Észak-Magyarország, 1960. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-06 / 31. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! fwummmsm A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XVL érfolyam 31. Ara 50 fillér . február 6, »rombat A béke jegyében Telje sitik tervüket a mákvülgyi szénbányák a Varsói Szerződés államainak le­szerelési politikáját, ez kézzelfog­ható bizonyíték lesz békés szándé­kuk mellett. Erre a lépésükre vár évek óta a világ. A békeszólamokat kövesse a tett; ne csak hitegessék az embereket, lépjenek is, csak így bi­zonyíthatják be szándékuk komoly­ságát. A Varsói Szerződés tagállamai örömmel állapítják meg. hogy huza­mosabb idő óta nem robbannak kí­sérleti atomfegyverek, hogy szüne­telnek a nukleáris fegyverkísérletek. Ez a tény a békét akaró százmilliók harcának nagy eredménye, de — mint a nyilatkozat leszögezi: .a né­pek nem csupán fegyverszünetet 'ikarnak a nukleáris kísérletek frontján, azt várják, hogy az ilyen kísérleteket egyszer s mindenkorra megszüntessék. Aggodalmat kelte­nek azok a törekvések is, amelyek arra irányulnak, hogy visszafordít­sák azt a haladást is, amely már megtörtént a nukleáris kísérletek megszüntetése felé vezető úton”. Az a csend, mely a fegyverkísér­letek frontján beállt üdvözlendő, és súlyos bűnt követne el az az ál­lam, mely megtörné ezt a jótékony c:endet — elindítana vele egy újabb fegyverkísérlet! versenyt, mert. ha az egyik állam megteszi, ez szük­ségszerűen magával hozza azt. hogy a másik is folytassa a kísérleti atomrobbantásokat A héVés egymásmelleit élés poli­tikája elé jelenleg egyik legnagyobb problémaként torlaszolódik a né­met-kérdés. Lassan 15 esztendő telt el a második világháború befejezése óta, de a német békeszerződés alá­írása még mindig várat magára. A békeszerződés aláírását a legmaka- csabbul a Német Szövetségi Köztár­saság kormánya akadályozza, „azért, mert a békeszerződés hivatott a hé- ború eredményeként kialakult hely-1 zet megszilárdítására, a többi kö­zött ' a német államhatárok fenn­tartására". A nyugatnémet revan- sista körök hallani sem akarnak a. békeszerződés aláírásáról. Á volt ■ szövetséges nagyhatalmaknak együt- ‘ tes erővel kellene munkálkodni ezen. annál is inkább, mert a Német Szö­vetségi Köztársaságban je’enleg olyan események történnek, melyek jogos aggodalommal töltik el a né­met millt‘»r>Tr"stó’ védett népeket. Nyugat-Német­ország felfegyverzése, atomfegy­verekkel való ellátása a há­borús erők malmára hajtja a vizet. A nyugatnémet jelen­ségekből arra lehet következ­tetni. hogy „olyan rendszer kezd itt kialakulni, mely közel áll abhoz a rendszerhez, amely véres háborúba \ döntötte a világot és a német népet példátlan nemzeti katasztrófába so­dorta. A békeszerződés aláírásával meg lehetne és meg is kell fékezni az újdonsült, bár régi imperialista törekvésekből táplálkozó német há­borús kalandorokat”. A Varsói Szerződésben résztvevő országokban törvény tiltja a hábo­rús propagandát. Ha a nyugati tömb országai is hasohlóan cselekedné­nek, lényegesen csökkenne a hábo­rús veszély, felszámolódna az álla­mok közötti kapcsolatokat rontó gyanakvás szelleme. A nyilatkozat felelősségteljes ko­molysága, hangja híven tükrözi a szocialista országok őszinte béke­szándékát. a békés együttélés óha­ját. Az erő fitogtatásával nem lehet szolgálni a béke ügyét. Ez a nyilat­kozat kifejezésre juttatja a népek békeakaratát, s a világ kormányait a közös nagy érdek, a világ békéjé­nek megőrzésére szólítja fel: „... korunkban az államoknak nincs és nem is lehet magasztosakb és nemesebb feladatuk, mint hozzá­járulni a tartós világbéke biztosí­tásához”. „A hidegháború sok éve után először történik, hogy az egymással szembenálló csoportosulások álla­mai között békeidőben normális vi­szonyok kezdenek megteremtődni, észrevehetően enyhült a feszültség, utak nyílnak a kölcsönös bizalom megszilárdulására” — olvassuk a varsói egyezményben résztvevő ál­lamok politikai tanácskozó bizott­ságának közleményében, mely teg­nap került a nagy nyilvánosság elé. Az emberiség napjainkban legége­tőbb kérdésének, a békének őszinte óhaja hatja át a közlemény minden egyes sorát- A békés egymás mellett éh* politikájának eredményei biza­kodással töltik el az emberiséget A hidegháború jege olvadozóban van; az egymással szembenálló államok közeledése, az államközi kapcsola­tok normalizálódása reménytkel- toen hirdetik: a háborúra spekulá­lók próbálkozásai megfeneklenek a nemzetközi* erőviszonyok józan megítélésén, a népek békeakaratán, s nincs messze az idő, amikor a hi­degháború hívei véglegesen veresé­get szenvednek. A nemzetközi küzdőtéren egyre inkább uralkodóvá válik az a nézet, hogy a vitás kérdéseket békés úton rendezzék. A háború, mint a vitás nemzetközi kérdések megoldásának „hagyományos" eszköze, háttérbe szorul, mind többen és többen lát­ják be a nyugati féltekén is. „hogy azon a színvonalon, amelyet jelen­leg a tömegpusztító fegyver és e fegyvert pillanatok alatt a földgolyó bármely pontjára szállító eszközök fejlődése elért, a hóború egyáltalán nem lehet többé a nemzetközi vi­ták megoldásának módszere, és Így az egyetlen gyakorlatilag lehetséges útja a békés együttélés alapjára építeni az államok kapcsolqtát.” Korunkban a maga elrettentő va­lóságában kell mérlegelni^ egy eset­leges világháború szörnyűségeit. A háború mindig is megviselte a küzdő feleket — napjainkban azon­ban. az atomfegyverek és a nagy­hatótávolságú rakéták birtokában az egymással szembenálló felek tel­jes pusztulására vezethet a háború. Ilyen körülmények között csak az őrültek, a gyűlölködés vad indula­tától elvakult emberek szíthatják a háború baljóslatú tüzét. Sajnos, vannak még ilyen emberek. A köz­lemény megállapítja, hogy „a béke megszilárdulásával toi>ábbra is szembeszállnak a nyugati országok bizonyos befolyásos erői. Ezek az erők vagy olyan körök, amelyek a fegyvergyártásból származó nyere­ségeiktől nem látják, milyen halálos veszély fenyegeti őket háború ki­törése esetén, vagy olyan politiku­sok, akik olyannyira befagytak a hidegháború jegébe, hogy nem tud­nak normális, békés viszonyt elkép­zelni az államok között”. f/iig az államközi kapcsolatokban biztató eredmények születnek, a kormányférfiak kölcsönös látoga­tása. a tárgyalások baráti légköre a békés együttélés politikáját szilár­dítja. a politikai élet más területén továbbra is tartja magát a hideg- háborús légkör. A Varsói Szerződés tagállamai együttvéve eddig 3 796 600 fővel csökkentették had­erőik létszámát, ugyanakkor a NATO-álIamok nem tudnak felmu­tatni Ilyen intézkedéseket. „A fegy­verkezési hajsza folytatása arról tanúskodik, hogy a békés együttélés ellenfelei még nem tették le a fegy­vert" A leszerelés kérdésén múlik lényegében, hogy sikerül-e egyszer -s mindenkorra száműzni az embe­riség életéből a háborús megrázkód­tatásokat. sikerül-e a béke és a ba­rátság útjára vezetni a nyugodt, fé­lelem nélküli élet utón sóvárgó em­berek százmillióit? Ha az Észak­atlanti Szerződés tagállamai követik A mákvölgyi szénbányák — ame­lyekhez Alberttelep, Rudolf III., IV.. valamint Szuhakélló II. akna tartó- zik — eredményesen zárta az elmúlt évet Mintegy 28 000 tonna szenet termeltek terven felül. A vállalat dolgozói — a kongresszusi verseny eredményeinek folytatásaként — ez évben is eredményes munkát akar nak végezni. A brigádok egész sora — mint a 88 tagú Szabados, 22 tagú Lévai, 16 tagú Divinszki, a Bíró Soltész-brigád, — lépett egymással versenybe. A .szocialista — illetve a szocialista brigád címért küzdő — brigádok a brigádszerzödésben az éves terv túlteljesítését tűzik ki cé lul. így például Loy Árpád, Di­vinszki Pál csapata s még jónéhány más csapat az éves terv 10 százalék­kal való túlteljesítésére tett Ígéretet. Ami az ez évi eredményeket illeti, az év első napjai nagyon jól indul­tak. Január közepe felé itt-ott meg­torpanást észleltek. Nehézséget okoz Albert telepen a tetőről csorgó víz, a bányászok csuromvizesen dolgoznak, s mindössze félműszakot tudnak egyszerre letölteni. Rudolf IV. ak­nán is 'érhetnének el nagyobb ered­ményt. de Itt baj van a munkaszer­vezéssel. Gyakoriak az üzemzavarok. Vállalati viszonylatban az akadá­lyok ellenére is teljesítik tervüket ami elsősorban az alberttelepi és a Szuhakálló II. akna bányászainak Uivonalú, kisbútor elemekből álló konyhagarniturát készítenek Sáioraíjaujiielyen A Sátoraljaújhelyi Bútorgyárban évek óta nagy gondot fordítanak ar­ra. hogy a lakosság igényeinek meg­felelő. minőségileg kifogástalan, ol­csó konyhabútorokat készítsenek. A gyár dolgozói a mennyiségi terv túl­teljesítése és a minőség javítása mellett, fokozottan ügyelnek az éssze­rű takarékosságrr. Az elmúlt évben a műszaki intézkedési tervek végrehajtásával 18 köbméter fe­nyőfát takarítottak meg. amely­ből 50 garnitúra típus konyha­bútort gyárthattak. Az üzem dolgozói — a kereskede­lem rendelésére — az idén 8 ezer garnitúra olcsó tínus k<——‘fabútort készítenek. Emellett újfajta bútortí­pus gyártását is megkezdik. A vari­álható. k<s bútoreVm^.-ből *!<'< hagarnitúra prototípusán már dolgoz­nak és r.zt az ipari kiállításon is be­mutatják. A kisméretű bútorokból álló garnitúra előnye, hocv a laká­sokban egyéni ízlés szerint, különbö­ző módon helyezhetők el. A műanyag-borítással ellátott, úi- vonalú konyhabútorokból a terv Díszdoboz kiállítás nyílt... Faliújság-kiállítás nyílt az ózdi kultúrotthonban inkább célszerű, mivel a Lenin Ko­hászati Művek pártszervezetei évek hosszú során nagy gyakorlatra tettek «zert és jó eredményeket értek el az életét tükröző faliújságok meg- cmtésében. Az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozói sokat tanulhatnak e rendkívül értéke* ktáUttásbőL szerint az idén 800—1000 garni­túrát készítenek. A termelés gazdaságossá tétele ér­dekében — a takarékossági szem­pontokat figyelembe véve — dolgoz­ták ki a műszaki intézkedési tervet. Eszerint számos munkaműveletet ösz- szevonnak és műhelyenként beszélik meg a hulladékfa nagyobb arányú hasznosítását. Az így megtakarított anyagból az év végéig mintegy 80 tí­pus konyhabútor garnitúrát szeret­nének készíteni. Az egyre növekvő bútorigények maradéktalan kielégítése érdekében az eJkövetkezendő években korsze­rűsítik és tovább bővítik a gyárat. Az idén 8 és félmillió forintos költséggel új műhelycsarnok épí­tését kezdik meg. A 80 méter hosszú és 12 méter szé­les. emeletes csarnokban két szalag­rendszert alakítanak ki a gyártás Köze! 10 ezer forintos alappal indult a KSÍ Borsoűnádasdon Megyeszerte nagy népszerűségnek örvend a Kölcsönös Segítő Takarék- pénztár. a KST. ahol a dolgozók 5 százalékos kamat mellett pénzüket elhelyezhetik. Annál is inkább öröm­mel lépnek be a KST tagjai sorába, mivel három hónap elteltével a be­fizetett összeg huszonnégyszeresét vehetik fel kölcsönképpen. Az össze­get négy hónap alatt kell vissza­fizetni. Borsod nádasdon ebben az esztendő« ben 64 dolgozó jelentkezett a KST- be, s 64-en közel 10 ezer forintos pénztári alapot fizettek be. Az új életei tervezik... Sóstófalván, ahol 110 család M0 katasztrálls hold földterületen tér- melőszövetkezeti községet alakított. S bár még fagyos, téli szelek járnak, a termelőszövetkezet vezetői tervez­nek. azon gondolkodnak, hogyan tud­nának a tagoknak mielőbb munkát adni. mit termeljenek az első esz­tendőben. Elhatározták: mihelyst az idő engedi, azonnal megkezdik a kö­zös tevékenységet. — Generál javítás! —1 igy én. — Parancsoljon he­lyet foglalni — mutat a fehér bőrrel bevont, igy. meg úgy szabályozható székre Ilonka, teljes ne­vén Váradt Lajosivé, a miskolci 5-ös számú Női Fodrász Ktsz koz­metikai szalonjának szé­pészeti mestere. Pár kedves szó, aztán elő a nylon-„lepedö", nyakba a fehér kendő — Tessék hátra dőlni! — hangzik az „utasítás". Hajolok— hajolok, na, végre, már csak a víz­szintező mérőműszerek hiányoznak, s a szék támlája rögzítődik. Ilon­ka nekigyűrközik. s az üvegcsékkel, tégelyekkel teli asztalhoz lép. Van azon minden. Kis té­gely, meg még kisebb. bilikomnyi üvegek, meg fehér, meg sárga, meg az ég tudja, még hány­féle-fajta. minő krémek, pépek, púderek, meg dunsztosok. vagy hogy­hívják ... Belemarkol a legsárgább valamibe, te­nyerébe keni. fejem fö­lé telepszik és nekiesik önképemnek. Gyúrja, SzépiUsxtbi fr.uUety. mint a kenyértésztát... Lehunyom szemem, már-már álmodom is. Azt álmodom, hogy én vagyok Dante, s a pokol hatvanadik bugyrában rajtam pró­bálják ki a legújabb „munkamódszereket". Éppen könyörögni aka­rok Mefisztó felségnek, járjon közbe Lucifernél, hogy hagyjuk abba végre ezt a marhaságot, amikor két nem nagy. de egyforma pofonra ria­dok fel. Na tessék! És ezért is meg kell fizet­ni! (A „pofon" ugyanis még jobban keringésbe hozza a vért, ami átjárja az arcbőr pórusait.) Plff- paff-paff! — persze csak picikét, aztán ismét a zsongtíó simogatás. az erőteljesebb c$ipk*lű-’r megint pofon, megint csípés, aztán ököllel da- tasztás. csak éppen a homlokomat, hogy meg ne sántuljak. — Tessék a gőzöm­höz ... ßs én tetszem átfárad­ni a gőzölöhöz. Fejem a micsodába. Ilonka rám terít egy virágos le­pedőt. és én csendben fövök alatta. Fedő alatt, hogy jól megpuhuljak. Röpke tíz perc és már ki is emelhetem vörösre párolt arcomat, amely­nek színét most egy há­mozott cékla is meg­irigyelhetné. — Tessék a másvk székbe... És most tetszem a má­sik székbe. Újabb patyo- latkendó. Ilonka még jobban nekigyűrkőzik és... — Sz... sz... sz... — Fáit? Aáá ... Dehogy, csak mondom... Szszsze- retem. hogy igy csinál. — Ne haragudjon, de hiába, ki kell tisztítani a pórusokat... És nem haragszom, de hiába is lenne a harag, mert Ilonka kérlelhetet­len. ö tökéletes munkát szeret kiadni a „kezei közül". De végre is, sem. mi sem tarthat örökké. — ez is befejeződik. Ne­hány perc pihenő. Ilon­ka lemeszelte az tzeco­Pénteken délután nagy érdeklődés­re számot tartó kiállítás nvílt az ózdi kultúrotthon emeleti helyiségében. Testvérgvár. a Lenin Kohász;«*' Művek pártszervezetei küldték ^ faliújságjaikat, hogy bemutassák diósgyőri dolgozók életét, munkája a pártszervezetek tevékenységét A kiállítás megtekintése annál la mat. hogy a nagy iá­radsággal kitágított pó­rusok összehúzódjanak... Aztán megint dögönyö- zés, a rámrakott másfaj­ta zsír halkan csöpög a nyakamra. Ennek is vé­ge... Pihegek... A tü­körből könnybelábadt szem tekint rám, a szomszéd páciensé, aki­nek éppen tépik a szem­öldökét. Ilonka most már ró­zsaszín krémmel jön. másik kezében rúzs. pú­derpamacs. és én néhány percre láthatatlanná va­lók egy puderfelhö illa­tos függönye mögött. Rúzs! Erre vigyázni kell. hogy a szájnak jó for­mát adjon, ne leguen túl nagy. Ez persze nehéz, de Ilonka művésze a szakmájának. És kész a generál. Megszépültem hát. A tükörbe pillantok és nem akarok hinni a sze­memnek, angyal néz vissza rám. csak a gló­ria hiányzik a fejem fö­lül. Jó dolog szépnek lenni, de kérem: ezt he­tente végig kell csinálni! Hát nem jobb a férfiak­nak? Nekik „csak" bo­rotválkozni keü... . m Országot Csemege VáUalat 107. sz. édességboltjában. A UOUmfélc esoko'údé és egyéb édességkészttmények a legváltozatosabb ízléses csomagolásban kínáltat­Foto: Szabados György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents