Észak-Magyarország, 1960. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-07 / 32. szám

CSZAKMAGYARORSZÁG 7 Egy intfikus levél nyomában TALLY ÁRÖL LEVÉL ÉRKEZETT s-serkeszto&cgünkhöz. A levélíró be­számol arról, hogv miiven kulturális ólét kezd kialakulni községükben. Leírja, hogy ma már villanyfény, járda, kultürház és eleven kulturális **íet. jellemzi a hecvJljai falvak több­séget. Kultúrpolitikánk a felgyűlő villanyfények mellett a szellem vilá­gosságát is felragyogtál ia minden újra és szépre éhes falusi előtt is. Sajnos azonban. -4- jegyzi meg — vannak még helyek, ahol kiaknázat­lanul. parlagon hevernek a lehetősé­gek. vagy csak a tervek születnek metí. de a kivitelezésig nem jutnak el. A továbbiakban a'levéliró amiatt sajnálkozik, hogy a tállvai általános iskola igazgatója nem adiu meg a maximális segítséget a kultúrmuh- -kásoknak. sőt egynémely -vonatko­zásban akadalvozza művelődéspoliti­kánk megvalósítását. Konkréten az énekkor munkáját emhu. valamint a zeneoktatást. „O maga nemciak hogy uem végzett a múltban semmifele kuhúrmunkát, de- még ráadásul az akiio idősebb nevelőket is meaaka- dályozta ebbéli ténykedésükben... Akad olyan nevelő is. akit kirekesz­tett a falu kuItúrynunkájóból, egy­szerűen azért, mert neki az illető személy nem szimpatikus Elgondolkodtatott a levél. Azért Is. mert a levélírónak nem volt erkölcsi bátorsága ahhoz, hogy nevét adia vé­leményéhez. Annyira megfélemlítet­ték volna? Palágvi Béla általános is­kolai igazgatót bírálta a levél. Pa- lágyi elvtárs párttag, a községi párt- szervezet vezetőségének tagja. Ért­hetetlennek tűnt, hogyan -akadá­lyozhatja egy . kommunista iskola- igazgató a község kulturális előreha­ladását? A tállyai tanácsházán ha­mar fény derült a tényleges állapot­ra. Kiderült, hogy félzatos vádasko­dásról. rágalomról van szó. A levél-, írónak nem Tállya művelődési hely­zete miatt volt .Jelkiismeretfurdalá- sa". hanem a sértődöttség vezette intrikáló levele megírásakor. AZ ÜGY HÁTTERÉBEN a tóllvni nevelőtestületben korábban meglévő «•gycnetíenség áll. A testület egy-két tagja ugyanis Rosszai Györggyel és Jelesekével az élen akadályozta a ta­nári kar eszmei politikai egységénél« kikovácsolódását. A megyei tanács v. b. művelődési osztálya nagyon he­lyesen döntött akkor, amikor emiatt a Rosszai-házaspárt áthelyezte más községbe. Rosszaiék és azok a neve­lők. akik velük egyetértenek, úgy látszik, még mindig nem okultak az esetből, az intrika hulláma az igaz­gató és a hozzájuk nem csatlakozó pedagógusok, a nevelőtestület* zöme ellen mégis tovább gyűrűzik. Meddig Talán nem kei! különösebben hang­súlyozni. mennyire fontos művelő­déspolitikai feladat az iskolák nevelő kara eszmei, politikai egységének ki­alakítóba. E nélkül elkéozelhetetlen a céltudatos, szocialista szellemű ta­nítás és nevelés. Palágvi Béla igaz­gató és a köréje tömörült pedagógu­sok azon fáradoztak, hogy megszün- iessenek minden akadályt, ami a szocialista nevelés előtt áll. Az ezzel a célkitűzéssel szemben álló pedagó­gusok még akkor sem iártak el he­lyesen. ha ez ellen elvi fenntartásuk nincs és csupán kicsinyes személyi okok miatt nehezítették meg n mun­kát Az iskola nem izolálható a község­től. A szülők természetes figyelem­mel kísérik az iskolában folyó mun­kát. Melyik becsületes szülő nem ag­gódik gyermeke Jövőjéért? Viszont, ez a féltő aggódás, a svermek jövő­jéért való fáradozás még egymagá­ban nem elég. Különösen akkor nem. ha egyes szülök elképzelése mai éle­tünkben vakvágányon fut. A peda­gógusnak ilyen esetben kötelessége, hogy megmutassa a helyes irányt, és ne csak a gyermek fejéből gyom­lálja ki a maradiságot. és plántálja helyébe a helyes világszemléletet hanem az is. ‘ hogv hadakozzon >i visszahúzó nézetek ellen a szülőknél elképzelni értelmiségi, első­sorban pedagógus részéről inkorrek- tebb magatartást, mint azt. hogv va*- laki úgy keres és talal! népszerűségei a községben eaves szülőknél, hogy annyiban hagyja — ha ugvan nem ért azzal teljesen egyet — maradi gondolkodásukat. Különböző fórumo­kon sokat emlegetett téma: milyen kár származik a gyermek részére abból, ha kettős nevelést kap. A pe­dagógusnak az a természetes köte­lessége. hogV — ha már adott, ez a kettősség, — segítse kiformálódni a gyermek lelkének, gondolkodásának harmóniáját. Rosszai György volt tállyai peda­gógus népszerűségnek öévend a köz­ség bizonyos köreiben. Népszerűsége azonban — több pedagógus nyilatko­zatából ez tűnik ki — nem mondható pozitív előjelűnek. Munkatársai néni a materialista gondolkodású embe­rek között tartották őt számon. Ez még az ó magánügye. Az azonban már nem. hogy akarva vagv akarat­lan — a történtek után inkább az előbbit tarthatjuk igaznak, mint az utóbbit, — segédkezzen, részes legyen akár a pedagógusok, akár a szülök között az iskola kommunista igazga­tója ellen megavilvanuló hangulat megteremtésben. A TÖRTÉNTEK UTÁN df lett volna Rosszai Györgv részéről a he­lyes magatartás, ha áthclvezése után megvizsgálja addigi magatartását, belátja hibáit és űi módon kezd dol­gozni új munkahelyén. Krasznok- yajdán. Sajnos, nem ez történt. Nem­régiben néldául. amikor Tiltván iárt. olyan nyilatkozatokat akart kicsikar­ni egy-kót tanártársától, amelyben biz­tosítják ót támogatásukról. S mind­ezt illegálisan. Erről a tanácsházán készült jegyzőkönyv tanúskodik. Bá­nyai György igazgatóhelyettesnek például elmondta, hogv véleményt kértek tőle Bánvai korábbi munká­jával kapcsolatban. Azt, hogy ö, Rosz- szai Györgv. miiven véleményt ad. attól tette függővé, hogv Bánvai nyilatkozatot ad. melv szerint nem tud együtt dolgozni Palágyi Béla je­lenlegi igazgatóval. Ez az eljárás tökéletesen fedi az ’ntrika. fogalmát. Ilyen módszer:el nem, ..operál” olyan ember. ;>ki tuda­tában van igazának. A szocialista er­kölcs kizár ilyen eljárásokat. Üpv látszik. Rosszai György még mindig nagyon közel van Tállvához. hwv ott tovább folytathassa intrika iát. vV történtek után tehát nem marad más hátra, minthogy az illetékesek radikálisan pontot tegyenek e régóta húzódó áldatlan állapot végére. Nagu Zoltán Hagymiskolci kalauz Regi miskolci farsangok és bálok _A máskaiéi jobbágyok, kapások, zselleremberek. napszámosok életéről nagyon keveset tudunk. Ti- zedlajstromok őrizték meg a régi ro­bot emlékét, árverési jegyzőkönyvek, végrendeletek sorolják fel a szegény emberek ingóságait, rozzant viskóját, szőlőjét. H jgyan szórakoztak, mulat- tak ezek az emberek? .— erre már kevesebb adatunk• van. Miskolc lakossugának nagyresze még a XVIII. században ts földmű vetéssel, szőlómunkával foglalkozik, ezt egészíti ki a céhes iparűzés és a görögök kezében lévő kereskedelem. Nyáron a mezőgazdasági munkák dejük, a hosszú tÄi esték azon­ban erre különösen alkalmasak vol­tak. A parasztok tollfosztókban, fo­nókban, kocsmákbun, istállókban tanyáztak, esetleg pincéztek. Külö­nösen sok szórakozási alkalmat je­lentett a vizkereszttöl hamvazószer­dáig tartó farsangi időszak. Ilyen­kor voltak a nagy bálok, lakodal­mak, a céheknél pedig a céhmcstrr- választásolc. Legjelentősebbek a bá­lok voltak, hiszen a szórakozás, tánc mellett ilyenkor ismerkedtek össze a más helységből erre az alkalomra belátogaió fiatalok. A régi farsangi népéletre — igy a bálokrtfi is — a XVIII. századtól kezdve maradtak fenn adatok. Ezeket a levéltár őrzi. A város lakosai vagyonuk, foglal­kozásuk szerint ekkor már különféle rétegekre osztódtak, s ezek a rétegek sajátos vonásukat a ruházkodásban és a szórakozásban is igyekeztek ki­hangsúlyozni. A kapások, „napszámos betyárok" a Lucziné kocsmájában, a Hóhér-kocsmában, a Gomorrában, a Kulyakaparóban, vagy a Koplalóban, magánházaknál, vagy borpincékben szórakoztak. A városi tisztviselők és a polgárság előszeretettel kereste fel a Fehér hajó. Fehér csillag. Zöldfa. Korona vendéglőket, de tartót lak bálokat a vármegyeházán is. A céhek a csizmadiaszinben. a herbergekben tartották mulatságaikat. Kü'önosen nevezetes és kedvelt volt Fleischpr Fábián szálúja, a későbbi ésizmadia- szin (a mai Rudas h. Utcai autóbusz megálló helyén) egészen a jelen szá­zad elejéig. _A bálokra való felkészülés nagy körültekintést kívánt. A régi ember viseletéhez ugyanis hozzátar­tozóit a jófajta „kezebeli”, valami­lyen bunkós bot is. s nem egyszer a bálok tömegverekedéssel végződtek. Hogy azt megakadályozzák, 1830-ban a megyei közgyűlés megtiltotta, hogy vasárnapokon és ünnepeken a kocs­mákba. vagy egyéb mulató helyekre botokkal, vagy más szúró és .vágó eszközökkel menjenek be, 1855-től kezdve pedig a láncvigalmak tartá­sára engedélyt kellett kérni a szolga- bírói hivataltól, ahonnan a kérést az engedély megadásával együtt a pol­gármesteri hivatalhoz továbbították. A tanács ilyenkor kijelölt egy bál- biztost. akinek feladata volt a rend­re és a csendre felügyelni. Míg vasár­nap általában csak este tíz óráig volt megengedve a mulatós, a bálokreiid- szarint reggelig tartottak. A felkészüléshez tartozott a meg­felelő táncterem kibérlése és a zené­szek biztosítása. Miskolcon a múlt század közepén 106 cigány volt. ezek kovácsmunkával, zenéléssel, vályog- Vetéssel foglalkoztak. A múzsikusok közül önodi László. Sirokl György és Győri Gyuri bandája voltak a leg­híresebbek. Győri Gyuri és bandája egyébként arról is nevezetes volt, hogy még a szabadságharcba is elkí­sérte a miskolci honvédeket. A zené­szekkel kezdetben szóban egyeztek meg, minthogy azonban előfordult, hogy az adott időpontban mégis más­hová mentek muzsikálni, nem egy­szer írásban is szerződést kötöttek. 1854-ben Siroki György, Balázs György, Közi Lajos, Móses Imre, Győri Gyuri és még hárman felvál­lalták, hogy január 14-től kezdve, az egész farsangban minden csütörtöki és vasárnapi napon esteli hét órától hajnali öt óráig tartoznak Vasi Jó­zsef úrnál „tökélletes együvé hangú mutsikát” tartani, s ezért minden al­kalommal 10 ezüst forintot, húsra 40 forintot, fejenként egy porció pecse­nyét. egy porció kenyeret és egy me­szelii bort fognak bonni. Ha a szer­ződést valamelyik fél nem tartaná meg, úgy 20 forint bánatpénzt tar­tozik fizetni. milyet» friss és eleven volt akkor a tánc, azt egy 1860-as leírás őrizte meg: ,,A táncz rendsze­rint magyar, melyet Berzsenyi sze­rint: ,Titkos törvényét mesterség nem szedi rendbe, Icsalc maga szab törvényt, s lelkesedése határt.’ Az ugrásnak, ujjongatásnak, tapsolásnak, sarkantyúpengetésnek — mellyel a dalt szinte kiverik, s a csizmaszár- verésnek vége. hossza nincs. A kedv oly alakban adja hi magát, aminö ne­ki tetszik, milyet a pillanatnyi ötlet tanácsol. ,Húzzad cziqány. disznót adok; Nem túrja ki a házadoV ezt szokták a eztganynak kiáitaw, .* ilyenkor ritkán marad el a ,háron<. Ezt a táncot a jobbágyok, zsellérek, paraszigazdák egymástól tanulták, a polgárságot azonban ebben az idő­ben már két táncmcster, Deutsch Fü- iÖp és Lörincz Jakab, később pedig /.arkavölgyi János is tanítja. Előfor­dul, hogy ök is saját házukban, vagy valamelyik béreit vendéglőben tar- .anak mulatságot. A polgárság a legjobban a Koro­nában szeretett szórakozni. 1840-ben llonkovich Pál, a Korona akkori bér- .öje, a farsangi időszakban akart ül táncot tartani, s megfogadta Győri Gyurit és 11 társát zenésznek. A 23 .áncmulatságra ezer forintban egyez­lek, s mint mondja: „Én tanítottam « Pestrpl hozatott drága kóta darabok után ahoz értő hangász által a leg ujabb tánezokra be." A cigányok azonban az egyezség dacára is inkább a Fleischer Fábián szálújában muzsi­kállak. úgy. hogy Losoncról Bankó Ferencet és társait volt kénytelen lc- hozatni. Ezek a mulatságok fényes külsőségek közölt tartattak és meg­hívták rá a város és a megye vezetőit Ugyancsak farsangkor tartották a céhek is a lakozásaikat és ekkor volt a céhmefter-választás is. Ilyenkor Miskolcon nagy pompával szokták a céh ládáját az új atya vagy céhmes­terhez vinni. Már jókor reggel elkez­dődött a pattogás, a kurjongatás és mindenféle csörgés. A mesterlegé­nyek egy része falovon ült, mások különféle alakoknak voltak felöltöz­ve. A céhládát pántlikával, a céh cí­merével és a mesterség szerszámai­val díszítették fel. A nagyobb utcá­kon meghordozták a ládát, a főbb tisztviselőket útbaejtették, s megkö- szöntötték. Az utcán sokhelyen meg­álltak, táncoltak és ittak a város és a céh egészségére. A céhláda-hordás nem ment minden pajkosság nélkül. s különösen a varga- és csizmadiale- gények rendetlenkedtek, tréfálkoz­tak. A szokás száz évvel ezelőtt még megvolt, később azonban a céhek meg­szüntették, mivel a hidegben való csavargás közben sokan megfáztak, megbetegedtek, vagy meg is haltai:, t’jakozásokat, bálokat tartottak a tímárok, a szabók, a szitrszabo céh, a csizmadiák, gubások, bodnárok és a többi céhek. Eleinte díszes öltö­zetű vőfélyek hívták meg a bálba a vendégeket, később nyomtatott meghívót küldtek. A város általában engedélyezte a mulatságokat, de a rendező szervet kötelezte, hogy a sze­génypénztár javára minden esetben két forintot fizessen be. A reggelig tartó mulatság után a fiatalság ze­nével kísértette magát haza. A szántó-vető ifjúság a céhekhez hasonlóan, a bál előtt ugyancsak nagy zenés felvonulást rendezett. Mulatságukat a Fehér csillagban, a Szentpéteri-kapyban lévő Huszár reruiégfogadóban, a mindszenti ser­ház épületében tartották. A kapás társulat a Szalay Antal-féle házban, a Szirma utcán Polák Dávid házánál, a cselédek a Cikó utcában lévő püs­pöki épület hátsó részében, a magyar szabók árusító-színjükben hálóztak. A farsangi mulatságok népies jelle­güket a múlt század utolsó harmadá­ig megtartották, a város ipari fejlő­désével azonban a régi céhek elvesz­tették jelentőségeiket, s egyre kisebb­re zsugorodott össze a parasztok, ka>- pások száma. Ez időtől kezdve az új­ságok rendszeresen közöltek híreket, beszámolókat a nagypolgárok, városi polgárok farsangi mulatságairól. A munkások a szalcegyletekben tartot­ták báljaikat. Itt kevesebb volt a fényűzés, de több a baráti összetartó kapocs, és a bevétel a rokkantak se­gélyezésére szolgált. A mulatságok mellett a parasztid kosság körében a farsangi nlamizsna- gyűjtése is szokás volt. Három-négy gyerek összeállt, arcukat bekormoz­ták, különféle maskaráknak felöltöz­tek és házról-házra jártak. A ház te­kéit tisztességesen megköszönt öt fék, kolbászt, szalonnát kértek. A kapott ajándékot zsákba tették, vagy begyet nyársra tűzték. Régebben, amikor még szabadkéményes ház volt, elő­fordult, hogy huncutságból egész ol- dalszalonnát leakasztottak a ké­ményből és elvitték. Egyes helyeken nem látták szívesen az alakoskodá­sát, ezek ilyenkor gúnyos verset mondtak, melyet azzal fejeztek be: ...Ha nincsen a házba. Van a kamarába, Zsupsz a tarisznyába! /I 1arsangi mulatságok mindig c 1 jelentős élményt nyújtottak « fiatalságnak, s nyújtanak ma is. Ma azonban a mulatságok népi jellege megszűnt, nincsenek batyubálok, pin- cézések. házimulatságok. Érdemes volna a mai bálokat nemcsak látvá­nyossá, hanem kollektiv élménnyé is tenni s gondolkodni azon. mit hasz­nálhatnánk fel többévszázados ha­gyományainkból BOGDAh FERENC Imerfkai »élemények a szovjel Aceánkutatásról Washington (tmr, Warren Ma«mi«on, amerikai szenitoí űjelentette, a Szovjetunió fokozatosar lébe keríti az Egyesüli Államoknak a? •eeánok titkainak kutatásában. Arnold Karo tengernagy szintén óg> rélekedik, hogy a mélyvizek kutatásábar iák. mint az Egyesült* Államoknak/Ame- ■káhan mindössze IS kut&trthajó van ét zek közül is néhány több mim w éves - mondotta a tengernagy. Acélolvasztát* — kohó nélkül Kazahsztáni tudósok kidolgozták az el- uncly lehetővé tenné, hogy vasércbő rohók nélkül közvetlenül acélt lehesser >3vaszlai>l. Az eljárás a ..clklonolvasztá ion" alapszik: egy acéltartályban a nyer» tnyaerészccskéket Izzó forróságü forgó szól gyors olvadásra bírta. A Szovjetunió aan mar meg is kezdték egy ilyen eijá rám ^alkalmazó mű tervrajzának kidolgo mentén jutottunk előre.’ Jéghideg vízben, sziklaomlásokon kellett ke­resztül haladnunk. Felszerelésünket úgy válogattuk össze, hogy az az ős­ember adottságait legjobban megkö­zelítse. így csak tornacipőben men­tünk, abbói kiindulva, hogy az ős­ember talpa edzettebb volt. a kőom­lásokon való járást jobban bírta. Füstölt birkacombot vittünk ma­gunkkal. s fejenként egy-egy pokró­cot. amit az ősembernél az állatbőrök pótoltak. , 'Utunk legnehezebb szakasza a be­járattól a Vaskapuig tartó útrész volt, ahol sziklaomlásokon, másfél méter mély vízfolyásokon kellett ke­resztül : törni, s felszerelésünk csu- iromvíz lett. Az éjszakákat a szikla­barlangban töltöttük, vizes pokró­cunkba csavarva, fejünk alját pedig cseppkövekből raktuk össze. Két napot és két éjszakát töltöt­tünk az ősember nyomán járva a sziklabarlangban, s szerdán délután tértünk ismét a napfényre. Összesen 14 kilométert gyalogoltunk a faggyú- fáklyák fényénél. Ultinknak a leg­nagyobb eredménye: sikerolt meg­tenni az ősember útját a legkezdct- legesebb világítás mellett. Ezzel úgy hiszem, sikerült megdönteni a régi állítást, hogy az ősember nem jutha­tott. el a barlang bejáratától mesz- szebb eső részre. A ml utunk bebizo­nyította, hogy az ősember a maga kezdetleges fáklyájával is megtehette ezt az utat. Tapasztalataink alapján az Összes nagyobb barlangrendszere­ket újra felül kell vizsgálni, és fel kell tárni, mert még igen sok értékes leletre nyílik így kilátás. Az ősember nyomában társaimmal együtt megtett útról fényképekkel együtt ellátott könyvet írok — fejez­te be nyilatkozatát dr. Jakucs László. lelő körülmények között indult el út­jára az ősember nyomán, az Aggtele­ki Cseppkőbarlangba. A túráról dr. Jakucs László a kö­vetkezőket mondotta: — Hétfőn reggel 9 órakor heten indultunk el az Aggteleki Cseppkő- barlang bejáratától, hogy az ősember feltételezett nyomán eljussumc az Óriások terméig. Vállalkozásunk el­lentétben állt az eddigi tudományos follogással, mely szerint ilyen tnesz- szire az ősember nem juthatott el. Birkafaggyúbó! készült és az ősem­ber használati eszközei alapján re­konstruált fáklyák mellett haladtunk. Nem használtuk a kiépített járdákat, hanem a természetes vízmosások A régészeti kutatások mar regen 1 megállapították, hogy az ősember elő- ; szeretettel települt a Bükk-hegység I természetes sziklabarlangjaiba. A Szeleta-, a Subalyuk- és az Istállós- t kői barlangokban talált leletek vi­lághírűek. A világszerte ismert Agg- : teleki CseppkÓbarlnngban az első 1 kutató, Vass Imre állapította meg, 1 hogy ősember éli benne, akinek a ( bejárattól 6 kilométerre fekvő Óriá- I sok termében az 1780-as években í még lábnyomát és cseréptöredékeit i is megtalálta. Csaknem 100 évvel 1 később. 1876-ban az első tudományos 1 ásatás kimutatta, hogy a Csontház- 1 ban, a Denevérteremben, a Vaskapu- l óin és másutt is a csiszolt kőkor- 1 >zak embere lakta a barlangot, inerte használati eszközeinek töredékeit^ megtaláltak. Később a koravaskor 5 — .1 halstadti kor—Ősembere költő- J zott a barlangba, akinek ősi tüzhe-J Ivet ma is őrzik a Csontháznak ne-J vezeti barlangüregben. \ régészek elölt sokáig megfejtbe- •ellen volt,.hogy az őskori ember ho-i* gyan jutott primitív eszközeivel J, " -'I'' a barlangüreg bei.se-J. jébe. Az általános, tudományos régé- i« .-/.éli felfogás ugvanis azt az elveti" . vallotta, hogy az ősember primitív5. eszközökkel a barlang bejáratától a legfeljebb 600—800 méterre hatolta be. s ott telepedett meg. Az Aggtele- f ki Cseppkóbarlang leletei ennek ni tudományos felfogásnak ellentmon-á «toltak. i A vita eldöntésére dr. Jakucs^ László barlangkutató —. oki a Jósva- #: lói Barlangkutató Állomás vezetője#“ — érdekes kísérletet végzett. Két ön-#j kénles barlangkutatóval, két túra-f egy fényképésszel és egy f újságíróval együtt az őskori ember# rekonstruált életfeltételeinek megfe-#. Hét elszánt barlangkutató az ősember nyomában az Aggteleki Cseppkőbarlangban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents