Észak-Magyarország, 1960. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-28 / 50. szám

* CSZAKMAfiTABCffiSZAO TAVA S Z Irta: Acs Géza Egyetemre jelentkeztünk A félévi bizony ttvány- oszitás után érettségire készülnek a középiskolák negyedikes diákjai. A közelgő érettségi is elég ok az izgalomra, de so­kuknál ez hatványozó- dák. hiszen a legjobb eredményt felmutatók közül sokan jelentkeztek egyetemre. A sárospata­ki Rákóczi Gimnázium­ban 91 lány és 58 fiú vé­gez az idén. A pataki gimnázium öreg falai között ma a környező Jalvttír, a Hegyköz és a Bodrogköz munkás és paraszt. családjainak gyermekei tanulnak. El­sősorban öluzt várja az egyetem is. Patakon szép számmal jelentkeztek. A 68 munkás-paraszt szár­mazású végző diák kö­rn H-en ydemtexztok továbbtanulásra. Minden ■kitűnő, jeles és jó taúu- ló egyetemen . kívánja folytatni tanulmányait. A közepesek és elégsé­gesek közül is többen. Gönczy Ilona már döntött, orvos szeretne lenni. Határozottan mondja: „Ebből nem is engedekNagyon nagy kedve van ehhez a pá­lyához. Ragyog a szeme, amikor az orvosok ne­mes hivatásáról beszél. ..Az embereken segíte­ni. .Lehel-e ennél szebb feladat? Kitartó­an készül a felvételire. Félévkor jeles volt a bi­zonyítványa. Szászfáról került a pataki iskolá­ba. Szülei termelőszö­vetkezeti tagok. Vass Borbála is Debrecenbe készül, de ö nem az or­vosira. hanem a böl­csészkarra. . JVTagyar— történelem, vagy föld­rajz—történelem szakos tanár szeretnék lenni, még nem tudom bizto­sanKitűnő tanuló, re­méljük. vágya teljesülni fog. Már némi pedagó­giai tapasztalatot is magúénak monoltot, hi­szen osztály titkár, tanul­mányai melleit diáktár­saira « van gondja. Gergely Edit is kitűnő tanuló — latin—német szakos tanár szeretne A MA inkát*) a mé­Caccsi az egyetemi vizsgájáról be­vélt és viccekkel Iraktól la saéo hor­gocskáját. A gazda kissé fáradtan ekkor már erősebb volt a szívaázt- nája), de azért mégis jókedvűen, cedveskedve fordult a lei őségéhez: — No. Mariska, ezt is megértük. Síeked már nem kell bejárnod dol­gozni. A fiúk is segíteni fognak, a übbit pedig kikéri lem én. — Pista szólalt meg: — Igaza van. édesapám' így lesz! És maga is lelehetné már a kalapa-' 2sot. Jár a nyugdíj. — Még nem lehet. fiam. Három és félévem hiányzik a negyven évi man­kóhoz. Ezt még kibírom. — Ahogy jónak látja, édesapám • mondta Pista és szeretettel simogat­ta mee a gazda kezét. Jlltufil hónap múltúi. Pistát. Éjszaka jött. Üldözték. A környéken akkor már napok óta géppisztolyok és puskák dorrentek. A gazda gondterhelt, mogorva volt es esténként jól bezárta a kaput. Napközben Maríkj* nem egyszer megállt előttem és ezt suttogta: — Potya, segítened kell! Hallasz ungern. Pétya? Segítened kell! Keit! Kell! Akkor éjjel. Pista megérkezése után félóra múlva döngetni kezdték a kaput. Miután senki sem jött ki a házból, a hetyke beszédű suhencok átugrálták a sövénykerítést, s «ép- pisztolyaikkal hadonászva, betörték a konyhaajtót Zűrzavaros lármát hallottam, káromkodást, fenyegető­zést. majd hirtelen kPvágódott a szo­baablak és Pista ugrott ki rajta. Fe­detlen lejjel, pizsamában, kezében revolverrel tartott felém. Szemében vésztjóeló lángok égtek és alig hall­hatóan suttogta: Bitangok! Olcsón nem adom .m Alighogy leugrott a verandáról, észrevették és a géppisztolvosok kö­zül valamelyik elorditotta magát: — Ott van ni! Tüzeli! Géppisztolysorozat csattant. Pista a törzsem mögé ugrott. És ez volt a szerencse. Éreztem, hogy fúi-ódnak belém a golyók, ab­ban a magasságban, ahol Pista szive dobogott. Azután Pista revolvere dörrent. egyszer, kétszer, sokszor, valaki Teljajdult. szitkozódott, léptek dobogtak, csörgött, zörgött a sövény- kerítés, majd ismét csend lett. Napok múlva tankokat láttám dü­börögni a bérházak előtt. Pista, mielőtt elment, meeoieft és megcsókolt. JUa hóval otjt/ej eiS nehezen távozik. Én azonban min­den porcikámban érzem a tavaszt. A kőművesek sem hagyták abba a ke­rítés csinálását. s ahogv hallom, két nap múlva befejezik. Szép. vöröstée- lás kerítés veszi kürüj a gazda csa­ládi fészkét, ezen már nem lehet csak úgy egyszerűen keresztül ugra­ni. A kapu erős és szilárd, a lóba rá­tok előtt szinte önmagától kinyílik. Marika, ha idehaza van. állandóan dalol, olyan jókedvű. Ma kiszaladt hozzám kék pulóverben, nadrágban, megsimogatott, és halkan, hogy a kö­zelben dolgozó kőművesek meg ne hallják, ezt suttogta: — Boldog vagyok. Pétya. Március végén férjhez megyek. Ismered azt a magas, barna fiút. aki egy éve jár hozzánk. Az a vőlegényem. Nagyon szeretem. Ö. igazán meglephetnél Pétya. eljöhetnél mór végre! Hisz olyan régen jártál nálunk. Tizenöt éve! Meg van ám még a kis cipő. Igaz. kopott, élnyúztam, de megvan, eltettem emlékbe. Pista, akivel já­tékból annyit birkóztál — százados. Karcsi gépészmérnök. Én a fonódé­ban dolgozom, ahol a vőlegényem, ö. ha tudnád Pétya. hogv megválto­zott itt minden tizenöt cv alatt. Tán rá se ismernél erre a mi városunkra. Gyere el Pétya. és most már ne hozz cukrot, cipőt, kenyeret magad hozd ei. hadd jusson a mi örömünkből ne­ked is. Ugye eljössz Pétya? Marika visszaszalad a házba, a kőmű­vesek fütyörésznek. a gazda nehezai lihegve (bántja a szívasztma) totyog A havas eső elállt, gallyaim fázó­san borzonganaK és szent áhítattal várják a napisten meleg Csákjait. Testem minden sejtje mozgásban van már és eddig soha nem tapasz­talt erőt érzek magamban. Gyökere­im biztosan és erősen tartják tör­zsem. rostjaim telítve vannak az élet csodálatos nedveivel. Nagyon szép akarok lenni aacn a tavaszon! Ki tudja, hátha Pétya is Bólogattam, hogy bíz ezt én sem . De hát ki érti az emóüieket? Mi­ért kell nekik annyi emeletes épület, mint amennyit felépítettek itt előt­tem. Eltűntek a nagy. sivár telkek, eltűntek a kertészetok. a paradicsom, a paprika, a hajladozó napszámoó- iányok. eltűnt a szép kilátásom a zöl­dellő Avasra, minden mozgásban volt körülöttem. És egyszer csak itt az udvaron itt ásni kezdtek. Ha jól emlékszem. 1956. tavaszai! volt. Egy ballonkabátos ember mind­untalan rám mutogatott és azt mond­ta: — Ki keli vágni. Karoly bácsi. Mit akar ettől a fától. Jobb lesz. ha nem árnyékol, és különben is útban van. A gazda merges lett. knabált: — Nem! Nem engedem! Nem en­gedem Pétyút! Megszerettük és ... és értse meg. nem engedem kivágni! A ballonkabátos nevetett: — Na és. ha kidönti egy vihar, mert ez b> megtörténhet. Károly Pá­cai. Akkor hofiv támassza életre a maga Pólyáját? Mert ilyesmire is számítani kell. A gazda nekem támaszkodva vála­szolt: — Tizenegy éves már ez a uram! Vihar megtépázhatja, letör­delheti a gallyait, de a törzsével nem fog birni. Millió és millió gyökérrel kapaszkodik mór a földbe és eskü­szöm. hogy még az unokáim is él­vezni fogják a gyümölcsét, s oltal­mat találnak lombsátora alatt nyári zivatarok idei«!. Megmaradtam. Kora őszre pedig felépült az új ház. A gazda arca boldogan féhvlett Marika kék nylon köpenyében (meri éppen zümmögve szemeteit az eeö). fényes cipőcskéjében. óvatosan ke­rülgette a sarat, odajött hozzám. Bá­mulatosan csinos kis fruska lett a 'barátomból. 9 szerettem volna lomb- karjaimba kapni, ahogy hozzám be­szélt: — Uj házunk is van. Péiva — mondta. — Két szoba, összkomfor­tos. A papának is volt eev kis pénze, a többit az állam adta. Igaz. új ke­rítésre már nem tellett, de majd lesz az is. Na. mit szólsz hozzá? Ugye szép? Ej. Pétya. igazán üzenhetnél egy leveleddel oda. tudod hozza, hogy jöjjön már el egyszer, oly szívesen látjuk... Szeptember közepe tálán házává - tot tartott a gazda és családja. Meg melegek voltak az esték, a nyár he­ve még ott lapult lombjaim között, s a csillagos ég csodálatosan tündökölt felettünk. Asztalt hoztak lombjaim alá. ott vacsorázott az egész család. Marika volt a legkedvesebb, ő csacsogott a 'legtöbbet. Pista, a legidősebb 1 estver. a rendőrhadnagy kissé szótlan volt. Igaz, a nagyobbik fiú. a Pista vala­mi iskolába, kollégiumba került, de- hát bizonyára félreteszik az ő részét. Félre is tették. Már hullajtottam u leveleimet. amikor hazajött. Egyenruhában feszített és szörnyen büszke volt. Kissé fájt, hogy almám­ból csupán kettőt-liánnal harapott és a megmaradt részt odaadta Mari­kának. Nem volt éhes, holott két ta­vasszal ezelőtt majd kiugrott a sze­me egy falat máiéért! Hogy megváltozott ez a gyerek! Am megváltozott a gazda is! Megváltozott az egész család! Új ruhát és új cipót láttam a gaz­dán. Marika is új kabátot kapott, abban, sétált le s fel előttem. Ilie- gatte-billego^e magái, mint valami előkelő, karcsú liliomkisasszony. s közben csacsogott: — Új kabátom van, Pólya. Mit szólsz hozzá? Tetszem neked? Ha tetszem, gyere és nézz meg. Gyere el Pétya, jó? Karácsonykor disznót ölt a gazda. Hatalmas nagy álla* volt. egész nap bajlódtak vele. En nem is tudom, hogy vették... cA a Karcsi. Kollégiumba került ó is. A gazda fürgébb lett és nem soha Ho­zott annyit- Az asszony szeméből ia elapadtak a könnyek. Marika isméi új cipőben parádézott előttem. Magam is megnőttem, megnyúl­tam. már láttam a gazda gyárának magasba törő, szüntelenül füstöt le­helő kéményéit és láttam, hogv nem messze töiünk rengeteg ember dol­gozik. A gazda szavaiból megtud­tam. hogy bérházakat építenek. Estén­ként levélszemeimmel iól láttam azt is. hogy a gazda egy zsebkendőbe pénzt számol és elégedetten dör­— Kevés, kevés, de majd csak . Valamit tervezett a gazda, de hogv mit. arra nem tudtam rájönni. Bizo­nyosan bútorvásárlásra gondolt, hi­szen egyetlen szobácskálukban alig akadt néhány darab. Persze kevés volt a pénze és talán azért történt meg a következő tavaszon, hogy a felesége is dolgozni ment. Reggel eRyütt távoztak a gazdával és délután együtt jöttek haza. Ezek­ben az időkben csupán Marika fog­lalkozott velem. Jól megvoltunk ket­tesben. nyáron az én hűvösömben tanult vagy olvasott, esetleg szunyó­kált egy pokrócon. Néha bizony* panaszkodott: — Hát mondd. Pétya. nem rettene­tes! Az embernek van két bátyja, az egyik rendőrtiszt lesz rövidesen, a másik pedig későbben ' mérnök. Es egyik sem ír a hugocskáiának. Em­lékszel. te mennyit írtál a huaocs- kádnak? Igazán eljöhetnél már meg- leckéztetni a bátyus kaimat! Rájuk férne! Né mondd. mH szólsz hozzá! Ki érti ezt? zsákját»! csodálatos dolgokat vará­Jól emlékszem, már .sötét este volt. lámpa égett az egyetlen szobácská­bán. Pétya kócos, dús szőke haján vidáman láncoltak a fények, arca mosolygott. Egymás után szedte elő hátizsákjából a nagy kenyeret, sza­lonnát. kolbászt, cigarettát és végű! egy aranyos kis cipellőt — Marika Mekkora volt az örömül Bár hideg, maró szél • hajiingatott ás láztgtn, mégis melegem lett ek kova öröm láttán. Hogy felvidulták az arcok! Még a gazda is nevetett. Hanem azért csak megkérdezte Pé tyátó!: — Osztán mondd csak. lovára, so­ká kell még így szegénykedniink? Mert iszonyúan nehéz most nekünk, Pétya testvér! Pétya beléturt szőke hajába és — Éz tőletek is függni pupa! Vojna, vojna! Muszáj robota. Nem csügged­ni. kell akarni a jót. tied lenni ha­za. te lenni ur! Egy év. kettő év. há­rem év. lenni minden, csak dolgoz­ni. csak dolgozni... Pétya. mielőtt elment, hozzám jött, megsimogatta a derekamat és azt mondta: — Facska megmarad, papa. Sok- sok év és iszunk vodka. Csak bízni, papa. És sok munka... Elment. Többé sosem láttam. Pe­dig már jöhetne! ./Ha tinié/ izük rütjjjhimhó kelt életre testemben, úgy érzem so­sem voltam még ilyen szép, mint mo6l leszek — tavasszal. De körü­löttem Is minden csinosodik. bár még nem érkezeit meg szelíd, halk sóhajú. új életre keltőm, imádott szerelmesem. — a tavasz. Persze már érzem közeledtét, érzem a saél- 4ben, a földanya párolgásában, a mind sűrűbben előforduló esők lágy zümmögésében. A gazda is egész nap az udvaron totyog, tesz-vesz, rendezkedik. Örö­met. látok az arcán — épp olyat, mint sok-sok évvel ezelőtt, amikoi egy forró nyári délutánon berohant a kapun és ^kiáltotta magát: — Idenézz Mariska! Forint! Ta­lán. talán jobb lesz már! Később, úgy estefelé a Mariska üH le mellém játszani. Kezében apró, fényes, kerek pénzecske volt, azt mutogatta: — Lásd. Péta. Van pénzünk. Gye­re el, vesz neked Majika cukrot Gyere hát el Péta! i "Nagyon tetszett, hogy én az egész család részére Pétya voltam. Háiá- ’ mat csupán egy év múlva mutathat­tam ki, amikor öt almát szültem tes­temből. Nagyon kértem a napistent. hogy ezt az öt magzatomat megtart­hassam, hiszen ők is öten voltak. *\ztrtU* a UtvutéU. M én megújhodásom, éáecrefceftésem újra kezdődő életem nagy és ma­gasztos korszaka. Szeretem a tavasz- liozta új friss illatokat, a lágy, lan­gyos szél simogatását, a harmatos, madárdalos hajnalokat. Szeretem a/ én istenem, és éltetőm, a nap mil­liónyi meleg sugarát, melyre meg­mozdul bennem az élet, dermedt tagjaim felengednek és bimbók fo- gamzanak ágaimon. 3 Tetem a földanya párolgását, y ilyenkor tavasszal új lelket lehel belém, s nedvdús vizér emlői­ből gazdagon táplál. Szeretem a ta­vasz csicsergő madarait, akik meg­tisztítják testem a kártékony, pusz­tító férgektől és szeretem a gazdái, aki beteges, üreg kora ellenére, min­den tavasszal, védöoldattal perme­tez. hogy soká éljek. Alma fa vagyok. Egy. a sokezer kö­zül. s bár törzsem csupán tizenöt év­gyűrűt rejt magábap. mégis sok mindent láttam, átéltem, tapasztal­tam. Legtöbbet természetesen a gaz­dáról és családjáról tudok beszélni, az ó életüket figyel hét lem meg, hi­szen itt élek köztük. Ahogy már említettem, a gazdái nagyon szeretem, bár nem neki kö­szönhetem az életem. Aki elültetett ide. a Köjjoros aljába, a gazda ud­varának’ közepébe, nem e haza szü­lötte. Távoli országból jöi;. fiatal, «őke óriás volt és Pólyának hívtál:. O. nagyon jól emitk /.-in a Revére, roppant nagy markának szorítására, ahogy vékony gally testemet átfogva. fÜtyörészve jött keresztül-kasul a gőzölgő üres telkeken 1945 tavaszán. Akkor még kietlen, be-pítetlen» volt ez az égés? Bodó alatti vész. csupán imiU-amott szomorkodow néhány, a gazdáéhoz hasonló vályogból és sál­ból épített vityiló. A gazda vilyilőja *> duledező voh, és hiányos sövénykerités fogta kö­rül az udvart. Pétya minden erőlkö­dés nélkül lépte át, s vékony gally­testemet lóbálva megállt a gazda előtt. Furcsán beszélt, de hangja kel­lemes, melegen zengő voll, s ;« gazda szeme is felcsillan! megismerve vi­dám vendégét. — Isten hozott Pétya — mondta a gazda. — Ugyan mi jót hoztál me­gint. testvér? — Draszvuj. papa — lengette meg kerek, csillagos szóik ucsmáját Pétya. — Hozni neked ía. Fácska, és ezt el­ültetni, papa, ide az udvar, aztán majd eljönni sok-sok idő és akkor lenni nagy-nagy fa. És akkor meg- iszunk te meg én egy vodkát, a ía alatt. No. harasó? Hát így kerültem én a gazda udva­rára tizenöt évvel ezelőtt. Amikor Pétya elültetett:, bizony nagyon fáz­tam. de a napisten megkönyörült rajtam -és bőségesen öntözött suga­raival. Dermedt ereimbe egyre több nedvet adott a földanya és én néhány hét alatt gyökeret ver­tem. Míg barótkozásom tartott az anyafölddel, jóformán körül sem nézhettem, minden eremet arra kel­lett fordítsam, hogy megmaradjak. Később persze, amikor az első négy­öt harmatgyenge leveleim kiültek ágaim végére, már otthonosan érez­tem magam és igyekeztem széjjel-« nézni, tájékozódni. A gazda a gyárban dolgozott. Kora1 reggel ment és késő délután jött.' Rongyos, olajos zubbonyt és nadrá-, got viselt, ócska, foltozott bakancsot,* siltes sapkát, s reggelente apró cső-' magocskát szorongatott a hóna alatt. > Hazatértékor néha ingerülten dobta ez asztalra csomagocskáját és dühö­sen szitkozódott — A fene egye meg ezt az átko­zott máiét, már nem veszi be a gyomrom! Felesége, egy sovány, szomorú szemű asszonyka, saepegve hallgatta a mérges gazdát és azt mondta: — Nem tehetek röte, Károly. Már nincs mit eladni. Add a gyerekek­nek. ők szívesen megeszik. Három gyerekük volt, Pista, Kar­csi és a Marika. A Marikával — aki öt évgyűrűt számlák — kötöttem' leghamarabb barátságot. Ö állt leg-; többet alám, meg-megrázogatott és csilingelő hangon beszélt hozzám, mintha én lennék Pélyo: — Pétya bácsi — selypítette — mi­tor jössz mán hozzánk? Tenyéj tel a Majitának, meg cut or Cuna vagy Péta. mer nem jász Majitához. Hanem bizony Pétya csak késó ősszel jött megint erre. Nagy sze­génységben éltek a gazdáék. A gye­rekek lábán nem volt cipő. testüket gyér ruházat fedte, a kukoricamáié mindennapos vendég volt az asztalu­kon. Soványak voltak, az asszony szeme könnyes volt és a gazda is alaposan lefogyott. Komor, gondter­helt arccal járt-kelt az udvaron, s az öklével fenyegette az eget. Pólyát is immel-ámmal fogadta, aki most is víg, jókedvű, fürge volt. Kitünteté­sei össze-öfeszecsörrentek, amikor •óiba ölelgetett mmdenk* és bá*­Jelvételi vizsgáig sem jutna el. Az éremnek azonban másik oldala is van. Adottak a lehetősé­gek. A kormány arra törekszik, hogy minél több munkás-paraszt származású fiatal ke­rüljön az egyetemre. Ez néhol a szülök értetlen­ségével találkozik. Az apák már azt is nagy előrelépésnek tekintik, hogy mig ök csak az ele­mi iskolát végezték el. a lányuk, a fiuk már érettségiztek. Kicsit na­gyobb nimbusza van előttük az érettséginek, mint annak valódi érté­ke. Ez érthető még ak­kor is. ha nem helyesel­hető. Ok. néha még 10— 20 évvel ezelőtti kategó­riákban gondolkoznak, amikor a négy polgárit végzett segédjegyző ..úr­nak'* számított a falu­ban. Igen. még üuen is előfordul, azonban nem ez a jellemző. A jellem­ző azoknak a munkás­paraszt diákoknak ma­gatartása. öleik megér­tik. hogy az idő azt kí­vánja tőlük: jelentkez­zenek egyetemre és sa­játítsák el a korszerű műveltséget, a szakmai tudást. szaki és természettudo­mányi pályák iránt ér­deklődnek. Nagy Gábor­nak már az általános is­kolában is a matemati­ka és a fizika vott a kedvenc tantárgya. Ta­valy az Arany Dániel matematikai versenyen az országos döntőig ju­tott. A bodroghalmi ter­melőszövetkezeti pa­rasztcsalád fia elektró- mémök akar lenni. Mű­szaki egyetemre jelent­kezett. Szilágyi László a biológia kedvelője, állat­orvosi egyetemre pályá­zik. A szülői háznál. Felsödobszán szerette meg az állatok gondozá­sát. Tovább ás sorolhat­nánk a listát, amely azt bizonyítja, hogy a mun- Icás-paraszt származású diákok bátran vállalják az egyetemen a tanulást és a szülők az azzal já­ró áldozatokat. A fiata­lok természetesnek ve­szik. hogy a középiskola eredményes befejezése után egyetemen szerez­zenek diplomát. Talán nem is gondolnak arra. hogy. ha az állam nem biztosítaná a kedvezmé­nyeket, a különböző szo­ciális juttatásokat, nem végezhetnék el az egye­temet. Sőt. ha nem né­pi demokrácia lenne ha-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents