Észak-Magyarország, 1960. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-30 / 76. szám

2 ESZAKMAGYARORSZAG Szerda. 1960. március 30. Walter Lippmann csúcstalálkozó kilátásairól London (MTI) Walter Lippmann élesen bírálja a New York Herald Tribune-ban az Egyesült Államok magatartását a csúcstalálkozó előtt Amerikának — írja Lippmann — azért nincs semmiféle terve a csúcs- találkozóra, mert az Egyesült Álla­mok elnöke jelenleg nem vezére a nyugati szövetségnek, nem képes megegyezésen alapuló nyugati politi­kát kialakítani sem Nyugat-Berlin, sem Németország, sem más fonto­sabb kérdés tekintetében, mert Bonn- nak és Párizsnak vétójoga van a nyugati politikát illetően. Ragasz­kodnak a meglévő állapothoz, mert bármely igazi tárgyalás Berlinről a keletnémet kormány fokozottabb el­ismerését követelné meg. Ezt Aden­auer mindenáron kerülni akarja, fő­ként az 1961. évi nyugatnémet vá­lasztások előtt Feltétlenül szükséges­nek tartom — írja a továbbiakban Lippmann —, hogy most kíséreljük meg komolyan tárgyalni Berlin hely­zetéről. Attól tartok, hogy a Nyugat pozíciója állandóan hanyatlik, mi­alatt a Szovjetunió világhatalma — mégpedig nemcsak katonai hatalma Szabadságot Glezosznak! Mint már jelentettük, a görög leg­felső törvényszék elutasította Mano- üsz Glezosznak és négy társának fel­lebbezését Görög demokratikus körök nyilat­kozatot adtak ki, amely hangsúlyoz­za. hogy mozgósítani kell minden erőt Glezosz kiszabadításáért. Az ügy most már végigjárta az összes bírósági fórumokat és így nincs más hátra, mint az, hogy megkegyelmezés útján harcolják ki Glezo6z szabad­lábra A DÍVSZ végrehajtó bizottságának felhívása a négy nagyhatalomhoz A Demokratikus Ifjúsági Világszö­vetség végrehajtó bizottságának ülé­sén a résztvevők felhívással fordultak Hruscsovhoz, Eisenhowerhez, De Gaullehoz és MacMillanhoz. A felhí­További tiltakozások a dél-afrikai vérfürdő ellen Johannesburg. Nyugati hírügynökségek jelentése szerint a dél-afrikai nép hétfőn egy­ségesen megtartotta a gyász napját. A munkásoknak több mint kilencven százaléka nem jelent meg munkahe­lyén. A hatóságok sztrájktörőket igye­keztek beállítani az otthonmaradot­tak helyére. A néger lakosság azon- *■ ban megszállta a fontosabb közleke­dési útvonalakat és közáport zúdított a sztrájktörőkre. Worcester közigazga­tási területen a gyász napján nagy tömegek tüntettek a fajüldöző politi- kíi ellen. A felháborodott afrikaiak kormányépületeket gyújtottak fel. A Dél-Afrikái Unió hadügyminiszte­re bejelentette, átszervezik /a hadse­reget és légierőt, hogy le tudják ver­ni a tiltakozó afrikai tömegeket. Albert Luthuli. az Afrikai Nemzeti Kongresszus elnöke figyelmeztette a kormányt, hogy a kongresszus törvé­nyen kívül helyezése a válság kiéle­ződését vonja mega titán. Langa tér­ségében a pánafrtkal kongresszus szónoka felszólította az egybegyűlt afrikaiakat, hogy' mindeddig ne jelen­jenek meg munkahelyükön, amíg végérvényesen el nem törlik a néger lakosság mozgási lehetőségét korlá­tozó személyi Igazolvány-rendszert. Az UPI értesülése szerint a pánaf- rikai kongresszus utimátumot inté­zett a dél-afrikai kormányhoz. Ebben felszólítja a kormányt, hogy legké­sőbb kedd éjszakára szüntesse meg a személyi igazolvány-rendszert. El­lenkező esetben a kormány minden eddiginél hatalmasabb méretű tünte­tésekre és megmozdulásokra számít­hat. MTI) ( Uk, eljött az ideje annak, hogy tar­tói béke koronázza a nemzetközi enyhülést. E cél elérése érdekében végre kell hajtani a teljes és ellen­őrzött leszerelést. Ezért támogatja örömmel és elismeréssel az ifjú nem­zedék a szovjet kormánynak azt a határozatát, hogy egyharmadával csökkenti fegyveres erőinek létszá­mát. Szilárdan hisszük, hogy ez a nagyszerű példa követésre talál más országokban is”. „Mi, fiatalok ellene vagyunk a há­borús politikának és hívei vagyunk a békés együttélésnek, a más országok ügyeibe váló be nem avatkozásnak — sikraszállunk minden nép önren­delkezési jogáért, az általános lesze­relésért és azért, hogy a leszerelés eredményeként felszabaduló összeget az ifjúság problémáinak megoldásá­ra fordítsák.” Bekecs József rendörszázados elvtársat búcsúztatjuk Bekecs József elviárt, rendőrszázados, s Miskolc Városi Rend­őrkapitányság közrendvédelmi tisztje március 28-án hajnalban tragikus körülmények között, a szolgálatának teljesítése közben elszenvedett beleset következtében meghalt. Bekecs József elvtárs 1907-ben született, agrárproletár szülők gyermeke volt. A munkásmozgalomba 1932-ben kapcsolódott be a szociáldemokrata párt tagjaként. 1936-ban Horthy vérbfrósiga állam- és társadalmi rend erőszakos (elforgatására irányuló „bűntettben” mondta ki bűnösnek, mert illegálisan a kommu­nista párt politikájáért aktív harcot folytatott, öt évi börtön- büntetésre ítélték, ahonnan 1941-ben szabadult. 1942 márciusá­ban ismét hírom hónapi börtönbüntetésre ítélték egy háború- ellenes felvonulás megszervezéséért. 1942-től a Magyar Kommu­nista Párt tagjaként fejtett ki igen értékes és eredményes poli­tikai tevékenységet. 1945 februárjában kezdte meg rendőri szolgálatát, mint próba- 1950-ben kiváló eredménnyel végezte el az egyéves Párthüségéért, kiváló pártmunkájáért több ízben kapott elis­merést és oklevelet. Az ellenforradalom ideje alatt mint kom­munista rendőrtiszt tűnt ki bátorságával. Az ellenforradalmárok fegyveres bandáinak felszámolásában mint csapatparancsnok működött közre. A fehérkőlápai fegyveres ellenforradalmárok felszámolására kiküldött csapat parancsnoka volt. 1956 decem­berében, amikor a sátoraljaújhelyi börtönből a rabok kitörtek. Bekecs József elvtárs kapta feladatául, hogy a rendet állítsa helyre. Feladatát, mint mindig, eredményesen hajtotta végre. Jó munkájáért, párthü magatartásáért rendőri szolgálata ide­jén hat ízben tüntette ki a Belügyminisztérium, a Miniszter- tanács. Illetve az Elnöki Tanács. Bekecs József rendőrszázados elvtársat a BM. Borsod-AbaúJ- Zemolén megyei Főkaoitánys* ga saját halottjának tekinti, te­metéséről gondoskodik. Temetése március 30-án Miskolcon, a Hősök temetőjében lesz. Óriási tűzvész pokollá változtatta Glasgow kikötőjét Glasgow (MTI) A borzalmak éjszakája köszöntött hétfőn az esti órákban Glasgow ki­kötőjére, ahol egy robbanást követő­en kigyulladt egy háromemeletes rak­tárház, amelyben — becslések szerint — 55 ezer gallon viszkit és nagy mennyiségű dohányárut tároltak. Amikor a tűzoltóság megkezdte az oltást, újabb óriási erejű robbanás a szó szoros értelmében szétvetette az egész épületet. Pillanatok alatt 30 méteres lángok csaptak fel. a tűzvész fénye az egész környéket megvilágí­viszki patakként folyt az alacsonyab­ban fekvő kikötő felé, ahonnan a ve­szélybe került tengerhajókat sebté­ben elvontatták. A falak beomlásakor — az eddigi jelentések szerint — tizenkilenc tűz­oltó tartózkodott a raktár közvetlen közelében. Éjfélkor öt tűzoltó holt­testét megtalálták, a többi élet ben­nmaradásához nincs remény. Negyven Kedden a hajnali órákban a glas- gowl és a környékbeli tűzoltóság vál­tozatlan erővel küzdött a tűzzel a környező raktárak és lakóházak meg­mentéséért. Megjelent a termelőszövetkezeti tagok öregségi és járadékáról szóló kormányrendelet végrehajtási utasítása A Magyar Közlöny 25. számában megjelent a termelőszövetkezeti ta­gok öregségi és munkaképtelenségi járadékáról szóló kormányrendelet végrehajtási utasítása. Kimondja a rendelet, hogy öreg­ségi és munkaképtelenségi járadékra csak az a személy jogosult, aki a «já­radék Iránti kérelem előterjesztése időpontjában valamely termelőszö­vetkezetnek tagja. Ha a kérelmező abban a naptári évben, amelyben a kérelmét előterjesztette, 120 (nők 80) munkaegységnél többet teljesített, már csak a következő évben jogosult a járadékra. Munkaképtelenségi járadék, álla­pítja meg a továbbiakban a rendelet, csak megfelelő orvosi igazolások alapján és csak a munkaképtelenség időtartamára jár. A munkaképtelen­ségi járadékot igénylő termelőszövet­kezeti tag orvosi vizsgálatáról az Országos Nyugdíjintézet intézkedik. Rendelkezéseket tartalmaz a vég­rehajtási utasítás az özvegyi járadék folyósításáról. Kimondja, hogy a ter­melőszövetkezeti tag halála esetén házastársát özvegyi járadék legko­rábban 1960. január első napjától il­leti meg. de csak abban az esetben, ha maga is termelőszövetkezeti tag. Nem kaphat özvegyi járadékot az a termelőszövetkezeti tag. akinek a házastársa 1959 előtt halt meg. s 1958. január 1-től számítva nem folyama­tosan volt tagja valamelyik termelő­Ha az özvegyi járadékra jogosult egyéb törvényszerű nyugellátásban is részesül, az özvegyi járadék és az egyéb törvényszerű nyugellátás együttes összege nem haladhatja meg a havi 260 forintot Ha az özvegyi járadékra jogosult munkaviszonyban áll, vagy kereső foglalkozást folytat, az özvegyi járadék csak akkor folyó­sítható, ha tevékenységéből származó keresete — jövedelme — nem lépi túl a havi 260 forintot. Előírja a rendelet, hogy mind az Öregségi, mind pedig a munkaképte­lenségi járadék kifizetést szünetel­tetni kell arra a naptári hónapra, amelyben a járadékos, vagy házas­társa munkaviszonyban áll. vagy ke­reső foglalkozást folytat és az azok­ból származó jövedelem a 260 forin­tot meghaladja. Ha a járadékra jogoeult tag a ter­melőszövetkezetből kilép, vagy a ter­melőszövetkezet közgyűlése jogerősen kizárta, akkor a kilépés. Illetve ki­zárás jogerőre emelkedését követő hónap első napjától a járadék kifize­tését meg kell szüntetni. Az öregségi és munkaképtelenségi járadék iránti kérelmet, mint a ren­delet előírja, annál a termelőszövet­kezetnél kell benyújtani, amelynek a kérelmező tagja, özvegyi járadék kérelmezése esetén annál a termelő­szövetkezetnél. amelynek a meghűlt házastárs elhalálozása időpontjában tagja volt.- # A kérelem előterjesztésére kiadott űrlap minden rovatát pontosan kell kitölteni. A személyi adatokat a sze­mélyazonossági igazolvány alapján kell beírni. A kitöltött űrlapot a ter­melőszövetkezet elnökének, könyve­lőjének. továbbá a kérelmező tagnak alá kell írnia és el kell látni a ter­melőszövetkezet hivatalos bélyegző­jével. Kötelezően írja elő a rendelet, hogy az igénybejelentőlao hátoldalán feltüntessék, hogy a kérelmező, az igénybejelentést közvetlenül meg­előző három évben folytatott-e — élethivatásszerűen — mezőgazdasági, vagy a mezőgazdasági lakosság szük­ségletét kielégítő ipari tevékenységet. A kitöltött űrlapot a termelőszövet­kezet. az adatok Igazolása és javas­lattétel végett, köteles az illetékes községi (városi vagy kerületi) tanács­nak bemutatni. Abban az esetben, ha a termelő- szövetkezet. vagy a tanács a járadék megállapítását. Illetve folyósítását nem javasolja, köteles elutasító vé­leményét megindokolni. A kiállított és az illetékes tanácsnak bejelentett űrlapot a termelőszövetkezetnek leg­későbben. az igénybejelentéstől szá­mított 15 napon belül kell felterjesz­tenie az Országos Nyugdíjintézethez. Ha az Országos Nyugdíjintézet el­utasítja a kérelmet, a kérelmező e határozat kézbesítésétől számított 30 napon belül, felszólalhat a termelő­szövetkezeti nyugdíjügyi bizottság­hoz. A felszólalást az Országos Nyug­díjintézetnek (Budapest, V. kerület, Guszev u. 10.) kell megküldeni. A járadékot annak a hónapnak első napjától, de legfeljebb 3 hónapra visszamenően folyósítják, amelyben az igény jogosultság feltételeit a ké­relmező igazolni tudja. öregségi és munkaképtelenségi já­radékban részesülő személyek beteg- ellátásra csak olyan termelőszövetke­zetben jogosultak, amely a vonatkozó előírások szerint a szakszervezeti társadalombiztosítási központtal a betegségi ellátásra megállapodást kö­tött. A rendeletet 1960. január 1. napjá­tól ÍMTU Ülésezett a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának elnöksége A Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsa tegnap délelőtt elnökség! ülést tartott Napirenden szerepelt a Lenin Kohászati Müvek szakszerve­zeti bizottságának jelentése a balese­tek alakulásáról, az SZMT munka- védelmi bizottságának kiegészítő és ellenőrző jelentése, a termelési bi­zottság jelentése, a szakszervezet me­gyei bizottsága választásával kapcso­latos tervezet megvitatása és más ntos feladat. Az ülést Gyöngyösi István elv- társ, a Szakszervezetek Borsod me­gyei Tanácsának elnöke nyitotta meg. A Lenin Kohászati Művek jelentése felett élénk vita alakult ki. Solti András elvtárs. a diósgyőri gyár szakszervezeti bizottságának titkára ismertette az elnökséggel intézkedé­seiket, az 1959. évi munka eredmé­nyeit. összehasonlítva 1958-as évvel. A baleseti statisztika ismertetésé­ből kitűnt, hogy az 1 balesetre eső kiesett munka­napok száma az 1958. évi 16,3 gyógyulási nappal szemben az elmúlt évben 15,5 napra csökkent. Ez a szám azt bizonyítja, hogy a középhengerműnél, a nemesacél-ko- vácsműhelynél, az acélöntödénél, a vasöntödénél, a gázgyárnál és a ke­menceépítő gyárrészlegnél lényeges javulás állott elő a termelő munka végzésében. A munkavédelmi bizottság kiegé­szítő és ellenőrző Jelentése részlete­sen foglalkozott a gyárban működő szakszervezeti munkavédelmi bizott­ság munkájával. A jelentés szerint a gyáron belül helyesen szer­vezték meg a különböző brigádok munkáját, a műszaki vezetők be­számoltatását, az oktató és fel- világosító munkát. Ugyanakkor a gazdasági vezetés bát. ran élt a munkatörvénykönyvben biztosított jogával, a felelőeségrevo- nás eszközével. Ismertették a dolgozók munkakö­rülményeinek és egészségügyi hely­zetének megjavítása érdekében vég- ehajtott beruházásokat. így többek között a martinacélmű öntőcsarnoki öntődaru-ütközésgátló berendezésére 242 ezer forintot fordítottak, a vas- szerkezeti üzem nyugati részén meg­kezdték egy háromemeletes öltözőé mosdó építését, a vasöntödében a levegő melegítésére termoventillátort szereltek fel, egyes üzemeknél, ahol kohógázt használnak a kemence me­legítésére. gázkezelő berendezést ál­lítottak fel. A Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsa elnöksége mellett működő termelési bizottság a kongresszusi munkaverseny értékelésével, a szo­cialista munkabrigádok helyzetévelj az éves munkaverseny megszervezé­sével és feladataival foglalkozott. Több pontból álló határozatot terjesztett az elnökség elé, amely a termelés gazdaságosságának kérdéseivel foglalkozott. Az elnökségi ülés megvitatta aa agitációs, a propaganda, a nemzet­közi és a békevédelmi bizottság első féléves munkatervét és a Szakszer­vezetek Borsod megyei Tanácsa vá­lasztási programját. Az elnökségi ülés a beterjesztett jelentéseket és hatá­rozatokat tudomásul vette és némi módosítással elfogadta. (dgy) VALAKI VISSZATÉR... UffV bolvonffok Alberttelepen, mint az el- ugy ucmongo* íéüedt vándor Pedíg ismerós e hely nekem. A negyvenes években sokadmagammal együtt idesodort az élet vihara. Most, két évtizednyi távolból, a harsányan betört újban keresem a régit, a mában a tegnapot. Az akna bejárata most is ott van, ahol régen, a ven­tillátor éppúgy zúg, mint akkor. Az iroda előtti tér összeszűkült, új épületek születtek és a halna — ahová a meddőt öntik — völgyből heggyé nőtt. Olyan érzésem van, mintha ez a hegy takarná a múlt minden mocskát, minden keservét. Elmerengve nézem a hegyet, amely mintha ketlé- nyilna, valaki kilépne, életrekelne belőle. Ez a valaki magas, szemüveges, szikár, gonosz vénember. Kezében fokos, amellyel végigver a munkásokon, szemében ke­gyetlenség, munkásgyülölet, erős szexualitás, mert olyan ember volt. aki nemcsak a bányászt hajszolta agyon, hanem még asszonya felé is kinyújtotta mocskos kezét. — Emlékszem önre, főaknász úr — mondom sze­líden. — A Krisztusát neki! — pattog. — Mi történt itt, míg távol voltam? Nélkülem intézkedtek? Lecsukaton, bevonultatom, intemáltatom az egész bandátt — Nyugalom, főaknász úr! ön nem is volt tőkés, csak csahos kutya, de harapni nagyon tudott. Vannak emberek, akiknek ma is fáj a harapás. — A Krisztusát neki. a maga nevét is megjegy­zem! Vegye tudomásul, nem kap talpat, nem kap ba­kancsot! Járjon mezítláb! — Na, jöjjön csak velem, méginkáb b megdöbbentő dolgot is mutatok én. — Gyerünk, a Krisztusát neki, gyerünk! A hegyről a telepre tekintünk. Meghökken. — Ez volna Alberttelep? Hiszen ez egy város. Én csak arra a két sor házra emlékszem, kantinnal, kon- zummal együtt húsz lakás. — Mondja csak, főaknász úr, emlékszik arra a fa- barakra, amit a vidékről jövő munkásoknak ütöttek össze? Kicsiny, mocskos helyiség, egyik felén pódium­szerű emelvénnyel — ez volt a fekhely. Itt feküdtek egymás mellett férj, feleség, gyerek, magános fiatal­ember. És most nézze csők, ott lenn azt az emeletes épületet. Most ilyen a munkásszálló. Szép, modern szobák. Elindulunk lefelé. A sarkon állunk meg, egy oszlo­pos, pompás stílusban épített emeletes épület előtt. Mű­érfő szemmel nézegeti. Közben halk zongorajáték és kellemes női szoprán szűrődik ki az épületből. — Ez valami zenei főiskola, vagy műcsarnok? — Nem. Kultúrotthon, nagy színházteremmel. Az emeleten presszó. — Bányászoknak? — húzza el a száját. — Igen. Vigyázzon! A sáros utat felváltó műúton egy Ikarusz fordul a telep leié. — Látja, főaknász úr? Most ilyen buszon járnak 9 bányászok. Vigyázzon! Motorkerékpárok húznak el mellettünk. — A régi telepen nem volt egy motorkerékpár sem. Tudja, most mennyi van? A mucsonyiakéval együtt —• mivel a telep oda tartozik közigazgatásilag — 170 mo­torkerékpárjuk van a bányászoknak. A túloldalon, ahol régen legelő, szántó volt, most ház házat ér. — Látja ezeket a házakat? Tudja, kiké ezek? Akik maguk előtt csak levett kalappal állhatták, s nyavalyás talputalványért könyörögtek. Maguk évtizedeken át 20 kolónia-lakást csaptak össze, most 150 új lakás épült És ezévben épül még harminc. — Hihetetlen! Előttünk CDlien e°V karcsú, félemeletes ház r áll. Belépek az udvarra, kísé­rőm árnyékká válva követ. Lakóit a kicsiny kertben találom. A férj, feleség egy-egy tüskön ül, előttük lo­bogó tűz, szalonnát sütnek. A férjet ismerem, a nagy darab, 57 éves embert Fekete Flóriánnak hívják. — Mikor megy siktába, Flóri bácsi? — Én már itthon siktázom. Nyugdíjas vagyok. 1700-at kapok. — Szép házat épített. — Sokba von az nekünk « sóhajt asszonya ^ benne van 140 000 forintban ... — Miért nem építettek a múltban? — A múltban? —- néz hosszan Fekete MibŐll

Next

/
Thumbnails
Contents