Észak-Magyarország, 1960. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-27 / 49. szám

ftmnb»t. HM. febrgár 27. GSZAKMAGTARORSZAG s A kémény és más egyebek KOZEPTERMETU, borostás arcú férfi lép be a hemádkércsi termelő­szövetkezet irodájába. Erőteljes, szé­les mozdulataival, vidáman hunyor­gó szemével, homlokába hulló szőke hajával rögtön magára vonja a fi­gyelmet. Sorra nyújtja mindenkinek kidolgozott, erős kezét — Tóth Jó­zsef vagyok — az idegeneken für­készve végig néz. aztán feszélyezel- lenül, könnyedén bekapcsolódik a már megkezdett társalgásba. Az Í0O2. ha valamelyik szobrá­szunk meg akarná mintázni a nyu­godtságot, hát nem őt választaná modellnek. Nem tud hosszabb ideig egy helyben maradni. Élénken, szí­nesen beszél. Vidám természetű em­ber. szeret mókázni, tréfáim, de bár­melyik pillanatban ,M tudja fordíta­ni’' a szót komolyra. — Az elvtársak ott az asztalnál újságírók. Beszélj már nekik is vala­mit — biztatja az egyik ember. — Mii beszéljek — rándítja meo a vállát. — Nem tudok én nekik semmit mondani. De azért nem tudja megállni, hogy el ne mondja a véleményét. Annál is inkább, mivel éppen a tsz-ről esik szó, és most ez minden falusi em­bert foglalkoztat. — Nem hettett volna elmenni a szervezőknek — mondja. — Ha leo- alább még egy napig itt maradnak, akkor ma a falunk termelőszövetke­zeti község. Rosszul tették, hogy el­mentek. Igaz. hogy most már ezen nem lehet változtatni, mert hát így van. de mégis bánt a dolog. Most mindannyian bent lennénk a tsz-ben. így meg... Legyint egyet, és az ablakhoz megy. Kis ideig hátratelt kézzel né­zi a sáros utat. majd visszafordul, le­ül mellém és beszélni kezd. — NEM MONDOM ÉN. hogy min­denki szereti a tsz-t. és alia várja, hogy beléphessen. Tudja, amikor itt voltak az agitátorok, a kultúrházban laktak. Én fűtöttem nekik. Mikor elmentek, természetesen már nem kellett tovább tüzelni. Látom ám. hogy az első reggelen nézeget ki egy ember *a kapu alól: füstöl-e a ké­Feláll és jobbra-balra hajlongva utánozza a nézelődő embert. A töb­biek nevetnek. *— Na — gondolhatta magában — ezek elmentek. Aztán oda is jött hozzám megkérdezni, hogy na. nrí van? Elmentek az agitátorok? A dehogy — mondtam. Csak értekez­leten vannak. Estére itt lesznek újra. Elhihetik. hogy nem örült a bácsi. Szórjál azért mondom, hogy vannak Mt néhányon, akik erősen húzó­dinnyékkel. Félérett állapotban meg- lékok ki tudja, hányat! Nagyon so­kat. Több százat Hogy mi haszna volt belőle, azt nem tudom, de ha akkor elkapják, biztosan nem úsza meg szárazon! Pedig, ha az a dinnye megérik, aktkor ötven forintnál is többet fizettek volna egy munkaegy­ségre. Most is lesz kertészet? *— Lesz. Méghozzá egy igém jó szakember lesz a kertész. Már az édesapja is ezzel foglalkozott, és ok­levelet is kapott. Nagyon érti a mun­káját és biztos, hogy hasznára lesz a tsz-nek. Feláll. járkál egy kicsit, majd vissza ül a székre. — NEM LENNE ROSSZ ez a szö­vetkezet. ha még többet dolgoznának az emberek. Jó itt a föld. megfizeti a beléfektetett munkát Tudja, minden egyéni gazda többet dolgozik, mint egy tsz-tag. Korán kell kezdeni a munkát? Felkel hajnali három óra­kor. Gyerünk! Nyomás! Amíg el nem végzi, amit akar, addig nincs megállás. Amíg lát. dolgozik. Ahogy mindig is volt: látástól vakulásia. A tsz-ben azért másként megy. Ott nem dolgoznak ennyit... (priska) Új, nagyüzemi szőlőtelepítés Tokaj-Hegyalján A világhírű bort termő Tokaj- Hegyalján három község dolgozó parasztjai és szőlőtermelői elhatá­rozták, hogy a közösen művelt föl­deken és azőlőtáblákon tovább öreg­bítik a hegyaljai bor hírnevét. Sze­rencs, Legyesbénye és Bekecs köz­ségek dolgozó parasztjai mór most készítik az új, nagyüzemi szőlőpar­cellák kialakításának terveit, hogy már az idén hozzákezdhessenek az egyöntetű, gépi művelésre is alkal­mas új szőlők telepítéséhez. Az új hegyaljai termelőszövetke­zeti községekben most szervezik a különböző munkacsapatokat. Az elv az, hogy a szőlőket továbbra Is azok gondozzák, akik eddig művel­ték, hogy azok kezelésében semmi fennakadás ne legyen. Arról is gon-. doskodnak, hogy a bort közös pincé­ben, a legszakszerübb követelmé­nyek szerint kezeljék. A hegyaljai tsz-községek közül az idén a legyesbényeiek 10 hold egy­befüggő új szőlőt telepítenek. 