Észak-Magyarország, 1960. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-21 / 44. szám

Tarirnap, tun, frtiniár tt.

ÉSZAKMAGTAItORSZAG

r

Hárman Párizsban

Paul Guimard kisregénye

látott elsősorban ahhoz, hogy az így oszlott i

A párluklalás hírei

Nagymiskolci kalauz,

Kunyhók, viskók, házak

i KÖZTUDOMÁSÚ, hogy Miskolc I műemlékekben egyik legszegényebb ■ városunk. A meglévő házak nagy • többségét a kapitalizmusban építet- 1 fek ezek sem népi mfivészkedti készségét, sem történelmi stílusokat nem őriztek meg. Az Alföld és a hegyvidék találkozásánál települt Miskolc nem bővelkedett mecénásokban. a lakosok többsége céhes iparos, parasztgazda, kapás, zsellér volt. Lakóhazukra. udvari és egyéb épületeikre vonatkozóan a XVIII. század óla nagyon sok adatot őriz a levéltár.

A miskolci ember hajlékfl régebben nemcsak hálóhely. hanem munkahely és szórakozóhely is. volt. Nagysagaban. anyagában és külső formájában eltért egymástól, de sok közös vonást őrzött meg más terűletek - különösen az Alföld - „eni építkezésével.

Legkezdellegesebb hajlékok a pas/.irupii menyek voltak. Ezek leg- lobbs/or csak ideiglenes jelleggel epiillek „ helyszínen található anyagokból. Miskolcon az állattartás "so- hasp"’ v.0>l “I.'an nagymérvű. mint az altuldi nagy határú városokban s a varos nem is rendelkezett nagy legeloterulettel. A pásztorok, csikósok. kondások, gulyások, csordások egesz nap a jószág mellett tartózkodtak. kint is főzlek, éjszakázlak. Telenként behúzódlak a városba, de csak a XVIII. század végén kezdett a varos a pásztoroknak házat építeni. In4-ben a Zöldfa vendégfogadó hú- lamogött u város sáncában mértek ki egy 9 ulnyi telkei n vár« kondásának. s később a vár« többi pászto- raira is sor kertül. (Ma a Füzes utcán cs a Fabian utcán van pásztorház.) fveruioK. csőszök, szölöpásztorok is építettek maguknak egy kis kunvhót. ahova esős időben behúzódhattak, de a szegényebb gazdák is készítettek gaiiybol. kukoricagórébol. nádból kisebb viskót a szőlőben. A .iobbmődú szolotulajdonosok már sárból vagy vályogból készítettek kunyhót, a szüreti munka alatt itt is főztek, itt tartottak a szükséges szerszámokat is. A Tetemvár. Avas. Bábonyibéiv borhűzai azonban többnyire kőből készültek.

A lakóház anyaga sár, vályog, tégla vagy kő lehetett. A vályogfal úgy készült. hogy a helyszínen található lóidból pelyvával sarat csináltok, kapával mcgvagdalták. 1 megtaposták, majd egy deszkából készült mintába tömködték és az így elkészült vályogot a napon szárították. Vályogot az építő maga is készíthetett, de vályogvelésscl a XVIII. század óta többnyire cigányok foglalkoztak. Ilyen vályogból épült háza volt 1791-ben Markovié* Pálnak a Major utcában. Rácz Zsigmondnak a Gyöngyvirág utcában.

A VÁLYOG MELLETT igen elterjedt építkezési mód volt a patics is. A ház vázát karókból előre elkészítették. ezeket vesszővel befonták, majd sárral kívül-belül megfelelő vastagságára ki tapasztatták. Ilyen háza volt Miskolcon Molnár Györgynek 1798-ban. A náz épílkr-zésríicz többek között 72 karót, a ház oldalához két szekér ionadék vesszőt, 50 szekér földet. 50 hordó vizet, valamint nagymennyiségű pelyvát és tereket használtak fel.

A házak tetőszerkezetét gerendákból készítették s a ki lapasztott padlás a ház közepén végighúzódó mes- tergorendán nyugodott, ezt egyas esetekben alá is támasztották. A tetőzetet szarufák tartották, ezekre szögeit lécekre korcoltu fel a nádat a nádazó, vagy szögclte fel a zsindelyt. A padlást félfal. vagy vértelek zárta le. Pataki Istvánnak a Zsolcai kapuban lévő házához 1789-ben 26 szál padlásdeszka, nyolc áta!- és két folyógerenda, kilenc oszlop. 300 kéve nád és 500 légszög kellett. A házakat kívül-belül simára tapasztották, ki- meszelték. Az ajtók rendszerint olyan alacsonyak voltak, hogy csak meghajolva lehetett bemenni; az ablakok úgyszintén. A ház kezdetben konyhából és szobából, később pitvar. konyha, szoba és kis kamrából állt. Ezckhéz csatlakoztak a mellék- épületek: az istálló, szín és ‘ ólak. Ezeket is a házakhoz hasonló anyagokból építették, tetejükre szalma, vagy gaz került. Mivel a telkek városunkban keskenyek és hosszúak voltak, így egy udvarban, egymás folytatásában, több ház is épült.

A főzés színtere a pitvar, illetve konyha volt. itt volt a sárból, vályogból rakott katlan, ide nyílt a szobában lévő kemence szája is. A pitvar felett volt a deszkából összerótt, vagy vesszőből font és sárral kitapasztott szabadkémény, ide akasztották a füstölni való szalonnát, húst, kolbászt, mely így szerezte meg igazi :

nemcsak melegedésre, hanem kenyérsütésre, sőt hálóhelyül is szolgált. A források boglyakemencét, kenyérsütő boglyát, kemencét kandallóval, jobbmódúaknál zöld kályhái említenek.

A kemencét vesszőből fonták, majd kívül belül ki tapasztották, kiégették és kimeszelték. Készítése nagy hozzáértést kívánt, külön kemence tapasztok voltak. A kemence aljába rima- szombati téglát tettek, mert ez tartotta legjobban a kenyérsütéshez szükséges meleget. Nagyságái aszerint mérték, hogy hány kenyeret lehetett sütni benne. Altpiában 3—6 kenyér nagyságúak voltak. A kemence oldalán padka húzódott végig, ide ültek az asszonyok fonni, éjjel pedig a gyerekek aludtak itt. A szoba többnyire földes volt. ezt marhatrágyával * íölmázollák. vagy homokkal szórták be. A ház elején végighúzódó focik (lóca) sárból, vagy vályogból készült, nyaranként ide ültek ki beszélgetni.

AZ UDVARBAN LÉVŐ mellék- épületek közül legfontosabb volt az istálló. A jószág mindig jelentős ülték volt. gazdája különösen vigyázott rá. Az emberek legtöbbször ifi is háltak, de téli estéken itt is tanyáztak. A források tűzhelyet nem említenek ugyan, de feltételezhettük, hogy az istálló közepén lévp gödörben tüzeltek. A/, istálló padlását már nem tapasztották kj éö a múlt század végétől többnyire a szénát is ide hányták fel. A kocsit, egyéb mező- gazdasági eszközöket az ehhez csatlakozó színben tartották. Az udvart élősövény, .vagv vesszöfonás vette körül. Az udvar végében volt a kert egynéhány alma- és szilvafával. valamint a szérű. Kút nem volt minden udvarban, hanem az utcabeli gazdák közös költségen ásattak. a gémeskutak káváját rovásgerendákból ácsolták össze.

A házat rokoni segítséggel éoitet- lék. mesterembert csak a legszükségesebb munkákhoz fogadtak. A hátak értéke változó volt. végrend élénkben. periratokban egyes régeit is feltüntették. Végrehajtás esetén u tanács mesterembereket küldött ki. akik a ház állapotai med- rizsgálták. értékét felbecsülték és oí|- öl jelentést tettek. Egy egyszerű v.4- yogházat az udvaron lévő avümölcicákkal 76 forintra, módosabb házal nelléképületekkcl egvült 200 —250 főin tra becsültek.

Mivel a házak nagy részét nőd, kZulmu. vagy zsindely fedte, nagyon ok tűzvész keletkezett. A városi ta- íács már a XVIII. század óta megütötte az utcán való pipázást. istáiéban való tanyázást. A szabudke- nénveket a kéményseprőkkel ellen- »riztette cs. ha az nem volt tnecíc- elő állapotban, egyszerűen lehányat-, a. Az óvatosságra nagy szükség 'oh, mert több nagy tűzvész kelet- * íezetf. 1843-ban a város nagy része eégett. A vályog- és sárházaknak neg volt az az előnyük, hogy anyagukat könnyű volt előállítani. ícv táboruk, tűzvészek után a varos ha- nar felépült. A gyújtogatás nagvon íagy bűnnek számított, s ha valakit ettem értek, halállal büntették.

A parasztházakhoz voltak hason- óak Miskolcon a kurtakocsmák é« (ormérések is. Kőház csuk nagyon :evés volt a városban, hiszen még 857-ben is a 2915 ház közül 18>7 'olt szalmás, s csak 1058 voll la- es serépzsmdclves.

Nagyon keveset tudunk » házas Elsejéről. Rajzok, fényképek a ré- i parasztházukról nem maradtak neg. de tud juk, hogy a házak eleiét iőszeretetlel díszítették, s feltüntetek az építés idejét is. Egyszerű háJ akban lakott a céhes iparosság nagy esze is. ők azonban mesterségük ciberét is kifüggesztették. Errevonul- ozóan él egy régi miskolci adoma:

Az egyik mester kiírta a cégtábla- ára: Tóth János csizmadia éá kéi- áz. Kérdik tőle: — Miért írta oda kéjgázt, tudja mit jelent az? Ami* e Tóth uram azt feleli: — Tudja a íme. de nekem nagyon tetszett, hál »festettem!

A MISKOLCI NÉPI építkezésben >b bú gyök. zsellérek sok-sok fárad« ága. több évszázados népi tudás és ipasztalat öröklődött Elődeink kövessége lett volna az objektumok ^fényképezése, felmérésé.. feldől eo- ása. A mai házak nagy többsége »ár legfeljebb csak anyagában, a őszben méreteiben őrzi a hagyom á- vos építkezés nyomait, a szóló- unyhókban azonban nem eevszer i cg találjuk még a régi paraszti bu- •rzatot. Ezeket, és a még fellelhető iyéb emlékeket feltétlenül össze Pll gyűjtenünk, hogy ezzel is dc&u- íentálhassuk népünk alkotó kész- igét. müvc&zi hajlamát.

Bodotrl Ferenc

belenyugvás eredménye. Francois mintha az öreg szürke életének okát akarná magyarázni, arról beszél, nem helyes, hogy mi csak várunk az élettől. Adni is kell. Mit és hogyan? — erre nem »’álaszol ö sem. az író sem. Mégis program ez — a cselekvés programja. * Francois-i vokonszenvvel ábrázolja az író. Elválasztja 6! a nihilizmus jelszavát hirdető fiataloktól. Ugyanakkor Francois nem is hős. átlag ember, aki az egyik nagy áryházban dolgozik, reklámokat készít. , Képes volna-e többre, tehefsé- ges-e egyáltalán — ezt nem tudjuk meg a regényből, de azt láljuk. hogy vágyik valami másra, többre. Lehrt, hogy alakja nem tipikus a francia fiatalság egészéi'e. egy részére azonban biztos: akik lenni, adni is akarnak valamit aztifct. hoav az élet ne legyen unalmas, tartalmasabb legyen.

A FRANCIA TÁRSADALOMRÓL nem ad széles, átfogó képet az író. De egy-két fel villanó kén. félmondat. u merész, gúnyos megjegyzések megvilágítják a ..hátterei ’ Az utca hullámzó tömegéből kiválik egv-két arc. tanúi vagyunk egy vitának a fiatalság útkereséséről, s milyen gúnyosan ír Catherine szüleiről, akik nemcsak kisemberek, de ki-sij- I .árok is A siker, a pénz reménye fejében elnézik, hogy Catherine-nc. azt tegyék a producerek, amit akarnak. Először ugyan tiltakoznak —. mégsem illik, de a kocsi, a pénz sűrű íá- tyolt borit az illemtanra. Catherine pedig mindenre képe» a siker érdekében. S hogy mégis alakja megrajzolásában a költóiség is hangot talált. annak köszönheti, hogv az író értékeli törekvését: nemcsak a pénz. a művészet is éi-dekli őt. Nemcsak gazdag, de művész is szeretne fenni Talán ezért ábrázolja az író olyannak. aki tiszta tud maradni a producerek ágyában is. tudatos felajánlkozásában is. Talán ezzel azt is akar- ja érzékeltetni, hogv maid eljön az ő számára is az igazi, a csodálatos szerelem, s ’érzéseit e -szerelem számára őrzi.

EMBERI SORSOK. u kisember napi gondja.,baja. öröme játszódik le előttünk a kisregénv lapjain. A foi-duiatos. könnyű stílus, a lírai leírások. a gúnyos, olykor ironikus, szatirikus hangnem, a célzások, a félmondatok, az érdekes szerkezeti felépítés teszi élvezetessé Guimard könyvét.

C>. Káin ni Joian

i éhségét. Ki a hibás, hogy Julien élete ilyen üres. szürke? Kétségkívül hibás a környezete. Nemcsak ö. mocsok francia kisember él úgv. hogy amikor megöregszik, nem tud felelni magának: miért is éltem? No. de hat az ember, az csak eszköz lenne? Csuk rabja lenne a környezetének? Az író — ha neun is nagvon határozottan. — gúnyosan beszél arról a világról, amely ide taszította az -ú- ca sarkára az öreget. Innen a meg- cr*o hang. De csipkelődve ír az öregről is: ö is hibás, hogy ide lutott.

Guimard könyve egészében véve baloi. szókimondó. E problémát azonban csak feszegeti, határozott,m nem mond ítéletet. Az ember jelleme. egyáltalán, hogy mit kap az élettől. hogy rrtilyen ember lesz belőle, rüg« magátöl az embertől is. A létezés egyenlő kell. hogy legyen a'cselekvéssel. Az ember ne mondjon te soha arról, hogy holnap több legyen, mint ma. Persze a társadalmi viszonyok nagyban elősegíthetik, de hátráltathatják is e törekvés kialakulását. megvalósulását. A kisember felemelése, olyan légkör teremtése, hegy felbátorodjék, hogv tudatára ébredjen emberi méltóságának, hogv ne elégítsék ki csak az álmok, merjen cselekedni is. hogy érezze, munkájára szükség van — óriási társadalmi feladat, s egyben egyike a legszebb feladatoknak.

JULIEN BÉLÉNYUCODOT.T. hogy az álmok nem teljesülnek. Hibás ebben ö is. de elsősorban a francia valóság. a társadalom. Végül;? tragikus — mondhatjuk bután tragikus — körülmények folytán meghal, ott az utcán. Keserű iróniája a sorsnak, hogy most. amikor élettelenül fekszik a/, utca kövén, akkor vetik le az emberek a közömbösség álarcát, akkor kapja a meleg szavakat, amikor már úgysem hallhatja. Meg kellett, halnia. | hogy észrevegyék.

Francois és Catherine fiatalok Az ö életük bemutatásával a francia Ifjúság életének egy-egy útlehetöségéi érzékelteti az író. Külön történet a Francois-é re. a Catherine-é is. önálló elbeszélésként is megállnák helyüket. Mégis szervesen kapcsolódnak. nemcsak szerkezetileg, de problem a ti kai lag is u kisregény első részéhez. Julien történetéhez. Julien öves élete a tehetetlen várakozás, a

MILYEN SOKAT ÍRTAK MÁR ; kisemberről, gyakran üres. esemény nélküli, szürke életéről, megalázko dúsáról a „hatalmasak" előtt, féléi mérői ? S a hangnem szinte minder írónál ugyanaz: megértés, szeretet gyakran sajnálat a kisember elesett- •stge iránt, de bírálat is. mert sokszor nevetséges a félelme, a gyávasága. a belenyugvása. ,

Paul Guimard magvar nvelver most megjeleni regénye Is a kisember problémájával foglalkozik. Julien, Francois. Catherine a mai párizsi kisemberek alakjai, az ő történetüket. gondolat- és érzésvilágukaf vélit-í elénk az író.

Vannak emberek, akik ifjú korukban tele vannak lelkesedéssel, (űzzél. tenniakarással. később aztan kialszik bennük a tűz. eltűnik szemük nyugtalan lobogása; s ha megkérdezzük okol. elégedettek-e mostani helyi /elükkel. a válasz nagvon gyakran poziliv. Legyen meg a mindennapi kenyerem, rendes lakásom, eev kis •szórakozás és az nekem elég...

Nem feltétlenül kispolgárok ezek. csupán talán elfáradtak, vaav az első nagyobb nehézség után abtxi- hagyták a harcot. Gyakran elmondtuk mar: az ember a környezet terméke. Az embertelen körülmények, a társadalmi viszonyok gúzsba köthetik az embert. Számtalan példát láttunk, olvastunk erről. De vajon csuk a körülmények a hibásak?

PAUL GUIMARD Julien, az öreg hadirokkant történetén keresztül ezt a problémát feszegeti. Julien mur tíz éve áll a Le Havre utca cgvik szögletén, sorsjegyet. árul. tigyetlen árus. Keresetéből nem tud ii ;cgelm. csunan .ura fűt ja. hogy dien ne halion. Valamikor neki is voltak vágyai, álmai, aztán jöttek ez élet nehézségei. a háború, s egyszer csak azt vette észre, hogy az évek elszálltuk s ö egyedül maradt. Nem kell senkinek. All az utcán, „tessék szerencsét próbálni" — szólítja meg az embereket. Nemcsak azt szeretné, hogy vegyenek tőle sorsjegyet néhány meleg szót. emberi szót szeretAz emberek azonban sietnek. Az ui«m nagyvárosi forgalmában c*ak. közömbös arcok villannak felé. Az író megértéssel ábrázolta az öreg el- cseltségéL magányosságát, szeretetAmikor 38 ezer ember liiáuyzoit

Egy emlékezetes népszámlálás Miskolcon

másrész*, annak, hogv ,, munkásság kezdettől kollektive ellenállott a fasiszta terrornak és az elhurcol tatásoknak.

6 ezerrel több volt a nö9 mint 4i férfi

Még egy érdekes adat: Nagy-Miskolcon a nevezetes népszámlálás *2 133 férfit és 38 041 nőt talált. Te- ’'át majdnem 6 ezerrel (pontosan »908-cal) több volt a nő. Százalékban kifejezve a férfiak erónvszáir.a 15.8. a nőké 54,2 volt. Az előbb említett körülmények természetes következményeként a nemek arány&zá- na közötti eltolódás is Miskolcon volt a legnagyobb. A százalékarány ugyanis részletezve így oszlott meg: Miskolc 44,7—55,3. Diósgyőr 47.4—52.6. Hejocsoba 49—51. Tapolcafürdö 17.6—52.4 százalék „a nők javára’'. Miskolcon tehát minden -*47 férfi lakosra 553 nő jutott..

Ez az erős eltolódás — írtam uk- *or —. ha a háború végeztével is fennmaradna, állandósulna, vagy fokozódnék. olyan társadalmi problémává n öné. amelyet semmiképpen «m lehetne elmellözni. Oivan pr.ib* éma ez. amelynek politikai, gazda- iági és erkölcsi — mondjuk — ter- nészetrajzi vonatkozásai vannak. A -éci társadalmi rendszerben ezt a kérdést nyílván a ..nöfelesleg” prob- émájaként emlegették volna.

Ma már sem egzisztenciális, sem erkölcsi problémaként nem vetődhetik fel a ..felesleg" kérdése. Nincs feles- ege® emberiink. hacsak maca az em- >er nem akarja magát feleslegessé

Az új népszámlálás eredményeinek ismeretében majd mindenkoo- >en érdekes összehasonlításokra és következtetésekre lesz alkalmunk: r.ít mondottak a beszélő számok az H-szág második városáról közvei leiül a felszabadulás után és mitmon- ianak ma.

H B

akkor mindennél nehezebb feladat, a közellátás intézői, hogyan számol iának a szűkös készletek elosztásával.

Az akkori népszámlálás eredményeiről történetesen én számoltam be a Szabad Magyarország 1945. február 16—i számában. A történelmi ereklyeként őrzött, narancssarga Dla- kátpapírosra nyomott lappéldányból — a nyomdának egyidőre kifogyott az újságpapírkészlete — idézhetem a mai szemmel nézve fokozottan érdekes adatokat. Érdekesek, mert Miskolc lakossága akkor még aligha hitte volna, hoav ez a város egy évtized alatt az ox'szág második városává nő. lélekszámú megkétszereződik és egy vidéki városnak sem lesz annvi gondja a növekedés nehézségeivel, mint éppen Miskolcnak. Érdekesek azért is. mert támpontot nyújtanak az idén lezajlott népszámlálás eredményeivel való összehasonlításra.

Miskolc

nagy embervesztcsége

Az összeírás eredményéből kiderült, hogy a felszabadulás előtt megejtett utolsó népszámlálás adatai szerint Nagy-Miskolc — Miskolc. Diósgyőr. Hejocsaba. Tapolcalürdő területén élő mintegy 108 ezer emberrel szemben a népszámlálók csak 70174 lakost találtak. A lélekszám pontosan így oszlott meg;

13 313 17 «71 43 ViS

7 02« 1003 22101

tonák távol lcle. és elenyésző arányban más körülmények (elköltözés, elhalálozás stb.) okozták.

Diósgyőr lakossága távolról sem csappant meg ilyen arányban, ami egyrészt annak tudható be. hoav a vasgyár hadiüzem lévén, a férfilakosság javarésze hadimunkásként dolgozott és nem került a harctérre.

Budapest teljes felszabadítása 19Í5. február 13-án jelentette aszov jct hadsereg főparancsnoksága. í fővárostól keletre még kemény har oolv folytak. ‘A jóval korábban. 1944 december J-án felszabadult Miskol con sem volt még rózsás a helvzet de a felszabadult lakosság már rálé pelt a konszolidáció útjára. Megkcz dik a romok eltakarítását, a bányák üzemek helyreállítását, s a termeli munkát. Február 9-től — ahogy nap lojegyzpteimböl olvasom — má rendszeres kenyérellátásban része süli a lakosság. És még ugyanazoi időtájt. február első felében, megtűr tollák Miskolcon a háborút követi első népszámlálási.

iXépszárnlálás a romok között

Akik visszaemlékeznek az akkor helyzetre, elképzelhetik, milyen ne hézségekkel kellett az akkori szám IáJóbizlosoUpak megkütócniök. Kétségtelen. hogy ez ar emlékezete: népszámlálás nem lehetett elégg« pontos, eléggé hiteles, nagyiábar azonban az adott körülmények közölt mégis a valóságos helyzete tükröző adatokat tárt fel a habon következtében jelentékenyen meg

csappant lakosság helyzetéről, lélek számáról és annak megoszlásáról. A; összeírás eredménye alapot szolgáltatott elsősorban ahhoz, hoav a:

'lUkolc «202 8 3«

"összosen MSS2 « mi8ir

A legnagyobb arányú volt.a csökkenés Miskolcon, ahol az előző nép- számlálás 77 299 főnyi lakosságáv: szemben mindössze 43 428 lakost találtak. Ez a lélekszám mindössze 52.t \,-u volt a korábbinak. Aza;

S3 862 tó. a lakosság 43.8*/«-« hiánysóit. (Itt nem vehettem számításba hogy az előző népszámláláshoz viszonyítva a természetes szaporul, mennyire rúgott, mert erről nem Mltuk rendelkezésemre adatok.)

A veszteség okúi

A hatalmas aránvú megfogvatko- f* s- a háború fői várnán, elszenvedd' katonai veszteségek, a zsidó vallási [okosság elhurcolása, a nyilas-fasiszta családok és személyek tömeges elmenekülése. a Szálasi-féle nyilas- bandával Nyugatra kényszerült kaKoialt-ft-m-iAkai tartjuk mer a partisko- ín (Tizesbonvétf u. 23.): Gazdaságpolitikai tanfolyam. Ipari tagozat: II. emelet. 3. ^z^tamrrrm. HonfiFilozófia I. évfolyam (orvos): II. rmo- lr«. 8. sz. tanterem. KonfercncJavezctó:

évfolyam- m|uIn^|m,oze*,om . *®rtfnete- '• Konlcrvnclavfzetó: Szunyogh ZoKánné.

rcm.^Koni.rrenrlavezetó: sialókl Ká'roíy.

• r/etöfVaragó Andor!*”Kon,Prenc,a ^Politikai gazdaságtan. I.^évfolyam: ll.

Kérjük a konferenciák részvevőn, hogy a fent jelzett Időben pontosan jelenjenek MB. ágit. prop. osztály.