Észak-Magyarország, 1960. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-06 / 56. szám

rszakmagtakorszAi.

A második műszak

Anyai szívvel

Tjiizakarádi asszonyok .. .

ff IPIRlTJA az arcokat a földszikkasztó ta- 14 i>aszi szél. mezőre csalja az embereket az örökifjú március. Végig a Bodrogközben mindenütt mozgalmas a határ. Vontatók, traktorok, teherautók, lovasfogatok sietnek az utakon, némelyik még trágyát szállít, mások vetőmagot hordanak a magtárakból: hiszen még pár nap és mindenütt elkezdődik a szántás-vetés. A termelőszövetkezeti tagok, akik régóta várják már a meleg, napos időt, addig sem pihennek. Munka bőven akad. Rendbe kell hozni a gyümölcsöst: hernyózni, metszeni a fákat, gödröket ásni az új telepítésnek. Ki kell szórni a földekre az igényelt mésziszapot. s helyenkint, ahol a föld eléggé megszikkadt, nem árt elvégezni a fejtrágyázást sem. Hadd erősödjön, izmosodjon a vetés, amelyben, szerencsére, nem tett nagy kárt a fagy.

Dolgoznak is szorgalmasan. Percig sem pihennek a tiszakarádi tsz-tagok. Balta Dezső, az Űj Elet elnöke elégedetten sorolja, hogy teljes felkészüléssel várják a tavaszt. Úgyszólván minden előkészítő munkát elvégeztek, s addig is, amíg a földekre nem mehetnek, homokot hordanak a férfiak az istállókba, feltöltik a tanyakörnyéki gidrbket-gödröket. építik az új segédüzemet, egyszóval: csinosítják a portát.

Igenám! Csakhogy munkát kérnek az asszonyok is. Az elnöknek és a brigádvezetönek nem kis gondot okoz reggelente, hogy valamilyen munka elvégzésével kiket bízzon meg: az asszonyokat vagy az embereket. Utóbb valóságos „háború" kezdődött amiatt, hogy többnyire csak a férfi munkaerőt vették igénybe.

* Ni H aláírtuk a nyilatkozatot, ml is dolgozni szeretnénk! — mondták az asszonyok — munkát kérünk.

— Munkát? No, mindjárt lesz — mondta az elnök —. csak aztán kiváncsi vagyok, mikorra végzitek el...

Elhatározták ugyanis, hogy korai újburgonya termesztésre térnek át. mert ez jól jövedelmező, s ezért a vetőmagot előcsiráztatják. A tsz-iroda két szobáját jelölték W erre a célra, ide hordták a vetőmagnak való krumplit, amelyet az utasítás értelmében az asszonyoknak kellett szétválogatni. Ügy gondolták, elbabrálnak vele pár napig, s nyugtuk lesz tőlük.

FILMESEKKEL jártunk a faluban. A Híradóba készítettünk a tsz életéről egy rövid kisfilmet. Megyünk az elnökhöz, mondjuk, hogy ezt, meg ezt már lefilmeztük, de szeretnénk látni az asszonyokat is. Hadd mutassuk be őket, akikről már sokszor megírták, hogy nagyon dolgosak, szorgalmasak.

— Rendben van — így az elnök —. éppen itt vannak a szomszéd szobában. Krumplit válogatnak. Eltart nekik vagy három napig.

S veszi a sapkáját, jön oda 6 is. Ám az .ajtóban útját állja egy beszédes, fiatal menyecske.

— Batta elvtárs! Munkát kérünk...

— Talán meguntátok a krumpliválogatást?

— Oh, nem! Azt már elvégeztük.

— Hej! — UAja feljebb a sapkáját az elnök, s tuszkolja befelé maga előtt a filmrendezőt — csak menjenek be az elvtársak. Tartsák szóval őket, amíg valami munkát nézünk, mert ezek az asszonyok különben szétszednek bennünket.

Hát a beszélgetés el is tart néhány percig.

Kiderül, hon cpó« lélen ál minden munkából kivették a részüket az asszonyok, s, hon a januári zárszámadáson minden tsz-család általában húsz ezer jorinlon jelűit nyereségről beszél- hetett, az annak köszönhető, hogy a férfiak mellett a családtagok. az asszonyok is ott voltak minden munkánál. A termelőszövetkezet alig három éves múltra tekint vissza, s máris 6 millió körüli vagyonnal rendelkezik: építkeznek, s nagyobbrészt ezt is saját erőből végzik. Igyekeznek kihasználni a „rejtett tartalékokat" — mint például a saját erdőben fellelhető fát. a tsz földjén bányászható homokot, s fizetett kőművesre, ácsra, kovácsra sem voltak még eddig rászorulva, mert minden ilyen munkát elvégeznek a hozzáértő tsz-tagok.

A filmesek persze filmezni szeretnének. Látják az asszonyok, hogy idegesen toporgunk, s megszánnak bennünket.

— No várjanak: átválogatunk még egyszer egV' láda krumplit. Hogy maguk is boldoguljaAmikor megkérdeztem Batta elvtársat, hogy kiknek a nevét említsem meg ebben a riportban, azt felelte, hogy kivitel nélkül minden tsz-asz- szonyét. Mert Tlszakarádon nincsenek szorgalmasak és kevésbé szorgalmasak. Kivétel nélkül minden tsz-tag és minden tsz-asszony egy akarattal, nagy szorgalommal dolgozik a közösért. Ám arra nincs lehetőség, hogy legalább hatvan nevet itt most felsoroljunk. Kívánunk hát valamennyi tsz- asszonynak, a tiszakarádi asszonyoknak további sok sikert, jó egészséget!

AKI PEDIG ezek után személyesen is ki- váncsl ezekre a szorgalmas asszonyokra, nézze meg őket majd a filmhíradó vásznán, a moziban.

Onodvári Miklós

Ma már nem kell agitáéió. de annál több bölcsőde és olyan önfeláldozó, melegszívű asszony, mint az első mislcolci bölcsőde megalapítója, Csontos József né.

Mosf, 14 év távlatából még a küzdelmek, nehézségek is megszépülnek. Amikor kezdte, szakmai képzettsége nem volt, egészségügyi munkát sohasem végzett. A gyerekek iránt* szeretet. a hivatásérzés diktá'ta. hogy elvégezze 1947-ben az egészségügyi szakiskolát. Itt. ebben az iskolában kérdezte meg az eouik előadó; Mi az, amit a legjobban felszereit bölcsőde sem tud pótolni a gyermek- nek? — Az anyai szeretet — válaszolta ő akkor. S azóta csak ezzel próbálkozik. Szerinte erre van leo- nagyobb szüksége a fejlődő, nvúado- zó parányi emberkének.

S hogy mi mindent tett az elmúlt 14 év alatt? Nehéz lenne néhány szóval elmondani. Elismerés az. hogu a gyerekek, akik ott. mellette nőttek fel, ráköszönnek az utcán: hogu « szülő, aki eleinte sírva vilik meg gyermekétől, egy hét múltán mosolyogva, megnyugodva meau munkahelyére. Tavasszal agy apró virágcsokor, egy levél, egy-eov mosoly tolmácsolja a hálát, atnelv a szülői szívekben él. Nemcsak érzik, tudják is: a bölcsődében nemcsak szakszerű gondozást, tiszta ruhát, ennivalót kapnak a gyermekek, hanem gyöngédséget. szeretetet is. Csak azt panaszolja Csontosáé, hogy mire az apró emberkék a szivükhöz nőnek, mire megismerik őket. el kell válni tőlük.

Ma már 14 bölcsődénk van. De annak az elsőnek a szerepe, jelentősége nem halványulhat el soha. Nemcsak azért, mert sok-sok küzdelem árán született, hanem azért, mert úttörője, elindítója volt Miskolcon ennek az intézménynek.

S életrehivója ma is fiatalos lendülettel dolgozik, nemcsak a Semmel- weis-bölcsőde vezetését látja el. hanem nagyon sok társadalmi munkát is magára vállal. Sohasem számolja: letelt-e már a napi 8 ára munkaidő — amit vállal, el is végzi. Az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet megyei nőfelelőse, a városi egészségügyi szakszervezet titkán*, s tó tudná pontosan felsorolni kisebbma- gyobb‘ megbízatásait, amelyeknek nemcsak pontosan, de örömmel, szívesen tesz eleget. Nemcsak címet vállal, kötelezettséoet is. amelyek olykor sok munkáiul járnak.

; Tizennégy éves szorgalmas munkába elismeréséül a napokban kapta meg az ..Egészségügy kiváló dolgozója" jelvényt. Nagyon megérdemelte. s mi szívből vele örülünk.

BoróezU Edit

nattal már indult vissza. Minél előbb otthon lenni! Nagyon várták.

Csomagja volt tengernyi, pénze annál kevesebb. Pénz és természetesen jegy nélkül szállt fel a vonatra. Lesz. ami lesz — gondolta.

Lett Is. Jött a kalauz.

— Kérem a jegyeket!

— Kérem, nekem nincs jegyem! Pénzem sincs. mert... a bölcsödé felszerelését viszem, tessék, itt az igazolványom.

— A kalauz ingatta a fejét.

— A szabály az szabály! A következő állomáson le kell szállítanom.

— Már pedig én nem szállók le. Vigyen el Miskolcig. ott majd jegyzőkönyvezzük!

Az utasok felfigyellek a párbeszédre. » röpke percek alatt összeadták az útiköltséget.

Itthon, a Petőfi utcában csak a helyiség volt meg. A bútorokat is úgy szedtek össze, darabonként. Végre elérkezett a megnyitás napja. Jött a tisztiorvosi vizsgálat.

— Ezt a bölcsődét nem lehet megnyitni — mondta szigorúan —. csak egy lavór van, amiben a gyerekek kezet mosnak, s előírás szerint kettő kell... Akkor sírt, zokogott az elkeseredéstől.

REMÉNY omy.

Külvárosi hajnal

A* ólomszürke éggel takarózva még moccanatlan alszanak a házak, fömbjf pattan egy szól gyufának'.

■ feléled először a kémény, fekete korma hull a hóra.

Majd megviláKosul egy ablak.

Ébresztőt csörömpöl az óra.

0. asszonyok! akik a reggelt minden hajnalból fölépítitek.

Hányszor füleltem, mint koccannak Össze kezetekben a kávésibrikek; najladozástok, alig hallható lépteitek a még alvó szobán.

0, ti becsapott drága szentek!

Nem ezt Ígértük néktek hajdanin.

De hol a hízelgő alázat.

Itfvalkodó erőnk, s a védelem?

Hát ezért voltatok kacéiok, i ezért bújtatok hozzánk szelíden? rudom én: tudtatok ti mindent, lövő sorsotok minden örömét.

Reménnyel átszőtt asszony bánatot, luhanó éjek röpke gyönyörét.

A fáradást, a derűs hűtlenséget, mellyel meccsre megy ünnep délután íz uratok, s hogy nem lesz engedelmes, Itogyha majd felnő, a fiú. ✓lány. rudom már! Tudtatok ti mindent, i míg burkából a hajnal kireped, mégis ti. villátokon gyönyörű türelemmel, tartjátok az eget.

FÉRFIAK — NŐK

A Santa Monicaban (Egyesült Államok) élő 19 éves Elizabeth Callum nemcsak kimondottan csinos, de igen előrelátó is. Nagyon sok udvarlója volt. végül kellő selejtezés után három vőlegényjelőltje maradt.

Ezek között a fiatal lány úgy választotta ki jövendőbelijét, hogy sorban mindegyikkel elvégeztetett minden házimunkát a nagytakarítástól a főzésig és mosogatásig, majd háztartásbeli ügyességük összevetésével a legtehetségesebb lrmindenc6"-hez ment feleségül.

Elizabeth nemcsak azt ellenőrizte, hogy a jelölt jól fűz, ügyesen mosogat és takarít, hanem döntésénél azt is figyelembe vette, hogy mennyi klót tölt e munkák elvégzésével

Dr. Paul Dudley White, Eisenhower elnök egyik háziorvosa szerint a feleségek jól tennék, ha a munkából hazatérő férjeik számára mindig gondoskodnának fizikai munkáról. Szerinte az olyan asszony, aki bosszú és egészséges életet akar biztosítani férjének, ne engedje, hogy esténként fotelban pihenve a televíziót nézze, hanem küldje ki a ház elé havat lapátolni, füvet nyírni, fát vágni, vagy hasonló munkát végezni.

A torinói anyakönwvezetö eiőtt a napokban furcsa esküvőre került sor: mind a fiatal pár, mind a jelenlévő másik négy személy balkarja gipszkötésben volt.

A fiatalok röviddel az esküvő előtt síelés közben törték el a karjukat, míg a négy tanú az esküvőre menet autószerencsétlenség áldozata lett és eltörte a bal karját.

Az általános „lelkesedés" a csúcspontra hágott, amikor megjelent az anyakönyvvezető ugyancsak felkötött karral, ő azonban „sajnos" a Jobb karját törte el közvetlenül az esküvő előtt, amikor elcsúszott a lépcsőn.

szedett lomok közt élni. mint egyesek, vagy olyan Üres lakásban, mint például a Gizi

beszélni akarok. Gizivel az egyik presszóban találkoztam a napokban. Fekete mellett ült és várta az urat. Megkérdeztem, mondja el részletesen. ő hogyan rendezte be otthoni életét.

— A vasárnappal kezdem. Férjem is, én is üzemi konyhán eszünk, a gyerek a napköziben, s a vasárnap az. amikor „házikoszt" kerül az asztalra. Reggel kiszaladok a piacra vásárolni, délelőtt főzök. Ez külön élvezet számomra, szinte szórakozás, mert szeretek főzni. Mosogatás után a délutánom teljesen szabad. Olvasok, vagy moziba megyünk, ha lehet a gyereket is vinni. — szóval ez igazi pihenő délután.

— Hétfő tanuló nap — folytatja.** — A férjem gyárimunkás, szeret a szakmájával kapcsolatos könyveket olvasni, vagy szemináriumi előadására készül. Kedden mosunk. Igen. mind a ketten. Mire én hazamegyek,

a férjem begyújt a fürdőkályhába, melegvíz van, s géppel egykettőre letudjuk a heti szennyest. Szerdán, csütörtökön nincs különösebb házi program, pénteken heti nagytakarítás olyankor, ha szombaton színházba megyünk, vagy más programunk van.

— És a napi takarítás korán reggelre esik? — kérdem.

— Nem okoz túl sok gondot, mert igyekeztünk lakásunkat célszerűen berendezni. Nincs felesleges bútorunk. Magunk vásároltuk meg lassacskán, ami kellett, sírna, könnyen tisztán tartható, egyszerű dolgokat vettünk. Egy évig dolgoztam arra, hogy porszívót, padlókeíélőgépet, mosógépét vehessek. így a napi takarítás nem tart félóránál tovább.

— Mikor foglalkozol a gyerekkel, hiszen még kisiskolás, segítség kell neki...

— Ha hazamegyek, az az első, hogy megnézem, mi a lecke. Rendszerint a napköziben megcsinálja, csak ellenőrizni kell. Ha valami különösebb gondot okoz neki, akkor nem sajnálom rá az időt, inkább maradjon későbbre az egyéb dolog.

— Hová teszi lek a gyereket, ha szórakozni mentek?

— Ez gond, mert még csak 7 éves a kislányom. Tulajdonképpen ezért vettünk színházbérletet, mert így Jó előre tudjuk, mikor megyünk. Sajnos nincs a közelben nagymama, de van egy asszony, aki bejár dolgozni néhány helyre az utcában, s némi ellenszolgáltatásén eljön estére, ha idejében szólunk neki.

Közben megérkezik a férj. Búcsúznak s már el is mentek. Arra már nem Volt időm. hogy megkér- dezzem: nem ábrándul-e ki Gizi. ha látja az urát a mosógép mellett...

Ha nőolvasóink JJÜ“ oldja meg a második műszak kérdését, írja meg, szívesen közöljük, mert azzal is segítségére leszünk azoknak, akiket szinte ellep a sok otthoni munka.

A. I.

Szinte unalomig

Bod.k műszak” kérdése. De ki is unja valójában? Tulajdonképen mind a két fél. A férj. aki nem hallgathatja lelkiismeretíurdalás nélkül — és a feleség, aki egyre jobban belefárad, belefásul. No természetesen, már aki! Éppen erről akarok beszélni. Az igaz, hogy ahány ember any- nyiféle, de családos, dolgozó nő csak kétféle van: — aki kellő tervszerűséggel szervezte meg otthona munkáját is, és aki soha nem ér rá semmire, aki állandóan tele van dologgal. Két nőismerösöm Iskolapélda a két típusra. Bemutatom Őket — megéri az esetleges harag kockázatát — mert minden asszony magára ismer valamelyikben.

Nagyné örökösen rohanó, agyonfáradt asszony. Nincs még harminc éves, de legalább harmincötnek látszik. Egy gyertneke van és „miliió” dolga.

Otthonában látogattam meg egyszer. Szép kétszobás lakása ragyogott a tisztaságtól. Bútorait otthonról kapta, nehéz fából készült, faragásokkal teli ebédlő, nagy szőnyegek, a falon sok. vastag aranyozott keretbe foglalt festmény és fénykép. A másik szobában háló, mindkét ágy magasan feltornyozott ágyneművel. Az egész lakás túlzsúfolt, alig lehet mozogni benne.

Este nyolc óra felé járt az idő, t Nagyné a konyhában vasalt. Mellette egy ruháskosár, tele ágyhúzattal, fehérneművel. Ebben a régi ízlés szerint bebútorozott, ragyogóan tiszta lakásban az én asszonytársam úgy nézett ki, mint valamikor egy cseléd. Haja, öltözete rendetlen, kezei ápolatlanok s ó maga végtelenül fáradt.

— Meg kell bolondulni ebben a sok dologban? Nézd ezt a rengeteg ruhát. A múlt héten majd’ minden nap mostam, a héten pedig vasalhatok. Minden reggel öt órakor kelek, hogy a napi takarítást elvégezzem, mert ugye, soha sem lehet tudni, nem jön-e az emberhez valaki, s nagyon szegyei nőm, ha rendetlenséget találna. Hidd el, alig van időm a gyerekkel foglalkozni, pedig iskolás. Ez minden héten így megy.

. — A férjed nem segít?

— A férjem?... húzza ei gúnyosan a száját, majd némi önérzettel folytatja. — Különben is nem férfi kezébe való a törlőrongy. Ki is áb- rindulnék az aramból, ha hátrakötött fejjel látnám a konyhában.

— De hiszen így arra sem Jut Mőd^hogy — például — színházba

ritkán jutok el. hogy az egy foga- lam. Minden szórakozásom, hogy a villamoson olvasok, amíg a munkahelyemre utazom. Nem lehet ezt sokáig bírni. El sem tudom képzelni, mások hogyan csinálják...

— Talán nem kellene ez a sok bútor ebbe a kis lakásba — kockáztatom meg a kérdést, de Nagyné epésen rámtámad:

— Majd talán ki fogom dobálni, nem? Tudod milyen érték az ebédlőm? Én nem tudnék olyan összeül zían mégis csak sor került az ünnepélyes megnyitóra, öt gyerek volt a negyven férőhelyes bölcsödében. A szülők féltek, idegenkedtek a bölcsődétől, úgy kellett kérni minden szülőt: adják a gyereket bölcsödébe. a gyereknek Is. nek>': •? jobb így. Nemcsak rendszeres ápolást, orvosi kezelést, de szeretetet is kapnak

... Egy év múlva már nem volt szükség az agitáciára. Hetven gyermek vidám kacagása töltötte be a szobákat. Bővíteni kellett a bölcsődét. A szülőket nem a szavak, hanem az eredmények győzték mej. Pedig a gondozónők egyrésze akkor még csak társadalmi munkában, minden térítés nélkül vallatta a gyermekek gondozását.

Múltak az évek. szaporodtak a bölcsődék, s a gyerekek. Akik apró tipegősként bukdácsoltak a szobákban, — már megnőttek, iskolások.

1946 tavasza volt. A város még maján viselte az elmúlt háború nyoma- 4. A Magyar Kommunista Párt rgyik legfontosabb programjának az ijjáépltést, másiknak a dolgozók szó- :lális helyzetének javítását tűzte célul. A gondoskodási a munkásokról, izok gyermekeiről, a jövő embereiül.

A pártszervezetben és az MNDSZ- orról tárgyaltak: létre kell hozni íz első bölcsődét. Csonlos Józsefnét bízták meg ezzel a feladattal. Kapott itasitást, tanácsot is bőven, csak épben pénzt nem. mert infláció volt. 4 bölcsőde felszereléséért Budap?st- re kellett utaznia. De hogyan? Gyalog indult el, zsebében egy honvédlégi igazolással, s ázz-' ’ reménnyel. majd csak elviszi valamelyik autó.

A fővárosban éjszaka vette át leiár szerint a hatmázsünui textíliái, ruhaneműt, élelmet és a hajnali voBemulatjuk Csontos Józsefnét, az első miskolci

tn"n rjitirifi menti Inni ló iát