1961- ben pedig a három község összesen ú.iabb30 hold szőlőved növeli Hegy- alja szőlőkertjeit. A telepítésekhez szükséges forgatás időbeni és zavar­talan elvégzésére a Hegyaljai Szak­tanács javaslata alapján az idén már biztosítják, hogy 3 garnitúra lánctalpas Sz. 80-as traktor dolgoz­zon a szőlőkben. Ezekkel a nehéz, kötött domboldali talajokon is el tudják végezni a 80 centis forga­tást. A gépek jobb kihasználására a forgatást május-juniusban tervezik, mert így a gépek ősszel még mély­Uj vasúti hidat épitenek a Hernádon A másodék világháborúban Her- nádnémett községnél felrobbantották a vasúti hidat. Azóta ideiglenes meg­oldással, fahidon bonyolítják le . a forgalmat. Az idén csaknem hét mil­lió forint költséggel megkezdik az úi vasszerkezetű hid építését. A mint­egy száz méter hosszúságú híd vas­szerkezetét a budapesti MAVAG dolgozói már elkészítették, s azok beépítését és szerelését az év első felében megkezdik. Az úi hidat a tervek szerint, az év végén adják át rendeltetésének. Az év első felében adják át a for­galomnak a Boldva völgyét Miskolc- cal összekötő sajóecsegi Sajó-hidat is. aminek az építését már korábban megkezdték. Másfajta gondok a probléma, hogyan fejtsük a szeneit hanem az, hogyan szállítsuk cl..« Nem kell ide sem lapát, sem csákány, megteszi ez a magáét. Csak most veszem észre Csákó elv- társat, a ll-es akna bányamesterét, ö kalauzolt annakidején, amikor még az előkészületi munkák folytak, s jártam, ö is sokat remélt a szén- gyalutól. Meg vannak elégedve? — fordulok hozzá. A bányamester fele­let helyett a jól megrakott kaparó­szalagra mutat, azután csak ennyit szól: — Nézzen oda... ez minden szónál ékesebben beszél... Látszik rajta, örül annak, hogy ezután keve­sebb verejték hull majd a bánya mé­lyén. Nem kell hétrét görnyedve dolgozni, hiszen az itteni széntelep centimétert. Én azt hiszem, a sajószentpéteri bányászoknak nem igen kell bizony­gatni. hogy mit jelent a széngyalu. ök tudják a legjobban, hiszen éveken át mostoha körülmények között fej­tették az ipar éltető kenyerét: a sze- Emlékszem, amikor annak­idején Királdon ehhez hasonló mun­kahelyen vájárkodtam, mennyi mun­kát kellett kifejteni egy-egy csille szénért. Ez meg egy perc alatt három csillét telepakol — így Bláha elvtárs. Csak a szállítást szervezzék meg helyesen elotársak, veszi át a szót ismét a nehézipari miniszter. Mert ez a mostani földalatti szállítás nem valami szerencsés megoldás. És ú biztosításnál nagyon vigyázzanak... unkafolyamat... szokatlan fel­adatokat kíván, legyenek türelmesek. Tanítsák meg a bányászt a korszerű gépek és biztosítások helyes alkalma­zására ... Kerüljenek el minden bal­eseti lehetőséget, AMIKOR a miniszter elvtárs 9 néhány gondolatot elmondta, látszott az embereken, mennyire jól­esik tiekik, hogy vezetőik nemcsak azzal foglalkoznak, hogyan lehet kevesebb erőkifejtéssel elrabolni a mélyek kincsét, hanem törődnek azzal is, hogy odalent, ahol a csillogó szénfallal kell megküzdeni, bizton­ságosabb legyen a munka. Hiszen aligha van ebben az országban egyet­len olyan anya, aki szívesen főzné gyermekeinek azzal a szénnel, amely­hez bányászvér tapad. Olyan ember, aki nyugodtan olvasna a meleg szo­bában, amelynek kályháját hányása élettel megfizetett szén füti. Nem, ilyen szén nem kell senkinek, még akkor sem, ha azt géppel UrmeUk. Éppen ezért, amikor ismét felzúg majd a Löbbe-féle széngyalu, gondol­janak arra a bányászok: verejték már nem hull — de vér se csep­A lottó nyerőszámai: 29, 47, 49, 71, 90 lyen áll — válaszol az igazgató. — Azt majd lerobbantjuk — szól valaki és minden ember a méiybe zúdult kötengerre tekint. — Hány tonna lehet? — kérdezzük a bánvamestert. — Körülbelül 30 ezer tonna. E* bosszú időre munkát biztosít ne­künk. S ha elszállítjuk, újra robban­tunk. Ebben az évben lesz a legna­gyobb robbantásunk. 60 mázsa pexi- tot helyezünk el. akkor aztán fényied mozogni fognak a környező hegyek... Megindulnak a drótkötélpálya csilléi. Felzúgnak a motorok, bein­dulnak a baggerek. dömperek, mu­a szemközti hegy oldalára. Minden­ki fedezéket keres. A gépeket bizton­ságos helyre viszik. A hatalmas ra­kodógép is hátracammog hern vótal­pain. a bánva másik oldalára. Min­denütt leáll a munka. Minden szem a sötétlő lyukra tekint. Ott. a hegy belsejében helyezték el a nagy­mennyiségű robbanóanyagot. Hu­szonkét mázsa paxitot ágyaztak be. mélyen a sziklák között. Óriás mennyiség. Lassan kihal a bánya elóterfe. már sak a bányamester és a gyújtást elő­készítő emberek dolgoznak lázas iz- ,alommal. A robbanás pontosan I arakor történik. Ér akkor... A bánya igazgatója is megérkezel t Az első gondolata: mindenki hátra vonult? Megnézi a gépeket, melye., ott sorakoznak a hegy másik oldalán Elérkezett a nagy pillanat. Három- záz méteres körzetben se gép. se mber nem tartózkodik. Huszonkét mázsa robbanóanyag \fic$oda erőt fejt ki a kőhegy bel­eiében! A bányászok láttak már na­gyobb robbantást is. Tavaly egy al- alommal 37 mázsa robbanóanyag '•ozdította meg a hegyet... De i.ibbanás ereje nem mindig a rob­banóanyag mennyiségétől, a hegy ré- legeződésétöl függ... Még néhány pillanat. Pontoon egy óra. Felharsan a kürtjei ée ab­ban a pillanatban leírhatatlan robba­nás rázza meg a levegőt. Megmozdul a hegy teljes hosszúságában és ott. a robbanási ponton felcsap a láng. Ha­talmas szikladarabok repülnek a magasba és zuhannak alá a simára takarított előtérre. Lábunk alatt megmozdul a föld és ijedten egy­másra tekintünk. Merre regnek a kődarabok? De nincs idő a gondol­kodásra. Újabb reccsen :s és a hegy elindul .. Hámagysáeú sziklák tör­... és a hegy elindul Cferpős téli szél bukfencezik a dóré elegendő kő áll még itt mozdu- völgyben Mit ér a februári nap erői- latlamn ... \ ködése? Elolvasztotta a havat. * még — Mindjárt mozogni fog — mond- hidegekb lett. A kőbányászok arcát ja mosolyogva Vojtonovszká László pirosra csip* a sziklákról lecsapódó bányamester. zsikálnak a basszushangú előtörő- gépek. A banya termelni kezd... és a> hegy pihen. Ismét mozdulatlan.., Szegedi László Fényképe**»; Szabados Gyótgy denkt a robbanás színhelyére siet. Felmérik az eredményt.. — Sikerült! — szól a bánvames­— Csak ez az egy nagy darab ma­radt egészben, s elég veszélyes he — ??? — Robbantani fogunk .. Ilyenkor ír. egész környék megremeg. A ké­sek, bútorok is megmozdulnak ilyen­kor a tállyai házakban... A bányamester karjelzésekkel ma­gyarázza a tetőn lévő embereknek: — A munkát befejezni, megkezdő­dik az előkészület! Az imént még hangos robajjal működő bánya percek alatt elcsen­desedik. Az emberek hátravonulnak szél. Úgy marja az arcot, mint a só­sav a bádogot. Mensem akadályozza a munkát. Csattognak a feitökalapá- csok. a gépek acé;pofai dühösen ha­rapják a hegy oldalát. Hull 4 kő. mintha vulkanikus erő mozgatná a tállyai KopesZhegyeL Kopik, egyre kopik a Kopaszhegy andezit és bazalt anyaga. De talán sohasem lehet elkoptatni, egyetlen hatalmas andezitdarab az egész tálv- lyaá hegyvofUilat. Több száz eszten­tetnek lefelé, mintha valami eddig Ismeretlen őserő taszította volna meg a Kopaszhegy oldalát. Zúgva, bömbölve szakad a kő. ömlik a mélybe. Körülötte pillanatok alatt átforrósodik a levegő. Messziről is látni lehet, amint remeg a hőség a szakadék fölött. A robbanás pillana­tában az andezit sziklák átforrósod­tak. színt változtattak... Es perce­kig hull a kő. aztán az elindult hegy darabokra törve megpihen, hogy szolgálja az ember akaratát. A kisebb robbanások is végétéi­nek. A szemközti hegyről visszain­dulnak az emberek, a gépek. Min­dóznak a tsz-től. dehát mégis jobb lett volna, ha itt maradnak akkor azok az agitátorok. Vár egy kicsit, majd hirtelen úira felém fordul. — Tudja, nem megy itt rosszul ennek a termelőszövetkezeinele — Mennyi volt egy munkaeguséo értéke? — ötven forint! — Ez igevJ — Az biztos, hogy meg lehet mén- ienki elégedve. Van olyan ember is. akinek az átlagos haut jövedelme 2000 forint volt. vagy még ennél k főbb. De azt hiszem, a többiek tem panaszkodhatnak. — Mi adta ezt a szép jövedelmet? — Elsősorban az állattenyésztés Nagyon jól fizetett a hússertés. — Akkor most is foglalkoznak ve­le... — Persze. Tíz sertésre már van *a szerződés. De majd többre is lesz még. — Szép állatállományuk van? — Szép. Különösen a 16 darab fe­jőstehén szép ... Különben még na­gyobb értékű is lehetett volna a munkaegység, caak nem sikerült a kertészet. — Miért? — Valaki nagyon csúnyán elbánt a __IVOS, ELVTÁRSAK, hogy dol­g ozik a széngyalu? Mit szól­nak hozzá a bányászok? Mert az na­gyon fontos, hogy olyan gépeket ad­junk nekik, amelyek segítik munká­jukat. Mert az nem igaz. hogy a- bá­nyász nem szereti a gépet. Szereti 6. de csak azt a gépet szereti, amelyik megkönnyíti mindennapi munkáját. Az ilyen gépe)cet a szivébe zárja a bányász — mondja Czotner Sándor nehézipari miniszter elvtárs. amint megérkezünk a sajószentpéteri ll-es aknához. Volt már jónéhány bányagép ebben az üzemben — hiszen nem véletle­nül nevezik kísérleti aknának de ezt a széngyalut alig pámapos próba- üzemeltetése során ugyancsak meg­szerették a‘ bányászok. Emlékszem, amikor helyét készítették elő, már akkor is lázba jöttek az itt dolgozók, ha szóba jött a széngyalu. Nem kell robbantani... fúrni sem ... no meg azután a lapátot is leadhatjuk... Ez a Mgyószerü masina nemcsak kifejti a szenet, hanem fel is rakja. A bá­nyásznak csak biztosítani kell... de ezt a munkát azután jól el kell vé­gezni, mert a széngyalu „megrázza" a főtét. Voltak, akik már a hallomás alapján bíztak a gépben, az óvato­sabb jai viszont azt hajtogatták: előbb lássuk mit tud, azután majd beszé­lünk róla. Ilyen gondolatokra emlékszem most. hogy elindulunk a Löbbe-gyalu „főpróbájáraEbből az alkalomból jött Sajószentpéterre Czotner Sándor nehézipari miniszter, Haracska József nehézipari miniszterhelyettes. Blaha Béla. a Bányász Szakszervezet főtit­kára. Monos János, a Borsodi Szén- bányászati Tröszt igazgatója és Papp Károly, a megyei pártbizottság tit­kára. Valamennyien bányászruhát öltenek, s elindulunk a ll-es akna bejárata felé. Nem sokkal később már ott vagyunk a vastámmal bizto­sított 112 méter hosszú fronton. Ügy reng a föld mélye, mintha valami óriás szív dobogna benne, amikor elindul a széngyalu- A fejtőfejet iz­mos .karokhoz hasonlóan húzza a vastag lánc. Recseg, ropog a meg- szenesedett élet. Évezredek nyugal­mát háborgatja a fényesen csillogó fém. Az acélkés erejét nem tudja megfékezni a fekete gyémánt ha­zája... Megy lassan, de kíméletlenül s a szénfal széjjelhasad... győz a ffóp- .......... .... — N o elvtársak, mit szólnak ehhez a géphez — kérdezi Monos elvtárs az egyik bányásztól. aM árgus sze­mekkel. szinte átszellemülten figyeli, amint az acélfog maga elé gyűri a szenet. A fiatalember szeme felra­gyog, azután igy válaszol: — Hát nem tudom, ki hogy van vele, de nekem nagyon tetszik, amit ez a gép müvei. Tessék oda nézni, hát még ilyet nem is hallottam. Annyi szenet fejt le ez, hogy alig I bírjuk elszállítani. Most már nem az

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents