús, alma és burgonya, a sör és más élelmicikkek iránt. A kapott válaszok igen tanulságotok. Egyrészt reális tényekkel kell számolnunk, másrészt sürgős intézkedésekre hívják fel az illetékes felügyeleti szervek figyelmét. Milyen nehézségek gátolják a luk osság húsellátását és várható-e javulás ? — kérdeztük Csajági János elvtárs- tól, a Borsod megyei Húsipari) Vállalat igazgatójától. — A válasz nem oíyan egyszerű. Figyelembe kell venni ugyanis — mondotta Csajági elvtárs — a lakosság egyre növekvő szükségleteit. Felvásárló szerveink, illetve a húsipar nem tudott lépést tartani a lakosság és a közületek egyre növekvő igényeivel. — Egyébként többször előfordul, hogy egyszer marha-, máskor sertéshúsból kapható nagyobb mennyiség. De ez nemcsak a kereskedelem, Illetve a húselosztás hibája — hanem a húselosztóké! Ezenkívül gátló körülmény a mezőgazdaságban még fellelhető kisárutermelés tervszerűtlen termelése. Biztos vagyok abban, hogy a szocialista mezőgazdaság, a nagyüzemi gazdálkodás megteremtésével, a helyes áruterítéssel mielőbb megoldódnak ezek a problémák. Vállalatunk ez évben 20 százalékkal több húsárut hoz forgalomba, mint az elmúlt évben. Ennek kedvező hatásai már az év második felében jelentkeznek. Lesz-e elegendő burgonya és alma ? A legfontosabb fogyasztási cikkről, a burgonyáról és az almáról Matlák Zoltán, a Szövetkezetek Borsod megyei Értékesítő Központja felvásárlási főosztályának vezetője nyilatkozott. Elmondotta többek között, hogy 220 vagon burgonyát tároltak télire; s hogy mégis hiány állott elő, az annak következménye, hogy a hirtelen beállott nagy hideg megakadályozta a szabadon tárolt burgonya felszedését. Vállalatunk megkezdte a burgonya kora tavaszi felvásárlását s a tervek szerint közel 200 vagon burgonyát szállítunk az üzletekbe. A téli tárolásból maradt közel 50 vagon és a tavaszi felvásárlás összmennyisége együttesen biztosíték arra. hogy a burgonya-ellátásban nem lesz hiány. Ami az alma problémáját illeti, abban jelentős javulás nem várható, Nagy volt a virágkereslet a nőnap alkalmából A melegházi virágok nem veszik észre, hogy kint viaskodik a meleg a hideggel. Nyílnak, fejlődnek, s a Kertészeti Vállalat 1. sz. telepén valóságos kis tavaszt varázsolnak elő. Itt most szinte percenként szól a telefon csengője, rengeteg a megrendelés. A nemzetközi nőnap alkalmából — mint ahogyan Barna Ferenc, a telep vezetője tájékoztatott bennünket — valósággal „kifosztották” a telepet. Rengeteg tulipánt, szegfűt, primulát, zöldnövényeket, cineráriát vittek el a megrendelők a város lányait, asz-, szonyaát ünnepelni, köszönteni vélük. A Kertészeti Vállalat ebből a tanulságot is levonta: jövőre jobban felkészülnek erre a napra. A vállalat központi telepén egyébként már megkezdték a primőrök, korai zöldpaprika, paradicsom és . láta melegágyi kiültetését. Ezekből a primőrökből május közepén már árusításra küldenek. Nagy a készülődés a parkosításra is. A város parkjai részére 100 ezer virágot, dísznövényt palántáinak. Az idén megoldódik a díszcserje és sorfa ellátási probléma is. Példamutató hengerészbrigád brlfádja. Teljesítményűit falta: — Viszik a megjelölt három gépet. Még most is, amikor... Szóval le kell csavarozni a gépeket, holnap talán mér kora reggel értük jönnek. Azt a keserves rabló... No, nem tehetünk semmit Csináljuk, emberek. Mérnökül* ezzel bement a művezetői irodába. Az emberek pedig bsszetódultak a műhely közepén. Elszakadna a magnetofonszalag, ha azt m szitkozódást fel kellene vennie, ami ott keletkezett. Csak egy-két ember akadt aki késznek mutatkozott a gépek felbontására, a többség azon a véleményen volt, hogy szelei - lenek haza, szedjék fel a csótányok a gépeket maguknak, ha akarják. A mérnök látta a tusakodást az iroda ablakán, kijött — Hát azt hiszik, hogy én szíveden csinálom ezeknek a...! De engem puffantanak le, ha nem teljesítjük a parancsot. Lássák be? Tudlak. milyen vaddisznók! Kedvetlenül ment megint vissza, fiz emberek pedig tanácstalanul nézegették egymást. Ekkor már lementünk Gajdos Gusztival. Nekem eszembe jutott valami. Akkoriban egy inasnak nem sok szava volt a felnőtt szakmunkások között de én bátorságot erőltettem magamra s beszélni kezdtem. A felnőttek figyeltek rám. Láttam, hogy szavaimra felderülnek az arcok. Végül Sinkó Gyula bácsi a váltamra ütött és jóízű nevetés után ezt mondta: — Emberünk vagy. golyhó! így lesz! No. szaktársak, csináljuk! Olyan sürgés-forgás támadt erre, hogy beleszédülhetett volna, aki nézi. De nem bámészkodott senki, dolgoztunk. Lecsa/aróztuk a megjelölt gépeket. Mire ezzel készen lettünk, a motorraktárból egy csoport már tolta is be a gépeket targoncán. Éppen olyan gépek voltak, mint a megjelöltek. De régen kimustráltak, rosz- szak. öcsk?A?' A targoncákon vittél: ki ■; ■ ’ölt gépeket. Gusztival jóira: m a horogkereszteket torölgettem le ezekről. Még a delet sem fújták, amikor a kicserélt gépek megtisztítva, olajozva. szemre ugyanazoknak tűnve, a helyükön álltak. Gyula bácsi oda- szólt nekem: — Te, Feri! Pingáld rájuk í&okat a rusnya horogkereszteket! Én aztán festéket szereztem, ráfestettem mind a három gépre a jelzést. Olyan undorral mázoltam, hogy nem is sikerült valami szájén. Másnap aztán éppen január tizediké volt, — a műhely egész személyzete izgatottan várta, hogy a csótányok jöjjenek a gépekért. Akkor már olyan közel ágyúztak, hogy sokszor minden megrendült. A feszült várakozás közben Guszti barátom mellém somfordáit, óvatosan nyitotta szét a kabátját. — Ide nézz, Ferkó! Odanéztem. Egy nyeles kézigránátot rejtegetett a kabátja alatt. — Az egyik hülye nyilastól fújtam meg a portán! — súgta a fülembe, nevetve. Nem tárgyalhattuk tovább a kézigránát ügyét, mert megérkezett az autó a németekkel. Ekkor aztán kitört a hacacáré. A se* csótány előtt a tegnapi százados rohant be az altiszttel. Az a bitang altiszt csak ránézett a horogkeresztre, rögtön' látta, hogy nem ő festette. Megnézték a gépeket is. A százados ordítani kezdett. Előkerült mérnökünk előtt revolverrel hadonászott. Német katonák léptek a mérnökhöz, lökdösni kezdték kifelé a sápadt embert, aki segélytkérően nézett a dolgozókra. Én Gajdos Gusztira néztem, aki szintén megfczeppenten meredt a jelenetre. De csak rövid ideig, egyszerre csak megvillant a szeme, elosont a műhely hátsó ajtaja felé. A mérnököt már az ajtónál tuszkolták. A százados üvöltött, vicsorgott. Közben azonban meg Is rezzent, amikor a távolban nagyobbat bődült egy áevú. Én meg. mintha géppuskaropogást is hallottam volna már. Azt hittem, hogy rögtön vérfürdő lesz. A dolgozók elszántan kapkodtak spajszerek. stangók, csavarkulcsök után. Itt vérfürdő lesz, ha a munkások a mérnök védelmére kelnek. És ekkor a műhely mögül rettentő robbanás dörrent Még az ablak is ki hullatta nehány szemét a műhely oldalán. Azt láttátok volna! A németek a századosukkal együtt úgy rohantak el, mint az eszeveszettek. Pillanatok múlva bőgött az autójuk motorja. Elmentek. Mérnökünk sápadtan úgy támolygott visszafelé, mint akit elhagyott az ereje. De arcán hamar felpirosodott az élet. Közben aknazuhogás jutott a fülünkbe, tisztán hallottuk a géppuskák kattogását. — Megjöttek! — kiáltották az emberek kórusban. — Megmentettek! — sóhajtott mérnökünk felszabadultan. Gajdos Guszti egyszerre csak mellettem termett. Vigyorgott. — Te, Feri! Remélem, nem abaj- gatnak majd az ablakért? Én vágtam a szemétládába azt a gránátot. Mit tehettem volna? De gyerünk! Nézzük, hogy vonulnak be a szovjet csapatok! És ml mentünk. De mások Is mentek a felszabadítók elé. Az előbb kihaltnak látszó gyár ontotta az embereket. A lakásokból is tódult a nép. Mosoly, Mindenütt mosoly. Nevetés. Hej. ha azt láttátok volna! — Nem féltek az emberek? — kérdezte Jóska. — Féltek? Ügy tódultak, mintha ajándékosztásra mentek volna. — Hiszen az is volt ott! — jegyezte meg Gyuszi öregesen. — Az bizony! — fejezte be Pavlik művezető az elbeszélést. — Hat így festettem én horogkereszteket, gyerekek, tizenöt évvel ezelőtt. Mos* pedig folytassátok a munkát. Be kel' hozni az elvesztegetett perceket. A hnrrtm fiú robogó szemme’ a narom jiu nfeett „ tóvoz,., művezető után, aztán újból nekilátott a munkának. • Az Északmagyarország felszabadulási pályázatára érkezett. Cukrászipari kiállítás Sok érdeklődő nézte meg a 106. Sz. Cse meseboltban megrendezett cukrászipar klállita«, A nézők hamarosan v vökké „léptek elő", mert a sok ingerlő ialalajf nem tudtak ellent ailni. bácsi vetett vele először. El Ls átkozták a faluban: hoou lehel valaki o ilyen lélektelen, tönkreteszi az állatot!... 52-ben láttak először oéoi munkát, amikor megalakult a termelő- szövetkezet. Sajnos, olyan fiatalember jött a traktorral, aki nem törődött a munka milyenségével, nem dolgozta meg kellőképpen a földet. Később aztán helybeli parasztfiatal került a gépre, az ő munkája ellen már nem volt kifogás. 1956-ban olyan jó termésük volt. hogy a tsz minden adósságát kifizették. Az 1956-os ellenforradalom alatt azonban szétment a termelőszövetkezet. A megmaradt vagyoni Rakaca vette át. Ma már újra szóbakerül a termelőszövetkezet, beszélnek róla: jó volna, de még nem mernek kezdeni a faluban uralkodó vélemény miatt. — Amikor idekerültünk — tehát a 30-as évek elején — körülbelül kétszáz család élhetett a faluban Ezek közül 50—60 helyen csak a két kéz jelentette a munkaeszközt. Nehéz volt az élet. A zsellércsaládokban nem volt ritka az öt-tíz gyenk. Emiatt nagyon. olcsó volt a munkaerő. Ez szinte elkényeztette a földdel rendelkező gazdákat. Az a gazda, akinek 20 köblös földje volt. már nem dolgozott. Kiadta felesbe, vagy harmadába. A felszabadulás után alapvetően megváltozott a helyzet. A zsellérek munkát találtak a bányákban, az üzemekben, az állami gazdaságokban, vagy a gépállomásokon. Ma már nagyon kevés az, olyan családok száma, ahonnan nem járnak másává dolgozni. Az anyagi élet megváltozása, a nagyobb jövedelem magával hozta kulturális igényeik megváltozását is. A felszabadulás előtt csak a református papnak volt rádiója a faluban. Most a postán 40 rádióelöfizetöt tartanaié nyüván. Újság akkoriban csak hivatalból járt a bírónak, a törvény bírónak, papnak, kereskedőnek. Most a kézbesítő. Hernádi Erzsébet amiatt panaszKodik. hogy annyi úi- •iágot járatnak a faluba, hogy alig győzi széthordani, ö sajátos módon beszél az újságpéldány számok gyarapodásáról. — Haragszom az újságra. Fájnál: a lábaim, naponta 12 kilométert kell gyalogolnom. — S azt is az újságok bűnéül rójja fel. hogy bár 25 esztendeje terjeszti a lapokat, még egyszer sem írtak róla. A találkozást arra is felhasználja, hogy továbbítsa a falu legégetőbb panaszát. — Se orvos, se patika nincs a közelben. Azelőtt a szomszéd faluban. Rakacán volt orvos. M őst nincs. Szendrön van a legközelebb. 22 Idbo- méter Szendhez. Sáros időben nagyon nehéz ilyen messzire vinni a beteget. Ma 10 anya vitte gyerekét Szendröbe. Es a munkásokat szállító autóbuszokra nem férnek fel... Rakacaszenden nemrég avatták fel a tanácsháza mögött épült művelődési házat. Minteffu ötszázan szorongtak az avatóünnepsépen. A faluban élénk a kulturális rendezvények iránti érdeklődés. A műkedvelő Ktn- iáuzásnaJt például éppen Molnár Jenő iskolaigazgató lelkes munkája révén szép tradíciója »an a faluban. Mióta Molnár Jenő Rakacaszenden tanít. 154 szinielóadáet rendezett. Szenvedélyes, fáradhatatlan munkása a művelődés terjesztésének, ti mindenben együtt van a falujával. Erről ctak azt mondja: — Hist természetes, hoou a falu minden gondja az én oondom is. »Hy Zeitén mvpuztnvyyen nwQ tamaiOK a régi mészégető kemencék maradványai. Másfél évtizeddel ezelőtt a ra- kacaszendiek többségének a mész 12- lentitte a legfőbb megélhetési lehetőséget. Messze vidékre eUzekereztek, hogy élelemre, pénzre cseréljék el a Sfend környéki dombok kincsét, a mészkövet. A Kopaszheggyel szemben lévő dombocskán emelkedik a falu egyik temploma, mellette az általános iskola. 26 éve itt él Molnár lenő tanító, jelenleg az iskola igazgatója. Ha az idegen megáll az isko- 'a előtt, maga is láthatja a szegényes kis falut. Körülötte a természet jazdagon mutatja szépségeit, a völgy- katlanba zárt falu képe azonban másmilyen benyomást tesz. Istenhá- íamögötti hely — szoktak mondani. Ez kissé találó Rakacaszendre. nem- zsák azért, mert 60 kilométerre esik Miskolctól, hanem elsősorban az emberek életmódja, gondolkodása mi- itt. Molnár Jenő szerint borzalmas izegénységben élt ez a falu a felszabadulás előtt. — 1934-ben kerültem ide. Akkor már volt rendszeres oktatás. Ugyanis 1914-től 1929-ig ez sem volt. Ez az >fca annak, hogy annyi analfabéta él 1 faluban. Mondom. 1934-ben kerüljem ide. 109 gyermeknek kellett vol- ia iskolába járnia. Megnéztük, hogy táplálkoznak ezek a gyerekek. A »03 ■cőzüí 10 sem akadt, aki rendszeresen fogyasztott volna tejet. A szénái népnek a zsámiska (kukoricalisztből* ké- tzült kásaszerűség) jelentette a fa eledelt. Búza alig akadt a faluban. 1mi volt. kézímalmocskán őrölték. A jyerekek rongyokba burkoltan járlak az iskolába. Molnár Jenő elsősorban a táplálkozás változásán méri le a szendiek Hetének, kultúrájának megváltozását. Itt különös jelentősége van annak, hogy ma már minden család itztalán búza kenyér van. hogy a jyerekek süteményt hordanak az iskolába. Míg azelőtt szalonnát csak ellőtt férfi fogyasztott a csaló Után. 5fc is csak tavasszal, mea aratáskor, tmikor a nehéz mezőgazdasági munkák ideje volt, — addig ma nem ritka az olyan család, ahol két-három disznót vágnak. A cukorfogyasztásnak megint csak különös jelentősébe van Szendén, mert azelőtt eou mázsa cukor egy évig tartott a boltban. Ez pedig igen kevés, hiszen 730 'okosa van a falunak. Molnár Jenő 'elesége megjegyzi, hogy amikor ők idekerültek, a tortát még nem ismerték a faluban. — A betegeknek lekváros-, vagy lákostésztát. krumpligaluskát vittek, ia látogatóba mentek. A szegénység ésirt a ruházkodásukról is. Az asszonyoknak egy rend ruhájuk volt. amién templomba jártak. Most szinte wór túlzásba viszik. Igaz. hoou ha nem tehetnék, nem csinálnák. Bár a falunak szegényes a határa. 1 domboldalak többnyire megművel- letetlen. sziklás területek, mégis a neglévö szántóterület a falu többsé- }ének biztosítja ma a kenueret. Ko- •óbban azonban, még a századi or du- ö idején mindössze három gazda kertben volt a község határa. Adásvétel alkalmával azok kaparintották neg a földet, akiknek már azelőtt is volt. A szegény — szegény marad*. Ss éppen ezekben a családokban volt 1 legtöbb gyerek. Mit tehettek, cse- éd volt az apa. cselédek maradtak a jyerekek is. — 1934-ben — Molnár Jefiö ide- köUözésitk évére emlékszik a legszívesebben — egyetlen vaseke sem volt a faluban. Fagerendelyes ekékkel dolgoztak. 1938-ban vettek először vetőgépet. Az öreg Barna Ferkó „A falu gondja az én gondom .. Rakacaszenden is fejlődik az élet miskolci kirendeltségének helyettes vezetőjétől érdeklődünk. — Én a megnövekedett sörfogyasztásban látom a hiány okát — mondta Kissné. Érdemes megemlítenünk, hogy amíg 1959 februárjában Mis- kolcnak 3 ezer 866 hektoliter volt a sörfogyasztása, ez év februárjában ez a szám 4 ezer 582 hektoliterre emelkedett. Ez a növekedés olyan nagy mérvű, hogy a sörgyárak nem tudtak lépést tartani a fogyasztással. — Szinte ugrásszerűen növekedett meg a sörfogyasztók száma. Hogy miként fogjuk a sörigényeket kielégíteni? Erre most még megnyugtató választ nem tudok adni. Egy bizonyos: a sörgyárak termelő kapacitása egyre bővül, s ez némi biztatást jelent a sörellátást illetően. Reméljük, hogy a problémát az új sörgyárak építése megoldja. Dragos Gyula ;ppen a teivasai lasnai jeiemaezo ma- nyosságok miatt. Miért kevés a sör A naptár szerint még koratavasz- ;ól beszélünk, messze van a nyári cánikula. mégis megyeszerte — és Miskolc városban is — sörhiányról beszélhetünk. Mi ennek az oka, s vár- iató-e javulás? — erről Kiss Sándorétól, az Országos Söripari Vállalat
