Észak-Magyarország, 1960. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-08 / 57. szám

s

BSZAKMAGTARORSZA«,

Kedd. IMO. március 8.

fl Német Kommunista Párt él és harcol

hangsúlyozta Max Reimann az Sseznémct munkáskonfcrcncián

Megnyílt a nácizmus és az antiszemitizmus ellen küzdő nemzetközi konferencia

Európa is a világ közvéleményét, hogy a legújabb fegyverekkel felszerelt nyugatnémet militarizmus, amely Jelenleg Idegen területeken igyekszik támaszpontokat létesíteni, képes arra, hogy új, soha nem látott katasztrófába taszítsa Európa népeit és az egész világot. Ezt mindenekelőtt nekünk, a háború veteránjainak és a náci zsarnokság áldozatainak kell megakadályoznunk.

A konferencia nagy számban kapja az üdvözlő táviratokat (MTI)

Partot — emelte fel hangját Max Reimann —, de a párt él és küzd. elgondolásait, javaslatait a szövetségi köztársaság lakosságának mind nagyobb hányada ismeri el.

Ezen a konferencián Is megismételjük azt a követelésünket, hogy engedélyezzék a Német Kommunista Párt !*»eáll* működéséi, mert Nvf-nt- Németországnak erre épp most van a legnagyobb szüksége. , Nyugat-Némctorszég lakossága — hangsúlyozta a szónok — követeli önrendelkezési jogát és saját kezébe akarja venni sorsa irányítását. Az önrendelkezési jogot váltjuk mi valóra. amikor minden üzemben és gyárban. a városokban és falvakban állandóan követeljük: legyen vége az atomfelszerelésnek, legyen ncoszava- zás a fegyverkezés beszüntetése, a békerzerződés megteremtése érdekében. mert a lakosság nagy többsége így kívánja.

Reimann rámutatott még, hogy a Német Szakszervezeti Szövetség fenyegetései ellenére a nyugatnémet dolgozók mind nagyobb számban látogatnak az NDK-bn. Vévül a Német Kommunista Párt nevében kijelentette. azt akarjuk, hoev a keleti és nyugati szaksz-rvezetek között jó, normális kapcsolat alakuljon ki.

Párizs várja Hrusesovot

Egy hét választja el a franciákat N. Sz. Hruscsov Párizsba érkezésétől. A szovjet kormányfő látogatásának előkészületei végső szakaszba jutotA Hruscsov iránti rokonszenv ajándékok tömegében is kifejezésre jut majd. Romalnville városa Denielle Casanovának szobrával kívánja meglepni Hrusesovot. Georges Salendre

Béke-díjas szobrászművész faragta márványba a francia ellenállás mártírjának alakját. A francia állami pénzverde emlékérmet veret a Hrus- csov-látogatás tiszteletére.

Szovjet segítség Bgadirnak

Pozsidajev rabat! szovjet nagykövet felkereste Lnlla Aiché hercegnőt, a Marokkói Vörös Félhold tiszteletbeli elnökét és közölte vele, hogy a Szovjet Vöröskereszt és Vörös Félhold elnökség gyógyszert, élelmiszert és más közszükségleti cikkeket ajánl fel az agadirl földrengés áldozatainak. A hercegnő köszönettel elfogadta a segítséget (MTI)

Cs. Kiss Ferenc ravatalánál

A g a d I r

S a szerelvény elindult,

Kedves esemény színhelye volt tegnap reggel a Tiszai pályaudvar. Kévéssel 9 óra előtt egy 1604 tonnás szerelvény „húzott be" az egyik vágányra. A vagonokon faáru. szén. becsomagolt személyautók... Beálló. vagy induló nzemélyvonalnak hire-hamva sincs, mégis népes az állomás. Sokan tartózkodnak a peronon, csillog a zenekar hangszerein a napsugár. A visszalopódzott téli szél színes zászlókat lenget. A pályaudvar nődolgozóinak, a nótanácsnak hetek óta melengetett elhatározása válik itt. valóra.

Ügy határoztak: túlsúlyos tbhervo- natol továbbítanak Budapestre, a Ferencvárosi pályaudvarra. A mozdony művirágkoszorúval díszítve, rajta ügyes kertészkezvk képezte szám piros szegfűből: 50. Az évforduló alkalmából vállalkoztak a pályaudvar nődolgozói arra. hogy kezeskednek az egész vonat továbbításáért. S az elhatározásból most tett lett. Fürge- mozgású vasutas nők serénykednek a szerelvény mellett. Juhász Irén. Kiss Lászl&né, Szabó Erzsébet felcsaptak fékezönek, kezükben kis piros zászlót szorongatnak. Az előttük lévő 195 kilométert a kis fékező fülkében töltik. Zoller Jánosné sonkáiét niros szalag díszíti. A „vezérrel", Zalán Ferenccel beszélget. Figyelmesen végignéz a vonaton s a forgalmi irodába tart. ö az egyik legfontosabb embere a szerelvénynek, illetve a női brigádnak. Az irodában elintéz 'egynéhány fontosabb tennivalót, s alakja újból a vonat mellett tűnik fel.

A vonatot elkíséri a nötandet elnöke is, Kiss Pálné. s hogy el ne felejtsük, a brigáddal tart az igazgatóság egy üzemmémöknőfe. a fiatal Török Antalné is.

Néhány perccel az Indulás előtt, mikor már a MÁV fúvósok is rákezd- tek egy ropogós indulóra, megérkezett dr. Pásztor Pál elvtárs, az igazgatóság vezetője, s a csomóponti pártétól. Pásztor elvtárs indulás előtt elbeszélgetett a jelentős feladatra vállalkozó nóbrigád tagjaival.

— Eta brigád necsak alkalomszerű legyen — mondta —, hanem máskor

is legyenek bátrak ahhoz, hogy önállóan továbbítsanak szerelvényt, tér- mészetesen elsősorban nem tehervonati gondolok, hanem személyvonatra. Annak is nagyon örülök, hogy egy mérnök is van Önök között.

Persze nagy az izgalom, kicsit a brigád tagjai is „drukkolnak", de mikor kérdezzük őket, természetes hangon válaszolnak: sikeresen eljuttatjuk a szerelvényt. Valójában mindegyikük gyakorlott vasutas. Zoller Jánosné például naplózó, forgalmiszolgálattevő főtiszt. A fikezők többnyire jegy vizsgálók, s köztük van olyan is, aki régebben csaknem egy évig teljesített hasonló szolgálatot.

Az utolsó viragdiszitések Is felkerülnek a vagonokra, a mozdonyra, s közeledik a nagy pillanat. Székely Tiborné a pirostányérsapkás forgalmi szolgálattevő felemeli az indító tárcsát. A mozdony hosszan, tisztelgő kürtszóval búcsúzt*. A 424-es kerekei mozgásba jönnek, s a súlyos szerelvény méltóságteljesen elindul. A paklikocsi ajtajából a vonatvezetö s a női brigád tagiat tisztelegnek.. Kiss Pálné. a nótanács elnöke, aki már nagymama, búcsút int a kis unokának. Tibikének, aki eljött búcsúztatni a vonatot, s a nagymamit. A fékező bódék ajtajában feszes vigyázzban állnak a fékezök. t elindul hosszú útjára a szerelvény, hogy hirdesse: a miskolci vasutasnók nem félnek a nehéz feladatoktól; illően köszöntik a nöraozgalom évfordulóját. A búcsúzók soraiban sok a férfi, fehér zsebkendővel integetnek, s mosoly felel vissza a már távolodó szerelvényről...

Ú;abb fiókkönyvtár Miskolcon

A városi tanács könyvtárfejlesztési programjának megfelelően, a napokban újabb könyvtár kezdte meg működését Miskolcon, a Baross Gábor utca 18. szám alatt A József

Nőnapi ünnepséget tartottak a Szakszervezetek Megyei Tanácsának nagytermében

dobén köszöntötte a meglelem eiv- iársnöket. majd a továbbiakban a megye nömozgnlmának eddig elért eredményeiről beszélt. Gyöngyösi István elvtár» megnyitója után Vas-Vitte* Miklós, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke szólalt fel. aki beszédében a nómozgalom SO. éves fennállásáról és annak jelentőségéről beszélt. Vas-Vitte« Miklós elvtár» beszéde után emléktárgyat és emléklapot nváltottak át a résztvevő nédolRozóknak.

Attila utca környéke, a Besenyői úttól a Szondy-telcplg, illetve a város zsolcal határáig terjedő óriási terület kulturális ellátottságára a felszabadulás előtt egyáltalán nem fordítottak semmi gondot. Azóta is viszonylagosan lassú ezen a területen az ilyen irányú fejlődés. Ezen az állapoton Jelentősen változtat a városi tanács és a területi pártszervek segítségével létrehozott új fiók- könyvtár, amelynek szervezési munkáiban tevékenyen közreműködtek a martintelepi fiókkönyvtár munkatársai is.

Ez a túlnyomórészt mun késlak tá városrész sem nélkülözi a Jövőben a klasszikus, a modern, a haladó szépirodalmat, a politikai, technikai és egyéb ismeretterjesztő müveket. A környék gyermekei Is válogathatnak az ifjúsági regényekben, meseköry- vekben. — Gorba István könyvtáros már szorgalmasan szervezi az olvasókat és segít nekik a könyvek ki15 évünk tükrében :

Ami a napló első kötetéből kimaradt

A XI. össznémet munkáskonferencia szombaton megtartott ünnepélyes megnyitó ülésén felszólalt Max Reimann, a Német Kommunista Párl első titkára, akit a hallgatóság viharos tapssal és éljenzéssel üdvözölt — A munkáskonferencia — mondotta Max Reimann — olyan időpontban ül össze, amikor Nyugat-Német- ország munkásosztálya sokoldalú formában vett« fel a harcot a bonni kormány végzetes politikai irányvonalával szemben. Új tényező az hogy • harc szélesedik és élesedik mert nemcsak a munkásosztály, hass egész nép széles rétégéi is mind jobban rádöbbennek: Adenauer útja katasztrófába

vezet.

A Német Kommunista Párt — folytatta Max Reimann beszédét, amelyet gyakran szakított félbe helyeslő taps — lankadatlanul azon fárad, hogy a szociáldemokrata munkásokkal, szak- szervezeti tagokkal és keresztény dolgozókkal létrehozza a szoros

együttműködést a főcélért: a béke eléréséért.

Adenauer és militarista körei betiltották ugyan a Német Kommunista

dig itt az erdőben hülyeség félni. Mi otthon is hallgattuk, még hozzá magyarul, azt akárki megértheti. Iván bácsi oroszul hallgatja és lefordítja apuéknak.

Szóval német katonát hozott apu. Egyszer csak látom, hogy a katona Iván bácsi nyakába borul és csókolják, ölelik egymást. A katona orosz fogoly. Nekem nem mondta meg apa, honnan szedte. Azt mondta, ne törődjek vele és ne beszéljek róla. Talán nem is lett volna szabad leírni, de már mindegy. Szenykának hívják az oroszt. Nagyon fáradt volt. Megebédelt és az udvaron a szilvafa alatt elaludt a füvőn. Ügy sajnáltam. Átszaladtam a szőlőbe és egy nagyon szép fürt szőlőt tettem a feje mellé. Mikor felébredt, örült neki, s nem tudta elképzelni, hogy került oda. Én persze szégyelltem volna megmondani, hogy én tettem oda.”

„1944. szeptember 28. Jaj, de borzalmas nap! Sírni, kiabálni szeretnék. Iván bácsi egy messzi kunyhóba dugta Szenykát. Mindennap oda vittek neki ennivalót. Én Is mentem néha, s mindig vittem valami meglepetést. Ma egy levelet találtunk Szenyka helyett a kunyhóban. Azt írta Iván bácsinak, nem mer ittmaradni tovább, mert csendőröket látott az erdőben. Mindent nagyon k<>- szön, s reméli, nemsokára viszonozhatja jóságukat. Miért nem szólt, hogy rejtsük el máshol? Miért kell mindjárt elszaladni! Eddig én úgy féltem az oroszoktól... Iskolában annyi minden borzalmasat mesélt Bodor tanárnő róluk. Soha sem hittem volna, hogy még megsiratok egyet."

C okáig megint csak az ebédről

lJr írtam és arról, hogy, hány órakor feküdtünk le, s hogy ml vicceset mondott a kis húgom. így jött

mókusokat. Négyen voltak, a szemük sem volt kinyílva. Este apuka kivette az anyu töltőtollából a gumizacskót. Egy orvosságos üveg dugójába belefúrta egy kilőtt golyónak * hüvelyét Annak a másik végét is kilyukasztotta é* ráhúzta a gumi- zacskót. Az üvegbe tejet tettünk, s úgy szoptatta papa a kis mókusokat.”

„1944. IV. 30. Vasárnap Reggel azt a hirt hallottam: a kis mókusokat megfojtotta a Kócsi macska, az a kandúr. Úgy megsirattam őket, de legalább nem kínlódnak tovább anyukájuk nélkül. Délután anya be- fűtött a vadászház szobájába. Ma ott alszunk. Remélem, nem Jönnek a tanácsos úrék vadászni. Nagyon vicces lenne, ha minket ott találnának.”

E1 zek voltak a kedves, gondtalan napok. Az Igazi nagy veszélyeket nem ismertem, a végtelen szentimentálisán láttam még akkor néhány hónapig az életet. Apám sofőr volt, Járta az országot, s egy nap:

„1944. szeptember 23. Vasárnap reggel váratlanul hazajött apa. Kocsival jött. s mellette egy német katona ült. Szép szőke fiatal fiú. Iván bácsi, az erdész, akinél lakunk, haragosan nézett apára a német miatt. Iván bácsi orosz, az első világháborúból maradt Itt. Nem szereti a németeket. Éjszaka mindig a moszkvai rádiót hallgatja, s egyszer láttam, hogy nagyon sírt. Én nem tudom, mit hallgat, mert úgy fél. hogy csak a nagyok lehetnek bent Ilyenkor. PeO

reg láda alján heverő ócska könyvek közt kutatva, kesémbe került egy füzet Fedőlapján gyerekes kerek betűkkel ez áll: „Napló I. kötet". Hány kötetre terveztem eredetileg, ma már nem emlékszem. Régen volt, 1944-et írtam a füzet elején, de mivel tizenhároméves koromban rendkívül szűkszavú voltam, még 1945 eseményei is belefértek az „L kötcV’-be. Ahogy végig lapozgatom, eleinte lekicsinylőén mosolygok a st fiúsán, azon, hogy még azt is leírtam, amit ebédeltem. A teljesen eseménytelen napok dátuma mellé pontosan feljegyeztem: „Ma nem írtam, mert nem történt semmi". Tovább lapozgatok, s közben lehervad ajkamról a mosoly. A már-már sárguló lapokról felrémlik a múlt. Egyre mélyebben átérzem akkori örömeimet, rettegő félelmeimet, megremegtetik szívem a borzalmas szenzációk.

Apóm a bombázások elől Gyön- gyöstarjénba költöztette a családot egy öreg erdész tanyájára. 1944 nya? ra és ősze gondtalan örömökkel telt el. Mig a városokat bombázták valahol messze tőlem, én így írtam a naplómba:

„1944. IV. 29. Tegnap este megérkezett apa. Hozott nekem egy karórát az aranyos. 100 pengőért vette. Hosszú ostort Is hozott Debrecenből. 15 pengő volt. Nagyon örülök. Ma délután elmentünk az erdőbe sétálni. Egy fa alatt döglött anyamókust találtunk. Valaki éppen szíven lőtte. A szemtelen gonosz. Apu felmászott a fára és kiszedte a kis árva

rokkói népen. Nem nevezhető véletlennek, hogy ebben a világméretekben is borzalmas katasztrófában éppen a szocialista tábor két nagy állama, a Szovjetunió is a Kínai Nép- köztársaság . volt az első. amely együttérző részvétét nyilvánító jobbja mellett kinyújtotta másik kezét is a szerencsétlen marokkóiak felé. Kinyújtotta is tenyere nem volt üres. Felbecsülhetetlen értékű élelmiszer és egyéb olyan anyag volt. illetve van benne, amelyeknek Agadir mca- maradt lakói ugyancsak hasznát látják, amelyek átsegítik őket úi Hetüknek első időszakain és amelyeknek jő hasznát láthatják városuk új- játeremUsekor.

A szocialista államok az internacionalizmus szellemétől vezérelne, segítő kezet nyújtottak Marokkó nála aza van a közmondásnak: aki szükségben, bajban barát, az az igazi barát és aki gyorsan ad. az kétszer ad. (b)

Napok óta izgalommal várjuk a rádió és gz újságok híradásait a mesz- azi Agodtrról, a mentési munkákról, a szerencsétlen város lakóinak sorsáról. Pár nappal ezelőtt jóformán csak létezéséről tudtunk, ma az egész világ figyelme felé fordult.

Borzalmas katasztrófa. Emberek ezreinek szörnyű pusztulása, eov virágzó, világvárosi jellegű településnek a föld színéről való eltűnése minden érző embernek együttérző részvétét váltotta tó és tiszteletet teremtett a szörnyű katasztrófában emberfeletti erővel dolgozó katonai t% polgári mentők iránt.

Agadir városa elpusztult Tízezer lakosa elvesztette életét, de az él*? nem állt meg. A természet vad erői most csatát nyertek ugyan, de háborút nem. Az elpusztult város tel fog épülni új)a — ha nem is a volt Agadir helyén. A helyi hatóságok már rendelkeztek is az újjáépítésre. Az együttérző világ pedig megmozdult, hogv segítsen a bajbajutott makommunista mozgalommal. Ebben az időben több sztrájkot szerveztek a kubikosok között és sok röplapot terjesztettek.

Cs. Kiss Ferenc elveiért, s a doí- gozó nép jobb életéért végigjárta a Horthy-reudörség börtöneit. Szilárd hittel bízott abban, hogy a sok szenvedésnek meg lesz valamikor a jutalma.

S e Jutalom a felszabadulással bekövetkezett. Cs. Kiss Ferenc kiegyensúlyozott családi életet élt. boldogan, megelégedetten. Almai valóraválá- sáruik időszaka megkezdődött. Küzdött azért, hogy ne csak maga. de minden dolgozó embertársa számára bs is fejeződjék.

Mindenki szerette és sokra becsülte ezt a halkszavú, ha kellett, határozott hangú, egyenes, igazsáooa embert. Nagyon fáj. hogy elhagyott bennünket. Szeretettel megőrizz*ik emlékét.

A megyei tanács saját halottjának tekinti. Temetése március 9-én. szerdán délután 3 órakor lesz a Felszabadítók útja II. sz. alatti temetőből.

Hosszú betegség után elköltözött tőlünk a párt és a magyar név ügyének régi harcosa. Cs. Kiss Ferenc elvtárs. a megyei tanács vb. személyzeti csoportjának vezetője.

Szerény, csupaszig ember, korábban a szegénység ügyiért, ma pedig a szocializmus építéséért szenvedélyesen harcoló, igaz kommunista hagyott itt bennünket. Kubikos-családból származott, öt testvérével együtt a szegénység ét a vándorélet kenyerét ette, a cselédsorsba is belekóstolt. Mint kubikos bejárta az egész országot.

A felszabadulás után a közigazgatásba került, ahol a termeién bízott- ság ügyeit intézte. Az államigazgatási iskola elvégzése után személyzeti vonalon dolgozott, előbb Sátoraljaújhelyen, majd a megyei tanácsnál. Mirkolcon.

Cs. Kiss Ferenc régi szervezett munkás. A Horthy-rendszer alatt a szociáldemokrata pártban és-a földmunkás szövetségben tevékenykedett. Összeköttetésbe került az ÜlegilU

Eltemellék Cellért Endréi

Pályatársainak, barátainak és tisztelőinek mély részvététől kísérve temették el hétfőn a farkasréti temetőben Gellért Endre kétszeres Kossuth- díjas kiváló művészt, a Nemzeti Színház főrendezőjét, a Színművészeti Főiskola fótanszékvezetőjét, a magyar színházi élet kimagasló alakját Ravatalánál a Nemzeti Színház, a Színművészet! Főiskola és a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége nevében Major Tamás Kossuth-dijas kiváló művész, a Nemzeti Színház igazgatója, az MSZMP Központi Bizottságának tagja mondott gyászbeszédet

Rómában szombaton mcgnvflt a nácizmus és az antiszemitizmus ellen küzdő nemzetközi konferencia.

Az Ellenállók Nemzetközi Szövetségének kezdeményezésére összehívott konferenciára számos európai országból, többek között Angliából. Franciaországból. Belgiumból. Görögországból. Ausztriából, a Német Szövetségi Köztársaságból, a Német Demokratikus Köztársaságból. Lengyelországból. Csehszlovákiából. Magyarországról ée a Szovjetunióból utaztak küldöttségek. Háborús veteránok ée az ellenállási mozgalom har- coaai vesznek részt a konferencián. A szovjet küldöttség vezetője V. í. Kozlov, a Belorusz SZSZK Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke, a Szovjetunió Hö*e.

Elsőként E. Tibaldt (Olaszország) az Ellenállók Nemzetközi Szövetségének elnöke emelkedett szólásra. Kijelentette. hogv a konferenciának nem elég megbélyegeznie *. fasizmus új megnvllvánulásait. hanem fel is kell tárnia a fasizmus feléledésének mélyreható okait.

Ártalmatlanná kell tenni azokat a fasiszta erőket, amelyek ismét felütötték a fejüket egyes or- sxáfokban, elsősorban NyugatEzután Franciaország. Olaszország és más országok küldöttei szólaltak fel.

A délutáni ülésen V. I. Kozlov, a szovjet küldöttség vezetője kijelen— A háború szovjet veteránjai.

agressziótól, akik tadják, hogy ml a háború — mondotta Kozlov — határozott ..nemet" mondanak a nyugatnémet újnácik bűnös mesterkedéseinek.

A szovjet emberek figyelmeztetik

Tegnap délután 3 órakor a Szak- szervezetek Megvei Tanácsának nagytermében az SZMT mellett működő nőblzottség nőnapi ünnepséget rendezett melyen a me«ve mintegy 150 nődolgozója vett részt. Az elnökségben képviseltette magát a megyei pártbizottság, a megvei nőtanács és a • nómozgalom ban kiváló eredményt elérők küldöttei.

Az ünnepséget Gyöngyösi István, a Szakszervezetek Megvei Tanácsának elnöke nyitotta meg. aki beszé-